Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-08 / 236. szám, kedd

HÍREK - VELEMÉNYEK F ÚJ szól 1991. OKTÓBER 8. KRAKKÓI NYILATKOZAT Lech Walesa lengyel, Václav Havel csehszlovák elnök és Antall József magyar kormányfő október 6-i találkozóján fogadták el a Krakkói Nyilatkozat című dokumentumot, amelynek lényeges részleteit az alábbiakban ismertetjük. A dokumentum megállapítja, az alapvető cél, amelyet Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország maga elé tűzött, a teljes körű bekapcsolódás az európai politikai, gazdasági, jogi, valamint biztonsági rendszerbe. E cél megvalósításáért mindenekelőtt arra törekednek, hogy társuljanak az Európai Közösségekkel, kiépítsék kapcsolataikat az Atlanti Szövetséggel és a Nyugat-európai Unióval, erősítsék az EBEÉ-folyamatot és annak intézményeit. Külpolitikájuk elsődleges célja az EK-hoz fűződő viszony sokoldalú fejlesztése. Európát egységes, oszthatatlan térségnek tekintik, amelyben az országok mindegyikének biztonsága elválaszthatatlanul összefügg a többi biztonságával. Áttekintették a legutóbbi szovjetunióbeli eseményekből származó, a három országot érintő kérdéseket. Az európai struktúrákba integrálódva a három ország egyre erőteljesebb közös aktivitással lép föl ezen nagyjelentőségű szomszédos ország államai és nemzetei irányában. A három ország szerint a Jugoszlávián belüli ellentéteket kizárólag békés eszközökkel kell megoldani. Követelik a tűzszünet tényleges betartását és ellenőrzését. A belső konfliktusok megoldásában a hadsereg alkalmazása megengedhetetlen. A jugoszláv válság természetéből és a fegyveres harcok méreteiből következik, hogy a hadviselés jogi normáit a résztvevő feleknek kötelességük lett volna és a jövőben is kötelességük betartani, a lehető legszélesebb értelemben. A három ország elítéli a hadviselés jogi normáival összeegyeztethetetlen cselekményeket, különösen a polgári lakosság és objektumok támadását. A hármak javasolják további nemzetközi békefenntartó erők küldését Jugoszláviába, s mindhárman készek részt venni az ilyen és más béketeremtő erőfeszítésekben. A jugoszláv válságot kizárólag nemzetközi közreműködéssel lehet megoldani. A hármak az olyan megoldások érvényesülését tartják elfogadhatónak, mint a nemzetek önrendelkezési joga az önálló államiság megszerzésének jogával együtt, beleértve a kisebbségek jogainak teljes mértékű biztosítása. A három ország vezetői nagyra értékelték az USA legutóbbi leszerelési kezdeményezéseit, valamint a Szovjetunió válaszát és annak a reményüknek adnak hangot, hogy a többi nukleáris hatalom is a közeljövőben megfelelő, pozitív lépéseket tesz. A hármak síkraszállnak a regionális, szubregionális és a határokon átnyúló együttműködés különböző formáinak zavartalan fejlődéséért, ami hozzájárul Európa megosztottságának leküzdéséhez. Javasolják a régiók közötti kapcsolatrendszer kiépítését, különös tekintettel a kontinens azon részeire, amelyek eddig ki voltak zárva az európai integráció folyamatából. Elengedhetetlennek tartják az olyan kapcsolati lánc kialakítását, amely Európa közepét összeköti a balti térséggel, valamint a határaiktól keletre fekvő országokkal. A felek a továbbiakban egyeztetik álláspontjukat az Európai Gazdasági Közösséggel folytatott, vége felé közeledő tárgyalásokkal kapcsoiatos ügyekben. Fontosnak tartják az EGK konkrét és operatív döntését a szovjet segítségnyújtás keretében megvalósuló szállításokról, hangsúlyozva, hogy ez semmi esetre sem a Közösség piacai liberalizálásának helyettesítője. Mindhárom országnak jelentős nehézségeket okoz a Szovjetunióba irányuló export drasztikus csökkenése. A felek mérlegelik, hogy együttesen az EGKhoz folyamodnak olyan támogatás érdekében, amely az említett visszaesés mellett is lehetővé tenné gazdaságaik piacváltásának és szerkezetátalakításának a felgyorsítását. Az EGK-val és az EFT A-val folytatott tárgyalások befejezésének közeledése fokozottan szükségessé teszi a kölcsönös kereskedelemben meglévő korlátok feloldására irányuló munka meggyorsítását. Amilyen gyorsan csak lehetséges, aláírják megállapodásukat a kereskedelem kölcsönös liberalizálásáról. Az egymás közti kereskedelemben az EGK-val és az EFTA-val létrejövő megállapodásokkal hasonló mértékű liberalizációt alkalmaznak. Fontosnak tartják a zavartalan tőkeáramlást is, s ezen a területen fokozatos liberalizációt kívánnak végrehajtani. Ennek érdekében munkacsoportot hoznak létre pénzügyi szakemberekből; sürgősen befejezik a kettős adózásra, valamint a kereskedelemfejlesztésre és beruházásvédelemre vonatkozó kölcsönös megállapodásokkal kapcsolatos megbeszéléseiket; elősegítik a közös vállalkozásokat a bankszférában is. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági együttműködés egyéb területeinek. Ezek közül a dokumentum többek között a szállítási és távközlési terveket, az energiaügyet, a környezetvédelmet említi. VACLAV HAVEL INTERJÚJA A NÉMET LAPOKNAK A SZERZŐDÉS NEM OLD MEG MINDEN PROBLÉMÁT A német napilapok tegnap közölték Václav Havel köztársasági elnök interjúját, amelyet német újságíróknak adott abból az alkalomból, hogy hazánkban tesz látogatást a német államfő. Arra a kérdésre, hogyan viszonyul a csehszlovák közvélemény a szudétanémetek problémájához, Václav Havel azt válaszolta, hogy a szudétanémetek kiűzése a második világháború után nemcsak a kommunisták műve volt. Részt vettek benne az ottani demokratikus erök ugyanúgy, mint a győztes nagyhatalmak. Ez a lépés akkor széles politikai támogatást élvezett, s a szudéta vidékeken az emberek immár 40 éve abban a meggyőződésben élnek, hogy ez egy teljesen legitim ügy volt, egyfajta válasz a második világháború idején kiállt szenvedéseikre. Amikor a csehszlovákiai demokratikus forradalom után átértékeltük ezt a kérdést abban az értelemben, hogy el kell utasítani a kollektív bűnösséget, ez a lakosság számára sokk volt. Most az emberek kezdenek másképp tekinteni erre a problémára. Vannak azonban hazánban olyan politikai erők, konkrétan a kommunisták, akik a véleménykülönbségekből igyekeznek politikai tőkét kovácsolni. A csehszlovák-német jószomszédi és együttműködési szerződésről Havel azt mondta, hogy nem oldhat meg minden problémát a két ország között, de ez a legjobb szerződés, amely ma aláírható. Mint mondotta, hazánk számára nagyon fontos ez a keretmegállapodás, mivel támogatja csatlakozásunkat az Európai Közösségekhez. Havel elutasította egyes európai politikusok fenntartásait, hogy Csehszlovákia esetleg a gazdaságilag erős, nyolcvan milliós Németország uszályába kerül. VILNIUS ULTIMÁTUMA LEMONDOTT A TÁDZSIK ELNÖK • KEMÉNY CSATA A GRÚZ PARLAMENTBEN? Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke a hét végén táviratban utasította el Jevgenyij Saposnyikov szövetségi pénzügyminiszter ajánlatát, hogy vitassák meg a Litvániában állomásozó szovjet egységek státusát, a szovjet katonák szociális helyzetét és a szovjet katonai jelenléttel összefüggő további kérdéseket. Landsbergis egyértelműen közölte, Litvánia ezekről a kérdésekről nem hajladnó tárgyalni, csakis arról, hogy a szovjet katonákat mielőbb, még az idén vonják ki a köztársaságból. A kérdéssel kapcsolatban a Balti Tanács hétvégi vilniusi ülésén alakította ki a három köztársaság vezetője a baltiak közös álláspontját. Felszólították a Kremlt, hogy december elsejéig vonja ki a szovjet katonákat a Baltikumból. A legradikálisabb Litvánia álláspontja, amely nem egész három hónapot ad a szovjeteknek a távozásra. Lettország és Észtország mérsékeltebb nézetet vall, Arnold Rüütel, az észt parlament elnöke a Balti Tanács ülésén azt mondta: tekintettel kell lenni a szovjet vezérkar logikus érdekeire is. Moszkva egyelőre hivatalosan nem reagált sem a Balti Tanács kötelességeire, sem Landsbergis táviratára. Vasárnap lemondott Rahman Nabijev a tádzsik parlament elnöke, ügyvezető államfő. Lemondását a parlament elnöksége elfogadta. Ez azt jelzi, hogy a parlamenti puccsot végrehajtó volt kommunista politikusok és maga Nabijev, a brezsnyevi éra egykori vezető politikusa engedtek az ellenzék nyomásának. A tüntetések mindezek ellenére folytatódnak, mivel az ellenzék egy, de talán legfontosabb követelése még nem teljesült: a parlament még nem oszlatta fel önmagát. A moszkvai rádió szerint Nabijev lemondását Gorbacsov elnök személyes megbízottjai érték el. Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester és Jevgenyij Velihov, a tudományos akadémia alelnöke három napon át tárgyalt a tádzsik vezetéssel. Grúziában még annyi haladás sem történt, mint Tádzsikisztánban. A parlament tegnap éjszaka befejeződött rendkívüli ülésén nem sikerült megtalálni a politikai konfliktus megoldásának módját. Elfogadtak viszont három dokumentumot, egy felhívást a lakossághoz, hogy őrizze meg a nyugalmát. A másik határozat támogatja az elnök döntését a rendkívüli állapot bevezetéséről Tbiliszibe, a harmadik határozat értelmében pedig egy különbizottságot hoznak létre a tbiliszi tévéközvetítéssel kapcsolatos kérdések megvitatására. A grúz parlament ülése ma folytatódik, és kemény csata várható, mivel valószínűleg napirendre kerül a nemzeti gárda státusának kérdése, és a politikai foglyok kiszabadításának ellenzéki követelése. A CSÚCSRÓL-FEHÉREN ÉS FEKETÉN N

em bennfentesként, csupán tudósítói minőségben figyelve a hétvégi krakkói hármascsúcs eseményeit, kifejezőnek tartom Lech Walesa értékelését, különösen annak a második felét. A lengyel államfő szerint ez volt a hármak eddigi legjobb találkozója, ugyanakkor ,,az a mi tragédiánk, hogy szüntelenül keresnünk kell egyetértésünk megvalósításának lehetőségeit, mikéntjét"-tette hozzá. Tehát az alapvető célok és irányvonalak világosak mindenki számára, de amikor a részletek kerülnek terítékre, mindenki a saját érdekeit hangsúlyozza. Erre szokták azt mondani, hogy az ördög mindig a részletekben bújik meg. Ami nem baj, sőt, ma már természetes is az államközi kapcsolatokban, hiszen a nüanszok összehangolására a globális egyetértés nyújthat garanciát. Krakkó lényege egy jelszóba sűrítve: szorosabban felzárkózni Nyugat-Európához. Ez kényszerűség, azt is lehetne mondani, hogy létszükséglet, gazdasági és politikai szempontból egyaránt. A hármak a kelet-európai és a balkáni események miatti aggodalmuktól vezérelve akarják minőségileg új szintre emelni kapcsolataikat a NATOval. Ez, ha egyelőre teljes jogú tagságot nem is jelenthet, közvetlenebb és szorosabb kötődést, aktívabb részvételt a NATO tevékenységében igen, s ami figyelemre méltó: felmerült, hogy távlatilag fontolóra lehetne venni a NATO-csapatok bevetésének lehetőségét a tagországok határain kívül is. Két új dologra kell felhívni a figyelmet a gazdasági és a (kül)politikai együttműködést illetően. A dokumentumból kiolvasható, hogy miért és milyen jelentőséget tulajdonítanak a jövő év elejétől remélhetőleg életbe lépő társult tagságnak az EK-ban. Ami most új volt, az a Nyugat határozott bírálata. Amire - szórványosan - már voltak példák, de nem ilyen szinten, hiszen a hármascsúcsra már a tengerentúlon is odafigyelnek. A hangsúlybeli különbségek érezhetőek voltak. Walesa keményen ostorozta a Nyugatot, amiért kényelmes, nem eléggé hatékony a közép-európai országok gazdasági átalakulásának a támogatásában. Sőt, azt mondotta, a Nyugat is felelős a Kelet-Európában uralkodó helyzetért. Antall József visszafogottabb volt, történelmi összefüggésekbe ágyazta a Nyugat felkészületlenségét, esetenkénti tanácstalanságát, s a csehszlovák álláspontra is inkább az óvatosság a jellemző. Fordított volt a helyzet a másik, a két nap során talán a legtöbbet emlegetett kérdésben, a jugoszláv helyzet megítélésében. Vitathatatlanul ez számított a folyosói slágertémának, erről folyt a legtöbb találgatás és pletyka. Budapest véleménye szerint a jelenlegi európai problémák kulcskérdése a jugoszláviai válság, s ekként is kell azt kezelni. A magyar külügyminisztertől tudom, az volt a céljuk, az eddigi nyilatkozatoknál - annál, hogy támogatják az EK, az összeurópai folyamat, az ENSZ erőfeszítéseit - valamivel többet mondjanak a dokumentumban. A hármak ragaszkodtak a kulisszatitkokhoz, hivatalosan tagadták, hogy jelentős nézeteltérések lettek volna. S bár ugyanezen az oldalon olvasható, nem fölösleges megint idemásolni azt, ami a Krakkói Nyilatkozatban új hangsúlyt kapott. Először is, a felek egyértelműen elítélték a hadsereg alkalmazását a belső konfliktusok megoldásában. Ugyanaz a címzettje a másik mondatnak is: elítélik a hadviselés jogi normáival összeegyeztethetetlen cselekményeket, különösen a polgári lakosság és objektumok támadását A szerb irányítás alatt álló hadsereg és a szerb politikai irányvonal egyértelmű bírálata fogalmazódott meg akkor is, amikor a nemzetek önrendelkezési jogát, az önálló államiságra való jogot emlegetik, beleértve a kisebbségek jogainak teljes mértékű biztosítását és a köztársaságok határainak sérthetetlenségét is. És amire a külföldi megfigyelők is rámutattak: a három ország felsorakozott azok mellé, akik egyértelműen támogatják nemzetközi békefenntartó erök küldését Jugoszláviába. Sok volt a szóbeszéd akörül, hogy a csehszlovák -lengyel és a magyar-lengyel államszerződés mellett miért nem írták alá a csehszlovák-magyart is, hiszen a szöveg elkészült. Amikor erről kollégáimmal a magyar külügyminiszternél érdeklődtünk, azt felelte, hogy kérdezzük meg Dienstbier úrtól. Erre akkor nem volt mód, de egy nappal később Václav Havel arra hivatkozott, hogy a szerződést még nem hagyta jóvá mind a három (cseh, szlovák és csehszlovák) kormány, a szlovák kabinetnek kell még az okmánnyal kapcsolatban állást foglalnia. Ezt Antall József is megerősítette. S mivel a kérdés úgy hangzott, hogy Bős vagy a szlovákiai magyar kisebbség autonómiájára vonatkozó javaslat okozza-e a késést, azt felelte, hogy nem Talán mondani sem kell, hogy más a közjogi méltóságok hivatalos nyilatkozata és megint más dolog, hogy ebből a megfigyelők mit szűrnek le. Az biztos, Krakkóban a külföldi újságírók többsége magánbeszélgetések során is úgy vélte, hogy romlottak, finomabban: bonyolultabbak lettek a csehszlovák-magyar kapcsolatok. A prágai és a pozsonyi újságírókolónia tagjait pedig arról faggatták, hogy lesz-e nálunk szakadás. Mindezt azért érdemes említeni, mert a hármak együttműködését nem csupán a külső, hanem külön-külön a belső bizonytalansági tényezők is nehezítik. Lengyel lapkommentárok pélául Budapestnek is felrótták, hogy az államfők közül egyedül Göncz Árpád nem volt jelen, s a magyar belpolitikai csatározások csak nehezítik a diplomaták munkáját. Egyébként az első értékelésekbe beleolvasva, a három közül talán Lengyelországban voltak a hírmagyarázók a legelégedetlenebbek Krakkóval, már ami a konkrét eredményeket illeti. A Gazeta Wyborcza szerint Budapest ellenállása miatt nem fogadták el a szabadkereskedelmi zónára vonatkozó lengyel javaslatot, nem dolgoztak ki igazi stratégiát a Szovjetunióval szemben és nem lesz közös kormánybank sem. A Zyczie Warszawy pedig Václav Klaus minapi kedvezőtlen kijelentései fölött nem tudott napirendre térni. B

efejezésül még tovább lehetne árnyalni a mérlegvonást: Krakkó jelentós állomása volt a hármak nehezen, sok ellentmondással is születő új típusú együttműködésének. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN E

rwin Neher és Bert Sakmann német fiziológusok kapták az idei orvosi és fiziológiai Nobel-díjat - jelentették be tegnap Stockholmban. R

akétatámadás érte tegnapra virradó éjszaka az afgán fővárost. Egy személy életét vesztette, 18 pedig megsebesült. Hivatalos kabuli jelentések szerint a legtöbb rakéta lakónegyedekben csapódott be, egy azonban megrongálta a repülőtér egyik kifutópályáját. A mudzsahidek azt állítják, rakétatámadásaik célpontjául a kormányhivatalok és katonai létesítmények szolgálnak, de nem zárják ki, hogy esetenként lakótelepekben és kereskedelmi központokban is kárt tettek. Egyébként az afgán kormányfő vasárnap jelentette be, hogy a kormány és a fegyveres ellenzék egy hónapon belül tárgyalásokat tart a konfliktus rendezéséről. E

szak-Irakban, Kifri városban tegnap reggel súlyos harcok robbantak ki a kormánykatonák és a kurd felkelők között. A Reuter szerint az iráni határ közelében fekvő Kalar városban is harcok vannak. Meg nem erősített hírek szerint sok a halott és a sebesült. N

em teljes előzetes adatok szerint a portugáliai vasárnapi választásokon egyértelmű győzelmet aratott az eddig is kormányzó Szociáldemokrata Párt. A leadott voksok több mint 95 százalékának megszámlálása után úgy tűnik, hogy a 230 tagú parlamentben 132 mandátumot szerez. T

erry Anderson, az amerikai AP hírügynökség tudósítója - akit Iránbarát szélsőségesek 1985 óta, vagyis a leghosszabb ideje tartanak fogva Libanonban - egy 12 perces videofelvételen szólított fel valamennyi, a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban fogva tartott túsz elengedésére. A felvételt vasárnap készítették Bejrútban és még ugyanaznap közvetítette a CNN amerikai televíziós társaság. A hat éve fogva tartott amerikai azt állította, elrablói rövidesen egy nagyon jó hírt közölnek minden Libanonban fogva tartott nyugati túsz számára. B

elgiumban november 24-én tartanak általános választást - közölte tegnap Wilfried Martens kormányfő. Baudcuin belga uralkodó vasárnap elutasította Martens balközép kormányának lemondását, ugyanakkor arra kérte, dolgozzon ki egy tervet az alkotmány módosítására. Az alkotmánymódosításról szóló parlamenti szavazás automatikusan a testület feloszlatásához és új választásokhoz vezet. Eredetileg csak január 19én szólították volna az urnákhoz a választópolgárokat. M

argót Honecker, Erich Honecker felesége vasárnap az Aeroflot gépén Moszkvából a chilei fővárosba repült - közölte a ZDF német televízió. Chilében él Honeckerék lánya, Sonia. Margót Honeckernek a moszkvai német nagykövetség a közelmúltban adott útlevelet, az NDK volt párt- és állami vezetőjének azonban Chile moszkvai nagykövetsége nem adott vízumot. J

ean-Bertrand Aristide, Haiti törvényesen megválasztott elnöke ,,bizonyos feltételek mellett" esetleg visszatérhet hazájába - mondotta Raoul Cédras tábornok, a puccsisták vezetője az Amerikai Államok Szervezetének delegációjával megtartott találkozóján. A legújabb haiti hírek szerint fokozódnak az ellentétek a hatalomátvétel résztvevői között. Ez is jele lehet Cédras tábornok váratlan engedékenységének. MEGEMLÉKEZÉS ARADON Mintegy 10 ezer ember gyűlt össze vasárnap délután Aradon, hogy méltó módon fejet hajtson az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és vértanúinak emléke előtt. A 13 aradi vértanú emlékművénél először ökumenikus istentiszteletet tartottak az egyházak képviselői, első ízben volt jelen Arad ortodox püspöke is. Ezt követően a romániai politikai és társadalmi szervezetek képviselői szóltak a jelenlévőkhöz. Az emlékünnepségen többek között részt vett Tőkés László, Szöcs Géza, néhány magyarországi politikai párt képviselője és Rudas Ernő, a bukaresti nagykövet. Incidensekre nem került sor, de a város utcáin egész nap megerősített rendőrjárőrök cirkáltak. KOKES JÁNOS, Bukarest