Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-29 / 175. szám, hétfő

3 PUBLICISZTIKA 1991. JÚLIUS 29. „NEM VAGYOK CATTANIFELÜGYELŐ" Alexej 2ák százados mondta ezt Zü­nctiben, a Mladá fronta két munkatársá­nak, akiknek sikerült több órás beszélge­tést folytatni a szökésben levó volt csehszlovák belugyes tiszttel (A tenedel­mes beszélgetés a lap szombati számá­ban jelent meg.) A százados nyilván arra célzott, nem akar olyan állhatatos lenni, a „sluáovicei maffia" elleni harcban, hogy közben kiirtják az egész családját. Csütörtökön a svájci Weltwoche szer­kesztőségében érték őt el a Mladá Ironta munkatársai és akkor, amikor otthon elfo­gatóparancsot adtak ki ellene Beszélge­tés közben a vendéglátók beszámoltak egy csehszlovákiai telefonhívásról. „Tud­ni szeretnék, hogy 2ák százados nem néz e ki hibbantnak". A két nporter úgy véle­kedik, hogy a volt nyomozótiszten semmi­képpen sem fedezhetők fel elmekórtani tünetek. Sőt, inkább konok, örökösen per­lekedő ember benyomását kelti. Egy vas­kos iratcsomót adott át a százados a be­szélgetés során a kérdezőknek, akik sze­rint a benne talált másolatok és eredeti okmányok alighanem elgondolkodásra késztetnek. így például ha az 1991 április harmadikáról származó feljegyzés hite­lesnek minősül, megdől az Alexej Zákot zsarolással vádoló állítás. A szóban forgó dokumentum ugyanis arról szól, hogy ép­pen ellenkezőleg, március 5-én a közvetí­tőként fellépő Blahynka mérnök ezer, kül­földi bankban letétbe helyezett USA dol­lárt kínált fői megvesztegetésként 2ák századosnak, ha eláll a slusovicei ügyek feszegetésétől. Alexej 2ák - az általa készített szóban forgó feljegyzés szerint azl javasolta, hogy az esetet fönőke és Sokol miniszter úr tartsa titokban. Ezek után március 8-án Blahynka mérnők felje­lentette Zákot, hogy Frantiáek Cubát, a sluáovicei részvénytársaság elnökét 1 millió dollárt kövelelve meg akarta zsa­rolni. Kinek van igaza,? kérdezik a riporte­rek. Egyébként Sokol miniszterről 2ák a későbbiekben a beszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy ő az, aki csak egyszer nyitotta ki a száját, amikor kijelentette, hogy elbánik a kommunistákkal. Ezért nevezte ől ki Pithart miniszternek. Viszont Sokol semmit sem tett a kommunisták ellen, úgy hogy azok bántak el ővele. Többszór is feltették a riporterek Éák századosnak a kérdési, hogy miért vá­lasztotta a szökést, mikor saját bevallása szerint csupán két fenyegető levelet ka­pott. Elmondta, hogy rendszeresen tájé­koztatta azokat a barátait, akik különböző rendóri és ügynöki beosztásban dolgoz­tak és dolgoznak. Vannak közöttük olya­nok, akik a múltban diplomatának álcázva az első ügyosztályhoz tartoztak, másokai viszont az úgynevezett belső ellenségre ráállított ügyosztály irányított. Felettesei viszont panaszaival szemben érzéketle­nek voltak, az említett barátai figyelmez­tették ől a fenyegető veszélyre. Június végén óvták, hogy koholt per készül elle­ne Blahynka leijelentésével kapcso­latban 2ák százados szerint a sluéoviceiek emberei ott vannak az államigazgatás valamennyi szintjén, a főügyészséget is beleértve, a belügyet a járástól kezdve a cseh minisztériumig kézben tartják. „SluSo vicében profik az urak, velük szemben senkinek sincs esélye" - jelen­tette ki. Furcsa egy helyzet - tanakodnak a Mlada Ironta nporterei Ugyanaz az ügynökség - hisz 2ák szennt az StB továbbra is működik - amely segített neki a szökésben, támogatta a sluSovi­ceieket is. Erre az ellentmondásra sajnos, az átvett iratcsocnóból nem derül lény. Teljes mértékben megbízik barátaiban ták százados, ami szennte a rendőri munka alapkövetelménye Nem tart attól, hogy a háttérből valaki felhasználj ót egy őnós érdekből folytató« jatékban Egyéb­ként otthoni barátaival most is tetefonósz szekőttelésben áll Tótok tudta meg. hogy a határ átlépésére készüfve nem rendel­tek el zártától íák elmondta még. hogy nevet változtatva Svájcból tovább megy. másutt te'epedik le, ipan iskolai végzett­séggel (a felesége egészségügyi nóvér) nem tart megélhetési gondoktól és a kia­datástól sem Befejezésül 2ák százados elmondta, hogy egyelőre nem kívánja nyilvánosságra hozni Havel köztársasági elnökhöz intézett levelét. „Annyit akarok, hogy a köztársasági elnók tudja, mi törté­nik körülötte Semmi többet. Nem kértem tole segítséget. Csak azt tettem, amrt kötelességemnek tartok" - fejeződik be a szenzációnak szánt beszélgetés (sf) SZLOVÁKOK, MAGYAROK MINT - BARATOK ANTON ŐPIESZ közös történelmünkről, a megbékélés esélyeiről „Közvéleményünkben nem keltett különösebb meglepetést az a hír, hogy megalakult az Egyesült Államok Baráti Társasága. Az sem váltott ki nagy csodálkozást, amikor Szlovákiában létrejött az a csoport, amely a Szovjetunió nemzeteivel és népei­vel kívánja ápolni a kapcsolatokat. Július elején azonban olyan közösséget alapítottak, amelynek a neve szinte már egzotikum: Szlovák-Magyar Baráti Társaság. A feszült belpolitikai helyzetben, amikor sem szlovák, sem magyar részről nem szűnnek a vádaskodások, a legkülönbözőbb támadások, a társaság létrejöttének a hire reménykedésre jogo­sít föl." - Érdekes, éppen egy szlo­vák történész kezdeményezte a Szlovák-Magyar Baráti Tár­saság megalapítását, hiszen ó nyitván sokat tud arról, hogy a történelmi Magyarországon miként nyomták el a szlováko­kat. Vajon a szlovákoknak is vannak történelmi adósságaik a magyarokkal szemben? - Szlovák kezekhez nem tapad vér A szlovákok nem követték a csehek példáját, a Szlovákiában élő magyarokat nem sújtották olyan kemény következmények, mint a németeket Csehországban, habár Beneä ebbe örömmel beleegyezett volna. Ám nekünk sem teljesen tisz­ta a lelkiismeretünk a magyarokkal szemben - gondoljunk csak az 1945-öt követő reszlovakizálás szo­morú időszakára. A reszlovakizálás és az erőszakos magyarosítás törté­nelmi tényeit és összefüggéseit tisz­tázni kell, majd lezárni, s ezután baráti jobbot kell nyújtanunk egy­másnak. - A reszlovakizálásról mi, szlovákok, olyan keveset tu­dunk, mint a magyarok a ma­gyarizálásról. Röviden felidéz­hetné a reszlovakizálás folya­matát és következményeit. - Nekünk, szlovákoknak, végre bele kell törődnünk abba, hogy ma­gyarok élnek Dél-Szlovákiában, méghozzá amióta Árpád fejedelem Európába vezette őket. Ha őshazá­jukba akarnánk kiutasítani őket, ak­kor valahova Ázsiába kerülnének. Ne feledkezzünk meg azonban ar­ról, hogy amikor szlovák törzsek fog­lalták el ezt a területet, akkor germá­nokat szorítottak ki innen. Az 1945 utáni reszlovakizálás, ez a mester­séges folyamat mintegy 200 ezer magyart érintett, akiknek szlováknak kellett vallaniuk magukat, ha meg akartak menekülni. Betiltották a ma­gyar iskolákat, a magyar sajtót, több ezer magyar családot telepítettek a cseh határvidékre. A magyarokat ki akarták telepíteni az országból, de ehhez az ENSZ jóváhagyására volt szükség, ezt a beleegyezést azon­ban Csehszlovákia nem kapta meg Ez az állapot három évig tartott, egészen addig, ameddig a magyar és a csehszlovákiai kommunisták nem „barátkoztak össze". Ezután jelent meg az Új Szó, fokozatosan megnyíltak a magyar iskolák, a Szlovák Nemzeti Tanács 1951. július 1 -jén elfogadott törvénye értel­mében a vegyesen lakta területeken a magyar nyelv egyenrangú lett a szlovákkal Emlitsük meg azt is, hogy a reszlovakizálás utolsó hul­láma során több dél-szlovákiai tele­pülés nevét megváltoztatták. így je­lent meg a térképen Stúrovo, Palán­kovo, Hroboöovo. Kolárovo, Berno­lákovo. habár ezek a történelmi sze­mélyiségek soha nem éltek ezekben a helységekben Miért nem lehetne Kolárovo Túróéban, vagy Bernolá­kovo Árvában 9 - On nagyon érzékeny kér­dést érintett: a dél-szlovákiai helységek neveit. Példaként Safárikovo- Tornaiét említem. Helyesnek tartja, ha visszatér­nek az eredeti elnevezéshez? - Ha a szlovákok Svermovo he­lyett az eredeti nevet, tehát Telgártot akarják használni, amely tudvalevő­en a német Tiergarten-ból szárma­zik. akkor a magyarok miért nem követelhetik ugyanezt 7 Természete­sen szélsőséges igényeket nem le­het teljesítem Olyasmikre gondolok, hogy a dél-szlovákiai helységneve­ket magyar helyesírással írják. vagy olyan nevekhez térjünk vissza, ame­lyek a szlovákok számára nehezen ejthetök ki. Példaként Bóst említem El tudja képzelni, hogy ejtenék ezt ki Ezzel a bevezetővel indul az a beszélgetés, ame­lyet Eva Óobejová, készített a Smena legutóbbi hétvégi számában dr. Anton Spiesz történésszel, a társaság elnökével. A szlovák-magyar együttélés gondjai iránt érdeklődő, a problémákat elfogultság nélkül fölvetni igyekvő kolléganőnk megjegyzi azt is, hogy az elnöknek nincsenek magyar ősei, nem származik Dél-Szlovákiából. Dr. Anton Spiesz né­hány megállapításával ugyan nem értünk egyet, ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy megismerjük véleményét, hiszen a tényleges megbékélés elsó feltétele az őszinte párbeszéd. a szlovákok? Találhatnánk viszont olyan megoldást, hogy a vegyesen lakta településeken a szlovák után zárójelben feltüntetnék a helység­név magyar megfelelőjét. Értékelni kell azt a tényt, hogy Párkányban senki sem kérte a Stúrovo elneve­zés megváltoztatását. Ez a magya­rok részéről nagy gesztus, s talán az ott élő szlovákok és magyarok közös adakozásból szobrot állithatnának városunkban annak a személyiség­nek, akinek a település a nevét vi­seli. - Térjünk vissza még a ma­gyarosításhoz. Ez továbbra is fájó pontunk, s azt nehezmé­nyezzük, hogy a magyarok történelmük e korszakáról ke­veset tudnak. Ezért nem értik érzékenységünket, amellyel talán jogos, gyakran viszont túlzott igényeikre reagálunk. - Való igaz, a magyarok keveset tudnak arról, hogy milyen kemény eszközökkel ment végbe a magya­rosítás, s a magyar kormány milyen módszereket alkalmazott az etnikai­lag nem magyar területeken. Ezért az elnemzetlenitésért nem elsősor­ban a Habsburgokat kell okolni, ők főleg azért marasztalhatók el, mert nagyobb hatalmat adtak a magyar kormánynak, mint amilyen a bécsi uralkodóháznak volt. Az Osztrák­magyar Monarchia nyugati részé­ben távolról sem volt annyira erős a nemzetiségi elnyomás, mint a mai Szlovákia területén, s ennek kö­szönhetően a csehek olyan magas kulturális szintet érhettek el, amelyet a közös államban joggal irigyelhet­tünk tőlük. Jövőre szeretnék nem­zetkőzi tudományos tanácskozást szervezni a magyarosításról. Erre szerte Európából hívok majd törté­nészeket - ha lesz rá pénz. Pontos elképzeléseim vannak arról, kik tart­ják majd a fő beszámolókat Jóma­gam is szívesen elmondanám, hogy a szlovákság milyen fejlett, kulturált nemzet volt egészen 1780-ig, tehát Mária Terézia haláláig. Az erősza­kos asszimiláció következtében lett „falusi nemzet" a szlovákság. Ez a folyamat sikeresen haladt előre, mert sok volt a behódoló, akik otthon szlovákul beszéltek ugyan, de ma­gyarnak vallották magukat, s gyer­mekeiket is ilyen szellemben nevel­ték. E tudományos tanácskozást két év múlva újabb követné - a téma ekkor a reszlovakizálás lenne. - A sok fájó pont és szomo­rú fejezet mellett akadnak-e szebb időszakai közös törté­nelmünknek. amikor szlová­kok és magyarok nem álltak egymással szemben? - István király, a magyar állam megalapítója örökségül hagyta utó­dainak, hogy őrizzék és becsüljék meg a közös hazát, tartsák tisztelet­ben valamennyi ott élő, különböző nyelven beszélő közösséget Ez az intelem egészen a XVIII századig érvényesült Meg kell említenem 1956-ot. amikor a magyarok a szov­jet „páncélos szocializmus" elsó ál­dozataivá vállak Jól emlékszem, hogy mi. szlovákok, akkor együtt sírtunk a magyarokkal S egyik ma­gyarországi barátom őszintén el­mondta 1968 augusztusában sok barátjával együtt szörnyen érezte magát, amikor megtudta, hogy ma­gyar tankok is betörtek Csehszlová­kiába Mindkét nemzet e deformál! szocializmus áldozata vott. s ez kö­zelebb hozta a két nép fiait ösztön­zésképpen példát vehetünk a franci­áktól és a németektől, hiszen az ó kozos történelmükben is sok a fájó pont, a második világháborút köve­tően közös kapcsolatuk szinte a nul­láról indult, ám ha de Gaulle nem adott volna kezet Adenauemek Nekünk viszont nem kell a nulláról indulnunk, hiszen közös történel­müknek vannak olyan szép fejeze­tei, amikor együttélésünk jó volt. - Mindenképpen meg kell említenem Trianont, amely ma is ott kisért sok szlovák és magyar tudatában. Hogy mi­nősítsük Trianont, amely új határokat szabott meg Délen is: történelmi szükségszerű­ségnek, tévedésnek vagy sze­rencsés döntésnek? - A Dél-Szlovákiában élő embe­reket senki sem kérdezte meg, hol akarnak élni. BeneS akkor még kül­ügyminiszterként a térképen meg­húzta a határokat, s a csehszlovák hadsereg e határon túlra űzte el a magyar katonaságot. A győztes hatalmak a trianoni békeszerződés­ben jó nagyot lekanyarítottak a ma­gyar területekből, ezeken Románia és Jugoszlávia is osztozott. Ám, aki ma meg akarná változtatni a trianoni szerződést, az kétségkívül háborút kockáztatna. A határ olyan, amilyen, azt tiszteletben kell tartani Megért­jük, hogy a magyarok nehéz szívvel viselik el azt, hogy hol húzódik a déli határunk. Mi is fájó szívvel szemlél­tük, amikor Beneé 25 szlovák árvái és szepességi szlovák falut cserélt el olyan sziléziai településekért, ahol vegyesen laktak csehek és lengye­lek. - Mi a véleménye arról, hogy Komáromban olykor elé­nekelik a magyar himnuszt, időnként leng a magyar zász­ló, s hogy a területünkön ma­gyar történelmi személyisé­geknek állítanak emléket? - Nem szabad elfelednünk, hogy Komáromban számos kiemelkedő személyiség született, többek között Jókai Mór és Lehár Ferenc, s ha ezeknek szobrot állítanak, az rend­ben van. Nekünk is vannak olyan jelentós személyiségeink, akik Ma­gyarországon éltek. Rövidesen megünnepeljük például Ján Arnos Komensky születésének 400 évfor­dulóját. O tudvalévően öt évet élt Sárospatakon Ha ott szobrot állíta­nának neki, miért ne vonhatnák föl a csehszlovák zászlót, miért ne csendülhetne föl a másik ország himnusza, s ezeket a szabályokat meg kellene tartani a szlovákiai és a magyarországi területeken egy­aránt. - Miként született meg az elhatározás, hogy megalakítja ezt a társaságot, s milyen visszhangot váltott ki a hír a szlovák közvélemény kö­rében? - Az ötlet tőlem és Milan Hajdin mérnök barátomtól származott.(...) Segített nekünk Anton Srtiolec tisz­teletes úr, aki tulajdonképpen nem is tud magyarul, de fölajánlotta nekünk a Szlováíkiai Helsinki Bizottság helyi­ségeit Ó celebrálta a szentmiséi a Kék templomban A mise után jelentettem be a társaság megalaku­lását Ma még nem tudom, hány tagunk van, de a templom akkor, lúlius 4-én teljesen megtelt A mega­lakulás után nem kaptam egyetlen fenyegető levelet és telefont sem Korábban akkor rontottak rám ilyes­mikkel. amikor cáfoltam Dunca úr és mások azon állításait, miszennt Cyril és Metód szlovák hittérítő, Svatop­luk pedig szlovák király volt.(...) Társaságunk kizárólag a Szlovák Köztársaság területén működik, tag­iai csak csehszlovák állampolgárok - magyar és szlovák nemzetiségűek egyaránt - lehetnek (...) Szeret­nénk elérni. hogy végre a magyarok is hazájuknak érezzék Csehszlová­kiát. szeretnénk, ha mindannyian tu­datosítanánk. hogy ennek az or­szágnak távlatot a szlovák-magyar barátság nyújt A MIKROFONNÁL' NAGY JENŐ Ennek a címnek évtizedeken át nem volt különösebb hírértéke, hi­szen Nagy Jenó naponta többször is megszólalt a rádióban, Prágában, Pozsonyban és máshol. Mégsem volt amolyan tucatcim, ugyanis a név már akkor is egyfajta bizo­nyosságot sugallt: érdekes, tartal­mas rádióműsor következik. A fenti cimet évtizedek óta nem olvashattuk, mert Nagy Jenőt súlyos politikai megtorlások, emberi mega­láztatások érték Hatvannyolc tragi­kus éjszakáján ós a következő na­pokban néhány társával együtt a csehszlovákiai magyarság lelkiis­mereteként szólalt meg a Gabona Rádióban, az ó érces orgánumán hangzott el a felszólítás: ..Magyar katonák, forduljatok vissza, itt nincs ellenforradalom, becsaptak benne­teket!" Most újra hallhatjuk ót, ezúttal a Kossuth Rádióban. Riportalany­ként, viharos évtizedek cselekvő ta­nújaként vallott életéről, Tóbiás Áron mikrofonja előtt Lenyűgöző élmény volt hallgatni - gördülékeny, szellemes mondata­it: „Az Osztrák-Magyar Monarchia katlanában főttünk valamennyien, nagyon kevesen tudnánk Árpád apánk visszavezetni ósmagyarsá­gunkat vagy Svätoplukig a szláv családfát, ám ez nem is fontos Le­gyünk büszkék arra, aminek érezzük magunkat." Édesapja magyar királyi honvéd­tiszt, majd komáromi rendőrfőnök, édesanyja viszont malackai pánsz­láv érzelmű szlovák családból szár­mazott És mégis elsősorban édes­anyja nevelte ót becsületes ma­gyarnak. Embernek Sokszor itthagyhatná ezt a törté­nelmi viharok dúlta, nemzetiségi gyűlölködéssel sújtott, egyéni ós kö­zösségi tragédiákkal terhelt föld­részt Mehetett volna Amerikába, ahol talán milliomosként élne, de maradt, konokul ismételve Kányádí Sándor verssorát: ,, Csiricsáré népre nem hagyom a tornyot". S helytállt magyarként, emberként 1938-ban, 1945 után, majd 1968-ban Szellemóriások jóbarátja volt A rádióban naponta találkozott Karel Capekka\, a prágai macskaköves ut­cákon kóborolva beszélgetett éjsza­kákon át Móricz Zsigmonddal. Euró­pai gondolkodású értelmiségiként, vérbeli rádiósként igyekezett erősí­teni a szlovák-magyar barátság szálait Némi keserűséggel teszi hozzá: ..ma 1991-et írunk, s nem sokat haladtunk előre, a bizalmat­lanság. a gyűlölködés ma is méte­lyezi mindennapjainkat". Súlyos igazságtalanságok érték, mégsem panaszkodik, nem kiáll bosszúért Az elmúlt húsz évet e műsorban egyetlen férfias mon­dattal intézte el: „Három infarktust kaptam, a harmadik után öt napig feküdtem önkívületi állapotban, megmentettek az orvosok, nyomor­nyugdijjal, négy gyermekkel kellett továbbharcolnom az életet, s itt va­gyok". Ez a beszélgetés másodszor hangzott el Az elsó adást még ta­valy decemberben sugározták, ma­gyarországi szakmai korokben na­gyon kedvezően fogadták, nyilván ezért ismételték meg A mi tájainkon a legtöbb tudomásom szerint ezt a vallomást is csend, visszhangta­lanság követte Lám, mennyire kö­zönyösek, közömbösek vagyunk egymás iránt „Hetvenhét éves vagyok, elme­nőben vagyok" - mondta a beszél­getés végén Nagy Jenó. - Ez a hang nem a fáradt, öregember hangja - tette hozzá a riporter így igaz Ezért bízom abban, hogy a neves rádiós személyiségnek lesz ideje, energiája papírra vetni emlékeit, s akad olyan szakember, aki értékeli majd ezt a ma ís sok tanulsággal szolgáló, emberséget, hivatásszere­tetet és erkölcsi erőt sugárzó életpá­lyát SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom