Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám, kedd

5 PUBLICISZTIKA 1991. OKTÓBER 29. „NEM FELTÜNK, NEM VOLT MIT VESZÍTENÜNK..." NAGYSALLÓN A TIZENHÉT KÉPVISELŐ KÖZÜL CSAK EGY NEM TUD MAGYARUL • MIÉRT ADJÁK EL A SZOLGÁLTATÁSOK HÁZÁNAK ÚJ ÉPÜLETÉT? • A FALUNAK KÉT FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETE VAN, S MOST ALAKUL A HARMADIK! Csodálkozom, amikor ismerkedésül kezet fogok a dús hajú, kék szemű Marián Kotora gépészmérnökkel. Eleven, gyors mozgású fiatalember, csak huszonnyolc éves, s ő a .nagysallóiak polgármestere! A csaknem háromezer lakosú falu 46 százaléka magyar, s ök is Mariánra szavaztak. A szlovák szülök gyermeke, aki jól beszél magyarul is, tavaly ősszel az Együttélés zászlaja alatt indult a helyhatósági választások csatájába. El is nyerték a szavazatok többségét, nekik van a legtöbb képviselőjük. A polgármesteri tisztségre a fiatal gépészmérnököt, Mariánt jelölték, s ö lett a falu legfontosabb ügyintézője. Ilyen fiatalon? Nem csóválgatom a fejem, amikor a polgármester irodájába benyit egy derék, magas, fekete hajú fiatalember, a huszonnégy esztendős Kakas Pál, az efsz fözootechnikusa, az Együttélés községi 'képviselője, úgyis mondhatnánk, hajtómotorja - járási méretben is, mert a hétvégeken fáradtságot nem ismerve járja a magyarlakta falvakat, szervezi a politikai mozgalmukat, helyi csoportot is alakít ott, ahol még nem működik. Mint állítja: ezt belső kötelességének tartja. Két faluvezetö, az egyik fiatalabb a másiknál. Marián Kotora és Kakas Pali is azt mondja: 1989 novembere Nagysallón a fiatalok forradalma volt. Akkor - még a NYEE nevében - összefogtak, hogy „rendet csináljanak". Kotora: Angazsálni kellett az embereket, plakátokat készítettünk, gyűléseket hívtunk össze. Én konferáltam ... Kakas: Az újat akarók közül mi fiatalok voltunk többségben. Nem féltünk, nem volt mit veszítenünk. Csak a célt láttuk magunk előtt: valamit el kell érnünk... A legfőbb akadályt a helyi nemzeti bizottság három tisztségviselőjében látták, akik akaratukat rákényszerítették a plénum és a tanács tagjaira. Háromhavi civakodás után sikerült is őket leváltaniuk, s ekkor Marián Kotorát - aki fiatal gépészmérnökként a mohi atomerőmű építkezésén dolgozott, majd a novemberi forradalom napjaiban az ifjúsági szövetség lévai járási tisztségviselője lett - kooptálták a hnb-be és megválasztották elnöknek. A politikai erőviszonyok alakulására jellemző, hogy a NYEE után elsőként 1990 januárjában az FMK bontott zászlót, az Együttélés áprilisban, a Szlovák Demokrata Párt májusban. Kotora is pártot választott: ,,Az Együttélésnél maradtam ..." A júniusi parlamenti választásokkor Nagysallón az Együttélés és az MKDM koalíciója szerzett legtöbb szavazatot. Az együttélés szellemét hirdetők voltak a legfelkészültebbek az öszi helyhatósági választásokra, programjukban a falufejlesztésre, az életkörnyezetre, a nemzetiségek együttélésére fektették a fö hangsúlyt. A többi hat párt csak az utolsó pillanatokban kezdett mozgolódni. Az összefogás, a békés és boldogabb jövő érdekében a nemzetiségeket is összeboronáló Együttélés - Marián Kotora és Kakas Pál szavai szerint - a jelöltek kiválasztásánál és rostálásánál nem azt nézte, hogy az illető magyar-e vagy szlovák, csak azt, hogy gerinces embereket, személyiségeket indítsanak, akikben megbízik a nép. így került az Együttélés listájára a hatvannégy esztendős dr. Milan Zdráhal orvos is. A morva származású doktor úr érti a magyar szót, évtizedek óta gyógyítja a falu lakosait, s külföldi tapasztalatai is vannak, egy ideig Nyugaton tartózkodott. Vele is megismerkedtem, amikor egy ügy elintézése miatt - mint Nagysalló polgármester-helyettese - benyitott Marián Kotora irodájába. Rajtam kívül már hárman ülnek a kis tárgyalóasztalnál. Egyikük szlovák, a másik morva, a harmadik magyar. Három faluvezető, \ nemcsak az Együttélés tisztségviselői, hanem a szó szoros értelmében az együtt élés megvalósítói is. Hét párt közül ők nyerték meg a helyhatósági választásokat, a 17-tagú képviselőtestületben az ő szavuk a döntö. Tudják, értik egymás nyelvét, a tizenhét képviselő közül csak egy nem tud magyarul Kotora: Ha a Szlovák Nemzeti Tanácsban nem éleződik ki a nemzetiségi kérdés, Nagysallón nem is tudtuk volna, hogy létezik a nemzetiségi probléma. Egyesek csak azon ütköznek meg, hogy a Csemadok kulturális rendezvényei lelkes közönség, telt ház előtt zajlanak, míg a szlovák nyelvű színielöadásokon, a besztercebányai és a zólyomi színház vendégfellépésen csak félig telik meg a nézőtér. Emiatt nem hibáztathatják a Csemadok helyi szervezetét, amelynek élére a novemberi forradalom napjaiban éppen az a Kakas Pál került, aki az Együttélést is szervezi. Dr. Zdráhal: De most alszunk. A politikai aktivitás kialudt a választások után... Kakas: Kevés az érdeklődés, a politikába belefásultak az emberek. Dr. Zdráhal: Pedig lenne mit tennünk. .. Azért jött a polgármesteri hivatalba, hogy elmondja, mit hallott, tapasztalt az Együttélés polgármesterei és helyetteseinek dunaszerdahelyi értekezletén. Nagysallót ö képviselte. Fel is szólalt, amikor az került a terítékre, hogy résztvegyünk-e a népszavazáson. Azt mondotta, ha két rossz között kell választanunk, válasszuk a kevésbé rosszat, az önálló szlovák állam kikiáltása kellemetlen lenne a magyar kisebbség számára. Duray Miklóssal egy asztalnál ebédelt. Hogy könnyebben menjen köztük a szó, mind a ketten csehül beszéltek egymással És most megismétli, amit az Együttélés elnökének mondott: - Én a föderációra fogok szavazni, ha a helsinki egyezmények értelmében alkotmányos úton biztosítják a nemzetek és a nemzetiségek jogait... S van még egy problémánk. Orvos vagyok. Hozzám jön egy beteg. Átadja a személyazonossági igazolványát, hogy kiírjam az adatait. Csodálkozom, mert csak magyarul beszélő ember, F. J. nemzetisége szlovák. Megmagyarázza: a háború után volt reszlovakizáció' is... Hosszú évtizedek után ezt a kérdést is rendezni kellene... - S az idősebb korú doktor úr a fiatal Kakas Pali felé fordulva még megjegyzi, megismétli: - Most is lenne mit tennünk, politikailag aktivizálhatjuk a tagságunkat, a falu népét. Nyilvános gyűléseken magyarázzuk meg, világítsuk meg álláspontunkat a köztársaság létét, nemlétét eldöntő népszavazással kapcsolatban. Kotora: így van, problémáinkról saját magunknak kell döntenünk, de nemcsak a népszavazással kapcsolatban ... S a fiatal polgármester rátereli a szót a legnagyobb gondot okozó kérdésre: a pénz hiányára. A faluba be akarják vezettetni a gázt, jövőre elkezdenék a vízvezeték, a csatornázás, a tisztitóállomás építését, az ehhez szükséges tervekre 200 ezret fordítottak. Most fejezik be ötmilliós költséggel a Szolgáltatások Házának építését. Hogy ideiglenesen pótolhassák a falufejlesztéshez szükséges milliókat, a vadonatúj épületet el kellene adniuk. Egyedüli pénzforrásuk az adóbevételekből származó 13 százalékos részesedésük, a többi az állam kasszájába kerül. Eleinte azt mondták, hogy az önkormányzatoknak 30, majd 22 százalékos lesz a részesedésük, de végül lesrófolták tizenháromra. Ez az összeg a helyi illetékekkel együtt csak a „karbantartásra" elégséges, a falufejlesztésről csak álmodozhatnak. Az ideális az lenne, ha két, illetve háromszorosára emelnék a községek részesedését. De hogy ezt elérhessék, a parlamenti képviselők támogatására lenne szükségük. De hogyan adják kérésüket, követelésüket a tudtukra, amikor nem jönnek a községükbe, hogy megismerhessék választóik gondját-baját, mivel küszködik a magára hagyott önkormányzat. Mert szomorú dolog, hogy pénzszerzés miatt el akarják adni a szolgáltatások házát. Kotora: Csak a gazdasági alap felemelése segíthet rajtunk. Ha nem lesz pénz, annak a társadalmi változások látnák a kárát... A társadalmi változásokhoz az is hozzátartozik, hogy már 78 magánvállalkozó van a faluban. Nagysallói „specialitás" a két földművesszövetkezet, és most alakul meg a harmadik! Ezen is elcsodálkozom: Erre is szükségük van?! Azok a gazdák, akik most visszakapják a földjüket, nem akarnak egyénileg gazdálkodni, hanem összeadják a magukét és 400 hektárnyi területen magánszövetkezetet alakítanak. A már háromra gyarapodó földművesszövetkezet most versenghet egymással, hogy ki tud többet és olcsóbban termelni! Kakas Pali még „megsúgja", hogy barátja, forradalmártársa, Marián Kotora még nőtlen, kedvese, szerelme magyar lány. Az együttélés szelleme így még jobban fog erősödni, csak a pénz körüli gondok oldódjanak meg, hogy az összetartó faluvezetők akarata a községfejlesztési tervek megvalósításában is sikeres legyen. PETRÖCI BÁLINT NE AZ EMLEKEZOTEHETSEGET FELELTESSÜK Oktatásügyünk fejlődésének távlatai 2000-ig Az oktatási minisztérium szeptember végén hozta nyilvánosságra, s egyben bocsátotta vitára azt a dokumentumot, mely oktatásügyünk fejlődésének távlatait vázolja fel az ezredfordulóig. A tervezet bevezető része rámutat mindazokra a negatívumokra, melyek az utóbbi négy évtizedben, a pártállam diktatúrája idején keletkeztek az oktatásügyben. E negatívumok felsorolásának célja - a tervezet szerint - a hiányosságok fokozatos megszüntetése és kiiktatása oktatásügyünk további fejlesztésének folyamatából. Az iskolát tehát mentesíteni kell a politikától, mindennemű ideológiától, a tényközlő oktatás kizárólagosságától. A jövőben el kell kerülni azt a hibás gyakorlatot, hogy az oktatásügy területén bárminemy tisztséget betöltő személyek kinevezése alkalmával politikai és protekciós szempontok kerüljenek előtérbe a rátermettséggel és a szakképzettséggel szemben. Meg kell szüntetni az oktatásügy múltból ránk maradt „szűkmarkú" finanszírozását, s ennek függvényeként fokozni kell az iskolaépítés ütemét, kiegészíteni az iskolák felszerelését, s munkájuk társadalmi jelentőségének megfelelően fokozatosan a fejlett országokéhoz hasonló szintre kell emelni a pedagógusok fizetését. Vissza kell állítani a pedagógusok tekintélyét, meg kell szabadítani őket minden felesleges megterheléstől, melyek gátolják őket oktató-nevelő munkájuk színvonalas végzésében, alkotó képességeik kibontakoztatásában. A tervezet a továbbiakban felvázolja iskoláink összes típusának fejlesztési szempontjait, s megállapítja, hogy nálunk kétszer kevesebben rendelkeznek valamilyen fokú iskolai végzettséggel, mint a fejlett országokban. Az óvodáknak az lesz a legfontosabb feladatuk, hogy jól felkészítsék a gyermekeket az iskolába való átlépésre, s nevelő munkájukkal biztosítsák az iskolaérettséget minden egyes óvodás, elsősorban azonban a gyengébb szociális helyzetű gyermekek esetében. Az alapiskolák fejlesztésének egyik fő célkitűzése a kilencedik évfolyamok számának növelése. Megvalósításra vár az alternatív alapiskolák kialakítása, s létesülni fognak nyolcéves (3+3+2) és kilencéves (3+3+3) alapiskolák is. Az első öt év az alapfokú ismeretek elsajátítását, a további 4 (3) év a belső differenciálódást fogja szolgálni. Az alternatív megoszlás lesz jellemzője a gimnáziumoknak is, a jövőben a jelenlegi négyéves gimnáziumokon kívü! nyolc- és hatéves gimnáziumokat is létesítenek. A tervezet - külföldi tapasztalatok alapján - számol azzal, hogy a gimnáziumokban a jövőben az eddiginél jóval több diák fog tanulni. A szakközépiskolák hálózatát - a mindennapi élet követelményeivel összhangban - új típusokkal, pl. szőlészeti és gyümölcstermesztési, szociális és jogi, valamint földmérő ágazatokkal fogják kibővíteni differenciált tanulmányi idővel. A pedagógusok munkájának is meg kell változnia - szögezi le a továbbiakban a tervezet. A tanító-diák alkotta interakció folyamán a tanító direktív, állásfoglaló stratégiájáról át kell állni a barátságosabb légkört teremtő párbeszéd-stratégiára. Az új tantervek összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a számtalan tényközlő (faktografikus) adat egyrészt fárasztja a diákokat, másrészt teljesen felesleges. Csökkenteni kell tehát a diák emlékezőtehetségével szemben támasztott követelményeket, s fejleszteni kell a diák önálló, okfejtő gondolkodását, kreativitását és alkotó fantáziáját. Gondosan össze kell állítani a kötelezően elsajátítandó tananyag menynyiségét, tekintettel arra, hogy növelni fogják a választható tantárgyak számát, mert ezáltal - valamiféle fakultatív módon - minden egyes diák az érdeklődésének legmegfelelőbb és választott hivatásához legszükségesebb ismereteket sajátíthatja el. Örvendetes, hogy megérhettük végre: a tervezet kimondja, hogy az anyanyelvi és az idegen nyelvi tanterveket úgy kell megalkotni, hogy a nyelvoktatásban döntő szerepe legyen a nyelv kommunikatív funkciójának, s másodrendűvé váljanak a nyelv szerkezetéről szóló ismeretek. Az új tantervek megalkotásával kapcsolatos követelményekkel összhangban kell megírni az új tankönyveket is. A főiskolák és egyetemek fejlesztésével kapcsolatos fö célkitűzés - a színvonal, hatékonyság és szervezettség szempontjából - a fejlett országokéhoz hasonló eredmények elérése. Ennek érdekében szükséges a felsőoktatási intézmények munkájának kellő finanszírozása, és a tanulmányok külföldi egyetemen történő folytatásának biztosítása a legkiválóbb hallgatók számára. Bővíteni kell az egyetemi és főiskolai hallgatók idegen-nyelvtudását, létre kell hozni egyetemeink és főiskoláink eredményes együttműködését élvonalbeli ipari üzemeinkkel, a különféle tudományos kutatóintézetekkel és a tudományos akadémiával, hogy ezáltal a főiskoláinkon és egyetemeinken folyó tudományos munka még intenzívebbé és eredményesebbé váljék. Tekintettel a bekövetkezett politikai és gazdasági jellegű változásokra, felsőoktatási intézményeinkben meg kell teremteni a továbbképzés lehetőségeinek legkülönfélébb formáit. Elszomorító tény, hogy a több mint két újságoldalnyi tervezet mindössze húsz sorban foglalkozik a nemzeti kisebbségek, pontosabban „a nezetiségileg vegyesterületek" oktatásügyével. Szándékosan nem írom, hogy oktatásügyének fejlesztésével", mivel ezen a téren, sajnos, szó sincs fejlődésről. A tervezet jószerivel a következő „ismerős" szöveget tartalmazza: „Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy minden gyereket olyan nyelven neveljenek és oktassanak, amilyet a szülei kívánnak. De a Szlovákia területén végzett alapiskolásnak a szlovák nyelvet is jól kell tudnia. A szlovák nyelv minden egyes tanítójának perfekt szlovák nyelvismeretre van szüksége szóban és írásban". A vitába azonban a magyar nemzetiségű pedagógusok is bekapcsolódhatnak, s rámutathatnak a tervezet hiányosságaira. írásban kifejtett észrevételeiket szívesen fogadja az oktatási minisztérium, éspedig a következő címen: Ministerstvo školstva, mládeže a športu SR, „Škola 2000", Hlboká 2, 813 30 Bratislava. SÁGI TÓTH TIBOR VADHAJTÁSOK? Vállalkozói tapasztalatok a Rimaszombati járásban Az emberek többsége - bevallom én is így voltam vele - sokat remélt a magánvállalkozások térhódításától Gömörben. Bíztunk abban, hogy a visszamaradt járás megkapja az első impulzust a kedvező fordulathoz. Másfél év elteltével a lakosok úgy látják, az elvárások csak részben igazolódtak be. A magánvállalkozásokról szóló 105/90-es törvény, mely annak idején korszakalkotó változásokat ígért, sajnos olyan kiskapukat hagyott nyitva, melyeket az ügyeskedők hamar felfedeztek és kihasználtak. Hogy milyen vadhajtásokat tapasztalnak a Rimaszombati járásban a vállalkozások terén, azt Dušan Krestől a körzeti hivatal vállalkozói részlegének vezetőjétől tudtam meg. - Sajnos a vállalkozói szférában olyan aránytalanságok alakultak ki, amelyek rányomták bélyegüket azok színvonalára is. Az az érzésem - s ezt az eddig iktatott 2865 engedély ismeretében mondom -, hogy nálunk a hirtelen meggazdagodás vágya vezérli a vállalkozók jelentős részét. Szeptember végén az engedélyek 35 százaléka a kereskedelmi tevékenységre vonatkozott, míg az ipari termelésben csak 6 százalék vállalkozott. Ez, figyelembe véve az itteni vásárlóerőt, a munkanélküliség arányát, de az országos adatokat is, logikátlannak, aránytalannak tűnik. Nekünk nem áll módunkban, hogy befolyásoljuk ezt, nincs szelektálási lehetőség. - A társadalmi igény azonban végül is megtizedelte az üzletelőket, hisz többen már visszaadták engedélyüket. - Ilyenek is vannak, de akadnak, akik nagyon jól eligazodnak a törvények és a hivatalok sűrűjében, azt is mondhatnám, hogy a zavarosban halásznak. Eddig hetvenen döntöttek úgy, hogy visszaadják működési engedélyüket, de csak egy részük jött rá valóban, hogy ebből nem tud megélni és ráadásul munkanélküli segélyt sem kaphat. Többen vannak, akik tőlünk a munkaügyi hivatalba mennek, hogy ott kicsikarják azt az egyszeri pénzbeli juttatást, mely 24 ezer koronáig is terjedhet és a vállalkozni készülő munkanélküli is megkaphatja Aztán egy-két hónap elteltével - ismét hozzánk jönnek. Vannak, akik a fordított sorrendet választják. Sajnos, két benevolens törvény és egymásról keveset tudó hivatal mellett ez így nehéz. Sokszor az az érzésem, egy-egy törvény a törvénytelenségek elkövetését is lehetővé teszi. - És mit szól a vállalkozóknál alkalmazottként dolgozó, vállalkozói engedéllyel rendelkezőkhöz, akik így egy további törvényt is kijátszanak? Tudomásom szerint a járásban ilyenek is vannak. - Erről mi is tudunk, de az említett törvényre hivatkozva azt kell mondanom, hogy ez nem a mi asztalunk. De amúgy is, naponta 40-50 ügyfelünk van, így se időnk, se energiánk nem jutna már erre. Ha el is jutunk egy-két vállalkozóhoz, bizony csalódottan távozunk. Több személyt már meg is büntettünk, mert sokan még azt a minimális nyilvántartást sem vezetik, melyre az engedélyen, a nyomtatványon is van utalás. Sokan azt csinálják, amire engedélyük sincs. Legfőbb ideje, hogy az ipari vállalkozókról szóló törvény érvénybe lépjen, és helyes mederbe tereljük a vállalkozásokat. -Az új törvény a jövő év elején lép érvénybe. Mi az, ami rendet teremthet a vállalkozások és vállalkozók házatáján? - Mindent nem tudok felsorolni, de szerintem pozitívum, hogy minden tevékenységre külön határozat illetve engedély vonatkozik majd és a helyi önkormányzatok vagy esetleg más, a lakosság érdekeit képviselő szerv szabályozza majd a működési területek arányos megoszlását. Az eddigi hiányosságokat a már kiadott engedélyek felülbírálásával is igyekszünk megszüntetni. POLGÁRI LÁSZLÓ