Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. SZEPTEMBER 5. BAKER MOSZKVÁBA KÉSZÜL HALOTTAK TBILISZIBEN A BALTIKUM AZ ENSZ-TAGSÁGÉRT BORISZ JELCIN INTERJÚJA A CNN-NEK NÉHÁNY SORBAN James Baker amerikai külügyminiszter a jövő héten Moszkvába utazik, hogy ott „első kézből szerezzen információkat a gyorsan változó szovjetunióbeli helyzetről". Ezt meg nem nevezett amerikai képviselők kedden közölték az AP hírügynökséggel. A moszkvai látogatás során a figyelem a helsinki folyamatban résztvevő államok kedden kezdődő emberjogi konferenciájára összpontosul majd. Baker várhatóan három napig lesz jelen a fórumon, ám közben tárgyalásokat folytat Borisz Pankinnal, az új szovjet külügyminiszterrel is. A Szovjetunióban megkezdték a nagykövetek a puccs idején végzett tevékenységének kivizsgálását - közölte kedden Borisz Parikin. Hangsúlyozta, abban az esetben, ha rábizonyítják a diplomatákra, hogy támogatták az államcsínyt, „legfeljebb" nem dolgoznak majd tovább a külügyminisztériumban. Pankin tájékoztatott róla, eddig négy nagykövetet hívtak vissza Moszkvába, de ez még nem jelenti azt, hogy megpecsételődött a sorsuk. Konkrétan a Szovjetunió nagy-britanniai, jugoszláviai, Bissau-Guinea-i és írországi nagyköveteiről van szó. Erich Honecker egykori keletnémet vezető kiadatásának kérdéséről Pankin eléggé kitérően nyilatkozott. Azt mondta, tekintettel Honecker korára (79 éves) és más humánus körülményekre, nem egyszerű a döntés. A szovjet diplomácia vezetője tegnap a saját kérésére fogadta Rudolf Slánskýt, hazánk szovjetunióbeli nagykövetét, akivel a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései mellett az összeurópai folyamat és a regionális problémák néhány aspektusát tekintették át. A Szovjetunió támogatja a három balti köztársaság kérését, hogy vegyék fel őket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Erről kedden este tájékoztatott a TASZSZ hírügynökség. Litvánia, Lettország és Észtország kedden kérték: a lehető leghamarabb hagyják jóvá ENSZ-tagságukat. Ezt megelőzően azonban a három államot el kell ismernie a Biztonsági Tanácsnak, amelyben vétójoga van a Szovjetuniónak, s ugyancsak el kell ismernie a közgyűlésnek, amely felveszi a balti köztársaságokat a világszervezetbe. A szovjet hatóságok még nem ismerték el a balti államok függetlenségét, de Mihail Gorbacsov vasárnap ezt mondta: „Ha'a balti köztársaságok népeinek ez a végső óhajuk és szándékuk, akkor úgy vélem, hogy egyet kell értenünk vele." Kedden az Egyesült Államok is síkraszállt Észtország, Lettország és Litvánia ENSZtagságáért. Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke a tegnapra virradó éjszaka megtartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy Litvánia ahhoz a politikai és gazdasági paktumhoz sem hajlandó csatlakozni, amelynek megkötésére a tagköztársaságoknak a jövőben módjuk lesz. Vilnius elsősorban arra fog törekedni, hogy főleg Oroszországgal és más köztársaságokkal kétoldalú kapcsolatokat tartson fenn. A Tbilisziből érkező jelentések szerint a milícia és az elitalakulatok keddi akciója a tüntetők ellen mintegy 8 emberáldozatot követelt - tájékoztatott tegnap a Komszomolszkaja Pravda. A tüntetést az ellenzék szervezte Tbiliszi központjában és a résztvevők Zviad Gamszahurdia grúz elnök lemondását követelték. Az ANI hírügynökség szerint a grúz államfő a televízióban szólította fel a főváros lakosságát, hogy 18 óra után senki se menjen az utcákra. Ennek ellenére a késő esti órákban különböző becslések szerint 9-15 ezer személy gyűlt össze a grúz parlament épülete előtt, s a tiltakozók a Ceausescunak nevezett Gamszahurdia lemondását követelték. A helyszínt az OMON-alakulatok fegyveresei zárták le. Az államfő az ellenzék fellépését puccsnak nevezte, melynek szálai a Kremlbe vezetnek. A grúz ügyészség egyébként eljárást indított az ellenzéki Grúz Nemzeti Demokratikus Párt elnöke ellen. Borisz Jelcin kedden kijelentette, hogy Mihail Gorbacsov a sikertelen puccskísérlet után „teljesen más ember" lett, ám csak akkor maradhat hatalmon, „ha elismeri az összes köztársaság függetlenségét". Ez "az utolsó esélye. Amennyiben kitart a demokratikus mozgalom és. Oroszország mellett, s elismeri a köztársaságok függetlenségét, akkor hosszabb lesz a politikai élete" - hangsúlyozta az orosz elnök a CNN amerikai televíziós állomásnak adott interjújában. „Úgy vélem, hogy Oroszország megváltozott, megváltoztak az emberek és az elnök is" - mondotta Jelcin. Beszámolt arról is, milyen cselhez folyamodott a puccsistákkal szemben, amikor meggyőzte őket, hogy hagyják el Moszkvát, utazzanak a Krímbe, ahol az államcsínykísérlet napjaiban (augusztus 18-21) fogva tartották Gorbacsovot. „Meggyőztem őket, repüljenek a Krímbe, látogassák meg Gorbacsovot, akit valószínűleg rábírnak egy nyilatkozat aláírására, ők pedig ezt el hitték nekem" - mondotta. Kijelentései megmagyarázzák az államcsíny egyik rejtélyét, azt, néhány puccsista vezető miért hagyta el augusztus 21-én Moszkvát. Azonban még mindig nem világos, hogy Jelcin közvetlen kapcsolatot teremtett-e a puccsistákkal, hogy rábeszélje őket a távozásra, s az sem tisztázódott, mit tartalmazott az a nyilatkozat, amelyet Gorbacsov elé terjesztettek. „Gorbacsov a kinevezések során sok hibát követett el. Tulajdonképpen összes segítőtársa elárulta őt. Ez az ő tragédiája" - mutatott rá Jelcin. A továbbiakban annak az óhajának adott hangot, hogy Oroszország ellenőrizze a területén levő összes nukleáris fegyvert. Mint mondotta, az egész szovjet atom arzenált orosz területre kellene áthelyezni, s ez összhangban van Ukrajna és Kazahsztán álláspontjával is. Ukrajna egyébként a közelmúltban atomfegyvermentes köztársasággá nyilvánította magát. E

duard Madigan amerikai mezőgazdasági miniszter keddi nyilatkozatában azt jósolta, hogy az élelmiszerhiány a Szovjetunióban ezen a télen is óriási gondokat fog okozni. Madigen helyettese még ebben a hónapban felkeresi a Szovjetuniót, hogy feltérképezze az ottani élelmiszer-szükségletet. Valószínű, hogy a múlt évi rekordhoz képest az idei gabonatermés a Szovjetunióban sokkal kisebb, mégis az utóbbi évtized második legnagyobb termése lesz. A tavalyi rekord ellenére a szovjet embereknek nagy hiánnyal kellett szembenézniük, az élelmiszerboltok előtt hosszú sorok kígyóztak. Szakértők szerint nemcsak gabonából lesz nagy a hiány, hanem húsból is, e téren szintén csökkent a termelés. B

ulgáriában tegnap megkezdték a kozlodiji atomerőmű két, VVER 440 típusú reaktorának a leállítását. Az egyik reaktor szerdán, a másik pedig tíz napon belül szünteti meg az üzemelést. Az ok: az utóbbi években mindkét reaktorral történtek apró balesetek, a radioaktív anyag is elszabadult. A kozloduji erőmű működtetését a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is számtalanszor bírálta. A szófiai kormány a nemzetközi és a hazai nyilvánosság nyomására döntött így, azt követően, hogy az EK pénzügyi segítséget nyújt Bulgáriának. D

zsabir Szabah sejk, kuvaiti emír az Öböl-háború óta tegnap látogatott el első ízben Szaúd-Arábiába. Dzsiddában Fahd királlyal tárgyalt a háború utáni öbölbeli helyzetről, beleértve a külföldi katonai erők jelenlétét is. A kuvaiti kormányfő és külügyminiszter ezzel kapcsolatban az egyiptomi fővárosban elmondta, országa hamarosan katonai megállapodást köt az Egyesült Államokkal. E szerződés alapján az USA fegyverraktárakat létesíthet Kuvait területén, s hadgyakorlatokat tarthat Kuvait légterében, felségvizein és a szárazföldön. Egyiptom meglepő módon üdvözölte a bejelentést, Irán viszont élesen bírálta. K

edden újabb tankhajó-szerencsétlenség történt. A Theomanisz görög olajszállító hajóból a brazil partok közelében, Rio de Janierótól északra eddig pontosan meg nem határozott mennyiségű kőolaj ömlött az óceánba. A Petrobrass brazil társaság tájékoztatása szerint a tankhajón három méteres lék keletkezett berakodás közben. Ennek oka egyelőre szintén nem ismeretes. A hírek csak arról szóltak, hogy a hajó oldalra dőlt, a legénység kénytelen volt elhagyni a fedélzetet. Szakértők most azt vizsgálják, hogy teljesen el fog-e süllyedni, vagy pedig el tudják vontatni. A hajó 300 ezer barrel olajat szállított. P

inochet tábornokot élesen bírálta kedden a chilei kormány, amiért megsértette az 1973-as puccs áldozatainak hozzátartozóit. Chile volt diktátora ugyanis kijelentette, hogy takarékossági okokból helyeztek két holttestet egy koporsóba. A santiagói városi temetőben hétfőn kezdték meg 105 jeltelen sír feltárását. A chilei emberjogi mozgalom ügyvédjei azt állítják, hogy ezekbe a sírokba temették a Pinochet-féle véres puccs áldozatait. I

smeretlen tettesek felnyitották Gorbacsov volt katonai tanácsadójának, Szergej Ahromejev marsallnak a még friss sírját, és a holttestet levetkőztetve ellopták az uniformisát. Erről az orosz televízió tájékoztatott. Mint ismeretes, a sikertelen puccskísérlet után Ahromejev öngyilkosságot követett el, s a múlt héten helyezték örök nyugalomra Moszkvában, a trojekurovszki temetőben. H

uszonötén életüket vesztették, 49-en pedig megsebesültek Észak-Karolina amerikai állam Hamlet nevű városában, amikor kedden robbanás történt egy baromfifeldolgozó üzemben. A robbanás után hatalmas tűzvész tört ki. A katasztrófa okait egyelőre szakértők bevonásával vizsgálják. Az áldozatok magas száma azzal magyarázható, hogy a vészkijáratokat az üzem vezetqi bezáratták, így akarták megelőzni a-lopásokat. A robbanás időpontjában 100 ember tartózkodott az épületben. E

gyiptom tegnap arról tájékoztatta az Arab Ligát, hogy a jordániai Fehér Könyv, vagyis az a dokumentum, amely védelmezi Husszein király szerepét az Öböl-háborúban, puszta hamisítvány, durva hazugságokat tartalmaz. A könyv egyébként Kairót és Hoszni Mubarak elnököt azzal vádolja, hogy megakadályozta a jordán uralkodó békeerőfeszítéseit. A JUGOSZLÁVIÁI TRAGÉDIA EGY EPIZÓDJA IVÁNA, A MENEKÜLTBÉBI Ivána sötét hajú, fogalma sincs tankokról, géppuskákról, gyűlöletről. Békésen alszik, fejét oldalra fordítja a rácsok mögött. Aprócska ökle a füle mellett, de - ahogy a nővérek mondják a mohácsi kórház szülészetén - nála ez nem a harciasság, hanem az egészség jele. Ivánának egyébként Eszéken kellett volna megszületnie. Legalábbis az édesanyja, a 26 éves, szőke Marica így tervezte. Férjével az utolsó pillanatig reménykedtek ebben, mert a Pélmonostor mellett fekvő falujukat valahogyan megkímélték a harcok. Távoli lövéseket, robbanásokat hallottak, tankokat is láttak vonulni az úton, de az ő horvát falujukban béke volt. Igaz, éjszakánként a férfiak őrségbe jártak, hogy váratlanul meg ne lepjék őket a szerb szabadcsapatok. De csend volt, és nem féltek. Úgy gondolták, nem Pélmonostoron át mennek majd Eszékre, hanem kerülővel, Batina felé. Csak mire Ivána „kopogtatott", már nem vezettek arra sem utak, barikádokat emeltek mindenütt. A fiatalasszonynak éjjel fél háromkor jöttek meg a fájásai. Először csak ültek riadtan a férjével egymás mellett, mert az ő falujukban még orvos sincs, aki segíthetett volna a szülésnél. A fájások meg jöttek már húszpercenként, távol pedig aknák robbantak, rakéták világítottak. S akkor a férje váratlanul azt mondta: „Irány Magyarország!" Földutakon autóztak, toronyiránt, a határ felé. Eiöi ők ültek ketten, hátul pedig a négyéves fiuk a sógornőjével, mert őket sem merték otthon hagyni. A kisfiú sírt, mert egyszer elakadtak a sárban. Alig tudtak kivergődni a kátyúból, és amikor a motor lefulladt, Pélmonostor felől tisztán hallották a lövéseket. - Géppuskával lőttek, de akkor már csak az számított, hogy tovább tudjunk menni - meséli Marica. - Öt órakor jöttünk át a határon, és hatkor megszültem Ivánát a mohácsi kórházban; 2700 grammos volt, azóta már hízott egy picit. Csak lusta, mindig elalszik, ha szoptatom... Marica a legszívesebben hazamenne. A férje most is otthon van, a Drávaszögben. Dolgozik, őrzi a házat, eteti az állatokat, és csak kétnaponta jön át a határon, hogy Mohácson, a kisfiúkkal töltsön egy éjszakát, akit a sógornőjével együtt rokonok fogadtak be. Ha kiengedik a kórházból, Marica is náluk marad Ivánával. De úgy gondolja, nem sokáig, mert amint mondja, nem hiszi, hogy a horvát kormány veszni hagyná a Baranyaháromszöget. - Reménykedem, hogy egyszer béke lesz - mondja Marica, s arcán végiggördül egy könnycsepp. Ha egyszer majd tényleg béke lesz, Marica hazamegy Ivánával. Búcsúzóul megjegyzi: - Itt jó. A nővérek szeretik Ivánát. Az ilyet megérzi az ember. BENCZE JÁNOS AZ USA NEM HIRDET MORATÓRIUMOT Az Egyesült Államoknak folytatnia kell az atomfegyveres-kísérleteket, hogy biztosítsa működőképességüket és tökéletesítse a biztonsági intézkedéseket. Ezt Pete Williams, a védelmi minisztérium szóvivője jelentette ki. Közölte az újságírókkal, nem reagálhat Borisz Jelcin orosz elnök kijelentésére a föld alatti kísérletek betiltásának szükségességéről. Mint mondotta, az USA szovjet belügynek tekinti majd az atomkísérletek egyoldalú beszüntetését. „Az Egyesült Államoknak mindig az volt a véleménye, hogy amíg nukleáris fegyvereket birtokol, addig tesztelni kell azokat", hangsúlyozta Williams. Egyben figyelmeztetett arra is, amíg nem rendeződik a helyzet a Szovjetunióban, addig a Pentagon ellenáll azoknak a kísérleteknek, hogy a katonai kiadások egy részét a Szovjetunió megsegítésére fordítsák, vagy jelentős mértékben korlátozzák a hadsereg költségvetését. Am a következő öt évben csökkentik a Pentagon költségvetését, mivel befejeződött a hidegháború és mérséklődött az ún. szovjet fenyegetés. K

orai lenne a moszkvai népképviseleti kongresszus (utolsó?) ülésszakának történelmi szerepét méltatni, hiszen amikor ez a kézirat nyomdába került, a tanácskozás még javában tartott. A kongresszus első két napját figyelve az volt az érzésem, hogy a kimenetelre döntő befolyást gyakorolnak az egyéniségek. A figyelem középpontjában most is ugyanaz a két kiugró személyiség állt, akik a puccskísérlet napjaiban és azóta is a találgatások özönét indították el a világsajtóban: Gorbacsov és Jelcin. Bevallom, lenyűgözött Gorbacsov emberi és politikusi nagysága. Jelcin minden tiszteletet megérdemel, ó az új hős, a puccs idején nagyfokú éleslátásról és személyes bátorságról tett tanúbizonyságot. Pillanatok alatt ö lett az első ember az országban: valóságos néptribun. A hivatalos első ember, a szovjet elnök háttérbe szorult, sőt, mindenki azt várta, hogy összetörik, megadja magát. És azért igazán nagy ő, mert ekkora presztízsveszteség után, lelki és fizikai tartalékait összeszedve, méltósággal, megalázottság nélkül csinálta végig a múlt heti parlamenti ülést és az e heti kongresszust. Pedig mindenki tudja, végre kellett hajtania mindazt, amit az Oroszországi Föderáció, pontosabban Jelcin diktált: a szovjet kormány feloszlatása, a főtitkári tisztség leadása, az SZKP betiltása stb. Csak az igazán erős egyéniség tud szembenézni a hibáival, tudja megbocsátani mások hibáit. Gorbacsov beismerte, hogy hibázott. Kicsiket és nagyokat egyaránt elkövetett. De tegyem hozzá: Jelcin ekkorákat nem is követhetett el, mert sosem hárult rá olyan felelősség, mint Gorbacsovra. Azért kell ezt így kimondani, mert Jelcin a kongresszuson megdicsérte Gorbacsovot - csak éppen rossz száj ize maradt utána az embernek. Azt mondta, Gorbacsov megváltozott, s most már jobban hisz neki, mint három héttel ezelőtt. Amolyantiátulról mellbe dicséret ez, mert úgy is fel lehet fogni, hogy pofont adott mindannak, amit Gorbacsov az államcsíny előtt tett. Később azt sem felejtette el hangsúlyozni, hogy Gorbacsovnak nem lenne sok esélye egy általános elnökválasztáson. De arra nem válaszolt, hogy támogatná-e Gorbacsovot, ha jelöltetné magát. Magyarán: leírta őt. Ezért van olyan érzésem, hogy nemigen bocsátotta meg Gorbacsov hibáit. E véleménnyel nem kell egyetérteni, EGYMÁSRAUTALTSÁG mert lehet, hogy Jelcin csak reálisan felmérte a helyzetet. Mégis, volt Jelcinnek egy-két húzása, elszólása, amelyek számomra legalábbis elgondolkodtatóak. Azokban az órákban, amikor a világ fenntartások nélkül ünnepelte Jelcint, egy brit publicista azt írta; jó, jó, de Jelcin soha nem lesz akkora formátumú politikus, mint Gorbacsov, túlzottan hajszolja a népszerűséget, nagy benne a szereplési vágy. Ez a cikk azokban a percekben szinte szentségtörésnek számított. Ami elgondolkodtatta az embert: az az elszólása, hogy ha az Oroszországgal határos köztársaságok elszakadnak a Szovjetuniótól, akkor nem zárható ki a határok módosítása sem. Ezzel alaposan megriasztotta az érintett köztársaságokat, helyettese és tanácsadói azonnal vasalták is a dolgot, mondván, nem úgy kell azt érteni. Hát akkor hogyan? A párhuzam kézenfekvő: Jugoszláviában is a belső határok miatt folyik a polgárháború. Megfontolt politikus ilyet nem mond, csak az, akinek túlzottan nagy az étvágya. Nem titok, hogy az elszólás miatt Washingtonban is meglepetten csóválták a fejüket. Kedden aztán Jelcin is folytatta a vasalást, amikor azt mondta, hogy Oroszország a jövőben nem birodalomként akar viszonyulni a többi köztársasághoz, hanem „egyenlő kíván lenni az egyenlők között". Nem tudom, a kazahok, grúzok vagy ukránok elhitték-e ezt neki. Nagy hiba a politikában érzésekre hivatkozni, mégis le kell írnom: tényekkel nem tudom alátámasztani, de az utóbbi két-három hét alapján úgy érzem, hogy - már csak nagyságánál fogva is - Oroszországnak Jelcin inkább az „első az egyenlők között" szerepét szánja. És amit szintén nem tudok megmagyarázni, nekem Jelcinről a keménykezű, magának erős elnöki hatalmat kívánó Lech Walesa jut az eszembe. Még akkor is, ha ez a hasonlat nagyon sántít, hiszen pályájukat, helyzetüket össze sem lehet hasonlítani. Kétségtelen, hogy a Szovjetunióban Jelcin sokkal népszerűbb, mint Gorbacsov. Érdekes - és megintcsak személyes véleményem: talán nem véletlen -, hogy Amerikában viszont Gorbacsovhoz ragaszkodnak. Ráadásul nemcsak a Fehér Ház teszi ezt, hanem az átlagemberek nagy része is. Másként fogalmazva: Jelcint Gorbacsovval együtt fogadják el. És az is sokatmondó, hogy Bush megvárta, amíg Gorbacsov rábólint Észtország, Lettország és Litvánia függetlenségére, s csak azt követően jelentette be, hogy Washington is elismeri a baltiak függetlenségét. Jelcin ezt Gorbacsovnál jóval korábban megtette, Bush mégsem reagált rá. T

alán ezért is van most Jelcinnek olyan nagy szüksége Gorbacsovra, azon túlmenően, hogy Gorbacsov is hálás - szinte már kínosan hálás - Jelcinnek. Meggyőződésem: az új unió megalakítása óriási megrázkódtatásokkal, nehézségekkel jár majd, s ezeket külön-külön egyikük sem tudná leküzdeni. Erre csak együtt képesek. S hozzá kell tenni: az olyan markáns egyéniségek visszatérésére is szükség van, mint Sevardnadze és Jakovlev. MALINAK ISTVÁN