Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám, csütörtök

5 MOZAIK ÚJ szói 1991. OKTÓBER 10. „TŐLÜNK NE TÁVOZZANAK LEHORGASZTOTT FEJJEL..." JÓ AZ ÚT, HA GÖRÖNGYÖS IS A Lévai járásban is növekszik a munkanélküliség. Áprilisban 2527 volt a nyilvántartott munkanélküliek száma, májusban 3031, júliusban már 6288, augusztus végén pedig 7201, ebből 2748 nő, 196 csökkentett munkaképességű, 669 roma és 940 iskolavégzett fiatal. A nyár folyamán különösen az utóbbiak emelték meg a létszámot. Még szerencse, hogy a járás két nagy üzeme tartja magát. A nyolcezer embert foglalkoztató tolmácsi energetikai gépgyár a termelési program rugalmas átformálásával vetett gátat az elbocsátási hullámnak, a négyezres textilgyár viszont már nagyobb gondokkal küzd, mert nem igen tudja termékeit értékesíteni. A „munkaügyiek" reménykednek, talán sikerül megoldaniuk problémáikat, mert máskülönben a munka nélkül maradók „vízözönként" lepnék el a hivatalukat. Csak a segélyt biztosíthatnák számukra, mert a járásban igen siralmas a munkakínálat. Röpködnek a milliók Ketten tájékoztatnak: Zoller Mihály, a Lévai Járási Munkaügyi Hivatal igazgatója és helyettese, Daru László. Az osztályukon huszonegyen dolgoznak. Az igazgató elégedetten állapítja meg, hogy tizenheten tudnak magyarul, az ügyfeleikkel anyanyelvükön tárgyalhatnak. {Ehhez én még azt is hozzátehetem, hogy más járási ügyosztályokon már nem ilyen kedvező az arányszám.) A negyvenkét éves Zoller Miháfýt sokan ismerik, a Csemadok járási bizottságának elnöke, az alapszervezet titkára, az FMK országos választmányának tagja és városi képviselő is. Sokan régi ismerősként térnek be hozzá, magukkal hozva a munka nélkül maradt gyermeküket: Nem tudnál segíteni?... Zoller Mihály mondja: - Segítenénk mi, de mit tehetünk, amikor oly kevés a szabad munkahely?! Augusztusban csak hetven munkanélkülit tudtunk elhelyezni. Hivatalunk anyagi segítséget nyújt azoknak a munkaadóknak, akik a munkakeresők számára munkahelyet létesítenek, ezt hivatalosan társadalmilag hasznos munkahelynek nevezzük. Áprilistól augusztus végéig így 192 ember jutott munkához. Most szeptemberben is szép számban nyílik erre lehetőség, kb. 200 munkahelyet biztosítanak. Van egy másik akciónk is: a közhasznú munka. A mi finanszírozásunkkal rövidebb, hat hónapig terjedő időszakra alkalmazhatják azokat, akik bekapcsolódnak a város- és faluszépítési vagy más helyi akcióba. Az önkormányzatok ezt kihasználták, 220 embert foglalkoztatnak. Ugyancsak anyagilag támogatjuk az átképzési tanfolyamokat, erre mostanáig 14 milliót fordítottunk. Augusztus végéig 22 millió koronát fizettünk ki a munkanélkülieknek, ebből 4,5 milliót adtunk ki a társadalmilag hasznos munkahelyek létesítésére, félmilliót a közhasznú munkákra. Az év végéig a munkanélküliség enyhítésére 37 milliót kap járásunk... Daru László az elhangzottakhoz hozzáteszi: Nem kell a felkínált munkahely - Keresett foglalkozások: kőműves, ács, bádogos, asztalos. De legtöbben más szakma után érdeklődnek. Volt ilyen esetünk is: az egyik magánvállalkozó alkalmazott egy bádogost, Prágába küldte az elvállalt munka elvégzésére, de hamarosan visszajött, nem tudta megcsinálni. A volt rendszer olyan szakmunkásokat is nevelt, akik nem ismerik mesterségük csínját-bínját. Az érem másik oldala: sok ember elégedett a munkanélküli segéllyel, az 1800 koronával, jobb kereset után komolyabb összeget is kapnak, nem nagyon igyekeznek elhelyezkedni. Behívunk munkanélkülieket, legutóbb negyven embert. A tolmácsi gyár hajlandó lett volna őket átképezni, alkalmazni, de csak heten fáradtak hozzánk, közülük is egy meggondolta magát. Egy német céggel kooperáló magánvállalkozó mesefigurák festésére vagy nyolcvan nőt kívánt alkalmazni, de még ötven asszony sem vállalta a munkát. Hogy fognak majd egy év után gondolkodni, amikor csak a jóval kisebb szociális segélyt kaphatják majd? Szigorítani a feltételeket Zoller Mihály megemlíti, hogy a munka- és szociális ügyi minisztériumnak jelenteniük kell: mi a rossz a foglalkoztatási törvélyben, hogy a tapasztalatok alapján tökéletesíthessék. Vannak észrevételeik? - Szerintünk szigorítani kellene a segélyezések feltételeit. Az érvényben levő rendelkezések túl lojálisak, túl szociálisak, sokan ezt ki is használják. A munkanélküli segélyt csak az a személy igényelhetné, akit kizárólag átszervezési okokból bocsátanak el. Jelenleg a segélyt megkapják azok is, akiket diszciplináris okok (munkakerülés, iszákosság) miatt menesztenek. Aztán: kinek van joga a segélyre? Aki az utolsó három évet ledolgozta, de ebbe beszámítják a pótidőt is, pl. az anyasági „szabadságot", a börtönben töltött éveket is. A börtönviselt egy évig is „kóborolhat", megkapja a „zsebpénzt". De az a nyugdíj-korhatár előtt levő nagymama, aki életében elég sokat dolgozott, az utóbbi három évben viszont csak az unokáját nevelte, nem kaphat segélyt, de annak az asszonynak, aki soha nem volt alkalmazásban, s egymás után szüli gyermekeit, beszámítják az Zoller Mihály, a Lévai Járási Munkaügyi Hivatal igazgatója (szemben) és helyettese: Daru László. (Gunits László felvétele) anyasági pótidőt. Aztán itt vannak az iskolákból kikerülő, munka nélkül maradó fiatalok. Szerintem őket ki kellene venni a munkapiacból, mint Angliában teszik, ahol más intézményi rendszer a szociális szférában foglakozik velük. „Mi csak enyhíteni tudunk..." -A munkanélküliség a piacgazdálkodás járulékos jelensége - állapítja meg Zoller Mihály. - Mi csak enyhíteni tudunk a helyzeten, a radikális megoldás nem rajtunk múlik. Nálunk nagyon sok ember fordul meg, itt kevés idő jut a velük való foglalkozásra. Azzal azonban nem elégedhetünk meg, hogy egyszerűen kijelentjük: Nincs munka, és kész! Azt akarjuk, ha nehezen is helyezhetjük el őket, ne távozzanak tőlünk lehorgasztott fejjel, ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak. A kedvüket vesztő abszolvensekkel, a munkanélküliséget nehezen tűrő emberekkel most már külön is foglalkozhatunk, mégpedig a munkanélküliek klubjában, amelyet Szlovákiában a munkaügyi hivatal mellett nálunk, Léván alapítottunk elsőként. Jó úton járunk, ha göröngyös is, az emberekbe hitet kell öntenünk: a gazdasági transzformálódás, az átalakítás sikerrel fog járni, meghozza a munkapiac működését is. Nem hiszem, hogy nálunk kiélelződik a munkanélküliség. Járásunkban már néhány ezerre rúg a magánvállalkozók száma. Közülük kiemelkedik Gerbár András és Milan Mokuš mérnök Kovostav néven bejegyzett vállalata. Mertek vállalkozni! Tizennégy emberrel kezdték, s ma már kétszázötven embert alkalmaznak! Bár mielőbb megváltozna az emberek gondolkodása, ne ragaszkodnának csak egy szakmához. Kreatív embertípusokra van szükségünk. Már az iskolákban, menedzserképzéssel is bele kell vésni a fiatalokba az alkotóvágyat, hogy ne toppanjanak meg, amikor akadályokba ütköznek, hanem gondolkodó, vállalkozó tipusú üzletemberként kezdjenek bele valami újba. A nyitrai mezőgazdasági főiskola most több átképzési lehetőséget kínál fel a fiataloknak. Használják ki ezt az alkalmat is... Zoller Mihállyal együtt én is azt vallom: ha most csak keringőzés folyik a munka körül, eljön az az idő, hogy a munkavállalók majd úgy térnek be ebbe a hivatalba, hogy válogatnak majd a munkalehetőségek között, hogy kifizetődőbb „dzsobot" szerezzenek, jobb „üzletet" kössenek PETRŐCI BÁLINT KOLLÉGIUMI SIRALMAK Pozsony egyetemein és főiskoláin évente több tízezer fiatal tanul. Elszállásolásuk a múltban is gondot okozott, de az utóbbi két évben válságosra fordult a helyzet. A legtöbb főiskolán növelték a keretszámot, a kollégiumi férőhelyek száma viszont nem változott. Ez év szeptemberétől ráadásul emelkedett a kollégiumi elszállásolás díja is: háromszorosára - a korábbi 60 koronáról 200 koronára. Ám a lakhatási viszonyok mit sem javultak. Sőt. Legalábbis ezt állítják az érintettek, a diákok. A Csalogány völgyben, amelyet akár egy kisebb diákvárosnak is nevezhetnénk, mintegy 10 ezer főiskolás diák él. Itt öt kollégium van, közülük legnagyobb a Ľudovít Štúr nevét viselő diákotthon, ahol 6000 diákot szállásolnak el. Hogy milyen körülmények között? íme egy kis környezettanulmány. A 18 négyemeletes blokkból álló épületegyüttest 1972-ben adták át rendeltetésének. Befogadóképessége 2000 fő. Két-háiomágyasak a szobák, minden folyosón van egy közös zuhanyozó. Az épületet átadása óta nem tatarozták. Három blokkot lezártak - lakhatatlanok. M. Šimečková: - A Pedagógiai Kar másodéves hallgatója vagyok, az M-blokkban lakom. A szobával meg vagyok elégedve, de rengeteg a svábbogár. Éjjelente csak úgy hemzsegnek a mosdó körül. Kényelmetlen, hogy csupán egyetlen zuhanyozó van a folyosón. El sem tudom képzelni, mi lesz ott esténként, ha elkezdődik a tanév. Hogy mit szólok ahhoz, hogy felemelték a díjat? Hát mit szóljak? Még mindig ez a legolcsóbb. (Új épület - az úgynevezett házastársi kollégium. Eredetileg szintén diákotthonnak épült, de mivel nagy volt az igény, átalakították a diákházaspárok kollégiumává. Emeletenként három háromszobás lakás van itt, fürdőszobával, fózősarokkal.) Beáta Ábelová: - Viszonylag még ez a legideálisabb az összes épület közül. No persze csak a gyermektelen házaspárok számára. Akiknek gyerekeik vannak, azoknak igencsak össze kell húzniuk magukat. Negyedéves főiskolai hallgató vagyok a bölcsészkaron, a férjem a Műszaki Egyetem villamoskarára jár. Gyerekünk nincs, de svábunk annál több. Kiirthatatlanok. (A Ľudovít Stúr kollégium, amely immár közel harminc esztendős, két tizenkét emeletes blokkból áll. Befogadóképessége 2200-2500 fő. A diákok négy szobából álló egységekben laknak, melyhez fürdőszoba tartozik. Az eredetileg két-, illetve háromágyas szobákat az utóbbi időben átalakították három- és négyágyas szobákra.) Dominika Ziačiková: - Harmadéves vagyok a természettudományi karon. Itt az A blokkban elégedett vagyok a szobával. A múlt évben a B blokkban laktam, ott sokkal roszszabbak a körülmények, elhanyagoltabbak a szobák, kopottabbak a bútorok. Ketten lakunk a barátnőmmel, 225 koronát fizetünk havonta. A szobánkba is akartak tenni egy pótágyat, de mi nem egyeztünk bele. így is szűkösen vagyunk, egy harmadik ágy ide már semmiképpen sem férne be. Még egy összecsukható tábori ágy sem. A körülmények nem rózsásak. Vannak szerencsések, akik ha nagyobb összegért is, de legalább olyan kényelmesen lakhatnak az idén, mint tavaly. A többségnek össze kell húznia magát. A tízágyas egységekben helyenként tizennégyen is nyomorognak, nem ritkán egy ágynyi „magánterületen". Mit szól mindehhez a kollégium igazgatója? JUDr. Mikuláš Onufrák tavaly júliusban vette át a kollégium igazgatását, s amint mondja, rosszabb anyagi feltételek mellett, jóval több diák elhelyezését kell megoldania. És ez nem egyszerű dolog. - Az egyik mód az úgynevezett Unimo-házak kihasználása. Ezeket az épületeket már a múlt évben sem használtuk, mivel az egészségügyiek nem engedélyezték a talajból felszivárgó formaldehidgőzők miatt. Az idén olyan helyzet alakult ki, hogy kénytelenek leszünk ezekben az épületekben elhelyezni 280 diákot. A másik módszer, a már előző évben is alkalmazott pótágyak rendszere. Ez évben 580 pótágyat voltunk kénytelenek beállítani a szobákba. Ezek a diákok kevesebbet fizetnek, mint azok, akik két-háromágyas szobákban laknak. Figyelembe vettük azt is, milyenek ott a szociális feltételek, milyen a szoba berendezése. A diákok átlagosan 200 koronát fizetnek egy hónapra, de az az igazság, hogy ez az összeg korántsem fedezi az egy személyre eső költségeinket. Mivel az oktatásügy háza táján nincsenek pénzbőségben, a kollégiumra szánt költségvetést is rendesen megnyirbálták. A kért 75 millió helyett csupán 40 milliót kapott a Ľudovít Štúr diákotthon, s hozzá egy tanácsot: szorítsanak a nadrágszíjon - ahol lehet. így megemelték a havi szállásdíjat. Megszüntették az elhasznált berendezések kicserélését is. Több helyen beázik a tető, de javítására nincs pénz. A diákok is növelik a költségeket például azzal, hogy tönkreteszik a bútorokat, leszerelik a vízcsapokat, a zuhanyrózsákat, vagy éppen puszta „szórakozásból" leszerelik a tűzoltóberendezéseket. A károk helyreállítása sokba kerül. Tomáš Cikrt, a diákönkormányzat egyik tagja elmondta, hogy megpróbálnak az igazgatóság partnereként részt venni a diákotthon vezetésében, igyekeznek a diákok érdekeit szem előtt tartva megszervezni a kollégiumi életet. Most először sikerült elérniük azt, hogy a diákok akár öt éven keresztül is ugyanabban a szobában lakhassanak. És ez vitathatatlanul előrelépés az előző évekhez képest. Ami azonban a kollégiumok túlzsúfoltságát illeti, azon ók sem tudnak segíteni. A diákotthonok maximálisan ki vannak használva, sok diáknak már az idén sem tudtak szállást biztosítani. Sokan ingáznak vagy albérletben laknak. Ugyanakkor a szakmunkásképzők kollégiumaiban még most is körülbelül 2000 szabad férőhely van... Ez elgondolkoztató... S. FORGON SZILVIA AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Még soha sem volt annyi gondjuk a határőröknek, mint az elmúlt nyár folyamán. A külföldiek a jobb megélhetés reményében egyénileg és csoportosan próbálkoznak kijutni nyugati országokba a zöldhatáron keresztül. Akadnak hazai határsértők is, de őket egészen más motiválja. Jobb életfeltételekre vágytak Ahogy ott ülnek az udvaron, szánalmat ébresztenek az emberben. Rosszul öltözöttek, borostásak. Hosszú és fáradságos volt az az út Kurdisztánból a csehszlovák államhatárig. Harmincketten vannak, a legfiatalabb 17, a legidősebb 46 éves. Németországba akarnak eljutni, hogy ott munkát találjanak, és hogy csekély keresetükből az otthonmaradottakat is támogassák. Útjukat embercsempészek szervezték meg, persze, nem ingyen, nem emberszeretetból. Budapesten igazoltatás során lebuktak, és az ország elhagyására szólították fel őket. Ök ahelyett gépjáművel az államhatárra mentek, ahol egy 27 éves munkanélküli prágai férfi várta őket. Az volt a feladata, hogy átvigye őket az államhatáron Csehszlovákiába. - Amikor katonatársammal megláttam a csoportot, nem tudtuk, mire vélni a dolgot, ennyi embert egyszerre még nem láttunk a zöldhatáron. Rádión erősítést kértünk és feltartóztattuk őket - mondja a járőr egyik tagja. -Semmi rosszat nem akartunk, csak jobb megélhetésre vágytunk - hajtogatja az egyik kurd férfi, de senki sem figyel rá. A tényállás rögzítése után visszatoloncolták őket Magyarországra. Az embercsempészt pedig átadták a bűnügyi rendőrségnek. Rosszul sikerült vállalkozás A huszonnégyéves zólyomi munkanélküli fiatalember nagyon unatkozott odahaza, nem tudta, mit csináljon szabadidejében. Az egyik este sörözés közben barátja kioktatta. - Ha eszed vglna, szép összegre tehetnél szert... Árut vinnél Lengyelországba, ott túladnál rajta, s az így szerzett pénzt újra áruba fektetnéd, azt meg átvihetnéd Magyarországra. A fiatalembernek tetszett az ötlet. Napközben hosszasan számogatott, és arra a meggyőződésre jutott, hogy érdemes barátja tanácsát megfogadni. Csakhogy hiba csúszott a számításába. A sátorosi határátkelőhelyen a vámőrök a sok áru miatt leszállították őt az autóbuszról. - Azt gondolják kitolnak velem ? - jegyezte meg gúnyosan. Jól szemügyre vette a terepet, elhatározta, hogy a zöldhatáron keresztül lép be Magyarországra. Sikerült is, de ennek nem sokáig örülhetett. Nem messze az államhatártól a magyar határőrök tartóztatták fel, visszatoloncolták őt Csehszlovákiába. Nemcsak az áruba fektetett pénze, meg a remélt nyereség veszett kárba, hanem meg is bírságolták. Füstbe ment terv Mindketten 19 évesek voltak, és romantikára vágytak. Ez hozta őket össze, az esztergályost és a hivatásos ökölvívót. Lakóhelyükön, Plovdivban nem érezték jól magukat. -A legjobb, ha kiszökünk Franciaországba, ott beállunk az idegenlégióba, s ha letelik a szolgálati idő, oda mehetünk majd, ahova akarunk. Némi pénzt is megtakaríthatunk - okoskodott az ökölvívó. Pozsonyba utaztak, azt gondolták, hogy céljuk megvalósításához ez a legmegfelelőbb és a legrövidebb út. A szlovák fővárosban nem sokat időztek, csak annyit míg Ligetfaluban az államhatárt tanulmányozták. Sötétedés után elindultak. - Rossz előérzetem van, de azért csak menjünk - jegyezte meg az esztergályos. Szedték is a lábukat szaporán. Mielőbb a határ túloldalán szerettek volna lenni. A horvátjárfalui határőrök útjukat állták. Ezer koronára bírságolták őket, útlevelükbe bekerült az a bizonyos pecsét, s így két évig nem utazhatnak hazánkba. Talán majd más országon keresztül próbálkoznak eljutni az idegenlégióba. (németh)