Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám, péntek

MOZAIK IÚJSZÓA 1991. SZEPTEMBER 13. 1989 novemberének egyik jelentős vívmánya (s erről gyakran megfe­ledkezünk), hogy megnyíltak a határok, s akinek pénze van - eljuthat a világ bármely országába. Megszűnt az állami utazási irodák monopolhelyzete, így manapság az utazni kívánók 3000 kisebb és nagyobb irodától remélhetik álmaik megvalósítását. Az irodák pedig, egymást lekörözve, próbálják magukhoz csalo­gatni a tisztelt polgárt, hiszen jól tudják (illene tudniuk), csak addig „élnek", míg őket választják. Egyre többen vannak, akik a társasutat magáncégnél rendelik meg, ám jócskán akadnak olyanok is, akik a nagymúltú, ismert - a mi esetünkben is - Čedok-ot választják. majd a helyszínre érkező férjem is. A bal­szerencsés kezdetért az utazási iroda nem marasztalható el. Ha ez nincs, senki sem panaszkodna. - Ha már ott volt, miért nem szólt néhány „vigasztaló" szót? - kérdeztük minden idegesítő szándék nélkül, ám Horňáček Katalin sírással küszködve ma­gyarázta, hogy helyette ezt már mások megtették. Nyolc órányi várakozás -A Nagymegyeri Állami Gazdaság szervezte isztambuli kirándulás résztve­vőjeként kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a komáromi Čedok-nál megrendelt társasutazás nemcsak bennem, hanem néhány utastársamban is több rossz, mint jó emléket hagyott - közölte dr. Sárközy Klára, majd előadta „útibeszámolóját". - Augusztus 21-én reggel 6.15-kor in­dultunk el Megyerről Isztambulba. Sajnos, 6.50-kor Őrsújfalu előtt karamboloztunk. Az idegenvezetőnk és a társasút szerve­zője, Bozsaky Imre mérnök elmentek Ko­máromba azzal a szándékkal, hogy új autóbuszt szereznek, s mi azonnal foly­tathatjuk az utat. Nem folytathattuk. Elvit­tek bennünket Komáromba a ČSAD elé, majd a Spartak stadionra biztatva, hogy az ottani büfében (méltó körülmények között) módunkban áll frissítőt, ételt vásá­rolni. A látottakat, tapasztaltakat inkább nem minősítem - legyintett, majd foly­tatta. - A várakozókat a sportegyesület ne­vében Kántor úr nyugtatta, s megígérte, délre megérkezik a várva várt autóbusz. Ekkorra kiderült, hogy a busz a Spartaké, a vezetőt a komáromi Čedok pedig a Claudiatour-tól „kölcsönözte". - Bevallom nehezemre esett a várako­zás, s nem értettem idegenvezetőnk tét­lenségét sem. Csak többszöri unszolá­somra volt hajlandó telefonálni a Čedok­ba, s érdeklődni, mikorra várható az indu­lás. Miután a délre ígért jármű nem érke­zett meg, telefonáltam az utazási irodába. Éreztem, nem örülnek neki. - Később megérkezett egy Favorit gépkocsi, s Horňáček Katalin, a Čedok­kirendeltség vezetőnője ahelyett, hogy közénk jött volna, s (meg)nyugtatta volna a kedélyeket, csak az idegenvezetővel beszélt, majd elhajtott. Én az autóhoz mentem, magyarázatot akartam kérni, de nem kaptam. A hölgy ki sem szállt a ko­csiból. Délutárl háromkor érkezett meg a pót­busz, s a csoport tagjai megtudták, hogy a törökországi megbízatásról az egyik sofőrnek 10.45-kor, a másiknak 11 45-kor szóltak. Másnap este hétkor - némi bo­lyongás után - Isztambulba értek. Dr. Sárközy Klárától megtudtuk azt is, hogy az utazás során, Magyarországon átha­ladva, az idegenvezető tájékoztatta őket az ország ásványi kincseiről, de a továb­biakban már nem tartotta fontosnak, hogy figyelmükbe ajánljon még valamit. Talán azt hitte, a megyerieket nem érdekli más, csak a bevásárlás... Törökátok - Másnap sem volt szerencsénk. Ugy volt, hogy pénteken szabadnapunk lesz, s hogy szombaton megnézzük a Kék Mecsetet, a Topkapi szerájt, ill. teaszer­tartáson veszünk részt. A török partner megváltoztatta a programot, péntekre he­lyezve a városnézést. Az idegenvezetőnk BAZÁRSZÍNVONAL A védekező: HORŇÁČEK KATALIN beleegyezett, mondván, mit tehetünk, ha a partner szombaton nem ér rá! Azok, akik részt vettek a közös városnézésen, nem sokat láttak. Az autóbusz forgalmi dugóba került, (ezért van szombatonként városnézés) s míg a teázásról visszatér­tek, délután lett. Igaz, az idegenvezető „önszorgalomból", néhány érdeklődővel, megtekintette a nevezetességeket. Szombaton délben mondtunk búcsút a városnak, s indultunk haza azzal, hogy Rodostón megállunk. Az elmondottakból kitűnt, az idegen­vezető visszafelé sem „fárasztotta" ma­gyarázattal az utasokat, Rodostón is csak annyit közölt, itt élt száműzetésben Rákó­czi Ferenc. A török-bolgár határon sem ment minden simán, „csak" három és fél óra késéssel indulhattak hazafelé. A cso­port tagjai vasárnap este 19.30-kor érkez­tek Nagymegyerre, s ha utánaszámoltak, rájöhettek, hogy 2550 koronáért a másfél napos isztambuli kirándulás kapcsán 3200 kilométert tettek meg. -A komáromi Čedoknál, a szálláson és koszton kívül, bizonyos szolgáltatáso­kat is megrendeltünk és .fizettünk ki, de ezeket nem kaptuk meg. Bánt, hogy az idegenvezető talán azért nem magyará­' zott, mert csak bevásárló turistáknak né­zett bennünket?! Bosszant az is, hogy a kirendeltség vezetője nem méltatott ben­nünket arra sem, hogy elnézést kérjen! Balszerencsés kezdet Horňáček Katalin, miután közöltük jö­vetelünk okát, Játhatóan nem szívesen nyilatkozott, mondván, ideges termé­szetű. - Nem tehetek arról, hogy így indult a csoport. Amikor értesültem a karambol­ról, felhívtam a Claudia-tourt, adjanak másik autóbuszt. Mi mást tehettem vol­na? A Spartak sportegyesület nevében a csoport tagjaitól Kántor úr kért elnézést, A panaszos: dr. SÁRKÖZY KLÁRA (Méry Gábor felvételei) Rákérdeztünk az idegenvezető „gyen­ge szereplésére" is, mire megtudtuk, a komáromi Čedok - főleg ha több cso­portot indít - nem tud minden útra tapasz­talt idegenvezetőt biztosítani. Szerinte Kacz Alica ismeri az útirányt (orosz-pol­gári nevelés szakos tanár), hiszen már másodszor (!) ment Isztambulba. Talán ha erélyesebb lett volna a török partner­rel, a városnézés is sikeresebb lett vol­na... S miért nem ismertette az útvonal nevezetességeit? - Nem tudom - hang­zott az őszinte válasz. A szervező véleménye - Csak sajnálni tudom, hogy így sült el az egész - közölte Bozsaky Imre mérnök, az út szervezője. - Abban bíztunk, hogy legalább délben indulhatunk, mert a vára­kozás idegölő volt. Tudom, nem könnyű pótbuszt keríteni... A komáromi Čedokkal már többször utaztunk, ezért jólesett vol­na, ha a vezetőnő közénk jön. Ennél a gesztusnál többet talán nem is tehetett, de elmulasztotta. Az idegenvezető hiá­nyosságai tapasztalatlanságból erednek, s talán befolyásolta a „zűrös" kezdet. Kár, hogy így összejött minden... Mit fűzhetünk a hallottakhoz? Annyit, hogy az utazási iroda (nem csupán a Če­dok) csak akkor vállalja el a megbízatást, ha maradéktalanul eleget tud tenni a megrendelésnek. A jó minőségű autó­buszon (hiszen életekről van szó), a ráter­mett (nyelv- és helyismerettel rendelkező) idegenvezetőn kívül a kosztot-kvártélyt is. S ha lehet, ne degradálja a törökországi turizmust csupán bevásárló utazásokká, hanem éppen ellenkezőleg. A bazáron kívül mutassa meg mindazt a szépet és értékeset, ami Isztambulban megcsodál­ható. Ne feledje - sem a Čedok, sem más - hogy a konkurencia-harcban csak az győzhet, aki pénzünkért minőségi szol­gáltatást nyújt. PÉTERFISZONYA TÁVKAPCSOLÓ KARÁCSONYIG KITART Jó gazdasszonyként gondoskodik rólunk a televízió. Vigyáz arra, hogy jusson és maradjon mindabból, amit műsorainak éléskamrájában őrizget. Olyan ez, mint amikor az egykori parasztgazdaságokban megtermelt és tartósított élelmiszereket szépen sorban, az éssze­rűség megkívánta rendben helyezték el a kamrákban, a pincékben, a padlásokon. Ezt a gazdasszonyi logikát a tapasztalás, a család élelmiszerszükségletének is­merete és a megtermelt táplálékok értéke, minősége határozta meg... Ezen a héten a Dallas milliomos-sorozat 38. része (Hogy repül az idő! - sóhajtana fel a karosszékében éppen most felébredő tévénéző) mellé feltálalták a Guldenburgok örökségét, mint desszertet. Az egyre inkább a megfőzhetetlen szárazbabra hasonlító Dallas helyett, szárazkolbászba darálva és sörrel locsolva ismét megjelentek az arisztokraták. Kell a változatos­ság, hiszen a fizetés előtti napokon zsebében kotorá­szó tévénéző legalább a mindennapi sör reményét megkapja a német sorozatból. Majdnem leírtam, hogy „ nyugat-német". Hiába, még mindig szokatlan a do­log, hiszen az effajta tévésorozatok szerzői még nem érték utol magukat, s nem tudtak a grófi család közelébe sodortatni egy-egy szegény, negyven évig üldözött,, kelet-német" rokont. Meg aztán, egyik dolog a folytatásos szárazkolbász és füstölt sonka filmek témája, s más kérdés az arisztokraták használt autóin mostanában ismét tájainkon furikázó szászok és poro­szok munkanélkülisége. Tegyük félre a politikát, mert még megvádolnak holmi baloldali populista demagógiával! Az azonban tény, hogy mostanában csak zsíros falatokat tesz elénk a televízió. Szoktatja gyomrunkat, illetve - a kép­zavar elkerülésével - szemünket a nehéz ételekhez. Semmi szociális érzelgősség, semmi Twist Olivér, semmi Nyomorultak, de még Onedin kapitány sem utálja őszintén csúnyácska feleségét, miközben mind­ketten a kapitalizmus bölcsőjét ringatják. Helyette fe­jest ugrunk az óriási sonkatorta közepébe. Fülünk, orrunk, szájunk tele van már sonkával. Most jövök rá, hogy ez is képzavargyanús, hiszen ezt a sonkát a szemünknek szánják. Hogy ez is képzavar? Erősek a légköri kisülések, s a magyar szatelit egyelőre még csak a kulturális körök álmaiban csillant fel. így tehát a bableves, a törvebab, a babfőzelék, a babtorta, a savanyú bab, a babsaláta, a babpuding Dallas-beli módozatai után megjött végre a német sonka és a sör. Hetente kapunk majd belőle egy-egy adagot, hogy könnyítsünk a kemény texasi cowboy-ok füstölt marhaszeggyel főzött babgulyásai okozta bél­csavarodásainkon. Olyannyira, hogy most már köny­nyedén fel is emelkedünk az áhított piacgazdaság magaslataiba. örülök a televíziós gazdasszonyok logikájának, amellyel kiszámolták, hogy a Guldenburgok örökségé­nek tizenharmadik heti befejezése december elején tálaltatik majd fel. Onnantól már majdcsak kihúzzuk valahogyan Karácsonyig. Főleg, ha a magyarok ősha­záját kereső Juliánus baráttal együtt éhezhetünk majd a nagy mongol pusztában. DUSZA ISTVÁN EMBERSÉGET, JOGÁLLAMISÁGOT (Folytatás az 1. oldalról) gek által lakott területek bizonyos arány­szám szerint akár autonómiát élvez­zenek. H. P.: Kedden és szerdán a külügymi­niszterek zöme szóba hozta a kisebbsé­gek ügyét. A kelet-európai országok érzé­kelik a legjobban, hogy igenis, szükség van a kollektíven gyakorolt jogokra, vala­mint azt is, hogy Kelet-Közép-Európában működnek még kollektív nacionalizmu­sok. Pusztán az egyéni jogokat szembe­helyezni ezzel kevés is, nehéz is. A kettő közötti kompromisszumban lenne óriási szerepük az általunk Genfben beterjesz­tett kisebbségi önkormányzatokról szóló javaslatnak, ami kimondatlanul is kollektív jogot jelent. Ha most ki tudnánk dolgozni ezeknek az önkormányzatoknak a rend­szerét, az mindenképpen sikert jelentene. Még a tanácskozás első napján beszél­gettem Jeszenszky Gézával, aki nagyon szeretné, hogy a kelet- és a közép-euró­pai államok közös nevezőre jussanak az alapvető emberjogi kérdésekben, mert rendre az itt élő kisebbségek isszák meg a demokratikus átalakulások magzatvizé­nek keserű levét. • Batta úr, ön az Együttélés Politikai Mozgalmat, a Szlovák Köztársaságot, avagy Csehszlovákia „színeit" képviseli a moszkvai EBEÉ-n? B. I.: Az embernek elsősorban saját magában kell rendet teremtenie! Minden­képpen a kisebbségek mandátumával ér­keztem Moszkvába, hiszen az Együttélés „színeiben" lettem parlamenti képviselő Prágában, ahol a külügyi bizottság tagja vagyok, s ennek révén jelöltek a Cseh­szlovákiából érkezett küldöttségbe. • A romák kérdése miért kap külön hangsúlyt a több hétig tartó emberjogi értekezleten? H. P.: Mert ez a probléma az Uráltól Angliáig és Skandináviától Spanyolorszá­gig mindenütt jelen van. Olyan gondként, amelyre Nyugat-Európa és az Egyesült Államok véleménye szerint konszenzusra lehetne jutni Moszkvában. A csehszlovák küldöttség a cigány közösségek infra­struktúrájának felújítását fogja szorgal­imazni. Jó lenne újra létrehozni a vajda­rendszert, akik a helyi önkormányzatokkal is eredményesen együttműködhetnének. Ezzel nemcsak az autonómiájukat erősí­tenénk, hanem egyben azt is elismer­nénk, hogy a keleti blokk országaiban a cigányság erőszakos asszimilációjának szorgalmazásával, évtizedekig rossz poli­tikát folytattunk. Úgy vélem, Moszkvában e tekintetben is esély mutatkozik az egyezségre. • A csehszlovák küldöttség egyik tag­ja még a konferencia előtt úgy nyilatko­zott, hogy az a föderációban élő köztársa­ságok szuverenitásának kérdésében is hivatott lesz állást foglalni... H. P.: Észtországot, Litvániát és Lett­országot a Szovjetunió államtanácsa is­merte el önálló, független államként. Ók ezért önálló küldöttségekkel is vannak jelen a tárgyalóteremben, ahol a Genfben tárgyalt 35 delegáció helyett 38 munka­csoport üli körül a kerekasztalt. Egyéb vonatkozásban viszont a moszkvai összejövetel nem politikai konferencia, hogy a kérdésben szereplő témában egy­fajta bírószerepet játsszon. MIKLÓSI PÉTER Moszkva, 1991. szeptember 11. •OLVASÓINK IS SZAVAZHATNAK­Kik kapják az idei Erzsébet-díjat? Az elmúlt héten már megírtuk: az idén először az Új Szó olvasói is szavazhatnak arról, hogy a magyarországi művészek közül kik kapják az idei Erzsébet-díjat. A feladat viszonylag egyszerű: az alábbi szavazócédulát kell jól kitölteni és a megadott címre elküldeni. Erzsébet-díj 1991. ötödik alkalommal nyújtják át az Erzsébet-dijat. Ezúttal Is - az alapszabálynak megfelelően - az elmúlt színiévad kiemel­kedő művészi teljesítményeiből válogattak a zsűritagok, ki-ki a sa­ját kategóriájában ötöt. Közülük mindegyik dijat érdemelne, de nyertes kategóriánként csak egy lehet. A közönség - vagyis mos! Ön - dönti el: a legjobbak között kl legyen az első azzal, hogy az 6 neve elé tesz (minden kategóriában) egy X jelet. 1991. október 10-éig küldheti be a következő címre: Erzsébet-díj, Budapest, 116. Pf. 64. 1500. Az 1991-es Erzsébet Díjkiosztó Gálaestet a Magyar Állami Ope­raházban rendezik. Ön is nyerhet, nemcsak a művészek! A szavazatok számitógé­pes, hiteles földolgozása után a szavazók között 25 értékes jutal­mat, technikai újdonságot sorsolnak ki. SZlNHÁZ (Vámos László ajánlatai) A. SZÍNÉSZ B. SZÍNÉSZNŐ 0 BAJOR IMRE (Többki«n*it<Hd ut*p) 0 ESZTERGÁLYOS CECÍLIA, ^iJlmbon; , 0 HAUMANN PÉTER (Aitrvák) 0 HERNÁDI JUDIT(ltb»góténybtib0f«i0k) ' [3] SZOBOSZLAYSÁNDORSitnt Johanna 0 KOVÁTS ADÉL (Emtbrtvéroii (?) SZTANKAY ISTVÁN (A w.ieriooicMt.) 3] KÚTVÖLGYI ERZSÉBET (5) TERNYÁK ZOLTÁN (Hopparwimľ) 0 PÁRTOS ERZSI (Forgóumpad) FILMMŰVÉSZET (Nemeskürty István ajánlatai) C. SZÍNÉSZ D. SZÍNÉSZNŐ 0 EPERJES KÁROLYfii«»nhétr.i.i«m» 9 y)[T] BÁSTIJULI (Srlátln mtnyatuonya) 0 JORDÁN TAMÁS (Tivoliit hereit) 0 CZINKÓCZI ZSUZSA " 0 KOZÁK ANDRÁS <E«tír könyve) g ESZENYI ENIKŐ (E»«»fkö*vv.) 0 LUKÁCS SÁNDOR (Sióba ki*ité«»ai) [4] FÜR ANIKÓ (Sn>b.ki.ité...i) [5] MADARAS JÓZSEF Ijlenhítrafelé megy 0 POGÁNY JUDIT (Slúrkülell RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ (dr. Veress József ajánlatai] E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ 0 ANDORAI PÉTER (Ne M HI • haiéiodig) 0 KEREKES ÉVA (Zaii a metrón) 0 HEGEDŰS D. GÉZA (Bor» utván) 0 KOMLÓS JUCI (SionmMok) 0 KÉZDY GYÖRGY [t, y'^' ) obtn : 0 NAGY-KÁLÓZY ESZTER(E«ei Ann.) 0 MENSÁROSLÁSZLÓWígen pályaudvar0 VARGA MÁRIA (Anyegin) 0 RUDOLF PÉTER (V«ci.v) 0 VOITH ÁGI (K»rty..tier hölgykörökben) OPERA (Gregor József ajánlatai) G.ENEKES 0 BENDEZSOLT (Figarohtiasitga) 0 JUHÁSZ JÓZSEF (Bánk bán) 0 KELEN PÉTER (M»non Leteiui) 0 KOVÁTS KOLOS (Boltin Ann.) 0 MOLNÁR ANDRÁS (Parallel) I. SZÍNMŰÍRÓ (Czine Mihály ajánlatai) 0 CSURKA ISTVÁN <H»m»«l«»tr »»l 0 EÖRSI ISTVÁN (Sírkő makaó) 0HUBAY MIKLÓS H. ÉNEKESNŐ 0 CSAVLEK ETELKA (Aro„.io»«,) 0 KOMLÓSSY ILDIKÓ (Arómiovag) 0 MISURA ZSUZSA (Trutan *« i»oid.) 0 PÁSZTHY JÚLIA (A rózsalovag) 0 ZEMPLÉNI MÁRIA (Salome) J. DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ (Kállai Ferenc ajánlatai) 0 B AKÓ JÓZSEF diszl. iKnui polgárok) 0 FEHÉR MIKLÓS díszl.^; btn) 0 GÖTZ BÉLA diszl. (Gettó) 0 NAGY ANDRÁS Anna Karenlna pályau<Jvar0 PAPP JÁNOS jelm. J^^mía^ 0 TOLCSVAY-MÜLLERM.,1. .vangíiium<5] SCHÄFFER JUDIT je'lm'caip'tfoiiika) K. HUMORISTA (Agárdy Gábor ajánlatai) 0 HOFI GÉZA 0 MARKOS-NÁDAS DUÓ 0 SAS JÓZSEF 0 SELMECZI TIBOR 0 TRUNKÓ BARNABÁS ?A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CÍME:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom