Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám, kedd

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. NOVEMBER 3. ESTERHÁZY ALICE NYILATKOZATA Nem vagyok neves történész, nem vagyok a Tudományos Akadémia tagja. Esterházy János lánya vagyok, annak az Esterházynak, aki a szlovák parlamentben 1942-ben egyedül szavazott a zsidótörvény ellen. Halálra lett ítélve bátorságáért, mert magyar mert maradni egy földrészen, ahol családja századokon át élt és ahol nagyapja, Jeszenák János szintén mártírja lett magyarságának (azzal a különbséggel, hogy az őt kivégző osztrákok átadták hamvait családjának, és Pozsonyban van eltemetve). Ha most a magukat „történészeknek" nevező egyének emlékét mocsokba rántják, ez arra mutat, hogy Szlovákiát nemcsak gazdasági fejlettségben (tévesen csak ennek halljuk fontosságát), hanem emberségben is mély árok választja el egy civilizált Európától. Tisztelet a „silent majority"-nek, a hallgatag többségnek, akik nem azonosít­ják magukat a demagógokkal. Ha nem hiúsították volna meg, hogy Esterházy János a Masaryk-érdemrendet megkapja, elérhettük volna, hogy a történelem két ellenfele szimbolikusan kezet nyújtson egymásnak, s ezzel a nemzetiségek fölött álló erkölcsi nagyságnak tiszteleg­jünk. A magam részéről javaslom Havel elnököt, bátorságáért és emberségéért az Esterházy János díjra. Malfatti Esterházy Alice, Róma BAKER KÍNÁBA KÉSZÜL Ezt is meaértük! E héttől a Komáromi járásban is kapható a Csallóköz Žitný ostrov Minden szerdán a szülőföld híreivel. ŰP-1367 MAGYARORSZÁG: TÍZ FALU EVAKUÁLÁSRA KÉSZEN MIND TÖBBEN KÖVETELNEK SZANKCIÓKAT SZERBIA ELLEN James Baker november 15-e és 17-e között látogatást tesz Kínában. Az ameri­kai külügyminiszter ezt vasárnap közölte Madridban, ahol részt vett a Közel-Kelet­röl szóló béketárgyalásokon ,,Az Egyesült Államok és Kina között komoly problémák vannak, amelyeket nem lehet megoldani tárgyalások nélkül" - állapította meg Baker A Fehér Ház kínai politikáját gyakran bírálja az ameri­kai ellenzék azért, mert a gyakran ismételt Imelda Marcos tegnap több mint hat év után ismét hazatért A manilai repülő­téren nagy meglepetésre hatalmas tömeg fogadta az egykori Fülöp-szigeteki diktá­tor özvegyét, akinek visszatérése így va­lóságos diadalút volt. Ez indokolja, hogy a hírügynökségek óriási terjedelemben tájékoztattak az eseményről, amely azért is érdekes, mert politikai változások előjá­téka lehet. Az AFP francia hírügynökség szerint e győzelmes visszatérés a Fülöp-szigete­kiek „elveszett illúzióinak a tükre". Idézi az egyik neves politikai kommentátort, aki szerint Imelda Marcosnak sikerült „átírnia a történelmet", amikor az üldözés áldoza­tának nevezi magát. Csupán kevesen ellenezték visszatérését, ez azonban a kommentátor véleménye szerint nem jelenti, hogy a szigetország népe megfe­ledkezett a tíz évig hatalmon levő volt diktátor zsarnokságáról. „Gyűlölet és harag nélkül térek vissza. És nem hoztam magammal semmilyen megtorló politikai tervet" - jelentette ki Imelda Marcos, aki 1986-ban, férje meg­washingtoni külpolitika alapelveivel ellen­tétben kapcsolatokat tart fenn Pekinggel, sőt, előnyös kereskedelmet is folytat vele. Kínának azonban atomfegyverei vannak és hatalmas gazdasági potenciálja, s nagy a befolyása a térségben, hangsú­lyozta. James Baker lesz a legjelentősebb amerikai politikus, aki 1989, aTienanmen téri véres események óta látogatást tesz Kínában. Az amerikai külügyminiszter ázsiai útja során ellátogat még Dél-Kore­ába és Japánba is. buktatása után hagyta el családjával a Fülöp-szigeteket és az Egyesült Álla­mokban telepedett le. Laurel alelnök, aki egyébként igényt tart az államfői tisztségre, üdvözlő beszé­dében reményét fejezte ki, hogy ez az asszony a jövő év májusára tervezett választások előtt egyesíti az ellenzéki erőket. Megfigyelők úgy vélik, hogy Imel­da Marcos jelölése sem kizárt, s ezzel összefüggésben emlékeztetnek rá: Cora­zon Aquino elnökasszony eddig elutasí­totta újrajelölését. Imelda Marcos elsődleges feladata lesz, hogy hazahozza az 1989-ben Havai szigetén elhunyt férjének földi maradvá­nyait. Valószínűleg lesz más elfoglaltsága is, ugyanis az egykori diktátor özvegyét adócsalással vádolják Igaz, amennyiben decemberig nem állítják bíróság elé, a svájci kormány felszabadítja az „uralko­dói" család 350 millió dollárra becsült bankbetétjeit és Imelda rendelkezésére bocsátja. Manilai kormányképviselők kö­zölték, hogy 48 órán belül kiállítják a letar­tóztatási parancsot Imelda Marcos ellen. Dubrovnikot tegnap délelőtt ismét lőtte a szövetségi hadsereg tüzérsége. A vá­rostól keletre fekvő hegygerincről indítot­tak tamadást a közeli Srdj hegy ellen, amelyet a horvát egységek foglaltak el. A horvátok viszonozták a tüzet. A tegnapra virradó éjszaka is folytatód­tak Nyugat-Szlavóniában a harcok. A hadsereg forrásai közölték: hajnali négy órakor a horvát fél provokálta ki az ágyú­és aknatüzet Nova, Stara és Bosanska Gradiska városok térségében. A Tanjug szerint csak Stara és Bosanska Gradiska körzetére több mint 500 tüzérségi gránát hullott. Az áldozatokról nem érkeztek je­lentések. Változatlanul drámai a helyzet a Vukovar és Vinkovci közti fronton. Eszék lakossága az óvóhelyeken töltötte a vasárnapot. Tüzérségi támadásnak volt ismét kitéve Sisak és Karlovac, valamint Sibenik. Zágrábban vasárnap délután összeült a horvát vezetés. Arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Közösségek új béketerve nem különbözik jelentősen a korábbiaktól. Egyetértettek abban, Hor­vátország nem fogad el olyan feltételeket, amelyek nem lesznek érvényesek a többi jugoszláv köztársaságra is. Döntés szüle­tett azonban arról, folytatják a tárgyaláso­kat a nemzetközi elismerés elérése érde­kében és azért, hogy a világ tudatosítsa a Szerbia elleni konkrét lépések jelentő­ségét. Vasárnap a horvát fővárosban befeje­ződött a Transznacionális Radikális Párt szövetségi tanácsának második ülése. Jugoszlávia köztársaságainak azonnali és teljes elismerésére, valamint arra szó­lított fel, hogy a többi köztársaságot és autonóm területet is részesítsék elisme­résben. A négynapos tanácskozáson több mint 20 ország több mint 150 képvi­selője vett részt, köztük Csehszlovákia képviseletében a Cseh Nemzeti Tanács tagjai. Az elfogadott határozat követeli a Szerbia elleni politikai és gazdasági blokád azonnali elrendelését, amennyi­ben nem vet véget a katonai akcióknak elsősorban Dubrovnik és Vukovar ellen, s ha azonnal nem vonja ki egységeit Horvátországból. A tanácskozáson politi­kailag elismerték Koszovo függetlenségét is és javaslat született, hogy a koszovói nép kapjon Nobel-békedíjat, amiért pél­dás módon erőszakmentes választ adott az elnyomásra és megaláztatásokra. Magánlátogatáson járt vasárnap a szlovéniai Nova Goricában Francesco Cossiga olasz államfő. A belgrádi Politika napilap, amely nagyon közel áll Szlobo­dan Milosevics szerb elnökhöz, ezzel kapcsolatban azt írta, hogy Cossiga láto­gatása Szlovénia nemzetközi elismerését jelenti. A lap szerint ez komoly hiba volt, s egyben csapás a hágai Jugoszlávia­konferenciára az újabb plenáris ülés előtt. Az EK-tagországok vezetői közül Cossiga elsőként látogatott Szlovéniába. Magyarország diplomáciai lépéseket tesz azzal összefüggésben, hogy a Duna jugoszláviai oldalán, Vukovar közelében vasárnap délelőtt kézifegyverekből és ak­navetőkkel tüzet nyitottak három magyar hajóra. Két hajóban károk keletkeztek, de még igy is elérték Újvidéket. Az incidens során szerencsére senki sem sebesült meg. Rudolf Chmel, hazánk budapesti nagykövete, aki a Duna-bizottság elnökét helyettesíti, tegnapra összehívta a szer­vezet tagországai képviselőinek tanács­kozását az üggyel, s egyáltalán a dunai hajózás biztonságával kapcsolatban. A jugoszláviai konfliktussal kapcsolatos az az értesülés is, amelyet tegnap közölt a Magyar Hírlap. Eszerint a magyar-ju­goszláv határ közelében már előkészítet­ték tíz falu evakuálását arra az esetre, ha lakosaikat közvetlen veszély fenyegetné. A falvakat bekapcsolták a polgári véde­lem rádióhálózatába, s ezen keresztül minden órában kölcsönösen tájékoztatják egymást a helyzetről. Még közvetlenül nem kell tartani az evakuálástól, ennek ellenére már előkészítik a fogadóhelyeket a tíz falu lakossága számára. Bush a nagy rendteremtő. Ezúttal nem a világpolitikában, hanem a saját háza - pontosabban kennebunkporti nyaralója - táján volt kénytelen rendet rakni a múlt szombati hurrikán után. Mintha a politikai viharok nem viselnék meg ennyire... (Telefoto: ČSTK-AP) IMELDA DIADALMAS HAZATÉRÉSE CASTRO MEGMONDTA... ,,Kelet-Európa országainak népei már most tapasztalják, hogy a kapitalizmus megaláz, öl, megmérgezi ezeket a nemzeteket és az embereket állati szörnyekké változtatja. Mindez nyomban lelepleződik és akkor új idők köszöntenek be"- jelentette ki Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető az úttörők első kongresszusán, amelyre a hét végén Havannában került sor. Castro külön szólt a lengyelországi választásokról és azt mondotta, hogy alábbha­gyott a volt szocialista országok lakosságának érdeklődése a demokratikus reformok iránt és nosztalgiával gondolnak a régi rendszerre. Castro szerint a kubai úttörők hivatottak arra, hogy felújítsák a világforradalmat, a szocializmus győzelmes visszatéré­sét. ,,Lehetséges, hogy most a káosz pillanata jött el, s a forradalmi mozgalom a háttérbe szorult, ám mindez hamarosan megváltozik" - hangsúlyozta a kubai vezető, aki egyben felkészítette a lakosságot az életfeltételek további romlására is. M adridban úgy alakultak a dolgok, ahogy remél­tük, s egyben úgy, ahogy nem vártuk. Maga a konferencia ténye óriási siker, s még nagyobb az, hogy megkezdődtek a kétoldalú megbeszélések is Izrael és arab szomszédai között. Ez az, amit reméltünk és valóra is vált. Úgy hiszem, az lett volna a közel-keleti békekon­ferencia másik fontos feladata, hogy az érintetteknek módot adjon álláspontjaik kifejtésére és ezen a téren végre „légyen világosság". Ehelyett „lön" homály. Az első két nap az előre egyeztetett forgatókönyv szerint zajlott, minden delegáció „mondta a magáét", úgy tűnt, az egész Közel-Keleten nincs más, csak békevágy. A fordulat a harmadik napon következett be, amikor a küldöttségvezetók válaszoltak az ellenfélnek. Ekkor a felszínre tört az előzőleg leplezett hajthatatlanság, az elfogultság, sőt a személyeskedés is. Már a konferencia második napján tartani lehetett attól, hogy ez így lesz. Ekkor hangzottak el az első értékelések az izraeli kormányfő beszédéről, s ez volt az a szél, amely jelezte, hogy vihar készül. Izraelben lényegében az egész politikai paletta kedvezően reagált. A |obb- és a baloldal egyöntetűen úgy vélekedett, hogy Samir beszéde tele volt jószándékkal. igyekezettel a bé­kés rendezés megalapozására. Elismeréssel szóltak mértéktartásáról és emocionalitásáról. Tény, hogy a kor­mányfő nem tett említést „Nagy Izraelről", sem az új zsidó településekről, sem a Golan-fennsíkról, de még Kelet-Jeruzsálemről sem. Beszélt Izrael jogáról a léte­zésre, de ezúttal nem hangoztatta jogát a megszállt területekre. Csak néhány kicsi, szélsőséges vallási párt találta úgy, hogy a miniszterelnök engedett az amerikai nyomásnak és áruba bocsátotta Izrael érdekeit. Ezzel szöges ellentétben álltak az arab vélemények, ami nem meglepő. Mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy Samir nem ajánlott fel semmilyen engedményt a meg­szállt területek ügyében, de még a telepítéspolitikát illetően sem, márpedig enélkül nincs is miről tárgyalni. ...ÉS LÓN HOMÁLY A palesztinok - mintha összebeszéltek volna - tömören csak annyit mondtak: csalódtak. Ez a csalódottság kapott hangot a konferencia zárónapján, s a valós, nem visszafogott vélemények csak ekkor hangzottak el. Úgy tűnik, pénteken jól kimérgelődték magukat az arabok és az izraeliek is, így aztán vasárnapra győzhetett a felelős­ségtudat és a realitásérzék, megkezdődhettek a kétol­dalú megbeszélések. Meglepetésekben ezúttal sem volt hiány. A legmaka­csabbnak Szíria mutatkozott, gyakorlatilag az utolsó pillanatban ült le tárgyalni az ellenséggel. Ezután a liba­noniak is a párbeszéd mellett döntöttek - de csak ezután, ami nem volt éppen okos dolog. Köztudott, hogy Damaszkusz és Bejrút a konferencia előtt egyeztette álláspontját, amiben nincs semmi kivetnivaló. A szíriai vezetés azonban jobban tette volna, ha a libanoniakat hagyja tárgyalni, hiszen e két fél között nincsenek olyan komoly ellentétek, a dél-libanoni „biztonsági övezet" nem a Golan, azt Izrael nem kebelezte be, sosem jelezte, hogy ilyen szándéka lenne. Az más kérdés, hogy nagyon kemény feltételekhez köti a kivonulást. Ezek minden túlzás nélkül értékelhetők úgy, mint beavatkozás Libanon belügyeibe. így azonban Damaszkusz felesle­gesen adott egy ütőkártyát az izraeliek kezébe: a libano­niak magatartását nyugodtan tekinthetik bizonyítéknak arra, hogy Szíria teljes befolyása, végső soron megszál­lása alatt tartja Libanont. K ellemes meglepetés volt viszont az, hogy a pa­lesztin-jordán közös delegáció két találkozót is tartott az izraeliekkel, s egy-két dologban meg is álla­podtak, nevezetesen a további megbeszélések alapjá­ban. Alapul pedig - állítólag - nem más fog szolgálni, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai. Véle­ményem szerint azonban ennél sokkal fontosabb, hogy Izrael három héten belül nem a közös küldöttséggel folytatja a tárgyalásokat, hanem párhuzamosan folytat párbeszédet a jordánokkai és a palesztinokkal. Vagyis külön-külön, feladva a konferencia előtti hajthatatlansá­gát, közvetve elismerve a palesztinok jogát a független képviseletre. S ez az a reménysugár, amely áttörheti az ellenségeskedés sötétségét. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN N émet cégek segítenek Észak­Koreának az atomfegyverek fejlesztésében. A Spiegel című heti­lap szerint ez derült ki abból a jelen­tésből, amelyet október 23-án a né­met hírszerzés (BND) dolgozott ki Helmut Kohl kancellár számára. Konrád Porzner, a BND főnöke a je­lentésben megállapította: komolyan kell venni az amerikai titkosszolgálat által kiderített adatokat az észak­koreai nukleáris programhoz való német hozzájárulásról. A BND jelen­leg egy olyan cégről tud (konkrétan a berlini Leis Engineering GmbH), amely speciális anyagokat szállított a KNDK-ba. ófiában tegnap összeült az új bolgár parlament, amelyben az októberi parlamenti választások nyomán a korábban ellenzéki De­mokratikus Erők Szövetsége (DESZ) képezi a legerősebb frak­ciót. A DESZ-nek 110 képviselője van a törvényhozásban, a volt kom­munistáknak 106, s a török kisebb­ségnek 24. Filip Dimitrov, a DESZ elnöke, aki valószínűleg már a héten az új bolgár kormány élére áll, nyitó­beszédében hangsúlyozta, hogy Bulgáriában végleg lejárt a totalita­rizmus ideje. T egnap a Dél-afrikai Köztársa­ságban több tízezer néger részvételével kétnapos általános sztrájk kezdődött, tiltakozásul az új hozzáadottérték-adó bevezetése ellen. Vasárnap este a welkomi aranybányában kirobbant zavargá­sok során 10 ember vesztette életét és mintegy harmincan sebesültek meg. Az Afrikai Nemzeti Kongresz­szus (ANC) és az Inkatha mozgalom hívei közötti hétvégi összetűzések mérlege: mintegy 20 halott. Meg nem erősített információk szerint tegnap reggel Natal tartományban is fegyveres összecsapások robban­tak ki az ANC és az Inkatha tagjai között, s öt ember vesztette életét. M exikóban tegnap kezdődött meg a salvadori béketárgyalá­sok újabb fordulója. „Ez a háború végének a kezdete" - jelentette ki Mauricio Vargas, a salvadori kor­mányküldöttség vezetője, mielőtt elutazott Mexikóba. Elmondta, a kormánynak érdeke, hogy mielőbb befejeződjön a fegyveres konfliktus, és most minden attól függ, milyen álláspontra helyezkednek a Fara­bundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) képviselői. E rich Honecker, a volt NDK párt­és állami vezetője november végéig visszatér Németországba - jelentette ki Klaus Kinkéi szövetsé­gi belügyminiszter a Berliner Kurier am Morgen című lapnak adott nyilat­kozatában. Addig azonban rendezni kell a formalitásokat és a nézetelté­réseket - hangsúlyozta. Bonn még a héten ismét kérni fogja Honecker kiadatását a szovjet központi kor­mánytól, s egyben tisztázni kívánja, milyen jogkörökkel bír az ügyben az orosz kabinet. Nyikolaj Fjodorov orosz igazságügyi miniszter a múlt héten jelentette ki, hogy eddig nem kapott írásos kérvényt Honecker ki­adatásáról. K uvait december végéig kifizeti a 22 milliárd dolláros tartozását a Sivatagi Vihar hadműveletért, amelynek során kiűzték az iraki had­sereget az emírségből. Ezt egy meg nem nevezett kuvaiti képviselő mon­dotta a The Financial Times című napilapnak adott nyilatkozatában. Mint mondotta, Kuvait tartozásának nagy részét mát törlesztette is. Máig sem tudni pontosan, hogy mibe ke­rült az öböl-háború. Becslések sze­rint 100 milliárd dollárba, s ennek az összegnek a nagy részét Kuvait és Szaúd-Arábia állja. V asárnap este a vilniusi repülőté­ren ismeretlen tettesek betörtek egy norvég repülőgépbe - közölte a litván televízió. A pilóta közölte, hogy a gép ajtaja nyitva volt, égett a villany és valaki megpróbálta ki­nyitni az üzemanyagtartályt. A leg­fontosabb kérdés most nem az, hogy mit loptak el a tettesek, hanem; mit csináltak a gép fedélzetén? Fennáll az a veszély, hogy bombát rejtettek el. A szóban forgó gépen norvég színészek érkeztek Litvániá­ba, de az incidens után egy másik, svéd repülőgépen utaznak haza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom