Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-01 / 256. szám, péntek
3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. NOVEMBER 1. MEHET A CSEMADOK? Harmincöt választmányi tag nem jelent meg a Csemadok OV második, szeptemberi ülésén - a kilencvenböl. Tizenkét vezetőségi tag nem jelent meg a választmány vezérkarának októberi ülésén - a huszonötből. Nos, ebből akár bizonyos következtetéseket is levonhatnék már, de ne gondoljak mindjárt rosszakra, nyugtatva magamat, azzal próbálom magyarázni a jelenséget, hogy a hiányzók közéleti elfoglaltságaik miatt maradtak távol a két tanácskozástól, nem pedig a közöny vagy éppen kerti teendőik tartották vissza őket. Csakhogy ama híres kisördög tovább motoszkál bennem. Ugyanis, amint hallottam a választmány emiitett vezetőségi ülésén, egyikmásik Csemadok-titkár(ság) „beállt arra, hogy úgyis megszűnik a Csemadok", magyarán, úgy áll a munkához, hogy sehogy, tessék-lássék dolgozik. Inkább filozofál. Vajon nincs-e összefüggés a nagyfokú abszencia és az efféle magatartás között? Messzire látók lévén, lehet, hogy ók, a Csemadok halálhírét keltök, már látják, amit ,,a megszállott csemadokosok" még nem (akarnak)? Vagy nem arról van-e szó, hogy éppen ők a rövidlátók, elvesztvén realitásérzésüket? Lehet, hogy egyszer nem lesz Csemadok, anakronizmussá válik, megszűnik természetes módon és kultúránk, amatőr művészetünk más formákban szerveződik-születik-él majd tovább. A jelent-azonban nem lehet átugrani. Illetve át lehet, sőt kell, de számunkra különösen a kulturális szférában nem mellékes, milyen magasan van a léc. Eltekintve most hivatásos intézményeinktől, a Csemadok nélkül egyelőre a kezdöszintet se vinnénk át, akkor már valóban mindegy lenne megkerülni a lécet és menni énekelve, míg el nem fogyunk, az akácos úton. . Tudniillik, a nemzeti kisebbségünket megtartó és európai szinten tartó kultúránkat mostanság nemcsak a kommercializálódás, amerikanizálódás veszélye fenyegeti egyre erőteljesebben, hanem az állami hivatalok is igyekeznek akadályokat gördíteni önszerveződése elé. Az önkormányzatok hatásköréről meg tudjuk, mennyire szűkre szabták, pénzgondjaikról már nem is szólva. Mindenesetre, jómagam egyelőre nem látom azokat a szervezeteket, melyek a Csemadokot, beleértve szakmai társaságait, pótolni tudnák, főként a helyi kultúra szintjén. Vegyük már észre: ahol nincs, vagy csupán formálisan létezik Csemadok-alapszervezet, ráadásul se iskola, se tanító - ott nincs színház, hangverseny, kiállítás, klubest, kultúra körül szerveződő közösségi-társasági élet, melynek kialakításában, illetve szélesítésében is vezető szerepet játszhat a Csemadok. Mely jószerivel'az egyetlen biztos pontunk ebben a nagy, zűrzavaros átrendeződésben; poszt, melyet nem lehet, nem szabad feladni. Legalábbis: ma még nem. Ilyenképpen, ha valamikor fontos volt a jelenlét, ma kétszeresen az. Egyébként egyik feltétele ez a Csemadok annyit emlegetett - és okkal óhajtott - megújulásának is. (bodnár) Francois Mitterrand francia elnök szerdán este a délnyugat-franciaországi Latchéban levő farmon fogadta szovjet partnerét, Mihail Gorbacsovot. Az AFP hírügynökség szerint a két államfő az európai biztonsági kérdésekről, a Szovjetuniónak nyújtandó nyugati támogatásról és a Szovjetunióban kialakult politikai helyzetről folytat megbeszéléseket. „Korábban a madridi konferencián George Bushsal, most pedig a francia elnökkel is beszélgettem a pénzügyi és élelmiszersegélyről. Francois Mitterrand a tárgyalások során megértést tanúsított az iránt, ami jelenleg a Szovjetunióban történik" - jelentette ki Gorbacsov. Mitterrand szerint a találkozó „magánjellegű" volt. Mint mondotta, elsődleges célja az volt, hogy „elhárítsák az esetleges félreértéseket, akadályokat, amelyek az augusztusi