Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-20 / 194. szám, kedd

1991. AUGUSZTUS 17. TÚJSZÓA •H MOZAIK IfT ^ KUTFO „Allah — rajta kívül nincs más isten — az élő, a magában-létező. Nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom. Ové minden, ami az egekben és a földön van. Vajon / az égi lények között/ ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna nála la Feltámadás Napján/? Tudja azt, ami előtte van, és azt, ami mögötte van. Ők azonban nem fognak föl semmit az ő tudásából, kivéve azt, amit ő akar. Trónusa átöleli az eget és a földet." A magyar könyvkiadás nemcsak aktuális-politikai téren igyekszik behozni, mérföldes léptekkel, legalább félévszázados lemaradását, hanem az egyetemes művelődéstörténet terén is. Különösen a Helikon Kiadó jeleskedik (s jeleskedett már jó ideje az őrségváltások előtt is) ezen a téren. Pompás sorozatokkal lepte és lepi meg igényes olvasóit, amilyen például az immár épp befejezett A múlt születése sorozat, a Helikon Stúdió vagy a Prométheusz Könyvek. Ez utóbbi sorozatban jelent meg az iszlám szent könyve, a mohamedán világ bibliája, a Korán, a világirodalom egyik alapkönyve s egyik legolvasottabb opusza. Gondolom, aligha szorul bizonyításra, mennyire fontos a Korán ismerete, különösképpen ma, az Öbölháborúk, Líbia és Libanon, Irán és Irak, a palesztin-zsidó viszony puskaporos korában. Ez vezethette, túl a szentkönyv művelődéstörténeti értékén, a kiadót s a fordító Simon Róbertet is, amikor eldöntötték, magyar nyelven is hozzáférhetővé teszik Mohamed kinyilatkoztatását. Nem mintha teljesen ismeretlen könyvről lenne szó számunkra, hisz részletek már megjelentek belőle korábban is magyarul, ám teljes és szöveghű fordítás először most készült. Ráadásul, egy vaskos kiegészítő kötettel egyetemben. Ennek a szerzője ugyancsak a kitűnő s fáradhatatlan arabista, Simon Róbert, a címe pedig: A Korán világa. okát, tehát a keletkezés körülményeit" — írja Simon A Korán világa utószavában s nekivág a sziszüphoszi, a magyarítással egyenrangúan nehéz feladatnak: a Korán elemzésének. Sorról-sorra, szúráról szúrára magyarázza végig a szó szoros értelmében az egész Koránt, hisz a magyarázatok tomusza jó száz oldallal vastagabb, mint az eredeti szövegé. Jómagamnak, bevallom töredelmesen, nemigen volt türelmem végigolvasni e magyarázatokat, hisz maga a Korán sem könnyű, nyaralásra való olvasmány, nemhogy a kommentárjai. De kénytelen vagyok elhinni, hisz szakember, a sumerológus Komoróczy Géza professzor állította, hogy a szakma szerint e pompás kötet izgalmasabb olvasmány (legalábbis számukra, a szakma számára, amely betéve ismeri az összes szúrát), mint maga a szent könyv. így igaz-e, nem-e, aligha a mi feladatunk eldönteni. Még csak arra sem vállalkozhatunk, hogy minősítsük a magyarítást, hisz ki tudja olvasni az eredeti arab szöveget? Jelen sorok írója, a francia és a cseh fordítás ismeretében legfeljebb annyit mer megkockáztatni, hogy azokkal egyenrangúnak meri minősíteni a magyar változatot. Dehát nem is a kritika a célunk. Sorozatunknak Kútfő a neve, s itt az ideje elmondanunk, hogy elsődleges célunk maguknak a „kútfőknek" a minél kiadósabb idézése, legalábbis annyira, amennyire szűk terjedelmünk lehetővé teszi. E sorok írója ugyanis sem az iszlámban, se a természettudományokban nem szakember, így hát aligha vállalkozhat ilyen könyvek bírálatára. „1 Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében./ 2 Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának./ 3 a könyörületesnek és az irgalmasnak,/ 4 aki az ítélet Napját uralja!/ 5 Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért./ 6 Vezess minket az egyenes úton,/ 7 azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén!" Az 1. szúra, A megnyitó hangzik így magyarul. Példának hoztuk föl, bizonyítandó iménti állításunkat, milyen jól hangzik magyarul e szöveg. E költemény, már-már ezt mondtuk, hisz nem más, mint Aragon nevezte, ha jól emlékszem a világirodalom egyik legszebb költeményének a Koránt. Prózakölteménye, persze, ahogyan az a Biblia is, legalábbis a legszebb részei. E rövid, bevezető szúra után egyébként hosszú fejezet következik „A tehén" a címe, mert, mint köztudott, a Korán fejezetei hosszúság szerint követik egymást: a leghoszszabbak kerülnek az elejére (A tehén például harminc oldalnyi), míg a végére a néhány soros kinyilatkoztatások kerülnek. S hogy mi végül is a Korán? Kinyilatkoztatás? Önéletrajzi vallomás? Szentéletrajz? Krónika? Valamennyi, valószínűleg. Ahogyan nagy mintaképe, a Biblia is. De mindenekelőtt útmutató, a helyes (legalábbis a moszlim hit szempontjából) életre vezérlő kalauz. MÁSOK ÍRTÁK Egy szlovák pénzügyminiszter-jelölt: AZ EGYENSÚLYHIÁNYRA MINDENKI RÁFIZET GABRIEL EICHLER, az Amerikában élő szlovák rendkívül sikeres üzletember. Ő is ott szerepelt a Szlovák Köztársaság pénzügyminiszter-jelöltjei között. A San Francisco-i pénzügyi körökben fogalom ez a név. Végül nem őt nevezték ki miniszterré. Az alábbi interjút adta: • Kérem, próbálja meg elképzelni, hogy mégis ön lett a szlovák pénzügyminiszter. Milyen lépéseket tenne elsőként? — Véleményem szerint legelőször az adóztatással, a könyvvitellel, a jogrendszerrel és a tulajdonnal kapcsolatos kérdéseket kellene tisztázni. Az árak felszabadítása is fontos, mivel azonban növekszik a munkanélküliség, előbb olyan intézményeket kell kialakítani, amelyek ezt kezelnék. Lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy az emberek a távlatok nélküli állami vállalatokból átmenjenek a magánszférába. • És ami az adórendszert illeti? — Azzal elégedetlen vagyok, hogy az országban tulajdonképpen még nincs is adórendszer. Úgy tűnik, hogy Csehszlovákiában a magánszektor nagy része még nem is fizet adót. Mivel az adórendszer nem tökéletes, nem fizetnek adót. Az ilyen magatartást én ésszerűnek tartom. Egyszerűen élnek a lehetőséggel. A másik nagy probléma a vállalatok óriási fizetésképtelensége. A bankok többsége még mindig a kormány kezében van, a pénzügyminiszternek elegendő lehetősége van, hogy beavatkozzék a folyamatokba, ugyanakkor a köztársaság különböző részein különbözőek lehetnek az adók. Ezért azzal kell számolni, hogy az emberek oda mennek, ahol a legelőnyösebb az adó. Ha egységes lesz a pénz, akkor elegendő egyetlen jegybank. Világjelenség, hogy csökken a pénznemek száma. Már arról folynak tárgyalások, hogy közös európai pénznemet és bankot hoznak létre. Számos országnak —főképp Angliának és Németországnak — ez, igaz, sok fejtörést okoz. Ha Csehszlovákiában két jegybankot hoznának létre, előfordulhatna, hogy a pozsonyi jegybank igazgatója mondjuk szigorúan restrikciós politikát érvényesítene, míg a prágai jegybank igazgatója nem ezt tenné. Ennek ellenére ilyen helyzetben mind Csehországban, mind Szlovákiában infláció lenne. Ugyanez fordítva is érvényes. Az amerikai gazdaság eredményének az a „titka", hogy ott a gazdasági kérdések az első helyen szerepelnek. A vállalkozásnak ott nincs határa. Egyetértek azzal, aki azt állítja, hogy amíg valami nyereséges, rentábilis és stabil, addig teljesen mindegy, hogy ki kivel kereskedik. A nyugati vállalkozó számára különösen fontos a politikai stabilitás, és tudja, mi a teendője, hogy kit, melyik országot válassza ki, ha pénzének elhelyezése során mondjuk 30 különböző hely jön számításba. Azt az országot választja, ahol a lába alatt a legszilárdabb a talaj. Tény, hogy a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság ellentéteit a világ zavaró körülményként értékeli. Ugyanakkor egyre szilárdabb egységes európai gazdaság jön létre. Minél nagyobb lesz ez az egységes gazdaság, annál jobb. Ezért a Csehszlovákiában felmerült kérdéseket meg kell oldani, hogy a külföldi beruházó legalább ettől a kockázati tényezőtől megszabaduljon. A vitás kérdéseket tárgyalásokkal kellene megoldani. És ha a tárgyalások eredményeként sem állna be jövőt ígérő helyzet, nem lenne kölcsönösen elfogadható eredmény, ha továbbra is gátolná valami az egyértelmű játékszabályok elfogadását, akkor esetleg az is megoldás lenne, hogy mondjuk a kőolajvezetéket, vagy a gázvezetéket eladnák egy magáncégnek. így sok millióhoz jutna az ország, és ezekből fel lehetne építeni a korszerű távközlési rendszert és általában a Csehszlovákiának annyira hiányzó infrastruktúrát. Én olyan Szlovákiát tudok a jövőben elképzelni, amelynek lakossága elsősorban gazdasági eredményeinek köszönhetően érvényesül majd a világban. Valami olyat elérni, amit a szintén kis országként fogalommá vált Svájc is elért. Ott négy nyelven beszélnek, de arról híres ez az ország, hogy már 700 éve politikai stabilitás uralkodik, ós hogy ott nagyon gazdagok az emberek. (Smena, 1991/184. szám) AMI MINKET MÉG NEM AGGASZT Az egykori NDK területén 80 ezer mezőgazdasági dolgozó már munkanélküli, 270 ezer pedig csökkentett munkaidőben dolgozik. További 100 ezer személy korkedvezménynyel nyugdíjba vonult. Az utóbbi évben az egykor 750 ezer személyt foglalkoztató NDK-mezőgazdaság foglalkoztatottjainak száma több mint 50 százalékkal csökkent, és az év végéig még további 50 ezer személy veszíti el munkahelyét. Egykor 4000 mezőgazdasági szövetkezet működött. Ezek kb. 60 százaléka már nyugatnémet típusú üzemmé alakult át, további 10-15 százalékuk pedig egyszerűen megszűnt. E számok is jól mutatják, hogy Németország keleti része milyen erőteljesen rálépett a működő piacgazdaság építésének útjára. Felmerül a kérdés: nem ugyanez vár a csehszlovákiai falura is? Nálunk eddig egyetlen állami gazdaság szűnt meg és egyetlen mezőgazdasági szövetkezet. Pontosan nem tudjuk, hogy hányan veszítették el munkahelyüket a mezőgazdaságban, az azonban nyilvánvaló, hogy távolról sem annyian, mint Németország keleti részében. Jósolni nehéz, de az nyilvánvaló, hogy a falu átalakulása nálunk távolról sem lesz olyan rohamos, mint a volt NDK területén. Nekünk nincs olyan fizetőképes „testvérünk", mint nekik, nincs, aki a „víz felszínén" tartana bennünket. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy minél gyorsabban átalakulnak az életképtelen mezőgazdasági vállalatok (amelyek egyszerű újratermelésre sem képesek), annál jobb. Prosperáló vállalatokká kell átalakulniuk. Tehát minden a reform erőteljességén és az agrárprogramon múlik. Azt ígérte a szövetségi kormány, hogy az agrárprogramot augusztus végéig előterjeszti. (MF Dnes, 1991 /195. szám) KÉRVÉNY VAN, LAKÁS NINCS Hétszáz lakásigényiőt tartanak számon Érsekújvárott. Dr. Oláh Katalin a városi lakás- és szociális ügyek osztályának vezetője szerint, ha szigorúbb kritériumok szerint ítélik meg az egyes eseteket, ez a szám jóval alacsonyabb. Vagyis, ha abból indulnak ki, hogy lakáshoz csak fiatal, gyermekes vagy gyermeket váró házaspár juthat, akik mindketten érsekújvári lakosok és a munkahelyük is helyben van, vagy akik bizonyítottan egészségtelen lakásban laknak. Ebben az évben mintegy nyolcvan lakást utalnak ki. — Folyamatosan felülvizsgáljuk a kérvényeket, az igénylőket behívjuk, megkérdezzük tőlük, felújítják-e a kérvényüket. Sokszor előfordul, hogy az illető elköltözött vagy szövetkezeti lakást kapott, családi házat épített, de a kérvénye bent van. — Dr. Oláh Katalin ennek alátámasztására egy példát említ: tavaly novemberben kiutaltak valakinek egy lakást (ekkor még nem ő volt az osztály vezetője), és márciusban jött egy bejelentés: a lakás üres. Kiderült, hogy a bérlő valóban nem lakott ott, kiadta másnak... A hasonló húzások csak fokozott ellenőrzéssel, helyszíni szemlével akadályozhatók meg, és most már így is tesznek. Visszatérve a 700 kérelmezőhöz, közülük talán csak 150-en felelnek meg a legszigorúbb kritériumoknak. Új lakások ugyan nem épülnek (1989 óta új lakásokat nem adtak át, a szövetkezetiket nem számátva!), de azért mindig megürül egy-egy. Tavaly 21 lakást örökölt a város a szovjet tisztek után. A város tulajdonában pontosan 4321 bérlakás van. A jövőben majd megszűnik a direkt lakáskiutalás, bérleti szerződés alapján vehető használatba — vagyis, havalaki háromszobás lakást akar bérelni és van rá elég pénze — megteheti. Feltéve, hogy lesznek üres lakások. A város pillanatnyilag nincs olyan helyzetben (és ez belátható időn belül nem változik), hogy lakásokat tudjon felkínálni. A paradox az, hogy mégis vannak üres lakások, — de azokba senki sem akar beköltözni... Még nem tudni, eladják-e a bérlakásokat. Érdeklődés lenne (annak van elővásárlási joga, aki benne lakik). A város számára valószínűleg ez lenne az előnyös, mert így a karbantartás a tulajdonost terhelné. Évente 40 millió korona kellene a karbantartásra — és van 1 millió nyolcszázezer... Ebből évente maximum két épületet újíthatnak fel. Most készülnek a Vári utcában a 14es számú ház renoválására (itt 14 lakás áll üresen!). Az egymillió nyolcszázezer koronásfelújítási költségvetésbe a nyugdíjasklub is „belepottyant". Az épületet, ahol a klub volt, visszaadták a tulajdonosnak, s a nyugdíjasoknak kiutaltak egy olyat, amelynek a felújítása félmillió koronába kerül. — Ebben az évben még úgyahogy kijövünk a költségvetésből, de mi lesz jövőre? — kérdezi dr. Oláh Katalin. Újvár legnagyobb lakótelepe a tízezer lakosú Nyitra-parti telep. Az első pillantásra szépnek mondható. Talán jónak is. A városközpont közel, orvosi rendelő, patika, iskola, óvoda van. Nézzünk itt körül. A helyi minipiacon kevesebb zöldséget kapni, mint hajcsatot, órát, farmert, délutánonként bolhapiacot hirdet egy plakát, a fagyi itt is kelendő — a minipiaccal szemben egy félig kész épület. A járókelőktől kérdezem, mi lesz az. Mozi, mondja valaki. Étterem meg kávéház — tudja másvalaki. Sem ez, sem az, kapom a felvilágosítást hivatalos helyről: a Matica slovenská székháza lesz, és szeptemberben át kellene adni. A határidő alighanem kitolódik. Csellengő gyerekeket szólítok meg. Hol itt a játszótér?— érdeklődöm. Az nincs, mondják. Két kislány tudni véli, hogy ott — és a piacon túlra mutatnak — akartak játszóteret építeni, oda is szállítottak valami játékokat (?), de egy éjszaka ellopták. .. Nincs játszótér, de még egy tenyérnyi park sem. A gyerekek az iskola kerítésén másznak át, ha focizni akarnak. Szomorú, piszkos a környék. Akár a posta tövében meredező, telefon nélküli, törött üvegű fülke. A távolabbi fülkében telefon ugyan van — vonal viszont nincs. A városnegyed a közelmúltban lakótelepi gyűlésre hívta meg a polgármestert, amelyen részt vett dr. Záboly Lívia képviselő, tanácstag is. A valóban égető, mindenkit érintő problémákról nem esett szó, csak olyanokról, amelyek kis jóakarattal, „házon belül" is megoldhatók. Ezek az ügyek nem a polgármester hatáskörébe tartoznak. Ezt a házbizalmik is elintézhetik gyorsan, könnyen. Ezért is van oly nagy szükség, hogy a házfelügyelők státuszát visszaállítsák, ők ügyeljenek a rendre, tisztaságra... (kopasz) A KERESZTENYEK NEM ISMERIK EL JEHOVA TANÚIT A jehovisták prágai nemzetközi találkozója kapcsán a Csehszlovák Sajtóiroda megszólaltatott több egyházi méltóságot arról, hogy hogyan viszonyulnak Jehova Tanúihoz. Válaszaikból néhányat ismertetünk. helyesnek, ha tilalmakkal harcolunk ellenük, annak ellenére, hogy tanításukat én nem ismerem el. Szerintem nem tartoznak a keresztény egyházba, mivel nem ismerik el Jézus Krisztust, a Megváltót. Senki sem lehet keresztény Krisztus nélkül." Uhorskai püspök csodálja a missziós tevékenységben tanúsított lelkesedésüket és kitartásukat, de helyteleníti módszereiket — kihasználják a tudatlanságot, a vallási öntudat hiányát, szinte erőszakolják magukat a családokra. Nagyon aktívak Pozsonyban. Amint mondotta, hajlandó velük párbeszédet folytatni, de csakis a Szentírás alapján. Imrich Belejkanič, a Pravoszláv Egyház Egyházmegyei Tanácsának igazgatója: „A Pravoszláv Egyház tisztel mindenkit, aki magáénak vallja a bibliát, mivel ez az Isten szava. Ebből a szempontból ítéli meg a biblia magyarázóit is. Az egyházaknak azonban nem az a feladatuk, hogy tanulmányozzák Isten szavát, hanem az, hogy megvalósítsák az életben. Krisztus, mint Isten-ember kiegészítette a törvényt, és a Szentháromságban jelenítette meg az Istent. Ezért Jehova Tanúit nehezen tekinthetnénk keresztényeknek." A KORÁN „Az Iszlám kialakulása a legszorosabban összefügg a késő antik, kora középkori világtörténelem szinte minden lényeges mozzanatával, ugyanakkor a kívülről kapott hatásokat, anyagi, intézményes és kulturális elemeket a lehető legönállóbban használja föl, s hoz létre valami olyan, fejlődésre nyitott és folytonos megújulásra képes társadalmi integrációs sémát, amelynek a vitalitása ma is bámulatba ejti az elfogulatlan szemlélőt. Nézzük meg ennek az Miloslav Fiala, a Római Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője: „A »biblia tisztelt tanulmányozód a világ történetét négy időszakra osztják — a teremtéstől az özönvízig, az ószövetség időszakára, továbbá a kereszténység időszakára, végül pedig Krisztus szellemi hozzájárulásának időszakára. Nem ismerik el Jézus istenségét, tévesen magyarázzák azok számát, akik haláluk után feltámadnak. Szerintük a világ a gonosz kezében van és a sátán legközelebbi szövetségese a római pápa. Teljesen tévesen magyarázzák a Szentírást és viszonyulnak az emberekhez. A jehovisták eddig nyilván nem kérvényezték regisztrálásukat, brooklyni központjuk utasításai szerint járnak el." Miloslav Fiala szerint a jehovisták mozgalmát fanatizmus jellemzi. Minden társadalomban vannak emberek, akiknek megfelel az ilyen megközelítés. Olyan jelenségről van szó, amely bizonyos mértékben ' összefügg a keresztények aktivitásának hiányával. Pavol Uhorskai, a Szlovák Evangélikus Egyház püspöke: „Hívőként és az Evangélikus Egyház képviselőjeként nem tartom