Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-06 / 182. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK lÚJSZÓi A VISZÁLY ALMÁJA: A PALESZTIN KÉPVISELET DIPLOMÁCIAI NAGYÜZEM A KÖZEL-KELETEN IRAK BAKTÉRIUMFEGYVERT IS AKART GYÁRTANI James Baker amerikai külügyminiszter vasárnap Tuniszban folytatta tárgyalásait, ahol találkozott Zin Abidin bin Ali államfővel. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) szószólójának tartott elnökkel azt követően folytatott megbeszéléseket, hogy szombaton II. Hasszán marokkói királlyal tárgyalt. Ez utóbbi szorgalmazta a Közel-Keletről szóló nemzetközi konferencia megrendezését, és kérte, hogy ezen Marokkó megfigyelőként vehessen részt. Nyitvahagyta azonban a hátsó ajtót, amikor kijelentette, még konzultálni kíván a többi Maghreb-állam vezetőjével. A Bakert kísérő amerikai képviselők nem voltak hajlandók beszámolni róla, hogy II. Hasszán miként reagált a külügyminiszter kérésére: használja ki a PFSZ-re gyakorolt befolyását, és ne engedje meg azt, hogy a palesztinok megakadályozzák a béketárgyalásokat. Baker Tuniszban, a PFSZ székhelyén nem volt hajlandó találkozni az említett szervezet egyetlen képviselőjével sem. Hazatérése előtt villámlátogatást tett Algériában. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, aki Bakerhez hasonlóan az arab országok között ingázik, vasárnap Algírban megállapította, a PFSZ-nek érdeke az „igazságos és teljes béke, ám nem a palesztinok rovására". Közben Baszam abu Sarif, a PFSZ egyik vezetője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az érdekelt felek bizonyosan megtalálják azt a megoldást, amely lehetővé teszi a palesztinok N

em tudom, hányszor hangzott már el az utóbbi hónapokban Jugoszláviával kapcsolatban, hogy még soha nem volt ilyen nagy a polgárháború veszélye. És mégsem következett be a frontális összeütközés, mindig lehetett fokozni a feszültséget, hiszen csökkenteni maguk a szemben álló felek vagy nem akarták, vagy nem tudták. Viszont e hétvége után már azt kell leírni: még sosem volt ilyen kicsi a béke esélye, mint most. A különbség, úgy érzem, nem csak árnyalatnyi. Eddig az ember szüntelenül arra törekedett, hogy a béke esélyeit latolgassa, ösztönösen irtózva a rossztól, a háború lehetőségeinek mérlegelésétől, hiszen ezt a józan ész politikai perverziónak érezte volna. Most már szembe kell nézni a valósággal. Mintha az EK-misszió vasárnap este bejelentett kudarca döbbentette volna csak rá az európai politikacsinálókat arra, hogy elkéstek. Igaz, hetek óta tesz az EK erőfeszítéseket, próbál közvetíteni, de ez kevés. Mintha lélektani fékjeink is lettek volna: jó, jó, a veszély fennáll, de azért Európa nem akarta elhinni, hogy itt is lehet háború, nem csak tőlünk messze, egzotikus kontinenseken. Európa elkésett, mert hónapokkal ezelőtt kellett volna lépni, amikor sűrűsödtek a viharfelhők. Mintha nem lennének tapasztalatok a Balkánnal. De még tovább kell menni: cselekedni hónapokkal ezelőtt kellett volna, felfigyelni még korábban. Két-három évvel ezelőtt, amikor Koszovo forrongott, amikor a nagyszerb nacionalizmus támadást indított az albán kisebbség ellen, amikor a hazug belgrádi propaganda egy nemzetiség önvédelmi reflexeit szeparatizmusként tüntette fel. És ezt megettük, megette a Nyugat is, hiszen még egy ejnye-bejnyét is csak halkan mondott rá. Többször leírtam már: Európának részvételét a békekonferencián. Azonnal hozzáfűzte: a konferenciáról nem lehet kizárni a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinokat. Vasárnap váratlan látogatás Líbiába utazott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök. Tripoliban találkozott Moamar Kadhafi legfelsőbb líbiai vezetővel, ám a tárgyalásokról nem közöltek részleteket a hírügynökségnek. Egyiptom, az Egyesült Államok arab szövetségese közvetíteni próbál az USA és Líbia között, amelyet a Nyugat a terrorizmus támogatásával vádol. A Polisario front harcosai a tegnapra virradó éjszaka azzal vádolták meg Marokkót, hogy vasárnap légitámadást hajtott végre az egyik oázis ellen NyugatSzaharában, ahol már csaknem két éve nem hivatalos tűzszünet van érvényben. Az algíri rádióban beolvasott közlemény hangsúlyozza, a marokkói légierő Tifariti oázist támadta, amely a marokkói hadsereg ellenőrzése alatt tartott területeken kívül esik. A berepülést „elszigetelt incidensként" értékelték, és a Polisario nem közölt adatokat sem ágazatokról, sem pedig az anyagi károkról. Mint ismeretes, a Polisario 1976, a spanyolok távozása óta harcol NyugatSzahara függetlenségéért, a területre azonban igényt tart II. Hasszán marokkói király is. A két fél az idén fogadta el az ENSZ-béketervét, amely feltételezi, hogy 1992-ben népszavazást tartanak NyugatSzahara jövőjéről. nincs hatékony válságkezelő mechanizmusa. Van az Európai Közösségek, amely rendelkezik jól bevált gazdasági intézményekkel, struktúrákkal, de politikai uniója csak kialakulóban van, most kényszerült először intenzívebb külpolitikai szerepvállalásra, s biztonságpolitikai, ne adj isten konkrét katonai feladatok megoldására nem rendezkedett be. Van egy NATO is, de ez három dolog miatt nem jöhet most számításba. Egyrészt a jugoszláv tagköztársaságok egy része is, meg Moszkva is agressziónak tekintené, ha NATO-katonák próbálnák biztosítani a rendet. Másrészt a NATO nem rendfenntartó erő, hanem még mindig regionális katonai szervezet, s felhatalmazása a tagországok biztonságának védelmére van. A harmadik ok: a NATO nem csupán európai szövetség, az USA pedig világosan értésre adta: az Öbölben vezető szerepet játszott, de a Balkán kifejezetten európai ügy, ezt a gordiuszi csomót Európának kell nem kibogoznia, mert arra már nincs idő, hanem kettévágnia. És van az összeurópai folyamat (EBEÉ). Csak pár hete hozták létre biztonsági kérdésekben illetékes két szervét, a konfliktusmegelőző központot és a miniszteri tanácsot. Ez utóbbi eléggé nehézkes, harmincöt külügyminisztert nem lehet bármikor összehívni. Az EK-misszió kudarcára az európai külpolitika nagy öregje, Genscher mémet külügyminiszter reagált elsőként konkrét javaslatokkal. Vasárnap azt mondotta, azonnal össze kell hívni a tizenkét EK-külügyminisztert a jugoszláv válságban bekövetkezett, minden eddiginél rosszabb helyzet megIrak vasárnap először ismerte be hivatalosan, hogy katonai célú bakteriológiai kutatásokat végzett, amelyeket azonban röviddel az Öböl-háború kirobbanása után leállított. Az INA hírügynökség közlése szerint az iraki fél még pénteken tájékoztatta az ENSZ ellenőrző misszióját, hogy Irakban nincs olyan központi laboratórium, amely katonai célú bakteriológiai kutatással foglalkozna. Ilyen kutatásokat korábban egy olyan laboratóriumban folytattak, ahol mással is foglalkoztak. Az említett forrás szerint Irak már 1990 őszén abbahagyta a bakteriológiai kutatást, mivel tartott az Egyesült Államok és szövetségeseinek támadásától. Bagdad ez év februárjában aláírta tűzszüneti szerződést, amely szerint fel kell számolnia tömegpusztító fegyvereit. Az Egyesült Államok figyelmeztette Irakot: újabb támadást indít, ha Bagdad nem fedi fel katonai titkait. Az INA szerint az iraki külügyi szóvivő közölte az ENSZ-misszió tagjaival, hogy jelenleg Irak a saját területén nem rendelkezik sem bakteriológiai fegyverekkel, sem pedig olyan anyagokkal, amelyekre szükség van e fegyverek gyártásához. Az ENSZ-szakértőket meghívta, tegyenek ellenőrzést az említett objektumban. Az amerikai Kongresszus szenátusa a hét végén szavazattöbséggel támogatta, „alkalmazható minden szükséges eszköz", hogy Irakot megfosszák a tömegpusztító fegyverektől. Ezt a nem kötelező érvényű szavazást Bob Dole, a republikánusok szenátusi vezetője javasolta. Szerinte a „Kongresszus véleménye" figyelmeztetés Szaddam Husszein elnöknek. „Ha Ön, Szaddam Husszein nem tesz azonnali lépéseket, nem semmisíti vitatására, de tegnap reggel a holland fővárosban azt mondták, hogy erről semmit nem tudnak. Kár, mert minden perc drága. Másik javaslata pedig az volt, hogy - az előzőtől függően - szerdára Prágába hívják össze az EBEÉ 35 országának különmegbízottait. Ez utóbbihoz kötve pedig ismét arról beszélt, hogy az ENSZ békefenntartó erőihez hasonlóan létre kellene hozni az EBEÉ kéksisakosait is. Nem hetek, csupán napok óta folyik a vita Genschernek erről a ötletéről, s személy szerint csak remélni tudom, hogy a jugoszláv belháború közelsége ráébreszti a kétkedőket: neki van igaza! Tehát az egyik alapvető kérdés az, sikerül-e a német diplomácia vezetőjének nagyon gyors és határozott cselekvésre serkentenie kollégáit. Most az lett volna az EK-misszió küldetése, hogy az összes érintettel folytatott konzultációk után aláírjanak egy új, a brioni nyilatkozatot kiegészítő megállapodást a harcok befejezéséről. Ami új: Hans van den Broek holland külügyminiszter, a misszió vezetője még nem volt ugyan hajlandó megnevezni, hogy ki okozta a kudarcot, de kollégája, Jacques Poos, a luxemburgi diplomácia vezetője nem tett lakatot a szájára és Szerbiát nevezte meg, mondván: Szerbia egyedüli célja a szerb területek növelése. Amint kiderült, Szerbia kommunista elnöke, Milosevics egyetlen kérdésről sem volt hajlandó érdemben tárgyalni. Pedig szombaton reggel még úgy tűnt, jól fog menni minden, ekkor jelentették be, hogy az államelnökség ismét elrendelte az azonnali tűzszünetet az egész országban. Csak a testület elnöke, a hormeg vegyi, biológiai és atomfegyvereit, akkor az Egyesült Államok, az elnök és a Kongresszus közösen teszi ezt meg Ön helyett" - jelentette ki Dole szenátor. Közben Irak ismét azzal vádolta az USA-t és nyugati szövetségeseit, hogy a Bagdad elleni szankciókat Szaddam Husszein megdöntésére használják *ki. Muhammad Mahdi Szaleh kereskedelmi miniszter kijelentette, a francia javaslat, amely feltételezi az olaj eladásának engedélyezését és az élelmiszerimportot, valamint az élelmiszerek elosztását ellenőrzés alatt, Irak számára elfogadhatatlan, mivel lényegében azt jelenti, hogy folytatódnak az Irak-ellenes szankciók. „Soha senkinek nem engedjük meg, hogy beavatkozzon belügyeinkbe" - jelentette ki a miniszter sajtóértekezletén. Egyben hangsúlyozta: Bagdad állítólag már a jegyrendszer bevezetésével biztosította az élelmiszerek megfelelő elosztását. Franciaország néhány nappal ezelőtt javasolta az ENSZ Biztonsági Tanácsának, azok, akik Iraktól olajat vásárolnak, közvetlenül a világszervezetnek fizessenek. Az így szerzett eszközökből szigorú ellenőrzés alatt megvásárolják a szükséges termékeket, a többi pénzből pedig az iraki adósságokat törlesztenék. Nagy-Britannia a Kuvait elleni invázió előtti két évben több mint 8 tonna uránt adott el Iraknak - közölte vasárnapi számában a Sunday Times című londoni lap. Az iraki atomipar jelenleg száműzetésben élő vezető képviselője szerint a brit szállítmányokat Husszein programjának megvalósítása során használták fel. Azt is elmondta, hogy akár két éven belül is előállíthatnák az iraki atombombát. vát Stipe Mesic szavazott ellene, szerinte ez a határozat csak a szerb területi igényeket erősíti meg, hiszen leszavazták azt a javaslatát, hogy a jugoszláv hadsereg katonáit rendeljék vissza a laktanyákba, majd pedig vonják ki Horvátországból. Mert mára már bebizonyosodott: lehet, hogy esetenként a hadsereg tényleg szétválasztotta a szerb és a horvát fegyvereseket, de többnyire a horvátországi szerb fegyvereseket és a Szerbiából átdobott csetnikeket támogatta, látta el őket utánpótlással. Mennyire jugoszláv ez a hadsereg, ha az orra előtt öltöznek szerb civilek a hadsereg egyenruhájába és úgy támadják a horvát rendőröket? Milosevics azzal, hogy most mindent elutasított, kimutatta a foga fehérét, bizonyította, amit eddig is mindenki tudott: az ő célja egyáltalán nem a jugoszláv egység megőrzése, ahogy azt eddig megpróbálta elhitetni a világgal - az utóbbi hetekben már nem sok sikerrel. T

ekintettel a Horvátországban uralkodó (hadi)állapotokra, érthető volt a horvát parlament szombati reagálása: legyen tűzszünet, de csak a hadsereg visszarendelésével. Ugyanakkor Horvátország megszakítja kapcsolatait Szerbiával. Lehet-e még ilyen körülmények között esélye a békekötésnek? Ne vádoljon senki elfogultsággal, szerbellenességgel, ezért hozzá kell tennem: a horvát vezetésnek is korábban kellett volna felébrednie, engedékenyebbnek lennie és demokratikus módon autonómiát ajánlania az ottani szerbeknek. Ha ezt időben teszi és nem most, az utolsó pillanatban, akkor talán nem fajultak volna idáig a dolgok. De most már a megoldás, mondhatnám: a háború kulcsa, Szerbia kezében van. Egy kis józanság még most sem jönne későn. MALINÁK ISTVÁN 1991. AUGUSZTUS 6. NÉHÁNY SORBAN ^—igorítják a balesetek megelőzése OZ érdekében a külföldi autóbuszok ellenőrzését Ausztriában. Ezt a csehszlovák autóbusz közelmúltbani súlyos balesete váltotta ki. Az osztrák lapok tájékoztatása szerint az ellenőrzés időpontját nem fogják előzetesen bejelenteni, mert tartanak attól, hogy a buszok vezetői messzire elkerülnék az ellenőrző pontokat. Beszámoltak arról is, hogy az ellenőrzéseket nemcsak a keleti országokból érkezett autóbuszokon fogják elvégezni. V

asárnap a csehszlovák határőrök lezárták a határt a Lengyelországból visszatérő román állampolgárok előtt. Az esetről a Gazeta Wyborcza lengyel napilap tegnapi számának első oldalán tudósított. Az írás címe sokat sejtető: „A román - persona non grata". Határőreink a Krakkó és Budapest, valamint a Varsó és Szófia között közlekedő gyorsvonatokból összesen 45 román állampolgárt szállítottak le, köztük hét gyereket. Valószínűleg cigányszármazásúak voltak mindanynyian. A lengyel lap azt állítja, hogy a védelmi miniszter helyettesének parancsa alapján tartóztatták őket fel Csehszlovákiában, s megjegyzi, hogy a csehszlovákok nem engedik be azokat a románokat, akik illegálisan akartak Németországba szökni, s akiknek a útlevelébe a lengyei határőrök bejegyezték, hogy azonnal el kell hagyniuk Lengyelországot. A lengyel külügyminisztérium ez ügyben felveszi a kapcsolatot a csehszlovák szervekkel. Egyelőre Lengyelországból a románok a Szovjetunión keresztül térhetnek haza. N

orman Lamont brit pénzügyminiszter azzal az ígérettel fejezte be vasárnap ötnapos szovjetunióbeli látogatását, hogy igyekszik segélyeket szerezni a szovjet mezőgazdaság számára. Miután meglátogatott egy Kijev melletti mezőgazdasági vállalatot, elmondta: hamarosan találkozik John Gummer brit mezőgazdasági miniszterrel, s megvitatja vele, miként lehetne együttműködni a szovjet farmerekkel. O

roszországban vasárnap lépett érvénybe Borisz Jelcin depolitizáló rendelete, amellyel kimondta, hogy a munkahelyeken meg kell szüntetni a pártszervezeteket. Mint ismeretes, e kérdés körül az utóbbi két hétben óriási viták folytak, a konzervatív párttagság azt szerette volna bebizonyítani, hogy Jelcin alkotmányellenesen járt el. A szovjet alkotmánybíróság már egy hete foglalkozik az üggyel, de még nem jutott dűlőre, s ezért felszólította Jelcint, hogy egy időre függessze fel a határozatot. O erre nem volt hajlandó, elutasítja azt, hogy bárki is kétségbe vonja döntésének helyességét. Azzal érvel, hogy az Oroszországi Föderáció alkotmányának semmiképpen sem mond ellent. A kommunista tisztségviselők sorában valóságos pánik tört ki, hiába igyekezett az orosz elnöki iroda enyhíteni a helyzeten azzal, hogy bejelentette: nincs pontosan meghatározva, meddig kell a rendeletet végrehajtani. J

acques Delors, az Európai Közösségek bizottságának elnöke a Financial Timesnak adott interjújában a közösség hosszú távú fejlődését fantasztikusnak nevezte. Ennek ellenére a hibákat sem tagadta le, azt bírálta, hogy az EK csak lassan halad a pénzügyi unió felé. Ausztria és Svédország felvételi kérelmével kapcsolatban megjegyezte: „Túl korai lenne a menyegző időpontjáról beszélni akkor, amikor még az eljegyzés módját sem határoztuk meg." A tizenkettek év végi csúcstalálkozóján valószínűleg konkrétabb választ adnak mindkét kérelmezőnek. Delors szerint az EK létfontosságú döntés előtt áll: vagy megmarad a „gazdagok klubjának", vagy olyan tömörüléssé válik, amelynek megfelelő súlya lesz a világban. Azt mondotta, a berlini fal leomlása előtt Európát „a rossz kommunisták ellen az atomernyőt tartó amerikai gavallér védelmezze, ... de ennek már vége. Nem lehet, hogy az európai társaságok 90 százaléka az amerikaiak, a japánok és a svédek kezében legyen". K

ülönböző spekulációk láttak napvilágot az utóbbi időben Pekingben arról, hogy a kínai politika nagy veteránja, Teng Hsziao-ping beteg, ugyanis február óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, sőt a KKP megalakulása 70. évfordulójának ünnepségein (júliusban) sem vett részt. A fia, Teng Phu-fang most bejelentette: apja nagyon jó egészségnek örvend, s a közeljövőben egy tengerparti üdülőbe kíván menni, ahol sokat szeretne úszni. Hozzátette, az orvosok szerint az apja annyira egészséges, hogy akár még 10 évig is elélhet. Teng Hsziao-ping jelenleg 87 esztendős. A KAPITÁNY ELSŐKÉNT MENEKÜLT... AZ OCEANUS KATASZTRÓFÁJA MÉG NÉGY SZEMÉLY UTÁN KUTATNAK A mentőcsoportok tovább kutatnak azon négy személy után, akik a vasárnap, a délafrikai partok közelében elsüllyedt Oceanus nevű görög hajó utasai voltak. A tegnapi jelentésekből még nem derült ki, hogy mi okozta a szerencsétlenséget. Tekintettel arra, hogy a katasztrófa az ún. „vad partok" (a Transkei bantusztán részét képező lakatlan terület) közelében történt, katonai források lehetségesnek tartják, hogy a 150 méter hosszú hajó a viharban nekiütközött egy sziklának, vagy zátonyra futott. A dél-afrikai közlekedésügyi minisztérium vasárnap este megkezdte az esetleges bombamerénylet kivizsgálását, ugyanis East London kikötőváros rendőrei egy ilyen merénylet lehetőségéről tájékoztattak, még mielőtt a hajó kifutott volna a nyílt vizekre. Az 580 utas valamint a személyzet közül 200-at közvetlenül a hajó fedélzetéről evakuáltak, további 400 embert a katonai helikopterek és a mentőhajók húzták ki a vízből. Az Oceanus 90 perccel azután süllyedt el, hogy az utolsó személy is elhagyta a fedélzetei. Szemtanúk szerint kevés volt a mentőcsónak, úgyhogy a hajótöröttek túlnyomó többsége csak a mentőövekben bízhatott. Az egyik utast 10 óra után találták meg a viharos tengerben, 13 kilométerre a szerencsétlenség helyszínétől. A Reuter hírügynökség szerint az utasok azzal vádolták a hajó legénységét, hogy a süllyedő hajót már akkor elhagyták, amikor még több száz személy volt a fedélzeten. A tengerészek állítólag elfoglalták a két motorcsónakot, és sorsukra hagyták az utasokat. „Ezután pánik tört ki a fedélzeten, mivel senki sem tudta, hogyan kell leengedni a mentőcsónakokat a vízre - mondotta az egyik túlélő. A hajó kapitánya védekezett, azt állította, azért hagyta el az elsők között a fedélzetet, mert a partról akarta irányítani a mentést. Eszék környéki pillanatkép: horvát katonák egy megölt szerb fegyveres holttestét szállítják el. (Telefoto: ČSTK-AP) BÉKEESÉLYTELENSÉG...?