Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám, szerda

1991. SZEPTEMBER 11. I ÚJ SZÓ A HAZAI KÖRKÉP NAPJAINK KÉRDÉSE: A FÖDERÁCIÓ JÖVŐJE AZ ÁLLAMJOGI RENDEZÉS ELLENTMONDÁSAI Továbbra is a figyelem előterében áll a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének pozsonyi tárgyalása. Az áilamjogi rendezéssel foglalkozó tanácskozást nagyon sokféleképpen, ellentmondóan értéke­lik a politikusok és a sajtó is. Miért van ez így? Kérdésünkkel felkerestük SZABÓ REZSŐT, aki azonkívül, hogy az SZNT Elnökségének tagja, állam jogászként kiváló ismerője a témának. - Természetes, hogy nem egysé­ges az értékelés, hiszen az elvárá­sok is eltérőek voltak. Csalódtak azok, akik azzal számoltak, hogy Dagmar Burešová visszafordul Po­zsonyból, mert ott kikiáltják Szlová­kia függetlenségét. Ugyanígy csa­lódniuk kellett azoknak, akik abban bíztak, hogy az elnökségek simán megegyeznek. Hogy ez utóbbi nem történt meg, ebben szerepet játszott az is, hogy a két elnökség már több hónapja nem ült közös asztalhoz. • A záródokumentum leszögezi, az alkotmányozásban a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kontinuitásából kell kiindulni. A szlo­vák fél viszont úgy vélekedik, hogy a szövetséget alulról, két szuverén köztársaság építi majd. Feloldható ez az ellentmondás? - A két álláspont összeegyeztet­hetetlen. Vagy az egyik vagy a má­sik lehetőség mellett kell dönteni. • Vita tárgyát képezi, hány alkot­mányt és milyen sorrendben kell kidolgozni. - En a három alkotmány híve va­gyok. Amennyiben csak egy szület­ne, akkor bár szövetségi köztársa­ság lennénk, de az közelebb állna az unitárius államhoz. A két alkot­mány a szétválásunkat jelentené. Ezt konföderációval lehetne esetleg helyrehozni, amely a két nemzeti alkotmány elfogadása után szerző­déskötéssel jöhetne létre. Amint mondtam, három alkotmány kell és ezeknek egyidőben kellene meg­születniük. Alapelveiket az a szerző­dés rögzítené, amelyet október vé­géig kellene kidolgozni s még az idén jóváhagyni. Az ilyen eljárás szavatolná a kontinuitást és azt, hogy a két köztársaság azonos jo­gokkal rendelkezzen. Megjegyzem, a cseh és a szlovák fél eltérően értelmezi az azonos jogokat. A szlo­vákok, még azok is, akik a föderációt támogatják, időnként kísértésbe es­nek, hogy ne vegyék figyelembe: az egyik köztársaságnak öt, a másik­nak tízmillió lakosa van. A cseh fél pedig éppenhogy túlbecsüli a szám­beli fölényt és olyasmit is követel magának, ami a tényleges egyenjo­gúság esetében nem illetné meg. • Említette a szerződést. Ennek is többféle értelmezése van. Ráadá­sul Csehországban a parlamentek szerződéséről beszélnek és Szlová­kiában államközi szerződés megkö­tését szorgalmazzák. - Ha a Cseh és a Szlovák Nem­zeti Tanács szerződést köt, ezt Szlovákia és Csehország nevében teszik. Szerintem, egyesek eltúloz­nak bizonyos kérdéseket, ott is problémát keresnek, ahol nincs. • Visszatérve az alkotmányok­hoz, több szlovákiai politikai párt tiszta vagy teljes alkotmányt akar, mit kell ezalatt érteni? - Ez egy új, itt keletkezett foga­lom. Röviden azt értik alatta, hogy a szlovák állam alkotmánya nem határozná meg, kivel lép szövetség­re a Szlovák Köztársaság. 0 A Szlovák Nemzeti Párt szerint a szövetségen belül nem köthető szerződés, mert az nem lenne nem­zetközi jogi aktus és csupán a két köztársaság korlátozott szuverenitá­sátrögzítené. Mi a véleménye erről? - Csak arra jó a nemzetközi aktus fogalmának ragozása, hogy a ténye­ket kedvük, politikai érdekeik szerint magyarázzák. Nemzetközi aktus alatt olyan szerződéseket értünk, amelyeket államok kötnek egymás­sal. Ehhez azonban nem elegendő a függetlenség kikiáltása, arra is szükség van, hogy a világ elismerjen bennünket. Litvánia, Lettország, de még inkább Horvátország és Szlo­vénia esete bizonyítja, hogy ez nem is olyan egyszerű. A mai államfor­ma, a föderáció felbomlása azzal járna, hogy kivétel nélkül minden nemzetközi szervezetből kiesnénk. Ennek szinte felmérhetetlen negatív következményei lennének gazdasá­gi, társadalmi és politikai szempont­ból. Minden elölről kezdődne, újból jelentkezhetnénk azokba a szerve­zetekbe, amelyekbe egy-két éves harc és várakozás után bekerültünk. Amíg mindez nem rendeződne, alig­ha akadna állami vagy magántőke, amely eljönne egy el nem ismert országba. Ezért nagyon fontos Csehszlovákia folyamatossága, amelyen belül meg kell találni, ép­pen az említett szerződés által, an­nak módját, hogy érvényesüljenek a Szlovák Köztársaság jogos köve­telései. • Jan Kalvoda, a CSNT alelnöke úgy vélekedik, hogy „az állam konti­nuitása összeegyeztethetetlen akár­csak az egyik köztársaság szuvere­nitásának kikiáltásával is." Ezzel szemben Szlovákiában sokan el­sődleges követelménynek tartják a szuverenitást. Hogyan hidalható át ez az ellentét? - Megint azt mondom, hogy egy­egy fogalomba sok mindent bele lehet magyarázni. Szuverenitás, ön­rendelkezés, államfenség gyakorla­tilag ugyanazt jelenti. Csakhogy mi szélsőségekben gondolkodunk. Kal­vodai szemüveggel nézve 1993. ja­nuár 1-jével megszűnik a nyugat­európai államok szuverenitása, azo­nos pénzünk lesz, nem lesz vám­rendszer stb. Mitterrand szerint vi­szont éppen ekkor kezdődik az igazi szuverenitás, az önrendelkezés tel­jes kibontakozása. Az egész tehát szemlélet kérdése. Fontos azonban, hogy egy-egy fogalom értelmezését ne az ellentétek kiélezésére, hanem a közös hang megtalálására próbál­juk kihasználni. • öt hét múlva ismét összeül a két elnökség. Ján Klepáč alelnök véleménye szerint, ekkor kell össze­hangolni a nézeteket, és ha ez nem sikerül, ki kell mondani, hogy a dolog nem megy. ön szerint sem lenne értelme a további tárgyalásoknak? - Bízom abban, az öt hét elég lesz a megoldás megtalálására. Semmi esetre sem értek egyet azonban azzal, hogy a két elnökség, vagyis 42 ember döntsön az elválás kérdésében. Nem hiszem, hogy az elnökség felelősségüket tudatosító tagjai hajlandóak lennének erre. Ez a lépés, jogi megalapozatlansága miatt, könnyen a jugoszláviaihoz ha­sonló eseményekhez vezetne, öt hét múlva elérkezhetünk ahhoz, hogy népszavazást kell kiírni. • Miért ellenzi néhány szlovákiai párt a referendumot? - Érdekes, hogy elnökségünk két héttel ezelőtti ülésén éppen azok ellenezték a népszavazást, akik a nép nevében önálló Szlovákiát akarnak. Megdöbbentett az érvelé­sük. Szerintük a nép meg sem érte­né, miről kell szavazni, nem érett még meg a referendumra. Tehát kiskorúsították a népet és csak ma­gukat tartják alkalmasaknak, kép­zetteknek és felhatalmazottaknak, hogy a nép nevében szóljanak. • Hogyan érinti a magyar moz­galmakat a pozsonyi találkozó után kialakult helyzet? - Bízom abban, hogy egységesíti őket. Elérkezett az idő, hogy leszö­gezzük az alkotmánnyal kapcsola­tos álláspontunkat. A három mozga­lom alkotmányjavaslata kidolgozott­ságában, minőségében, a felállított fontossági sorrendben eltér ugyan, de végeredményében ugyanazt akarja. Nagyon örülök, hogy moz­galmaink vezetői a múlt héten talál­koztak és igen várom pénteket, ami­kor is a Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségű, különböző pártállású képviselői találkoznak. Remélem mindenki eljön, aki nem, az önmagát minősíti. Itt eldől majd, egyformán látjuk-e a jelenlegi helyzetet, a Cseh és a Szlovák Köztársaság viszonyát, e viszony rendezését és ezen belül magunkat. Ugyanis, függetlenül at­tól, hogy önálló lesz-e Szlovákia, vagy laza szálak fűzik Csehország­hoz, a mi helyzetünk adott. Ezért meg kell találnunk azokat a megol­dásokat, amelyek a legjobban meg­felelnek választóinknak. CSIZMÁR ESZTER VÁLASZ OLVASÓINKNAK Munkanélküli segély H. D.: Öt hónapja vagyok munkanélküli. A falu elnöke azzal fenyeget, ha nem vállalok el bizonyos munkákat (például ároktisztítást), megvonják tőlem a munka­nélküli segélyt. Lehetséges ez? fKz 1/1991. Tt. számú foglalkoztatási törvény 14. paragrafusa sorolja fel azokat az eseteket, amikor a munkanélküli se­gély nem jár a megállapított feltételek teljesítése esetében sem. Az említett ren­delkezés szerint munkanélküli segélyt nem folyósítanak annak, aki a) teljesíti az öregségi nyugdíj vagy a rok­kantsági nyugdíj iránti igényre vonatko­zó feltételeket, kivéve az olyan rokkant személyek rokkantsági nyugdíját, akik állandó foglalkozást csak egészen rendkívüli körülmények között végez­hetnek (pl. a világtalanok), b) munkabért (keresetet) pótló betegségi biztosítási (társadalombiztosítási) pénzjáradékkal anyagilag biztosítva van, c) megkezdte tényleges katonai alapszol­gálatát (pótszolgálatát), polgári szolgá­latát, szabadságvesztés-büntetését vagy előzetes letartóztatásba vették, d) komoly személyes, vagy családi okok nélkül elutasítja a megfelelő munka­hely elfoglalását vagy az új, megfelelő munkakör ellátására való átképzést, esetleg az átképzés folyamán hosz­szabb ideig elmulasztja fontos kötele­zettségei teljesítését, e) szándékosan akadályozza a területi munkaügyi hivatallal való együttműkö­dést a munkaközvetítés során, f) az utóbbi hat hónapban komoly indok nélkül ismételten megszüntette munka­viszonyát, vagy akinek foglalkoztatását az utóbbi hat hónapban ismételten megszüntették nem kielégítő munka­eredményei miatt vagy a foglalkoztatá­sából eredő kötelességei megszegése miatt. A munkanélküli segélyt nem folyósítják abban az esetben (illetve arra az időre) sem, amikor a munkáért folyamodó sze­mély harminc napot meghaladó ideig tar­tózkodik külföldön. A fentebb említett „megfelelő munka­hely" fogalmát a törvény 1. §-ának (2) bekezdése határozza meg. E szerint „megfelelő" foglalkoztatás az, amely „megfelel a folyamodó egészségi állapo­tának, tekintetbe véve az életkorát, képe­sítését, képességeit, korábbi foglalkozta­tásának időtartamát és elszállásolási le­hetőségeit. " Az alapvető kérdés tehát az, hogy a fent említett szempontok figyelembevé­tele alapján „megfelelő foglalkoztatás­nak" tekinthetőek-e az ön esetében a „bi­zonyos fajta munkák" (pl. ároktisztítás)." A levelében említett körülmények ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy valójában úgynevezett közhasznú munkákról lenne szó. (A 83/1991 Tt. szá­mú törvény meghatározása szerint, ez a munkáért folyamodó személy rövid ideig tartó foglalkoztatása olyan munka­helyen, amely az illetékes munkaügyi hi­vatal és a helyi közigazgatási vagy önkor­mányzati szerv, esetleg más munkáltató között megkötött megállapodás alapján letésült.) Ezt a munkahelyet (amennyiben nem „megfelelő munkáról" van szó) ter­mészetesen nem köteles elfogadni, s nem is vonhatják meg a munkanélküli segélyt, ha nem fogadja el. Ugyanakkor bizonyos előnyei is származhatnak abból, ha elfogadja. A munkanélküli segély fo­lyósításának feltételeiről szóló 50/1991 Tt. számú rendelet 5. §-ának (2) bekezdé­se szerint a munkanélküli segély folyósí­tásának időtartama meghosszabbodik a rövid időtartamú foglalkoztatás idejével. A minimálbért a rövid idejű foglalkoztatás idején is meg kell kapnia (a munkanélküli segélyt erre az időre viszont nem folyósít­ják), de a rövid idejű foglalkoztatása során elért munkabér - a törvény kifejezett ren­delkezése értelmében - nem befolyásol­hatja hátrányosan a munkanélküli segély összegét, vagyis a közhasznú munka befejezése után olyan összegben folyó­sítják ezt a segélyt, mint ha nem lett volna alkalmazásban, ha ez előnyösebb az ön 1 számára. (m-n.) REFLEX A SKODA-VOLKSWAGEN JELZÉSE Noha az ország lakossága többségének most a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy gépkocsivásárláson gondolkozzék, általános figyelmet keltett a hír, hogy a Mladá Boleslav-i autógyárban túltermelés miatt négynaposra csökkentették a munkaidőt. Legtöbben így reagálunk erre a hírre: hát már az sem segít rajtunk, hogy megérkezett a nyugati tőke? Reméljük, átmeneti lesz az értékesítési válság, de akárhogy szorítunk is a minden nemzetgazdaságban húzóágazatnak tekintett személygépkocsi-iparnak, nyilvánvaló, hogy addig nem szilárdulnak meg értékesítési pozíciói, amíg nem változnak meg nálunk a kereseti viszonyok. A Volkswagen és a Škoda „összeházasodásakor" talán túlságo­san is rózsaszínű nyilatkozatokat tettek legnagyobb autógyárunk gazdasági vezetői az exportlehetőségekről, és úgy tűnik, hogy a sajtó is derűlátóbban ecsetelte a lehetőségeket a valóban indokoltnál. Valószínűleg ésszerűbb lett volna, ha a leendő belső fogyasztást tekintik az autóértékesítés fő távlati tényezőjének. Még akkor is, ha nagyjából akkor jött létre a Volkswagen-Škoda egyesülésről szóló egyezmény, amikor Václav Klaus meghirdette a restrikción (tehát a pénzkibocsájtás visszafogásán) alapuló gazdaságpolitikát. A Klaus-koncepciót a lakosság úgy érezte meg, hogy miközben lényegesen növekedett az élelmiszer és az iparcikkek ára, a bérek nagyjából a régi szinten maradtak. Ennek a gépkocsivásárlási kedv vonatkozásában is az lett a következménye, hogy akik a korábbi viszonyok között autóvételre készültek, lemondtak „álmuk" valóra váltásáról. A családi megtakarítások hihetetlenül rövid idő alatt összezsugorodtak, és a lakosság döntő hányada pillanatnyilag már nem is gondol sem régi kocsijának lecserélésére, sem az első autó megvásárlására. Pénzügyminiszterünk számos más ország negatív tapasztalataira hivatkozva el tudta hitetni a lakossággal, hogy egy ország számára nincs nagyobb szerencsétlenség a fékevesztett inflációnál. És képe­sek voltunk a nyakló nélküli infláció meggátlására. Csakhogy ennek is ára volt. Beszűkült a belső piaci kereslet, aminek hatására még számos olyan termelő üzem is értékesítési válságba került, amely egyébként életképesnek bizonyulhatott volna. A vállalati vezetők e jelenség hatására jelentették ki egyre gyak­rabban: Václav Klaus fixa ideás közgazdász. Arra utaltak, hogy a restrikció a fixa ideája. A Škoda értékesítési válsága jelzésértékű. Azt jelzi egyértelműen, hogy lépni kell, mégpedig mind az országos gazdaságpolitikában, mind a vállalati magatartásban. A Mladá Boleslavban gyártott Favoritokat 29 százalékos adó terheli, és ez nagymértékben drágítja a kocsit. A józan ész azt diktálja, hogy a mostanihoz hasonló helyzetben védelmezni illene a hazai ipart. De nem védelmezik, hanem kimondottan nehezítik a helyzetét azzal, hogy a nyugatról behozott használt autókra egyharmadrésznyivel kisebb vámot vetettek ki a Favoritok forgalmi adójánál. így tízezrével hozzák be a használt nyugati kocsikat (sokszor roncsokat), és eközben - természetesen - még a lélektani tényezők is közrejátszanak. Mint minden nagy gépkocsigyárnak, nyilván a Volkswagennak is nagy gyakorlata van a piaci lehetőségek kiaknázásában. Úgy látszik, a bérbefagyasztás láttán Csehszlovákiában még ez a nagymúltú és az utóbbi fél évszázadban sok kereskedelmi sikert elkönyvelt vállalat is tehetetlennek érzi magát, főképp ha látja, hogy a hivatalos makroökonómiai intézkedések is ellentétesen hatnak minden józan elképzeléssel. Mert az még csak megérthető, hogy a versenyszellem élénkítésére, a választék bővítésére új gépkocsikat hoznak be viszonylag elviselhető vámmal. Az viszont már teljesen érthetetlen, hogy a használtautó-behozatalt alacsony vámmal élénkítik a hazai termékek rovására. A kormány enyhén szólva nem jeleskedett a hazai gépkocsiipar támogatásában. Mintha megfeledkeztek volna róla, hogy a belső gépkocsipiac fellendítése a bérből származó jövedelmek elvonásá­nak - tehát az infláció elleni küzdelemnek - is fontos tényezője lehetett volna. Most már főképp arra számíthatunk, hogy a Volkswa­gen-Škoda cég lep meg bennünket kellemesen. Vagy egy olyan autóvásárlási részletfizetés-konstrukcióval, amely lehetővé teszi a kocsivásárlási kedv fellendítését, vagy valami mással. Ez azonban elképzelhetetlen, ha a pénzügyminiszter továbbra is fixa ideásan ragaszkodik az eddigi bérszabályozási rendszerhez. A Škoda-Volkswagen jelzése nemcsak az autóiparra vonatkozik, hanem az összes többi iparágra is, és az összes olyan hazai gyárra, amely képes szolid minőségű terméket gyártani. A létminimum körüli keresetből élők nemcsak autót nem vásárolnak, hanem hűtőszek­rényt, tévékészüléket, háztartási cikket, bútort sem vesznek. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5584/91 Durkáč František, 1918. X. 18., Tolčemeš, meghalt a SZU-ban 1443/91 Danča Alexander, 1921. I. 8., Nyirágó (Bakszavo) 1444/91 Danko Sándor, 1912. VII. 9., Somodi (Dzsordzsiko) 1446/91 Danko István, 1904. III. 29., meghalt, Kassa (Nuzal) 1448/91 Dányi József, 1922. III. 11 meghalt, Dernő (Kraszna-Ural) 1451/91 Bácskai Béla, 1912. IV. 6., meghalt, Kassa (Szánok) 1453/91 Dékány Boldizsár, 1916. VII. 27., Szőgyén (Kazany) 1452/91 Daubner Jozef, 1899. XII. 26, meghalt, Körmöcbánya (Ural) 1454/91 Demo Ján, 1907. VIII. 27, Dolný Óhaj. (Donbasz) 1456/91 Dobai Ernő, 1920. X. 11, Kisújfalu (Donbasz) 1457/91 Dobai Kálmán, 1924. IX. 24, Kisújfalu (Tiraszpol) 1458/91 Doboš Jozef, 1921. II. 24, meghalt, Királyhelmec (Szambor) 1459/91 Doboš Vojtech, 1913. II. 21, meghalt, Királyhelmec (Brianszke Leszi) 1460/91 Dóci János, 1919. V. 24, Kassa (Donbasz) 1466/91 Dúdor Martin, 1913. XI. 11, Deresk (7504/1-es láger) 1467/91 Dukony Béla, 1920. III. 3, Szőgyén (Bakszajevo) 1468/91 Dusík Sándor, 1928.1. 7, Bodrogszerdahely (Krasznouralszk) 1470/91 Dzurus Ladislav, 1904, II. 21, meghalt, Kassa (Donbasz) 1981/91 Danczi Béla, 1918. III. 18, meghalt, Kürt (Novorosszijszk) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom