Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-03 / 180. szám, szombat

HÍREK-VÉLEMÉNYEK lÚJSZÓi 1991. AUGUSZTUS 3. VILNIUS KÖVETELÉSE: VONJÁK KI A SZOVJET CSAPATOKAT GORBACSOV FOGADTA A BRIT PÉNZÜGYMINISZTERT Mihail Gorbacsov szovjet államfő csütörtökön a Kremlben fogadta Norman Lamont brit pénzügyminisztert, akivel a gazdasági reformról tárgyalt. A találko­zó után a brit vendég újságírók előtt kijelentette, Gorbacsov eltökélt szándéka a piacgazdaságra való áttérés és a régi központi tervgazdálkodás felszámolása. Azt mondta, ő nem ellenzi a Szovjetunió tagságát a Nemzközi Valuta Alapban, de a Szovjetunió hasznára lehet az a műsza­ki segítség is, amelyet az alapban való társult tagság biztosít a számára. A londo­ni G 7 csúcson, mint ismeretes, ilyen tagságot ajánlottak fel a szovjet elnöknek, ő viszont teljes jogú tagságért folyamodott az elmúlt héten. Lamont egyébként a G 7 képviselőjeként tartózkodik négynapos lá­togatáson a Szovjetunióban, annak a megállapodásnak az értelmében, amely szerint a hét legfejlettebb ország állandó párbeszédet folytat a Szovjetunióval a gazdasági fejlődésről, és műszaki ta­nácsadói segítséget nyújt Moszkvának. Az Oroszországi Föderáció és Ka­zahsztán augusztus 20-án aláírja az új szövetségi szerződést - jelentette ki csü­törtökön este újságírók előtt Borisz Jel­cin orosz államfő. Szerinte ez a két köz­társaság elsőként szentesíti a többhóna­pos tárgyalások eredményeként kidolgo­zott szerződést. Az egész aláírási proce­dúra szeptemberben ér majd véget, s állí­tólag Ukrajna zárja majd a sort. A litván parlament csütörtökön este felhívást fogadott el a világ országaihoz, amelyben kérte, hogy a nemzetközi kö­zösség támogassa azt a követelését, hogy Litvániából vonják ki az összes szovjet katonai alakulatot, mindenekelőtt a különleges belügyi egységeket (OMON). Az izlandi és a dán parlamentet pedig arra kérte a litván törvényhozás, hogy a Biztonsági Tanácsban vessék fel a Litvánia elleni szovjet agresszió kérdé­sét. Az összeurópai folyamat (EBEÉ) or­szágaitól azt kérte, a szovjet-litván kap­csolatok normalizálása érdekében érvé­nyesítsék az EBEÉ mechanizmusait. A litván parlament rendkívüli ülésének ez a határozata válasznak tekinthető a lit­ván vámház elleni szerdai támadásra. Mint ismeretes, hat litván rendőrt és vá­most brutálisan meggyilkoltak, kettőt pe­dig súlyosan megsebesítettek. Az egyik sérült állapota még mindig válságos. EGY ÉVVEL KUVAIT MEGSZALLASA UTAN IRAK NEM JELENT KATONAI VESZÉLYT Tegnap volt egy esztendeje annak, hogy Irak lerohanta Kuvaitot, s az évforduló kapcsán természetesen számtalan helyzetelemzés látott napvilágot. A Penta­gon csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentése például megállapítja: az iraki hadsereg, annak ellenére, hogy a háború­ban 3800 harckocsit vesztett, még mindig 2000 tankkal, több százezer katonával és több száz repülőgéppel rendelkezik. Az Öböl-háború előtt az iraki volt a világ negyedik legnagyobb hadserege: öt és félezer harckocsija, 7100 páncélozott csapatszállítója, 3100 ágyúja, 500 rakétá­ja és 800 harci repülűgépe volt. Jelenleg az iraki hadsereg létszáma 400 ezer fő, a haditechnika természetesen jelentősen lecsökkent. Pete Williams, a Pentagon szóvivője sajtóértekezletén azt húzta alá, a megmaradt iraki harckocsik már nem olyan hatékonyak, a légvédelme is súlyos károkat szenvedett. Leállították az iraki tömegpusztító fegyverek gyártásának programját is. Irak tehát nem hadsereg nélküli ország, de az iraki katonaság e pil­lanatban már nem jelent fenyegető ve­szélyt a térségben. Egyidejűleg bejelen­tette, hogy most, egy évvel Kuvait leroha­nása után Szaúd-Arábiában és Kuvaitban 42 ezer amerikai katona állomásozik. A Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség a Biztonsági Tanács elé terjesztette az iraki nukleáris technológia átfogó fel­térképezésének a tervezetét. E dokumen­tum szerint az ügynökség lehetőséget kapna arra, hogy a jövőben is ellenőrizze az iraki atomkutatást, s korlátlan joga lenne az iraki határok átlépésére, vala­mint az országban való mozgásra. A New York Times ezzel kapcsolatban megálla­pította: Szaddam köteles lesz az ügynök­ség elé terjeszteni az összes nukleáris anyag és berendezés jegyzékét, s azon­nal jelezni kell majd a legkisebb változá­sókat is. A ten/ feltételezi továbbá, hogy Irak ismerteti az ügynökséggel az összes tervezett atomerőmű tervdokumentációit, éspedig minimum 180 nappal az építés megkezdése előtt. Az évforduló kapcsán Margaret Tha­tcher brit exkormányfő is nyilatkozott. Szerinte az öbölbeli béke feltétele az, hogy Szaddam Husszeint nemzetközi bí­róság elé állítsák. A kuvaiti televíziónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „Egyértelműen értésre kell adni, hogy az iraki nép számára biztosítani kell az em­beri jogokat, s nem szabad kitenni olyan brutalitásnak, mint amilyennek a kurdok illetve a siíták voltak. ARASZOLÁS AZ EK FELÉ Az Európai Közösségek bizottsága tegnap Brüsszelben jelentést tett közzé a Csehszlovákia társult tagságáról folyta­tott hatodik tárgyalási forduló eredmé­nyeiről. A dokumentum szerint a Zdenék Pírek külügyminiszter-helyettes vezette csehszlovák küldöttség ismertette hazánk álláspontját a kölcsönös kereskedelemről, s ezt a tizenkettek kedvezően fogadták. A felek megállapodtak a jövőbeni szerző­dés előszavában, a politikai párbeszéd, a kulturális együttműködés, az intézmé­nyes ügyek és a gazdasági együttműkö­dés egyes kérdéseiben. Bizonyos előrelé­pés volt az acélkereskedelem probléma­körében és a kölcsönös kereskedelem olyan pontjaiban, mint a dömping és a versenypolitika. Szeptemberben vitatják meg a szerződésnek a tőkemozgásra és a szolgáltatásokra vonatkozó fejezeteit. A hetedik tárgyalási fordulót októberben tartják. Pablo Benavides, az EK-küldött­ség vezetője kijelentette: az egynapos szerdai forduló nagyon intenzív és konst­ruktív volt, és a csehszlovák fél jól felké­szült a tárgyalásokra. JICCHAK SAMIR BEADTA A DEREKÁT REÁLIS AZ ESÉLY A KÖZEL-KELETI KONFERENCIÁRA Izrael hajlandó részt venni a kö­zel-keleti békekonferencián, mivel megállapodás született a palesztin delegáció összetételéről. Ezt csütör­tökön este jelentette be Jicchak Samir kormányfő a televízióban. Hangsúlyozta, az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy a küldöttség­ben nem kapnak helyet a PFSZ tagjai, továbbá a kelet-jeruzsálemi palesztinok és a palesztin diaszpóra képviselői. Az izraeli kormányfő sze­rint izraeli-amerikai munkabizottsá­got hoztak létre, amely a jövő hét elején megkezdi egy közös emlé­keztető kimunkálását az e kérdésről szóló megállapodás alapelveiről, va­lamint a békekonferencia céljairól. Egy magát megnevezni nem kí­vánó hivatalos amerikai képviselő újságíróknak elmondta: James Ba­ker külügyminiszter csütörtöki jeru­zsálemi tárgyalásai során megígér­te, hogy mind Izraelnek, mind az arab országoknak írásos garanciá­kat ad arra, hogy megnyeri őket a konferencia ügyének. A már emlí­tett palesztin delegáció mellett ez más, eddig vitatott kérdéseket is felölel, így például biztosította Sa­mirt arról, hogy a Biztonsági Tanács egy ideig nem foglalkozik a közel­keleti helyzettel. Ariel Sáron lakásépítési minisz­ter történelmi hibának nevezte azt, hogy Izrael a mostani körülmények között részt vesz a békekonferenci­án. A Le Figarónak nyilatkozva kije­lentette: az egész egy csapda, s Iz­raelnek bárminemű tárgyalások megkezdése előtt követelnie kellene azt, hogy az olyan államok, mint Szíria vagy Jordánia számolják fel területeiken a terrorista bázisokat. Sáron szerint, azok az amerikaiak, akik Hafez Asszad szír államfőben tárgyalópartnert látnak, éppen akko­ra hibát követnek el, mint Szaddam Husszein esetében tették. Sáron szerint az utóbbi hónapok­ban fokozatosan szétesik az izraeli politika, párhuzamosan azzal, aho­gyan feladja követeléseit, legyen szó akár az ENSZ részvételéről a békekonferencián, vagy pedig a másik korábbi alapvetőnek tekin­tett felvételről: mindaddig nem kez­dődhetnek tárgyalások, amíg az arab államok nem számolják fel a terrorizmust. Az amerikai külügyminiszter teg­nap Jeruzsálemben, az amerikai képviselet épületében tárgyalásokat kezdett a megszállt területek palesz­tinjainak küldöttségével. „Úgy vé­lem, a közel-keleti békekonferencia már nemcsak álom" - mondotta Baker közvetlenül a találkozó előtt. Emlékeztetett arra, hogy eddig min­den érintett fél pozitívan nyilatkozott ez ügyben, kivéve éppen a paleszti­nokat. Egyébként a palesztin dele­gációt a Bakerrel folytatott tárgyalá­sokon a kelet-jeruzsálemi Fejszál Husszeini vezeti. Ez azért érdekes mert a békekonferencián Izrael el­képzelései szerint a kelet-jeruzsále­mi palesztinok nem vehetnek részt. Libanoni felkelők tegnap két íz­ben is támadták a Libanon déli ré­szén lévő ún. biztonsági övezetben az Izrael-barát Dél-libanoni Hadse­reg állásait. Az akciókat az Irán­barát Hezbollah követte el. A tenger színe éppen olyan változó, mint tavaly vagy azelőtt, egyszer azúrkék, majd mélyzöldből szinte feketébe vált. A sirályok is éppen úgy vijjognak s köröznek a móló fölött, és a megannyi apró sziget buja zöldje is változat­lanul csalogat. A természet nem hajlandó tudomást venni a parton zajló eseményekről, Neptunus sem siet tengerárral sem a horvát, sem a szerb halandók segítségére, hagyja, hogy birodalma partján ro­pogjanak a fegyverek, gyilkolják egymást a né­pek, az ő dolguk - ami annyira ésszerűtlen - számára nem is létezik. Olaszországon keresztül igyekszünk eljutni a jugoszláv tengerpartra. Goriziához közeledve egy magaslaton álló páncélosautóból a katona mereven szegezi géppuskáját az útra, autónkra. Furcsa érzés - nem félelem, csak döbbenet - ezek igazi katonák, igazi fegyverek. Az olasz határőrtől érdeklődünk, folytathat­juk-e utunkat Biograd felé. Ha Zadar után nem térünk rá a benkovaci vagy az obrovaci útra, ahol a horvátok és a szerbek között összetűzések vannak, a tengerparton eljuthatunk Biogradba - magyarázza készségesen, a térképen mutatva a veszélyes pontokat. Utunkat tehát Triestnek vesszük, hogy ott lépjük át a határt. Lassan alkonyul, a határhoz közeli olasz városkákban mintha megállt volna az élet, alig járnak páran az utcákon. Az esti szürkületben, az út bal oldalán feltűnik a doberdói csata több ezer magyar áldo­zatának emlékére emelt monumentális emlékmű keresztje, s alig pár méterrel tovább egy ágakkal, zöld hálóval álcázott páncélautó körül megpillant­juk az állig felfegyverzett katonákat. Ez még Olaszország. Már éjszaka van, amikor Triestnél átlépjük a határt, hogy Ankaranban, a kempingben töltsük az éjszakát. Ezen a tájon, a szlovén tengerparton a helyzet nyugodt, már megérkeztek az első turisták. A kemping ugyan nem zsúfolt, de már vannak lakói. Szlovéniát elhagyva a Zadar felé vezető úton észrevehetően gyér a forgalom, Második napja vagyunk úton, nem hallgattunk híreket, így csak találgatjuk, miért köszöntenek bennünket szinte kivétel nélkül a mellettünk elha­ladó autók, Viktória - a szabadság V betűjét mutatva. Biogradban Mió barátunk is őszinte lelkesedéssel fogad - örül, hogy ,,elmerészked­tünk" hozzájuk. Megérkezésünkkor - július második hetében - Mió bizakodó: Szlovéniának már szinte biztos, hogy sikerül kiválnia a jugoszláv szövetségből, megszabadulnia a szerbektől - mondja, s Horvát­országnak sem lehet más az útja, hiszen nekik sincs semmi közük a szerbekhez. A horvát, akárcsak a szlovén, mindig is a nyugat-európai kultúrához tartozott, s abból is elegük van már, hogy a szerbekre dolgozzanak - magyarázza. Reggel, amikor hajónkat vízre bocsátjuk, hogy két teljes hétig csak a tengeren s a tengerrel éljünk, azért még figyelmeztet, hogy a „Kalóz­öblöt" (térképen nem található ez a megnevezés, egymás közt emlegetünk így egy, a szerb határ­hoz már közeli, homokos partú, kikötésre alkal­mas öblöt) kerüljük, mert ide már átjárnak a cset­nikek, milicistákat támadnak meg, s rettegésben tartják a környező falvak lakosságát. Zirje szige­tét sem tanácsos megközelítenünk, ez ugyanis katonai támaszpont - lát el további jótanáccsal. A tenger napok óta nyugodt, ám a víz színével vetekedő kék égen úszó fehér fátyolfelhők a vi­har, a „bóra" közeledtét sejtetik. Hajónkat egy védett kikötőbe kormányozzuk. Bettinában egy ismerős magánmólójához erősítjük a hajót, hogy védve legyen a partot olykor iszonyatos erővel ostromolni képes hullámok elől. A vihar egy-két óra alatt szerencsésen elvonul, az égdörgés már nagyon távolról hallatszik, amikor az éjszaka csendjét fegyverropogás veri fel. Kalasnyikovok - jegyzi meg a barátom. Valahol a Sibenik felé vezető úton lőnek - csetnikek, szerb terroristák? Napokig hallani vélem a fegyverropogást, halluci­nálok, ha a távolban autót indítanak. A parton Mió vár bennünket. Már nyoma sincs a két héttel ezelőtti bizakodásának. Napok óta bizonytalanságban, félelemben élnek; két napig nem volt áramszolgáltatás, szétverték egy szerb szállodáját, Sibenik környékén sok a halott, egy Horvátország elleni általános szerb támadástól tartanak (a jugoszláv szövetségi hadsereget csak szerbnek tekintik), s elképzelhető, hogy Biogra­dot bombázni fogják. Horvátország akkor veszí­tett - jegyzi meg keserűen - amikor átengedte területén a Szlovénia ellen vonuló hadsereget. A hajót partra vontatjuk, talán nagyobb bizton­ságban lesz Mió kertjében, mint a kikötőben. Rijekán - Ljubljanán - Grazon át indulunk hazafelé. Rijekát elhagyva, Rupa határában egy útmenti tisztáson megpihenünk, s nyugodtan eszegetjük vacsoránkat. Egy autóból katonák integetnek felénk, mi visszaintegetünk, s csak később, ami­kor folytatjuk utunkat, tudjuk meg, minek köszön­hettük a katonák kitüntető figyelmét. Táborhe­lyünktől pár méterre, az út mellett felfedezzük a táblát, amelyen piros betűk hirdetik „Vigyázat, aláaknázott terület". A köszöntésnek vélt integetés figyelmeztetés volt. TÓTH ERZSEBET NÉHÁNY SORBAN B ulgária parlamentje csütörtö­kön úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg az 1967-ben aláírt szovjet-bolgár barátsági szerző­dést. A bolgár képviselők szerint új egyezményt kell kidolgozni. Viktor Vlkov külügyminiszter a televízióban felolvasta a közös bolgár-szovjet nyilatkozatot, amelyből kiderült, hogy mindkét ország tárgyalásokat kíván kezdeni az új szerződésről. A dokumentum többek között hang­súlyozza: erre azért van szükség, mert mindkét országban demokrati­kus változások történtek. A bolgár ellenzék az elmúlt hónapokban többször is rámutatott arra, hogy az új szerződésből ki kell hagyni a kato­nai együttműködésről szóló cikke­lyeket. N elson Mandela, az Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) veze­tője latin-amerikai körútjának utolsó állomásán, Rio de Janeiróban csü­törtökön ismét az új ideiglenes dél­afrikai kormány megalakítására szó­lított fel. Szerinte a mostani pretoriai kabinet nem folytat tisztességes po­litikát. Kijelentésével az Inkatha mozgalomnak a kormány által nyúj­tott támogatás körül kirobbant bot­rányra utalt. C abrisas Ruiz kubai külkereske­delmi miniszter tokiói látogatá­sa során arra kérte a japán vállalko­zókat, hogy 1995-re halasszák el a kubai adósság lefizetésének ha­táridejét. Erről tegnap tájékoztatott a Nihon Keizai Simbun című japán gazdasági napilap. A miniszter a ja­pán társaságoknak átadott doku­mentumban gazdasági támogatást kért, konkrétan: egymillió doilárt az idegenforgalom fejlesztésére és az elavult vállalatok felújítására. Kuba egyébként 150 milliárd jennel (több mint egymilliárd dollár) tartozik Ja­pánnak. L eállították a szovjet állami tulaj­donban levő panziók, üdülőköz­pontok és hétvégi házak eladását. Erről a miniszteri kabinet csütörtöki ülésén született határozat. A további eladásokra csak azután kerülhet sor, ha eldöntötték, mily módon pri­vatizálják az állam kezében levő említett objektumokat. Az egyes ál­lami „dácsák" eladását magántulaj­donosoknak a közelmúltban bírálta a szovjet parlament, kiderült ugyan­is, hogy számos befolyásos minisz­terhelyettes és titkár az értékénél lényegesen olcsóbban vásárolta meg az objektumokat. M ár az Egyesült Államokba is átterjedt a Latin-Amerikában pusztító kolerajárvány. Az USA-ban eddig 14 esetről tudnak. Ezzel összefüggésben a betegségek ellenőrzésével foglalkozó központ felszólította az amerikaiakat: a jár­vánnyal sújtott országokból, terüle­tekről ne hozzanak be az Egyesült Államokba halakat és más gyorsan romló élelmiszert. A legtöbben New Jersey államban betegedtek meg, továbbá New Yorkban, Georgiában és Floridán. Az összes eset vala­hogy összefüggött a Dél-Ameriká­ban pusztító kolerajárvánnyal. New Yorkban például négy személy az Ecuadorból behozott rákoktól bete­gedett meg. S ri Lanka északkeleti részén a ta­mil szeparatisták újból kísérletet tettek arra, hogy visszaszorítsák a bekerített katonai tábor felé köze­ledő katonákat. A csütörtöki harcok­ban a tamil Tigrisek 150 tagja vesz­tette életét és további százan meg­sebesültek - közölték katonai for­rások. O któber elsejétől 23 200 dollár­ral megemelik az amerikai sze­nátorok évi fizetését, így az több mint 125 ezer dollár lesz. Az erről szóló törvénytervezetet csütörtökön hagyta jóvá az amerikai képviselő­ház. A honatyák ehhez valószínűleg nem nagy vonakodás után adták áldásukat, mivel januártól ők is eny­nyit kapnak fizetésként. Az emelés fejében azonban a képviselőknek le kell mondaniuk a különböző honorá­riumokról, amelyeket például keres­kedelmi társaságoknak vagy más érdekvédelmi csoportoknak tartott előadás után kaptak. JUGOSZLÁVIAI „KÉPESLAP" viszont több katonákat szállító gépkocsival talál­kozunk. Az autókon ülő fiatal férfiak (a horvát nemzeti gárda tagjai) arcán makacs elszántság. Ezek valóban lőni fognak, rándul össze a gyom­rom, amikor tekintetem találkozik az egyik katona tekintetével. A horvát tengerpart strandjai kihaltak. Ahol máskor ember ember hátán élvezte a nyár, a nap, a tenger örömeit, most csak néhány hazai üldögél mélázva. A vendéglők üresek, a tulajdo­nosok tétlenül ácsorognak az ajtóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom