Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-30 / 176. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK Ariel Sáron, izraeli építésügyi miniszter a minap bejelentette, hogy a Jordán folyó megszállt nyugati partján folytatni kívánják új falvak építését, főleg a külföldről érkező zsidó telepesek számára. A munka - amint az felvételünkön is látható - már javában folyik Jeruzsálemtől keletre. (ČSTK/AP telefoto) KÖZEL-KELETI „SAKKTORNA" Izrael tárgyalni kíván Libanonnal egy békeszerződés megkötéséről, éspedig minden előzetes feltétel nélkül. Ezt vasárnap közölte az AFP francia hírügynökséggel Mose Arensz védelmi miniszter szóvivője. Hozzáfűzte, a két ország közötti dia­lógusra a Közel-Keletről szóló nem­zetközi békekonferencia megnyitása után kerülne sor. Az izraeli rádió vasárnap azt állította, hogy Bejrút hajlandó Tel Aviv-val az 1949-es tűzszünetről szóló megállapodások alapján tárgyalni. Az AFP viszont emlékeztetett rá, Libanon a múlt hé­ten kijelentette: kész részt venni a békekonferencián, de csak azzal a feltétellel, hogy nem fogják újratár­gyalni az ENSZ Biztonsági Taná­csának 425. számú határozatát, amely követeli az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonását Dél-Liba­nonból. David Levy izraeli külügyminisz­ter tegnap háromnapos hivatalos lá­togatásra Egyiptomba érkezett, s Mubarak elnökkel a közel-keleti rendezésről tárgyalt. A kairói külügy­miniszter azt mondta, meg akarják hallgatni Izrael véleményét a konflik­tus rendezéséről, megmagyarázzák Egyiptom álláspontját, beleértve azt az igényt is, hogy Izrael rugalmasan adjon választ az amerikai béketerv­re. Egyiptom reméli, hogy a zsidó állam hajlandó részt venni a béke­konferencián és teljesíteni az ENSZ 242,_számú határozatát. Hozzátette, hogy Kelet-Jeruzsálem a megszállt területek része és ezért az, ami érvényes a Jordán folyó megszállt nyugati partjára és a Gázai övezet­re, érvényes kell legyen Kelet-Jeru­zsálemre is. Természetesen Levy Kairóban az olyan érzékeny pontról is folytat megbeszéléseket, mint a békekon­ferencián résztvevő palesztin kül­döttség összetétele. Megvitatják Iz­rael válaszát Hoszni Mubarak elnök azon javaslatára, amely szerint be­szüntetnék az Izrael elleni arab gaz­dasági bojkottot, ha a Samir kor­mány végetvet az új zsidó telepek létesítésének a megszállt terüle­teken. Helyi megfigyelők úgy vélték, hogy az amerikai béketervre - ame­lyet egyebek között már Szíria is elfogadott - Izrael a végleges vá­laszt csupán Levy Kairóból való ha­zatérése után adja meg. Az izraeli diplomácia vezetője tegnap azt is bejelentette, hogy Ja­mes Baker amerikai külügyminisz­ter (aki tegnap mongóliai látogatását befejezve Moszkvába érkezett) még ezen a héten ismét felkeresi Izraelt, hogy megpróbálja felszámolni a bé­kekonferencia útjában álló utolsó akadályokat is. Az öböl-háború be­fejezése óta ez lenne az amerikai külügyminiszter hatodik útja a tér­ségben. A világpolitika e heti fő programpontjainak ismeretében eb­ből arra lehet következtetni, hogy Baker a szovjet-amerikai csúcsta­lálkozó után menne ismét Izraelbe. Nem titok az sem, hogy Bush és Gorbacsov szintén foglalkozik majd a közel-keleti problémákkal. Bár Bush elnök az izraeli kormány vég­leges válaszának ismeretében sze­retett volna Moszkvába utazni, a Sa­mir kormány ezt csak akkor hajlan­dó megadni, ha a palesztin delegá­ció összetételét illetően megegye­zésre jut az Egyesült Államokkal. mÚJSZÓ AMERIKAI SEGÍTSÉG MONGÓLIÁNAK 1991. JÚLIUS 30. James Baker amerikai külügyminiszter tegnap befejezte négynapos hivatalos mongóliai látogatását és Moszkvába uta­zott, ahol részt vesz a szovjet-amerikai csúcstalálkozón. Elutazása előtt újságíróknak kijelentet­te: Washington arra fog törekedni, hogy nemzetközi támogatást szerezzen az összeomlás szélén álló mongol gazdaság számára. Az ulánbátori parlamentben pénteken mondott beszédében az ameri­kai diplomácia vezetője két évre szóló 6,5 millió dolláros segélyt ígért Mongóliának. Hozzátette, arra fogja kérni az amerikai törvényhozást, szavazzon meg további 10 millió dollárt Ulánbátornak a jelenlegi gazdasági problémák megoldására. Ba­ker vendéglátója, Cerenpilin Gomboszü­rer külügyminiszter a Baker-látogatást si­keresnek nevezte, hangsúlyozva, a kétol­dalú kapcsolatok javítása rendkívül fontos az új mongol külpolitika számára. Baker ehhez hozzátette: az Egyesült Államok figyelemmel kíséri a mongol reformfolya­matot és elismeri, hogy Mongólia számá­ra rendkívül fontos, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn a Szovjetunióval és Kínával. Baker tegnap délelőtt már meg is érke­zett Ulánbátorból a szovjet fővárosba, ahol este csatlakozik George Bush el­nökhöz. Ezt megelőzően tárgyalásokat kezdett Besszmertnih szovjet külügymi­niszterrel. A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG BIZTONSÁGÁRÓL A csendes-óceáni Karolinákhoz tartozó Ponape-szigeten tegnap megkezdődött a térség biztonságáról és környezetvédel­méről szóló 22. konferencia. Ezen Auszt­rália, Új-Zéland, Pápua-Új-Guineia és to­vábbi 12 szigetállam legfelsőbb vezetői vesznek részt. A kulcsfontosságú kérdéseken kívül a küldöttek tárgyalásokat folytattak a gaz­dasági együttműködés fejlesztésének meggyorsításáról, foglalkoznak Új-Kale­dóniával, ahol rendszeressé váltak az összecsapások a függetlenséget követelő csoportok és azok között, akik a Párizs­hoz fűződő szálak megőrzését szorgal­mazzák. Jim Bolger új-zélandi kormányfő a zárt ajtók mögött folyó tanácskozás előtti sajtóértekezleten elmondta: a fórum résztvevői tiltakozni fognak a csendes­óceáni térségben felújított francia nukleá­ris kísérletek ellen. TANJUG-VADAK A VMDK ELLEN A Népszabadság tegnapi számában adott hírt arról, a Tanjug jugoszláv hírügy­nökség azt állítja: a magyar kisebbség politikai szervezete, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége (VMDK) mostanában minden korábbinál hango­sabban bombázza követeléseivel a hazai és a nemzetközi közvéleményt, s eme offenzívájában nagyban támaszkodik a magyarországi sajtóra. A kommentár szerint a VMDK vezetősége minden lehe­tőséget megragad a köztársasági hatósá­gok döntéseinek ellenzésére. így például a kisebbségi jogok csökkentésének minő­sítik a szerb parlamentben elfogadott nyelvtörvényt, holott a vajdasági magya­rok olyan jogokat élveznek, amelyeket a világon egyetlen más kisebbség sem, különösen nem a magyarországi szerb nemzetiség. A magyarok gyakorlatilag kulturális autonómiára törekszenek, s azt akarják, hogy követeléseiket a Szerb Köztársaság finanszírozza - így a cikk szerzője. Hoz­záteszi: ennek ellenére a VMDK vezetői nem haboztak, amikor támogatásukról biztosították a magyar kormány Jugoszlá­viával vagy Szerbiával kapcsolatos min­den álláspontját, s amikor a válságba való be nem avatkozásra hivatkozva, dezertá­lásra szólították fel a jugoszláv néphadse­reg katonáit. A Tanjug kommentárja igyekszik csökkenteni a VMDK jelentősé­gét, mondván: bár a szervezet a vajdasá­gi magyarok egyedüli törvényes képvise­lőjének minősíti magát, kétséges, hogy a Magyarok a szerb és jugoszláv hazáért nevű, teljesen eltérő nézeteket valló új csoportosulás létrejötte óta még mindig élvezi-e minden magyar támogatását. A Népszabadság azonnal rövid kom­mentárban reagált a Tanjug állításaira, megállapítva: 1. A VMDK nem minden szerb hatósági döntést ellenez. 2. A VMDK nem akarja, hogy a magyar ki­sebbség minden kulturális igényét a kor­mány finanszírozza, de - Szerbia és Ju­goszlávia állampolgáraiként - arányosan részesülni szeretnének a közös javakból, és nem akarják, hogy a privatizálás ürü­gyén elveszítsék a közművelődés anyagi alapjait. 3. A VMDK nem szólította fel dezertálásra a jugoszláv néphadsereg tagjait. Végezetül a Népszabadság kommen­tárja leszögezi: a VMDK a képviselővá­lasztásokon megkapta a szavazó magya­rok voksainak 80 százalékát. Joszip Mol­nár újsütetű mozgalma eddig nem kerül­hetett megmérettetésre, elsietett tehát ezen a címen megkérdőjelezni a VMDK legitimitását. JUGOSZLAVIA B átran nevezhetjük az Európai Közösségek külügyminisztereinek tegnapi tanácsko­zását válságülésnek Jugoszláviáról, amelyet - ahogy mondani szokás - éjfél előtt egy perccel hívtak össze. Mert az eddig helyi, meg szórványos összecsapásoknak nevezett véron­tás Horvátországban már akkora méreteket öl­tött, hogy a konfliktus bármely pillanatban totális polgárháborúba torkollhat. Ugyanakkor az EK részéről többen aggódnak amiatt is, Koszovo továbbra sem tesz le arról, hogy maximális mér­tékben függetlenedjen Szerbiától, sőt, az ottani albánok jelentős része nem csupán a megnyirbált autonómiát szeretné visszakapni, hanem még tovább is menne... És ezzel talán Albánia is belesodródhatna egy háborúba. Nem túlzás a szerb-horvát polgárháború ve­szélye. Még akkor sem, ha a brüsszeli tanácsko­záshoz kedvező légkört teremtett a horvát állam­vezetés szombati bejelentése, miszerint tűzszü­netet hirdettek az egész köztársaság területére. Kérdés, sikerül-e ennek érvényt szerezni. Hasz­nos lenne megfogadni a holland külügyminiszter javaslatát, hogy a horvát fegyveres erők és a jugoszláv hadsereg katonái közös járőrözéssel vegyék elejét az összecsapásoknak. Ez a megol­dás egyszerűnek tűnhet, de nem az, mert ellent­mond annak az államelnökségi határozatnak, amely szerint minden félkatonai, illegális fegyve­res erőt le kell szerelni, márpedig a néphadsereg szerint ez a horvátok nemzeti gárdájára is vonat­kozik. Az a tény, hogy Brüsszelbe négy vezető jugoszláv politikust is meghívtak, jelzi: a tizenket­tek az eddiginél sokkal határozottabban kívánnak fellépni a rendezés érdekében. Miért éppen ők? A konfliktus elhúzódása meg­alapozottá teszi azokat a véleményeket, amelyek szerint Európa még nem rendelkezik igazán hatékony válságkezelő mechanizmussal. Más­részt, míg az öbölben az Egyesült Államoké volt a főszerep és az EK háttérbe szorult, addig - amerikai vélemények szerint is - a balkáni rendezésben Európának kell játszania a főszere­pet. Európának, de konkrétan kinek? A Hexago­nálé országai szombaton Dubrovnikban azt tet­ték, amit tehettek - békés, tárgyalásos rendezés­re szólítottak fel. Van 35 országot tömörítő hel­sinki folyamatunk, s ennek olyan intézményei, mint a pár hete létező konfliktusmegelőző köz­pont és a miniszteri tanács. Ez utóbbi nemrégi­ben tartotta első ülését Prágában, s állást is foglalt a jugoszláv kérdésben. De a puding pró­A VÁLSÁGKEZELÉS LEHETŐSÉGEI bája az, hogy megeszik. Itt a próba a jugoszláv valóság, amely igazolja, hogy mindez kevés, illetve nem eléggé hatékony. A 35 külügyminisz­tert nem lehet bármikor összehívni. Egyébként is, a konszenzusra nem lenne sok esély, hiszen a Szovjetunió a mostani föderáció fenntartása mellett van, fél a precedenstől, a saját kiválni akaró köztársaságaira gondol. Washingtonban úgy vélik, az európaiak nem vennék jónéven, ha az ENSZ küldene rendfenn­tartó erőket, úgynevezett kéksisakosokat Euró­pába. Ez igaz is. A NATO beszállása az ügybe pedig azért nem volna jó, mert kifejezetten Euró­pa problémájáról van szó. Például a Time is úgy vélte, egyedül az Európai Közösségeknek van annyi politikai és gazdasági súlya, hogy eredmé­nyesen oldja meg a délszláv gordiusi csomót. Azt írta, fel kell a jugoszlávoknak kínálni a gazdasági „cukorkát", vagyis a szerbek, a horvátok és szlovének értésére adni, ha engedik polgárhábo­rúvá fajulni a válságot, nem számíthatnak Nyu­gat-Európára, kizárják magukat Európából. Ezért - így a Time - jó lenne, ha az EK végre készítene egy pontos tervet arról, hogy mikor és milyen feltételek esetén hajlandó társult tagként befo­gadni a három kelet-európai ország mellett Ju­goszláviát is. Vannak egyéb elképzelések is. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának mintájára szívesen látna egy úgynevezett Európai Biztonsági Tanácsot, az előzőhöz hasonló jogkörökkel felruházva. Alois Mock osztrák külügyminiszter pedig megpendí­tette, hogy az ENSZ kéksisakosaihoz hasonló európai rendfenntartó erőket kellene küldeni Ju­goszláviába. Ezek mindegyike hasznosítható, megfontolásra érdemes javaslat. Csak az a baj, hogy egyelőre csírájukban létező gondolatok, megvalósításuk valószínűleg eléggé hosszadal­mas folyamat lenne, az idő pedig sürget. Nem sokkal a 35 külügyminiszter prágai ülése és a három közöspiaci külügyminiszter első ju­goszláviai missziója után Henry Kissinger ameri­kai politológus, volt külügyminiszter a jugoszláv válság kapcsán arról beszélt, hogy szerinte a sok bába között elvész a gyerek. Szóvá tette, hogy vezető nyugat-európai diplomaták egyszer a har­mincötök képviseletében, másszor a tizenkettek tagjaiként nyilatkoznak ugyanarról. És ez állítólag zűrzavart okoz, pontosan tisztázni kellene végre a hatásköröket. utóbbiban van valami, oe szerintem P™ 7 az aggodalomra semmi ok, hiszen az összeurópai fórumra a jugoszláv válság után is szükség lesz, de a.jelen pillanat­ban semmi esetre sem volna képes olyan haté­kony gazdasági és politikai megoldásokra, mint az évtizedek óta jól működő Közös Piac. Hiszen a még mindig minimum két részre szakadt Euró­pában az EK a tizenkét legfejlettebb államot tömöríti, s ezek a folyamatban lévő politikai unió kialakítása révén nemcsak régiónkban, földré­szünkön, hanem világviszonylatban is egyre na­gyobb súlyra tesznek szert. mal|nA k , sjvA n NÉHÁNY SORBAN I rak új információkat adott a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség szakértői csoportjának, amely az ENSZ-misszió keretében szomba­ton érkezett Bagdadba, hogy újabb adatokat szerezzen az iraki nukleá­ris programról. Ezt David Kay, az ellenőrző csoport vezetője közölte az újságírókkal. A küldöttség még vasárnap látogatást tett a Bagdadtól dél-keletre fekvő Tuvajszában, ahol Irak urándúsító programját valósítot­ta meg. Bagdad, amely kijelentette, hogy nukleáris programjai csak bé­kés tudományos célokat szolgálnak, olyan módszer segítségével dúsítja az uránt, mint amelyet az Egyesült Államok alkalmazott az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba gyártásánál. V asárnap a német külügyminisz­térium hivatalosan kérte a ju­goszláv szerveket, büntessék meg a Süddeutsche Zeitung címő lap munkatársa gyilkosságáért felelős személyeket. Mint ismeretes, Egon Scotlandot szombaton Glin város közelében ölték meg, valószínűleg szerb nacionalisták. H Madagaszkár kormánya vasár­IVI nap este lemondott. Ezt az ál­lami televízió közölte azzal, hogy Victor Ramahatra miniszterelnök Di­dier Ratsiraka államfőnek ajánlotta fel lemondását. A televízió egyben felszólította az állami szektorban dolgozó sztrájkoló hivatalnokokat, vegyék fel ismét a munkát, s Ígéretet tett arra, hogy nem lesznek elbocsá­tások. N éhány afrikai ország vezető kép­viselői tegnap a nigériai Abujá­ban találkoztak, hogy tárgyaljanak a nem afrikai országoknak a Dél­afrikai Köztársasággal kapcsolatos módosuló álláspontjáról. Az egyna­pos tanácskozáson Botswana, a Zöldfoki-szigetek, Nigéria, Ugan­da, Tanzánia és Zimbabwe elnökei, valamint Angola, Kongó és Namíbia külügyminiszterei vesznek részt. Az Afrikai Egységszervezet tagországai júniusi konferenciájukon a Dél-afri­kai Köztársasággal szembeni szankciók fenntartását szorgalmaz­ták. Nem zárták ki azonban, hogy politikájuk változhat, ha az pretoriai kormány visszafordíthatatlan lépé­seket tesz az appartheid megszün­tetése felé. S ri Lanka észak-keleti részén va­sárnap a tamil szeparatisták is­mét megpróbálták bevenni az ottani katonai tábort és ellenőrzésük alá vonni a Japané félszigetet a száraz­földdel összekötő stratégiai fontos­ságú hágót. A harcokban 23 katona és több mint 200 felkelő vesztette életét. Katonai források szerint a ta­mil Tigrisek harcosai ellen összesen 8000 katonát vetettek be. I ^ Due Anh vetnami védelmi Lv miniszter és egy másik ma­gas rangú kommunista vezető titkos látogatásra Pekingbe utazott, s ott tárgyalásokat folytatnak a kínai ve­zetőkkel. Ezt jól informált, magukat megnevezni nem kívánó vietnami források közölték, tegnap. Ezek sze­rint Anh és Hong Ha, a Vietnami Kommunista Párt KB tagja, vasár­nap reggel utazott Dél-Kínába, s on­nan Pekingbe repültek. A vietnami kormány már a múlt héten közölte, hogy Hanoi és Peking külön találko­zót szeretne tartani a kambodzsai konfliktusról és több más vitás kér­désről. A vietnami kormányszóvivő nem volt hajlandó kommentálni a je­lentést. V enezuela arra kérte az ENSZ-t, addig tartsák fenn a Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciókat, amíg ebben az országban nem biz­tosítják az emberi jogokat. Ezt Car­los Andrés Pérez venezuelai elnök közölte a Nelson Mandela és felesé­ge, Winnie tiszteletére rendezett ün­nepségen. Az Afrikai Nemzeti Kong­resszus vezetője szombaton Havan­nából érkezett Caracasba. Mandela elmondta, az „ANC kész ismét fegyveres harcot kezdeni a kormány ellen, ha nem sikerül megkötni a faji megkülönböztetés teljes fölszámolá­sát biztosító megállapodást. Nem akarunk harcolni, az az érzésünk, hogy a mostani tárgyalások pozitív irányba haladnak. Ha azonban nem hozzák meg a várt eredményeket, akkor nem marad más hátra, mint a fegyveres harc" - hangsúlyozta Mandela.

Next

/
Oldalképek
Tartalom