puccskísérlet után alakultak ki". Gorbacsov ezzel összefüggésben jegyezte meg, hogy „az összes probléma megoldódott". Mitterrand támogatta a szovjet elnök erőfeszítését az egyenjogú köztársaságok demokratikus szövetségének megalakítására és azt az óhaját is, hogy a szovjet fegyveres erőket vonják egy parancsnokság alá. A francia államfő cáfolta, hogy nézeteltérések lennének közöttük a puccs során tanúsított magatartása miatt. Mitterrand elmondta, hogy már a puccs kirobbanásának napján, azaz augusztus 19-én megpróbálta felhívni Gorbacsovot, és hangsúlyozta, nem vétett azzal, hogy „nem nyújtott segítséget a veszélyeztetett személynek", amivel Franciaországban vádolják őt. A két államfő tegnap közös sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentették: a Szovjetunióban meg kell őrizni a központi hatalmat. Hangsúlyozták, a Szovjetuniónak mielőbb, még a tél beállta előtt szüksége van az élelmiszer- és mezőgazdasági segélyre. AZ ENSZ BT ÁLLÁSFOGLALÁSA A JUGOSZLÁV ÁLLAPOTOK VESZÉLYEZTETIK A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGOT NAGY-BRITANNIA ÉS AUSZTRIA OLAJEMBARGÓT SZORGALMAZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsában tegnapra virradó éjszaka újabb konzultációkat folytattak a jugoszláv helyzetről. Pérez de Cuellar főtitkár terjesztette elő azt a beszámolót, amely a világszervezet rendkívüli megbízottjának, Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszternek a tájékoztatására épült. A BT ennek alapján aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Jugoszláviában egyre rosszabbodik a helyzet, főleg humanitárius téren. A BT szerint a jugoszláv állapotok veszélyeztetik a nemzetközi biztonságot. Az elfogadott dokumentum támogatásáról biztosítja az EK és az EBEÉ erőfeszítéseit. A BT nyugtalanítónak nevezte a szeptember 25-én Jugoszláviára kirótt fegyverembargó megsértését. A BT elnöke elmondotta, több intézkedést hagytak jóvá az embargó megszilárdítására, részleteket azonban nem volt hajlandó közölni. A Reuter beszámolója szerint Nagy-Britannia és Ausztria az éjszakai tanácskozáson felvetette a Jugoszlávia elleni olajembargó lehetőségét. E kérdésben a döntést elnapolták. Az Európai Közösségek kidolgozta a jugoszláv válság 'megoldását célzó terv újabb változatát, amelyet a hágai békekonferencia jövő keddi plénumülésén kellene megvitatni. Az okmány szövegét szerdán a késő esti órákban hozta nyilvánosságra a Tanjug hírügynökség. Lényegében annak a javaslatnak a módosításáról van szó, amelyet Hágában október 23-án ismertettek. Az általános rendelkezések nem tartalmaznak módosításokat, a feltételezések szerint vagy a szuverén köztársaságok közötti együttműködésről, vagy a szuverén köztársaságok valamiféle szabad társulásáról lenne szó. A létrejövő államalakulatok mindkét esetben nemzetközi elismerésben részesülnének. A dokumentum gazdasági része ismét csak vámuniót emleget, ezúttal azonban számol egy szilárdabb gazdasági integrációval is. A köztársaságok gazdasági együttműködésének célja a konvertibilis valuta megteremtése, viszont továbbra sem hagyja figyelmen kívül a clearingrendszerben rejlő lehetőségeket. Szorosabb volna az intézményes együttműködés, a tervezet fontolóra veszi egy bizonyos parlamenti szerv felállítását, amelyben a köztársaságok egyenlő arányban volnának képviselve. A korábbiakban már többször hangsúlyoztuk, hogy az EK alapvető kérdésnek tartja az emberi jogok biztosítását, a nemzetiségek számára nyújtandó garanciákat. E területen újdonságnak számít a „vallási kisebbség" fogalmának a megjelenése. Az autonóm státust továbbra is azok a területek kapnák, amelyeken a lakosság többségét a nemzetiségi vagy etnikai csoportok alkotják. Korábban már többször beszámoltunk arról, a szerb vezetés az említett október 23-i EK-dokumentumot megengedhetetlen ultimátumnak tartotta. Vlagyiszlav Jovanovics szerb külügyminiszter szerdai belgrádi nyilatkozatában azt mond ta, az EK-nyilatkozatot már nem tekintik ultimátumnak, s nem is a hágai békekonferencia dokumentumának, hanem csupán az európai tizenkettek politikai okmányának. Mindehhez - saját magának is ellentmondva - hozzátette: az EK-nyilatkozat klasszikus példája annak, ahogyan az erősebbek megpróbálják valakire rákényszeríteni politikai akaratukat, s példája annak a közlési módnak is, amelyet egyébként diktátumnak neveznek. A tegnapi jelentések szerint a Crna Gora-i államelnökség pozitív álláspontra helyezkedett az előbb ismertetett, átdolgozott EK-dokumentummal kapcsolatban. A jugoszláv tagköztársaságok részéről ez volt az első hivatalos reagálás. Titográd szerint ez a dokumentum nyitott mindazon alternatívák számára, amelyek tiszteletben kívánják tartani a nemzetek demokratikusan kinyilvánított akaratát. Tegnap reggel hat órakor a dubrovniki Grúza kikötőbe érkezett a Slavija hajó, amely élelmiszert, gyógyszert és ruhaneműt vitt a város lakosainak, s amelyet a jugoszláv haditengerészet több mint egy napon át feltartóztatott. A jugoszláv hadsereg által már tobb mint egy hónapja bekerített Dubrovnik polgárai nagy ovációval fogadták a hajót, amelynek fedélzetén volt Stipe Mesic, az államelnökség horvát nemzetiségű elnöke is. Az osztrák kormány szerdán úgy döntött, elutasítja a jugoszláv hadseregnek azt a kérését, szolgáltassák vissza azt a MIG 21-es típusú vadászgépet, amelynek pilótája, a horvát származású Rudolf Peresin a múlt héten dezertált Klagenfurtba. LENGYELORSZÁG: A KORMÁNYALAKÍTÁS DILEMMÁI Hasznos tanulságokkal szolgálhatnak a vasárnapi lengyelországi parlamenti választások eredményei egész Kelet-Európa számára, s ha elfogadjuk a La Repubblica olasz napilap véleményét, amely szerint Lengyelország egyfajta politikai laboratóriumként mindig előrevetítette régiónk várható fejlődését, akkor a tanulságnál többről van szó: komoly figyelmeztetésről. A negyven százalékos részvételi arány mindennél kifejezőbben bizonyítja a lakosság elégedetlenségét a romló életszínvonal miatt, a pártok, a politikai elit iránti bizalmatlanságát. Presztízsveszteséget szenvedett Lech Walesa államfő, egyrészt azért, mert hiába buzdította minduntalan honfitársait, hogy menjenek el szavazni, másrészt azért, mert még közvetlenül a választások előtt is megfenyegette - sokak szerint államfőhöz nem méltó módon és hangnemben - a posztkommunistákat. Több lengyel lap is megírta, hogy nem lett volna szabad így beavatkoznia a kampányba. Ez szinte bumerángként ütött vissza, hiszen a választások egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy a Demokratikus Baloldal Szövetsége csak pár tizednyi százalékkal lemaradva a második helyen végzett Presztízsveszteséget - politikait - szenvedett az egyház is, hiszen a templomokban még az utolsó pillanatban is agitálták a hívőket. És végül, vesztett a Szolidaritás, amely az 1989-es választásokon még mindent megnyert, amit nem osztottak el az akkori kerekasztal-tárgyalásokon, s íme: mára már a mítosza sem maradt meg. A két nagy Szolidaritás-utódpárt közül a Mazowiecki-féle Demokratikus Unió az első helyen, a Walesához közeli, kereszténydemokrata beállítottságú (és ezért az egyház által is támogatott) Centrum Megegyezés az ötödik helyen végzett, de a kettő együtt alig kapott valamivel többet húsz százaléknál. Ezért írta Adam Michnik rendkívül elkeseredett hangvételű cikkében, hogy a reformhívek tábora vereséget szenvedett, a kommunista diktatúra egy évtized alatt nem tudta elpusztítani a Szolidaritást, ezzel szemben másfél év alatt megtette ezt a legendás hirű szakszervezet vezetőségének a széthúzása A brit The Times véleménye is az, a lengyel választási eredmények a radikális gazdasági reformelképzelésekre mértek csapást. Vagyis a Balcerowicz miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter nevéhez kötődő sokkterápiára. Ez megrendítheti a nyugati világ (a hitelezők) bizalmát Lengyelország iránt. A Nyugat egyfajta garanciának tekintette a Balcerowicz-programot. Mint tudjuk, tizenkilenc párt képviselői kerültek be a parlamentbe. Az az általános vélemény, hogy a törvényhozás ilyen nagymértékű szétdaraboltsága tragikus következményekkel járhat, mert szinte lehetetlenné teszi majd a fontos törvények elfogadását. Előrevetíti a vég nélküli alkudozásokat, elvtelen kompromisszumokat a pártok között, a kormányalakítás nehézségeiről nem is beszélve Minderre még rátett egy lapáttal a már idézett Michnik, aki szerint az igazi tragédiát nem is a pártok száma, hanem a minősége okozza. Kinek jó ez? Az országnak semmiképpen sem, de az általános vélemény szerint a helyzetet Walesa a maga javára fordíthatja, a gyenge parlament az erős elnök malmára hajthatja a vizet, s megkezdődhet egy elnöki rendszer megteremtése, ami a demokráciáért aggódok szerint egyenlő lenne a tekintélyuralmi rendszerrel. Ha ilyen összefüggésekben tekintjük a dolgokat, máris nem látszik annyira meglepőnek Walesa kedd esti javaslata. Négyféle változatot ismertetett az új kormány megalakítására, ezek közül három azzal számol, hogy ő maga veszi át a kormányfői posztot is. Minden esetben kétéves időszakról beszél, de még e javaslatok ismertetése előtt felszólította a lakosságot: ugyancsak kétéves időszakra függesszék fel az országban a politikai háborúskodást, a tiltakozó akciókat, hogy folytatni lehessen a gazdasági reformokat. A Gazeta Wyborcza tegnapi kommentárja szerint az államfő-miniszterelnök megoldás azért lenne előnyös, mert Walesa minden más kormányfőjelöltnél szélesebb koalíciót tudna teremteni maga körül, mindenki másnál szélesebb - bár nem általános - társadalmi támogatást élvezne. Ez utóbbi megállapítással talán vitába lehetne szállni, hiszen egyes elemzők szerint a Centrum Megegyezés éppen azért lett csak az ötödik, mert ennek a pártnak a vezetői a hangadók a Belvedere palotában. Megint mások amellett kardoskodnak, hogy először a Walesa nélküli változatot kellene kipróbálni, vagyis a Szolidaiitás-utódpartok koalíciójára épülő kabinetet Egy dolgot azonban nem lehet Walesától elvitatni: a bátorságot, hiszen óriási személyes kockázatot is vállal azzal, ha a kormányzásképesség biztosítása érdekében magára veszi a miniszterelnöki funkció felelősségét. Mert ha ennyire szétaprózott a parlament, ha a kormány nem tudja megoldani a gazdasági válságot, akkor a miniszterelnök könnyen megbuktatható. Bár a lengyel alkotmány nem tiltja, gondokat okozhat a két tisztség harmonikus összekapcsolása. Ilyen megoldás ugyanis még nem volt. Az alkotmány világosan megkülönbözteti a két szerepkört, kimondatlanul feltételezi, hogy két személyről van szó. Gondot okozna például, hogy míg a kormányfő felelősséggel tartozik a parlamentnek, addig az államfő az alkotmánybíróságnak. Mindezek ellenére meggyőződésem: ha Walesa igazából kormányfő akar lenni, akkor az is lesz. Valamilyen megoldást találni kell. Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem zárható ki, hogy hamarosan újabb választásokat tartanak Lengyelországban. Ez nagyon kockázatos volna, félő, hogy még negyven százalék sem menne el szavazni. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN Ľ uboš Dobrovský csehszlovák védelmi miniszter hivatalos hollandiai látogatásának zárónapján megtekintett több katonai támaszpontot. A királyi légierő gilze-rijeni bázisán a vendéglátók bemutatták az F 16-os típusú repülőgépek összes változatát, a védőhangárokat és a karbantartó műhelyeket. A miniszter és a magas rangú csehszlovák tisztek a nap folyamán ellátogattak a soesterburgi légi( támaszpontra és az amersfoorti harckocsizó kiképzőközpontba. Ľuboš Dobrovský és kísérete tegnap este hazautazott. ^^ehszlovákia, Lengyelország és v/b Magyarország befejezte kémkedését az Egyesült Államokban - jelentette ki Harry Brandon, az FBI kémelhárítási osztályának igazgatóhelyettese a nemzetközi biztonsági rendszerekről szóló washingtoni szemináriumon. Felszólalását a Washington Post című napilap ismertette. Brandon megállapította, hogy a román és a bolgár ügynökök még mindig aktívak, igaz, korlátozottabb mértékben. A szovjet kémek azonban még mindig teljes erőbedobással dolgoznak. A katonai információk a háttérbe vonultak, most mindenekelőtt politikai, gazdasági, tudományos és műszaki adatok után kémkednek. N égy nappal az októberi forradalom évfordulója előtt Moszkvában díszszemlét rendeznek az orosz birodalom megalakulásának 270. évfordulója alkalmából - tájékoztatott szerdán az Izvesztyija című napilap. A Fiatal Oroszország nevű csoport által rendezett felvonuláson katonák, tartalékosok és háborús veteránok vesznek részt. A Kereszténydemokrata Mozgalom Oroszországért és Oroszország Demokratikus Pártja ugyanakkor közölte, hogy a moszkvai városháza beleegyezésével misét szolgáltatnak a „forradalom, a polgárháború és a totalitarizmus áldozatainak" emlékére. K ína még nem döntött róla, hogy aláírásával mikor csatlakozik az atomsorompó-szerződéshez, mint ahogy azt Kaifu Tosiki japán kormányfő augusztusi pekingi látogatása során megígérte A külügyi szóvivő sajtóértekezleten jelentette ki: a parlament állandó bizottsága szerdán befejeződött ülésén áttekintette az ezzel kapcsolatos kormányjavaslatot, ameiyet az „illetékes' bizottságok elé terjeszt további megvitatásra. A szóvivő egyben megjegyezte, hogy Kínának fenntartásai vannak a szerződést illetően. O ttawa szerdán közölte, hogy engedély nélkül is beengedi az ország felségvizeire az amerikai és brit atomtengeralattjárókat. Mint ismeretes, Kanada eddig garanciákat követelt a hajók és tengeralattjárók biztonságára és az esetleges károk megtérítésére. Az ottawai kabinet azonban kijelentette, hogy ez a módosítás nem vonatkozik az Alaszka és a kanadai Brit-Kolumbia tartomány közötti határ közelében levő 58 kilométer szélességű Dixon tengerszorosra, amelyre igényt tart az Egyesült Államok. Áz amerikai tengeralattjáróknak szükségük van a szorosra, hogy támaszpontról el juthassanak a hadműveleti térségbe. Z ambiában Kenneth Kaunda elnök 23 éves kormányzása után a lakosság tegnap szabad parlamenti és elnökválasztáson dönthetett országa további sorsáról. összesen 2,9 millió szavazót regisztráltak, akik közvetlen és titkos választásokon dönthetnek a 150 tagú nemzetgyűlés összetételétől és a köztársasági elnök személyéről. Politikai megfigyelők szerint Kenneth Kaundának kevés az esélye arra, hogy megőrizze államfői tisztségét. LAPTÁRSUNKKAL BAJ VAN A Vajdasági Tartományi Parlament élesen bírálta a Magyar Szót - jugoszláviai laptársunkat, derült ki a Magyar Rádió szerda esti hírműsorából. Telefonbeszélgetésünkkor Habram Károly belpolitikai szerkesztő elmondotta, hogy a lap főszerkesztőjének kinevezése kapcsán a tartományi szervek a Magyar Szó július és október között megjelent számaiból elemzést készítettek, amelyben élesen bírálják a lap szerkesztőségi gárdáját. A bírálat szerint a Magyar Szó tendenciózusan előtérbe helyezi a vajdasági magyarságot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, szerbellenes írásokat közöl és a Jugoszláv-Néphadsereg munkáját szabotálja. A jövő hét folyamán a szerkesztőbizottság foglalkozik az üggyel, így pontosabb információkkal visszatérünk még rá. -lovászA GORBACSOV-MITTERRAND TALÁLKOZÓN MINDEN PROBLÉMÁT TISZTÁZTAK