Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-16 / 191. szám, péntek

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK Ú J szó i 1991. AUGUSZTUS 16. • BUSH ÜZENETE LITVÁNIÁBA MOSZKVA A FELELŐS A BALTIKUMI INCIDENSEKÉRT George Bush amerikai elnök biz­tosította a litván vezetést, az Egye­sült Államok nyomást gyakorol a szovjet kormányra, hogy vegye át az ellenőrzést a balti köztársaságok­ban állomásozó fegyveres erőinek akciói felett. Gediminas Vagnorius litván kormányfőnek küldött üzene­tében Bush elnök sajnálkozását fe­jezte ki a medinankaji vámhivatalnál július végén történt tragikus esemé­nyek miatt. ,,Az ehhez hasonló akci­ókat csupán a párbeszéd állíthatja meg, ez az az út, amely elvezethet a litván nép óhajainak beteljesülésé­hez" - hangsúlyozta az amerikai elnök üzenetében, amely válasz a litván kormányfő levelére. Ebben Vagnorius tájékoztatta George Busht a medinankaji tragédiáról. Az amerikai elnök az üzenetben annak a véleményének adott han­got, hogy maga a baltikumi helyzet vezet az erőszakhoz. Kijelentette to­vábbá, hogy Moszkvát terheli a fele­lősség a balti köztársaságokban te­vékenykedő „személyzetének" ak­cióiért. A Baltfax független hírügynökség szerint a katonák ügyeivel foglalko­zó litván kormánybizottság 1989 óta mintegy 1500 dezertőrt jegyzett be. A bizottság adatai szerint idén a 11 630 sorkatona közül csupán kb. ezer jelent meg a sorozási bizottság előtt. A medinankaji mészárlást vizsgá­ló litván kormánybizottság szerdán este a helyi televízióban közölte, hogy a vizsgálatok során kész a központi televízió egyenes adásá­ban vitázni az ügyről. Ezzel reagált Andrej Csernyenkónak, a belügy­minisztérium vezetése tagjának szerdai javaslatára, amely televíziós vitára szólította fel a litván felet. MAJD VEZETIK A BŰNÜGYI ROVATOT... Pablo Escobar, a medellini drogkartell főnöke, az egyik legismertebb bűnöző úgy döntött, foglalkozást változtat, a börtönben az újságírás csínját­bínját szeretné elsajátítani. Erről a Santa Fe de Bogota város börtönigazga­tója tájékoztatott a kolumbiai rádiónak adott nyilatkozatában. Escobar úgy gondolja, mivel megadta magát, enyhe büntetés vár rá - nyolc-tíz évre számít. Az Envigado börtönben töltött éveket arra akarja kihasználni, hogy egyetemi szinten sajátítsa el az újságírást. A börtönigazgató azt mondta, támogatja Escobar óhaját, s úgy véli, hogy helyesen döntött. Egyébként Pablo Escobar három egykori kartelltársa, akik szintén börtönbe kerültek, ugyancsak újságírók szeretnének lenni. A börtönigazgatóság megtette az első szükséges lépéseket, felvette a kapcsolatot az entioquai egyetemmel, amelynek biztosítania kellene a professzorokat. ROMÁNIA A HATALOMNAK NEM KELL NEMZETISÉGI KEREKASZTAL A kormányzó Nemzeti Megmen­tési Front vezetősége elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség javaslatát, hogy hívjanak össze egy országos szintű kerek­asztal-megbeszélést a nemzetiségi kérdés rendezéséről. A Bukarestben kiadott nyilatkozat szerint a NMF ugyan támogat minden olyan akciót, amely „hozzájárulhat az ország la­kossága közti jobb megértéshez, de az RMDSZ javaslata nyilvánvaló rosszhiszeműséget mutat. Ez nem mozdítja elő a párbeszédet és a megértés szellemét." A nyilatkozat szerint az új alkot­mány elfogadása döntő lépés lesz a jogegyenlőség megteremtése felé, s ez biztos garanciákat szolgáltat a kisebbségeknek. „Ilyen összefüg­gésben az úgynevezett nemzetiségi kérdések megvitatása az RMDSZ­szel, kerekasztal mellett, mestersé­ges, értelmetlen és hatástalan, anti­demokratikus és elfogadhatatlan formula lenne. Nem szólva arról, hogy egy olyan összejövetel, amely eleve nem fordul az összes nemzeti kisebbséghez, nem csupán megkü­lönböztető aktus lenne, hanem az RMDSZ azon igyekezetének meg­valósítási módja, hogy kiváltságos státust szerezzen magának a romá­niai nemzeti kisebbségek többi szer-, vezetével szemben, és nevükben léphessen fel. „Végezetül az NMF erélyesen elutasította az RMDSZ­nek azt az indítványát is, hogy a szervezet valamifélé kapocs le­gyen Románia és Magyarország kö­zött. A napokban fejezte be munkáját az a bizottság, melyet a román par­lament alakított, hogy kivizsgálja a Hargita és Kovászna megyékből úgymond „elüldözött" állampolgá­rok ügyét. Számukra nyilvánvaló, hogy az elüldözöttek románok, míg elüldözőik magyarok voltak. A ro­mán nacionalista sajtó már hónapok óta hatalmas publicitást biztosított az ügynek, figyelmen kívül hagyva a probléma valódi okait. Kiderülhet­ne ugyanis, hogy egyáltalán nem román-magyar nemzetiségi ellenté­tekről van szó. A magyarellenessé­get szította az a néhány nyilatkozat is, melyet a tilalom ellenére adott egy-két bizottsági tag a sajtónak. A bizottság hivatalos jelentésének közzétételét a parlamentben szep­tember elejére várják. A hangulat­keltés - értsd: magyarellenes han­gulatkeltés - szítása azonban már megkezdődött. Nem vitás, hogy ez sem használ az együttélésnek. Eb­ből is látni, vannak problémák, ame­lyeket meg lehetne vitatni a Front által elutasított kerekasztalnál. KOKES JÁNOS, Bukarest MÁSFÉL EZER ALBÁN MARADHAT BÍRÁLJÁK AZ OLASZ KORMÁNYT ÁLLÁSPONTJA MÓDOSÍTÁSÁÉRT Tegnap mintegy 1500 albán me­nekültet szállítottak át 14 olasz tarto­mányba, mindenekelőtt az északi területekre. Az illetékes bizottságok pedig most azt vizsgálják, hogy eze­ket a személyeket valóban politikai menekülteknek tekinthetik-e - tájé­koztatott tegnap az AFP hírügynök­ség. Ez a megoldás azonban vitákat vált ki és bonyolítja az albán-olasz kapcsolatokat. A múlt héten több mint 17 ezer albán érkezett Bariba és több más dél-olaszországi kikötőbe. A római kormány azonban úgy döntött, hogy egyiküket sem fogadja be és néhány nap alatt több mint 15 ezer albánt visszatoloncolt hazájába. Az olasz képviselők egyben 150 millió dollá­ros segélyt ígértek Albániának. A tiranai kabinet most nem jó szemmel tekint a politikai menekült­státus esetleges megadására. Ylli Bufi kormányfő azt hangsúlyozta, hogy az olasz partnerekkel folytatott tiranai tárgyalásokon megállapod­tak, nincs ok arra, hogy az albánok­nak megadják a menekültstátust. A La Stampa című torinói napilap ezzel összefüggésben megjegyezte: általános az a vélemény, hogy az álláspont módosulása veszélyes en­gedmény. A belügyminiszter ezért sie­tett biztosítani róla, hogy a mostani döntés „ideiglenes", a bizottságok igazságosan döntenek, mely albá­nokat tekintik politikai menekültnek. A többieket kiutasítják Olaszor­szágból. Az emberi jogokkal foglalkozó Nemzetközi Helsinki Szövetség bé­csi irodája szerdán közölte, hogy Albániában szabadon engedték az összes politikai foglyot. A Tiranában működő emberjogi fórum ösztönzé­sére az albán parlament tárgyaláso­kat kezd arról a törvényről, amely a volt politikai foglyokat ártatlannak minősíti. A DPA hírügynökség tájékoztatá­sa szerint Albániában engedélyez­ték egy monarchista irányvonalú új ellenzéki párt működését. A Nemzeti Demokratikus Pártról van szó, s állí­tólag 25 ezer tagot tömörít. A TÚSZCSERE VÁRAT MAGÁRA AZ ENSZ-FŐTITKÁR GENFI TÁRGYALÁSAI MÉG NEM HOZTAK EREDMÉNYT Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára tegnap reggel eluta­zott Genfből, ahol több mint három napig tárgyalt a Közel-Keleten fogva tartott túszok szabadon bocsátásá­nak lehetőségeiről. Pérez de Cuellar találkozott a háromtagú izraeli kül­döttséggel, a hírügynökségek azon­ban a találkozó részleteiről nem szá­moltak be. Az izraeli tárgyalópartnerek a fó­titkár elé terjesztették Jeruzsálem válaszát az Iszlám Szent Háború (Dzsihad) síita szervezet javaslatá­ra, amely túszcserére szólít fel. Mint ismeretes, a síiták radikális szerve­zete felajánlotta, hogy cserébe az Izraelben fogva tartott arabokért, elengedi a Libanonban túszul ejtett nyugati polgárokat. Uri Lubrani, az izraeli delegáció vezetője a tárgyalások után közölte az újságírókkal: nem volt szó arról a lehetőségről, hogy Izrael ajószán­dék jeleként elengedné a paleszti­nok és libanoniak egy részét. Danny Naveh, az izraeli védelmi miniszter helyettese tegnap a helyi rádióban cáfolta, hogy a zsidó állam elenged­ne 50 arabot, cserébe azért a video­kazettáért, amely bizonyítja, hogy életben van Ron Arad pilóta, akinek gépét Libanon felett találat érte. Szíria szerdán üzenetet kapott a londoni kormánytól, amelyben elismerését fejezi ki Damaszkusz­nak a John McCarthy brit újságíró kiszabadításában játszott szerepé­ért. A SZANA szíriai hírügynökség szerint Douglas Hogg brit külügyi államtitkár küldött levelet szíriai part­nerének, Nasszer Kaddurnak. A londoni kabinet hasonló tartalmú üzenetet küldött Iránnak is. A Szovjetunió valószínűleg már a jövő hónapban teljes mértékben felújítja diplomáciai kapcsolatait Izraellal. Az említett időben kelle­ne Közel-Keletre utaznia Alek­szandr Besszmertnih szovjet kül­ügyminiszternek. A hírt szerdán kö­zölte az Interfax független hírügy­nökség. A szovjet hatóságok au­gusztus elején közölték, a diplomá­ciai kapcsolatok felvétele Jeruzsá­lemmel szorosan összefügg az ok­tóberre tervezett közel-keleti béke­konferenciával. Anatolij Filev, a külügyminisztérium közel-keleti ügyekben illetékes osztályának he­lyettes vezetője azonban hangsú­lyozta, hogy a szovjet fél lényegé­ben nem támaszt semmiféle felté­telt. A libanoni kormány szerdai ülé­sén úgy döntött, közkegyelemben részesíti azokat, akik a polgárhábo­rú 15 éve során követtek el háborús bűntetteket. Ez az amnesztia lehető­vé tenné Michel Aunnak, a keresz­tények egykori vezérének, hogy el­hagyja Libanont és Franciaországba utazzon. A törvénytervezet háromfé­le amnesztiát különböztet meg. Az elsőt automatikusan érvényesíte­nék, a másodikat részlegesen, a harmadik esetében a közkegyel­met közvetlenül a köztársasági el­nöktől kellene kérni. Michel Aunra a harmadik változat vonatkozik. A tábornok egyébként Franciaor­szág bejrúti nagykövetségén tartóz­kodik. H ány arabot ér hét izraeli katona - élve vagy holtan? Mi az ára tucatnyi nyugati állam­polgárnak? Pénzben, politikai engedményben vagy „természetben" egyenlítendök ki az „árak" az emberpiacon? Eretnek kérdések, de nevezhetők tisztesség­telennek, embertelennek, alávalónak, mocskos­nak is. Ugyanúgy, ahogy tisztességtelen és alá­való mindenfajta emberrablás, minden túszsze­dés, minden adok-veszek, amelyben emberek élete, szabadsága a tét. Háboroghatunk, pfujoz­hatunk, ez mit sem változtat a helyzeten: 11 nyugati állampolgár és 7 izraeli katona tűnt el az utóbbi években Libanonban. Sorsuk tisztázatlan. Családjaik várnak rájuk, vagy - ez is alapvető emberi jog - legalább földi maradványaikat sze­retnék visszakapni, hogy tisztességgel eltemes­sék őket. Utoljára még az öböl-háború előtt kerültek a figyelem középpontjába ezek a szerencsétle­nek, akik teljesen vétlenül kerültek bele - lega­lábbis az esetek többségében - a politikai herce­hurcák forgatagába. Más a helyzet a Libanonban eltűnt izraeli katonákkal, s lényegében az izraeli börtönökben fogva tartott libanoni síitákkal és palesztinokkal is. Ők hadműveletek során kerül­tek az ellenség fogságába, bár köztük is vannak kivételek, amolyan politikai foglyok. A legismer­tebb közülük Obeid sejk, a Hezbollah, a libanoni síiták egyik legszélsőségesebb, mereven funda­mentalista pártjának vezetője. Őt két éve hurcolta el Dél-Libanonból egy izraeli kommandó - vállal­va a kedvezőtlen nemzetközi reagálásokat. Érezték maguk az izraeliek is, hogy nem volt ez éppen okos húzás. Most arról számol be az izraeli sajtó, hogy Obeid sejk nagyon jól megvan a börtönben, nem csügged, s nincs is rá oka, hiszen nem bántak vele rosszul. Hírül adták, hogy megtanult héberül, s most már anyanyelvü­kön társalog a börtönőrökkel. Ezzel is mintegy azt kívánják érzékeltetni: a sejk kiváltságos rab, nem akárki, s ennek megfelelő bánásmódban volt része. Ez azonban csak afféle mea culpázás, figyelemelterelés. Mert bár az izraeliek a sejk esetében nem voltak éppen okosak, de hogy ügyesek és előrelátóak voltak, az biztos. Nem tudni pontosan, hány libanoni és palesz­tin van a zsidó börtönökben, de hogy nem tíz­húsz, az biztos. Jeruzsálemnek mégis Obeid sejk a legjobb ütőkártyája a most zajló túszdiplomácia keretében. A libanoni túsztartók mindenekelőtt az ő szabadságát akarják elérni, s a héten már felröppentek olyan hírek, hogy a síita vezető napokon belül kiszabadul. Izrael sietett a cáfolat­tal, s nyilvánvaló, ennek éppen az ellenkezőjére spekulál, lehetőleg utolsónak fogja elengedni a sejket, hogy mindvégig legyen egy komoly aduja. Folytatódnak tehát a licitálások, az ENSZ­főtitkár komoly szerepet vállal ebben az ügyben, s élvezi az érintettek bizalmát. Ami nagyon jó. Kevésbé megnyugtató viszont az, hogy ha nem sikerül belátható időn belül megoldást találni erre az agyonkuszált problémára, akkor talán maga a rendezési folyamat kerül veszélybe. Mert aligha lehet abban bízni, hogy lényegi tárgyalások foly­tathatók a közel-keleti békéről egy olyan esetben, amikor fogvatartóiknak teljesen kiszolgáltatott embereket használnak nyomós érvként. Naivitás lenne azt várni, hogy ha októberben mégis lesz rendezési konferencia, akkor a felek majd elfogu­latlanok lesznek egymással szemben. Tehát leg­alább a zsarolás lehetőségét kellene a minimá­lisra csökkenteni. Ezt szolgálná a túszok kiszaba­dulás a GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN J irí Dienstbier csehszlovák kül­ügyminiszter az Egyesült Álla­mokban, Coloradóban, pontosab­ban az Aspeni Intézetben előadást tartott Közép- és KeletjEurópa át­meneti időszakának problémáiról. Az előadásra a csehszlovák hét ren­dezvénysorozatának keretében ke­rült sor. B udapesten szerdán újították fel a magyar-szovjet tárgyaláso­kat a szovjet csapatok kivonásának gazdasági é.s pénzügyi vonatkozá­sairól. A tárgyalásokat ugyanis nem zárták le az egyeztetett időpontban, június végéig. A megbeszéléseken a szovjet felet Jurij Grisin külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, Magyar­országot pedig Annus Antal altábor­nagy, a védelmi minisztérium állam­titkára képviselte. Tegnap munka­csoportokban folytatódtak a megbe­szélések. K ét katonát öltek meg Törökor­szág délkeleti részén a marxis­ta orientációjú Kurd Munkáspárt tag­jai. A kurd szeparatisták és a török katonák közti összecsapásban meg­sebesült annak az autóbusznak a négy utasa is, amely véletlenül került a harcok térségébe. A kihiro japán császár és Kaifu Tosiki kormányfő egyperces csenddel emlékezett meg tegnap, Japán kapitulációjának 47. évfordu­lóján Tokióban a második világhá­borúban elesettekről. A miniszterel­nök az emlékünnepségen azt mond­ta, mindenkinek kötelessége emlé­keztetni a fiatal nemzedéket a hábo­rúban feleslegesen kioltott életekre, s garantálni kell a tartós békét, hogy a háborús borzalmak ne ismétlőd­hessenek meg. Japán Németország és Olaszország oldalán harcolt a második világháborúban és több mint 3 millió embert veszített. N araszimha Rao indiai kormány­fő India függetlensége kikiáltá­sa 44. évfordulója alkalmából a tör­ténelmi Vörös Erőd mellvédjén mon­dott beszédet. Felszólította Pakisz­tánt, hagyjon fel a terrorizmus és a szeparatizmus támogatásával Kasmír és Pandzsáb indiai szövet­ségi államokban. Kifejtette vélemé­nyét, miszerint az 1972-es kétoldalú megállapodás alapján közösen megtalálhatnák a kasmíri kérdés megoldását. Kizárta azonban har­madik ország részvételét az ilyen megbeszéléseken. Nyomatékosan hangsúlyozta, erőszakkal és véron­tással semmit sem lehet elérni. V enezuela és Kolumbia határvi­dékére a venezuelai légierő két repülőgépe szerdán öt bombát do­bott le. Kolumbiai hivatalos források szerint a bombák öt venezuelait és egy kolumbiait sebesítettek meg. A venezuelai külügyminiszter azon­nal kapcsolatba lépett kolumbiai partnerével és biztosította őt arról, hogy nem támadásról, hanem bal­esetről volt szó. Szükség is volt erre a megnyugtatásra, hiszen a két or­szág viszonyát bonyolítja a Venezu­elai-öböl körüli vita, az öblöt a két ország közösen ellenőrzi. Az utolsó konfliktus 1987-ben volt, ekkor ve­nezuelai részről sértették meg a ko­lumbiai felségvizeket. I on Iliescu román államfő szerdán aláírta a privatizálásról szóló tör­vényt. Ezzel hatályba lépett az a sok ellentétet kiváltó dokumentum, me­lyet a kormányreformok alapkövé­nek tekintenek, de melyet az ellen­zék elutasít és megtárgyalását boj­kottálta a parlamentben. A törvény értelmében a privatizálásra kijelölt állami vállalatok és-társaságok va­gyonának 30 százalékát értékpapí­rok formájában ingyen osztják szét a lakosság körében, a vagyon fenn­maradó 70 százalékát pedig eladják. Az ellenzék azt követelte, hogy a va­gyon ötven százalékát osszák szét a lakosságnak. % P eru rendőrsége egy Kolumbiába tartó magánrepülőgép fedélze­tén szerdán fél tonna kokainpasztát talált. A kokaint Aguaytia térségében kobozták el, itt kb. 200 ezer ember él, többségük a kokatermesztésből. Ezt dolgozzák fel pasztának, amely­ből végül elkészül a tiszta kokain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom