Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. OKTÓBER 4. KELET-EURÓPA ÉS A NATO HIVATALOS KAPCSOLATFELVÉTEL? BONN NEM AKAR FEJŐSTEHÉN LENNI A James Baker amerikai és HansDietrich Genscher német külügyminiszter washingtoni találkozójáról kiadott közös nyilatkozat szerint az Egyesült Államok és Németország szorgalmazza a formális kapcsolatok felvételét a NA TO és a Varsói Szerződés volt tagországai között, hogy segítsék a demokrácia fejlesztését. Az ajánlás a Szovjetunióra is vonatkozik. A közös javaslatot hivatalosan a NATO november eleji római csúcstalálkozóján terjesztik elő. Washingtonban a két miniszter kifejtette: a NATO-nak támogatnia kellene a kelet-európai országokat abban, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak Európa védelméért. Ez segítené elő a nagyobb fokú együttműködést az ipar polgári és katonai ágazataiban. A jövőbeni együttműködés keretében a NATO számára célszerű lenne, ha információs irodákat nyitna a kelet-európai fővárosokban, s az érintett országok kormányaival közösen programokat dolgozna ki a közös eljárásra a természeti katasztrófák során és a menekültkérdés megoldásában. A német egyesítés első évfordulója alkalmából Helmut Kohl kancellár nyilatkozott a Deutsche Welle rádióállomásnak. Kohl úgy vélekedett, Németország szomszédait még most, egy év után is nyugtalanítja az ország nagysága és befolyása. Hangsúlyozta, ezeket az aggodalmakat el kell oszlatni, ugyanakkor aggodalmaik ellenére a szomszédok mégis csak Bonnba mennek és pénzügyi támogatást kérnek. Egyik legnehezebb tapasztalatának nevezte azt a tényt, a világ minden részéről érkeznek látogatók irodájába azzal a naiv elképzeléssel, hogy Németország anyagi segítséget nyújthat nekik. A kancellár szerint Németország nem oldhatja meg a világ minden problémáját, annál is inkább, mert eljutott lehetőségeinek határáig. Genscher külügyminiszter kíséretének egyik tagja Washingtonban szintén azt mondta, hogy Németország nem akar a keleti országoknak nyújtandó támogatás domináns forrása lenni. ALAKUL AZ ÚJ UNIÓ Az ellenzéki fegyveresek kivonulnak Tbilisziből Alma Aiában szerdán az első három szovjet köztársaság aláirta a megállapodást az új gazdasági közösség létrehozásáról. Beloruszszia, Kazahsztán és Üzbegisztán írta alá a dokumentumot, amelyet 12 köztársaság képviselői dolgoztak ki kedden a kazah fővárosban. A RIA orosz hírügynökség szerint Jevgenyij Szaburov, az orosz kormányfő helyettese a megállapodást Szocsiba viszi, ahol Borisz Jelcin tölti szabadságát, hogy kézjegyével szentesítse Oroszország csatlakozását is az egyezményhez. Grigorij Javlinszkij, az ismert közgazdász szerint Jelcin aláírása után gyakorlatilag létre ís jön az új unió. Érdekes hír érkezett Grúziából. Bős-Nagy

marosról a magyar parlamentben KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐKET IS MEG KELL HALLGATNI A magyar parlament gazdasági bizottságán kívül a környezetvédelmi bizottság is foglalkozott szerdán a bős-nagymarosi témakörrel. Elfogadták a gazdasági bizottság által jóváhagyott állásfoglalás-tervezetet, így többek között azt, hogy a további csehszlovák-magyar tudományos munka során harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek szakértőinek bevonása is kívánatos lehet, anélkül, hogy ezek a szakértők döntőbírói funkciót kapnának. Fontosnak tartják, hogy a tudományos-szakmai együttműködés kezdetén tisztázza a két ország a módszertani elveket, megtalálva a közös nyelvet. Ennek során figyelembe lehet venni az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló 1991-es nemzetközi egyezményt. A tárgyalásoknak elsősorban az ökológiai kérdések tisztázását kell szolgálniuk, de - a Vavroušek-féle javaslatnak megfelelően - nem zárnák ki új javaslatok tárgyalását sem, valamint a hajózással, az árvízvédelemmel, az energetikával, a nemzetközi joggal és a szociálpolitikával összefüggő kérdésekről sem lehet elfeledkezni. A kölcsönös bizalmat erősítené - hangsúlyozza az állásfoglalás - ha a tudományos-szakmai megalapozás, illetve tárgyalások idejére a kivitelezési munkálatok szünetelnének. Új elem az állásfoglalásban, hogy szükségesnek tartják a már elkészült létesítmények kivitelezésének minőségi ellenőrzését, a biztonsági jellemzők, a műszaki megfelelőség vizsgálatát. (n) IZRAEL MÉG VÁRHAT A PÉNZRE Az amerikai szenátus csütörtökön - egyes tagjai ellenkezése ellenére - jóváhagyta George Bush javaslatát, hogy egyelőre nem adják meg a kormánygaranciákat az Izraelnek szánt 10 milliárd dolláros hitelre. Tel Aviv ebből az összegből szeretné fedezni a szovjet és etióp zsidók letelepítésével járó kiadások egy részét. Bár ez a döntés mindenképpen kiélezi az USA és Izrael viszonyát, Washington már a közel-keleti békekonferencia összehívásának időpontját mérlegeli. ENSZ-források szerint október 30-31-ére tervezik a tanácskozást, mivel az eredetileg erre az időpontra kitűzött párizsi Kambodzsa-konferenciát előrehozták október 23-ára. Az egyiptomi külügyminiszter is úgy nyilatkozott New Yorkban, hogy kéthárom héten belül várható a konferencia összehívása. A siker érdekében a megszállt területek betelepítésének beszüntetésére szólította fel Izraelt. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet pedig az Egyesült Államokat sürgeti, hogy újítsák fel a közvetlen párbeszédet, amely azután szakadt meg, hogy a PFSZ egyik frakciója terrortámadást hajtott végre a Tel Aviv-i strand ellen. A palesztin emigráns parlament múlt heti algíri tanácskozásán kizárta a PFSZ Végrehajtó Bizottságából Abu Abbaszt, az akció szervezőjét, ahogyan azt Washington követelte. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerda esti ülésén ismételten megvitatta az Irak elleni gazdasági szankciókat, mivel letelt a 60 napos terminus. A BT 687. számú határozata értelmében a testületnek rendszeres időközökben újra kell tárgyalnia ezt a témát. A várakozásoknak megfelelően a Biztonsági Tanács nem hagyott jóvá semmilyen módosításokat, Az ÍRNA iráni hírügynökség tegnap a Forradalmi Irak rádióállomásra hivatkozva azt jelentette, hogy államcsínykísérletben való részvétel miatt Irakban 76 katonatisztet végeztek ki. Az ügybe állítólag Szaadun Hammadi volt kormányfő is belekeveredett, akit szeptember 13-án távolítottak el tisztségéből. Egyes külföldi lapok szerint a hadsereg egyrészének támogatásával akarta Szaddamot megdönteni. DELI HÍRLAP CSALLÓKÖZI HETILAP, ÚP-1227 E

gy barátom nemrégiben azt mondta, Nobel-dijat adna annak, aki megfejti a nacionalizmus titkát. A Kelet-Európában fellángolt nemzetiségi gyűlölködés rákfenéjéből a kiútkeresés során szinte mindenki Svájc vagy Dél-Tirol példáját emlegette a nemzetek és nemzetiségek együttélésének, az igazi európai léptékű demokráciának a példájaként - egészen az utóbbi hetekig. Vagyis egészen addig, amig meg nem érkeztek az első hírek arról, hogy a Dél-tiroli Néppárt aktivistái az Olaszországhoz tartozó Dél- és az Ausztriához tartozó Eszak-Tirol egyesítését, valamiféle önálló, egységes Tirol kialakítását követelik. E célból közös demonstrációt is szerveztek a Brenner-hágói határátkelőhelynél. Igaz. a vári 30-40 ezer tüntető helyett csak pár ezren jelentek meg, s ebből talán az tűnik kézenfekvőnek, hogy legyintsünk rá egyet: az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja. De miért tennénk, amikor Romában sem ezt tették. Volt olyan lap, amely első oldalon, főcímben tudatta az olvasóval, hogy Dél-Tirol egyenlő Litvániával. Az említett néppárt vezére, Roland Riz, pedig azzal fenyegetőzött, akár népszavazást is rendezhetnek Dél-Tirolban, s ez az Ausztriához való visszacsatolás követelését is eredményezhetné. Most dióhéjban arról, amit illó tudni e problémakörről Dél-Tirolt 1919-ben, a Saint Germain-i békeszerződés értelmében csatolták Olaszországhoz. Mussolini hatalomra jutása után, a húszas években megindult az erőteljes olaszositás, sok embed telepitettek ide DélOlaszországból. Az olasz parlament 1948-ban szavazta meg az első autonómiát, de szinolasz területeket is hozzácsapva, hogy a német ajkúak kisebbségben legyenek. Ausztria 1959-ben az ENSZ-ben is felvetette a dél-tiroli kérdést. Több mint egy évtizedig tartó tárgyalások után kidolgozták az ún. Alto Adige-csomagot, amely vagy másfélszáz pontban kibővítette a német ajkúak kiváltságait. Ezt az olasz parlament 1971-ben törvényben is megerősítette. A csomag teljesítését illetően néhány részletkérdésben azóta is vita folyik, de hogy a pontok döntő többségét, beleértve a legfontosabbakat is, végrehajtották, azt senki sem vonja kétségbe. S ami unikum: Róma beleegyezett abba, hogy az autonómiatervezet véglegesítéséhez Ausztria hozzájárulása is szükséges Mindenesetre a római parlamentnek még az idén foglalkoznia kell az Alto Adige-csomaggaí Az egész ügynek, a dél-tiroli kérdés kiélezésének nem örül sem Róma, sem Bécs, egyik sem gondol valamiféle határrevízióra. Éppen ezért, amikor az első rövid hírt olvastam BOLOND VILÁG... az ügyről, mindjárt arra gondoltam, hogy már ott is megbolondultak az emberek.../ Amikor Kelet-Európában szítogatm kezdték a nacionalista hangulatot, többnyire a rossz gazdasági helyzetet, a kommunista múlt átkos örökségét emlegették az okok kőzött. És persze a gyerekcipőben járó demokráciát. Igaz, az emiitett tényezők szerepe sem lebecsülendő, de másutt, valahol mélyebben is keresni kell a nacionalizmus okait. A gazdaságot illetően: nem hiszem, hogy a dél-tiroliak cserélnének velünk életszinvonalat, s a nemzetiségi törvényeket, jogokat - nem a deklarált, hanem a mindennapi életben érezhető jogokat - tekintve a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai magyarok vagy más nemzetiségek számára csak vágyálomnak tűnhet az, amit ott egyes csoportok kevesellnek. És miért akarják a szudétanémetek, hogy a készülő csehszlovák-német szerződés tartalmazza jogukat a visszatelepülésre és kártérítésre? Nem hiszem, hogy éppen a mi gazdasági biztonságunk vagy demokráciánk után epekednének. Gondolatban az ember mindig kénytelen visszakanyarodni a történelemhez, a történelmi igazságtételhez. Es itt nem az anyagiak a legfontosabbak. Itt következik az a megfoghatatlan, eddig lebecsült vagy mellőzött valami, amit úgy hívnak, hogy lélektani tényező, igazságérzet. Elvben mindenki egyetért azzal, hogy a múltat be kell vallani. Elhiszem, ha valaki arra kényszerül, hogy másnak a múltját is be kell vallania, az lehet nagyon fájdalmas. Miért van az, ha valamely magyar politikus kiejti azt a szót, jelzők nélkül, hogy Trianon, minimum három oldalról szedik le róla a keresztvizet, hiába teszi hozzá, hogy a jelenlegi határokat tiszteletben kell tartani. Trianon éppen olyan kitörölhetetlen történelmi tény mint a helsinki Záróokmány Miért csak ez utóbbiról ildomos beszélni? Miért ne tekinthetné egy nép nemzeti tragédiának, hogy megkérdezése nélkül egyharmadát kisebbségi sorba degradálták, különösen akkor, amikor KeletEurópában a kisebbségi lét csak azt jelenti, ami már e szóban is benne foglaltatik Kisebbségi Ahogy a határ innenső oldalán tragédiának tartják Münchent, miért ne tekinthetnék ugyanennek a túloldalon Trianont? Az 1917-es bolsevik forradalmat sem lehet meg nem történtté tenni azzal, hogy ezentúl nem beszélünk róla. Miért mások akarják eldönteni, hogy a magyaroknak a mohácsi vész vagy Trianon fájjon-e jobban ? Főleg akkor, ha egyetlen magyar reálpolitikus, józan átlagpolgár sem beszél azért Trianonról, mert sanda, irredenta szándékai lennének. Nem akar határreviziót, hiszen tudja, a századvég Európájának valósága nem vethető össze a század első negyedével. Különben is, túlnan sokkal kevesebben emlegetik Trianont, mint itt a kétes hírű első önálló szlovák államot. A lem fog tehát senki Nobel-dijat kapni, mert a naIV cionalizmust nem egyetlen jól meghatározható kórokozó terjeszti Recept azonban lenne rá: az a módszer, ahogyan Rómában vagy Bécsben kezelik. Az a Dél- Tirolra vonatkozó csomag a mi végeinken nagyon kielégítené az embereket. Ha így lenne, talán még azt is megérnénk, a dél-tiroli német kezdené irigyelni az itteni, a romániai vagy a jugoszláviai magyar helyzetét... MALINÁK iSTVÁN NÉHÁNY SORBAN V

áclav Havel köztársasági elnök életrajza tegnaptól nemcsak Nagy-Britanniában áll az olvasók rendelkezésére, hanem a világ összes angol ajkú országában. A szerző Michael Simmons, a könyvet pedig a londoni Methuen kiadóvállalat dobta piacra. Simmons, aki egyébként a The Guardian című napilap külpolitikai kommentátora, 220 oldalon foglalkozik Havel életével, figyelme azonban főleg a legutóbbi 23 évre összpontosul. A tanulmány megválaszolatlan kérdésekkel fejeződik be, a könyvet több fénykép színesíti. H

asimoto Rjutaro japán pénzügyminiszter tegnapi sajtóértekezletén közölte, hogy benyújtotta lemondását. E rég várt lépéssel lényegében magára vállalta a felelősséget azokért a pénzügyi botrányokért, amelyekben a miniszter egykori titkára is részt vett. Kaifu Tosiki kormányfő arra kérte Hasimotót, hogy a hét legfejlettebb állam (G 7) képviselőinek találkozójáig, a Nemzetközi Valuta Alap, valamint a Világbank évzáró üléséig maradjon tisztségében. P

ekingi források tájékoztattak róla, hogy ismét, ezúttal december elejére, elhalasztották a Kínai KP KB 8. plenáris ülését. A kommunista párt központi bizottságának ezen a tanácskozáson kellene jóváhagynia az állami vállalatok veszteséges gazdálkodásával összefüggő határozatot és kitűzni a „burzsoá liberalizmus" elleni harc ideológiai irányvonalát. A legfelsőbb vezetésben személyi változások nem várhatók. Ľ

uboš Dobrovský védelmi miniszter nagy-britanniai látogatásának zárónapján megtekintette a Wiltshire-ben levő katonai lőteret, Wiltonban pedig a szárazföldi erők parancsnokságán találkozott a brit hadsereg tisztjeivel. A délutáni órákban Ľuboš Dobrovský befejezte látogatását és hazautazott. O—erdán az amerikai Kongresszus Oh képviselőháza az október elsején kezdődött új pénzügyi év költségvetéséből 2 milliárd dollárt szavazott meg a Freedom űrállomás programjára. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) költségvetése ezzel 14,3 milliárd dollárt tesz ki, ami az előző évihez viszonyítva 3 százalékkal több, de 1,4 milliárddal kevesebb, mint amennyit a kormány követelt. A képviselőház ezért úgy döntött, hogy más űrprogramokat korlátozni fognak. Z

aire-ban tovább tart a hatalmi vákuum, mivel Etienne Tshisekedi kinevezett kormányfőt még mindig nem erősítették meg tisztségében és az össznépi konferenciát ismét elhalasztották. A Reuter hírügynökség tegnap a Zaire-i rádióra és szemtanúkra hivatkozva azt közölte, hogy Kinshasa központjában a katonák szerdán is fosztogatták az üzleteket. Tshisekedi, akit Mobutu Sese Seko elnök hétfőn nevezett ki a kormányfői tisztségbe, követeli, hogy az össznépi konferencia erősítse meg hivatalában. K

özép-Amerikában is terjed a kolera. A járvány, amely idén januárban Peruban robbant ki s Dél-Amerikában már több mint háromezer áldozatot követelt, átterjedt Guatemalába, Salvadorba és Panamába is. A salvadori egészségügyi hivatalok az utóbbi hat hét alatt 170 esetet regisztráltak, Guatemalában pedig a római katolikus egyház azzal vádolta a kormányt, elhallgatja, hogy a valóságban milyen méreteket öltött a járvány. Az egészségügyi minisztérium dolgozói 240 esetről beszélnek. Hondurasban és Costa Ricában az ellenzéki vezetők szintén a kabinetet bírálják, amiért nem foganatosíl megfelelő intézkedéseket a kolerajárvány elterjedésének megakadályozására. G

eorge Bush amerikai elnök közölte, megvétózza a munkanélküli-segélyek emeléséről szóló törvényt, amelyet kedden hagyott jóvá a Kongresszus két kamarája. Az államfő azzal indokolta döntését, hogy a tőrvény 6,4 milliárd dollárral terhelné meg az államkasszát. Bush hangsúlyozta, vétójával az adófizetők érdekeit védi. r

gnapra virradó éjszaka a francia nemzetgyűlés első olvasatban jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely feltételezi a kötelező katonai szolgálat lerövidítését az eddigi 12-ról 10 hónapra. A parlament őszi ülésszakának nyitónapján egyébként a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) képviselőcsoportja egy másik javaslatot is előterjesztett, amely indítványozza, hogy Franciaország építsen ki professzionális hadsereget. Ezzel a gondolattal már régóta foglalkoznak Párizsban, de valószínűleg még sokáig csak vitatéma marad, mivel a javaslat nem kapta meg a szükséges támogatást. Eszerint az ellenzék fegyveres egységei napokon belül kivonulnak a fővárosból. Grúz parlamenti képviselőkre hivatkozva a TASZSZ arról tájékoztatott, hogy ebben szerdán állapodott meg Tengiz Kitovani, a nemzeti gárda egy részének parancsnoka és Vazsa Adami képviselő, aki a Mirab Kosztava Társaság fegyveres alakulatát vezeti. Közben a parlamenti képviselők egy része újra megvádolta Zviad Gamszahurdia elnököt: túllépte hatáskörét, többek között azzal, hogy átszervezte a gárdát, létrehozta a biztonsági tanácsot és Tbilisziben bevezette a rendkívüli állapotot. Az ilyen jellegű döntéseket a parlamentnek kellett volna megvitatnia.