Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám, kedd

1991. NOVEMBER 5. ÚJ SZÓ, SPORT EXTRA 8 VIALLI ÉS MANCINI: 100 000 DOLLÁR Vujadin Boskov, Európa jelenleg ta­lán legsikeresebb futballedzője (61­szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes, jugoszláv bajnok és volt szövetségi ka­pitány, csapataival nyert jugoszláv, spanyol és olasz bajnokságot, holland, spanyol és olasz kupát, győzött a Sampdoriával a Kupagyőztesek Euró­pa Kupájában is). A budapesti Nemzeti Sport munkatársa készített vele interjút • Mi lesz a Honvéd elleni visszavá­gón? — Tovább kell jutnunk! Erre min­denféle túlzott önbizalom nélkül is reá­lis esélyünk van. • Milyen a mai olasz futball? — A válogatott viharai ismertek. Az élvonalban nemcsak kapitányváltás van, hanem generációcsere is. Mara­dona nincs, Baresi, Zenga és a többiek, túl a harmincon, már kifelé tartanak. Mattháus is elmúlt már 30, Gullit és Van Basten csillaga halványul, Schillacira rá sem lehet ismerni, Baggio nem váltja be a reményeket A 25 év körüliek, mint a Sampdoria Viallija és Mancinija kerül­nek helyettük a csúcsra. • Legjobb csapata és legjobb játé­kosa? — Én mindenben esküszöm a Sampdoriára Akik ismerik az olasz va­lóságot, jól tudják, milyen bravúr baj­noki diadalunk, kupasikerünk. Milánói, római, torinói szupercsapatok előtt csak az a klub képes bajnokságot nyer­ni, amely valóban méltó arra. Es Vialli a legjobb olasz játékos. • Elismerik Olaszországban a Sampdoria nagyságát? — Nem. Mi kis csapatnak számí­tunk. Mint Magyarországon a Csepel. Ha bajnokságot nyerne a Fradi vagy a Honvéd előtt, a tényeket rögzítenék, de nem az lenne a téma, a Csepel miként csinálta, hanem az: hogy-hogynem a Fradi vagy a Honvéd az első. • Milyen a ma nemzetközi labdarú­gása? — Változóban van. Nem lehet nem észrevenni a játékoshiányt Már min­den angol csapatban is található fekete bőrű játékos, a belgákról, hollandokról, franciákról nem is beszélve. A nagy eu­rópai klubok már nem találnak új erőt ezen a kontinensen. Például, nem tu­dom, kit lenne érdemes megvásárolni a világbajnok országából, a német klu­boktól. Olaszországbem az az átigazo­lási szenzáció, ha az egyik nagytól át­megy valaki a másikhoz. Új tehetségek nem tűnnek fel. Az új, kedvező futball­piacnak Afrika ós a Szovjetunió ígérke­zik. • A dél-amerikai csapatokról regé­ket beszélnek. Ön is így látja? — Hallottam, olvastam véleménye­ket hogy Argentína, sőt még Kolumbia is az 1994-es vb komoly esélyesévé lé­pett elő. Nem osztom ezeket a nézete­ket Teljesen más a futball, ha dél-ame­rikaiak játszanak dél-amerikaiak ellen, smegintteljesen más, ha ezek a csapa­tok európai válogatottal vagy európai klubbal csapnak össze. Európa a játék szervezettségében még mindig jelen­tősen előttünk jár. • Szavaiból úgy tűnik ki, hogy nem látja valami rózsásnak a labdarúgás jö­vőjét... — Aggódom, sokakkal együtt Min­denekelőtt hozzá kell látni a játékosne­veléshez. Rossz irányba vezet hogy a pénz dönt el mindent. A legnagyobb klubok megveszik a legjobbakat és nem érdekli őket a nevelés. Észre kell venni, hogy amíg a futballban megtor­panás tapasztalható, más sportágak népszerűsége óriási mértékbén emel­kedett. Ilyen a tenisz, a kosárlabda, az autósport Számolni kell a rögbi, a golf, az amerikai futball jelentős térhódításó­val is. Ébredni kell az illetékeseknek, mindenekelőtt a FIFA-nak. Nem az a megoldás, hogy hozzák ezt az új ka­pusszabályt: nem lehet lepattogtatni a labdát azért, hogy csökkenteni lehes­sen az időhúzást Ennek más módjai vannak. Kérdezzék meg a FIFA-urak a szakembereket... • Említette a pénzt Sok pénz van az olasz futballban? — Igen, meg a spanyolban is. Óriási a közönség, nagyok a reklámbevéte­lek, az olasz totó is hatalmas ősszege­ket ad. A Sampdoriának nincs olyan szerződtetett játékosa, aki évente 300 000 dollárnál kevesebbet keresne. De a sztárok — így Vialli vagy Mancini — havonta megkereshetik a 100 000 dollárnál nagyobb összeget Mesés pénzeket kapnak a spanyolok. • Ha szavazna Európa 1991. évi aranylabdás játékosára, kit választana? — Nehéz feladat Talán a francia Pa­pint jelölném. Ebben a gólínséges vi­lágban fény az éjszakáiban csodás gól­képessége. FORRADALMI VÁLTOZÁS ELŐTT A KUPATORNAK LESZ JÁTÉK IS? Újabb forradalmi változás előtt állnak az európai labdarúgó kupa­tornák — mondogatják manapság futballberkekben. A forradalmi válto­zásokat a televíziós és hirdetési jo­gok reformja jelenti, amelynek révén a BEK második fordulóján túljutott csapatok akár hétmillió svájci fran­kot (körülbelül 170 millió korona, il­letve 350 millió forint) is kaphatnak. Ilyen tekintélyes összeg várhatna például a Spartára, a Kispest-Hon­védra. Ha bejutnának a nyolc közé... A reform első lépése a BEK lebo­nyolítási rendjének megváltoztatása. Nevezetesen, hogy a negyeddöntőbe jutott nyolc csapat két négyes csoport­ban folytatja a küzdelmet a csoporto­kon belül mindegyik otthon és idegen­ben játszik mindegyikkel, ez egy-egy együttes számára hal találkozót jelent, míg a körmérkőzés során összesen huszonnégy meccsre kerül sor. A két csoportgyőztes vívja a elöntőt — előre kijelölt pályán. A KEK-ben és az UEFA Kupában az eddigiekhez hasonlóan otthon és idegenben vívott találkozók­kal, végig kiesési rendszerben folyik a küzdelem; az UEFA Kupában a döntő továbbra is két mérkőzésből áll. Nos, az Európai Labdarúgó Szövetség azt akarja (még nem dőlt el véglegesen), hogy ennek a körmérkőzésnek a tele­víziós és hirdetési jogaival ne a klubok, hanem maga az UEFA foglalkozzon. A nemzetközi szövetség ugyanis az em­lített 24 meccsnek a televíziós közvetí­tési jogát és a hirdetési lehetőséget egyben, egy csomagban kívánja áru­ba bocsátani. Úgy, ahogyan ezt a jövő évi Európa-bajnokság nyolcasdöntője előtt is tették, mindőn a televíziós jogo­kat 25, a hirdetési lehetőséget pedig 15 millió svájci frankért adták el az Eu­roviziónak, illetve a luzerni Internatio­nal Sport and Leisure Marketing Co részvénytársaságnak, amely a világhí­rű Adidas-cég egyik leányvállalata­ként jött létre 1982-ben jelentős japán tőke részvételével. Hogy milyen összeg folyhat be a BEK-körmérkózés 24 találkozóján? Az UEFA-szakérlők szerint mintegy 100 millió frank, ebből a nyolc klub 55 százalékot kapna. Egy-egy má­sodik fordulón túljutott bajnokcsa­patnak a részesedése tehát hozzá­vetőlegesen 7 millió svájci frank. Természetesen ehhez járulhat még az első két forduló bevétele, hiszen az őszi mérkőzéseken a saját ren­dezés változatlanul érvényben ma­rad, a televíziós jogdíjakból szárma­zó bevételeknek „csak" 10 százalé­kát kell az UEFA folyószámlájára át­utalni. A döntőbe jutott két legsike­resebb bajnok pedig természetesen még többet kereshetne. A további 35 százalékot osztanák szét az első két fordulóban kiesett 24 csapat s azok nemzeti szövetségei között. Ez a jelenlegi előzetes számítások sze­rint 1,4 millió frankot jelentene. Szi­gorú előírás volna azonban, hogy a szövetségnek átutalt pénzt kizáró­lag az utánpótlás nevelésére, a fia­talok labdarúgására lehetne fel­használni. így tehát 55 százalékot kapnának a sikeresek, 35 százalé­kot az első két fordulóban kiesettek, s a fennmaradó 10 százalék kerülne az UEFA kasszájába, amiből a játék­vezetői és egyéb költségek mellett maradna az utánpótlás nevelésére is. A televíziós és hirdetési csomag­terv ellenértékeként egyelőre 100 mil­lióra becsült bevételt — bár az üzle­temberek összegekről nem szívesen nyilatkoznak — elérhetőnek tartják. Hatvan—nyolcvan milliót azonban százszázalékosan biztosra vesznek. Arról azután nem is beszélve, hogy az UEFA megfelelő üzleti siker esetén a KEK-ben és az UEFA Kupában is ha­sonló reformot tervez, a legjobb nyolc A gólokat, a látványt szeretik a nézők. (CSTK felvétel) már két csoportban, kórmérkőzéssel folytatná a tornát. így összesen 24 eu­rópai együttes volna érdekelt a nem­zetkőzi kupák körmérkőzésein. Ez csaknem a nagy klubok által évek óta sürgetett szuperbajnoksághoz hason­lítható. Ám ezek a mamutklubok aligha lelkesednek az efféle szuperkupáért, hiszen így bizonyára nem járnának olyan jól, mint amennyit a szuperbaj­nokságon kereshetnének. Más kérdés, hogy a nagyok évek­re előre lekötött esetleges televíziós és hirdetési megállapodásai nem akadályozzák-e a reform bevezeté­sét A kicsik és azok szövetségesei bizonyára örömmel fogadják az újí­tás hírét. Legfeljebb azzal kapcso­latban támadhatnak kétség eik, hogy a televíziós társaságoktól és a hirdetőktől sikerül-e évente össze­szedni a tervezett 100 milliót Saját nemzeti bajnokságukat aligha kelle­ne félteni, hiszen a jelentősen meg­növekvő bevételi lehetőségek nyil­vánvalóan nagyobb küzdelemre, versenyre késztetik a csapatokat. A bajnokság rangja, a helyezés értéke is jelentősen emelkedne. No, de ez még egyelőre a jövő zenéje. Az ÚEFA tehát gyors ütemben igyekszik bővíteni a „pénzcsinálás" módját Ha már egyszer felvette a „kincskereső kis ködmönt", nem árta­na a játékra is jobban odafigyelni. Mert ugye vannak machinációk, a brutali­tással határos sportszerűtlenségek és akadnak bizony szép számmal csaló bírák is. A futballnak természetesen szüksége van pénzre, de legalább ilyen fontos a fair play szellemének megőrzése. Mit ér a labdarúgás, ha nincs becsülete a becsületes játék­nak? Csak azért szoruljon taccsvona­lon túlra a játék, mert — a költő szavá­val szólva — „a disznófejű Nagyúr" szabja meg a pályán történteket? A pénz rr\ár eddig is sokat ártott a futball­nak. És a még több pénz? Próbáljunk gondolkodni... (t-v.) O któber végén három napra Brünrv be kőltözótta világteremkerékpár­sportjának élvonala Maga a város nemi­gen szerzett tudomást az ott zajló világ­bajnokságról. Sehol egy plakát vagy fi­gyelemfelkeltő tábla, még az esemény színhelye, a Královo Pde-i sportcsarnok kórüli utcákban is hiába kereste volna valaki a közönségvonzó feliratokat Talá­lomra kiválasztott útbaigazítóim csak ta­lálgatnak: „Arra menjen, aztán majd ott kérdezősködjön" — hangzott a leggya­koribb válasz. Hogy mégiscsak eljutot­tam a törpesportág nagyjai közé, arról az eJábbi sorok árulkodnak De mindvégig éreztem, tapasztaltam: amilyen a fogad­tatás, voltaképpen olyan a teremkerék­pározás itthoni helyzete is. Szűk réteg konok csatája, elenyésző háttérbázissal és alig-alig csordogáló utánpótlásforrás­sal. És mindezt hosszú évekig eltakarta a világbajnoki érmek csillogása Am Brünnben egyetlent sem akasztottak versenyzőink nyakába, és egyszeriben elénk tárult a valóság sok bizonytalan­ságról árulkodó arca SPORTÁGKÓSTOLÓ. De nem ke­seregni, hanem ismerkedni érkeztem a vb-re. Magával a sportággal, a verseny­zőkkel s a kulisszatitkokkal. Ha nálunk fuldoklóban van is, máshol azért szépen virágzik. Németországban, Svájcban, Ausztriában, s újabban Nyugat-Európá­ból más földrészekre is terjedni látszik: Argentínába, Ausztráliába, Malaysiába, Hongkongba vagy éppen Törökország­ba. Nálunk csak Cselv és Morvaország­ban űzik, ott is elvétve, Szlovákiában meg egyáltalán nem. Hogy még sem ismeretlen a sportba­rátok kórében a teremkerékpározás, azt elsősorban a brünni Pospišil fivéreknek köszönhetjük, akik a kerékpárlabdában Nem kakaskodás, se nem repülésre készülés, csupán egy elem a férfi párosok hat percéből (Vlastimil Homola felvételei) AKROBATAK - KÉT KERÉKEN AVAGY EMLÉKMORZSÁK A BRÜNNI VILÁGBAJNOKSÁGRÓL 20 világbajnoki érmükkel páratlan, alig­hanem utolérhetetlen sportolói teljesít­mény birtokosai. Kevésbé ismert, ám an­nál nehezebb és veszélyesebb a műke­rékpározás, amely nem másból, mint kü­lön erre a célra elkészített kerékpáron menet közben bemutatott gyakorlatok sorozatából áll. Sokban hasonlít a mű­korcsolyázásra vagy a tornára, ám itt a tornaszer a guruló kerékpár. Kifinomult egyen súlyozási készség, hátborzonga­tó rugalmasság és mérhetetlen bátorság kell hozzá. Meg óriási kockázatvállalás, amely a zuhanás ezernyi veszélyét rejti magában. De már egy lelépés vagy nem tisztán kivitelezett figura is a pontozóbí­rók szigorú tekintetébe ütközik, és meg­mutatkozik az eredményen. KING ÉK KERINGŐI. Pospíšilék óta minden évben új trónkövetelők váltogat­ják egymást a világbajnoki aranyérem­szerzésben. A csehszlovák Berger és Kratochvíl után tavaly a német Steinmai­er fivérek lettek elsők, s az idén megint németek, Jürgen ésWemer King. Ők há­rom ezüstéremmel a kezükben kerin­gőztek a dobogó legmagasabb fokára. Amit bemutattak, az a kerék pártánc és a labdazsonglőrködés leglátványosabb ötvözete. Úgy bánnak a hatvan dekás ki­tömött labdával, mintafocisták a pettyes jószággal. Csak azzal a különbséggel, hogy kerekezés közben nem lábbal, ha­nem valamelyik kerékkel osztogatnak, pörgetnek, szerelnek, vagy éppen lövik a gólokat Hogy utána kecskeszarvra emlékeztető kormányukba kapaszkod­va és a hátsó kerék folé nyújtott nyereg­be ülve örőmkőrőket kerekezzenek a 11 méter széles és 14 méter hosszú pályán. Közelről nagyon kemény és durva já­téknak ismertem meg a kerékpárlabdát. Tele van tudatos szabálytalansággal, olyanokkal, amelyeket más labdajáték­ban egyből kiállítással büntetnének. Csak hát itt alighanem más mércével mérik a tudás rombolóit Az ellenfélbe kerekezés csak taktikai szabálytalan­ságnak minősül, de olyan parádés visszaházásokat ellenfélőleléseket és különféle lerántásokat is láttam, hogy a birkózásban akár pontokat lehetne vele szerezni. Itt az egész toma alatt két árva sárga lap járt érte. A bírók meg úgy tűr­ték, mint a horrorfilmrajongók a legva­dabb jeleneteket Szerencsére a jobbak rendre felülkerekedtek. Labdatechniká­juk, állóképességük és eredményessé­gük ellen a kevesebb játéktudás még keménységgel fűszerezve sem bizo­nyult elegendőnek. HAT PERC IZGALOM. Műkerékpá­rozásban 360 másodpercig tart egy gya­korlat Mind a nőknek, mind a férfiaknak ezalatt 28 pontosan leírt figurát kell be­mutatnia, párosban hattal kevesebb a norma A versenyzők maguk választják ki az egyes mindegyiknek megvan a nehézségi fokozata, amelyet pontszámmal fejeznek ki. Ezek ősszegé­ből áll össze a gyakorlat értéke, amit a nevezéskor mindenki megad a verseny­bírák nak. Ám ahogy figyeltem a két keré­Egyensúlyozás — egy keréken ken egyensúlyozó akrobatákat: a meg­adott pontszámból senkinek sem sike­rült mindegyiket maradéktalanul teljesí­tenie. Enélkül is tömény izgalom az a hat perc, amelyet a versenyző a pályán toll Hol a kormányon állva köröz vagy rajzol­ja guruló kerékpárjával a nyolcasokat, hol a nyeregre fonódva egyensúlyoz a levegőben. S teszi ezt előre és hátrafelé kerekezve, sőt egy keréken is, miközben a legelképzelhetellenebb pózokban ka­paszkodik kétkerekűjére. Nem ritka a ke­rék párpiruett sem. Legizgalmasabb a nőknél éppen az a jelenet volt, amikor a későbbi világbajnok a kormányon állva 360fokkal forgatta meg maga alatt az el­ső kereket Aranyérmes férfi társa ezt két­szer is megtette, és kezével a „kecske­szarvakra" támaszkodva ötször pörgette meg testét a kerékpár fölött. Ez volt a csúcs, ennél többet nem mutatott senki. Ezért és további 26 elem kivitelezéséért jár ma világbajnoki elsőbbség. De lát­tunk veszélyes eséseket szerencsétlen telepeseket és a hibátlan gyakorlat után kibuggyant örömkönnyeket is. Ilyen már ez a sportág. Könyörtelenül kemény és veszélyes, ugyanakkor rendkívül látvá­nyos, roppant izgalmas. Mint egyik ver­senyzőnk mondta: a szerencse halper­ces kergetése. NÉMETAJKÚAK KIRUCCANÁSA. A világbajnokság idején németül beszé­lőkkel volt tele a sportcsarnok és környé­ke. Szerény nyelvtudásommal nem tud­tam megállapítani: ki közü­lük a németországi, svájci, vagy ausztriai. Ám amikor kedvenc kerékpárlabda­csapatuk lépett pályára, máris olyan hangorkánt te­remtettek, hogy nem volt nehéz kitalálni hovatarto­zásukat Szurkolóink el­vesztek ebben a német ze­nebonában. Amúgy sem voltak sokan, hisz a három napra szóló bérlet 400 ko­ronába került Ma — csak kedvtelésből — kevesen engedhetnek meg ma­guknak ilyen kiadást. Nem úgy nyugati szomszéda­ink, akik potom 60 márká­ért már a tavalyi bregenzi világbajnokságon előle­gezték belépőjüket Most kiruccantak egy hétvégére Brünnbe. Jót szórakoztak, falatoztak és költekeztek. No meg szurkoltak, nézelőd­tek, vagy egyesek pulóvert kötöttek S ha éppen unalmas volt a műkerékpárazók programja, akkor szundítottak egyet vagy kimentek a büfébe. Versenyzőik — fóieg a németországiak — pedig szor­galmasan összegyűjtötték az érmeket, sok őrömet szerezve az utánuk kirándult vendégeknek IV A j meg rendeztünk egy világbaj­IVII nokságot, amelyen nem termett babér kerékpárosainknak. Ki tudja, ez az érem nélküli esztendő milyen irányba for­dítja a sportág hazai helyzetét Vajon lesz­nek-e még olyan eredményeink, amelye­kért érdemes újra világbajnokságot ren­dezni? Újabb tizennégy év múlva — Brünnben 1977-ben volt utoljára vb — már biztosan erre is választ kapunk. Addig meg reménykedjünk, hogy nem apad ki teljesen a hazai teremkerékpározás cse­kélynek látszó forrása Kár lenne érte! J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom