Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám, szerda

RIPORT - INTERJÚ LÚJSZÓI 1991. AUGUSZTUS 21. NYAR A MANO-HEGY TÖVÉBEN Tévedés ne essék, az említett hegységet a térképen a tisztelt olva­só hiába is keresné - csupán a kép­zelet szülötte. Ám a harmóniai gyer­mektábor 230 résztvevőjének kiváló helyszín az izgalmas játékhoz, az önfeledt szórakozáshoz. Manapság, amikor egyre több vállalat, üzem válik fizetésképtelen­né, s adja le (át) üzemi, vállalati üdülőit, a falusi nagyszülők híján sokasodik a lakótelepi játszótereken gyülekező (unatkozó) gyerekek ha­da, szinte meglepetésként jött a hír, hogy az Istrochem (volt Vegyi Mű­vek) megtartotta üdülőjét és „saját" gyerekein kívül, sok más - például pozsonyi, ostravai, harmeneci, seni­cai - vállalatnak felajánlotta: náluk nyaraltathatják alkalmazottaik gye­rekeit. Semmi sem kötelező - kezdte tájékoztatóját Margita Muranová, a tábor vezetője. - A/gyerkőcök vagy 15 szakkörből (ének, idegen nyelv, karate, úszó, tenisz és egyéb sportok, rajz, tánc, turisztika stb.) választhatták ki azt, amelynek másnaponkénti foglalko­zásain részt kívánnak venni. De még ez a választás se n örökérvé­nyű, menet közben is változtatni lehet. A stábbal - 26 felnőtt vezető - (főiskolások) 16 csapatban foglal­kozunk a gyerekekkel éš úgy hatá­roztunk, hogy a nap java részét a szabadban töltjük, aktív pihenés­sel. A napi programhoz - míg tart a jó idő - ki kell használni az üdülő melletti medencét - strandolás is tartozik, valamennyi táborlakó nagy örömére. Kissé* zavar, hogy a kör­nyéken üdülők szabadon bejárnak a tábor területére, s használják a medencét, amely bizony így már zsúfolt. Arról, hogy a környékbeliek za­vartalanul élvezik a strandolási, meggyőződhettünk mi is. A csapat­vezetőket nem irigyeltük, csak nehe­zen tudtak felügyelni a sajátjaikra. Az idegenek elmondták, ezidáig ,,ki­rekesztették" őket a strandról, de amióta „demokrácia" van, a köz­(vállalati) vagyon mindenkié!(?) Szerintünk a strandolási kedvüket az is tetézi, hogy az Istrochem még szimbolikus belépődíjat sem szed. Hogy miért? - A tábori életet szervezni kell, ezért úgy rendezzük dolgainkat, hogy a nagyok és a kicsik egy csa­patban tevékenykedjenek. A tizen­évesek pedig szívesen vállalják a ki­sebbek felügyeletét, pátyolgatását - vallott sokéves táborvezetői ta­pasztalatáról Margita Muranová. Ne hízzanak meg, döntöttük el a táborozás kezdetén, ami persze nem jelenti azt, hogy éheztetjük őket. Inkább lehetőséget teremtünk a sok mozgásra - az ébresztőtől a takarodóig. A vezetők dolga úgy tervezni és szervezni a te­vékenységet, hogy elsősorban a gyerekek kreativitása érvényesül­jön. S fantáziájuk határtalan, alkotó­készségük csodálatos, öröm velük dolgozni. A „stáb" irodájába szinte a vég­szóra nyitott be Sidónia Ochabová szakácsnő, akinek főztjét nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is di­csérik. - Reggel hattól este kilencig dol­gozom, s akkor vagyok elégedett, ha üresek a tányérok. A gyerekek a tésztaféléket szeretik a legjobban, éppen ma kértek meg, süssek fán­kot. Ki tudna kérésüknek ellenállni? Étvágyuk nagy, vannak, akik este lefekvés előtt azzal keresnek fel, hogy éhesek. Ezért bevezettük a második vacsorát is. Ma este zsírt olvasztok, atöpörtyűből kenőt készí­tek. Ilyenkor már egyszerűbb az ét­rend összeállítása, több a zöldség és a gyümölcs. A nyaramat a tábor­ban töltöm, s bizony már érzem éveim súlyát, hiszen nyolc évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Kell a plusszjövedelem, ezért vállaltam, - panaszolta. S míg a vezetőnővel egyezkedett, a vacsorára igyekvőket faggattuk nemcsak a koszt, hanem a tábori élet felől is. - A legjobb az, hogy naponta úszhatunk. Igaz, kissé hideg a víz, ezért a vezetők 10 percenként kiker­getnek bennünket a medencéből. Az is jó, hogy az ébresztő nem hajnal­ban van, a korai kelésből kijut majd az iskolaév folyamán - számolt be Andrea, s rohant a többiek után. - A szakács néni jobban főz, mint az anyukám. Az a szuper, hogy nem kell naponta húst ennem - ör­vendezett a 10 éves Péter, s elvi­harzott az ebédlő­be, ahonnan buk­ta illata terjengett. A negyedik raj csoportosan érke­zett, énekszóval. 'A kicsik elmond­ták, minden raj egy-egy dalt vá­lasztott, az a „himnuszuk". A táborvezető megígérte, este egy igazi tábori éneket tanulnak majd. Az egyik fi­tos orrú, szőke hajú kislány arról beszélt, hogy a táborban na­gyon várják az es­ti posta-osztást. Ezért írjam meg - kérte -, hogy a szülők naponta írjanak nekik. De nem ám csak ké­peslapot, hanem hosszú levelet! (A kérést ezúttal teljesítem.) Gondoljunk rájuk - Kati igazat mondott - vette át a szót ismét a táborvezető. - Az esti sorakozó fénypontja nemcsak a „pontozás" (rend, szolgálat-telje­sítés stb.), hanem a posta. Aki részt Teljes felszereléssel az esti portya előtt... (ČSTK és Krascsenics Géza illusztrációs felvételei) PÉNZ NÉLKÜL NEM MEGY Hogyan él a demokrácia adta lehető­ségekkel, hogyan birkózik meg a min­dennapok gondjaival, feladataival, a Fü­leki Városi Hivatal és a helyi képviselő­testület? Erre kértünk választ Kasza Ti­bor polgármestertől és Takács János alpolgármestertől. - A legkomolyabb gondunk, hogy a régió egyik legnagyobb munkáltatója, a Kovosmalt vállalat fizetésképtelen. A valamikor nagynevű öntöde és zománcgyár dolgozói közül ma 2000-en munka­nélküliek - kezdte a beszélgetést Takács János -, s ez a tény jelentősen rányomja bélyegét a város gazdasági helyzetére. - Anyagi helyzetünket két részre kell osztani. Először is az állami beruházásokra, s ezen a té­ren aránylag jól állunk - vette át a szót Kasza Tibor polgármester. - A megkezdett állami épít­kezéseket befejezik. így épül egy 48 lakásos épület, amit jövőre adunk át. Kaptunk bizonyos pénzösszeget a húsztantermes alapiskola befe­jezésére is, úgyhogy a komplex lakásépítésre erre az évre 21 millió koronánk van. Tehát ezen a téren a város elöljárói nem panaszkodhatnak. Igaz, az év elején nem kaptak elegendő pénzt az alapiskola befejezéséhez, de az állami költségvetés utólagos elosztásánál ez a gond is megoldódott. A Stavoinvesta vállalat augusztus elsejétől fokozott erővel dolgozik az alapiskolán - melynek egy pavilonjában már április elsejétől folyt tanítás s az intézményt még ebben az évben átadják. - A másik rész a saját pénzforrásaink - folytat­ta az alpolgármester. - Törvényadta módon igyekszünk gyarapítani ezeket, amit néha a pol­gárok nehezen értenek meg. A városi önkor­mányzat által elrendelt fakultatív adókat nagyon szigorúan kezeljük, a közterület-használati díjat, a lokalizációs illetéket maradéktalanul behajtjuk. Az első negyedévben a város katasztrofális anyagi helyzetbe került, március végére három­millió korona hiányunk volt. Azóta a helyzet kissé javult. - Folyik a vagyoni helyzetünk felmérése - ma­gyarázta kasza Tibor, - s amit úgy gondolunk, hogy a város nem tud hatékonyan kihasználni, azt inkább eladjuk. Sajnos, egy-egy üzlet bérbe­vétele iránt a helybeliek nem nagyon érdeklőd­nek. Az adótörvény értelmében a vállalkozók a lakhely szerinti hivatalnál adóznak, amit nem tartunk helyesnek, mert így a privatizációból a városnak nincs sok haszna. - S mi van a közel öt éve megkezdett gázve­zeték-építéssel? - A tervezett szakaszon elvégeztük a munká­kat, de a polgárok nem tanúsítanak érdeklődést a gázbeköttetés iránt - mondta a polgármester. - Költségvetési támogatást kértünk, hogy az öt kazánház közül legalább az egyiket gázzal üze­meltethessük - az építkezés közel hatmillió koro­nába kerülne -, de a pénzügyminisztérium kéré­sünket elutasította azzal, hogy próbáljunk segít­séget kérni a környezetvédelmi alapból. Meglátásuk szerint igazságtalanul osztották szét a városok és községek között a célirányos támogatást. Míg más járások elég szép összege­ket kaptak - a Rimaszombati és a Nagykürtösi járás 40-40 millió koronát -, addig a Losonci járásban támogatást csak egy község, Rapp kapott, 100 ezer korona összegben. A városatyák megemlítették, hogy még a múlt évben elkezdték az új szennyvíztisztító építését. Akkor 1,5 millió koronát kaptak rá. Az idén a munkálatok folytatá­sához 8 millióra lenne szükség, de nem kaptak egy fillért sem. Le kellett állítani az építkezést, önerőből nem megy. Pedig a régi víztisztító már nem győzi kapacitással, 200 százalékos túlterhe­léssel üzemel. Nemcsak a város van súlyos gazdasági hely­zetben. A lakosság anyagi gondját tükrözi példá­ul, hogy egyre kevesebb gyerek van a gyermek­intézményekben. A Kovosmalt 200 férőhelyes üzemi óvodájába és bölcsődéjébe csak 50 gye­rek jár, s közülük néhányan nem is ebédelnek ott. A városatyák és a vállalat igazgató tanácsa közösen keresi a megoldást, hogy- minimális ráfordítással, hogyan lehetne ezeket hasznosíta­ni, más célra kihasználni. Megoldást a privatizá­cióban - vagy magyarországi mintára - egy szövetkezeti társulás létrehozásában látnak. A létesítmény nagyon jól megfelelne például turistaszállónak. Ugyancsak vállalkozót kellene találni a fürdő felújítására is, hogy ne legyen a város szégyenfoltja. A város vezetői, minden baj eredőjét a Kovo­smalt fizetésképtelenségében látják. A város gaz­dasági helyzetére rányomja bélyegét, hogy a vál­lalat 1 millió 86 ezer korona lokalizációs illetékkel tartozik, s a dolgozók munkabéradójából rájuk eső 13 százalék elesése januártól szintén óriási veszteséget jelent számukra. A város függőségben van az itteni vállalatok­tól, ezért nézetük szerint egy-egy járás problé­máit központilag kellene megtárgyalni, közösen keresni a megoldást. Tehetetlenek a erős iparral, jól menő mezőgazdasággal nem rendelkező vá­rosok vagy községek. Az előrehaladáshoz pedig pénz kell. TÓTH ÁGNES A nap fénypontja - a hazulról érkező levelekkel vett nyári táborozáson, tudja, milyen jó dolog levelet kapni. Sajnos, sok szülő nem is sejti, milyen „fájdal­mat" okoz csemetéjének azzal, ha egyáltalán, vagy csak hébe-hóba ír. Margita Muranová megemlítette, az első napok - míg összeszoknak a gyerekek, de a felnőttek is - a leg­nehezebb. Ilyenkor nagy adag tapin­tatra van szükségük, hiszen akad­nak sírós gyerekek, akik nehezen viselik a családtól való elválást. - Néha mi sem értjük a szülőket - folytatta. - Az egyik kislány kétnapi zokogás után elárulta, a szülei nya­ralni mentek, őt pedig táborba „dug­ták". Legszívesebben azt mondtam volna, jobb is neki a gyermekközös­ségbén, mint az „ilyen" szülőkkel, de ezt nem szabad... Közösen a gyerekekkel elértük, hogy jól érzi magát velünk is. Éjszakai portya - Az esti sorakozó után meglepe­tést készítettünk a gyerkőcöknek - súgták meg a vezetők, majd este tájékoztatták a táborlakókat, hogy a Manó-hegy jólelkű manócskáját elrabolta a Félszemű Gonosz, ezért keresésére indulnak. A hírt követően a tábor hangya­bollyá változott. A gyerekek szobáik­ba rohantak, magukra kapták a me­legítőket, a szekrények mélyéből előkerültek a hátizsákok, az elem­lámpák, a kiskések, s mindaz, amire a felszabadító portya során szükség lehet. A menet élére a karate-szakcso­port tagjai álltak. - Ne féljetek, ha valami zűr lesz, mi megvédünk ben­neteket - hangoztatták, majd „irány a Manó-hegy" felkiáltással rohamra indultak. Kissé fájó szívvel és csupán te­kintetünkkel követtük a hadba indu­lókat, miközben arra gondoltunk: de jó is volna közöttük lenni! És arra is, hogy egyre kevesebb gyereknek le­het része a nyári tábor nyújtotta élményekben... PÉTERFI SZONYA MEGVÁLTÁS VAGY ÁTOK? Az idei nyáron tovább bonyolódott a mezőgazdasági termékek értékesítési válsága. A felmérések alapján várt kedve­ző gabonatermés fokozta a feszültséget a termelók és felvásárlók között. A köz­ponti szervek a mutatkozó túlkínálat fel­vásárlására szövetségi interveniális ala­pot voltak kénytelenek létrehozni. Az álla­mi interveniális alapba való felvásárlás lebonyolításával Szlovákiában a Szlovák Gabonakamarát bízta meg a Szövetségi Tartalékalap. Marián Babják mérnököt, a Szlovák Gabonakamara igazgatóját ar­ról kérdeztük, hogyan folyik a felvásárlás? - Az állami interveniális alapba történő felvásárlásnak az eredeti elképzelések szerint az év második felében kellett vol­na lezajlania. Az ismert körülmények, az időjárási viszonyok alakulása és a vállala­tok fizetésképtelenségének hatására köz­ponti döntés született a felvásárlás folya­matának meggyorsítására, s arra, hogy az interveniális alapba augusztus-szep­tember folyamán fel kell vásárolni a meg­felelő minőségű és mennyiségű gabonát. Köztudott, hogy ebbe az alapba 26 szá­zalékos sikértartalmú kenyérgabonát és rozsot vásárolunk fel. Az északi járások­ban főleg a rozs esetében nagyon elhúzó­dik az aratás, ezért javasolni fogjuk a két­hónapos felvásárlási határidő meghosz­szabbítását. • Az állami inten/eniális alapba Szlo­vákiában 460 ezer tonnát kell a kenyérga­bonából felvásárolni. Mennyit sikerült augusztus közepéig felvásárolni a szóban forgó alapba? - Mintegy százezer tonna 26 százalé­kos sikértartalmú búzát vásároltunk fel, pontosabban ennyiért fizettünk a terme­lőknek. Ezúton szeretnénk felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a termelők az állami interveniális alapba eladott gabona átvé­teli elismervényeit 1-2 naponként hitele­sítsék a helyi gabonafelvásárló vállalatok­nál. Az előző rendszerben ugyanis az volt a szokás, hogy tíz naponként, esetleg havonta egyszer hitelesítették az átvételi leveleket. Most viszont fontos az időpont­hoz való igazodás, hogy az átutalandó összeg minél hamarább visszajuthasson a termelőkhöz. • A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt úgy tűnik, nem biztos, hogy sikerül felvásárolni 460 ezer tonna 26 százalékos sikértartalmú kenyérgabonát az állami in­terveniális alapba. Ismereteink szerint vi­szont a jóváhagyott 460 ezer tonnát min­denképpen fel kell vásárolni. Hogyan... ? - A 460 ezer tonnás túltermelési prog­nózis az optimális lehetőségeket vette figyelembe, azóta viszont változtak a kö­rülmények a termelés mennyiségi és mi­nőségi vonatkozásában egyaránt. A hó­nap végéig elkészítjük a mezőgazdasági minisztérium és az illetékes szervek szá­mára a probléma megoldására tett javas­latunkat. Ha nem lesz elég 26 százalékos sikértartalmú gabona, a konkrétumokat a következő hónap elején pontosítjuk. • Hogyan állnak a 26 százalékos si­kértartalmú kenyérgabona tekintetében a dél-szlovákiai járások termelói? - Meglepően gyengén. A kiváló gabo­natermesztők hírében álló Dunaszerda­helyi és Komáromi járásban például csak alig több mint 2500 tonna megfelelő sikér­tartalmú gabonát sikerült felvásárolni az állami alapba. Elgondolkoztató ez az eredmény, ha összehasonlítjuk például a Nyitrai járásban felvásárolt 22 ezer tonnányi mennyiséggel. • Ez év május 1-tól az egykori gabo­nafelvásárló és terményforgalmazó válla­lat elemeire bomlott, az egyes felvásárló üzemek önálló vállalatokká váltak. Az önállósult vállalatok nehezményezik, hogy az alapjában véve a megszűnt válla­lat vezérigazgatóságából létrejött Szlovák Gabonakamara megalakításakor a kama­ra tulajdonába utalták át a felvásárló üze­mekben levő gabonasilókat. Ezek hasz­nálatáért pedig bérleti díjat kell fizetni a kamarának. - A gabonasilók kérdésében az alapí­tó döntött így. Elsőrendű szempont az volt, hogy kezelni tudjuk az állami készle­teket és tartalékokat. Ezt minden állam a kezében tartja. Megnyugtathatom, hogy a gabonasilók bérleti díja nem haladja meg a rájuk fordítandó karbantartási költ­ségeket. Egyébként eddig egyetlen állami felvásárló vállalat sem nyújtott be gazda­sági elemzéssel alátámasztott panaszt, miszerint a silók bérleti díja miatt pénz­ügyi nehézségbe került. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom