Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-03 / 206. szám, kedd

1991. SZEPTEMBER 3. ,ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP REFLEX ML LESZ BELŐLED, KISISKOLÁS? Csűrhetik-csavarhatják a kérdést tudós közgazdászaink és politológu­saink, sőt, még azt is vállalom, hogy liberális barátaim majd a megbé­lyegző „populista" jelzővel illetnek, de mindjárt bevezetőben kimondom: merénylet lenne a demokrácia ellen, ha az oktatásban bármelyik fokoza­ton megszüntetnék illetve nem töké­letesítenék az esélyegyenlőség el­vének érvényesítését. Tehát, ha megszüntetnék az ingyenes okta­tást. Nem így kezdeném ezt az írást, ha a múlt héten nem olvasom el az egyik országos napilapban az okta­tási rendszer jövőjéről megjelent írást, amelynek ez volt a címe: „Egyelőre ingyenes lesz a felsőfokú oktatás." Tehát, egyelőre... Mi tagadás, összerándult a gyom­rom. És régi emlékeket idézett fel bennem az írás. Felidézte 1938. szeptember 1-jét, amikor szülőfa­lumban először átléptem az iskola küszöbét. Vállamon a vadonatúj ta­risznyával, benne az ábécés könyvvel, a három vékony füzettel, a tolltartóval, meg a ceruzával. És fölidézte azt a napot is, amikor évek­kel később (talán negyedikes vol­tam) tízünket-tizenkettőnket a szü­netben odahívott magához tanítónk, és az mondta: Hozzatok szegénysé­gi bizonyítványt, el lehet intézni az ingyen tankönyvet. Apám rettenetes nagyot káromko­dott, amikor este szóba hoztam a szegénységi bizonyítványt. Nem tudom hogyan csinálta, de nem vál­totta ki a községházán, hanem más­nap odaadott egy ötpengőst. Anyám szomorúan forgatta a tenyerében a szépen csillogó pénzdarabot, be­lekötötte a zsebkendőm sarkába, és szemrehányóan így szólt apámhoz: „Nincs abban semmi, hogy szegé­nyek vagyunk. Kiválthattad vol­na..." Most már tudom, apámtól örököl­tem azt a rút tulajdonságot, hogy ha 100 korona van a zsebemben, olyan képet vágok, mintha legalább ezre­sem lenne. És a lázadó hajlamot is tőle örököltem. No, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egyre többször elhangzik: változtatni kell az oktatási rendsze­ren. Ezzel csak egyet lehet érteni, és egyet is értenék maradéktalanul, ha a változtatási törekvés kinyilvánítá­sakor nem történnének utalások ar­ra, hogy az oktatásban megszűnik az esélyegyenlőség. Nem azt kifogásolom, hogy ma­gániskolákat nyitnak, és az ellen sem tiltakozom, hogy különböző vallási felekezetek egyházi iskolát létesíte­nek. Kétségtelen, hogy a verseny csak javára válik az oktatásnak. Meggyőződésem, hogy az állami is­kolákban maradó pedagógusok zö­mének lesz mersze felvenni a kesz­tyűt. (Tudjuk, hogy a pedagógusok többsége nem a „felső tízezerből" származik, így azzal is bízvást szá­molhatunk, hogy sokakban ágas­kodni kezd majd a plebejus önérzet, és ez sem lesz elhanyagolható té­nyező.) Azok nevelésében, akik szü­leinek majd nem futja arra, hogy gyermeküket „elitiskolába" járas­sák. Akárhogy is megy majd végbe az iskolarendszer átformálása, kétség­telen, hogy a fiatalok többsége álla­mi oktatási intézményben nyer kép­zést. Tisztában vagyunk vele, hogy a talán még évekig tovább romló gazdasági helyzetben szűkösen osztja az állami költségvetés isko­láinknak a pénzt. Azonban akárhogy alakulnak is a dolgok, azt nem lenne szabad megengedni, hogy a vagyo­ni különbségeket az emberek már iskolás korukban úgy megérezzék, hogy az ezekből következő hátrá­nyok behozására az életben már soha többé ne legyen módjuk. Egy szó mint száz: az ingyenes oktatást olyan vívmánynak kell te­kinteni, amelyhez senkinek sem szabad hozzányúlnia. Ennek az al­kotmányos alapelvnek az érvénye­sülését legfeljebb csak fejleszteni szabad, de visszafejleszteni nem! TÓTH MIHÁLY KINYÍLTAK AZ ISKOLÁK KAPUI (Folytatás az 1. oldalról) kertészeti, valamint mezőgazdasági ökonómia szakokon kezdték közép­iskolai tanulmányaikat, összesen 492 diák lépte át tegnap reggel a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola kapuját, hogy meghallgassa Végh Jánosnak, az iskola újonnan megválasztott igaz­gatójának tanévnyitó beszédét. (A szakközépiskola egyébként ama nem túl sok szlovákiai oktatási intéz­mény egyike, melyekben az illetékes területi tanügyi igazgatóság „idő­ben", a nyári szünidő kezdetén kine­vezte-kinevezhette az iskolatanács által választott igazgatót.) Ahogy azt Horváth Etelká[ó\, az iskola szintén frissen kinevezett igazgatóhelyettesétől megtudtuk, nem egykönnyen érték el, hogy az idei tanévkezdés, illetve tanév zök­kenő-, azaz problémamentes le­gyen: az újdonsült vezetőség szinte az egész nyarat a munkahelyén töl­tötte. Szünidejüket az órarendek összeállításával, a tantervek törvény­adta keretek között maradó mó­dosításával és annak a problémá­nak a megoldásával töltötték, melyet két kollégájuk váratlan, a nyár köze­pén, illetve végén bejelentett távozá­si szándéka (ténye) jelentett szá­mukra. Az iskolavezetésben való tu­lajdonképpeni járatlanságuk ellené­re az említett gondokat - igaz, hogy csupán néhány nappal a tanévkez­dés előtt, de - megoldották, sőt, sikerült angoltanárt is szerezniük, ami nem is olyan könnyű feladat manapság. A kertészeti szakon kívül, mely először nyílt az idén, a szakközépis­kola esetében újdonságnak számít, hogy 33 érettségizett diák számára ez éven lehetőséget adtak arra is, hogy kétéves tanulmányi időszak alatt betekintést nyerjenek a mező­gazdaság alapjaiba. (kajó) RIMASZOMBAT Az első évfolyamban már 2:2 A Rimaszombati Közgazdasági Szakközépiskola tegnapi tanévnyi­tóján 13 osztály 388 diákja hallgatta Anna Zákalická igazgatónő és Csank Lajos igazgatóhelyettes szlo­vák, illetve magyar nyelven elmon­dott üdvözlő beszédét. Kiderült, hogy az iskola egy szlovák osztállyal gyarapodott, vagyis az első évfo­lyamban már 2-2 magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű osztályban folyik majd a tanítás, és hogy a ke­reskedelmi akadémia nevet ugyan csak jövőre veszik fel, de az oktatás­ban már a gazdasági élet gyors változásait és a piacgazdaságra va­ló fokozatos áttérés követelményeit tekintik irányadónak. Az iskola régebbi ismerősei (jó­magam is közéjük tartozom) viszont keserű szájízzel nyugtázták a tényt, hogy az 1986-ban két iskola - a kö­zös igazgató rimaszombati közgaz­dasági és a kizárólag magyar tanítá­si nyelvű Tornaijai Mezőgazdasági Szakközépiskola - összevonásával létrejött intézmény falai között las­san, de biztosan elenyésznek az egykori tornaijai iskola múltjának utolsó nyomai is. „ Kicsi a mezőgaz­dasági ökonómia iránti érdeklődés, nőnek a bentlakásos taníttatás költ­ségei, az oktatási koncepció betar­tását nehezítette, a nevelés haté­konyságát pedig csökkentette a tan­terv tagoltsága, hisz más a kereske­delmi akadémia, más az általános ökonómia és más a mezőgazdasági ökonómia tanterve és módszertana" - érveltek a felettesek, magyaráznak a pedagógusok, de az is lehet, hogy a szülők befolyásolása, befolyásol­hatósága vagy saját meggyőződése hozta ezeket a változásokat. Hogy az igazgatóság, a pedagó­gusok, valamint az iskola további alkalmazottainak ez évi munkája nem lesz zökkenőmentes, az az is­kola régi-új igazgatónőjének szavai­ból is kitűnik: - Továbbra is hiányoz­nak a szaktantárgyak tankönyvei, de a földrajzot, a történelmet és a pol­gári nevelést is csak jegyzetekből tanulhatják a diákok. A modern köz­gazdaságtan és a piacorientált ke­reskedelem tudományos magyará­zatát adó tankönyvek hiánya mellett örömteli hír viszont, hogy sikerült beszereznünk az angol és német nyelv oktatását szolgáló idegennyel­vű tankönyveket. Igaz, ezeket a szü­lőknek kell megfizetniük, de biztos, hogy minőségi változás áll be a nyelvoktatásban. (polgári) GALÁNTA Az első magángimnázium „Ez az iskola a tiétek lesz, és mi értetek leszünk. Legyen az iskola számotokra olyan valóság, amelyről mi, felnőttek csak álmodni mertünk, olyan, amilyet szeretnétek. Engedjé­tek meg, hogy elvezessünk benne­teket a felnőtt kor küszöbére." E szavakkal köszöntötte az első szlovákiai magyar nyolcéves ma­gángimnázium 35 „kisdiákját" Tóth Lajos igazgató, az iskola alapítója. A tegnapi tanévnyitó történelmi ese­ménnyé vált. Jelentőségét érezve, jelenlétükkel tisztelték meg az ünne­pélyt politikai és társadalmi életünk képviselői. A gyermekekhez, a szü­lőkhöz és a pedagógusokhoz inté­zett szavakból kiderült: hazai ma­gyar politikai mozgalmaink, a társa­dalmi szervezetek és a külföldi tá­mogatók mindent megtesznek azért, hogy ez a tanévnyitó másutt is meg­ismétlődhessen. Az első magángim­názium ne maradjon az egyetlen. A vendégek közül A. Nagy Lász­ló, Rózsa Ernő, Szabó Rezsó parla­menti képviselők, Horváth Zoltán, Galánta polgármestere, Varga Jó­zsef minisztériumi előadó, František Gaulieder, a járási hivatal elöljárója, Malatyinszky István, a Rákóczi Szö­vetség és Bauer Győző akadémi­kus, a Csemadok elnöke, valamint Horváth Balázs az MDF, Deutsch Tamás a Fidesz és Csáky Pallavicini Tamás az osztrák diákszervezetek képviseletében köszöntötték az új iskolát. A 35 elsős holnaptól a galán­tai gimnáziumtól bérelt tanteremben kezdi meg tanulmányait. Megható tanévnyitó tanúja lehettem tegnap Hidaskürtön. A Cservenka János által alapított magán-szakmunkásképző új épületbe költözött. Elhangzott, hogy ez a vállalkozási forma valóban nemes célki­tűzésekkel bizonyára komoly eredménye­ket hoz, hiszen arra a szakképesített rétegre, amelyet az iskola nevel, a közel­jövőben nagy szükség lesz. Hatványozot­tan érvényes ez akkor, amikor a szak­munkásképzés gondjaira nagyobb mér­tékben fizetnek rá a magyar tanítási nyel­vű szakmunkásképzők. A megnyitót meg­tisztelte jelenlétével a pozsonyi magyar főkonzul, Boros Jenő, Horváth Balázs az MDF képviseletében és más vendé­gek. -lovász­PELSÖC Az önállósulás után A Pelsőci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyike annak a két okta­tási intézménynek, amelyek a rend­szerváltás után önálló igazgatással különváltak valamely szlovák tanítá­si nyelvű iskolától. Az elmúlt tanév tapasztalataival a tarsolyában kezd­te az idei tanévet az iskola tantestü­lete, amelynek élén Máté László igazgató áll. Öt kérdeztük meg: mi­lyen feltételek adottak ahhoz, hogy most is sikeres évet zárjanak? - Mivel három évtized után tavaly ismét önálló lett iskolánk, elsősor­ban a pedagógusközösség össze­kovácsolására törekedtünk. Sikerült is egységes tantestületet kialakítani. Úgy vélem, ez jó előfeltétel ahhoz, hogy minden erőnkkel a tanítás színvonalának emelésén fáradoz­zunk. Sikerült az óraszámokat úgy elosztani, hogy az megfeleljen az egyes emberek szakképesítésének. Másodsorban az eléggé elhanyagolt állapotban átvett épületet kellett rendbehoznunk. "Az említett két té­nyező - a pedagógusgárda és az épület - nélkül nem lehet jó eredmé­nyeket elérni. Idén szeptember else­jére felújítottuk a kémiai és a fizikai szaktantermeket, tataroztuk az isko­la bejáratát és teljes egészében ki­festettük az épületet, örömünkre szolgál, hogy idén bővültünk egy osztállyal. A körzetünkhöz tartozó kecsöi kisiskolában megnőtt a gye­rekek létszáma, s ott az egyetlen teremben a negyedikesek már nem fértek el. így idén nemcsak két má­sodik osztályunk, de két negyedi­künk is lesz. Az alacsony szaporula­tú évjárat miatt csak huszonnégy elsősünk van. - Ezúton is szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a Rozs­nyói járásban kevés a magyar peda­gógus. Idén mi is kénytelenek vol­tunk felvenni egy szakképzetlen fia­talembert, de reméljük, hogy sikere­sen továbbtanul majd. Ha nem vál­tozik a helyzet a magyar nyelvű pedagógusképzésben, akkor a mi vidékünkön három-négy éven belül krónikussá válik ez a hiány. (d-n) KASSA Magasabbra kerül a mérce Kassán a magyar tanítási nyelvű alapiskola alsó tagozatán 158 tanu­ló, köztük 48 elsős, a felső tagoza­ton 200 tanuló, a gimnáziumban pe­dig 182 diák (köztük 52 elsős) kezd­te meg az új tanévet. A Hernád parti város magyar iskolájának élére csaknem teljesen új vezetőgárda került, az igazgató Reiter Géza lett. Az alapiskolai feladatok szervezésé­ben Péter Márta és Kulcsár Margit igazgatóhelyettesek lesznek a segít­ségére, a gimnáziumban továbbra is Kopčik Anna. Noha az iskolában a tegnapi ta­névnyitó jól szervezetten, kellő ün­nepélyességgel zajlott is le, nem hallgathatjuk el, hogy a vezetésnek volt és van gondja az osztályok elhelyezésével, ugyanis a Moyzes utcán „leadott" osztályok helyébe az iskolaszék által ígért két osztályt tegnapig nem kapták meg, a város főpolgármesterének közbenjárása azonban garanciát jelent arra, hogy e problémát a hét folyamán megold­ják. Ezek után megkérdeztük Reiter Gézát, milyen elképzelésekkel lát hozzá az igazgatói feladatok végzé­séhez. - Fontosnak tartom azt az általá­nos követelményt, hogy iskolánk színvonalát tovább kell emelni. A pi­acgazdaságban, ugye, van az áru, és az áru minősége az, ami vonzza a vásárlót. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi iskolánkban „termelt áru" eddig sem vóft rossz. Nem hiszem, hogy sok olyan gimnázium van, mint a miénk, ahol például csak az egyik, 31 fős osztályból 28-an elvégezték az egyetemet. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy ne lehetne még ma­gasabbra emelni a mércét. Meggyő­ződésem, hogy iskolánkban az eddi­gieknél is jobban ki lehet használni az oktatási segédeszközöket, az épületet, nem utolsósorban pedagó­gusaink tudását. Mindezen túl na­gyon boldog lennék, ha igazgatósá­gom ideje alatt végre tudnánk torna­termet szerezni iskolánknak. (-szák) KIRÁLYHELMEC Négy első osztály Az elmúlt két évtizedben talán nem múlt el esztendő, hogy ne ér­deklődtem volna egykori iskolám, a királyhelmeci magyar alapiskola sorsának alakulásáról, tanulóiról, akiknek a száma a „mi időnkhöz" képest bizony megcsappant, csupán 60 körül mozgott az elsősöké, és volt olyan év, hogy az összlétszám nem érte el a 600-at. Ugyanakkor a szlovák óvodák és iskolai osztá­lyok száma egyre növekedett. Pedig a város lakóinak 83 százaléka az idei népszámláláskor is magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Hát így vagyunk. Voltunk? Ugyanis most változni látszik a helyzet. - Második éve négy első osztályt nyithatunk, és tanulóink száma kö­zeledik a hétszázhoz. Szeretnénk tartani ezt a szintet - mondta Szűcs Sándor igazgató, akihez a tanévnyi­tó előtti napokban éppen akkor nyi­tottam be, amikor Leczo Zoltánné és Szaniszló Ferenc igazgatóhelyette­sekkel a tantermek elosztásáról ta­nácskoztak. Az iskola két épületben működik, de így is helyszűkével küz­denek, „a napköziből három osztályt kellett elvenni", a szakosoknak nin­csenek kabinetjeik, a segédeszkö­zök szekrényekbe zsúfolva, a torna­terem a felső tagozatosoknak se elég, ugyanis közösen használják a szomszédos szlovák iskolával. An­nak idején szóba került egy új nyolc­tantermes épület, mely később ti­zenhat tantermesre módosult (nyolc magyar, nyolc szlovák osztály), de az iskola vezetői nem hiszik, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között lesz belőle valami. Örvende­tesebb, amit a tantestületről monda­nak, a szakképesítést tekintve is; a nyugdíjba vonulók helyére sikerült új embereket szerezni, hosszú évti­zedek után immáron zeneszakosuk is van. Sajnos, ugyanez nem mond­ható el egyelőre az alsó tagozatról, ahol nehezebb godoskodni az után­pótlásról, „most is három, nevelői képesítéssel rendelkező tanítónk lesz ott, tavaly három nyugdíjas pe­dagógus segített be". Ezután Leczo Zoltánné újszerű kezdeményezésként említette, hogy az iskola pedagógusai részt vettek és vesznek a továbbképzés külön­böző formáiban, itthon és Magyaror­szágon, nyári egyetemeken, továb­bá rendhagyó tanítási órák kereté­ben ismerkednek új oktatási model­lekkel is. A királyhelmeci magyar iskola te­hát él, nem több és nem kevesebb gonddal, örömmel, mint az ország iskoláinak zöme. Természetesen, Szűcs Sándorék is bizakodva néz­nek az új tanév elé. Csak ne kellene még mindig mindenért a járási szék­helyre, egyszersmind a tanügyi igaz­gatóság székhelyére, a hatvan kilo­méterre lévő Tőketerebesre utazgat­ni, illetve oda küldözgetni a kérvé­nyeket, „ha például vásárolni aka­runk valamit". (bodnár) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6936/91 Cirok Jozef, 1922. X. 23., Komját (Kijev) 6935/91 Czinege Ferenc, 1923. X. 29., Felsőszeli (Orlovka. Kremtovszk) 6934/91 Cifra Ján, 1904. V. 5., meghalt, Tahanovce (Donbasz) 6932/91 Cserman Ferenc, 1921. VI. 9., Nagykér (Kalinyin) 6856/91 Csomor István, 1921. III. 26., Nagyölved (Kujbisev) 6855/91 Copka Alexander, 1925. IX. 14., Kassa (Karaganda) 6850/91 Ciliing István, 1925. IV. 22., meghalt, Érsekújvár (Arhangelszk) 6807/91 Csomor Lajos, 1925. IV. 7., Dunaszerdahely (Miljanszk, Szvatij) 6806/91 Csicsai Lajos, 1912. VII. 26., Hodos (Kraszna Ural) 6805/91 Csiba Lajos, 1922. I. 1., Hodos (Tula, Begicsovo) 6726/91 Czibolya József, 1922. III. 21., Ipolyhidvég (Fogcsani, Románia) 6683/91 Csiba Károly, 1913. X. 24., Felsőpatony, meghalt (Szovjetunió) 6682/91 Czékus Dezső, 1918. IX. 18., Madar (Záporozsije) 6681/91 Czakó István, 1922. II. 10., Alistál (Minszk, Szokolov) 6584/91 Csókás Sándor, 1912. III. 22., meghalt, Zselíz (Záporozsije) 6581/91 Čičeri Ján, 1903. X. 9., meghalt, Ráska (Sztalinov, Szambor) 6528/91 Sóki János, 1903. VII. 27., meghalt, Köbölkút (Cseljabinszk) 6407/91 Csóka Béla, 1913. V. 8., meghalt, Csallóközaranyos (Brizánszkij Lesz) 6406/91 Csizmadia Károly, 1921. I. 3., Farkasd (Fogcsani, Constatte) 6404/91 Czibor Bálint, 1910. V. 11., Madar (Kijev) 6369/91 Cziganech Imrich, 1918. XI. 5., Bart (Kijev) 6368/91 Csicsay Lajos, 1912. XII. 23., meghalt, Nyárad (Kijev, Darnica) 6367/91 Csicsay Ferenc, 1912. IX. 23., meghalt, Nyárad (Kijev) 6309/91 Csonka Kálmán, 1906. VIII. 3., Bény (Koroszten), meghalt 6308/91 Csánó János, 1912. VIII. 23., Nádszeg (Kraszna Don, Szedrovka) 6250/91 Czíria Zoltán, 1905. II. 5., Kéty (Voronyezs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom