Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-31 / 177. szám, szerda

KULTÚRA ,ÚJ szói „LÉPNÜNK KELL VÉGRE" NEMZETKÖZI ZENEI KÖZPONT ALAKULT POZSONYBAN Kő esett a hazai zenei élet állóvizébe. Rácz Tibor, a pozsonyi konzervatórium fiatal tanára, ismert és sikeres harmonikamüvészünk, neves külföldi szakemberek összefogásával nemzetközi akkordeon- és zenemódszertani központot alapított pályakezdő tehetségek számára. Mint mondja: nem is annyira igazgatója vagy vezetője, mint inkább szellemi ügyvivője a zenei centrumnak, energiával teli, nyughatatlan „mindenese", aki képtelen közömbösen nézni, hogy zuhan lefelé zenei műveltségünk szintjelzője. - Szörnyű helyzetben vagyunk - állítja. - Kelet-Európa zenekultúrája az elmúlt néhány év alatt annyira leromlott, hogy erről a szégyellni való állapotból már csak közös erővel, komoly összefogással lábalhatunk ki. Ne menjünk messzire, vegyük csak a szlovákiai tényeket: az állami támogatás a zene terén is megszűnt, anyagi segítségről nem is beszélhetünk. A kulturális minisztérium zenei szakosztályán dilettánsok ülnek, az oktatásügyi minisztérium szakemberei pedig még mindig csak ott tartanak, hogy heti egy vagy két testnevelésóra legyen az alapiskolákban, a zenei nevelés fontosságáról ez idáig talán szó sem esett köztük. Hagyják összedőlni a „házat", amely kínkeservesen ugyan, de mégiscsak felépült. Nem nagyon figyelnek sajnos a művészeti iskolákra és a konzervatóriumokra sem, noha nem egy neves művészünk éppen ezekben az iskolákban alapozta meg tudását. • A zenei központ, amely június 25-én kezdte meg működését, mennyire tud változtatni a helyzeten? - Hiszem, hogy jelentős mértékben. Én évek óta rengeteg jó nevű külföldi tanárral és előadóművésszel állok kapcsolatban és nemcsak a közép-kelet-európai országokból, hanem Nyugatról is. Olasz, német, jugoszláv, osztrák szakemberek közreműködésével indítunk majd mesterkurzusokat, és szemináriumokat is szervezünk, amelyeken linzi, budapesti, trieszti, belgrádi, prágai, varsói, vilniusi és pozsonyi zeneoktatók adnak majd elő. Elsődleges céljaink között szerepel természetesen az is, hogy koncertlehetőséget teremtsünk azoknak a tizen-, húszon- és harmincéves tehetségeknek, akik egyébként nehezen jutnának el hozzánk és fordítva: akik csak a mi segítségünkkel kerülhetnek ki külföldre. A pozsonyi konzervatórium igazgatósága, nagy örömömre, mindenben támogatja munkánkat. Nemcsak a koncerttermét, a tantermeit és a kollégiumát is a rendelkezésünkre bocsátotta, hiszen a harmonikaiskola kérdésein kívül a zenei nevelés legfontosabb problémaköreivel is rendszeresen foglalkozni kívánunk. Zeneművészeket, esztétika- és filozófiatanárokat hívunk majd meg előadásainkra, könyvtárunk lesz Bécsben és Budapesten is, fiatal művészeinket, kellő érdeklődés esetén akár a legkisebb vidéki városban is megismerheti majd a közönség. • Abból, hogy a zenei anyag jelentős része Bécsben és Budapesten kapott helyet, mire kell következtetni? - A legszorosabb kapcsolatokra. A budapesti konzervatóriumban könyvtárunk zeneiskolai anyagát gyűjtjük, a bécsiben és a pozsonyiban az előadói irodalmat. Osztrák kollégáinkkal egyébként már nyolcvannyolc tavaszán felvettük a kapcsolatot. Elmentem Bécsbe, s amikor felajánlottam az együttműködésünket az ottani konzervatórium újonnan kinevezett igazgatójának, a legnagyobb meglepetésemre azonnal azt felelte: örülök az ötletnek, köszönöm a bizalmukat. Október 25-én, tehát egy évvel a forradalmi változások előtt együttműködési szerződést kötöttünk, és nemsokára el is kezdtünk közösen dolgozni. Előbb Mozart-koncertet rendeztünk, aztán egy szólistahangversenyt, majd operettelőadást, amelynek Bécsben is, Pozsonyban is jelentős sikere volt. Ma már nemcsak a növendékek, a tanárok is gyakran találkoznak, kottákat és módszertani tapasztalatokat cserélnek, és a budapesti konzervatóriummal ugyanez a helyzet. Kapcsolatainkat két fantasztikus ember patronálja: Avalone asszony, aki az osztrák nagykövetségen a kulturális ügyeket intézi és Honti úr, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ titkára. Segítségük, táISTVÁN, A KIRÁLY - DUNASZERDAHELYEN 5 FILMJEGYZET Victoria Abril és Antonio Banderas, a film két főszereplője KÖTÖZZ MEG ÉS ÖLELJ! Egy régi sláger szerint „szeretni bolondulásig, de finom lenne..." S vajon mi történne akkor, ha ez az elmeállapot nem okozata, hanem oka lenne a nagy érzelemnek? Pedro Almodovar spanyol filmrendező ezen elmélkedett (talán már unta a sok szokványos történetet), majd megírta és meg is rendezte, milyen is szerinte egy „észbontó" kapcsolat. A film alapján úgy tűnik, hogy Almodovar nem vesz bennünket, nézőket komolyan. Mentségére legyen mondva: szerintem saját magát se igazán. Napjaink spanyol filmje fenegyerekének jelszava: lazítsunk egy kicsit! Elvégre egészen jó kis balhé egy filmforgatás. S ha a rendező és a színészek egyaránt élvezik a munkát, akkor talán van valami halvány remény arra, hogy a nézőknek is sikerül egy-két önfeledt percet szerezni. Néhány szót ejtve a történetről: a film főszereplője, Ricky egy pszichiátriai intézet lakója. Kényszerű bezártságának azonban hamarosan vége szakad, ugyanis kezelői megállapítják, hogy nem kötözni való bolond, tehát visszatérhet a társadalomba. Ricky eltökélt szándéka, hogy beilleszkedik, úgy fog élni, mint a többi normális ember: családot alapít, dolgozik. Először is kell egy feleség. „Szíve választottja" Marina, egy harmadrangú, kábítószerező pornósztár. Valóban ideális pár. Marina azonban nem lelkesedik túlzottan az ötletért. Becsületes szándékainak elutasítása után a fiú levonja a következtetést: tényleg nem ő, hanem ez a nő a „kötöznivaló". Ekként is cselekszik. Saját lakásában tartja fogva a lányt, s csak akkor hajlandó szabadon engedni, ha Marina beleszeret. De a lány eleinte semmiféle hajlandóságot nem mutat. Csak egy dolog foglalkoztatja: hogyan szökhetne meg? Pedig igazán semmi oka a panaszra. Jóképű ez a fiú, szolgálatkész (na jó, eleinte kicsit pofozkodik, de azt is csak azért, mert ez a kis beképzelt színésznő nem hajlandó felfogni, hogy ő jót akar neki). Pedig igazán mindenre kiterjed a figyelme: a legfinomabb zsineget és leukoplasztot szerzi be, hogy minél kisebb fájdalmat okozzon jövendőbelijének... (Majd csak feladja egyszer az oktalan csökönyösségét, ez nem vitás számára.) Ennyi előzékenység és gondoskodás láttán nincs más választása Marinának, bele kell szeretnie Rickybe. Szelíd őrület ez a film - a vége felé egy kicsit bele is fárad. Összbenyomás? Az ember hitetlenkedve és ugyanakkor elnéző mosollyal csóválja a fejét: mire nem képes egy rendező? Esze ágában sincs megcáfolni a neve mellé biggyesztett jelzőt, s minden gátlás nélkül feszegeti a film megszokott műfaji és egyéb határait. Természetesen a humort sem nélkülözi. (Vagy inkább szemtelen fricska, egyfajta görbe tükör ez?) Cinkosán, de jóindulatúan kacsint velünk össze szereplői feje felett. Nem kell ám mindent szó szerint venni, hiszen valamennyien flúgosak vagyunk egy kicsit... Külön köszönet a filmkölcsönző vállalatnak, ahol valakik ismét gondosan eldöntötték helyettünk, mi az, ami esetleg árthatna finom lelkünknek. Azért talán kicsit jobban is ügyelhettek volna arra, hogy ne legyen olyan feltűnő és zavaró az olló munkájának eredménye. Mislay Edit Ezerkilencszáznyolcvanhárom augusztus 20-án mutatták be Budapesten, a városligeti Királydombon Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperáját, melynek jelenetei, képei, dallamai azóta is örökzöld zeneművek elevenségével hatnak, sokan szívesen látjuk—halljuk őket viszont a televízióban, rádióban, vagy éppen videóról, hanglemezről. Szeptember 7-én Dunaszerdahelyen a DAC stadionjában személyesen is találkozhatunk István királlyal, a történet szereplőivel, méghozzá a mű eredeti, tehát királydombi változatában. Jarábik Imrétől, a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ igazgatójától először azt kérdezem, honnan, kitől származik az ötlet, hogy a híres rockoperát elhozzák a Csallóközbe, tudtommal, először Magyarország határain túlra. - A budapesti Interkoncert jött a javaslattal. Az eredeti elképzelés szerint Zseliz lett volna a színhely, az ottani színpadi körülmények, a környezet meg is felelt volna, csak a nézőtér bizonyult kicsinek. Én akkor kaptam az ajánlaton, miért ne lehetne nálunk az István, a király. Miután Koltay Gábor rendező és a stáb megtekintette, mondhatom, megcsodálta a DAC-stadiont, igent mondtak, és tárgyalásaink eredményeként megállapodtunk abban, hogy szeptember 7-én, szombaton 20 órától lesz az előadás. - Melyet, gondolom, több napig tartó próbák előznek majd meg. Nem zavarja ez a DAC labdarúgócsapatának programját? , - Sikerült egyeztetnünk az időpontot, akkor tájt két hétig szabad a pálya, nyugodtan dolgozhatnak a díszletépítők, műszakiak, próbálhatnak a művészek. Legfeljebb a közelben lakókat zavarhatják a decibelek, különösen a péntek esti főpróbán. Ezúton is kérnénk türelmüket, megértésüket. -Nem kis kockázattal jár egy ilyen vállalkozás. - Amikor Pesten aláírtam a szerződést, bizony megfordult a fejemben, óriási a rizikó. De nem volt szívem azt mondani, hogy nem vállalom. Hozzáteszem, a polgármester szintén támogatja a kezdeményezést, a városnak ez ugyanolyan érdeke, és felelőssége is, hiszen a művelődési központ a városé. Több millióba kerül a produkció realizálása, ennek ellenére a jegyek árának meghatározásakor figyelembe vettük az itteni viszonyokat, úgy, hogy mindenki számára elérhető legyen a rockopera. Egy jegy ára 200 korona, amelyből 20 korona a tombolajegy ára. A szünetben egy Škoda Favoritot' sorsolunk ki. Minden néző természetesen több tombolajegyet is vehet, az említett 20 korona értékben. - Bizonyára ismeri már a szereposztást. - Ugyanazokkal a művészekkel találkozhat majd a közönség, akik a királydombi előadásban szerepeltek, kivéve Vikidál Gyulát. Tehát láthatják-hallhatják majd többek között Varga Miklóst, Császár Angélát, Kováts Krisztát, Victor Mátét, Benkő Pétert, Deák Bili Gyulát, Nagy Ferót, Bródy Jánost. Élőzene lesz, vagyis semmi playback; és nincs esőnap, mivel fedett a színpad, rossz idő esetén is megtartjuk az előadást, bízva abban, hogy legalább annyi nézője lesz, mint a nagy DAC-mecscseknek. -bor mogatásuk nagyon fontos számunkra... a minisztériumtól nem várhatunk semmit, mégcsak azt sem, hogy erkölcsileg pártfogoljon bennünket. • Ilyen helyzetben, sajnos, a hangversenykedvelők igényeit is lebecsülik. - Lebecsülik, mert sok helyen úgy tartják: mára erősen megcsappant az érdeklődés a koncertek iránt. Én ezzel nem igazán értek egyet, de ha mégis így van, akkor nézzük meg, miért? Szerintem „felébredt" a közönség. Az elmúlt évtizedek során ugyanis nagyon sok rosszat rátukmáltak. Jött a konferanszié, elmondta, hogy ez most jó lesz, szép lesz és művészi lesz, s ha a közönség érezte is, hogy be van csapva, akkor sem vonult ki a teremből. Mára szerencsére változott a helyzet. Blabla szöveggel, fércművekkel nem lehet színpadra lépni, nívótlan darabbal nem lehet nézőket toborozni. Zenei centrumunk nemzetközi összefogással választja majd ki a legtehetségesebb fiatalokat, az ő fellépésüket pedig bizonyára itthon is, külföldön is komoly érdeklődés fogja kísérni. • Pozsonyi növendékei közül kire hívná fel a szakma és a közönség figyelmét? -A tizenöt éves Milan Hradilra, aki most nyert első díjat az olaszországi Camalóban megrendezett 16. nemzetközi harmonikaversenyen. A zsűri csupa neves olasz zeneta1 nárból és előadóművészből állt, azt hittem, majd a hazai kedvencek közül győz valaki, erre kiderült, Milan Hradilt tartották a legjobbnak. Jövőre, ennek köszönhetően engem is meghívtak a zsűribe. • Itthon, a zenei életben most uborkaszezon van. - Szlovákiában már második éve tart az uborkaszezon, a zenei centrum azonban szünet nélkül dolgozik. Augusztus második felében például nemzetközi nyári alkotótábort rendezünk Bécsben. Hogy kiflit és háromszögletű sajtot eszünk majd, és vizet iszunk rá valamelyik patakból, az senkit sem tart vissza. Az a fontos számunkra, hogy találkozzunk és hasznos dolgot csináljunk. SZABÓ G. LÁSZLÓ Lipcsey György: IMA (Méry Gábor felvétele) 1991. JÚLIUS 31. EGY FLEKK A MELÓS IGAZÁRÓL A melósok nem teketóriáznak. Egy-egy munkahelyen mindig akadnak köztük többen is, akiket nem hagy nyugton igazságkereső szenvedélyük, kerek-perec kimondják, amit gondolnak, ha úgy érzik, megrövidítik, átverik őket. Álljon bár előttük az atyaúristen! Először szép szóval szólnak, ha nem használ, káromkodva, ha úgy sem megy, akkor akár olyképpen, hogy hozzávágnak valamit a főnökhöz. Az előző rendszerben, amikor állítólag a munkásosztály ült a hatalom trónján, éppen a munkás volt az, akinek a lehető legritkábban volt igaza, még akkor is, ha mindenki tudta, hogy neki van igaza. Amikor „nekiugrott" valamelyik fejesnek, osztályának helyi élcsapata, az üzemi pártalapszervezet, * valamint az érdekeit védeni hivatott szakszervezet, érdekes módon, rendre és azon nyomban a szegény, „megbántott" vezető elvtárs mellé állt, a melós nríeg mehetett az igazával, ahová akart. Kuss! - ez volt az övé. Szomorú, ez ma is, sok helyütt. Ama híres párt ugyan nincs már a munkahelyeken, de szelleme, úgy tűnik fel, tovább él, munkál. Ha nem az üzemvezetőkben, akkor - láss csodát! - a szakszervezeti főnökben, aki sokéves önmagához, munkásellenes magatartásához híven (örüljetek, hogy kirándulásokat szervezek számotokra) továbbra is a hatalomhoz dörgölődzik, őt szolgálja, kiszolgálja kávéval, ájtatos mozdulattal feladja rá a kabátot satöbbi, satöbbi. Ugyanakkor a szólni bátor, az igazságát kereső vagy az irányítást, munkaszervezést okkal kifogásoló munkásra imigyen förmed rá: „A múltkor elbocsájtottunk egy csomó embert, ha sokáig járatod a pofád, te is a sorsukra jutsz". Nem akármilyen fenyegetés ez manapság... És csak azért, mert szólni mert - a melós. Akkor most mi van itten! Az a jobb, ha továbbra is behúzzuk a farkunkat? (bodnár) LESZ LÍRA ... méghozzá nem is akármilyen! - hallottuk egy tegnapi sajtótájékoztatón. Pozsony ebben az évben Cannes-nal akarja felvenni a versenyt; hírnevét vesztett, de új erőre kapott könnyűzenei fesztiváljával a franciaországi MIDEM-et szeretné utolérni, bár szerintünk már az is komoly siker lenne, ha csak a nyomában járna. Az augusztus 4-től 7-ig tartó nemzetközi zenei rendezvényen harminckét együttes lép fel, köztük a svájci Purple Heart, a holland Weekend at Waikiki, a német Submentals, az osztrák Burning Vision, a francia Roadrunners és a magyarországi Azok a fiúk. A hazai színeket az Isabelle, a Žentaur, az Oceán, a Loretta és az AG Flek képviselik, önálló koncertet az évek óta külföldön élő Robo Grigorov és az éveken át háttérbe szorított Petr Kotvald ad. Petr Lipa, a rendezvény igazgatója szerint az idei, 27. Pozsonyi Líra a lemezkiadók fesztiválja lesz, s a fellépő énekesek, együttesek - most először - nem versenyeznek. Nem adnak ki tehát díjakat sem, a közönség is csupán úgy „szavazhat" az ízlésének leginkább megfelelő előadókra, hogy ott, a fesztivál helyszínén, a Kultúra és Pinehés Parkjában megrendezett zenei piacon veszi meg azok legújabb lemezeit és videokazettáit. Harminc stand várja majd a könnyűzene megszállottjait, és a hanglemezeken kívül trikókat is árusítanak majd a nyugati cégek. Rossz hír az AC/DC rajongóinak: a hetekkel ezelőtt meghirdetett augusztus végi pozsonyi koncert elmarad, de a prágai nem! Tárgyalások folynak Zuccheróval, a népszerű olasz énekessel és a Kiss nevű angol együttessel; ha elfogadják a meghívást, a Líra gálaestjén ropnék majd fel, amelyet a televízió egyenes adásban közvetít. Lerch István, a „tűzvarázsló" augusztus 4-én, 19 órakor a ružinovi művelődési házban ad koncertet. A belépőjegyeket egységes áron, 30 koronáért árusítják. -sz-