Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám, kedd

1991. OKTÓBER 22. HAZAI KÖRKÉP 4 SZÜKSÉG VAN MAGYAR BALOLDALI PÁRTRA? A Demokratikus Baloldal Pártja központi bizottságának legutóbbi ülésén felmerült egy magyar bal­oldali párt létrehozásának kérdé­se. Milyen lehetőséget lát erre? - tettük fel a kérdést Zselenák Józsefnek, a DBP végrehajtó bi­zottsága tagjának, az SZNT képvi­selőjének. -A központi bizottság ülésén Pavel Kanis a politikai helyzetet elemezve rá­mutatott, hogy pártunknak reagálnia kel­lene a magyar politikai mozgalmak képvi­selőinek állásfoglalásaira. Ezt elsősorban arra értette, hogy a szövetségi parlament­ben az egyes törvények tárgyalásakor a magyar képviselők nagyrészt jobboldali pozícióra helyezkednek, sót voltak ese­tek, amikor egyértelműen Klaus pártjának javaslatait támogatták. Munkacsoportunk, mely a párt nemze­tiségi politikájával foglalkozik, már koráb­ban is foglalkozott azzal, hogyan javíthat­nánk Dél-Szlovákiában pártunk helyzetét. Több elképzelést is mérlegeltünk: például az önálló magyar demokratikus baloldali párt létrehozását. De van olyan javaslat is, hogy autonóm módon, a pártunkon belül létrehozott szekcióként működhet­ne. Harmadik változat is létezik: a De­mokratikus Baloldal Pártja egy olyan nemzetiségi programmal álljon elő, amely Szlovákia korszerűsítését szorgalmazza és egyben a kisebbségi érdekek védelmét is felvállalja. Pavel Kanis a második, az autonóm megoldást javasolta. Én viszont ezt azzal vetettem el, hogy a nemzeti alapon való politizálásnak nincs nagy értelme. Az alap­szervezeteink egy részének tagsága ve­gyes nemzetiségű, és a különválasztás­ra nincs szükség, sót ilyen szándék meg sem nyilvánult. Azt viszont hasznosnak tartanám, ha létrejönne egy demokratikus magyar baloldali párt. A DBP-ból való kiválás politikailag átlátszó lépés volna, mert ellenfeleink biztosan félremagyaráz­nák. És nem bizonyos, hogy ezt a lakos­ság támogatná. A leginkább járható út, ha a magyar baloldali párt spontánul, újon­nan alakulna meg a Demokratikus Balol­dal Pártjának támogatásával. A legfontosabb tétel szerintem, hogy a demokratikus baloldali párt ne elsősor­ban nemzetiségi érdekeket tartson szem előtt, hanem az általános baloldali érték­rendet, a szociális biztonságot tartsa a legfontosabbnak, terjessze elő a gazda­sági fellendítés programját. Ezek a kérdé­sek ugyanis ugyanúgy értintik a magyaro­kat, mint a szlovákokat és romákat. D. T. Nem tudom, Zselenák úr valójában miért hallgatja el, hogy pártalapitási el­képzeléseiben milyen szerepet játszik a posztkommunista Demokratikus Balol­dal Pártja soraiban folyó nemzetieskedés, az a körülmény, hogy ez a Párt már nem lesz hajlandó ót és magyar nemzetiségű elvbarátait választási listájára felvenni. Ez a Párt ma a Szlovák Nemzeti Párttal és Mečiar mozgalmával vetekszik a jövő évi szavazatokért. Zselenák úr szlovák elv­barátja, Ivan Hudec képviselő volt az, aki a szlovák parlamentben köznevetség tár­gyává akarta tenni a magyar nyelvet, a Gútát gutaütésnek fordítva. Közismert az is, hogy a DBP parlamenti képviselői miként szavaznak a nemzetiségeket érin­tő ügyekben - szigorú pártfegyelmet kö­vetve. Zselenák úr azonban nemcsak elhall­gat bizonyos tényeket, amit egyébként a különösebben nem kifogásolható párt­hűsége számlájára írhatnánk. Nagyobb baj az, hogy az ellentmondások dialekti­kus ködösítését alkalmazza. Mert megál­lapítja, hogy a nemzeti alapon való politi­zálásnak nincs nagy értelme, dialektikus következtetésként azonban kiáll egy ma­gyar baloldali párt létrehozása mellett. Leszögezi, hogy a DBP-ból való kiválás politikailag átlátszó lépés lenne, a Pártot féltő dialektikus következtetés ezért az, hogy az ellenfelek ezt a lépést félrema­gyaráznák. Ugyan kik? Az Ivan Hudec­féle urak? Járható útnak tartja a magyar baloldali párt spontán megalakulását, dia­lektikus következtetése azonban csak annyi, hogy kívánatos a nemzetieskedő DBP támogatása. Amiben egyetérthetünk: az adott hely­zetben valóban szükség van egy demok­ratikus magyar baloldali pártra, habár ez előidézheti annak veszélyét is, hogy a négy kisebbségi mozgalom, illetve párt egyetlen képviselőt sem tud majd a parla­mentbe bejuttatni, annyira megoszlanak a szavazatok. ... . . (fekete) A toronyházak árnyékában - ilyen lakótömb épül Gútán ÖTEN A VELKOMBAN Magán lakásszövetkezet Komáromban Ismerőseink körében végzett köz­véleménykutatásból tudom, hogy egy emberként elégedetlenek panel­házi lakásukkal. Ám volt választási lehetőségük? Nemigen. Mindenki boldog volt, hogy végre, ilyen vagy olyan lakáshoz jutott. Aki tehette, (és volt pénze rá) belefogott lakása át­alakításába. Akinek pénzéből nem futotta, (s a fiatalok ebben a cipőben jártak) az a házkezelőségnél illetve lakásszövetkezetekben kilincselt és kérte-követelte a megrepedezett, beázott falak, stb. rendbehozatalát. Most, hogy megemelkedtek a lakás­használati díjak, már hiába kérünk­követelünk bármit is, a bérházak tulajdonosai fizetésképtelenségről szónokolnak. A lakásra várók pedig sóvárogva néznek a panelházakra is, mondván, mikor jön nekik össze annyi, hogy kifizethessék az egyre dráguló lakást!? - A drágulás, ha minden jól megy, szóba sem jöhet - szögezte le be­szélgetésünk elején Szőllősy Mária mérnök, a VELKOM részvénytársa­ság egyik alapító tagja, majd belefo­gott a szinte mesének tünő törté­netbe. - Komáromiak vagyunk, s mivel panelházban élünk, ismerjük laká­saink hibáit. Úgy gondoliuk, ha pá­ran összefogunk, megalapítunk egy olyan lakásszövetkezetet, amely lakható, emberléptékű lakásokat épít majd. Öten társultunk, s meglett a VELKOM részvénytársaság. Ám ahhoz, hogy valóra válthassuk el­képzeléseinket, elsősorban telekre volt szükségünk. A városatyák tá­mogatása nélkül nem sokra men­tünk volna. Bejelentkeztünk a telkek­Peter Vámosi elnök re kiírt pályázatra, és a komáromiak tetszését a mi lakásterveink nyerték meg. Megkaptuk a telkek használati jogát, megkezdődhetett a leendő la­kók toborzása. Nem kellett nagydob­ra verni, sorra jöttek az érdeklődők. (A lakásszövetkezetbe jelentkezők 20 ezer koronát fizettek, majd ké­sőbb a 30 ezer koronás alapössze­get, amit a lakás végső árából ter­mészetesen leszámolnak.) A szö­vetkezeti tagok közölték milyen nagy lakásra tartanak igényt, hány szobát szeretnének, milyen legyen a konyha, a fürdőszoba, milyen az ajtó, ablak, csempe. A lakások stan­dard kivitelezése a mi feladatunk, a magasabb komfortot, a különleges berendezés költségeit a megrendelő állja. A mai energiaáraknál fontos­nak tartjuk a lakásonkénti hő- és melegvízforrás elhelyezését, hiszen csak így biztosítható az a jogos igény, hogy minden lakó a saját fogyasztásáért fizessen. Az említet­tek mellett fontosnak tartjuk, hogy lakásszövetkezetünk, - ha nem vál­tozik a lakásépítőket segítő állami hozzájárulás - a szerződésben rög­zített árakat nem emeli, s egy éven belül a lakásokat átadja. Magukról a házakról megtudtuk, hogy a kivitelező Kft. a norvég-oszt­rák Velox elemeket (faforgács-víz­üveg-cement keveréket) használja fel, melyek hő- és hangszigetelése hatvan százalékkal jobb, mint a tég­lalakásokban. Ráadásul a 30 cm-es falvastagság 80 cm-es téglafalnak felel meg! A sorházakban lehetnek szövetkezeti, illetve örök, de kétszin­tes lakások is, melyek jövendőbeli tulajdonosai a földszintet üzletként használhatják majd. Szöllösy Mária mérnök (Méry Gábor felvételei) Szőllősy Mária elmondta, a lakó­tömbök szerves része, a garázs, de nem akarják kihasználatlanul hagyni az alagsort sem. Még mielőtt a lakók beköltöznének - a kertészmérnök tervei alapján -, sort kerítenek a par­kosításra is. - Jelenleg - vette át a szót dr. Pe­ter Vámosi, a VELKOM lakásszö­vetkezet elnöke - a három komáro­mi telken épülő háztömbre már van jelentkezőnk, de Gűtán is a mi ter­vünk és építő módszerünk nyerte el a lakosok tetszését: A legmeggyő­zőbb érvünknek a stabil árakat és az energiatakarékosságot tartjuk. Ta­gadhatatlan, hogy vonzerő az is, hogy a tervező a lakások belterét a lakók egyéni igényeihez igazítja. Érdekes, tagjaink többnyire nagy, tágas lakószobában - nappaliban - kívánnak élni, ahol csupán térelvá­lasztókkal teszik majd a helyiséget intimebbé. A parányi hálószobába beépített szekrénysort képzelnek, a kis konyha mellé nagy kamrát és étkezősarkot. Meglepő, hogy szinte mindenki vágya a nagy ablakkal el­látott fürdőszoba - sorolta lelkesen, de mihelyt a pénzügyminisztérium anyagi támogatásáról érdeklődtünk, gondterhelten válaszolt. - Ugyanis a kormány eldöntötte, hogy a megkezdett építkezéseket be kell fejezni, s ezért anyagi támo­gatást nyújt az építkező vállalatok­nak. Ám nem pontosította, mit is ért a megkezdett építkezés fogalmán, hiszen azokat is dotálja, akik csak a földmunkáknál tartanak. Ezért is reális a drága panelházak további építésének veszélye. S mert létezik korszerű és olcsóbb építésmód, vál­laltuk a konkurrencia-harcot. Beszélgetőtársaink nem tagadták, szülővárosukat, Komáromot akarják széppé varázsolni. - Nemzetiségi­leg vegyes társaság a mienk - bú­csúzott dr. Vámosi, - de egyformán gondolkozunk. Hiába vannak gán­csoskodók, akik éket akarnak verni a régió lakosai közé. Hisszük, hogy az általunk épített emberközpontú házakban csupa elégedett, békés lakos él majd. A VELKOM kezessé­get vállal a kellemes környezetért, a szépen kivitelezett lakásokért. A többi a lakók feladata lesz. S mit szólnak mindehhez a laká­sok leendő tulajdonosai? - Alig várják, hogy megkezdődje­nek a ház építésével kapcsolatos munkák. Ok bíznak abban, hogy lakásuk meleg, kellemes otthont biz­tosít majd nekik. Úgy legyen. PÉTERFI SZONYA REFLEX FÉLLÁBÚ KONCEPCIÓK Lassan már csak a levéltárakban bogarászó történelemkutatók emlékeznek arra, hogy miként alakult 1968-ban a föderáció és a demokrácia viszonya. Lévén, hogy kommunisták vezényelték a parádét, olyan is lett. Olyanforma, mint Gorbacsov peresztrojkája Csak akkor még nem nevezték peresztrojkának, hanem akcióprog­ram volt a neve, amelynek (a szlovákok felől nézve) végül is az lett a lényege, hogy: előbb föderációt, és csak utána demokratizálást Az eredményt ismerjük. Tíz nap alatt most két országos hírű pártelnök is feltette a kérdést, hogy milyen legyen a demokrácia. Nem ilyen meredeken fogalmaz­tak, de lényegében erről van szó. Václav Klaus, a Polgári Demokrati­kus Párt elnöke és pénzügyminiszter és a szövetségi kormány alelnöke és képviselő jó egy héttel ezelőtt kifejtette: Csehszlovákia átalakulásának fő ellenségei a szociáldemokraták. A múlt héten pedig Ján čarnogurský, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke és a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és képviselő tett hasonló kijelentést. Egy pápai enciklika kibocsátásának 100. évfordulóján arról tartott előadást Amerikában, hogy Szlovákia boldogulásának fő hátramozdítója: a liberalizmus. Mindkét politikus csillagos egyest érdemel futurológiából, noha tény, hogy Csehországban még úgyszólván sejti állapotban van a szociáldemokrata párt szerveződése, Ján čarnogurský pátriájában pedig látványos válsággal küzd a számbelileg megfogyott liberális erő, a tegnapelóttől már pártként működő Nyilvánosság az Erőszak Ellen. Mindketten ráéreztek a holnap és még inkább a történelmi holnapután nagy politikai erőire, amelyekkel majd számolniuk kell. Ne vegyük tőlük rossz néven, hogy ilyen kijelentésre ragadtatták magukat. Igaz, sem Angliában, sem Franciaországban nem tenne ilyet egy vezető politikus, aki ad magára. Sót, újabban talán még Chilében sem, de hát istenem, nem máshová irányozták a kijelenté­seket, hanem ide, Csehszlovákiába. A Klaus-féle helyzetértékelést én csak úgy tudom értelmezni, hogy azt üzeni: előbb építsük fel a gazdaságot, és csak azt követően törődjünk az olyan luxussal, mint a szociáldemokrata fogantatású alkalmazotti érdekvédelem kialakítása. Demokratikus dísznek addig jók lesznek az olyan pártok, mint a kommunista párt vagy mint Sládek úr fasiszta pártja. Ezek bármikor leinthetók, betilthatok stb. És ugyanez mondható el Ján Čarnogurský ellenségképéről is, csak itt a kereszténydemokráciát, illetve (ellenségként) a liberalizmust kell behelyettesíteni. Hallottunk, átéltünk már ilyet. A bolsevikok is azt ígérgették: demokráciát igen, de csak adagolva, szép fokozatosan, nehogy megártson. Václav Klaus is, Ján Čarnogurský is büszkén mondhatja: soha nem volt tagja a kommunista pártnak. Ráadásul - a prágai pénzügyminisz­tertől eltérően - Szlovákia miniszterelnökének hitelét még az is erősíti, hogy ő a legkisebb mértékben sem épült be a pártállam hatalmi struktúrájába. Ennek ellenére mindketten olyan magatartást tanúsítanak, mintha a politika mesterségét Moszkvában sajátították volna el. Olyan magabiztosan tettek utalást az egyedül üdvözítő politikai irányzatra, mintha nem hatalmat birtokló, az ország további sorsának alakításában meghatározó szerepet játszó személyiségek­ről volna szó, hanem helyi politikai agitátorokról vagy mezei újság­irókról, akiknek politikai megnyilvánulásait hallgatóik és olvasóik öt percen belül elfelejtik. Az ilyen megnyilatkozások olvastán és történelmi tapasztalataimat is figyelembe véve felteszem a kérdést: valóban igazi többpártrend­szert akarnak ezek a magukat demokratának minősítő politikusok? Vagy csak álpluralizmust? Előbb föderációt, és csak utána következhet a demokrácia - mon­dotta Gustáv Husák 1968-ban. Demokráciáról később nem is esett szó, s közben a föderációt is elfuserálták. Ez lett a vége a 68-ban kreált féllábú politikai koncepciónak. Persze, sok más tényező is közrejátszott. Előbb jelző nélküli piacgazdaságot (természetesen a Polgári Demokratikus Párt vezetésével), majd utána a szociálde­mokraták is szóhoz juthatnak, mondja Václav Klaus 1991-ben, és ugyanezt mondja Ján Čarnogurský is, csak ö a Kereszténydemokrata Mozgalom égisze alatt szeretné a jövőt formálni. Nyilván mindketten számolnak azzal a rombolással, amely itt az utóbbi öt évtized alatt az emberi lelkekben bekövetkezett Számolnak a közömbösséggel, félelmeinkkel, sokak politikai analfabetizmusával, és számolnak az emberek csodavárásával. Féllábon álló politikai koncepciók ezek; egyszerűnek tűnnek, de óriásiak a veszélyeik. A két pártelnök nyilatkozata tulajdonképpen már része a választási kampánynak. Legkésőbb júniusban meglátjuk, mennyi maradt meg bennünk abból a totalitarizmus elleni eltökéltség­ből, amelynek oly egyértelműen tanújelét adtuk 1989-ben. Félek, megtapasztaljuk, hogy nemcsak vörös szine lehet a totalita­rizmusnak. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6t5/91 Jakab Ferenc, 1917. VII. 18., Bajcs (Vorkuta) 617/91 Jančiga Ján, 1913. XII. 26., Besztercebánya (Darnyica) 618/91 Jozefik Pavol, 1925. XI. 2., Köbölkút (Sztalinovo) 619/91 Jurčák Félix, 1921. XII. 19., meghalt, (Szánok) 620/91 Jets Ivan, meghalt, Igló (Dombasz) 621/91 Jáger József, 1914. VIII. 7., meghalt, Nagysalló (Ukrajna) 622/91 Jurkovič Karol, 1914. IV. 5., Zseliz (Dombasz) 623/91 Juskiv Vladimír, 1926, II. 1., Eperjes (Irkutszk) 624/91 Juhász István, 1921. VII. 14., Hernádcsány (Szegezsa) 625/91 Juhász János, 1920. I. 20., Kassa (Gorlovka) 626/91 Jarošek František, 1925. V. 7., meghalt, Nyitra (Ivanov) 1612/91 Jámbor Ferenc, 1908. XI. 15., meghalt, Ipolyfödémes (Novoszi­birszk) 1613/91 Jánoška Ján, 1909. VI. 15., Ipolyfödémes (Szibéria) 1614/91 Janovics Béla, 1910. VII. 10., Marcelháza (Ivanov) 1617/91 Jász Pál, 1927. V. 3., meghalt, Rimaszombat (Dombasz) 1619/91 Jezso János, 1620/91 Jonáš Žigmund, 1921. IV. 16., meghalt, Léva (Szibéria) 1621/91 Juhász László, 1907. VIII. 5., Királyhelmec (Rubezsnoje) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom