Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-01 / 152. szám, hétfő

MOZAIK I ÚJ szól 1991. JÚLIUS 1 A környezet- és természetvédelem évtizede­kig nem volt téma. Szabadon lehetett rombolni, hogy egyesek kiélhessék megalomániájukat, és „örök érvényű", monumentális műveket hozhassanak létre - lakótelepnek csúfolt be­tondzsungelek, emlékműveknek nevezett főr­medvények stb. képében. „Épültek" és „szé­pültek", egy fazonra szabattak városaink, a fal­vakkal senki sem törődött. Kit érdekelt, meny­nyire, hogyan romlik a föld a Csallóköztől a Bodrogközig? Kit érdekelt, hogyan oldja meg a „kisember" családi háza szennyvizének tisz­títását, elvezetését? Voit néhány „mániákus" zöíd - azaz természetbarát de az ő vélemé­nyüket nem kérte ki, nem hallgatta meg senki. Napjainkban derül fény arra is, hogy Szlovákia nem egy községében a talajba jutó szennyvíz mennyisége kezd katasztrofális méreteket öl­teni. Állami beruházásra nincs sok esély. Egy libereci cég, a BMTO, illetve annak szlovákiai képviselője, Samarjay Zoltán mérnök viszont olcsó és könnyen kivitelezhető megoldást kínál. KEVÉS PÉNZBŐL KÖZSÉGI SZENNYVÍZTISZTÍTÓK - Egy vízügyi építóvállalat kivite­lezőjeként dolgoztam, s miután le­hetőség nyílt a magánvállalkozásra, regisztráltattam magam. A vállalat­nál ivóvízellátási és szennyvízprob­lémákkal foglalkoztam, illetve ezeket a problémákat megoldó létesítmé­nyek tervezésével. Nem sokkal azu­tán, hogy beindítottam a tervezőiro­dámat, egy újságcikkben olyan csehországi magánvállalatra akad­tam, amely szennyvíztisztítók terve­zésével és építésével foglalkozik, KORSZERŰ ÉS OLCSÓ MEGOLDÁST KÍNÁL Sokéves tervezői gyakorlatom alatt alaposan megismertem a hazai. vízügyi helyzetet, ismerem a köz­ségek, a Víz- és Csatornaművek anyagi gondjait, régóta figyeltem a különböző szennyvíztisztító típu­sokat, melyikkel lehetne nagy hatás­fokon, kis beruházással megoldani a községek problémáit. A vállalatnál eltöltött évek során elég jó kapcsolatokat építettem ki az egyes víz- és csatornaművekkel, építőipari vállalatokkal, s miután megtudták, hogy magánvállalkozó­ként kezdtem tervezni, többen azzal a kérdéssel fordultak hozzám, nem tudnék-e olyan szennyvíztisztító tí­pust ajánlani, amely megfelelne a szabványoknak és az előírások­nak, ugyanakkor a községek fedezni tudnák a berendezés költségeit. Fel­vettem a kapcsolatot az említett csehországi magánvállalattal, és ajánlatokat kértem tőlük a szenny­víztisztítókra. A libereci BMTO cég munkatársai ugyan nem találtak ki semmi újat, de azt a szennyvíztisztí­tási eljárást alkalmazzák, amit mi itthon legfeljebb tankönyvekből is­merhetünk, ugyanakkor a nyugati országokban már rég elterjedt. Az úgynevezett finombuborék-levegőz­tetéses tisztítást használják, mely­nek lényege, hogy miután a levegőt nagyon finom, apró buborékkal a vízbe juttatjuk, xz. oxigén sokkal könnyebben, nagyobb hatásfokon oldódik. A biológiai szennyvíztisztí­tás alapelve az, hogy a szennyvíz­ben eleve létező mikroorganizmu­soknak több oxigént adunk, aktivi­záljuk ezeket, így bontjuk le a szeny­nyező anyagokat. Minél több oxigént juttatunk a vízbe, annál aktívabbak a mikroorganizmusok, annál maga­sabb a tisztítás hatásfoka. Ha sok oxigént akarunk a vízbe juttatni, sok energiát fogyasztunk, igyekeznünk kell, hogy a levegőztető testek ha­tásfoka minél nagyobb legyen. Ezt a feltételt teljesítik a finombuborékos levegőztető testek, amelyeket azon­ban a hazai piacon nem lehetett beszerezni, a nyugati áru megvásár­lása az eddigi valutaínséges idők­ben lehetetlen volt. A BMTO cég munkatársai a levegőztető testek gyártását is megoldották. Mivel az előző munkahelyükön már foglal­koztak műanyagmegmunkálással, és Liberec környékén több gyárban készítenek műanyagelemeket, gyár­tani kezdték a csatornázásnál, ill. a szennyvíztisztításnál szükséges kisebb műtárgyakat. Ezeket az NSZK-ba exportálják, amelyekért a szennyvíztisztítóikon alkalmazott qépi berendezéseket kapnak. A BMTO cég szennyvíztisztítói CSÚCSTECHNOLÓGIÁVAL VANNAK FELSZERELVE, hatásfokuk magas, energiaigényük viszont alacsony, élettartamuk hosz­szú, és minimális karbantartást igé­nyelnek. Miután rendeztük az együttműködésünket, megállapod­tunk, hogy vállalom a BMTO képvi­seletét Szlovákiában és Magyaror­szágon. Ez nemcsak azt jelenti, hogy terjesztem a gyártmányaikat, hanem azt is, hogy megtervezem a községek közművesítését, ós en­nek alapján kidolgozzuk a köz­ségnek legmegfelelőbb szennyvíz­tisztítóajánlatot. A BMTO cég szennyvíztisztítói automatikusak, nem igényelnek állandó kezelősze­mélyzetet, energiaigényük és beru­házási költségük alacsony. A vízügyi tervezői gyakorlatban a mai napiq KÍSÉRT A KÖZPONTOSÍTOTT MEGOLDÁS, a tervezőintézetek nagy szennyvíz­tisztítókkal akarják megoldani a helyzetet. Ezzel jószerivel megold­hatatlan feladat elé állítják a köz­ségeket, mert a csatornahálózat kié­pítése rendkívül drága. A közműve­sítés és szennyvíztisztítás költségé­ből a közművesítés a legdrágább, ezért olyan megoldást kell találni, hogy ezt a lehető legkisebbre csök­kentsük. Például két falu közt az összekötő csővezeték PVC-ből ké­szül, ebből egy kilométer beruházási költsége a mai árszínvonalon kb. 2 millió korona. A jelenlegi gazdasá­gi helyzetben nehezen elképzelhető, hogy a községek képesek lennének önerőből közművesíteni, ugyanak­kor az ez évi 82-es törvényrendelet értelmében 1992. január elsejétől érvényét veszíti az összes eddig megadott kivétel a szennyvizek nem előírásszerű likvidálására. Ahol ed­dig nem oldották meg a szennyvíz­tisztítást, magas bírságot fizetnek. Ezen a helyzeten szeretnénk javí­tani azzal, hogy a községeknek ol­csó szennyvíztisztító berendezése­ket kínálunk fel, melyeket üzembe helyezhetnek anélkül, hogy a köz­ség területét korábban csatornázták volna. A fejlett nyugati országokban is a lakosságot terheli a beruházás nagyobb része, ehhez nyújt az állam támogatást, ill. előnyös kamatú hi­telt. A környezetvédelmi alapot sem azért hozták létre hazánkban, hogy teljes mértékben fedezzék a beruhá­zást. Az általunk ajánlott szennyvíztisz­títási megoldás alacsony beruházási költségekkel jár, mert a tisztítási el­járás következtében az egész be­rendezés kis méretű. Például egy kb. 3 ezer lakost számláló község szennyvíztisztítójának költségei családonként havi 200 korona, egy évig. Mivel a szennyvíztisztítók auto­matikusan üzemelnek, mikroszá­mítógép vezérli, a községnek nem kell a szennyvíztisztítót átadnia a Víz- és Csatornaműveknek, A KÖZSÉG BEVÉTELÉT KÉPEZI. Két hónap alatt kb. 40 községbe küldtünk ajánlatot szennyvíztisztító építésére. Sok helyen személyesen jártam, általában kételkedve fogad­ták ajánlatunkat, mondván, ami ilyen olcsó - a korábbi ajánlatok 30-50 százaléka -, nem lehet jó. Ismerve a többi szennyvíztisztítási megol­dást és az építkezési költségeket, tudom, hogy a BMTO cég ajánlata reális. Mivel pontosan ismerjük az igényeket, és saját pénztárcánkon is lemérjük a lehetőségeket, nem tö­rekszünk a pillaníÉnyi nagy nyere­ségre. Minden műszaki megoldás­nál azt mérlegeljük, hogyan lehetne még olcsóbban még jobbat produ­kálni. A BMTO cég egy éve alakult, nem nagyon ismerik az országban. Észak-Csehországban azonban már számtalan ún. biotárcsás szennyvíztisztítót létesítettek, ame­lyek jó hatásfokkal működnek. Ezek­nek a szennyvíztisztító típusoknak technológiájukból eredő hatásfok­határuk van, ezért fejlesztették ki a finombuborékos, CNP-típusú szennyvíztisztítókat. Ezek közül mar több építése folyik, az elsőt június­ban helyezzük üzembe. S ha már lesz a cégnek működés közben megtekinthető szennyvíztisztítója, megszűnik a kezdeti bizalmatlan­ság, és végre elhiszik az emberek, hogy ami olcsó, nagyon jó is lehet. SEBŐK ÁGOTA PARANCSOLNI ÉS NEM FIZETNI? MIBEN ILLETÉKES EGY POLGÁRMESTER? • UTASÍTÁS VAN, PÉNZ NINCS • KOPIK A BÁRSONYSZÉK BÁRSONYA Közel egy évvel ezelőtt alakult a Szlovákiai Városok és Községek Társulása. Igaz, jóval a helyhatósági választások előtt, mégis tudato­sítva, hogy a polgármesterek és a helyi önkormányzatok a mai feltételek közt bizonyos fokú érdekvédelemre szorulnak. A gyakorlat már eddig is bizonyította, hogy egy ilyen jellegű érdekvédelmi tömörülésre égető szükség van. A Szlovákiai Városok és Községek Társulása közel 1500 agglomeráció önkormányzatának képviseletét tömöríti - tehát olyan erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ennek ellenére - úgy látszik - államigazgatási szerveink szivesen mellőznék. Június elején Privigyén tanács­koztak a társulás tagjai. Nem elő­ször találkoztak és nem először fo­galmazták meg gondjaikat. A négy hónappal ezelőtti besztercebányai tanácskozás határozatai nem való­sultak meg. A helyi önkormányzatok jogköre papíron - sokszor ott sem - létezik csupán, és a polgármeste­rek elégedetlenek. Választási prog­ramjaik, céljaik megvalósítása olyan akadályokba ütközik, amelyek le­küzdése akár külön választási prog­ram lehetne. Anton Kolečáni - Cabaj-Čápor polgármestere, Nyitrai járás - Tudtam, mivel indulok a válasz­tásokon. Ismerem a községet, köz­igazgatási gyakorlatom van. De az a fejetlenség, amely az önkormány­zatok körül most uralkodik, már föl­háborító. A járási hivatal továbbra is irányítani akar, mindenféle kimutatá­sokat kér tőlem, szerintem teljesen fölösleges papírozgatás céljából, de ha én akarok valamit, bezárulnak az ajtók. Ugyanez van az államigazga­tási szervekkel, minisztériumokkal is. - Mégis, miből él az önkor­mányzat? -Elsősorban a 13 százalékos adórészesedésből, valamint néhány pótforrásunk is akadt, ezek a tör­vény értelmében kiszabott illetékek. Ha minden jól megy, a faluban talál­ható kastélyt felújítjuk, berendezzük a könyvtárat és a kultúrának lesz egy tisztességes háza. Egyelőre más szolgáltatásokkal különösebb baj nincs, az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő elfogadható épüle­tekben van. A legnagyobb baj az utakkal, járdákkal van. A faluhoz 42 kilométernyi úthálózat tartozik és csak a karbantartás kerül annyiba, amennyibe egy nálunknál kisebb fa­luban az új úthálózat kiépítése. — A társulásban sok minden hangzott el az ön által is említett gondokból. Mennyire képes egy ilyen jellegű tömörülés képviselni az önkormányzatok érdekeit? - Mi akkora tömeget képviselünk, amelyről nyugodtan kimondhatta a Dolný Kubín-i kolléga: az állam mi vagyunk! Remélem, rövid idő alatt rákényszerítjük a kormányt, hogy komoly tárgyalópartnerként kezeljen minket. Dr. Oravec János, Párkány pol­gármestere - Fontos ez a társulás, mert olyan dolgokról beszélünk, amelyekről az állami apparátusnak egyszerűen nincs áttekintése. Egy dolog viszont bánt. Eljövünk ide mi, a helyi önkor­mányzatok választott tisztségviselői, olyan gondokról beszélünk, ame­lyeknek a felét csak törvény vagy kormányrendelet formájában lehet megoldani. És nézze meg, kivel tár­gyalunk: két hivatalnok, két osztály­vezető, akik elmondhatják, hogy nincs előírás, nincs pénz, nincs mi­hez tartani magukat. Ezt jól tudom. Az egész találkozón egyetlen parla­menti képviselő jelent meg, a kor­mány részéről pedig senki. - Jut eszembe: Dél-Szlovákiát nemzetiségi feszültséggócnak tün­teti fel a sajtó, ön, mint szlovák nemzetiségű polgármester, hogyan látja a szlovák-magyar viszonyt Párkányban? -Természetesnek. Nálunk min­denki mindenkivel szót érthet, ha akar. Azokra a szélsőségekre mindkét oldalon -, akik „csakazértis" bizonygatják, hová tartoznak, nem. érdemes nyomda­festéket pazarolni. Anton Strýček, Svrčinovec pol­gármestere, Čadcai járás - Privigyén végül is azért talál­koztunk, hogy a falvak fejlesztésé­nek programját tárgyaljuk meg. S mint kiderült, képtelenek vagyunk koncepcionális kérdésekkel foglal­kozni, annyi az időszerű, életbevágó probléma. Egy 3200 lakosú község polgármestere vagyok, ahol már most 10 százalékos a munkanélküli­ség és előreláthatólag eléri a 40 ^ százalékot. A faluból nagyon sokan az ostravai szénbányákban dolgoz­nak és mint öreg, fáradt, sokszor beteg emberek jönnek haza. Baj van a vállalkozó kedvvel, a mi falunk ingázásra rendezkedett be. Új gon­dolkodásmódot kell kialakítani. - A társulás segíteni tudja ebben? - Bizonyára. Azt hiszem, hogy a tavalyi hallgatás, rosszmájúság rosszalló tekintetek ideje lejárt, las­san elhiszik a kormányban is, hogy nem gittegyletről van szó, hanem egy komoly társulásról. A baj valahol ott van, hogy nem tudjuk, mit aka­runk - pontosan, koncepcionálisan átgondolt program nélkül nehéz poli­tizálni. De ez megoldódik. Mi nem azért ültünk a bársonyszékekbe, hogy kényelmesen üdögéljük át a választási időszakot, de munkánk legalapvetőbb feltételeit ki kellene már alakítani. Máig nem tudom, mi­ben vagyok illetékes, miben illetékes egy járási hivatal és mikor kell egy­egy minisztériumhoz, vagy akár par­lamenti képviselőhöz folyamodnom segítségért. Nekem ezért fontos a társulás. „Amennyiben a kormány képtelen új játékszabályokat alkotni, s amennyiben képtelen valóban rendszert váltani, úgy nincs létjogo­sultsága. Társulásunk senkit nem fog támadni, de ha az államigazgatás struktúrája nem változik meg, e|hisszük, hogy csak az előrehozott parlamenti választások jelentik a megoldást." (Dr. Hettešnek, a Szlová­kiai Községek és Városok Társulása elnökének privigyei beszédéből). Nem vagyok az ide-oda tologatott választások híve. Feltételezem, hogy a polgármesterek sem akarnak újabb belpolitikai botrányokat. A stabilitás számukra is létkérdés. Azt hiszem, együtt örülnénk, ha a legradikálisabb eszközökkel való fenyegetőzés időszerűségét veszí­tené. S ebben pártállásra, nemzetiségre való tekintet nélkül megegyez­tek polgármestereink. LOVÁSZ ATTILA ORVOST VÁLASZTHATNAK KISEBB AZ ÉRDEKLŐDÉS Május elsejétől a Besztercebá­nyai járásban bevezették a sza­bad orvosválasztást. Az egész­ségügyi ellátás új irányítási és szervezési struktúrája júliustól a régió déli járásaiban, így a nagy­kürtös!, losonci és rimaszombati járásokban is érvényesül. Dr. Jón Moravíkot, a Besztercebányai Já­rási Egészségügyi Intézet igazga­tóját az első tapasztalatokról kér­deztem. - Miért éppen a besztercebányai járást szemelték ki erre a feladatra, - Elsősorban azért, mert már az elmúlt évben is felméréseket végez­tünk az orvosi ellátásról, dolgozóink objektív bérezéséről, a kezeléssel összefüggő költségekről. Kategori­záltuk a teljesítményeket, kiszámí­tottuk az orvosi ellátás egy-egy mű­veletének költségeit, egy pontozá­sos rendszert dolgoztunk ki, mely a jövőben alapul szolgálhat a beteg­biztosítási illetékek és az orvosok javadalmazásának átszervezésé­hez. A szabad orvosválasztás ezek­kel a kérdésekkel is összefügg, gon­dolom ezért esett ránk a választás. - Milyen volt a páciensek hozzá­állása, hogyan sikerült az át- és bejelentkezésekkel kapcsolatos pa­pírmunkát elvégezniük? - Eddig hozzávetőlegesen a pá­ciensek 2-3 százaléka élt az orvos­választás lehetőségével, így a pa­pírmunka nem jelentett különösebb terhet. Sokakat nem érdekelt a do­log, vagy ami még valószínűbb, nem is tudtak az egészről, annak ellené­re, hogy minden alkalmat megra­gadtunk és kihasználtunk a tájékoz­tatáshoz. Minden rendelőben, min­den váróteremben szórólapokon hir­dettük és magyaráztuk a dolgok lé­nyegét. Csak Besztercebányán ala­kult ki kedvezőtlen helyzet, kezdték mellőzni az üzemi orvosokat. De ez félreértésekből eredt és azonnal fel­világosítottuk a dolgozókat. - Az orvosok körében milyen visszhangra talált a kezdemé­nyezés? - Véleményük megoszlott. Csak egy bizonyos ideig örültek azok, akikhez tódultak az emberek, mert aztán el kellett tanácsolniuk a páci­enseket. Működnie kell egy bizo­nyos szabályozórendszernek, a pá­ciensek számára és a gyógyszerek­re vonatkozó rendeletek ésszerű ha­tárokat szabnak. Nehezményezték, hogy egyelőre még hiányzik a moti­váció. - Vagyis egyelőre nincs anyagi érdekeltség? -Amíg az orvosok nem tudják, pontok, vagy ha úgy tetszik, teljesít­mény szerint, illetve a kórlapok szá­ma szerint lesznek-e honorálva, ad­dig nincs meg az előfeltétele egy új betegbiztosítási rendszer bevezeté­sének és az igazságos javadalma­zásnak sem. Ez a polgárokra is vonatkozik, hisz ők sem tudják mennyit, mire és kinek fizetnek be­tegbiztosítás címén. - Ha röviden összegezni kellene az eltelt másfél hónap tapasztalatait, mit említene pozitívumként és mit hiányosságként? -A szabad orvosválasztás elő­nye, hogy szakítani igyekszik a múlt uniformizált orvosi ellátásával, a pá­ciensek szabadon dönthetnek arról, kihez akarnak tartozni. Ezáltal nö­vekszik a kezelés színvonala, hisz amolyan versenyhelyzet kezd kiala­kulni. Az emberek kezdik tudatosíta­ni, hogy mindennek ára lesz, s így megszűnnek a visszaélések a gyógyszerfogyasztásban. Az orvo­sok egy megmérettetést élnek át. Hiányosságként említem, hogy nem készültünk fel az egészre. A beteg­biztosítási rendszer még a régi. Mű­szerezettségünk és az adatfeldolgo­zásunk nem oly fejlett és rugalmas, hogy gördülékeny legyen az átál­POLGÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom