Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám, szombat

1991. NOVEMBER 23. ÚJSZÓI MOZAIK LAPSZÉLEN AZALLAM NEM KÖLT HITELRE Sokkal nyugodtabb kommentárokat fű­zött a három pénzügyminiszter és az állami bank vezérigazgatója (a pozsonyi költségvetési egyezkedés résztvevői) a költségvetési megállapodáshoz, mint amilyenre a tárgyalásokat megelőző felaj­zott hangulatból következtetni lehetett. Úgy látszik, győzött a józan ész, és a résztvevők gazdasági kalkulációikban nem hagyták magukat befolyásolni sem politikai ellenfeleik fenyegetőzésétől, sem saját népszerűségük megszilárdításának szándékától. A megállapított bűvös arányok (41,5, 23,5, és 35 százalékos megoszlás Cseh­ország, Szlovákia és az egész szövetségi állam között a várhatóan 521,7 milliárdos jövő évi bevételre) megváltoztak ugyan, de a föderáció ellenfeleinek nem sikerült a szövetségi kormányt kisemmiztetni az osztozkodásból. Persze, azért bizonyára szikrázott a levegő a tanácskozáson is, hiszen tudjuk, milyen eljárásokkal bocsá­totta útra a két nemzeti kormány (s főleg a két nemzet) pénzügyminiszterét a szö­vetségi pénzügyekben sziklaszilárd Vác­lav Klausszal való találkozásra. Annyi bizonyos, minden millióért keményen megküzdött mindegyik. De mit nyertünk és mit veszítettünk mi ebben a háromfrontos pénzügyi csatá­ban? Vesztettünk is és nyertünk is, és veszteségünk tulajdonképpen a nyeresé­günk. Kezdjük a rosszabbal. A költségve­tési egyenleg összeállításának áldozatá­vá vált (bizonyára egyebek között) a 140 koronás juttatásunk, amelyet az állam eddig az ártámogatás megszüntetésének kompenzálásaként adott nekünk. Ez az egy év alatt kifizetett több mint 23 milliárd koronás összeg bizonyára éppen alkal­masnak mutatkozott arra, hogy kiegyen­lítse a költségvetést. Persze nem veszne el az egész, mert a gyerekek és a nyugdi­jasok közben 220 koronára omelt támo­gatása megmarad, csak az aktív pénzke­resők veszítik el ezt az egyszeri kisebb bevásárlásnál könnyedén elkölthető összeget. (Ha a parlamentek jóváhagyják a döntést.) Ez is teszi lehetővé a kiegyenlített költségvetést. De éppen ilyen nehéz idők­ben kell egyensúlyra törekedni, amikor Amerika is... ? - hallhatjuk több oldalról. (Éppen annyi oldalról, ahányról a kor­mányt támadják.) Nem kerülhette ki ezt­a kérdést Jozef Dančo szlovák pénzügy­miniszter sem, aki azt hallva, hogy eset­leg fedezetlen pénzzel is ki lehetne egyenlíteni a költségvetés hiányát, amit viszont a gazdaság beindultával újra pó­tolni lehetne, azt válaszolta, hogy a ban­kóprést beindíthatjuk, mert papír is van hozzá, meg festék is, de ezzel együtt az inflációt is beindítanánk, s azt már nem biztos, hogy le is tudjuk majd állítani. így csak saját pénzünket (megtakarításunkat, fizetésünket) rontanánk, és az árakat emelnénk tovább. Hogyan lenne ebből életszínvonal? Igaza van, vélem, mert itthon nincse­nek amerikai bankjaink, amelyek fedez­hetnék az államháztartás hiányát, a kül­föld pedig erre nem ad pénzt. Tehát legjobb lesz csak azt elosztani, amink van. Hogy hogyan, az már egy másik kérdés. Arra pedig, hogy a végre már külföldön is úgy-ahogy szilárduló koronánkat esetleg toalettpapírrá degradáljuk, arra nem na­gyon fizetnék be. (szénási) SOK A VESZÉLYEZTETETT TERHESSÉG A csehszlovák nők 15-30 száza­léka veszélyeztetett terhességgel kell, hogy számoljon - hangzott el a zlíni kétnapos országos tudomá­nyos konferencián, amelyen több mint 400 hazai és külföldi (amerikai, osztrák, német, holland és svájci) nőgyógyász tanácskozott. Szóba került a terhességmegszakítások gyakorisága is. A statisztikákból ki­tűnik, hogy Csehszlovákiában éven­te közel 170 ezer nő szakíttatja meg terhességét. A szakértők kiszámítot­ták, hogy a művi vetélésekre fordí­tott összeg eléri az 500 millió koro­nát. Külön hangsúlyozták, hogy sok­ba kerül a művi vetéléseket követő esetleges rendellenességek, illetve meddőség gyógyítása is. KINÉL (VOLT) A FEKETE PÉTER? NEM TÁRGYALTUK A C-VARIÁNST t A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJA TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ • A DEKRÉTUMOKKAL ROSSZ TAPASZTALATAINK VANNAK Zászlós Gábortól, a szlovák kormány alelnökétől már a beszélgeté­sünk elején megtudtarfi: a kormány ülésén nem volt szó a bősi vízlépcsőről, így a hazai magyar berkekben szárnyra kapott hír a C-variáns jóváhagyásáról egyszerű kacsa. Sokkal fontosabb volt viszont a szlovák kormány keddi állásfoglalása az államjogi elrendezés­sel kapcsolatban. Mivel az állásfoglalást már közöltük, annyit kérdez­tem az alelnök úrtól: vajon miért ennyire fontos a dokumentum? -A kormány tagjai közt az államjogi elrendezés vitája hetek óta komoly fe­szültségforrás volt. A kormány mint testü­let eddig nem foglalt állást, csak egyes tagjai és mozgalmi- vagy pártvezetők nyi­latkoztak. Az a 12 miniszter, aki a doku­mentum mellett szavazott, eddig is a kö­zös állam megtartásának eszméje szerint nyilatkozott - s főleg: cselekedett. Ezután viszont nyugodtabban nyilatkozhat - és cselekedhet - a kormány álláspontjára hivatkozva. Nem elhanyagolandó továb­bá, hogy Szlovákia polgárai világosan láthatják, kormányuk miként viszonyul a társadalom talán egyik legégetőbb problémájához. • Milyen fogadtatásra számít a de­cemberi SZNT-ülésen? - Bizonyára vegyes lesz a fogadtatás, s ez valóban megfelel a parlament politi­kai megosztottságának. Nem zárom ki a bizalmatlansági indítvány lehetőségét sem, úgyis ezzel fenyegetőzik néhány ellenzéki képviselő. A fenyegetésnek he­lye nincs, minden képviselőnek joga van kételkednie a kormányban, és ennek jog­körét kihasználva hangot is adhat. Az esetleges bizalmatlansági szavazás a parlament érettségi bizonyítványává válhat. • Egyes ellenzéki körök az elmúlt héten éppen az állásfoglalás kapcsán kérdőjelezték meg a kormány legitimi­tását. -Az ellenzéknek szerepe az, hogy elemezze a kormány hibáit, és ebből az elkövetkezendő időszakra politikai tőkét kovácsoljon magának. Idáig a kritika rendjén való. Az államjogi elrendezés kér­dését, az ezzel kapcsolatos kormánydo­kumentumot és a legitimitás kérdését összekeverni viszont nem helytálló. Egy­részt: nézzük meg, mit tett ez a kormány a gazdasági reform megvalósításáért, mi­lyen garanciákat vállalt olyan pénzügyi és gazdasági döntéseknél, amelyek célja a gazdaság fellendítése. Másrészt: aki ennyire vehemensen nyilatkozik a nem­zet, a nép nevében, vajon miért ódzkodik a népszavazástól? S vajon miért éppen az államjogi elrendezés kapcsán? • Alelnök úr, a sajtó nem sokat foglalkozott az állásfoglalás és a pénz­ügyminiszteri találkozó közti össze­függéssel. On szerint az, hogy a pénz­ügyi tárcák végül is megegyeztek, mennyire köszönhető a keddi dön­tésnek? - Špaček cseh pénzügyminiszter kor­mányának komoly támogatásával érke­zett a találkozóra és sokan úgy gondolták, hogy a merev csch álláspont miatt talán nem sikerül megegyezni. Állásfoglalá­sunk tulajdonképpen támogatás és egy­ben tárgyalási alap volt Dančo szlovák pénzügyminiszter számára is, és nem fordulhatott elő, hogy esetleg a szlovák fél kezében maradt volna az államjogi elren­dezés „Fekete Péter" kártyalapja. A pénzügyi tárcák végül is megegyeztek - mindkét fél ugyanis tisztázott, határozott állásponttal érkezett. S ebben van az állásfoglalás óriási politikai jelentősége. • Zászlós Gábor is tagja volt az FMK küldöttségének Václav Havelnél. Az el­múlt napokban kiderült, hogy támogat­ják az elnök törvényalkotási kezdemé­nyezéseit, ennek ellenére... - ... ennek ellenére a tárgyalások so­rán pontosan megfogalmaztuk aggályain­kat is, többek közt azt, hogy a szlovákiai magyarságnak rossz emlékei vannak az elnöki dekrétumokra és néhányat közülük bizony jó lenne hatálytalanítani is. Az elnök megértéssel fogadta hozzászólása­inkat s kifejtette, hogy az 1945-46-ban hozott elnöki dekrétumok hatálytalanítása nemcsak politikai, hanem gazdasági kér­dés is, s igy ez időszak tisztázása még hosszú időt vesz igénybe. LOVÁSZ ATTILA VILLÁMINTERJÚ HORVÁTH BALÁZZSAL, AZ MK MINISZTERÉVEL AMI ÖSSZEKÖT A határokon kívüli magyarsággal való törődés - többek között ez tartozik Horváth Balázs, a magyar kormány tárca nélküli miniszterének feladatkörébe. Hogy ez alatt konkrétan mi értendő, azt az Új Szó kérésére a hét elején a Lévai járásban látogatást tett miniszter követke­zőképpen összegezte: -A státus teljesen hétköznapi. Alkot­mány- és államjogi szempontból nem új­donság. Németországban, Kanadában, Szlovéniában, Szerbiában, Franciaor­szágban, sőt Romániában is van hasonló feladatkörű miniszter. A határokon kívül élő magyarok ügyeinek kormányzati szin­ten való referálása nem operatív ügyinté­zést jelent. A más államban élő magya­roknak vannak olyan természetesnek tű­nő igényei, amelyeket csak a magyar kormány és a magyar állam elégíthet ki. Ezeknek az összehangolása az én fel­adatom. • A csehszlovákiai magyarság előtt nem ismeretlen, hogy a miniszterelnöki hivatal mellett működik a Magyar Kisebb­ségek Titkársága, amely az ügyintézésre hivatott. - Hasonló feladatkörű főosztály volt a külügyminisztériumban is, illetve van a művelődésügyi minisztériumban, amely a határokon kívül élő magyarok kulturális és közművelődési ügyeit fogja össze. De Magyarországon nemcsak a közigazga­tási és az államigazgatási szervek vannak hasonló feladattal megbízva, hanem tár­sadalmi szervezetek is. Említeném példá­ul a Rákóczi Szövetséget vagy a Hunyadi Szövetséget. • A magyarországi kisebbségekkel is ön foglalkozik? - Azt egy másik tárcanélküli miniszter koordinálja. Ugyanúgy a Nemzeti Etnikai Kisebbségek Hivatalának munkáját is. Nagyon komoly alkotmányjogi gondot je­lent a kérdés, hogy létrehozzunk-e olyan minisztériumot, amely egyrészt a magyar­országi kisebbségek, másrészt a határon kívüli magyarok ügyeit intézné. • Nem érez kettősséget abban, hogy kormányzati szinten két ember felügyeli a kisebbségeket? Külföldi útjai során bi­zonyára gyakran válaszolnak kérdéseire azzal a kérdéssel, hogy igen, de mi lesz a magyarországi kisebbségekkel? -Említettem már, hogy az MDF, amelynek ügyvezető alelnöke vagyok, egy minisztériumot akart létrehozni. Én nem látok semmi meghökkentőt abban, hogy a két területet két tárca nélküli miniszter felügyeli. Biztos, hogy kollégám megfelelően végzi munkáját. A kisebb­ségvédelmi törvény, amelyre gyakran hi­vatkoznak, s amely véleményem szerint egy európai színvonalú torvény lesz, még ebben az évben a parlament elé kerül. • Visszatérve a társadalmi szerveze­tekhez. A határokon kívüli magyarság számára nagyon fontos szerepet tölt, vagy tölthetne be a Magyarok Világszö­vetsége. Hogyan viszonyul a magyar kor­mány ehhez a szervezethez? - A Magyarok Világszövetsége társa­dalmi szervezet, ebből fakadóan a ma­gyar kormány nem szólhat bele tevékeny­ségébe, a feladatai viszont komolyak, amelyekkel csakis abban az esetben lesz képes megbirkózni, ha megújul és a mű­ködését új alapokra helyezi. Ezért üdvö­zölném, ha a szervezet mai választmánya az év végén lemondana és a Magyarok Világszövetsége újjászerveződve készí­tené elő a jövő évi világtalálkozót. Csak ebben az esetben kapcsolódnak majd be a munkájába az európai, az amerikai, az ausztráliai magyar szervezetek - s ebben az esetben ad meg munkájukhoz a ma­gyar kormányzat és a társadalom minden tőle telhető támogatást. G. A. REFLEX MILYEN CSEND EZ? Most főképp azon vitatkoznak politikusaink, illetve a közügyek iránt még mindig érdeklődő közönséges halandók, vajon bölcsen cseleke­dett-e Václav Havel, amikor meglehetősen drámai hangvételű televí­ziós beszédben fordult az ország lakosságához és a törvényhozó szervekhez. A politikai pártok közül mindegyik „vérmérsékletének", ambícióinak megfelelően reagált, és általában elmondhatjuk, hogy e téren nem ért bennünket meglepetés. Még az sem lepett meg, hogy Klaus pénzügyminiszter pártja - a Polgári Demokratikus Párt - fanyalgó nyilatkozatot adott ki. Jó szándékú erőfeszítés - olvashat­juk a nyilatkozatban -, csak az a baj, hogy nyugtalanságot kelthet a népben, és állampolgári engedetlenséghez vezethet. így véleked­nek a polgári demokraták, amin ne is csodálkozzunk, hiszen nyílt titok, hogy az ő pártelnökük a kormány erős embere. Erősebb, mint a miniszterelnök, akinek súlya és működése (nyilvánvalóan politikai múltja miatt) egyre inkább egy irodavezető súlyára és működésére emlékeztet. Megérdemli. Más kérdés, hogy mi ilyen miniszterelnököt érdemlünk-e. No, de most nem róla van szó, hanem a Václav Klaus vezette párt fanyalgásának okáról. Tulajdonképpen érthető, hogy a pénzügymi­niszter nem lelkesedik a gondolatért, hogy beismerje: válságban van az ország. Hiszen a feszültség szorosan összefügg az általa vezé­nyelt válságkezeléssel. Minden áron bizonyítani akarja, hogy az ő módszere az egyedül üdvözítő. Bámulatra méltó nyugalomról tett tanúbizonyságot, és a fél világért nem lenne hajlandó beismerni, hogy nagyrészt fixa ideás magatartásának a következménye, hogy a szlo­vákiai nyomoron oly virágzóan tudnak élösködnr Weissék, Prokešék, Mečiarék és a még ezeknél is szélsőségesebb nacionalisták. Václav Klaus pártjának magatartása arra emlékeztet, amikor Kádár János röviddel pártjának összeomlása előtt - amikor már mindenki tudta, hogy betömhetetlen lék tátong a rendszer hajóján - derűs arccal körülnézett, és kijelentette: „Elvtársak, ez nem válság!" Azokban a napokban, amikor Prágában és az összes többi csehországi nagyvárosban tízezres népgyűléseket tartanak Václav Havel kezdeményezésének támogatására, Szlovákiát ájult csend telepszi meg. Ne áltassuk magunkat, ne hivatkozzunk se a kedvezőt­len időjárásra, sem más, politikán kívüli tényezőkre. Tény, hogy Pozsonyban tegnapelőtt mindössze 1500 személy vett részt az elnöki kezdeményezés támogatására összehívott gyűlésen. Ennyire közömbös lenne Szlovákia lakossága aziránt, hogy fennmarad-e nálunk a parlamentáris demokrácia, vagy egy „lágy", esetleg nem is annyira lágy diktatúra váltja fel az éppen csak sarjadóban levő demokratikus rendszert? Ilyen könnyen elhinné Szlovákia lakossága, hogy Václav Havel diktátorrá akar válni, és hogy azok a parlamentáris demokrácia védelmezői, akik egyik szemüket bármikor hajlandók lennének feláldozni egy kis hatalomért? Annyira hiszékeny lenne e köztársaság népe, hogy bedől azoknak a demagógoknak, akik már lépten-nyomon bebizonyították: semmihez se értenek? Véleményem szerint ennyire még nem rossz a helyzet. Arról van inkább szó, hogy a létfenntartási gondokkal küzdők várakozó állás­pontra helyezkedtek. Politikailag tapasztalatlanok, tájékozatlanok, és sokak képzeletében teljesen összemosódnak a „föderális" személyi­ségek. Például egyenlőségjelet tesznek Havel és Klaus közé. Es mivel a gazdasági megszorítások általában a pénzügyminiszter nevéhez kapcsolódnak, a „föderális" politika javára nem hajlandóak magukat elkötelezni. Természetesen az is közrejátszik, hogy a szél­sőséges nacionalista kilengések láttán elbátortalanodnak az embe­rek. Ez azonban csak következmény. Annak a következménye, hogy táptalajt találtak maguknak a nacionalista demagógok, és van mivel „érvelniük". Milyen csend ez? A reményvesztettséget fejezi ki? A beletörődést? Ki ellen irányul a dacos hallgatás? E kérdésekre valószínűleg csak egy népszavazás után kapunk választ. Vagy pedig a júniusi választások után tudjuk meg, a lakosság többsége feladta-e a parlamentáris demokrácia eszményét. Az azon­ban tény, hogy a csend okait nemcsak Pozsonyban kell keresni, hanem Prágában is érdemes körülnézni. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapián tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4121/91 Kiss Jenő, 1923. XI. 25., Nemésócsa, (Szevasztopol) 4122/91 Kiss György, 1923. VI. 8., Páld, (Szverdlovka) 4124/91 Kiss Ernő, 1914. I. 12., meghalt, Andód (Szovjetunió) 4125/91 Kiss Kálmán, 1910. VIII. 22., meghalt, Andód (Moszkva) 4126/91 Kiss Kálmán, 1910. XI. 30., Andód, (Ural) 4127/91 Kiss István, 1913. VIII. 16., Andód, (Moszkva) 4128/91 Kišo Jozef, 1923. XII. 26., Kysucké Nové Mesto, (Kolima) 4129/91 Kisteleki Ferenc, 1919. IX. 30., Vágkirályfa, (Szaratov) 4130/91 Králik Štefan, 1917. XI. 27., Rozsnyó, (Szovjetunió) 4131/91 Knecht László, 1924. IX. 14., Kassa, (Kaukázus) 4132/91 Kocsis Gyula, 1913. VI. 13., meghalt, Andód (Novorosszijszk) 4134/91 Kohút György, 1925. IX. 23., Zselíz, (München) 4136/91 Koleszár József, 1913. III. 13., Zdoba, (Dombasz) 4137/91 Kollár Ferenc, 1925. VIII. 28., Pozsony, (Záporozsie) 4138/91 Kollár Ondrej, 1905. VIII. 30., meghalt, Nyitra (Baksovo) 4139/91 Kondás Július, 1909. VIII. 4., Battyán, (Szovjetunió) 4140/91 Konkoly Gyula, 1922. IX. 26., Pózba, (Novi Szambor) 4142/91 Körmöndi Gyula, 1920. XI. 16., Királyhelmec, (Moszkovica) 4144/91 Kosnác Imrich, 1914. X. 27., meghalt, Zvončín (Novi Dombasz) 4145/91 Kovács Vendel, 1913. XII. 2., Ladmóc, (Nyikitovka) 4146/91 Kovács Gyula, 1901. IV. 3., meghalt, Dióspatony (Nyizsnyij Tagil) 4148/91 Körtvégy Lajos, 1900. XI. 22., Görgő, (meghalt a SZU-ban) 4637/91 Kalafus Viliam, 1909 VI. 22., meghalt, Nálepkovo (Kaukázus) 4638/91 Kapko Béla, 1917. II. 13., Lukanénye, (Dombasz) 4639/91 Katrinčák Štefan, 1919. VII 5., Zaporozsije 4641/91 Kazán József, 1914. VIII. 12., Nagykér, (Ivanovo) 4642/91 Kecskés István, 1922. XI. 6., meghalt.Palást (Szovjetunió) 4644/91 Kerekes Gyula, 1922. XII. 27., Barka, (Novorosszijszk) 4645/91 Kiss Dénes, 1922. III. 11., meghalt, Ekecs (Szovjetunió) 4646/91 Kiss Imre, 1925. VII. 25., meghalt, Dunaszerdahely (Gorlovka) 4647/91 Kiss József, 1923. X. 13., Búcs, (Szovjetunió) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom