Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám, hétfő

/ KÖRNYEZETVÉDELEM IÚJSZÓI 1991. OKTÓBER 21. SORSUNK A CIVILIZÁCIÓ? AZ ÉLŐSDI EMBER • PANELDOBOZOK • A VILÁGEGYETEM FELADVÁNYA? Az emberiség sorsa, illetve a civi­lizáció századunk végéhez közeled­ve rendkivüli módon összekuszáló­dott. A diktatúrák bukását minden józanul gondolkodó ember örömmel üdvözli. Mintha szivéről, tudatáról hatalmas követ hengerítettek volna el; minden porcikája megtelik a sza­badság mézédes reményeivel: a de­mokráciával. Az ember minden fölött uralmat szeretne nyerni - legyen az vízben, földön, föld alatt vagy a csillagok között -, kivéve önmagát. A szabad­ság nem tiltott gyümölcsöket termő világfa, bár - mielőtt szakítanánk róla - szigorúan meg kell vizsgálni, hogy reményeink gyümölcse nem mérgező-e, mint például a szaba­dosság, a kábítószer, a pornográfia, a horror, a terror, a pénz, a maffiák és a többi. Mintha a civilizáció vala­milyen sötét alagút felé - talán zsák­utcába - tartana. Az egyént egyre jobban lépre csalják önnön vágyai, mintha belső önfegyelme napról napra lazulna, erkölcsi tartása inga­tagabbá válna; kevesebbet figyelne embertársaira és egyre többet saját magára. Az ember müve Az ember igyekszik mindent meg­ismerni. Ennek ellenére a tudomány, a technika, a csillagászat évszáza­dokkal megelőzte önmagunk megis­merését. (,,Az értelmet - mint Berg­son irta - jellemzi a természetes képtelenség az élet megértésére.") Az ember, aki lelkesedik minden újért, látványosságért és büszke ön­maga szellemi erejével létrehozott alkotásaira, képtelen viszont felelős­séggel megérteni, hogy világunk, a Föld rohamosan sorvad, pusztul, s egyre jobban elveszti természetes jellegét. Nem az a baj, hogy az ember természetes kíváncsiságtól hajtva kutatja a mikro- és a makrovilágot, és Kolumbuszként idegen bolygókra is leszáll, illetve fantasztikus techni­kai bravúrral, űrszondák segítségé­vel feltérképezi a Naprendszer boly­góit, vagy atomreaktorokkal termel energiát, hanem az, hogy tönkrete­szi a lét természetes feltételeit. A civilizáció városiasodása, illetve az iparosodás a múlt század végétől rendkívüli módon felgyorsult. Egyre több, újabb és újabb technikai talál­mány született, amelyek nemcsak a hadiipart forradalmasították, ha­nem a polgári lakosság életvitelét is meghatározták, szinte „átprogra­mozták". A civilizációt kényelmünk „kiszolgálására" hoztuk létre, figyel­men kívül hagyva az ember termé­szetét. A tudományos felfedezések­kel teljesen felforgattuk, átalakítottuk az anyagi és a szellemi világot. A nagy nekibuzdulás elhomályosí­totta az ember figyelmét, s fel sem fogta: ezek az átalakulások milyen mélyen érintik az embert. A fizika, a mechanika, a kémia meg nem gondolt alkalmazása teljesen feldúl­ta létünk ősi formáit. Levegőt lenül A nagyvárosok levegőjét be­szennyezik a különféle gépjármü­vekből eredő kipufogógázok, az ipari származékú porok és egyéb vegyü­letek kipárolgó gyilkos melléktermé­kei, és az emberek sokasága által „létrehozott" mikroorganizmusok. Az élelmiszerek vegyszerekkel való tartósítását, illetőleg az emberi szer­vezetre káros - és egyéb veszélye­ket rejtő - kezelhetőségét azért fo­gadtuk el, mert rohanó életünk idő­igényeihez megfelelnek és igen ké­nyelmesek, de következményeit nem elemeztük kellőképpen. A nagyvárosokban szinte „kötele­ző" a pazarlás. Felelőtlenül, hiúság­ból, kivagyiságból pocsékoljuk az energiát. Szemetelünk, füstölünk, és arra nem gondolunk, hogy ezzel sa­ját magunk és gyermekeink, illetve az élővilág gyilkosai vagyunk. A mai civilizált" ember a természetes élet lehetőségét csupán nosztalgikus elemként építi be a tudatába. Zöld­övezetet létesít, hogy ott menedéket találjon, és adózhasson nosztalgiá­jára épített természetes vágyainak, s nem hajlandó észrevenni, hogy az a menedékhely, amelyet felüdülés­re, „regenerálódásra" hozott létre, ugyanolyan veszélyeztetett a civili­záció ártalmaitól, mint a panelrenge­teg, hiszen a termőföldeket, az erdő­ket és a levegőt, valamint az ivóvizet is megfertőztük technikai-technoló­giai találmányaink „bevetésével". Ha lakóhelyünktói ezer vagy több ezer kilométerre levő atomreaktor­ban üzemzavar miatt robbanás kö­vetkezik be, a levegő mozgása hoz­zánk is eljuttatja a radioaktív sugara­kat (lásd Csernobil, 1986). Az őserdők felelőtlen irtása felbo­rította az ökológiai egyensúlyt. Bra­ziliában kettévágták az őserdőt és autósztrádát létesítettek. Nem tö­rődtek azzal, hogy az élővilág ter­mészetes környezetét feldúlják, és az ott élő állatok, bizonyos fajok létét sodorták vészhelyzetbe. Azt is tud­juk, hogy az időjárás természetes ritmusát is megbolygattuk. Naponta több tízezer utasszállító és egyéb rendeltetésű repülőgép emelkedik a légtérbe, és kavarja fel a levegőt, s ezáltal befolyásolja az időjárás áramlatait. Azt is tudjuk, hogy az olajat vagy más veszélyes, mérgező vegyszereket szállító tankhajók sé­rülése, robbanása esetén milyen ká­rosodás érheti a tenger élővilágát. Eddigi tapasztalatainkból megálla­pítható, hogy a természet minden zugában, amelyet az úgynevezett modern civilizáció kisajátít, azonnal veszélybe kerül az élet, az élővilág természetes közege. A génsebészet rohamos fejlődé­se vajon mit hoz a jövő nemzedé­keknek? Az átöröklés, az élettani idő megbolygatása vajon milyen veszé­A világvárosok paneldobozaiba zsúfolt embertömeg kénytelen természetes igé­nyei ellenére élni... Krascsenits Géza felvétele A BIOTERMESZTÉS - BIZALMI KÉRDÉS AZ ÉRSEKKÉTYI SZÖVETKEZET TAGJA LETT A BIOKULTÚRA EGYESÜLETNEK Napjainkban egyre aggasztóbb jelek mutatják, a környezetkárosítás mértéke már magát az életet veszé­lyezteti. A Földön felhalmozódott mérgező anyagok mellékhatásai együttesen lassan, de megállíthatat­lanul tönkreteszik az élő környeze­tet, komoly veszélyt jelentve a ké­sőbbi generáció sorsára is. A kör­nyezetkárosító hatások ellensúlyo­zására a nyugati országokban évek­kel ezelőtt bio-, alternatív, öko-, or­ganikus stb. termelés néven mozga­lom indult, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés területén vállalt fel küzdelmet az öntisztító környezetrombolás ellen. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a mezőgazdasági termelőhelyeknek a vegyszer, műtrágya és egyéb ká­ros anyagok túlzott felhasználásától való védelme egyúttal a termesztés egészségre káros anyagokból men­tes élelmiszerek előállítására is le­hetőséget nyújt. E termesztési mód végterméke a biotermék, amely iránt fokozatosan nálunk is növekszik az érdeklődés, helyet követelve magá­nak a köztudatban. A hazai próbálkozások e környe­zetbarát termesztési technológiával ugyan még csak gyermekcipőben járnak, ám már megmozdultak a jég­hegyek. Jó példa erre az érsekkétyi mezőgazdasági szövetkezet kezde­ményezése. Nemrégiben a magyar­országi Biokultúra Egyesülettel vette fel a kapcsolatot, hogy segítse a ho­ni biotermelés alapjainak lerakását. Az előzetes elképzelések egyezte­tése után a Biokultúra Egyesület képviselői a közelmúltban Ersekké­tyen találkoztak a majdani bioterme­lökkel. Seléndy Szabolcs, az egye­sület elnöke, dr. Gyórffy Sándor, az egyesület ellenőrzési és minősítő bizottságának tagja, valamint Kará­csony Imre, a biotermékek forgal­mazásával foglalkozó kereskedelmi szakember e környezetbarát ter­mesztési mód alapvető feltételeiről, a biotermékek értékesítési lehetősé­geiről tájékoztatta a hazai érdeklő­dőket. Palik László, a szövetkezet nö­vénytermesztési ágazatvezetője el­mondta, az érsekkétyi szövetkezet az idén 160 hektáron már megpró­bálkozott a vegyszermentes gabo­natermesztéssel. A Biokultúrával való kapcsolatfelvétel után a kedve­ző természeti-termesztési feltételek lehetőséget adnak számukra, hogy a jövőben immár a Biokultúra véd­nöksége alatt 76 hektáros területen komplex vetésforgót kialakítva gaz­dálkodjanak a környezetbarát ter­messztési mód alapelvei szerint. Az érsekkétyi szövetkezet felvételét kérte az egyesület tagjai sorába, s ezáltal csehszlovákiai kihelyezett részlegeként működik tovább e ter­mesztési mód egyik csehszlovákiai honosítójaként, és a megtermelt bio­termékek értékesítőjeként is. A ma­gyarországi partner ugyanis a bio­termékek értékesítésében is közre­működik, ám csak az IFOAM (Orga­nikus Mezőgazdasagi Mozgalma* Nemzetközi Szövetsége) által jóvá­hagyott termesztési és minőségi fel­tételeknek megfelelő termékek ese­tében. A biotermesztés elsősorban bi­zalmi kérdés, azonban ellenőrzés, illetve a termesztési mód alapvető feltételeinek kialakítása is rendkívül fontos. Az ellenőrző és minősítő szervek ugyanis nem rohangálhat­nak egyik parcellától másikig, hogy folyamatosan végezzék a rendkívül költséges elemzéseket. Aki erre a termesztési módra ajda a fejét, meggyőződésből kell, hogy csinálja, állította dr. Győrffy Sándor. Hangsú­lyozta, hogy a biotermelés révén való gyors meggazdagodás remé­nye csak hiú ábránd, ellenben mun­ka, tennivaló akad bőven. Kará­csony Imre a biotermékek forgalma­zásának tapasztalataiból kiindulva rámutatott, az értékesítéshez meg­felelő infrastruktúra, feldolgozói, tá­rolói kapacitásra van szükség. Álta­lános tapasztalat, hogy az ősterme­lők, amint beérett a termelés, igye­keznek minél hamarabb megszaba­dulni tőle. A forgalmazók viszont azt tapasztalják, hogy a nyugati piacon elsősorban a feldolgozott, a fo­gyasztói igényeket teljes mértékben kielégítő biotermékeknek van kelet­jük. Feldolgozásra biztatták a Kelet­szlovákiai kerületből érkezett debrői szövetkezet képviselőit is, akik ked­vező természeti-termesztési feltéte­leiknek köszönhetően szintén meg akarnak próbálkozni a biotermelés­sel. Tény, hogy a környezeti feltéte­leknek e termesztési mód bevetése­kor meghatározó szerepük van. A magántermelőknek erre a döntö tényezőre érdemes odafigyelniük, ugyanis a nagyüzemi mezőgazda­ság által müveit földterületből kisza­kított parcellákon védősávok létre­hozása nélkül elképzelhetetlen a bio­termelés. A helyi feltételek felméré­se és ismerete nélkülözhetetlen e termesztési mód bevezetésénél. Csak szakemberekkel való megbe­szélés, a termesztési-természeti fel­tételek ismerete után fogjunk hozzá a megvalósításhoz. Figyelemre méltó az érsekkétyi szövetkezet kezdeményezése. A csekély, de lelkes tábor a józan észre és a termőföld megbecsülésé­re alapozza a továbblépést. A zala­bai szövetkezet az idén úgyszintén vegyszermentesen termelte a búzát és a paradicsomot, s példája igazol­ja, hogy a termőtalajról való értő gondoskodás nem ablakon kidobott pénz, habár az értékesítéssel még vannak gondok, a jól végzett munka eredményeként elért egészséges termékek minden bizonnyal meglelik utukat a fogyasztókhoz. Csak remél­ni lehet, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzetben a freonos spray-ek, a nagy koncentrátumú tar­tósító szerekkel spékelt „csodakon­zervek", nitrátsókkal ízesített szalá­mikülönlegességek vásárlása mel­lett jut majd pénz bioélelmiszerekre is T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ KOCKÁZÓGÉP: SZÉNRE, SZÉNÁRA, SZEMÉTRE Egybehangzó állítások szerint Amerika egy európai számára fur­csa, idegen világ. Néhány dologban viszont kétségkívül elismeréssel kell adóznunk előttük. Ezek közétartozik például az a még a nyugat-európai­ak számára is hihetetlen fürgeség, ahogy az új ötleteket alkalmazzák a gyakorlatban. Ez a szokásuk nagyban hozzájárul az amerikai gazdaság vezető szerepének meg­tartásához a világban. Bob Padillá­val, aí egyik ilyen „realizációs" vál­lalkozás vezetőjével Pozsonyban ta­lálkoztunk. A COMS pozsonyi ta­nácsadó cég közvetítésével ugyanis épp azt vizsgálja, hol kezdhetné meg a legelőnyösebb feltételek mel­lett egy hasznosnak ígérkező beren­dezés sorozatgyártását. N Padilla úr szerint az általa kínált sajtológép segítségével hasznosít­ható lenne a széntermelés során keletkező hulladék és por. Ezek ugyanis napjainkban nagyrészt ki­használatlanul kárba vesznek. Tu­lajdonképpen hasonló megoldást már korábban is alkalmaztak: ez volt a brikettnek nevezett, cementáló­anyaggal szilárdított szénpor. Az ed­digi tapasztalatok szerint az új tech­nológiával sajtolt szénkockák vi­szont a brikettnél kevésbé poriéko­nyak, és jobban is égnek. A megol­dás további előnye, hogy az előállí­tásukra szolgáló gépek szállíthatók, így a szükséges teljesítménynek megfelelő számban egyenest a bá­nyaüzembe lehet őket telepíteni. Ez­zel újabb felesleges szállítási költsé­gek takaríthatók meg, nem is be­szélve az ügy környezetvédelmi vo­natkozásairól. A berendezést azelőtt az Egye­sült Államokban is alkalmazták, el­sősorban a farmergazdaságokban. Segítségével különböző szemes és szálas termékeket sajtolnak köny­nyen tárolható kockákba. Ezzel a módszerrel elejét lehet például venni a széna szállításával és táro­lásával járó egyharmados veszte­ségnek, ráadásul a tárolás is jóval kisebb helyen megoldható. Emellett a takarmányelőkészítés során az összes adalékanyag is bevihető, és ez elősegíti az előírt keverési arány betartását, másrészt elkerülhetőek az esetenként nagyon drága ada­lékanyagoknál fellépő felesleges veszteségek. Harmadik alkalmazási terület a szintén komoly gondot jelentő hul­ladékok kezelésében kínálkozik. Le­hetséges egyrészt az osztályozatlan hulladék térfogatának ilyen mód­szerrel történő csökkentése, hiszen a fejlett országokban komoly gond­ként jelentkezik, hogy a már jócskán telített szeméttárolók helyett csak nagyon nehezen tudnak helyet talál­ni újabbaknak. Célszerű viszont a már osztályozott hulladékot is koc­kákba sajtolni, hiszen így könnyeb­ben tárolhatóak és környezetkímélő módon szállíthatóak el újrafeldolgo­zás céljából. Padilla úr szerint amellett, hogy könnyen szállítható és nehezen hi­básodik, a gép további előnye, hogy különösebb változtatások nélkül al­kalmazható az összes szóba jöhető területen. A CMS tanácsadó cég már kap­csolatba lépett a hadiipar leépítése következtében komoly gondokkal küzdő túrócszentmártoni Nehézgép­ipari Müvekkel, ahol komoly érdeklő­déssel fogadták az ajánlatot. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ef­fajta gép a környező országok pia­cán még nem ismeretes, így a gyár valószínűleg komoly kiviteli lehető­ségre is szert tenne. Ennek ellenére, ha sikerrel végződnek a tárgyalások, első alkalmazási területe a felső Nyitra menti szénbányákban lesz, és ennek köszönhetően a piacon olcsó, de fűtőértékben az osztályo­zott barnaszénnek megfelelő tüzelő­anyag jelenhetne meg. -t­lyeket rejt magában? Az ember szerfölött okos szörnyeteg. Ha nem lesz képes megzabolázni falánk vá­gyait, igényeit, beláthatatlan követ­kezményekkel számolhat. A. Carrel így ír: „Cselekvésünknek össze kell olvadnia az élettani folyamatokkal, követni kell ezek saját ritmusát." A folyamatok ritmusa Az emberiséget történelme folya­mán számos megrázkódtatás érte már. Ennek ellenére - úgy tűnik - nem törődik a következményeivel. Beszélnek róla, szimpóziumokat hívnak egybe, hogy megvitassák az egyre súlyosbodó ökológiai veszé­lyeket. De - sajnos - semmi, vagy csak igen csekély látszata van ezek­nek Nemcsak hazánkban, de az egész glóbuszunkon rengeteg ela­vult típusú gépkocsi és egyéb mun­kagép pöfög, amelyek kimondottan károsítják környezetünket, illetve mérgezik az élővilágot. Ezeket a technikai „szauruszokat" hala­déktalanul ki kellene iktatni környe­zetünkből. Ám a profit nagy úr, ke­ménykezű zsarnok, s nem tűri, ha bármit is fölébe, illetve elébe he­lyeznek. Az élet csoda. „Valószínűleg minden biológus eljut ahhoz a kér­désfeltevéshez, hogy „Mi az élet?" - írja Szent-Györgyi Albert. - Az is bizonyos, hogy senki sem adott ki­elégítő választ még erre a kérdésre. A tudomány arra a tapasztalatra épül, hogy a természet értelmes kér­désekre értelmes válaszokat ad, kö­vetkezésképpen amennyiben nincs válasz, minden bizonnyal a kérdés­sel van baj... „Élet", mint olyan, nem létezik - még soha senki nem látta. Amit látunk, azok anyagi rend­szerek, amelyek azzal a csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek, hogy élők. Az „élet" - egyfajta minőség, és a kérdés e minőség mibenlété­ben áll. Szokás a környező világot élő és élettelen dolgok halmazataira felosztani. Ez a különbség olyan éles, hogy kialakulásához nem lehe­tett elegendő a kapcsolatok valami­lyen szokatlan kombinációja... Hogy az „élő állapot" sajátos fizikai állapot, régóta gyaníthatjuk..." Az élet eredete tehát nem eldön­tött: ismeretlen, akárcsak maga az ember. Jó lenne, ha megkísérelnénk megismerni önmagunkat, és ennek függvényeként gazdálkodnánk szel­lemi értékeink „anyagba öntött" hasznosításával, hogy ne érjenek - vagy jóval kevésbé érjenek - jóvá­tehetetlen meglepetések. Azt a cso­dát, hogy élet, ne „kirakatszerűen" vizsgáljuk és éljük, hanem szelle­münkkel, kultúránkkal, lelkiismere­tünkkel, élettani adottságainkkal harmonikus összhangban. BUDAI KULCSÁR JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom