Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám, szombat

1991. NOVEMBER 2. ,ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP AZ MKDM ÉS AZ EGYÜTTÉLÉS KÉPVISELŐI KLUBJÁNAK JAVASLATA A NÉPSZAVAZÁSRÓL A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének Népi Kamarája és Nemzetek Kamarája a 327/1991. Tt. számú Alkotmánytörvény 1. cikkelye 2. bekezdésének és 3. cikkelye 1. bekezdésének alapján indítványozza a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnökének, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban egyidejűleg hirdesse ki a népszavazást, amely során a lakosság véleményt nyilvánítana az alábbi kérdéssel kapcsolatban: „Akarja-e Ön a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a nemzetközi jog olyan alanya jogfolytonosságának a megőrzését, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok önrendelkezési jogát önrendelkező köztársaságok, földrajzi egységek, területi és kulturális autonómiák formájában?" INDOKLÁS A kérdés megfogalmazásánal abból indultunk ki, hogy az állam mint a nemzetközi jogi alanya jogfolytonosságának megőrzése a középeurópai politikai egyensúly megtartásának fontos része, miközben az államforma tartalmát a nemzeti, kulturális, nyelvi, történelmi és etnikai szempontból eltérő alanyok konszenzusának kell meghatároznia. Az állam fogalma nem azonos s nem cserélhető fel a nemzet fogalmával, vagy mas, pontosan meghatározható identitásokkal, de ezeket az államalkotó elemeket az állampolgársági elven alapuló állam szociális-politikai és történelmi egységbe foglalhatja. A kérdés elvszerűen figyelembe veszi az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát, a politikai és állampolgári jogokról szóló megállapodásokat, valamint az emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferencia záródokumentumát és tiszteletben tartja a globális biztonság követelményeit, amelyeket 1990-ben Párizsban fogalmaztak meg. KÖZLEMÉNYEK A Csemart lévai kirendeltsége értesíti a tisztelt érdeklődőket, hogy november 4-től a járási székhelyen üzletet nyit a volt járási népművelési központ valamikori épületében (a Slovan mozi mellett, Vojenská 2., I. emelet) naponta 9-12 óráig. Magyarországi és hazai sajtótermékek, hanglemezek, kazetták és népművészeti alkotások vásárolhatók, elfogadható áron. A Zselizi Városi Művelődési Központ az idei popfesztivál sikeres I. évfolyama után a nagy érdeklődésre való tekintettel ismét megrendezi a Ritmus tehetségkutató versenyt. Az amatőr énekesek és együttesek seregszemléjére 1992. február 29én kerül sor a zselizi művelődési házban. Az érdeklődők 1991. december 15-ig személyesen, írásban vagy telefonon (0811) 23-23 jelentkezhetnek a következő címen: Mestské osvetové stredisko, 937 01 Želiezovce - ahol bővebb felvilágosítást kapnak. Az ógyallai obszervatóriumok Közép-Európa legrégibb intézményei közé tartoznak. Alapítójuk születésének 150. évfordulója alkalmából, amely a jövő évben lesz, ezekben a napokban alakul a dr. KonkolyThege Miklós Egyesület. Az egyesület fő célja e jelentős személyiség tudományos, kulturális és történelmi hagytékának további ápolása és fejlesztése. Az alakuló ülés 1991. november 9-én 10 órától lesz Ógyallán a csillagvizsgálóban. Az egyesület tagsága iránt érdeklődők az alábbi címen jelentkezhetnek: Dr. Konkoly-Thege Miklós Egyesület, Slovenské ústredie amatérskej astronómie, 947 01 Hurbanovo. ALKOTMANYOS EGYENJOGÚSÁGOT! E napokban van a 73. évfordulója annak a történelmi eseménynek, hogy kiszolgáltatottak lettünk önhibánk nélkül és akaratunk ellenére. A jogegyenlőség deklarálása, a nemzetközi garanciák szerződésbe iktatása nem hozta meg a biztonságot, a kölcsönös megértést és tiszteletet. A kisebbségek hátrányos helyzetét csak növelte és fokozta a mindenkori államhatalom gőgje és erőszaka. Koromnál fogva tapasztalatból ismerem Masaryk Csehszlovákiájának jogviszonyait, a Horthy Magyarországának életkörülményeit, Tiso Szlovák Államát, a II. világháború utáni „demokratikus" viszonyokat (melyek számunkra, a kisebbségi sorsban élőknek a fasizmus módszereinek továbbélését jelentették) a totalista rendszer gottwaldi internacionalizmusában rejlő alapelvet: ,,a németekkel és a magyarokkal egy fedél alatt élni nem lehet". Együttélésre vagyunk ítélve itt, Szlovákiában, a Kárpát-medencében és Európában. Minél hamarabb fogunk kezet, annál jobb. Minél hamarabb túltesszük magunkat az előítéleteken, az ellenségkeresésen, a bosszúvágyon, annál hamarabb valósulhat meg az ember, a polgár alapvető jogaira épülő társadalom, annál hamarabb születik meg a jogállamiság keretein belül a gazdasági jólét. Amikor képviselőtársaimmal megfogalmaztuk az MKDM és az Együttélés alkotmány-kiegészítő javaslatát, az őszinteség, szókimondás, a tisztességes eljárás, a kölcsönösség vezérelt bennünket a többség és a kisebbség viszonyának alakításában. Szerintem az állam nem lehet egy nemzet kizárólagosságának kifejezője, politikai mozgalom, párt, csoport, vagy réteg hatalmi eszköze. Az állam az emberi egyedek - polgárok szuverenitásából származó társadalmi szerződésként létrehozott intézményrendszer, mely a polgár és csakis a polgár érdekében van hivatva védeni és képviselni érdekeit. A jogállam elengedhetetlen ismérve, hogy az egész rendszer szabad akaratnyilvánítás következtében jön létre, erőegyensúlyt biztosít az állam legfelsőbb szervei, a törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalom között, megakadályozza így az egyközpontú totalista rendszer, a diktatúra létrejöttét. A jog fogalma alatt tehát nem azon törvények, előírások összeségét értjük, melyet az uralkodó osztály saját szempontjából jónak és megfelelőnek tart, és ezen akaratát hatalmi eszközökkel rákényszerítheti a vele nem egyformán gondolkodókra, hanem a jog, -az emberi lelkiismeret, tisztesség, igazságérzet tükre. Az államforma körüli viták során a többségi lakosság - a szlovák politikai képviselet - az alulról építkező államszövetség gondolatát, a központi szervek jogkörének csökkentését, hatáskörüknek a tagköztársaságok által delegált jogkörök keretein belüli meghatározását hirdeti. A mérce nem következetes és kimutathatóan nem egyforma. A kisebbségek kérdésében a szövetségi szervek, s a szlovák reprezentáció sem ezt az elvet vállalják. Mintha itt sem lennénk. Felháborodnak és megrökönyödnek, ha alulról építkező önigazgatásról beszélünk. Elvetemültségnek tekintik, ha anyanyelvünkön szólunk. Minket vádolnak a köztársaság egyéségének megbontásával, holott tény az, hogy a többségi nemzetek nem tudnak, vagy talán nem is akarnak szót érteni. Ha ez nem sikerül, itt lesz a „bűnbak", itt vannak a kisebbségek, lesz kin elverni a port. Hét évtizedes kisebbségi sorsban felnőtté váltunk. Közismert memorandumunkban és alkotmánymódosító javaslatunkban meghatároztuk mit akarunk, miért van szükség az alkotmányos egyenjogúságra. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a helyi hatalmasságok és közigazgatási bürokrácia kénye-kedvének, a törvények oly értelmezésének, melyre még alkotója sem ismerne rá. Az erőszakos asszimiláció jegyei minden kétséget kizáróan kimutathatók. Az egyébként is diszkrimináló nyelvtörvény gyakorlati alkalmazása, a rehabilitációs törvények, a Szlovákia területi felosztásáról, az államigazgatásról, a Matica slovenskáról, a föld tulajdonviszonyairól szóló szövetségi és SZNT-törvények a napnál világosabban bizonyítják a sanda célzatot. Az alkotmánytervezetet kiegészítő javaslatát azért fogalmaztuk meg külön fejezetként, hogy ország-világ előtt kinyilatkoztassuk: vagyunk, létezünk, itt élünk és itt akarunk élni az egyenlőség alapján. A nemzeti kizárólagosság elvét támogatók szerkezeti érvekre hivatkozva szeretnék szétaprózni a javaslatot, hogy később a szavazási mechanizmus eszközeivel külön-külön elvethessék ezeket. Számtalan példa van erre az eddigi parlamenti gyakorlatban. Elképzelésünk lényege nem más, mint az, hogy az alkotmány egy fejezetében összegezve legyenek meghatározva a kisebbséghez tartozó polgárok alapvető emberi és szabadságjogai, az önazonosságuk megtartását garantáló képviseleti és végrehajtó szerveik, valamint a szellemi élet önigazgatási rendszere, előfeltételezve a kisebbségi kódex elkészítését. Meggyőződésem, hogy az értelem, a higgadtság, a bölcs előrelátás, az együttélés objektív ténye és megváltoztathatatlansága indokolja a konszenzus, a megértés és a kompromisszumkötés szükségességét. Az alapelvekről való önkéntes lemondás azonban nem más, mint a kisebbség sírjának megásása önkezünk által. Számunkra nincs más megoldás, mint az összefogás, az érdekegyeztetés, a politikai hovatartozástól független hűség önmagunkhoz. Értsék (értsük) meg végre, hogy mi nem kérünk, nem követelünk, nem könyöradományra várunk, hanem polgári mivoltunk, kisebbségi létünk szem előtt tartásával határozzuk meg helyünket a köztársaságban. Nemegyszer vádoltak bennünket, hogy indokolatlanul félreverjük a harangokat - riadalmat keltünk. Sajnos, bármennyire is keserű a valóság, tudomásul kell venni: bennünket most nem Muhi puszta, Mohács, Világos, vagy 1945 és 1956 fenyeget, hanem a lassú és biztos elmúlás, a csendes megsemmisülés. Nyugat kényelmes tétlensége, Kelet tehetetlensége most szabad teret ad „a demokrácia" leple alá bújó új hatalmasoknak, a nemzeti kizárólagosság elvét vallók sokszínű táborának. Hét évtized sikertelenségét ma új, szalonképes eszközökkel igyekeznek pótolni, a kisebbségeket felszámolni. A vasárnapi TV-adásban az SZNT elnöke azt a véleményét hangoztatta, hogy új alapokra kell fektetni a Cseh és Szlovák Köztársaság viszonyát, államiságát. Sajnos, megfeledkezett arról, hogy a demokrácia próbaköve a kisebbségekhez való viszony. A lakosság 15 százalékának jogi helyzetét nem szabad semmibe venni. Senki sem haragudhat ránk, hogy nem érezzük magunkat otthon, hogy számunkra nem jelenthet jövőt az ideig-óráig való éldegélés bizonytalansága, hogy nem viselhetjük magunkon időtlen időkig a kollektív bűnösség bélyegét. Meddig kell még vezekelnünk mások bűneiért? Meddig kell még tűrni, hogy nyelvünktől, szülőföldünktől akarnak megfosztani? Legyen a sorsunk bármilyen viszontagságos, viselni fogjuk emberi méltósággal, nyugodt, tiszta lelkiismerettel, önazonosságunk megőrzésével és az együttélés tudatában küzdünk megmaradásunkért. Dr.Rózsa Ernő REFLEX HOGYAN TÜNTESSÜNK? Az október 28-ai pozsonyi incidens óta mindannyian és számtalanszor állást foglaltunk már a politikai alvilág dáridózása kérdésében, és - a politikai színképben elfoglalt helyük, beállítottságuk és politikai kultúrájuk szerint - a lapok is ömlesztve közlik e tárgykörben az olvasói leveleket. A skála egyik végén azok helyezkednek el, akik a szlovák belügyminiszter leváltását sürgetik, a másikon pedig azok, akik ugyanazt ismételgetik, amit már tavasszal is papoltak, amikor ugyanazon a téren, amelyen néhány nappal is, tettlegesen inzultálták a köztársaság elnökét; Havel provokációjának tekintik az elnök jelenlétét. Tény, hogy minden más jogállamban elsősorban a belügyminisztert vonják felelősségre, ha valamilyen nyilvános szereplése alkalmából bántódása esik az államfőnek. És rendszerint a biztonsági szolgálat vezetői is megkapják a magukét. Azt mondtam: minden más jogállamban. Csakhogy a jogállamokban ritkán fordul elő, hogy olyan primitíven és olyan direkt módon csinálnak pártpolitikai kérdést a belügyminiszter tevékenységéből, de még a rendőrségi munkából is, mint nálunk. Most, az események elemzése során nyilatkozik a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, és - csakúgy általánosságban- ezzel érvel: nem volt megfelelő paragrafus a randalírozók eltávolítására. Nagyjából ugyanezt mondja a miniszterelnök is, a pártok vezetői pedig megelégedtek annyival, hogy elítélték a rendbontást. Már aki elítélte. Olyan is volt közöttük, pl. a kommunisták elnöke (újabban Demokratikus Baloldal pártja), akik a manifesztáció rendezőit marasztalták el. E magatartás nagyrészt a nemzetértelmezésben gyökeredzik. Mindenki, illetve csaknem mindenki attól tart, hogy a mai viszonyok között a csehszlovák elnök személyi biztonságának erélyes megvédelmezése esetén, a föderális zászló elégetőinek, a tojással dobálódzóknak és az elnököt gyalázóknak kizsuppolása esetén majd a KisKárpátoktól Csapig és Komáromtól Námestovóig egységesen megsértődik minden szlovák. Némely politikusaink, sajnos, olyan egységes szlovák nemzetben gondolkodnak, amely nem létezik. Legalábbis a politikai kultúra színvonalát illetően nem homogén ez a nemzet. Hála istennek. Persze, a vezérszerepre törekvők homogénnek szeretnék látni, és rendre megsértődnek, mégpedig az egész nemzet nevében, ha valamelyik külföldi lapban cikk jelenik meg arról, hogy megint feldúltak egy zsidótemetőt, vagy ha egy amerikai újságíró arról számol be, hogy valamely gyűlésen megint született demokratának kiáltották ki Jozef Tisót. Némely politikusok megfeledkeznek arról, hogy a külföldi újságírók nem azzal öregbíthetik Szlovákia jó hírét, hogy nem írnak a fasizmus felélesztésére irányuló törekvésekről, hanem azzal, hogy megírnák: zsidósír-rombolókat, zászlóégetöket, köztársasági elnököt inzultálókat, fasizmust propagálókat ítélt el Szlovákiában a bíróság. Sajnos, ilyen esetekről az utóbbi két esztendőben nem tudósíthattak, ilyen riportok nem jelenhettek meg rólunk más országokban. Arra gyanakszom, hogy azért nem jelenhettek meg, mert túlságosan egységes nemzetként igyekszünk prezentálni magunkat a világ előtt, de a belpolitikában is, így nem mertünk hozzányúlni a szélsőségesekhez. A pártok többsége nemzeti alapon igyekszik szavazatokat nyerni. Ennek köszönhető, hogy sem a Szlovák Nemzeti Tanács megostromlóit, sem az ostromlókat irányító volt ŠtB-seket, sem a fasiszta cikkek szerzőit, sem másokat, akik megérdemelték volna, nem vonták bíróság előtt felelősségre. A rendőrség vezetői még abból sem tanultak, amiből még a legnehezebb felfogású falusi bakter is tanult volna. Pl. abból, ami tavaly ősszel történt, amikor a hejszlovákok november 17-ének első évfordulóján a bársonyos forradalmárok manifesztációja előtt megszállták a pozsonyi Sznf téren a partizánszobrok körüli emelvényt, majd inzultálták a tribünre érkező politikusokat. Október 28-án pontosan ez ismétlődött meg. Délután három órakor a nemzetiek tartottak itt gyűlést (állítólag engedély nélkül), és egy tömbben ott is maradtak a hivatalos megemlékezés alatt. Nem tudom, mit gondoljak a belügyminiszterről, illetve a rendőrfőnökről, amiért ezt a párhuzamot, az események várható megismétlődésének veszélyét nem ismerték fel. Hogyan tüntessünk? Úgy, ahogy általában minden demokratikus országban teszik. Úgy, hogy a törvény értelmében a rendőrség minden szükségeset elkövet az államfő elleni támadások megakadályozására. Úgy, hogy a tüntetést tartók kötelezik magukat a rend fenntartására. Úgy, hogy nem hátrálunk meg a csőcselék előtt. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7048/91 Kišš Rudolf, 1908. 10. 2., Veľká Bara, meghalt a SZÚ-ban 7081/91 Kiác Ferenc, 1921. 12. 10., Vága, (Sztálingrád) 7082/91 Kovács Ferenc, 1919. 8. 14., Pereszlény (Szaratov) 7220/91 Kajla Sándor, 1913. 9. 16., Kisráska (Sztalinov) 7221/91 Kákody Ferenc, Késmárk, (Besszarábia) 7122/91 Kubov Michal, 1911. 9. 26., Vikartovce (Kemerov) 7222/91 Kalmár Gyula, meghalt, Farkasd (Zabrzeny) 7225/91 Karvai Pál, 1920. 10. 12., meghalt, Érsekújvár (Szovjetunió) 7226/91 Katona József, 1905. 2. 19., meghalt, Komárom. (Szovjetunió) 7227/91 Katona János, 1909. Čata, meghalt a SZÚ-ban (Dombasz) 7225/91 Krnáč Ondrej, 1914. 8. 22., meghalt, Szene (Sztálingrád) 7229/91 Kelemen János, 1924. 10. 15., Bátorkeszi (Gorlovka) 7230/91 Kelemen Lajos, 1927. 3. 31., Nagydaróc (Orel) 7232/91 Keppl Ferenc, 1921. 1. 29., (Ukrajna) 7234/91 Kertész Kálmán, 1919. 12. 4., meghalt, Felsőszeli (Sztálingrád) 7235/91 Keszeg Dezső, 1920. 7. 16., meghalt, Vágsellye (Donyec) 7236/91 Kiesingi Kálmán, Tergenye (Szovjetunió) 7237/91 Kovács János, 1922. 12. 20., Szilice (Novij Dombasz) 7238/91 Kovács Szilveszter, 1907. 4. 17., meghalt, Mácséd (Szovjetunió) 7239/91 Kovács Gyula, 1920. 4. 6., meghalt, Galánta (Marsanszk) 7245/91 Kovitár Ferdinánd, 1922. 10. 27., meghalt, Felsőszeli (Leningrád) 7242/91 Körmöndi Mihály, 1916. 5. 6., Királyhelmec (Szovjetunió) 7243/91 Kozempel Ladislav, 1906. 11. 20., Poprád (Szovjetunió) 7244/91 Kucsera János, 1918. 12. 25., Dunaszerdahely 7246/91 Kulics Andrej, 1906., meghalt, Királyhelmec (Szovjetunió) 7247/91 Kurali Dezső, 1905. 5. 10., Nagyölved, (Kirov) (Folytatjuk)