Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám, csütörtök
1991. NOVEMBER 7. ÚJ szól MOZAIK 4 NÉGY CSEMADOK-VÁLASZTMÁNY ÖSSZEFOGÁSÁBÓL GYURCSÓ ISTVÁN ALAPÍTVÁNY A csehszlovákiai magyar alapítványok száma újabban gyarapodott, a Gyurcsó István Alapítvánnyal. Október 29-én jegyezték be Dunaszerdahelyen. Létrehozói: a Csemadok Dunaszerdahelyi, Galántai, Pozsony-városi és Pozsony-vidéki Járási Választmánya. Célja egyebek között: az említett területek magyar kulturális és tudományos életének segítése, az anyanyelv ápolása, tisztaságának védelme, helyi és regionális kulturális rendezvények, amatőr művészeti együttesek támogatása, regionális jellegű kiadványok megjelentetésének elősegítése. Az alapítvány kuratóriuma, melynek tagjai az említett választmányok elnökei és titkárai is, kedden este Dunaszerdahelyen tartotta első ülését. Elnökévé Vojtek Lászlót választották meg a Pozsony-vidéki járásból. A továbbiakban tervek, javaslatok fogalmazódtak meg mindenekelőtt arról, miként lehetne elérni, hogy az év végéig legalább 100 ezer korona legyen az alapítvány számláján (ebben az összegben állapították meg az alaptőke minimális szintjét). Tizenötezer korona már mindenesetre van rajta, ezt, mint kezdőtőkét, a dunaszerdahelyi járási választmány tette le, főként a könyveladásokból származó bevételekből. Bizonyos összegeket mindjárt felajánlott a többi választmány képviselője is; emellett természetesen a kuratórium várja mások, magánszemélyek segítségét is, ezért álljon itt az alapítvány címe: Nadácia Gyurcsó István, SŠSP Dunajská Streda, č. ú. 1100347-129/0900. Végezetül annyit: az alapítvány tulajdonképpen a Csemadok dunaszerdahelyi, galántai, pozsonyi és Pozsony-vidéki szervei, szervezetei már korábban megkezdett együttműködésének újabb eredménye, és hogy hamarosan lesznek továbbiak, immáron konkrét kulturális-közmüvelődési műsorok formájában, arról az ülés második részében győződhetett meg a krónikás, például december 5-tól közösen rendezik meg ismét az anyanyelv hetét, Nagymegyertől Galántán és Szencen keresztül Pozsonyig átfogva a szóban forgó régiót. -bor MOZGÁS+SZÍNHÁZ Két francia, egy lengyel és egy prágai társulat vendégszerepel november 11 -e és 25-e. között Pozsonyban, a mozgásszínházak első nemzetközi találkozóján. A Hviezdoslav Színházban, az S Stűdióban és a Ružinovi Művelődési Házban színre lépő együttesek legfrissebb előadásaikkal mutatkoznak be a közönségnek, azokkal a darabokkal, amelyekkel Európa legjelentősebb színházi fesztiváljain arattak sikert. A Roc in Lichen nevű együttes darabjának Avignonban volt a bemutatója. Egyetlen mondatba sűrítve arról szól a kompozíció, hogy a szerelem nemcsak határokat, törvényszerűségeket sem ismer, sőt még a föld vonzerejétől is függetlenül „működik". A szerelem „színeváltozását" jelzi a Theatre du Mouvement is. Levél a feladónak című koreográfiájuk 1944 karácsonyához, még pontosabban a sztálingrádi ütközethez kötődik, amikor is Louis, halála előtt néhány órával, levelet ír kedvesének. Daniel Stein, aki Pittsburgban tanult és a marseille-i Nemzeti Színházban játszott, társak nélkül lép színpadra, Órák című saját alkotásában. ,.Tessék meghallgatni ezt a testet, olyan, mint a cselló" - írta róla a Telerama kritikusa, s a szót, hogy káprázatos, többször is hangsúlyozza. Varsóból a Teatr Akadémia Ruchu lép fel a fesztiválon, valósághű képet adva a jelenlegi lengyelországi helyzetről. Prágát a Braník Színház társulata képviseli a Kis kék semmivel, amelyben gongok, tibeti tányérok és harangok szólalnak meg - partnerkapcsolatokat aláfestve. (sz-ó) EGY LEVÉL NYOMÁBAN Az elmúlt hét szombatján Nagymegyeren ünnepélyes külsőségek között felavatták a második világháború áldozatainak emlékmüvét. A kopjafa Lipcsey György szobrászművész alkotása. (Fogas Ferenc felvétele) FÖLÖSLEGES TÖBBLET Gazdasági körökben erős tábora van a három költségvetés (szövetségi, cseh és szlovák) teljes önállósításának. Tavaly már egyszer nekilódultak a pénzügyminiszterek, de végeredményben csak áthidaló megoldásban sikerült megegyezniük. Ugyanis nem tudtak mit kezdeni a forgalmi és nyereségadóval (sok vegyes társaság létezik, amely mind Szlovákiában, mind Csehországban tevékenykedik, így nem egyszerű megállapítani: nyereségük milyen hányadát fizessék egyik vagy másik köztársaság költségvetésébe). Ezért aztán az idén mindkét adófajta tételei szövetségi számlára futnak be, és utána az így keletkezett összeget a költségvetések között előre megállapított kulcs szerint osztják szét (Szlovákia 25, Csehország 40, a szövetségi államkassza pedig 35 százalékban részesül belőle). Most olyan helyzet állt elő, amivel az elosztási kulcs megállapításakor nem számoltak. Még szóba se került, egyszerűen megfeledkeztek róla. Éppen a nyereségadóból van a feltételezettnél nagyobb bevétel, a köztársaságokba befolyóból jóval kevesebb, így a szövetségi költségvetésben keletkezett többlet, ami eléggé váratlan (?) mozzanat. Felmerül a kérdés: mihez kezdjenek vele? A szövetségi költségvetés a szövetségi kormány és parlament kiadásait, valamint bevételeit, továbbá a hadsereg és más elkerülhetetlenül szükséges intézmények fenntartásának költségeit foglalja magába. Ha e költségvetésbe a vártnál több pénz folyik be, nem jelenti azt, hogy nagyobb szövetségi kormányra vagy hadseregre lenne szükségünk. Egyszerűen a kelleténél több pénz van a szövetségi államkasszában. Másfelől viszont a köztársaságok költségvetéseire nehezedik a minél többet faló szociális szféra. És ez ellentmondásos helyzet. Változtatni azonban az idén már alig lehet rajta... Igaz, a fölöslegként jelentkezett 8 milliárd koronát a három pénzügyminiszter mégiscsak elosztotta. Érdekes módon: megegyeztek. Folyik azonban a jövő évi költségvetések kidolgozása, és a szlovákiai pénzügyi tárca azt javasolja, hogy 1992-ben továbbra is maradjon meg a 25, 40 és 35 százalékos adóelosztási kulcs, de csak a tervezett bevételekre vonatkozzon, s mindent, ami efölött áramlik ama szövetségi számlára, osszanak szét a két köztársaság között. Mégpedig maradéktalanul, mivel szerintük a föderáció voltaképpen csak a feltétlenül szükséges kiadások fedezésére, saját intézményeik szükségleteinek kielégítésére tarthat igényt. Ez pedig eléggé körülhatárolt terület. Szó ami szó, igazán elfogadható, értelmes javaslat. Feltéve, ha a szlovákiai szakértőket a Klaus-műhelyből nem lepik meg valami mással a költségvetésről szóló tárgyalásokon. (j. mészáros) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapián tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7908/91 Kocsis Ján, 1904. 5. 5., meghalt, Somodi (Záporozsie) 7909/91 Koschová Anna, 1927. 7. 26., Mecenzéf (Janakijevo) 7910/91 Kročko Ján, 1907. VI. 7., Kisráska, nem tért vissza a SZU-ból 7911/91 Kövér Ferenc, 1925. X. 14., Marcelháza, Kijev 7912/91 Kovács Ignác, 1921. VI. 28., Csilizradvány (Rubezsnya) 7913/91 Kováč Štefan, 1926. IV. 17., Háj (Kujbisev) 7914/91 Kuba Imre, 1918. VIII. 27., Kassa (Dombasz) 8027/91 Kaplóczky Béla, 1922. II. 25., meghalt, Für (Szocsi) 8029/91 Kovačič Štefan, 1910. VII. 12., meghalt, Csuny (Szovjetunió) 8030/91 Kremmer Félix, 1923. XII. 12., Diószeg (Dombasz) 8031/91 Kuczmann Imre, 1922. XI. 3., meghalt Hronovce (Moszkva) 8147/91 Kádár Péter, 1922., Hidaskürt, meghalt (Szovjetunió) 8150/91 Karácsony József, 1913. VIII. 15., Szovjetunió (Folytatjuk) HA EGYMÁSRA FIGYELNÉNK... Amikor egy évvel ezelőtt beköltöztek új emeletes házukba, elfelejtették mindazt, ami a házépítést megelőzte: az építési engedély körüli huzavonát, a temérdek sok munkát. A gyerekek (három kislány) is boldogan elfoglalták lakrészüket, s élvezték a tágasságot. A nádszegi Lovas család boldogsága nem tartott sokáig. A családfő ez év áprilisában barátja házának építésénél segédkezett, amikor egy szerencsétlen véletlen folytán leesett az állványról. A súlyosan sérült 40 éves férfit a galántai kórház traumatológiai osztályára vitték, ahol megállapították, hogy Lovas Dénes hatodik és hetedik csigolyája eltörött. Azóta a férfi kórházról kórházra jár, mozgásképtelen, s mivel betegállományban van, a család bevétele alaposan megcsappant. Ezért a feleség, életében először, a községi hivataltól remélt némi anyagi juttatást. De elutasították. Tanácstalanságában, elkeseredésében tollat ragadott, leírta kálváriáját, hátha majd nekünk sikerül jobb belátásra bírni a hivatalokat. KIHEZ FORDULJAK? Nádszegre érve könnyen rátaláltunk az új házra. Lovas Dénesnét ebédfőzés közben zavartuk meg. - Aki nem élt át ilyen tragédiát, talán fel sem tudja fogni, milyen nehéz helyzetbe kerültünk. Egyedül maradtam a három kislánnyal, - kilenc, tizenkettő, tizennégy évesek - akiket nagyon megviselt apjuk balesete. Ne gondolják, nem a ház körüli munkát sokallom. A férjem táppénzéből élünk, - naponta százötvenhét korona jár neki - ám a gyerekeket ruházni, etetni kell, az iskola is pénzbe kerül, itt ez a nagy ház fűtése, világítása... hadd ne soroljam. Naponta bejárok férjemhez a kórházba, s szinte mindig velem jön valamelyik kislány. így az útiköltség is több mint 30 korona. A kórházba nemcsak azért kell járnunk, mert így nekünk könnyebb elviselni a férj, az apa hiányát, hanem azért is, mert mi tartjuk uramban a lelket. Csoda, hogy egy 40 éves életerős férfi nehezen viseli a már fél éve tartó mozdulatlanságot? Lovasné, úgy érzi, idegei felmondják a szolgálatot, pedig a férje előtt derűsnek, bizakodónak kell lennie. S tulajdonképpen reményét nem is veszti, csak hát... Férje gyorsabb felépülése érdekében - pénzhiány ide, pénzhiány oda -, sok mindenre vállalkozott. Olyan költségekbe verte magát, melyeket nem neki, hanem a kórháznak kellett volna viselnie. Amikor a baleseti sebészeti osztályon felajánlották, ha megjavíttatja a kórház „forgató ágyát", megelőzheti férje felfekvéseinek képződését. Megcsináltatta. Megvette a műbőrt és szerzett kárpitost. Amikor Pozsonyban műtötték, a folyosón várta meg az operáció végét. Ezt követően naponta tornásztatta az urát, az izomerősítő gyakorlatokhoz segédeszközöket csináltatott. S mindez pénzbe került, nem kevésbe. Viselte a terheket, csak amikor férje munkahelyéről nem érkezett időben a táppénz, akkor fordult a községi hivatalhoz. - Azzal utasítottak el, hogy nem tudnak adni szociális segélyt sem nekem, sem másoknak. Meg hogy azért sem, mert nem vagyok munkaviszonyban. A faluban voltak, akik azt ajánlották, fizessenek kártérítést azok, akiknél a baleset történt. Barátainkat pereljem, akik tulajdonképpen nem tehetnek semmiről? Sajnálatos balesetről van szó, a férjem sérülése azért olyan súlyos, mert a magasból nem is a földre zuhant, hanem fennakadt a kerítésen. Mennék én dolgozni, csak egyrészt hol kapok manapság munkát, másrészt, hogy tudnám ellátni férjemet, gyermekeimet? Ha legalább mankóval tudna járni... A„FÉLREÉRTÉS" A községházán a polgármesternél érdeklődtünk Lovas Dénesné kérése elutasításának valódi okáról. Legnagyobb meglepetésünkre Bugár Tibor nem tudott az esetről, ezért kolléganőitől kért felvilágosítást. A községháza dolgozói állították, hogy Rózsika (Lovasné) ez ügyben nem is járt náluk. A balesetről ugyan tudnak, sajnálják is a családot nagyon, de hogy gondjaik lennének? Szembesítettük az érintetteket. Lovas Rozália kertelés nélkül elmondta, ki, mikor, milyen indokkal utasította el. - Én csak annyit mondtam, hogy a községnek ninös pénze segélyosztásra, - védekezett Molnár Ágnes. Ezután a községháza dolgozói felvilágosítottak bennünket nehéz anyagi helyzetükről, ám végül kiderült, hogy a Lovas család nem is tőlük, hanem a járási hiyataltól kaphat majd segélyt. Elmondták, hogy Lovasnénak írásban kellett volna kérnie, kérvényeznie a támogatást, a galántai Járási Hivatal nyomtatványán. A baj csupán az, hogy erről őt senki sem tájékoztatta! A miért kérdésünkre természetesen nem tudott válaszolni sem a polgármester, sem a hivatalának dolgozói. Pedig ha Molnár Ágnes felvilágosította volna a segítségre szurulót, illetve elküldte volna a felelős dolgozó után... ... akkor nincs sérelmezett, nincs kétségbeesett panaszlevél, nincs - részünkről - kiutazás, nincs kínos szembesítés. És van (már) pénz. PÉTERFI SZONYA /