Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám, péntek

1991. SZEPTEMBER 27. BBHnHHHHMni .1X7 szói HAZAI KÖRKÉP ELÉGEDETLENEK A TERMELÖK (Munkatársunktól) - A honi mezőgazdaságban uralkodó kaotikus állapotok, az ágazatban egyre határozottabban eluralkodó értékesítési és pénzügyi válság okait a Szlovákiai Földművesek Pártjának vezetése egyértelműen abban látja, hogy a gazdasági reform meghirdetett célkitűzései és a gyakorlati gazdaságpolitika alkalmazott alapelvei gyakran szöges ellentétben állnak egymással, jobbik esetben nem tartják be őket. Mindez oda vezetett, hogy a termelőket a gazdasági reform meghirdetett célkitűzéseivel behúzták abba a csőbe, amelyet ma már az eredeti elképzelések figyelmen kívül hagyása, az állam dotációs- és hitelpolitikájának, a piaci mechanizmus működési szabályainak és a lakosság élelmiszerekkel való ellátási koncepciójának hiánya jellemez. Az értékesítési válság fokozódása következtében azt sugallják a fogyasztóknak, hogy az élelmiszerek magas áráért elsősorban a termelók felelősek. A mezőgazdasági vállalatok állítólag nem képesek alkalmazkodni a piaci feltételekhez, a feldolgozó üzemekben többéves készletek halmozódtak fel, az üzletekben azonban az egyszerű földi halandó jobbára mégis csak külföldi, gyakran kétes minőségű, lejárt határidejű, s természetesen méregdrága élelmiszerekkel találkozhat, tudhattuk meg a Szlovákiai Földművesek Pártja sajtóértekezletén. \ A jelenlegi viszonyok között meglepő a kormány bizalma a működő piaci mechanizmusban (működik egyáltalán?) Az élelmiszerpiac hatékony működéséhez a termelők számára elsősorban az agrárreform alapelveiben homályosan megfogalmazott „elegendő mennyiségű élelmiszer" fogalmát kellene tisztázni, mennyiségileg és szerkezetileg lebontani, állította Miroslav Maxon, a párt alelnöke, miközben izekre szedte a kormány agrárpolitikájának bizonytalan pontjait. A szövetkezetek transzformációjával kapcsolatban elmondta, pártjuk számára elfogadhatatlan a 3T-féle változat alapelveire épülő javaslat, bár a kormány által beterjesztett javaslatnak is vannak hiányosságai. Többek között az, hogy egyetlen törvénnyel kívánja megoldani a mezőgazdasági, a lakás-, a fogyasztási és termelési szövetkezetek transzformációját. Juraj Nôta, a Földművesek Mozgalmának titkára arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a gazdasági helyzet kilátástalanságából adódóan a termelők körében újra növekszik az elégedetlenség, s további spontán tiltakozó akciók sem kizártak. —tszl— NÉPSZAVAZÁS A NYELVTÖRVÉNYRÖL? (Munkatársunktól) - Václav Havel demagóg módon szólt a népszavazásról, a Közös Államért kezdeményezés pedig teljes nehézfegyverzetével támadja a Szuverén Szlovákiáért kezdeményezést, nyilatkozta Marcel Mihálik, a Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalom alelnöke tegnapi sajtóértekezletén. A Közös Államért kezdeményezést a Charta 77 és a Néhány mondat elleni kampánnyal hasonlította öszsze, mintha az aláírók ma sem tudnák, mi ellen tiltakoznak, mit támogatnak. Azt a tényt, hogy a Közös Államért kezdeményezést csehországi lakosok is aláírják, a Szlovák Köztársaság belügyeibe való beavatkozásnak minősítette. A népszavazással kapcsolatban Marcel Mihálik elmondta, a kérdéseket a nemzeti tanácsoknak kellene megfogalmazniuk, s Szlovákiában az állam jövőjét illető kérdésen kívül fel kellene tenni azt a kérdést is: a Matica slovenská nyelvtörvénye vagy a koalíciós nyelvtörvény érvényesüljön e Szlovákiában? (fekete) MIHEZ KEZDJEN, AKI NEM ÉRT HOZZÁ? VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ ÉS A BEFEKTETÉSI ALAPOK (I.) Az októberben induló vagyonjegyes (kuponos) privatizációval lehetőséget kap tőkebefektetésre az is, akinek tulajdonképpen nincs is tökéje - tehát pénze. Belátása, szakmai ismeretei, információi alapján részvényeket vásárolhat, tehát gyárak, üzemek, vagy egyéb gazdasági egységek társtulajdonosává válhat minden, a 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgár. S ha jól dönt, a vagyonjegy megtestesítette tőke évek múltán valódi, évenként jövedelmet hozó befektetéssé válhat. Természetesen a kudarc lehetősége is fennáll, amennyiben a befektetésre kiválasztott objektum úgy megy tönkre, hogy még elárvereznivaló sem nagyon marad belőle. De mit tegyen az olyan ember, aki a gazdaság helyzetéről, az egyes vállalatok jövőbeni lehetőségéről keveset, vagy semmi érdemlegeset nem tud, és lehetősége sincs arra, hogy ilyen információkhoz jusson. Természetesen nekik sem kell kimaradniuk a ,.játékból" csak éppen maguk helyett profikat küldhetnek a pályára. Rájuk gondolva alakulnak meg majd ugyanis a különböző „befektetési privatizációs alapok", amelyek összegyűjtik a privatizálásban közvetlenül, tehát cselekvően részt venni nem kívánkozók vagyonjegyeit. Az így összegyűlt tőkét e befektetési alapok kezelői viszik oda, ahol hasznot remélnek belőle. Teszik ezt a nyereség 1-2 százalékáért, ami az alapot létrehozók jutaléka, tehát érdekük, hogy ez a haszon a lehető legnagyobb legyen. Az ilyen befektetési privatizációs alap szakértelmet és a vállalkozásokban való jártasságot, illetve az ehhez szükséges technikát és információt adja az alapba belépó, tehát kuponjait ide bejegyző állampolgárnak. Lehetőséget ad arra is, hogy csökkenjen a befektetés kockázata. Az alap ugyanis nagyobb tőkével bír, mint az egyén, tehát különféle módon oszthatja el a befektetéseket is, s ha valamelyik nem jön be közülük, annak veszteségét kieqvenlíti a többi nyeresége. E általános bevezető után, amelyhez VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ az Elsó Szlovákiai Befektetési Részvénytársaság szakemberei szolgáltatták az információkat, nézzünk néhány részletet is a befektetési alap közvetítésével történő privatizálásról. Itt azonban még meg kell jegyezni, hogy az említett részvénytársaság szakemberei nemcsak a befektetési alapokra specializálódnak megalakulásuk, 1991 eleje óta, hanem a nemzeti vagyon privatizálásával megbízott minisztérium egyik szaktanácsadói szerveként is működnek. Alapos ismerői tehát a témakörnek. S most nézzük a befektetési privatizációs alappal kapcsolatban várhatóan felmerülő kérdéseket. Vajon mennyire megbízható egy ilyen alap? Hiszen valószínű, hogy a kuponos privatizáció nyújtotta rendkívüli lehetőség a kalandorokat is „mozgósítja". Az Első Szlovákiai Befektetési Rt. szakemberei szerint ez nem kizárt, hiszen ilyen alapot bárki létrehozhat, akinek van egymillió koronája, és rendesen regisztráltatja a befektetési alapot. Más, külön engedély egyelőre ehhez nem szükséges. (szénási) (A cikk befejező része holnapi számunkban) BÚCSÚ A FŐISKOLÁTÓL Barátom fia nem ment vissza a főiskolára. Pedig harmadikos lenne már. Az ok egyszerű: a mindig kitűnő tanuló, matematikai olimpiákon győztes fiúnak nincs kedve a folytatáshoz. A szülők szomorúak, de mit tehetnek. Egyelőre van egy munkanélküli gyerekük. 9 Jó, mondhatjuk erre, ilyen volt, van, lesz. Hanem azon már inkább eltöprenghet az ember, hogy az új tanévben sokan azért nem tértek vissza a főiskolákra, egyetemekre, mert a szülők magánvállalkozásba kezdtek, és szükségük van segítő kezekre, és miért fizetnének idegennek, ha ilyen kezek kéznél vannak, legalább családon belül marad a pénz. A gyerek is jól jár, míg más gyötri magát a tanulással, meg viszi a pénzt a háztól, meg korátsem biztos, hogy lesz állása, ha befejezi a főiskolát - ó addig megszedi magát és a munkanélküliség veszélye sem fenyegeti. Ez, kérem, szemlélet, ha úgy tetszik, életfelfogás. Cél. S lám, már gyakorlat is. Persze, még mindig jobb - az egyén ós az állam szemszögéből nézve egyaránt gazdaságosabb - menet közben búcsút mondani a főiskolának, mint diplomával a zsebben hajtani végre radikális pályamódosítást, ahogy az a pártállam idején ezer számra megesett, mert vagy nem hagyták dolgozni, kibontakozni, a tudományos-gazdasági fejlődés legmodernebb világfolyamataiba bekapcsolódni a tehetséget, vagy nem tudták megfizetni. Különben várható volt, hogy a jelenlegi pénztelenségben, egyszersmind a pénzkereseti lehetőségek kibővülésével még inkább felgyorsul a pályamódosítások folyamata, sót jófejű gimnazisták eleve fütyülnek a főiskolára, eszük ágában sincs továbbtanulni, felsőfokon. Ebben, persze, közrejátszik az is, hogy a társadalmi értékrendben egyelőre csak elvi síkon történt elmozdulás, jó irányba. Ki mondhatná nyugodt szívvel, hogy a valóságban a rangjának megfelelő helyen van már, például, a tudás, mint egyike az elsődleges emberi értékeknek? Na de akkor hogyan lesz itten Amerika? Ki fogja megcsinálni? Egyetem nélkül ugyanis nem megy. Ez az egyik dolog. A másik: ki tudja, kiknek a helyét foglalták el azok, tavaly és a korábbi években, akik most egyik napról a másikra otthagyták a főiskolákat. Ki tudja, hányan lehettek a helyszűke miatt fel nem vett diákok között, akik - a magánvállalkozásra fütyülve - tanulni és tudni akartak, szentelni egész életüket valamely tudománynak, a köz javára szolgálva? Ki tudja, nem épp köztük voltak-e, akik nemcsak szájaltak volna Amerikáról, hanem el is kezdték volna teremteni, itt? (bodnár) MÜTÁRGYTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE 1991. október 4-én, pénteken, reggel kilenc órakor a pozsonyi Szlovák Filharmónia előcsarnokában tekinthető meg először az a katalóguskiállítás, melynek révén az érdeklődők a világ legnagyobb tradíciókkal rendelkező árverési társaságának, a 16. század közepén alapított párizsi Drouot-nak az (ideiglenesen) birtokában levő műtárgyakkal ismerkedhetnek meg. (A társaság - mely azonos nevű, közhasznú alapítvánnyal és húsz árverési csarnokkal is ,,bír" - a maga nemében párját ritkítja, mivel nem a saját számlájára dolgozik, tevékenysége szigorúan a közvetítésre korlátozódik). A kiállítás ideje alatt (október 4-6) délelőtt 10-17 óráig a társaság három „maitre" (mester) fokozatú árverési biztosan ingyen, akár fényképek alapján is elvégzi az érdeklődők különböző, saját tulajdonában levő műtárgyai értékének, illetve a műtárgyak eredetének meghatározását. (kajó) REFLEX FORRÓ KÁSA Vannak dolgok, kérdések, amelyek ott lógnak a levegőben, de nem beszélünk róluk. Jólneveltségből, taktikázgatásból elhallgatjuk őket. A politikában is. Legfeljebb csak utalgatunk rájuk, falmelletti óvatoskodással cikkezünk róluk, remélve, majd csak kitalálják a politikai elemzők, hogy mire gondolunk és majd bölcs következtetéseket vonnak le a homályos célzások alapján. • Például arról sem illik manapság nyíltan beszélni, vagy írni, sem politikusként megnyilvánulni, hogy konkrétan mi történne Szlovákiában, milyen politikai stílust honosítanának meg, ha a sors csúf fintoraként egy napon kikiáltanák a szlovák államot. Arról is csak legfeljebb sör mellett vagy a jövendőmondás szintjén beszélnek, hogy miként reagálnának közvetlen szomszédaink, ha megszűnne Csehszlovákia. A szomszéd országokban nyilatkozó államférfiak ahhoz az aranyszabályhoz tartják magukat, amihez a francia nők, akikről köztudott, hogy ha nemet mondanak, az ,,talán"-t jelent, a ,,talán"-on pedig igent kell érteni. Igent azonban, ha egy mód van rá, soha nem mondanak. A szlovák politikusok többsége rosszallóan csodálkozik rajta, hogy a pozsonyi, illetve a prágai parlamentben működő magyar nemzetiségű képviselők Csehszlovákia egysége mellett törnek lándzsát, és hogy a hazai magyar sajtó is egyértelműen hitet tesz a közös állam fenntartása mellett. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy azt már tudjuk, milyen körülmények között éltünk eddig Csehszlovákiában. Köszönjük, megvagyunk - válaszoljuk a hogylétünk iránt érdeklődőknek. De a jövőnk iránt érdeklődőknek vajon mit mondhatunk, főképp, ha azt is bekalkuláljuk, hogy a holnapot azok próbálják számunkra formálni, akik folyton folyvást jogainkat sokallják. Olyanok követelnek tőlünk lojalitást és támogatást a törekvéseikhez, akik soha nem ejtettek ki ügyünk mellett egy jó szót, akik mindent igyekeztek megtenni azért, hogy csak megtűrteknek éreztük magunkat ebben az államban. Hát csodálkozhat bárki azon, hogy annak a törekvéseit támogatjuk, akinek volt és van mersze kiállni mellettünk? Úgy hallom, hogy a Szlovák Nemzeti Pártban, de a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban is külön figyelőszolgálat vigyázza, hogy a magyarországi sajtóban hányszor írják le azt a szót: Trianon. E két párt reprezentánsai odáig jutottak csak el, hogy e Magyarországon elkövetett „bűnt", amikor csak szerét ejthetik, a szlovákiai magyarok szemére vetik. Még egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a másik végéről közelítsék meg a kérdést; mondanák meg nyíltan, hogyan képzelik el az általuk megálmodott önálló szlovák állam politikai berendezkedését, emberjogi, kisebbségi-jogi viszonyait, egesz berendezkedését. Nemhogy mi nem tudjuk, de még a többségi nemzet sem tudja, hogy a nemzeti pártok mit terveznek Ne akarják, hogy kitöltetlen váltót írjunk alá. Szeretnénk tudni, hogy mit értenek pl. a nemzeti demokratikus forradalom második fázisának fogalmán. Valaki elmesélte, Vladimír Mečiar olyan értelemben nyilatkozott egy kisebbségi pártvezetővel folytatott tanácskozáson, hogy: a magyarok a konföderációban minden jogot megkapnak, és még az is előfordulhat, hogy közülük kerül ki Szlovákia elnöke. Remélem, ez valóban mese, kitaláció. Mert, ha igaz, akkor meg kell állapítani, hogy az exminiszterelnök saját színvonala alatt nyilatkozott, vagy pedig szándékosan elbagatellizálta a kérdést. Mert igen, elképzelhető, hogy egyszer majd megváltozik a szlovákiai magyaroknak a nemzetire hangolt szlovák pártok iránti magatartása. Ehhez azonban nyíltságra, őszinte kétirányú közeledésre, az esetleges gesztusoknál sokkal többre lenne szükség. Folyik az alkotmány előkészítése. Ritkán kínálkozik ennél jobb alkalom annak bizonyítására, hogy valóban tisztességesen óhajtják megoldani Szlovákiában a nemzetiségi kérdést. Nem mindegy például, hogy miként említenek bennünket az ország alaptörvényében. És az sem mindegy számunkra, hogy az alkotmány majd kiket tekint államalkotó elemnek. Egyelőre csak kerülgetik ezt a kérdést, és legfeljebb „geopolitikai szempontokat" emlegetnek az óvatosabb nemzetiek, amikor csak úgy, önmaguknak felteszik a kérdést: és mi lesz, ha valóban önállósul Szlovákia? František Mikloško, az SZNT elnöke merészelt eddig a legmesszebb elmenni a válaszkeresésben. Tulajdonképpen ő sem választ adott, hanem csak egy megállapítást tett „politikai lelkigyakorlat" közben. Ezt mondotta többek között: „Szlovákia önállósulása esetén kétségkívül mozgásba lendül a magyar nacionalizmus is..." Vajon melyik magyar nacionalizmusra gondolt? A magyarországira? Ennek kivédését, tompítását nincs módjában a szlovákiai magyarságnak elősegíteni. Viszont tudom a receptjét, hogyan lehetne elejét venni a szlovákiai magyarok nacionalizmusának. A gyógymód neve: szlovák nagyvonalúság a kisebbségi magyarok iránt. Senki sem tekintené ezt, akiben van egy mákszemnyi bölcsesség, a gyengeség megnyilvánulásának. Erejüket bizonyítanák vele a szlovákok. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 542/91 Farkaš František, 1920. IX. 4. Valaliky (Papovka) 1482/91 Faragó Vince, 1913. IX. 23. Nádasd (Rosztov) 1483/91 Fábri Lajos, 1920. III. 10. Szentmária (Szovjetunió) 1484/91 Faragó Lőrinc, 1923. VI. 22. Garampáld (Donbasz). meghalt 1485/91 Farkas Ernő, 1927. IX. 7. Illésháza (Kazahsztán) 1486/91 Farkas Ferenc, 1913. IV. 27. Léva (Rosztov) 1489/91 Farkas Vilmos, 1918. I. 15. Marosfalva (Tula) 1490/91 Fazekas Ferenc, 1915. X. 16. Nagyölved (Cseljabinszk) 1491/91 Fazekas Ferenc, 1924, VIII. 24 Nagyölved (Kazany) 1493/91 Fedurco Michal, 1922. X. 5. Smigovec (Kaukaz) 1494/91 Fehérek Lajos, 1909. IX. 22. Körtvélyes, meghalt (Donyeck) 1496/91 Ferenczy Károly, 1915. III. 25. Csicsó (Minszk) 1497/91 Ferencz Zoltán, 1926. V. 5. Gömöralmágy (Dnyepropetrovszk) 1502/91 Flórián László dr. 1913. I. 12. Pozsony (Kaukaz) meghalt 1503/91 Fodor Béla, 1923. VI. 2. Guszona (Donyec) 1505/91 Formánek János, 1916. V. 6. Éberhard (Donyec) 1504/91 Fodor Géza, 1919. XII. 18. Abalfalva (Donbasz) 1506/91 Franko Michal, 1898. IV. 13. meghalt, Vaján (Sztalinov) (Folytatjuk)