Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám, hétfő

GAZDASÁG ÚJ szói NEHEZ OLCSON GAZDALKODNI A Füleki Körzeti Munkaügyi Hivatalban dicséröleg szóltak az állami gazdaságról: Tartja magát! A munkanélküliekkel foglalkozók nyelvén ez azt jelenti: nem okoz nekik gondot, nem jutottak a helyi zománcgyár sorsára, ahol tömeges elbocsátásokra került sor. Nehezen hasonlítható össze a két gazdasági ágazat, de ha úgy vesszük, termel az egyik is, meg a másik is, a piacgazdálkodásra való áttérés gondja egyaránt sújtja mindkettőjüket. Vajon hogyan iparkodnak kikecmeregni a váratlan válságból a tejtermelésre és a marhahús „gyártására" szakosodott állami gazdaságban? Valóban tartják magukat? Meidlik Róbert, a Füleki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese nem lepődött meg a napjainkban sajnos aktuálissá vált kérdésemen. Mondja is: ítéljem meg magam, hogy tartják-e magukat. Január elsején 700 alkalmazottjuk volt, ma 594. Most, szeptemberben tíz emberrel csökkentik az építkezési csoportban dolgozók, kilenc fővel a hivatalnokok számát, de ezt „tapintatosan" oldják meg: nyugdíjra érett emberektől búcsúznak el. Ezt is számításba véve az év elejétől „csak" 125-tel apadt le a kiterjedt gazdaság létszáma. Nem rossz eredmény ez, más üzemekben sokkal rosszabb a helyzet. - Ahhoz, hogy tartsuk magunkat, olcsó termelésre kell törekednünk - mondja Meidlik Róbert. - De amikor minden drága - az áram, a szén, a benzin -, nehéz olcsón gazdálkodni! Persze, a panaszkodásnak sincs értelme, meg sem hallgatják. Azelőtt megszabták: ennyi tejet, ennyi húst adjatok! Most már saját belátásunk szerint kell gazdálkodnunk, méghozzá ráfizetés nélkül! Nehéz ezt elérnünk, amikor a helyzet gyakran hetente vagy havonta változik... A gazdaság vezetőire nem kis gond hárul. 5100 hektárt tesz ki a mezőgazdasági területük. A sídi, sávolyi, ragyolci, csákányházi és az egresi gazdaságokon kívül különböző helyeken részlegeik is vannak. Szarvasmarha-állományuk: 4470 (ebből 1350 tehén), sertéseik száma 3900, és 680 juhuk is van. Nagy vagyon ez, az igazgatóhelyettes mégis ezt mondja: - Mi is nehéz helyzetbe kerültünk. Hogy mi lesz jövőre, nehéz megjósolni ... Nem kellett a tej, de most már viszik A tej árának emelése után rájuk szakadt a nagy gond. Egyszeriben tejfölöslegük lett, csökkenteni kellett a tehénállományukat. Síden, Sávolyban és Csákányházán tették meg ezt, ahol az önköltség magasabb volt. A vágóhídra 332 tehenet vittek, de nemcsak a silányabbak kerültek oda, mentek a jobbak is. Nem számolhattak azzal, hogy a gazdaságpolitika meghintáztatja őket, s néhány hónap múlva nagyot fordul a kocka. Ismét kell a tej? A tejipari üzem most már zaklatja őket: Miért nem adtok több tejet? Pedig elég sokat szállítanak, havonta 350 000 liter tejet! Növelni szeretnék ezt a mennyiséget. Az önköltségcsökkentésre és a tejhozam emelésére kidolgozták a receptet, csak jó hozamú, kifizetődő állatokat akarnak tartani. - Ha már megoldódott a tej körüli huzavona, talán így lesz a marhahússal is - reménykedik Meidlik Róbert. „Feleslegesen" etetik a vágóállatot A marhahús továbbra is nagy probléma a gazdaság számára, mert az még most sem keresett „árucikk". Évente nyolcvan vagon marhahúst szállíthatnak, de az idén hét hónap alatt csak negyven vagonnal vettek át tőlük. Negyven vagon pedig a „levegőben lóg"! ötszáz vágóállatuk, hízóbikájuk van, súlyban 580-700 kilót nyomnak. Egyelőre vagy nyolcvanat adhatnak el. És a többi? - Növelik az önköltségünket, fe-r leslegesen esznek - mondja az igazgatóhelyettes. Megtudom: akárcsak a tejjel, a sertéshússal sincs már gondjuk, azt viszik, az emberek szeretik a zsíros falatokat. A csákányházi gazdaságukban viszont, ahol a juhnyájukat is tartják, a nyakukon maradt 1,2 tonna gyapjú. Problémáikat tetőzi, hogy a termékeiket átvevő vállalatok júniustól 5-7 millió koronával tartoznak nekik, ami nagyban csökkenti gazdasági eredményeiket. Zöldséget árulnak, húst is kimérnek Nem valami rózsás a gazdaság pénzügyi helyzete. Az esetleges kölcsön is csak újabb tehernek számítana, így kereskedéssel igyekszenek egy kis pénzhez jutni. Az olaszok 250 darab borjút és bikát vásároltak tőlük. Ha a valuta a Koospol exportvállalat bankszámláján is maradt, jól jött nekik a koronában kapott összeg. A gazdaság füleki igazgatóságának szomszédságában zöldségboltot nyitottak. Előbb kora reggel körülnéznek a városban, hogy megállapítsák, mennyibe kerül a mások által kínált paprika, paradicsom, s ók egy-két koronával olcsóbban adják. Legjobb vevőik a magánkereskedők, elég sok zöldséget visznek el tőlük. Aztán húst is kimérnek, olcsóbban, mint a húsboltokban. Hat koronáért árulják a tej literjét, naponta 800 liter fogy így el. A frissen lehütött tej kelendő, mert nincs lefölözve, teljes a zsírtartalma. De mindez nem elegendő ahhoz, hogy helyrebillentsék gazdasági mérlegüket. Még csak reménykednek: talán a marhahús „gyártása" is gazdaságossá válik. Ha már nehéz helyzetbe jutottak, az év vége közeledtével határozniuk kellett, hogyan fizessék ki dolgozóiknak a gazdasági eredmények után járó részesedést. - Pénzt nem tudunk adni - mondja az igazgatóhelyettes -, egyes ágazataink fizetésképtelenek. De hogy dolgozóink ne legyenek megkárosítva, a prémiumot húsban, búzában kapják meg, kinek mire lesz szüksége. Nem adják el az üdülőket Beszélgetésünk vége felé jártunk, amikor az igazgatóhelyettes helyiségébe betoppant egy jól megtermett, gyors mozgású férfi. Háttal ültem az ajtónak, nem tudhatta, hogy idegen vagyok. Vidám természetű ember lévén, a kezében tartott kis táskából kikapta pisztolyát, úgy lépett az íróasztal közelébe. Bemutatkoztunk. - Hegedűs Gyula vagyok - mondja. - Azért jöttem az igazgatóhelyetteshez, hogy jelentsem, a pénztárosnóvel együtt baj nélkül visszatértünk a bankból, a dolgozók fizetését hoztuk magunkkal. Sajnos, Füleken is megszaporodtak a rablótámadások, nem árt a fokozott elővigyázatosság. Távozása után Meidlik Róbert a tudtomra adja, Hegedűs Gyula a gazdaság régi, megbecsült dolgozója, jelenleg a két üzemi üdülő gondnoka is. Nyolc férőhelyes a csallóközi, „melegvizes" nagymegveri üdülőjük, a magas-tátrai (Štrba) épületükben viszont egy-egy turnusban tizenketten férnek el. A súlyos anyagi helyzetük miatt sem kívánnak ezeken túladni. - Szükségük van erre a dolgozóinknak - mondja Meidlik Róbert. Az igazgatóhelyettes e kijelentése is arról tanúskodik, hogy nem gondolnak a legrosszabbra. Bíznak abban, hogy megtalálják a módját a nyereséges, olcsóbb gazdálkodásnak. PETRÖCI BÁLINT AZ IDEI CUKORRÉPAKAMPÁNY NEM LESZ SÉTAGALOPP A DIÓSZEGI CUKORGYÁRBAN KÖZÖS RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOT TERVEZNEK A szakemberek körében évek óta köztudott, hogy a hazai cukoripar fokozatosan mélyülő válsága nem oldható fel rövid távra szóló intézkedésekkel. A néhány éve még közös állami vállalatként monopolhelyzetben levő cukorgyárak a piacgazdaság felé tartó gazdasági rendszerváltás folyamatában első lépésként az önállóságukat nyerték vissza. Természetesen ez az önállóság az ágazat évek hosszú során elhanyagolt üzemei számára inkább teher, mint előny, hiszen az önállóvá vált cukorgyáraknak új beruházásokra alig van anyagi eszközük, a legszükségesebb javításokhoz szükséges anyagi fedezetet csak nagy nehézségek árán tudják előteremteni. Évek óta felhalmozódott megoldatlan problémák, elöregedett géppark, lerobbant épületek, évenkénti toldozással-foltozással „helyrepofozott" berendezések, végszükség esetén itt-ott egy-egy nagyobb beruházás, ilyen ma nagy általánosságban a helyzet a cukoriparban. A rossz feltételek ellenére a gyárak évente „hozzák magukat" s ha akadnak is kisebb-nagyobb problémák, eleddig még mindig teljesítették az elvárásokat. A mezőgazdaságban uralkodó állapotokat figyelembe véve az idei cukorrépakampány sem ígérkezik sétagaloppnak. Roman Belcák mérnököt, a gyár termelési-műszaki igazgatóhelyettesét kérdeztük, hogy milyen eredmények várhatók, milyen előfeltételekkel vágnak neki az idei kampánynak a diószegi cukorgyárban. - Az idei kampány során - amelyet a tervek szerint október elején kezdünk meg - az előzetes felmérések alapján nagyjából a tavalyi mennyiségnek megfelelő cukorrépát, mintegy 165 ezer tonnát dolgozunk majd fel. A felkészülés időszakában a gépek és berendezések műszaki állapotának vizsgálatán és a szükséges javítások elvégzésén túl nagy súlyt fektettünk a termelőkkel való összhang megteremtésére is. Többször ültünk le közös asztalhoz, hogy az ütemtervvel kapcsolatos és egyéb szervezési kérdéseket részletesen megbeszéljük. Végeredményben sikerült egyezségre jutnunk - hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. A diószegi cukorgyár a Galántai, Nyitrai, Pozsony-vidéki és a Dunaszerdahelyi járások termelőitől várja a fehér aranynak is nevezett cukor nyersanyagát. Összesen 5300 hektár területről kerül ebbe a gyárba a cukorrépa, amely az idén átlagos eredményeket ígér. Érdekességként megemlíthető, hogy mintegy 80 hektárnyi területről már magángazdálkodók is felkínálták a termésüket. Az előzetes felmérések szerint (szeptember 6) a várható átlagos hektárhozam 31,5 tonna körül mozog, 14,5 százalékos cukortartalommal. A termelőkkel való egyeztetés alapján a diószegi cukorgyárba kerülő répa kiszántását egy héttel a kampány megkezdése előtt kezdik meg a termelők, hogy elegendő készlet álljon rendelkezésre. Évek óta komoly viták tárgya a termelők és cukorgyárak között a répa átvétele körüli nézetkülönbség. Diószegen ezt a kérdést úgy próbálják megoldani, hogy a termelőnek szerződésben biztosított joga a saját alkalmazott részvétele a répa átvételénél és a mintavételnél egyaránt. Ezzel elejét lehet venni a felesleges gyanúsítgatásnak. Az igazgatóhelyettes szerint partnereik közül egyre kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel. A cukorgyártás köztudottan energiaigényes. Diószegen az idei kampányra való felkészülés folyamán valóban sokat tettek azért, hogy a gyártás energiaigényessége az optimálishoz közeli szintű legyen. A vákuumos szűrők felújítására 29 millió koronát áldoztak. A mészégető kapacitását további 7 százalékkal emelték, s a két főzőkatlan teljes felújításától is jelentős energiamegtakarítást várnak. Az eddig kihasználatlan tartalék-turbina üzembehelyezésével pedig a fizetendő eneriga felhasználását próbálják meg csökkenteni. A takarékossági intézkedésekre főleg az idén nagy szükség lesz, hiszen a cukor előállítási költsége a megemelt felvásárlási árak következtében bizony jelentősen megugrik. - Az ágazat vezetése még tavaly 1100 koronában állapította meg a cukorrépa tonnánkénti orientációs felvásárlási árát. Nekünk, kemény tárgyalások árán, sikerült 950 koronában megállapodnunk termelőinkkel. Tavaly 470 koronát fizettünk tonnájáért, s a termelők a minisztériumtól további 90 korona támogatást kaptak. Ez az áremelkedés a mi számításainkat is jelentősen befolyásolja - állította Roman Belcák. - Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a cukor eladási ára a termelők számára még mindig megszabott. Mi eddig 12,60-ért adtuk át a kereskedelemnek a csomagolt cukor kilóját. A répa felvásárlási árának növekedése viszont jelentősen megnöveli termelési költségeinket, s így az előállításra fordított 14 korona körüli összeg már a kiskereskedelmi ár határát súrolja. Mindenképpen az a szándékunk, hogy a megnövekedett költségszintet ne a fogyasztók fizessék meg. Intenzív tárgyalásokat folytatunk a kereskedelemmel, hogy a probléma megoldását a kereskedelmi árrés csökkentésével tudjuk elérni. A cukorrépa felvásárlási árának nagy mértékű emelkedése további problémát is előrevetít. Mivel a csehországi cukorgyárak helyzeti előnyökből adódóan tonnánként 200-300 koronával fizetnek kevesebbet a termelőknek, félő, hogy az olcsóbb csehországi cukor esetleg kiszorítja a piacról az eleve kedvezőtlenebb helyzetből induló szlovákiai cukrot. - Ismereteink szerint a cukorrépa kedvező felvásárlási ára miatt a jövőben várhatóan jelentősen megnövekszik a termesztése iránti érdeklődés. Ez érthető is, hiszen a gabona és egyéb mezőgazdasági termények felvásárlása körüli gondok miatt jelenleg a cukorrépa látszik elfogadhatónak a termelők számára. Hogy a gabonapiacon uralkodó káoszhoz hasonló állapotot elkerüljük, jövőre a szerződéseket már nemcsak területre, hanem mennyiségre is megkötjük - hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. A diószegi cukorgyárban ma már újra a régi időkben bevált termelőifeldolgozói lánc felújításán fáradoznak. A piac kihívásaival ugyanis könnyebb megbirkózni, ha a termelők és a feldolgozók gazdasági érdekei összehangoltak. Véleményük szerint á részvénytársasági forma, amelyben a termelők 30 százalékos részesedéssel vennének részt, öszsze tudná hangolni a ma még különböző érdekeket. Hogy a tervezett együttműködés minél zökkenőmentesebb legyen, már most felvették a kapcsolatot az ausztriai Agrana céggel, amely az ottani cukorrépatermelők szakmai vállalkozása. Az osztrák cég által alkalmazott módszer alapján az idén két kísérleti telepen termelik a cukorrépát* A talajvizsgálaton alapuló optimális tápanyag-utánpótlást biztosító módszer így a cukorrépa költségszintjének beállításánál is meghatározó tényező lehet. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ 1991. SZEPTEMBER 30. MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK BRÜNNBEN A ZETOR MA IS NÉV Több mint 300 ezren látták az idei Brünni Nemzetközi Gépipari Vásárt. A szakemberek véleménye szerint az idei évfolyam volt az első, amelynek kifejezetten vásári jellege volt, ahol hangsúlyozottan a kereskedelem, az üzletkötés, a kapcsolatfelvétel dominált. Köztudott, hogy a seregszemléken egy-egy ágazatban a legmodernebb, legnagyobb színvonalú termékek kerülnek bemutatásra. Az ágazatok közötti együttműködés, kooperáció miatt azonban ma már egyetlen szakmai seregszemle sem csak kizárólagosan a saját portékáját kínálja. Mi újat hozott a kiállítás a mezőgazdasági gépek, berendezések vonatkozásában, ezt kerestük a termékek széles választéka között az idei brünni vásáron. A fejlődés irányát a nagy nyugati mezőgazdasági gépgyártással foglalkozó cégek termékei prezentálták. A Fiatagri, a Steyer, a Rabewerk termékei az ágazatban meghatározó fejlődési szintet képviselték. Viszont a honi bemutatkozóknak sem volt miért szégyenkezniük, hiszen például a Zetorok neve még ma is nagyon jól cseng a világban. Rendkívül gazdag volt a kínálat kerti kisgépekből és a kifejezetten egyéni gazdálkodóknak szánt célgépekből. Nagy érdeklődés mutatkozott például a háromsoros pneumatikus vetőgépek, valamint a burgonyaültetésére és a répa fejelésére alkalmas gépek iránt. S bár a vásáron nem a mezőgazdasági gépek domináltak, elmondható, hogy a kerti kisgépek kínálata csaknem vetekedett az Agrokomplexen bemutatottakéval. Megfigyelhető volt, hogy a bemutatott gépek között ezen a vásáron már megindult valamiféle polarizáció az ár és minőség tekintetében is. A znojmói Gép- és Traktorállomás által kínált Pony jelű variálható kerti kisgépeinek meghajtóegységét amerikai kismotorral, rotációs kapával együtt például alig több mint hétezer koronáért meg is lehetett vásárolni. Információink szerint a többi kisgép hazai forgalmazásával sem lesznek gondok. Jelentős érdeklődés kísérte az élelmiszeripari gépeket, berendezéseket, technológiákat bemutató expozíciókat, amelyek úgyszintén jelezték a szemléletváltást. A berendezések, gépsorok javarészét az egyéni gazdálkodók termelési kapacitásaihoz méretezték, bár az árajánlatokat nem mindig szabták a mi pénztárcánkhoz. Megfigyelhető volt a gyártók törekvése, hogy az általuk kínált termékek variálhatók legyenek, s biztosítsák a majdani felhasználók számára a termékek optimális finalizálását. Először találkozhattak az érdeklődők élelmiszeripari feldolgozó üzemek, pékségek, töltőgépsorok választékával a hazai gyártók kínálatából is. Ilyen volt például" a Solveta minden igényt kielégítő töltőgépsora, vagy a modraiak által bemutatott húsfeldolgozó berendezés, illetve a Nové Mesto nad Váhom-iak péksége. A környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele ma már a gépgyártásban is nagyon fontos követelmény. A mezőgazdaság, a feldolgozóipar, a vegyipar köztudottan .a legnagyobb környezetszennyező, ezért a számukra készülő gépek, berendezések létrehozásakor elsőrendű szempontként kell érvényesülnie a környezetkímélő eljárásoknak. Az idei gépipari vásáron számtalan hatékony víztisztító, elszívó berendezés, szűrő került bemutatásra, a gyártók többnyire komplex környezetvédelmi rendszereket is kínáltak. Érdekes újdonsággal szolgált a Vítkovicei Kivitelező és Szerelő Vállalat, amely a szilárd háztartási hulladék osztályozására és az így nyert másodlagos nyersanyagok újbóli felhasználására kínált komplex üzemet. A papír-, műanyag-, fém- és növényi hulladékot osztályozó és újrafeldolgozó üzem évi kapacitása 20 ezer tonna hulladéktól 150 ezer tonnáig terjed, s így a falvak és a városok igényeit is képes lehet kielégíteni. —tszl—