Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMENYEK fÚJSZÓA ROMANIA NEM KELL FÉLNIÜK A VOLT SZEKUSOKNAK AZ OROSZ KORMÁNY RENDELETEI JELCIN LIBERALIZÁLJA A KÜLKERESKEDELMET • ÁREMELÉS UTÁN BÉREMELÉS • TÁRGYALÁSOK A SZOVJET HITEL TÖRLESZTÉSÉRŐL Románia új állambiztonsági szerveze­te, a Román Információs Szolgálat tör­vénytervezetet terjesztett a parlament elé, melyben egyebek közt az áll, hogy negy­ven évre zárolják, tegyék hozzáférhetet­lenné a hírhedt elnyomó szervezet, a Se­curitate irattárait. , Virgil Magureanu, az állambiztonsági szolgálat igazgatója az ország legfelsőbb védelmi tanácsának bukaresti ülésén azt állította, hogy a Securitate archívumok jelenleg már mind le vannak pecsételve. Magureanu szerint négy évtizedes záro­lásuk megakadályozná, hogy az iratokat és a dokumentumokat különböző kétes célokra felhasználják. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a kormánypárti román sajtóban eddig is rengeteg olyan anyag jelent meg a mai ellenzék képviselőiről, melyek nyilvánvalóan csak a Securitate archívumaiból származhattak. A kor­mányzó körök „érthető" módon nem na­gyon firtatták, voltaképpen hogyan is ke­rültek nyilvánosságra. Magureanu az em­iitett ülésen azt is bejelentette, hogy a biz­tonsági szervezet felveszi a kapcsolatot azokkal a Bukarestben működő külföldi nagykövetségekkel, melyek vezetői jelez­ték: tudomásuk szerint az egykori Securi­tate különböző megfigyelő és lehallgató készülékeket helyezett el hivatalos épüle­teikben, a diplomaták lakásaiban, és sze­retnék, ha ezeket az ügyeket most hivata­losan is lezárnák és kivizsgálnák. A Román Informácós Szolgálat tör­vénytervezete bizonyára - s szerintem joggal - újra kemény vitákat fog kiváltani Romániában, hiszen elfogadása esetén réndkivül nehéz lenne feltárni a kommu­nista közelmúlt hatalmi mechanizmusá­nak működését. A Securitate ugyanis, Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter a Magyar Hírlap tegnapi számá­ban megjelent interjújában ismét foglalko­zott Marián Čalfa szövetségi kormányfő múlt csütörtöki kijelentésével. Az üggyel tegnapi számunkban már foglalkoztunk. Mint ismeretes, Marián Čalfa Budapest számára nem hízelgő módon foglalkozott azzal, hogy Szlovákia önállósulása után milyen helyzet állhatna elő a szlovák-ma­gyar határokon. Az ügyben a magyar külügyminiszter szombaton magához ké­rette hazánk budapesti nagykövetét, Ru­dolf Chmelt. A magyar diplomácia veze­tője a tegnapi interjúban azt mondotta, lehetséges, hogy a Calfa-nyilatkozat in­kább a szélsőséges szlovák köröknek szóló üzenet volt. „Ezzel együtt nem jó olyan képet festeni az emberek elé, mint­alappillére volt a korábbi diktatórikus el­nyomzó rendszernek, a Securitate nem egy emberének tapad vér a kezéhez. Az irattárak zárolása esetén lehetetlenné válna a bűnösök felderítése. Azt sem lehetne kideríteni, hogy milyen szerepet is játszott valójában ez a szervezet a romá­niai hatalomátvételben, mely több mint ezer emberéletet követelt. Az akkori terro­risták eltűntek, senki sem került bíróság elé, s az Iliescu-rezsimnek láthatóan nem fűlik a foga hozzá, hogy megmondja az igazságot a forradalomról, mely talán sok­kal inkább puccs volt. A jelenlegi romániai helyzetet jól jellemzi, hogy a parlament elé még a tavaszi hónapok folyamán előterjesztett feddhetetlenségi vizsgálato­kat követelő törvényjavaslat sem került megvitatásra. Ugyanakkor tavasszal nyilvánosságra került, hogy az új biztonsági szolgálat a Berevoiesti falu melletti erdőben meg­próbált elégetni és elásni több tonna do­kumentumot. Nincs kizárva, hogy több ilyen próbálkozás is volt. A berevoiesti botrányt máig sem vizsgálták ki. Az ott talált iratok közt volt például olyan feljegy­zés is, amely Domokos Gézának, az RMDSZ mai elnökének, a Kriterion akkori igazgatójának telefonbeszélgetéseit tar­talmazta. Ez persze még azt is bizonyítja, hogy a korábbi rendszer ellenségeinek tekintette a megfigyelt embereket. Van­nak akik szeretnék megtudni, kiket figyel­tek, és kik figyeltek. Úgy néz ki, hogy ezt egyelőre nem fogjuk megtudni. Amikor pedig hozzáférhetőek lesznek a doku­mentumok, akkor már azok, akiket a leg­jobban érdekelne az igazság felderítése, talán nem lesznek az élők sorában. KOKES JÁNOS, Bukarest ha veszély volna. Nagyon örülnék, ha erre a Čalfa-nyilatkozatra a magyar sajtó is óvatosan reagálna. A magyar-szlovák vi­szony azért mégiscsak más, mint a ma­gyar-román. Bár ez utóbbiban is vannak történelmi hagyományaink. Ami most van, az a nemzeti ébredéskor keletkezett aberráció, ennek el kell múlnia. Egy-két éven belül el is múlhat, ha a felelős politikusok európai módon és stílusban rendezik az ügyeket." Jeszenszky Géza a továbbiakban ki­fejtette, szerinte Szlovákiában elsősorban arra van szükség, hogy a magyar kisebb­ség helyzete megerősödjön az önkor­mányzat alapján. „Ebben a kérdésben különben kizárólag a magyar kisebbség kompetens, nem pedig a magyar kor­mány." Az Oroszországi Föderáció kor­mányának rendelete értelmében a köztársaság illetékes reszortjai ve­szik át a felszámolt szövetségi mi­nisztériumok és más szervek vagyo­nát. Egy másik dokumentumban a kormány rendelkezett arról, hogy november 20-ával szüntessék meg a szövetségi intézmények finanszí­rozását azok kivételével, melyeknek - összhangban az orosz törvények­kel - átadják az államirányítási funk­ciók részét. Mint arról már beszá­moltunk, a föderáció területén lévő pénznyomdák és pénzverdék is köz­társasági felügyelet alá kerülnek, s egyben az orosz gazdasági és pénzügyminisztériumnak december 10-ig kell kidolgoznia azoknak az intézkedéseknek a rendszerét, me­lyek célja az oroszországi Föderáció érdekeinek védelme a saját pénzne­met bevezetni készülő volt szövet­ségi köztársaságokkal szemben. Az oroszországi radikális gazda­sági reform megvalósítása felé tett első fontos lépésként Borisz Jelcin rendeletet adott ki, amellyel liberali­zálja a köztársaság külgazdasági te­vékenységét, egy másik rendelettel pedig szabályozza a drágafémek ki­termelését. Az első rendelet értel­mében a köztársaság területén be­jegyzett valamennyi vállalat - tekin­tet nélkül a tulajdonformára és külön engedélyezés nélkül - külkereske­delmi, valamint közvetítői tevékeny­séget folytat. Minden jogi személy és minden állampolgár valutaszám­lát nyithat a devizaügyletekre feljo­gosított bankokban. Jelcin rendelete értelmében a rubelnek a külföldi va­lutákkal szembeni árfolyama a ke­reslet-kínálat alapján fog alakulni. Jelcin az Oroszországi Föderáció területén megszüntetett minden kö­telező devizaelvonást, valamint a szövetségi államfő és a szövetségi szervek által elrendelt kiviteli és be­hozatali adót. A másik rendelet értelmében a drágafémek lelőhelyeinek felkuta­tása, kitermelése, feldolgozása és eladása a köztársaság jogkörébe kerül. Az elmúlt napokban beindult drasztikus áremelések után az orosz kormány rendelkezett egyes bérek emeléséről is. A minimálbért havi 200 rubelben állapította meg, emel­lett Jelcin rendelettel 90 százalékkal emelte az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a tudomány terén, a jogvé­delmi, a közigazgatási és más költ­ségvetési szervekben dolgozók bérét. Ivan Szilajev, az Államközi Gaz­dasági Bizottság elnöke a Kremlben tegnap tanácskozást kezdett a hét legfejlettebb ipari ország pénzügy­miniszter-helyetteseivel. Ugyanúgy, mint az október végi első találkozón, ezúttal is a szovjet hitelek törleszté­se áll a megbeszélések középpont­jában. 1991. NOVEMBER 19. NÉHÁNY SORBAN N emzetközi konferencia kezdődött tegnap Bonnban a kelet-európai or­szágok igazságügy-minisztereinek rész­vételével az alkotmányképzésröl, a jogál­lam, valamint a piacgazdaság jogi alapjai­nak megteremtéséről. Hazánkat a ta­nácskozáson, a cseh, illetve a szlovák kormány egy-egy minisztere képviseli. Az értekezletet Klaus Kinkéi német igaz­ságügy-miniszter hívta össze azzal a cél­lal, hogy felkínálja partnereinek a német jogrend tapasztalatait, s konkrét segítsé­get is felajánlott. Ez a segítség elsősor­ban a szakemberképzés terén nyilvánul­na meg. P ekingben tegnap kezdődött meg a kapcsolatok normalizálásáról foly­tatott japán-észak-koreai tárgyalások 5. fordulója. A megbeszéléseken a fő ütkö­zőpontot az jelenti, hogy Japán ragaszko­dik a KNDK nukleáris programjának nem­zetközi ellenőrzéséhez. Phenjan követe­lése viszont az, hogy Tokió fizessen kár­térítést a japán megszállás évei alatt (1910-1945) a koreai népnek okozott ká­rokért. K adhafi legfelsőbb líbiai vezető a szovjet Pravdának adott interjújá­ban azt mondotta, a Szovjetunióról, saj­nos, már csak múlt időben lehet beszélni, s ez óriási veszteség. A líbiai vezető ennek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az USA az egész világra ki akarja terjeszteni befolyását, és arra fi­gyelmeztetett, hogy Nyugat-Európát is az amerikai expanzió veszélye fenyegeti. Kadhafi szerint a Szovjetunió szétesése súlyosan érinti a Közel-Keletet is, ahol szerinte kizárt a béke megteremtése. L íbiánál maradva: az Arab Államok Ligája felszólította az USA-t és Nagy­Britanniát, tanúsítsanak visszafogottsá­got, s így vegyék elejét a Líbia körüli helyzet kiéleződésének. Mint ismeretes, Washington és London szerint Tripoli a felelős azért az 1988 decemberében bekövetkezett légikatasztrófáért, amely­nek során a skóciai Lockerbie fölött fel­robbant a PanAm légitársaság repülőgé­pe, 270 személlyel a fedélzetén. AZ USA és Nagy-Britannia ezért megtorló intézke­déseket helyezett kilátásba Líbia ellen. M ubarak egyiptomi elnök tegnap eu­rópai körútjának első állomáshelyé­re, Rómába érkezett. Az olasz vezetőkkel elsősorban a közel-keleti helyzetet tekinti át, a nemzetközi kérdések közül pedig elsősorban a közép-kelet-európai fejle­ményekkel foglalkoznak. E témakörről nyilatkozott tegnap az egyiptomi kormány magát megnevezni nem kivánó tisztség­viselője is, aki arról beszélt, hogy a Liba­non elleni izraeli támadások mögött azo­kat az aggodalmakat kell látni, amelyek több Tel Aviv-i politikusnál érezhetőek: a békefolyamat egy sajátos csapdát je­lent. Izrael nem érzi magát jól a bőrében, mert a tárgyalások alapját a nemzetközi jogi normák és az ENSZ-határozatok képviselik, ezek pedig Izraelt a megszállt területekről való távozásra szólítják fel. P árizsban vasárnap több százezer egészségügyi alkalmazott - orvo­sok, gyógyszerészek, nővérek stb. - tün­tetett a kormány egészségügyi politikája ellen. A Cresson-kabinet csökkenteni akarja az egészségügyi ellátásra fordított összegeket. A francia orvosok úgy vélik, hogy a tervezett „ésszerűsítési" intézke­dések az orvos azon jogát és kötelessé­gét támadják, amely szerint a beteget maximális ellátásban kell részesíteni. A dolog érdekessége, hogy a vasárnapi akciót a legkülönbözőbb pártok is támo­gatták, a gaulle-istáktól kezdve a liberáli­sokon és a kommunistákon keresztül egészen a Le Pen-féle szélsőjobboldali Nemzeti Frontig. I ndonéziában óriási politikai botrányt váltott ki az, hogy a hadsereg az elmúlt hét keddjén a kelet-timori tartományban rátámadt egy temetési menetre, s hozzá­vetőleg 200 embert mészároltak le a kato­nák. Az egyik timori kormányellenes szer­vezet tegnap pedig arról számolt be, hogy a kormánycsapatok ugyanott pénteken kivégezték a keddi tömegmészárlás hoz­závetőleg 70-80 szemtanúját. U ' jabb nagyszabású offenzívát indí­tott az iraki hadsereg a kurdok ellen. A bagdadi légierő vasárnap három Észak-Irakban levő kurd várost bombá­zott. Ezzel a Szaddam-rezsim rendre megsérti az iraki kormány és a kurd felkelők között múlt héten aláírt túzszüne­tet. Jelentések érkeztek arról is, hogy az iraki szervek szombaton és vasárnap több ízben felszólították néhány kurd falu lakosságát, hogy menjenek a hegyekbe, s nem egy esetben erőszakkal úzték ki a falusiakat otthonaikból. JESZENSZKY ISMÉT A ČALFA-NYILATKOZATRÓL: „INKÁBB A SZÉLSŐSÉGESEKNEK SZÓLÓ ÜZENET VOLT" A Fritz-Pelze szőrmeáruház 60 éves és ebből az alkalomból néhány napig 60 százalékkal olcsóbban árusítja a csodálatos coboy-, nerc-, perzsa-, róka-, pézsma- és nutriabundákat. ILYEN MÉG NEM VOLT!!! Tekintse meg lenyűgöző kínálatunkat! MEGÉRI!!! Pelzhaus Franz Fritz 16 Wien Neulerchenfelder Strasse 83 telefon: 46 13 89 U P-1438 WASHINGTON ÁZSIAI BÉKEOFFENZÍVÁJA BUSH BÁTORSÁGA Fel kellett figyelni George Bush múlt heti kijelentésére arról, hogy az USA a biztonság szempontjából épp olyan fontosnak tartja Ázsiát, mint Európát, s ezért arra törekszik, hogy javítsa együttműködését az ázsiai orszá­gokkal. Ez, ha nem is hangsúlyváltást jelzett az amerikai külpolitikában, de azt mindenképpen, hogy Washington elérkezettnek látja az időt egy békeoffenzíva megnyitá­sára ezen a kontinensen is. Ennek ellenére Baker külügyminiszter tíznapos ázsiai körútja nem hozta meg azt a sikert, amelyet a Fehér Ház szeretett volna. A két legfontosabb témakörről, az amerikai-kínai kapcsolatok jövőjéről és a koreai rendezésről van szó. Hiába hosszabbította meg Baker pekingi látogatását, a kínai kollégájával megtartott terven felüli találkozó sem hozta meg a nagy áttörést. Néhány fontos kérdésben kapott ugyan homályos ígéreteket - de eléggé kemény kínai feltételek fejében. Ami azért várható is volt: a kínai vezetés ugyanis nem szereti, ha olyan keményen bírálja egy vendég, mint Baker tette az emberi jogok, a bebör­tönzött diákvezetők miatt. Másrészt Peking kihasználta azt, hogy Baker mindenáron eredményt akart felmutatni - ezért is hosszabbított -, hiszen épp eleget bírálja az amerikai törvényhozás Bush elnököt, amiért ismét meg akarja adni Kínának a Tienanmen után megvont keres­kedelmi kedvezményt. Ha tehát Baker tárgyalásai teljes kudarccal végződnek, odahaza felerősödik a Busht bírálók hangja; az elnök ellen már amúgy is erőteljes kampány folyik azzal az ürüggyel, hogy sokkal többet törődik a külpolitikával, mint a hazai gondokkal. Ez a tény pedig nem hagyható figyelmen kívül, tekintettel arra, hogy az USA-ban beindult az elnökválasztási kampány. S mivel Peking mégis értékeli, hogy a nyolcvankilen­ces Tienanmen téri események óta ez a látogatás fordulat a kétoldalú kapcsolatokban (elősegítheti, hogy Peking más viszonylatban is kitörjön az elszigeteltség­ből), meg értékelik azt is, hogy Bushnak a hazai bírála­tok ellenére mégis volt bátorsága nyitni, Baker kapott néhány nem kötelező ígéretet. Például a politikai foglyok ügyének felülvizsgálatára, a korszerű rakétatechnoló­giák elterjedésének megakadályozására kötött megálla­podáshoz való csatlakozásra, s netán még az atomso­rompó-szerződés valamikori ratifikálására is. Hozzá kell tenni, hogy Peking említett elszigeteltsége már nem igazi elszigeteltség. Bushnak azon kívül, miszerint Kína túl nagy ország ahhoz, hogy izolálják, és hasznosabb, ha együttműködnek vele, egyéb komoly érvei is vannak politikája alátámasztására. Kína a BT egyik állandó tagjaként nemcsak az Öböl-háborúban tanúsított az USA számára kedvező magatartást, hanem a kambodzsai rendezésben is, ami nagyon lényeges: nem vétózta meg Dél-Korea felvételét az ENSZ-be, sőt, a diplomáciai kapcsolatokat is helyre fogja állítani Szöul­lal. Igaz, ez a KNDK-nak nem tetszik, de lényegében ez a pekingi magatartás bírta rá Phenjant, hogy a teljes elszigeteltség helyett szintén kérje felvételét a világszer­vezetbe. Kim Ir Szen korábban ragaszkodott ahhoz, hogy a két Koreának csak egy széke legyen az ENSZ­ben, mert a külön-külön tagság a félsziget megosztottsá­gát konzerválja. így lett az idén szeptemberben mindkét Korea ENSZ­tagállam. Ugyanakkor Peking nem kis kockázatot vállalt, hiszen ezzel precedenst is teremthetett arra, hogy Tajvan szintén bátran kövesse a koreai példát, márpedig Peking szerint Tajvan Kína részének tekintendő, s ebből nem hajlandó engedni. Ezzel elérkeztünk a másik lényeges kérdéshez. Ba­ker $ körútja során, pontosabban az ázsiai-csendes­óceáni gazdasági együttműködési csoport szöuli ülésén négy plusz kettő tárgyalásokat javasolt a koreai egyesí­tés előmozdítására. A négy plusz kettő fogalom a német egyesítés folyamatából ismert. Jelen esetben az USA-t, a Szovjetuniót, Kínát és Japánt, valamint a két Koreát jelentené. Érdekes módon Japán, Kína, de még Dél­Korea sem repesett az ötlettől. Valószínűleg meg akar­ják várni, mire vezet az a fordulat, amely az október végi, sorrendben immár negyedik Korea-közi miniszterelnöki tárgyalásokon történt. Itt a kezdeti hűvös phenjani fogadtatás és a kölcsönös kemény vádak után valami mégis született. Egyes megfigyelők nagyon szkeptikusak, mondván, a KNDK engedményei csak taktikának tekintendők, mások vi­szont komolyan veszik a dolgot. Az utóbbi két évben felgyorsult koreai-koreai párbeszéd mindeddig egy lé­nyeges dolog miatt volt eredménytelen. Dél-Korea attól tart, hogy Észak kifejleszti saját atomfegyvereit, s mindig azt szabta feltételül, Phenjan engedje be a külföldi megfigyelőket jong-bjoni nukleáris létesítményébe. A KNDK válasza: rendben, de előbb vonják ki Dél­Koreából az amerikai atomfegyvereket. Washingtoni szakértők szerint szinte egészen biztos, hogy a KNDK ki akarja fejleszteni saját atomfegyvereit, s ezért a lassan magára maradó észak-koreai sztálinista rezsim egy új Irak lehet Ázsiában. Baker ezért mondta a legutóbb azt, hogy az észak-koreai atomfegyver az egész világot érintő globális ügy. Nos, az október végi kormányfői találkozón - tényleg nagy meglepetésre - megegyeztek abban, hogy kidol­gozzák a két Korea közötti megbékélési, megnemtáma­dási és együttműködési szerződést. A félsziget atom­fegyvermentesítéséről pedig nem ennek keretében, ha­nem külön fognak tárgyalni. Véleményem szerint van remény az előrelépésre, hiszen Bush jelezte: nemcsak a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák számát csökkentik, hanem az atomfegyvereket és kivonják on­nan. Phenjan tehát elveszti legfőbb én/ét és rákénysze­rül arra, hogy atomprogramját illetően tiszta vizet öntsön a pohárba. MALINAK ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom