Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-08 / 184. szám, csütörtök

1991. AUGUSZTUS 8. ÚJ SZÓi MOZAIK TÁVKAPCSOLÓ HÁT, NEM MINDENKI RONY Nyár van, s a sajtókacsák csapatostul húznak minden égtáj felé. Kedvenc cse­megéje a lapoknak a színészkacsasült. így történhetett, hogy Torday Terit, a haj­dani magyar szexidolt az egyik övön aluli izzadtságszagú szlovák bulvárlap kine­vezte a Magyar Köztársaság kultuszmi­niszterének. Persze az effajta nyári szí­nészsülteknek meg van a maguk tévési­tett változata is. Jól időzítve, pontosan manipulálva becipelik a Szlovák Televízi­óba a mostanság legnépszerűbb politikus udvartartásában csepűt rágó színészt, parlamenti képviselőt, pártaktivistát, kor­tesvezért, s mint a beszélgetésből kide­rült, valamikori köztársasági elnökjelöltet. Bár Milan Kňažkónak néhány évtize­det még öregednie kell, hogy az amerikai exszinész és exelnök nyomdokaiba lép­hessen, az Aktuality szerkesztői szemé­ben mégis megakadt, mint gerenda. Su­gallták is nyomban, hogyha már egyszer ama gyengéden titkos forradalmi novem­beri ülésezéseken szóba került mint eset­leges szlovák nemzetiségű köztársasági elnök, akkor miért ne szólalhatna meg mostanság is. Jó ürügyül szolgált ehhez a Rudé právo-ban immár folytatásokban közölt jegyzőkönyv az egykor oly bárso­nyos gyengéd hatalmi osztozkodásokról. Kellett-e ehhez jobb időpont, mint az F1 csatornán éppen sugárzott Szabó Magda, Régimódi történet című regényé­ből készült tévéjáték első része? A politi­kai népszerűségi listákon szereplő egyik színésznek (a másik Štefan Kvietik) ezt az alakítását, ha emlékezetem nem csal, ama átkos kommunista pártállami idők­ben már láthattuk egyszer. így ismételten sincs semmi különös a Milan Kňažko megformálta lecsűszóban lévő magyar dzsentri, idősebb Jablonczay Kálmán alakjában. Ha csak az nem, hogy igen­csak veszélyes dolgokat, amolyan gaz­dagság- és jómódellenes sztorit játszat­tak el a majdani novemberi forradalom idoljával. Mert az nyilvánvaló, hogy Szabó Magda jobb sorsra érdemes, igen erőtel­jes szociografikus beütésű szépprózájá­ból olyan tévéjátékot eszkábáltak, amely ama letűnt, akkor még átkosnak tartott, ma már ismét „boldog aranykornak" te­kintett időnek igencsak megideologizált bírálata akart lenni. A magyar középosz­tály és dzsentrivilág gőgje illusztrálásának nem titkolt szándékával. Valamikor... Most meg amolyan felvezető kis köny­nyű nyári szórakozás a másik csatornán nyomban utána következő politikai cse­velyhez. A gyengéd forradalom óta meg­savanyodott, igencsak rágós fóétket rak­tak elénk. Ennél sokkal jobb volt a desz­szert, amit az Aktualityban a nagyra be­csült kollégák, oly sokszor megcsodált pártállami ötletességgel feladtak a nézők­nek. Persze ók megfeledkeztek az ilyen árukapcsolások veszélyeiről és a gyenge felfogású bulvárhírlapírók képzettársítási képességeiről. Mi van ugyanis akkor, ha valaki közülük megírja, hogy a szifiliszes idősebb Jablonczay Kálmánt alakító Mi­lan Kňažkónak van vérbaja, s ezért nem lehet a majdani Szlovák Köztársaság el­nöke. Elvégre ma már mindent lehet, ráadásul eme fatális félreértés megszüle­téséért mindent megtett a Szlovák Televí­zió, amikor úgy vezették fel a beszélge­tést, hogy ,,itt ül velünk az imént sugárzott tévéfilmben látott Milan Kňažko". Már csak az hiányzott, hogy a csinos, gömbö­lyű pofikájú és egyebü riporternö megje­gyezze: Lám, milyen hamar kigyógyult. Izgatottan várom, hogy mikor sugároz­zák Štefan Kvietikkel Maár Gyula filmjét, hogy aztán vidáman cseverésszenek ar­ról, milyen esélyt lát önmaga számára a Szlovák Köztársaság majdani elnökvá­lasztásán Milan Kňažkóval szemben. Fel­téve, hogy addig Kvietik pártja, az SNS (magyarul: Szlovák Nemzeti Párt) ki nem deríti: Ronald Reagan nem is az. akinek eddig hittük. Azzal szemben egy a múlt században a nemzeti nyomorgattatás elől Kaliforniába menekült Rastislav Ragan szlovák vásári bábjátékos, mulattató és marhapásztor leszármazottja. Előtte azonban bizonyára levetítik egyik wes­ternjét, amelyben úgy forgatja a tizenkét lövetű coltját, mint a dél-szlovákiai ma­gyar gerillák az izraeli géppisztolyokat, így aztán mivel nem mindenki Rony, a cowboy, aligha lesz más színésznek esélye az elnökválasztáson. - Post scriptum: Kisebbségi magyar szí­nészek, még bizakodhattok! DUSZA ISTVÁN BOLTOKBAN, VENDÉGLŐKBEN STANDOKON AZ ÁRDRÁGÍTÁSOK HATÁRTALANOK A tervezett ellenőrzéseken kívül egyre több fogyasztói panaszt vizsgálnak ki a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai. Ezek indokoltságát bizonyít­ja a próbavásárlások során tapasztalt árdrágítások száma. Az elmúlt héten a 401 ellenőrző bevásárlás közül minden másodiknál „felárt" számoltak az ellen­őrök. Az Interhotel állami vállalathoz tartozó nyitrai Nitra Szálló kávéházában 85,31 koronáért rendelték az ellenőrök és ami­kor utánaszámoltak, kiderült: 20,70 koro­nával kértek tőlük többet a kelleténél. A dunaszerdahelyi Csillag Bárban 104,60 koronás számla fizetésekor megállapítot­ták, hogy 12,40 koronával becsapták őket azáltal, hogy az italokat szűken mérték. De nem csupán a vendéglátóipari egy­ségekben számláznak „tévesen" az el­adók, és nem csak ilyen primitív módon károsítják meg a fogyasztókat. A Zdroj breznői nagykereskedelmi raktárában olyan rágógumit fedeztek fel az ellenőrök - összesen 65 263,20 korona értékben -, amelynek lejárt a fogyaszthatósági ideje. Ha nem tiltják meg a forgalmazását, az üzletekbe kerül és a mit sem sejtő vásárló megvette volna... A Jednota tvrdošíni építőanyag boltjá­ban a 421,70 korona értékű vásárláskor 64,30 koronával számoltak többet az elle­nőröknek: az acélt nem megfelelő áron kínálták, a burkolólapokat pedig úgy pró­bálták eladni nekik, hogy az eredeti cso­magolásból előzőleg néhány darabot ki­vettek. A zsolnai 97-028-as számú Moto­techna boltban 3799 korona értékű, olasz gyártmányú alkatrészt találtak, amelyről a szállítólevelet az üzletvezető nem tudta felmutatni. Természetesen az olyari rendezvé­nyekről sem hiányoznak az ellenőrök, amelyeken az ügyeskedő kereskedők jó üzletet próbálnak lebonyolítani, a gýorš számolásra fogva a tévedéseket. A bolyki repülősnapon a felügyelőség munkatársai 15 standnál vásároltak a kíváncsi nézők­kel, látogatókkal együtt. És az eredmény? A vásárlók 60 százalékánál mutattak ki árdrágítást. S amikor a megkárosítás át­lagát kiszámították megtudhattuk: minden 100 koronás vásárláskor 11,50 korona jogtalan haszonra tettek szert az eladók. A büntetések sem maradtak el az elmúlt héten. A helyszínen 196-an fizettek bírságot, összesen 24 970 koronát, 165 kereskedelmi dolgozóval pedig a felügye­letek igazgatói „számolnak el". D. T. ROMA EGYSÉG ÉS ELLENTÉTEK (Munkatársunktól) - „A gyöngéd forra­dalom óta Csehszlovákiában mint eső után a gomba, úgy nőnek és szaporodnak a roma politikai pártok és mozgalmak, ezért eljött az ideje annak, hogy 1991 február 23-án megalakítsuk a Roma Egy­ségligát, melynek segítségével meggátol­hatjuk erőink szétforgácsolását" - mond­ta keddi kassai bemutatkozó sajtóérte­kezletén egyebeken kívül dr. Alojz Pom­pa, az említett új roma politikai mozgalom elnöke. „Koránt sem a roma egység, az erők szétforgácsolódásának a meggátolása, hanem személyes érdekek, a régi struktú­ra átmentése, a hatalom megőrzése ve­zérli Pompa urat" - vágott vissza a meg­nyitóbeszédre Štefan Mizer, a kormány­koalíciót élvező Roma Polgári Kezdemé­nyezés szlovákiai központi választmá­nyának az értekezleten jelen lévő alelnö­ke, azzal is vádolva Alojz Pompát, hogy 18 évig volt a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatásügyi osztályá­nak szakelőadója, de semmit sem tett a roma tanulók érdekében. A bírálatot Alojz Pompa azzal utasítot­ta vissza, hogy beosztásánál fogva nem a romák oktatásügyi problémáival kellett foglalkoznia, jóllehet ennek ellenére ezekben a kérdésekben, ahol csak lehe­tett, igyekezett segíteni. Visszatérve a Roma Egységligához, az elnök elmond­ta, hogy élvezik a Roma Demokrata Unió Pártjának, a Roma Integráció Pártnak és a Roma Értelmiségiek Egyesületének tá­mogatását, tagjaik és szimpatizánsaik el­sősorban ezen említett pártok és egyesü­let soraiból verbuválódnak. A Roma Pol­gári Kezdeményezéssel lényegében csak egy alapvető kérdésben tér el a nézetük: míg azok fontosnak tartják a roma nem­zetiség megvallását, a roma nyelv élteté­sét, a Roma Egységliga ezt nem tartja elsődlegesnek, azáz azt vallják, hogy előbb a civilizáció egy magasabb fokát kell elérni, s onnan is vissza lehet jutni a nemzeti identitáshoz. A Roma Egységliga programjában a roma lakosság és a más polgárok együttélésének harmonikusabbá tételére helyezik a fő hangsúlyt, ugyanakkor saját köreikben az oktató-nevelő munka haté­konyabbá tételét akarják elősegíteni a mostani iskolarendszer nyújtotta lehető­ségek között. Fontosnak tartják továbbá, hogy minden roma dolgozzon, találjon munkalehetőséget. Ezen gondok mérsék­lésére tervbe vették poprádi székhellyel a Butiker vállalat újraindítását, mely 1969­től az úgynevezett normalizációs időszak megerősödéséig, 1973-ig egyszer már működött. A készülő új alkotmánnyal kap­csolatosan Alojz Pompa leszögezte, ők azt szeretnék, ha ebben nem a nemzeti szempontokat hangsúlyoznák ki, hanem egységesen az itt élő polgárok alkotnák a államot, mint ahogy az a nyugati de­mokratikus államok esetében is elfoga­dott gyakorlat... Az "elnök nem rejtette véka alá azt a nézetét sem, hogy az önálló Szlovákiában minden bizonnyal tovább súlyosbodna a romák helyzete. (szaszák) A SOK IS GONDOT OKOZ... CSÖKKENTIK A GABONA VETÉSTERÜLETÉT A naptár augusztus 1-jét mutat, de a felső-csallóközi határban még lábon álló gabonatáblákat láthat a járókelő. A csapadékos időjárás pedig nemcsak elnyújtja az aratási munkák idejét, hanem növeli a szemveszteséget és kedvezőtle­nül hat a gabona sikértartalmának alaku­lására is. E megállapítással egyetértenek a Csenkei Béke Mezőgazdasági Szövet­kezetben is, ahol rendes körülmények között a hat saját és 3 vendégkombájn már rég betakarította volna, és most biz­tos fedél alatt lenne az idei termés, halljuk a kombájnosoktól. Ez ellen viszont nincs mit tenni, egyébként is az időjáráson kívül sok minden más borzolja a szövetkezet dolgozóinak kedélyét. így nem értenek egyet az új gabonaárakkal. A 26 százalé­kos sikértartalom-határ is olyan küszöb számukra, amelyet aligha tudnak elérni. Tehát a takarmánygabonának „átminősí­tett" kenyérbúzát nem érdemes tonnán­ként 1700 koronáért termelni és eladni, mert ez tiszta ráfizetés. Szerintük a mé­zesmadzag elhúzására, a közvélemény félretájékoztatására szolgált a nagy hang­gal beharangozott búzaárfelemelés, hi­szen a feltételeknek nagyon kevés helyen tudnak eleget tenni a gazdaságok. Nem jobb a helyzet a speciális nö­vénykultúráknál sem, az árak nyomottak, nehéz megfelelő piacot találni, ezért is van még a szövetkezetben eladásra váró 11 tonna tavalyi szója. Pedig idén is 75 hektáron termesztik ezt a fontos, széles­körűen hasznosítható élelmiszeripari nö­vényt. A lencse iránt is csökkent a keres­let, pedig idén ebből is jó termést, tisztán 1,7 tonnás hektárhozamot értek el. Ezek után nem csodálkozom, ha Né­meth György növénytermesztési ágazat­vezető és munkatársa, Svinger József nem szívesen nyilatkozik, és lesújtó véle­ménnyel van a jelenlegi agrárpolitikáról. Tóth Gyula, a szövetkezet elnöke se szemléli nyugodtan a dolgok menetét, mégis elsősorban a túléléshez szükséges tennivalók összehangolását, a hozzájuk vezető út meglépését emeli ki. A búza kivételével elégedett a terméseredmé­nyekkel, bár a piaci értékesítéshez ke­mény erőfeszítésekre lesz szükségük. Ar­ra még gondolni sem mer, hogy nyakukon marad az idei termés. Ezért az aratás után első lépésként felmérik a szövetke­zet takarmányszükségletét, a terményfe­lesleget pedig piacra dobják, mindenki szabadon vásárolhat náluk. Ezekután az is természetes lépésük, hogy 30 száza­lékkal csökkentik a búza vetésterületét, és helyette mással próbálkoznak. MÉRI ISTVÁN REFLEX MÁR ÉN IS ZÖLDÜLÖK Legutóbb 1965-ben írtam árvízi riportot. Megírtam, hogyan dőlt romba szülőfalum, Nagykeszi házainak kétharmadrésze, írtam akkor Guta lakosságának impozáns helytállásáról, majd megpróbáltatásai­ról, leírtam, milyen érzés volt ott állni a csicsói gátszakadás közvetlen közelében. Később megalapozottan optimista riportban számoltam be az első újjáépített házba való beköltözésről és még sok másról. Az árvíz körüli élményeim közül azonban az a legemlékezetesebb, amikor az ár visszavonulása után Parcsetics úrral találkoztam valahol Ekei és Csallóközaranyos között. A jó öreget 1946 óta ismertem. Valahonnan Jugoszláviából került szűkebb pátriámba, és a klasszi­kus mezőgazda őstípusa volt. Előbb egy állami gazdaságot szerve­zett, majd őt nevezték ki fővadásszá az alsó-csallóközi túzokrezervá­tumba. A szó szoros értelmében élvezte ezt a beosztást. Akkor már csak talán fél tucatnyi létezett ebből a nálunk őshonos madárból a Gúta-Komárom-Naôýkeszi háromszögben, és megmentésüket, szaporításukat kapta feladatul. Ha találkoztunk, örömmel újságolta: „Már huszonöt van belőlük...", „már ötven-ötvenöt túzokom van..." És így tovább. Aztán jött az árvíz, és az a találkozás Parcsetics úrral. Egy dombtetőn álltunk, és sírva számlálta össze az odasodródott túzoktetemeket. Régebbi beszélgetéseinket idéztem fel vigasztalásul, de a főva­dász vigasztalan volt. Eszébe juttattam évekkel ezelőtt tett gunyoros megállapítását. Akkor már több mint száz túzok volt a rezervátumban, és én feltettem a nem éppen szellemes, de lényegretörő kérdést: „Hogyan sikerült?" Mire Parcsetics úr: „A pozsonyi központ sok­oldalú tanácsadása és támogatása ellenére szépen szaporodnak..." Ilyen kesernyés humorú ember volt a fővadász, aki talán nem is ismerte azt a kifejezést, hogy: környezetvédelem. Tegnape/lőtt, újból „árvízi riporton" járva, Vajkán, Parcsetics úr imént idézett parabolája jutott az eszembe. Kissé módosítva így fogalmazom meg: Noha számos magasképzettségű vízügyi mérnök segíti az erőműépítés miatt szigetlakó életmódra fogott három falu - Vajka, Doborgaz és Bodak - árvízmentesítését, eddig sikerült meggátolni, hogy az esőzések miatt felduzzadt Duna elszakítsa a régi töltést. Tegnapi riportomban már rámutattam, hogy miért van ma árvízve­szély Vajka környékén. Nem azért kell félni, mert - ahogy a hivatalos, tévében és rádióban közölt közlemény állítja - „valaki manipulált a szivárogtató csatorna zsilipjeivel", hanem mert a Hydrostav mérnö­keinek irányításával és az illetékes vízügyi szervek jóváhagyásával a szó szoros értelmében aláásták a gátat. Valóban van itt árvízve­szély, de nem azért, amit a kormánynyilatkozat emleget, hanem mert huzamosabb megterhelése esetén esetleg alámosódhat a meggyen­gített töltés. Elszomorító, hogy még az árvízveszélyből is politikai ügyet csinál­nak. Ahogy a Bős-Nagymaros Erőmű kérdésének egésze technikai kérdésből politikai kérdéssé züllött, úgy az egésznek a részkérdése, az árvédelem problematikája is arra jó egyeseknek, hogy hangulatot keltsenek vele. Úgy vélem, hogy az erőműépítés környezetvédelmi vonatkozásai mégiscsak a helybelieket érintik leginkább. Az árvízvédelem kérdése pedig a szó legszorosabb értelmében életbevágó. így senki se csodálkozzon, hogy a három község lakossága mélységesen fel van háborodva a kormány mellébeszélése miatt. Az emberek - akik itt nagyon jól ismerik a Duna természetét - eddig is gyanakodva nézték a gátépítést, és vegyes érzelmekkel gondoltak arra, hogy egyszer talán 6-8 méteres vízoszlop emelkedik házaik fölé. Valamennyire azonban hittek a mérnökök szakértelmében. Amióta azonban Vajkán aláásták a töltést, valamennyire se hisznek benne. Aki azt az árokásást elrendelte, ötösre vizsgázott a három falu lakossága előtt. És emberi mivoltukban is sérti őket, hogy a kérdés műszaki megoldá­sának eldöntése előtt szóba se álltak velük. Parcsetics úr, a fővadász annak idején ezért ért el jó eredményt a túzokok elszaporításában, a természetvédelemben, mert a kör­nyékbeliektől sok mindent megtudott e őshonos madár életmódjáról, természetéről. A gátépítésben, az árvízvédelemben azért olyan az eredmény amilyen, mert a mérnökök nem voltak kíváncsiak az őshonos lakosság véleményére. Annak alapján, amit a „szigeten" láttam, az a benyomásom, hogy nem kevés ráció van a zöldek igyekezetében. Már én is zöldülök. A vajkai eset is mutatja, hogy árvízvédelmet sem lehet íróasztal mellől szervezni. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2431/91 Alezár Michal, 1902. VI. 21., meghalt, Kovečany (Donbasz) 5957/91 Álló Lajos, 1926. XI. 5., Csallóközkürt, (Krásnoural) 2943/91 Ambrúzs Sándor, 1916. IV. 16., Pelsőc (Brjanszk) 2190/91 Ambrúzs Zoltán, 1923. II. 20., meghalt, Rimaszécs (Vlanyisznaja) 3044/91 Ambrúzs István, 1910. IV. 12., meghalt, Krh (Krasznoural) 3043/91 Ambrus Dezső, 1923. III. 20., meghalt, Zsigárd (Orel-Szenszk) 1958/91 Ambrus Lajos, 1914. I. 1., meghalt, Baka 5261/91 Annus János, 1921. XII. 9., Ipolybalog (Krasznoural) 1311/91/ Anda Rudolf, 1909. VII. 12., Tósnyárasd (Kujbisev) 2944/91 Anda József, 1921. VII. 30., Farkasd (Kijev) 3131/91 Anda Benjámin, 1917. VII. 30., Farkasd (Omszk Nezsim) 2430/91 Andrejko László, 1926. VIII. 7., Királyhelmec (Gorlovka) 3906/91 Androvič Karol, 1924. IX. 15., Nyárasd, (Sztálingrád) 3905/91 Andraskó János, 1921. X. 24., Gimes (Donbasz) 2429/91 Adriányi Szász Rudolf, 1894. XII. 10. Poprád, meghalt a SZU-ban (Nuszal) 2428/91 Angyal József, 1926. VI. 29., Komárom (Kijev) 6564/91 Antal János, 1921. VI. 3., Csata (Kaukázus) 3159/91 Antal László, 1919. XII. 8., Tornaija, (Novorosszijszk) 3505/91 Antal László, 1907. XI. 5„ Ipolnyék (Csernobil) 3907/91 Antal Lajos, 1921. XI. 9., Nyírágó (Janakievo) 3504/91 Ander Vojtech, 1921. III. 27., Fülek, (Cseljabinszk) 3430/91 Antalics János, 1916. IV. 8., Dunaszerdahely (Damica) 4469/91 Antal János, 1919. XI. 12., Párkány, (Kijev) 6102/91 Anti Andrej, 1907. XI. 13., Mecenzéf (Janakievo) 5566/91 Antalics Imre, 1914. VI. 27., Dunaszerdahely (Privolankj (Folytatás a holnapi számban)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom