Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-08 / 157. szám, hétfő

ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP MÁSODIK KIKELET A KERTTELEPEK TULAJDONOSAI MEGNYUGODHATNAK A JUGOSZLÁV PÉLDA Tíz esztendeje még minden nyugati politológus száz dollárt mert volna megtenni egyetlen, már akkor jócskán inflálódott lengyel zloty ellenében, hogy a kelet-európai térségben Jugoszlávia lesz az első, a példamutató ország, amely megoldja a nemzetiségi kérdést. Magunk is így vélekedtünk, mi is mertünk volna hasonlóan fogadni, ha lett volna száz dollárunk. De nem volt, ellenben évről évre gyengébbnek éreztük magunkat, és mondogattuk: bezzeg a jugoszlávok! Mi, csehszlovákiai magyarok példaként emlegettük a vajdasági nemzetiségi gyakorlatot. Kisebbségi helyzetünkben büszkék voltunk arra, hogy május elsején a bácskai magyarok piros-fehér-zöld zászlók alatt vonulhatnak fel, hogy liberális a sajtójuk, hogy szabadon járhatják a világot, hogy mernek vállalkozni... És így tovább. Drukkoltunk belgrádi barátainknak, és legfeljebb elméletieknek tartottuk azokat az eszmefuttatásokat, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a karizmatikus vezető halála után esetleg érvényesülni kezdenek a horvátok, a macedónok, a szlovénok különválási törekvései. Ma riadtan fogadjuk a nemzetiségi összecsapásokról érkező híreket. Egy-egy helyen szabályos arcvonalon folytak az ütközetek, emberek haltak meg és foglyokat ejtettek, aknamezőket raktak le, mozgósítást rendeltek el. Kiderült, hogy amit 1949 óta nem kis büszkeséggel és sokan az Európába jutás sajátos jugoszláv útjának tekintettek, amit úgy minősítettünk, hogy a „Jugoszlávia sem a Nyugat, sem a Szovjetunió előtt nem kapitulál", az voltaképpen zsákutca, amelyen haladva sem a gazdasági kérdések nem oldhatók meg, sem a nemzetiségi kérdésre nem kaphatnak az érintettek méltó választ. Ma már a Napnál világosabb, hogy a sajátos jugoszláv szocializmus útja éppen úgy nem vezet sehova sem, mint ahogy a kínai út, az etiópiai menetelés, a latin-amerikai változat is a semmibe vezet. Éppen úgy a semmibe, ahogy a „megvalósult szocializmus" Moszkva vezette európai országaiban is ez lett az eredmény. A titoizmus éppen olyan életképtelennek bizonyult, mint a kínaiak nagy ugrása, mint a kádárizmus, vagy éppen Gorbacsov peresztrojkája, amelytől oly sokat vártunk még négy-öt esztendeje is. Jugoszláviában - ma már nyilvánvaló -, sztálinizmus volt, Sztálin nélkül. Lehet, hogy felvilágosult sztálinizmus, a lényegen azonban mit sem változtat. Ahogy az sem változtatott, hogy Magyarországon, nálunk, Lengyelországban, Kubában, Kínában végül is évtizedek alatt kiépítették a kommunista párt egyeduralmának többé-kevésbé módosított rendszerét. A lényeg az volt, hogy mindenütt az államrendőrséget és a hadsereget használták fel „végső érvként". A jugoszláv példa azt mutatja, hogy a pártállam leépítésének gondolatával való puszta kacérkodás legfeljebb csak hiú ábrándokat ébreszthet az emberekben. A délszlávoknál kommunista vezetés alatt maradt Szerbia, a legnagyobb köztársaság, és a kommunista miniszterek, tábornokok és pártfunkcionáriusok ugyanúgy reagálnak a máshogy gondolkodók minden megnyilvánulására, mint 1917 óta a bolsevikok mindig is reagáltak. A „felvilágosult" szerb apparatcsik esze éppen olyan srófra jár, mint a legormótlanabbul vaskalapos román elvtársaké 1989 decemberében, vagy azoké a szovjet tábornokoké, akik rendcsinálás céljából rohamrendőröket küldtek Hegyi Karabachba, Vilniuszba, vagy a donyecki bányászok pacifikálására. És ugyanúgy gondolkodik a Nagy Szerbiáról álmodozó kommunista politikus Belgrádban, mint a vele azonos eszmerendszerben nevelt cseh vagy szlovák politikus, aki ugyán 1989 novemberében gyorsan kifordította a kabátját, netán az 1968-1989-es időszakot is végigböjtölte, de ez alatt semmit sem tanult meg. A jugoszláv eset is fényesen bizonyítja, hogy a kommunizmust nem lehet megreformálni, és hogy ez a rendszer semmit sem tud megoldani. És azok se tudnak választ adni a kor égető kérdéseire, akik csak állítják, hogy tanultak a történelemből. Nem hiszek azoknak a politikusainknak, akik Szlovákiában idestova két esztendő alatt sem tudták levonni a nemzetiségi kérdésben levonandó következtetéseket, és a szlovák-magyar kérdés megoldásában szinte egy lépésnyit sem tudtak megtenni. Legtöbbjük ugyanabba az iskolába járt, ahova belgrádi kollégáink is jártak. Ráadásul elviselik, hogy a kommunista párt Szlovákiában egyre mérvadóbb és a történelemből tanulni nem szándékozó politikai tényezőként szerepeljen. Es mindez a demokrácia nevében történik. TÓTH MIHÁLY 1991. JÚLIUS 8. LAPSZÉLEN NEMZETI(SÉGI) SZÍNHÁZAVATÓ Színházat, állandó szabadtéri játékhelyet nyitni évszázadok óta felemelő érzés, mert a színház maga az ünnep. A tiszta játék ünnepe, vagy ahogyan Petőfi írja híres színészdalában: „a hatalom az emberszív felett". Manapság - amikor egyén és intézmény szinte örökös pénzszűkével bajlódik- különösen ritka ünnep a színházavató. Ezért kell becsülnünk az ilyen ritka alkalmat és a hagyományteremtés szándékát egyaránt. A hagyományteremtést, amely nemcsak holnap, hanem már ma is megköveteli, hogy mindent a valódi értékén tiszteljünk; az alkalmat pedig azért, mert az ünnepi pillanatokban is őszinteségre kötelez, őszinteségre, hogy leszögezhessem: több mint szimbolikus, hogy az újonnan alakult Komáromi Bástya Színház legelső produkciójaként 1991. július 5-én Kocsis István:Árpád-házi Szent Margit című darabjával, tehát épp a magyar írásbeliség kialakulásáról szóló történelmi drámával rukkolt elő. E társulat péntek esti tűzkeresztségéről túlzás nélkül elmondható: a Bástya Színház létrejöttének eseményében az egész ország színházszerető közönsége, a csehszlovákiai magyarság egésze osztozik. Nincs talán egyetlen irigy vagy haragos sem, hanem - remélhetőleg - mindenki elismeri: a honi magyarság jogosan formált igényt arra, hogy a Gálán Géza által már évekkel ezelőtt teremtett és ugyancsak jelképes erejű zselizi SZABADtéri Színház mellett, még egy, elsősorban a két hazai magyar színtársulat művészeire építő, korszerű nyári színházat vehessen birtokába. Ezért pénteken este, ezen a csillagkendővel borított nyárestén jó érzésekkel tekintettem körül a komáromi Vl-os bástya udvarán kialakított szabadtéri játékhelyen. És nyilván nemcsak rám tett mély benyomást a felújított bástya maga, az ízléssel és gonddal megvalósított részekből összetevődő egész, ahol kitűnően egymásra talált a múlt és a jelen. Kifejezvén azt a folytonosságot, amelyben a múlt tisztelete nem a konzerválást, hanem a valódi (anyanyelvi) értékek megőrzését (is) jelenti. A Bástya Színház példája is igazolja, hogy a színművészet épít(het)ő, önszervező folyamat. Pénteken tartott, első bemutatójának jelentősége ezért túlnő Komárom, a Komáromi járás határain. Meggyőződésem, hogy a Bástya Színház a jövőben sem elégszik meg azzal, hogy csak* saját „bűvkörében" sugározza ki szellemiségét. Örömmel vethetem papírra, hogy máris sikerült felhívnia magára a figyelmet. És nemcsak a BÁSTYA környékén, hanem határainkon túl is; maga az előadás pedig kivívta az elismerést. Hogy nekem mégis hiányérzetem támadt pénteken este?! Nos, erről nem az Illyés Gyula Alapítvány, a Soros Alapítvány, a nézőtér székeit felkínáló Szentendre és a két Komárom polgármesterei által támogatott, illetve a Beke Sándor kezdeményezte Jókai Alapítvány révén létrehozott Bástya Színház lelkes társulata - hanem a hazai magyar társadalmi és politikai élet prominenciája tehet... Kisebbségi létünknek ezen a történelmi eseményén és színháztörténeti bemutatóján - sajnos - nem képviseltette magát sem a szlovák kormány, sem a pozsonyi parlament, sem a kulturális minisztérium; ám ami ennél is megdöbbentőbb: nem jelent meg a Csemadok képviselője sem, és a hazai magyar újságírók közül is csupán négyen voltunk ott pénteken (igaz, ebből hárman az Új Szóból). És nem jöttek el a Bástya Színház tűzkeresztségére az egyébként oly lelkendezve mentorkodó, egymást oly szívesen lekezelő-fricskázgató hazai magyar mozgalmak hivatalos képviselői sem. Való igaz, a Jókai Alapítvány egyik írott elve, hogy politikai pártoktól és mozgalmaktól függetlenül működik -de legalább ennyire igaz az is, hogy magyarul teszi azt, amit tesz. Azon a nyelven - és itt, Csehszlovákiában - amelyért Árpád-házi Szent Margit az életét áldozta. Nekünk viszont csupán röpke két órácskát kell (illetve kellene) feláldoznunk arra, hogy megtekintsük azt a szabadtéri előadást, amely bástyaként az önépítésünket segíti. A távolmaradóknak Széchenyivel üzenek, aki épp a magyar játékszínről szólva jegyezte meg: „Tett és példa által hatni az egészre-dicső tiszt." miklÓSI PÉTER Kiskert, nyaraló, hétvégi ház, tanya. Ki így mondja, ki úgy, helyük, jellegük szerint különbözhetnek egymástól, de lényegében azonos célt szolgálnak. A városi tömblakásokban élő szerencsés száz és százezrek a hétvégeken a szabad idejükben ide menekülnek, hogy kipihenjék testi-lelki fáradtságukat, megnyugtassák idegeiket. Sokak számára a kiskert jelentette örömbe hosszú hónapokon át 'üröm vegyült. Hol több, hol kevesebb, aszerint, hogy az egyik vagy másik földtörvényjavaslat került előtérbe. A kerttelepi kiskertek (tulajdonosai) felett egyszer kiderült, majd ismét beborult az ég, míg végül sikerült olyan megoldást találni, amely a kertészkedő és a földterület eredeti tulajdonosa számára egyaránt elfogadható. - Elmondhatjuk tehát, hogy a kerttelepek számára az idén másodszor is kitavaszodott? - kérdeztem Anna Kriškovátóí, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége Központi Bizottságának jogászától. - Igen, elmondhatjuk. A törvényalkotók figyelembe vették javaslatainkat. Az elfogadott földtörvény nem töri derékba a széles körű kertbarátmozgalmat. A kertteleptulajdonosok továbbra is hódolhatnak az életük szerves részévé vált kertészkedésnek, ugyanakkor a kiskerteknek helyet adó földterület eredeti tulajdonosai, illetve azok örökösei is elégtételt kapnak az ellenük elkövetett vagyonjogi sérelmekért. * - Egyeseknek megnyugtatásul, másoknak pedig tanácsadásként vegyük sorra a földtörvény legfontosabb paragrafusait, amelyek a kertészkedókre, illetve kiskertjeiknek helyet adó földterület tulajdonosaira közvetlenül vonatkoznak. - Ilyen értelemben az első helyen a 11. paragrafus első bekezdését, illetve ennek d pontját említem. Nem kapja vissza a tulajdonos azokat a földterületeket, melyeken kiskertek létesültek, illetve hétvégi házak vannak. Ö a paragrafus második bekezdése szerint az eredetihez mérten arányos nagyságban és minőségben más helyen kap földet, ha lehetséges, az eredeti katasztrális területén. Amennyiben ez a földtulajdonosnak nem felel meg, a terület értékének pénzbeli megtérítését is kérheti, ahogy az a kárpótlási rész paragrafusai meghatározzák. Fontos és lényeges, hogy a földtulajdonos igényét nem a kerttelep tulajdonosainál érvényesíti, hanem a járási földhivatalnál, illetve annál a jogi személynél, amelyik a kérdéses földterületet elvette. - Mit olvashatnak ki a kertészkedők, illetve a földtulajdonosok a 22. paragrafus nekik szóló bekezdése iból? - Amennyiben a kertészkedő óhajtja, ideiglenes használati bérlete annak megszűnésekor még további tíz évvel meghosszabbítható. A bérlő ezalatt megveheti a kiskertet, ugyanis elővételi jog illeti meg. Ezzel kapcsolatban lényeges tudnivaló, hogy a bérleti díj és a vételár összegének megállapításában a földnek nem a jelenlegi bonitása és a terület mostani minősítése az irányadó, hanem az az állapot, amikor a használati jog létrejött. A földtulajdonosok figyelmét a paragrafus negyedik bekezdésére hívom fel, nehogy lekéssék földjük kicserélésének kérvényezését. A megvételt illetően szerintem az lenne a jó, ha egy-egy kerttelepen belül a kiskertek használói egységesen döntenének. A felemás kerttelepek, amelyeken belül saját és bérelt kiskertek is lesznek, problémák sorát okozhatják. Az Érsekújvári járásban 21 kerttelep keretében összesen 2400 kiskert van. Agneša Tonkovát, a szövetség járási bizottságának titkárát a földtörvénnyel kapcsolatos helyi észrevételekről kérdeztem. S bár itt a Tőketerebesl járáshoz hasonló példa nem fordult elő - a tulajdonosok erőszakkal és talán mondani sem kell, hogy törvényellenesen eddig egyetlen kerttelepet sem foglaltak vissza -, kertügyben a járási hivatalba szinte naponta bekopogtatnak. - Ma is két kerttelep földtulajdonosai jártak nálam, hogy adjuk viszsza tulajdonukat. Elmagyaráztam és megértették, hogy a törvény természetbeni illetve pénzbeli kártalanításukra nem a szövetséget kötelezte, így jogos igényükkel forduljanak a földhivatalhoz. - Megtörtént, hogy a földtulajdonosok közvetlenül a kerttelepek vezetőit, esetleg a kiskertek bérlőit keresték fel? - Már volt rá példa, s ezekben az esetekben is az előző az érvényes. Felkértünk egy jogászt, aki a kerttelepek vezetőivel megismerteti jogaikat és kötelességeiket, s akivel az érintettek a sajátos eseteket is megbeszélhetik. Erre szükség van, mivel néhány kerttelepen belül a bérlők egy része már megvette a kiskertet. - Nehézségekbe ütközik az eredeti bonitás és állapot meghatározása? - Nem, hiszen a geodéziában van ilyen jellegű okmány, másrészt több kerttelep tulajdonosai elórelátóak voltak, s mielőtt munkához láttak, az eredeti állapotot fényképeken is megörökítették. EGRI FERENC geknek fel kellene jegyezniük a naponta vagy hetente bevett adagokat, hasonlóan, mint ahogy a cukorbetegek feljegyzik a vércukrukat, inzulínadagjukat. Ez az önellenőrzés nem kerül pénzbe, csak egy füzet kell hozzá. Nagy segítséget jelent a betegnek és orvosának egyaránt. Egyetlen hibája van - az, hogy nem csináljuk. Az évekig tartó, orvos által nem ellenőrzött orvosságszedésnek súlyos következményei lehetnek. Ezek közé tartozik a személyiség kóros megváltozása, de nem ritka a súlyos vesekárosodás, csontvelősorvadás sem. Az előbbivel a kórház művese osztályára lehet kerülni, az utóbbi nagyon nehezen kezelhető vérszegénységet okoz. Az ergotamin túladagolása súlyos vérkeringési zavarokhoz vezethet. Az alábbi néhány adat alapján a laikus olvasó is megítélheti, nem kell-e panaszaival neurológushoz vagy pszichiáter szakorvoshoz fordulni: Valószínű a gyógyszerek okozta fejfájás akkor, ha a beteg: - havonta húszszor, vagy többször vesz be fejfájás elleni gyógyszert; -kombinált gyógyszereket szed (Dinyl, Alnagon, szépen csomagolt külföldi gyógyszerek stb.); -ha a fejfájás egész nap tart; -ha a tünetek rosszabbodnak a gyógyszer kihagyásakor. A gyógyszerek okozta fejfájás gyógyítása is nagyon nehéz. A legtöbb beteg nem is fordul orvoshoz, mert vagy nem tudatosítja állapota súlyosságát és veszélyességét, vagy pedig nagyon jól megvan fejfájásos, gyógyszerrel irreálissá tett világában. Azoknak sincs könnyű dolguk, akik felkeresik orvosukat. A gyógyulás alapfeltétele az orvos és a beteg közötti jó kapcsolat, mert a kezelés nagyon kellemetlen. A gyógyszer kihagyása után néhány órával ugyanis nagyon erős fejfájás kezdődik, amely napokig is eltarthat. Ehhez idegesség, nyugtalanság, rossz közérzet társul. A szakorvos természetesen rendelkezik olyan gyógyszerekkel, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot, de ezekkel csínján kell bánni és ráadásul nem nyújtanak teljes panaszmentességet. Ilyenkor marad a fejfájás leküzdésére a hideg vizes borogatás és a jó szó. Furcsa fejfájások. Az orvostudomány nem száraz, komor adathalmaz, telis-tele van érdekes, furcsa, ritka kórképekkel. Ezekkel a gyakorlatban ritkán találkozik az orvos, de nem árt ismerni őket. Általánban nagyon hosszú, tudományosan hangzó elnevezésük van. Minél hosszabb az elnevezés, annál ritkább a kórkép és annál kevésbé értik az orvosok, mi a betegség oka és lényege. Az egyik ilyen furcsa betegség a fizikai megterhelés hatására jelentkező rohamszerű fejfájás. Jelentkezhetnek nehéz terhek emelésénél, vagy akár szerelmi aktus közben és néhány percig tart. A másik furcsa fejfájás a fagylaltevéssel kapcsolatos. Egyes emberek hirtelen erős fájdalmat éreznek a fejükben, ha hideg étel vagy ital éri felső szájpadlásukat. A fájdalom néhány másodpercig tart. Dr. RÁCZ OLIVÉR ORVOSI TANÁCSADÓ MITŐL FÁJ A FEJÜNK? (3) Gyógyszerek okozta fejfájás. A fejfájás legalattomosabb fajtája. Minden hatodik, krónikus fejfájásban szenvedő beteg a helytelenül és fölöslegesen szedett gyógyszereknek köszönheti panaszait. Németországban a felnőtt lakosság egy százaléka a fájdalomcsillapítók rabja és más országokban sem jobb a helyzet. A toxi komániák rangsorában a kóros gyógyszerfüggóség világviszonylatban a második helyet foglalja el az alkoholizmus mögött. Ennek egyik oka az, hogy a fájdalomcsillapítók, fejfájás elleni szerek és a kábítószerek között nincs éles határvonal. A morfium és származékai a legerősebb fájdalomcsillapítók, de egyben veszélyes kábítószerek is. Ez nem véletlen, hiszen a fájdalomcsillapítás nem más, mint a fájdalmat érzékelő és feldolgozó idegsejtek „elkábítása". Az agy maga is termel morfiumhoz hasonló anyagokat (endorfinokat), amelyek természetes módon szabályozzák a fájdalom érzékelését. A gyógyszerkutatók ugyan már évtizedek óta mindent megtesznek azért, hogy a fájdalomcsillapító és a kábító, rászokáshoz vezető hatást különválasszák, de ez az igyekezet az említett okok miatt nem járhat teljes sikerrel. A rászokás (és az ehhez kapcsolódó idült fejfájás) fokozatosan, hosszú évek leforgása alatt alakul ki. Az eredeti fejfájás jellege (migrén, közönséges fejfájás) megmarad, és ez megnehezíti a diagnózist. Nagyon nehéz megmondani, mi a rászokás oka. Ez lehet a fájdalomtól való túlzott félelem, menekülés a külvilág látszólag megoldhatatlan problémáitól a gyógyszerek adta álomvilágba, neurotikus alkat és sok más. Az viszont tény, hogy a gyógyszerek könnyű hozzáférhetősége nagyon megkönnyíti a gyógyszerfüggőségre hajlamos emberek útját. A rászokás rendszerint a kombinált fájdalomcsillapítók szedésének a következménye. Főként a kodeint, koffeint, barbiturátot is tartalmazó szerek a veszélyesek. Az orvos és a beteg kapcsolata sem a legjobb napjainkban. Az idő sürget, alapos kivizsgálásra nincs idő, egyszerűbb a fájdalomcsillapító ismételt felírása. A beteg nem bízik orvosában, ha az egyik nem hajlandó felírni a kért gyógyszert, akkor felírja az unokaöccse, aki a kórházban dolgozik, vagy ad a szomszédasszony. Természetesen sok az olyan beteg is, akiknek valóban hosszú időn keresztül szükségük van fájdalomcsillapítókra. A fölösleges szenvedés értelmetlen dolog, a gyógyszerek arra valók, hogy szükség esetén éljünk velük. Ezeknek a beteREFLEX