Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám, hétfő

ANYÁK BELGRÁDBAN A tábornokok ahelyett, hogy nyilatkozatot adtak volna ki a pacifista mozgalmak ártalmasságáról és a hazaszeretetről, ahelyett, hogy rohamrendőrökkel és vízágyúkkal feloszlatták volna a tiltakozó asszonyok tömegét, állítólag fogadták az édesanyák küldöttségét. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Hétfő, 1991. szeptember 2. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 205. szám HOGYAN TOVÁBB, ALAPISKOLA? A legsürgősebb feladatok egyike most az, hogy az alapiskolákban oktatott minden egyes tantárgy célszerű tantervét kidolgozzák, s megfogalmazzák azokat a követelményeket, melyeknek az alapiskolák végzős tanulóinak meg kell felelniük. (5. oldal) Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke és Váciav Havel köztársasági elnök átvette a Štefánik emlékérmet. POLITIKAI KÉPVISELETÜNK JELENTÓS TALÁLKOZÓJA A KÖZÖS ÁLLAM JEGYÉBEN Ünnepség Besztercebányán az SZNF 47. évfordulója alkalmából (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Felkelés idején bizonyította be a szlovák nemzet, hogy tisztában van magával, szabadságáért hajlandó fegyvert ragadni és a demokratikus eszmék védelmével az európai nemzetek közé sorakozott fel - többek közt ezekkel á szavakkal köszöntötte Václav Havel köztársasági elnök a szombati besztercebányai ünnepség többezer résztvevőjét. Kihangsúlyozta, hogy a felkelés ugyan újraértékelésre szorul, hazánk és a szlovák nemzet számára mégis fontos történelmi mérföldkő. Egy héttel ezelőtt még nem tudtuk, hogy Havel elnök elutazik-e Besztercebányára, így meglepetésként hatott, hogy vele együtt a teljes szlovák, cseh és szövetségi politikai reprezentáció képviseltette magát az SZNF 47. évfordulójának ünnepségein. A hivatalos program... ... délelőtt zajlott az SZNF-múzeumban. Havel elnök után Ján Čarnogurský szlovák kormányfő, Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, valamint Petr Pitthart, cseh kormányfő szólaltak föl. Mindhárman a hazai politikai színtér megnyugtatására szólítottak fel, miközben - az együttélés különböző formáit ugyan nem említve -, a közös állam mellett tettek hitet. Külön említést érdemel, hogy a cseh néppel való együttélés igényét a résztvevők ezreinek vastapsa is egyértelműen bizonyította. A múzeumbeli koszorúzást követően a delegáció tagjai - az előbb felsoroltakon kívül Marián Čalfa, szövetségi miniszterelnök, František Mikloško, az SZNT és Dagmar Burešová, a CSNT elnökei - a fel(Folytatás a 2. oldalon) MA KEZDŐDIK A NÉPI KÉPVISELŐK KONGRESSZUSA MOSZKVÁBAN JÁRT JOHN MAJOR Börtönben a puccsisták A moszkvai Kremlben szombaton este fejeződött be a szovjet parlament ülése, amelyre közvetlenül ráköt a népi képviselők ma kezdődő rendkívüli kongresszusa. A parlamenti képviselők kétnapos heves vita után jóváhagyták a különleges parlamenti bizottságról szóló törvényjavaslatot. Ennek a testületnek az lesz a feladata, hogy ellenőrizze a magas rangú tisztségviselők puccs során végzett tevékenységéFolytatódik a tisztogatás nek kivizsgálását. Ivan Laptyev, a Szövetségi Tanács elnöke az ülés végén felszólította a képviselőket, ne hagyják el tömegesen a parlamentet, mivel a legfelsőbb tanács gyakorlatilag az egyetlen híd a központ és a köztársaságok között. Közben a puccskísérlet szervezőit a házi őrizetből a városi börtönbe szállították át, s ott köztörvényes bűnözőkkel osztják meg cellájukat. (Folytatás a 2. oldalon) MEG AZ IDEN NÉPSZAVAZAS Mint szombati számunkban már jeleztük, csupán ma számolhatunk be a Polgári Mozgalom képviselőinek (Jirí Dienstbiernek, Dagmar Burešovának, Pavel Rychetskýnek és Petr Pithartnak) pénteki találkozójáról a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) vezető képviselőivel. Erről a megbeszélésről A. Nagy Lászlót, az FMK elnökét kérdezte munkatársunk. -A múlt héten pénteken történt meg az első hivatalos kapcsolatfelvétel mozgalmaink között, habár személyes kapcsolatok már korábban is kialakultak. Világi Oszkár például a parlamenti munka során ismerkedett meg Pavel Rychetskývel, jómagam pedig az alkotmányokról folyó tárgyalásokon Jirí Dienstbierrel, Dagmar Burešovával, illetve Petr Pitharttal. • Az ismerkedéssel tehát nem kellett sok időt eltölteniük. -A programnak ezen a „hivatalos" pontján valóban hamar túlestünk. Ezt követően került sor két témakör megvitatására. Az első, az államjogi kérdések köre volt, a második pedig a mozgalmaink közti együttműködés lehetőségei. Az már a köztársasági elnök által szervezett (Folytatás a 3. oldalon) Egymással szemben (de nem ellen!) a Polgári Mozgalom és az FMK képviselői (Prikler László felvétele) AZ ISKOLA MELEGE Az időpont: ezerkilencszázötvennégy szeptember elseje. Először vagyunk iskolában. A legtöbben látásból ismerjük egymást csupán, de ahogy ott ülünk a padokban, pillanatokon belül bekerülünk valamiféle áramkörbe, melyben úgy érezzük, születésünktől fogva egybe tartozunk, csak éppen nem tudtunk róla. Minden új, minden idegen - és mégsem az. A tárgyak is mintha élnének, melegség árad belőlük. A felejthetetlen, egy-két jegyzetembe már megidézett Bánhegyi tanító néni azzal kezdi egyszerű, szép beszédét, hogy: ezentúl az iskola lesz a ti második otthonotok, én pedig a ti második édesanyátok. Elhittük. Később sem volt okunk kételkedni szavaiban, mert úgy cselekedett mindig, mintha valóban édesanyánk lett volna, sőt akadt gyerek, aki szüleitől sem kapott annyi szeretetet, jó szót, mint a tanító nénitől. Akinek még az egészségünkre, testi épségünkre is volt gondja. Nem tudom, hogyanjutott a csukamáj olaj hoz, de sok kiskanállal megetetett velünk, az biztos, akár ízlett a folyékony „szardínia", akár az orrunkat befogva nyeltük le. Nem volt pardon. A mából visszanézve, ugyanígy bukkan fel emlékezetemben Palágyi tanító néni, aki aztán egészen az ötödik osztályig vitt bennünket, hasonló szellemben és légkörben. Kettejük pedagógusi magatartása nyomán azóta hiszem, hogy lehet az iskola második otthona a gyermeknek, és lehet második édesanyja, édesapja a tanító. És nemcsak a hat-tíz évesek érezhetik annak őket, a nagyobbak ugyanúgy. Ezt meg több olyan tanítómra emlékezve állítom, akik a felsőbb osztályokban igyekeztek művelni bennünket. Egy más világban, igaz, mint amilyen azután, mondjam ki, hatvannyolc után kezdődött itt. Ahogy az egyetlen és mindenható ideológia hol fondorlatos módon, hol pofátlanul egyre nagyobb teret nyert az oktatásügyben is, félrelökve a jót, a szépet, a legnemesebb emberi értékeket, úgy kezdtek kihűlni az iskolák, tisztelet a kivételnek, önmagunkba zárkózni, géppé változni a tanítók, akiket sikerült megfosztani pedagógusi önállóságuktól, sikerült kedvüket szegni, türelmüket, idegeiket, energiájukat felőrölni ezer és egy, nevelésen-oktatáson kívüli feladat teljesítésének megkövetelésével is. A gyerekeknek kevés jutott belőlük, mint emberekből meg pláne. Közben más gondok is mind fájdalmasabban gyötörték az iskolát, a szemét is csak gyűlt, egyre gyűlt, talán soha annyi „szellemi" hulladékot nem szállítottak, küldtek, erőszakoltak be az iskolafalak közé, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Tananyagba, tankönyvbe, előadásba, pedagógiai, módszertani gyűlésre, faliújságra, pionírtalálkozóra, kulturális műsorba. A gondolkodásba. Bizony, elég munka most kitakarítani oktatásügyünket. És bensőnket. Rendbe hozni az iskolát. Kiegyenesíteni magunkat. Felegyenesedni. Nem hangoskodva, nem egymást túlkiabálva. Hanem bölcs nyugalommal. Merthogy közben építeni is kell - egy másik iskolát és iskolarendszert, mely minden elemében és mozdulatával, az embert fogja szolgálni. ~ Az időpont: ezerkilencszázkilencvenegy szeptember másodika. Lássunk végre komolyan munkához, annál is inkább, mivel, miniszteri kiszólással élve, hosszú és rögös út áll az iskola előtt. És mert - akármilyen a helyzet - az iskola melege mindenkor elsősorban a pedagógusok személyiségétől függ, talán nem lesz visszatetsző, ha jegyzetem végéhez közeledve, hozzájuk fordulok: amíg tanítónak vallják magukat és tanítanak, ne engedjék, hogy bárki vagy bármi is elrabolja önöket a gyerekektől. Tudom, persze, sok miňden kell még ahhoz - külső és belső feltételek, kezdve rengeteg gyermek családi hátterének a megváltozásától, a zsúfoltság megszüntetésén át a pedagógus munkájának ceremóniáktól mentes, igaz társadalmi megbecsüléséig, méltó anyagi elismeréséig -, hogy tanulni és tanítani egyaránt élmény legyen, újra. Egyvalami azonban már mindenképpen megvan hozzá: a szabadság érzetével léphetnek az osztályba, tanítványaik elé, mindnyájan. És ez nem kevés BODNÁRGYULA HORVÁTORSZÁG NEM MOZGÓSÍTOTT Szerbia is elfogadta az EK béketervét Szerbia elfogadta az Európai Közösségek javaslatát, s beleegyezett abba, hogy Horvátországban is megfigyelői ellenőrizzék a tűzszünetet. Ezt szombaton este közölte a Tanjug hírügynökség, amely Vladiszlav Jovanovics szerb külügyminisztert idézte. Mint ismeretes, a tizenkettek ezt megelőzően szankciókkal fenyegették meg Szerbiát. Jovanovics kijelentette: elfogadja a javaslatot, de csak azzal a feltétellel, ha a megfigyelői missziót polgári személyek alkotják majd. A holland kormány, az Európai Közösségek soros elnöke szombaton este üdvözölte Szerbia döntését. Hans van den Broek holland külügyminiszter szóvivője kijelentette, a miniszter Belgrádba utazik, hogy ott az EK képviseletében megállapodást írjon alá az ellenséges akciók befejezéséről. Hozzáfűzte, az Európai Közösségek hamarosan összehívják a békekonferenciát. Megelégedését fejezte ki a párizsi kormány is, amely szerint Szerbia mostani magatartása az első lépés a jugoszláv válság gyors megoldásához. A horvát kormány szombaton azt közölte, hogy a köztársaság készül (Folytatás a 2. oldalon) HAZATÉRTEK Szaúd-Arábiából szombaton hazatértek az utolsó csehszlovák vegyvédelmi katonai alakulatok is, amelyek a nemzetközi haderő részeiként harcoltak a Perzsa-öbölben. A 49 katonából álló egység vezetője, Ján Való ezredes a prágai ruzynéi repülőtéren értékelte a csehszlovák katonák nyolchónapos szaúd-arábiai tevékenységét. - Egységünk minden feladatát jól teljesítette, s azon kívül, hogy egy. katonánkat halálra sebezték, komolyabb gondok nem voltak az egységben. Arra a kérdésre, mi volt kinntartózkodásuk legnehezebb pillanata, így válaszolt: - Nem pillanatokról, hanem órákról, napokról kell szólnom. Azokról az órákról, amelyekben, még a háború kitörése előtt attól féltünk, mi vár és mi lesz velünk. Krízises volt a háború első hete is, amikor tudtuk, kemény harcoknak nézünk elébe. Az első csehszlovák katonai vegyvédelmi alakulat 170 tagja múlt év december 11 -én és 12-én indult el Szaúd-Arábiába. 37 katona ez év február 5-én ült repülőre, többségük már májusban hazatért. Az alakulat négy képviselője júniusban részt vett a New Ycrk-i békeünnepségen. A KILENCEDIK ÁLDOZAT Az ez évi nyár is megkövetelte tragikus áldozatait a Magas-Tátrában. Szombaton egy 18 éves diák vesztette életét a hegyekben. A tátrai csúcsokon ő lett ebben az évben a kilencedik áldozat, ugyanis a hegyi mentőszolgálat helikoptere már holtan szállította a fiút a tátrafüredi kórházba. Szerencsés kimenetelű volt viszont a Poprádi tó közelében nyaraló turista „balesete". Az öregurat szívgyengeséggel szállították a poprádi kórházba, életét sikerült megmenteni.