Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-14 / 189. szám, szerda

1991. AUGUSZTUS 14. lÚJSZÓi KÖRNYEZETVÉDELEM 8 A bohumíni Svaťo Nemeček (jobbról) a pozsonyi Mária Lachká és a somorjai Mészáros Szilvia (hátul) a jelképesen elfoglalt szivattyúhajón. Ekkor még nem tudták, mi is vár rájuk (Méry Gábor felvétele) EGY ARC A GÁTRÓL SVAtO, A BOHUMÍNI FIÚ Egyik reggel csendes, szőke fiú várta a csölösztői tűzoltószertárhoz érkező környezetvédőket. Svaťo Nemeček bohumíni orvostanhallgató előző nap autóstoppal tette meg az utat Osztrava mellől Bősre. Ott, persze, hamar útbaigazították, de Csölösztőre érve így is kénytelen volt a szabadban tölteni az éjszakát. - A cseh sajtóban olvastam az akcióról, és végül is elszántam magam, hogy eljövök támogatni a csallóközi természetvédők ügyét - meséli. - A sajtó egy része felénk is meglehetősen egyoldalúan tájékoztatja a közvéleményt, és csak arról ír, hogy ha már ennyit beleöltünk, be kell fejezni. Azzal, persze, nem foglalkoznak, hogy ez a haszon nem fedezi a természetben okozott károkat. Én viszont már évek óta olvasom a Nika című környezetvédelmi magazint, és ebben sokkal tárgyilagosabban tárgyalják ezt a témát. Számomra világos, ha ez az akció sikerrel járna, nemcsak Szlovákiában, hanem az egész országban először szenvedne vereséget a betonlobby. Hasonló küzdelem Morvaországban is folyik, például a Nové Mlyny víztározóval, vagy a Morva-Odra vízi úttal kapcsolatban. Svaťo minden bizonnyal nem érzi unalmasnak az itt töltött napokat. Kivette részét a csölösztői főutca lezárásában, így kényszerítve a Hydrostav autóit, hogy a számukra hivatalosan kijelölt utat használják. Azon a bizonyos reggelen ismeretlen egyének őt is felpofozták a helyi művelődési otthonban, sőt, aznap este azt is kipróbálhatta, mit értenek a Szlovák Belügyminisztérium különleges egységeinek tagjai az enyhe kényszerítő eszközök fogalmán. Szerepelt a pozsonyi televízióban és legutóbb részt vett az őrsújfalusi forgalomlassításban is. Ennél is fontosabb viszont, hogy igazi barátokra lelt. Prágából, Brünnből, Pozsonyból, Nyitráról, Eperjesről érkezett társaival együtt szemmel láthatóan jól érzi magát a Csölösztőn összekovácsolódott társaságban, és egyáltalán nem sértődik meg, ha esetleg nem is mindig érti, helýbeli barátai mit beszélnek egymás közt. TUBA LAJOS L

ecsupaszodott erdeink, egykét hónap alatt megfeketedő házfalaink, holdbéli tájból csak sok-sok türelemmel (és soksok pénzzel) újra földivé újítható külszíni bányáink, egyre újabb ál- és valós sugárzási hírekkel ijesztgető atomerőműblokkjaink, a már inkább politikai, nemzeti (nemzetiségelleni) presztízskérdéssé avanzsált (elkészülő vízi erőművünk... és még folytatódhatna a sor energetikai rendszerünk neurotikus pontjainak felvázolására, egészen a feleslegesen sok energiát pazarló ipari szerkezetig. S már levonhatjuk - ahogy már előttünk az ugyanazt az utat megjárt fejlettebb országok is levonták - a tanulságot: nem szabad ezt így csinálni. De lehet-e másképp? - Sajnos, erre a kérdésre is nagyon nehéz a válasz, és az avatatlanok szemében néha különösen felértékelődnek a nem igazán reális lehetőségek is. Sokszor hallani a mai energetika alternatíváiról szóló vitákban a geotermális energia, a biogázok, a szélerőmüvek vagy a napenergia kínálta lehetőségekről, pedig ezek a mai földrajzi szélességünkön együttesen is csak a töredékét adnák annak az energiának, amit világításra, fűtésre, mozgásra, gurulásra, vagy éppen szórakozásra elhasználunk. Munkába fogott napsugarak A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb példa a napenergia lehetne. A fotovoltaikus napelem az űrkutatás „mellékterméke", amely a napsugárzást villamos energiává alakítja át. Nálunk azonban a hasznosításnak inkább a másik módja, a napkollektor terjed el, amelyben a nap hőenergiáját az ott áramló víz veszi át. Mindkét módszerrel már eléggé régóta kísérleteznek, sőt a napkollektorokat nálunk is gyártani kezdték, de csak mérsékelt üzleti sikerrel. Csak a garamszentkereszti alumíniumgyár kollektorai és a kroméríži Ekosolar rendszer tudott felmutatni némi sikert, noha a nemrég felemelt energiaárak bizonyára az eddigieknél kedvezőbb helyzetet teremtenek a napkollektorok piacán. Az igazi lehetőséget azonban mégiscsak a napsugárzást elektromos energiává átalakító napelemek adnák, ha... de ne szegjünk kedvet mindjárt ellenérvekkel! Nézzük az előnyöket! Képzeljünk el egy, a lakott helyektől jócskán távol eső pontot, ahol a közlekedésbiztonsági okok miatt valamit meg kell világítani. A hálózat kiépítése óriási összegekbe kerülne, a motoros áramfejlesztő kezelőt kíván. Elég azonban néhány négyzetdeciméter napelem és akkumulátor, amelybe a nappal odavilágított energiát elraktározza a rendszer, hogy majd sötétedés után továbbadja a lámpának. Vagy egy más példa: szintén távol a civilizációtól, valahol egy öntözőrendszerbe vizet kell szivattyúzni. Nem nagy teljesítménynyel, de állandóan. Vagy fent a hegyekben, kint a pusztában, esetleg egy kisebb oázisban, ahol este nem nagyon sokat kell világítani, de az ott élőknek jól jönne egy hűtőszekrény. (Ez utóbbi ideális fogyasztó a napelem számára, mert akkor fogyaszt a legtöbbet, amikor a napelem a legtöbb energiát kapja.) Vagy vegyük a következő, kézenfekvő megoldást: 30x40 centiméteres napelemlap, amelyet a szélvédőüveg alá szerelünk, s a csatlakozóját a személygépkocsi szivargyújtójába dugjuk. Még átlagos szórt fénynél is mintegy 20-30 miliampérral tölti az akkumulátort, amely így akár kétszeres üzemidőt is megérhet. S folytathatnánk a sort olyan házakkal, amelyekA magyarországi napsütési viszonyokat figyelembe véve éppen hogy megtérül a befektetés, ami jó arány lehet egy környezetvédő, de nem jó egy hatékony felhasználást kereső számára. Hogy ez mennyire igaz, azt az is mutatta, hogy a vásárlátogató nézte a tetszetős és szinte ingyenenergiára működő lámpákat, de amikor az árukat meghallotta, láthatóan lehűlt a lelkesedése. De akkor érdemes-e egyáltalán, vagy miért érdemes ezekkel kísérletezni? A napelemek mellett szól jó néhány adat, miszerint, ha nem is mindenütt, nem is a legfontosabb és nem is a legolcsóbb, de elfogadható energiaforrás lesz már a nem egészen távoli jövőben. KALITKABA A NAPOT KISEGÍT, VAGY CSAK BESEGÍT? ben minden háztartási gép napelemre működik, talán a villanysütőt kivéve. A napelem ugyanis készülhet tetőfedő gyanánt, külső falburkolatként, sőt még az ablaküveg is lehet egyben napelem, amelyen mikroszkopikus nyílások sokasága biztosítja a fényáteresztést. Ha merész a fantáziánk, elképzelhetünk akár egy modern üvegpalotát is csupa ilyen napelemlappal borítva, ami már egy erőmű teljesítményének is megfelelne. Kaliforniában, ahol akár 360 napot is süthet a nap, már épülnek olyan napelemes csúcserőművek, amelyek 150 kilovoltamper teljesítményt adnak a háromfázisú hálózatba - nos, az ilyen épületben, mondjuk Arizónában, vagy Üzbegisztánban, biztos nem jelentene gondot a légkondicionáló fogyasztása. A felhasználási lehetőségek tehát ideálisak, még felénk is, főleg, ha a napenergiát - a kedvezőtlen napokra gondolva - más energiaforrással is kombináljuk. Csakhogy vissza kell kanyarodnunk ahhoz az ottfelejtett „ha" szócskához. Tehát minden ideális lenne, ha a napelemek nem lennének olyan drágák. Éppen csak megtérül Egy magyarországi vállalat Amerikából importált napelemek alkalmazását mutatta be nemrég a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Amorf szilícium napelemek felhasználásával kerti lámpákat készítenek, amelyek az egésznapos feltöltés után este 4-5 órán keresztül világítanak. Ha mozgásérzékelővel is felszerelik őket, úgy csak olyankor gyulladnak ki, ha valaki jár a közelben. Készítenek kézilámpákat és nagyobb, 35 wattos nátriumgőzös, vagy fémhalogén lámpákat is, sőt akkumulátorok töltésére alkalmas nagyobb teljesítményű berendezések piacradobását is fontolgatják. Ahogy a cég képviselője elmondta, az 1 W felhasznált energia ilyen módon előállítva kb. 5 dollárba kerül, és mintegy 8 év az élettartama. Egyre elfogadhatóbb Az első tényező az energiaipar, amely mérsékelten ugyan, de egyre emelkedik. A valós piaci árviszonyok már minket is közvetlenül érintenek, és nem is biztos, hogy ez az első ugrás az energiaárakban az utolsó is volt. A dráguló villanyáram pedig egyre inkább elfogadhatóvá teszi az olyan drága előállítási módot is, mint amilyen a napelem. Főleg olyankor, ha valahol érvényesül a fentebb felsorolt előnyök valamelyike. A hatásfok javulása is a javára válhat a napelemnek. Az amorf szilícium napelem, amely a látható fény tartományába eső sugárzást hasznosítja, jó esetben 10, átlagban azonban 7-9 százalékot hasznosít a ráeső fényenergiából. Ha azonban ezt a sugárzás infravörös tartományának energiáját alakító szilíciumgermánium anyagú elemmel kombináljuk, a hatásfok már 25, vagy akár magasabb százalék is lehet. Az eddigi legjobb kihasználást az amerikai Sandia National Laboratories érte el kombinációjával, amelynek felső rétege gallium-arzenidből készült, az alsó réteg pedig szilícium kristályból volt, és a nagyobb hullámhosszon érkező fényenergiát hasznosította. Az egész „szendvics" 31 százalékos hatásfokkal dolgozott. Még van egy körülmény, hatására változhat a napelemek ára, és ez a sorozatgyártás növelése, amit viszont az alkalmazási kedv is befolyásol majd. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy ennek az energiaforrásnak a terjedését sok állam környezetvédelmi előnyei miatt adókedvezményekkel is támogatja, akkor néhány év, esetleg egy évtized múlva nagyon hatékony kiegészítő energiaforrást kaphatunk. Hangsúlyozom, hogy csak kiegészítőt, amely errefelé, Közép-Európában sohasem jut főszerephez. Annál inkább délebbre, mondjuk a sivatagokban. Ezt álmodták meg japán tervezők a Genesis tervben, amely elképzelésük szerint egy világméretű elektromos rendszer lehetne. A sivatagban egy 800 km-es oldalú területet napelemekkel fednének le, s a termelt áramot szupravezetőkkel vinnék szerte a világba. Kiszámították, hogy ezzel fedezni lehetne a világ egész éves olajfelhasználásának megfelelő energiafogyasztást. S mindehhez csak a sivatag 4 százalékára (meg tömérdek pénzre) lenne szükség. Szép álom. P"N mi marad addig is száll ] P munkra? Természeteké sen kihasználni a napot ott, ahol megéri, akár melegvizes rendszerrel, akár napelemekkel. Ismétlem, ott ahol megéri, ki kell használni minden más alternatív megoldást is. És amilyen mértékben csökkenthetjük így a központi energiatermelést, olyan mértékben kímélhetünk meg egy darab természetet. S manapság már ez is hatalmas érték. SZÉNÁSI GYÖRGY (Méry Gábor felvétele) ENERGETIKA VÁLTOZATOK A TAKARÉKOSSÁGRA Amerikában - Szinte hihetetlen, de a Colorado állambeli Snowmass kutatóintézet szakemberei szerint 75 százalékkal csökkenthetők az ország energiaigényei az új gyártási technológiák és a szigorú takarékossági intézkedések nyomán. A közzétett dokumentumban az említett intézet konkrét intézkedéseket is javasol. Az első helyen mindjárt olyan belsőségű motorok kifejlesztését, amelyek az eddigi benzin- vagy gázolajfogyasztás 25 százalékkal való csökkentését tennék lehetővé. Szerintük ilyen motorok gyártása a technika mai szintjén már lehetséges. Ugyanekkora megtakarítás érhető el a kevésbé energiaigényes világítási rendszerek kiépítésével, mind az üzemekben és hivatalokban, mind a háztartásokban. A tengerentúli szakemberek a következő helyre az energiaátviteli veszteségek csökkentését tették; az ilyen veszteségek a nagyfeszültségű távvezetékek esetében már megawattokra is rúghatnak. Ugyanúgy kevesebb lehetne a megfelelő rendszer kiépítése után a kőolaj- és gázvezetékeken való szállításoknál keletkező, az ezen nyersanyagok feldolgozása során keletkező veszteség. Ha hatékonyabban tüzelnék a szenet és a gázt, akkor az Egyesült Államok már 2000-ben 35 milliárd dollárt takaríthatna meg. Ezzel egyidejűleg csökkenne a szennyező anyagok kibocsátásának mértéke a kéményekből, főleg a „széndioxid-termelés", amely a leginkább hozzájárul az egyre inkább érezhető „üvegházhatás" kialakulásához. Két és fél millió tonnával kevesebb savas esőket okozó kén-dioxid kerülne a levegőbe. Az amerikai tudósok az alternatív energiaforrásoknak is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Előrejelzésük szerint az etilalkohol már az ezredforduló táján a benzin komoly versenytársa lehet az autók meghajtásában, de jelentősek a tartalékok a napkollektorok hatékonyabbá tételében is. Az energetika szakterületéről néhányan feltételezik, hogy a fentebb említett és még további takarékossági intézkedések világméretű bevezetése nyomán akár évi egybillió dollár is megtakarítható, nem beszélve a környezet javulásának egyéb, pénzben közvetlenül nem kifejezhető hatásairól. (NYUGAT-)EURÓPÁBAN - Az Európai Gazdasági Közösség egységes energetikai rendszerének kialakítására irányuló törekvésekben fontos szerepet kapnak a terv környezetvédelmi viszonylatai is. Most folynak azok az elemzések, amelyek az energiatermelés és -felhasználás hatásait vizsgálják az 1980-2010 közötti időszakban, főleg a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a por, illetve pernye kibocsátására figyelve. Ebből a szempontból háromféle problémakört vitatnak a leginkább: - az atomenergia felhasználásának növekedése (a jelenlegi 34 százalékról 2010-ig 50 százalékra emelkedne az atomerőművekben termelt villamos energia mennyisége); - a felhasznált földgáz részarányának jelentős növelése (az erőművek és hőtelepek fűtésére is); - az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, az új műszaki eljárások és gyártásszervezési módszerek felhasználása, illetve a takarékossági intézkedések eredőjeként, mégpedig oly módon, hogy a nemzeti össztermék (GDP) egységére felhasznált energia a fent említett időszakban évente 2,5 százalékkal csökkenjen. Az energiafelhasználás hatékonyságának növelését tartják ezek közül a legfontosabb tényezőnek, amelyet azonban bizonyos módon ösztönözni kell. A kőolaj- és energiaárak csökkenése az utóbbi időben ugyanis visszafogta a takarékossági kedvet (1973 és 1982 között NyugatEurópában 20 százalékkal növekedett az energiafelhasználás hatékonysága). Az energiaárak jövőbeni alakulásával kapcsolatban a szakemberek nagy figyelmet szentelnek az energiafelhasználás szociális következményeinek vizsgálatára is, mégpedig az utánunk, jövő nemzedékek érdekeit figyelve (a környezetvédelmi és egyéb hatások), és a takarékosságra való ösztönzés egyik hatásos módszereként az adóztatás, illetve az adókedvezmények rendszerét emlegetik. Ezzel kapcsolatban a legtöbb vitát az atomerőműépítések váltották ki. Az eddigi vita alapján feltételezhető, hogy a nyugat-európai energetikai „közös piac" kialakítása ugyan összetett probléma, de elkerülhetetlen az 1933-ban induló egységes európai piac szempontjából. (sz)