Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-01 / 152. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚLIUS 1. ZÚGTAK A HARANGOK (Folytatás az 1. oldalról) képviselőtársával együtt elhagyta az épületet. Az egyik honatya megjegyezte: - III/3 ügynökkel nem árulok egy gyékényen! Ezt a megjegyzést nyilvánvalóan Torgyán Józsefnek címezték, akinek neve a Kisgazdapárt vezetősége által kért feddhetetlenségi vizsgálat szerint - amelynek eredményét Antall József miniszterelnök zárt borítékokban közölte az illetékesekkel - szerepel a belügyminisztérium ügynöklistáján. Torgyán József ezt a tényt tagadta, a vizsgálatot politikai manipulációnak minősítette. A küldöttek a jelek szerint neki hisznek, mert késő délután őt választották meg a Független Kisgazdapárt elnökévé. Torgyán József rögtön programbeszédet mondott; olyan pártot kíván építeni, amelyre nem a gyalázkodás, hanem az együttműködés a jellemző. Szükségesnek tartotta a kisgazdapárti árnyékkormány létrehozását, ő azonban nem akar sem miniszteri, sem pedig más tisztséget vállalni. - Jobboldali párt kívánunk lenni, szeretnénk együttműködni elsősorban a vállalkozók pártjával, valamint a Munkástanácsok Országos Szövetségével - mondta végezetül. A Független Kisgazdapártban történt tisztújítás várhatóan még ingatagabbá teszi a kormánykoalíció helyzetét, hiszen a Magyar Demokrata Fórum és Torgyán József között köztudottan nem jó a kapcsolat. A jelenlegi helyzetben csak egy biztos: nem lesz uborkaszezon a magyarországi belpolitikai életben sem, mozgalmas, forró nyár, s talán még forróbb ősz várható... -y-f FORMÁLÓDIK A BALOLDAL TANÁCSKOZOTT A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Komoly, korrekt kapcsolatokra és tárgyszerű érvelésre épülő politikát igyekeztünk megvalósítani kezdettől fogva. Nem akarunk a sértődött és kurjongató emberek pártja maradni, akik csupán saját magukat győzögetik. A lényeges változások után, helyénvalóbb ezért a vesztes párt helyett, egy formálódó, új, modern baloldali politikai szervezetről beszélni - hangsúlyozta bevezetőjében Peter Weiss pártelnök, a DBP szombati, Pozsonyban megtartott ülésén. A tanácskozás fő pontjai a párt kongresszusának összehívására tett javaslat; az alkotmány-előkészítési kérdések megvitatása, valamint a nemzetiségi politika tökéletesítésének problémaköre voltak. Elfogadták a párt új jelvénvét is. Egy korábban megbizott szakcsoport a DBP nemzetiségi politikájának rugalmasabbá tételére fogalmazott meg javaslatokat. Vezetőjét, Zselenák József SZNTképviselőt, a párt végrehajtó bizottságának tagját arról kérdeztük, miben látja az ülés jelentőségét? - Először is abban, hogy áldását adta az alkotmányok kidolgozásával kapcsolatos álláspontunkra. Az alkotmány-előkészítési folyamat nem válhat presztízsharccá, ebben is a konszenzust kell keresni. Másodszor abban, hogy ismét tovább tudtuk gondolni nemzetiségi politikánkat, amit - a legújabb összefüggéseket és fejleményeket is értékelve - úgy kívánunk tökéletesíteni, hogy az már elkövetkező választási programunk szerves része lehessen. Figyelmünk a kisebbségi jogok alkotmányban érvényesített garantálására, a párt tevékenységére a vegyeslakosságú területeken, a törvényhozó testületekben pedig a nemzetiségi érdekvédelem biztosítására összpontosult. Politikánkkal így a hazánkban élő nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok egyenjogúságát, teljes értékű együttélését akarjuk szolgálni. Ugyancsak jelentős értéknek tartom, hogy a tanácskozás rendkívül pozitívan itélte meg Horn Gyulával, a Magyar Szocialista Párt elnökével a közelmúltban lezajlott tárgyalásokat, amelyek alapján állandó közvetlen kapcsolatok megteremtésére nyílik lehetőség. (gy pártunk is politikai partnerre lelt Magyarországon. (mázsár) VAGY FÖDERÁCIÓ, VAGY KÜLÖNVÁLÁS! VÁCLAV HAVEL A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMSZÖVETSÉGRŐL A köztársasági elnök jelenléte adott rangot vasárnap a Csehszlovák Televíziónak a Co týden dal címmel népszerűvé vált rendszeres társadalmi-politikai stúdióbeszélgetésnek. Az államfő részvétele nem okozott feszengést a meghívottak: politikusok és neves publicisták, valamint szakemberek körében. A néző legfeljebb azon mosolyoghatott, hogy a megjelentek között ezúttal senki sem igyekezett kifejezésre juttatni szellemi önérzetességét - nyakkendónélküliséggel. Az elegáns öltözék nem gátolta a nézetek szabad ütköztetését. S a köztársasági elnök figyelmes vitapartnerként fogadta az övétől eltérő, vele polemizáló véleményeket. Természetesen központi szerepet kapott a beszélgetés során a cseh-szlovák államjogi viszony, melynek számos vonatkozását kiváltképp éles megvilágításba helyezik a jugoszláviai fejlemények. Az államfő nyugtalanítónak tartja, hogy a kroméŕíži találkozót követően a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetője, - nem tudni miért - egyszerre konföderációs elképzelésekkel áll elő. A tanácskozás ugyanis - hangsúlyozta az elnök - a föderáció átépítését és kiteljesedését szolgáló kölcsönös engedményekkel zárult. S maga Vladimír Mečíar eddig a föderáció fenntartásának híveként lépett fel. Václav Hável jogosnak taH minden olyan kezdeményezést, mely arra irányul, hogy a tagköztársaságok szuverenitása a legmesszebbmenőkig érvényesüljön a szövetségi hatáskör megszabásában. Hitvallásszerúen fogalmazta meg a cseh -szlovák államszövetség jövőjével kapcsolatos állásfoglalását. Hangsúlyozta: az együttélés mikéntje az állampolgárok akaratától függ, senki sem folyamodhat erőszakhoz. A föderáció alternatívája azonban csak a szétválás lehet. Minden olyan elképzelés, mely nem a föderáció tökéletesítését szolgálja, a különválás irányába hat, mondotta. A föderációtól elrugaszkodó félmegoldásokkal csupán halogatni lehet a végkifejletet. De ahhoz bizonyosság is kell, hogy ez utóbbit valóban óhajtják-e a köztársaság népei. (sf) KGST: ÉLT 42 ÉVET PEDIG ÍGÉRETESEN KEZDŐDÖTT Ha csak azok a tények kerülnek, az éppen megszűnt KGST értékelésénél a mérleg serpenyőjébe, amelyeket a közelmúltban hallhattunk, olvashattunk szakértői véleményként, vagy a gyártók és kereskedők szájából, akkor azt hihetjük, hogy ez a szervezet már bölcsőjében a bajok hordozója volt. Pedig az 1949ben rögzített alapelvek közül sok ma is helytálló. Nem cáfolja senki azt a tényt, hogy minden gazdaság erőforrásait pazarolja, s előbb-utóbb csődbe jut, ha nem veszi tudomásul, hogy a világgazdaság a nemzetközi munkamegosztás és a szakosodás korát éli. Ma minden országnak csak a számára legelőnyösebb terméket éri meg gyártani, nyersanyagforrásaitól, munkaerejének árától, technológiai színvonalától, földrajzi helyzetétől függően. A KGST után kilenc évvel létrehozott Európai Gaždasági Közösségek alapítóokmányában is sok hasonló gondolatot találunk. A végeredmény mégis összehasonlíthatatlan: az EK lassan a világ legnagyobb gazdasági hatalmává válik, a KGST pedig negyvenkét évesen múlt ki, végelgyengülésben. Az okok? Elsősorban az, hogy a szovjet gazdasági modell mindvégig lehetetlenné tette valódi piaci viszonyok kialakulását a KGST-ben. Ezért hiányzott a verseny, a műszaki fejlesztésre ösztönző erő, és a piac legfontosabb eleme, a valódi pénz. A szerződéseket nem vállalatok vagy kereskedők kötötték, érdekeik szerint, hanem a párt- és kormányküldöttségek,s a végrehajtást rákényszerítették a gazdálkodó szervezetekre. A fokozódó műszaki lemaradás a gyengébb minőség, a túlzottan egyirányú elkötelezettség végül is elkerülhetetlenné tette a csődöt. Az örökség súlyos. Még mielőtt formálisan is megszűnt volna, már nem működött a KGST és ennek következményeit azonnal vállalatok százai érezték meg. A mi iparunk, főképp gépiparunk, pánikszerű kapkodás közepette észlelte, hogy köröskörül teljes a csőd, termékeit raktárra, vagy, talán soha meg nem térülő hitelre termeli. A pénteki utolsó, negyvenhatodik, KGST-ülés Budapesten a legrövidebb volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának történetében. Alig tartott negyed órát, és a jegyzőkönyv két pontja sem hosszabb együtt három mondatnál. Van ugyan még mit megvitatni és tisztázni, de ez már más, nem a záróülésen megjelent képviselőtestületre tartozik. Az ülés után tartott sajtótájékoztató természetesen már hosszabb volt, mivel a KGST megszüntetése mégsem olyan egyszerű aktus, mint ahogy azt a kétpontos zárójegyzőkönyv alapján gondolhatnánk, s az sem kétséges, hogy a kilenc ország nem egyforma örömmel fogadta, a sokuk számára pillanatnyi gazdasági létbiztonságot nyújtó keretek megszűnését. Kádár Béla a magyar kormány külgazdasági kapcsolatainak minisztere bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a jogi megszűnés nem azt jelenti, hogy a tagországok az egymással folytatott kereskedelemnek is búcsút mondtak volna, de a kapcsolatok a jövőben bilaterális alapon folytatódnak. Annak az igénye is természetes, hogy alakuljon ki egy olyan fórum, amely az érdekelt országok számára, az európai folyamatok figyelembe vételével, lehetőséget nyújt az együttműködést továbbra is elősegítő információcserére és konzultációkra. Ez azonban már csak regionális alapokon szerveződhet, tehát az európai országok kapcsolódnának be munkájába. Hog/Kuba, Vietnam és Mongólia úgy érzi kirekesztették, annak a mongol sajtó képviselői adtak hangot azzal a kérdésükkel, hogy/Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország, amelyek leginkább kezdeményezték a KGST megszüntetését, nem politikai indíttatásból hozták-e meg döntésüket, mondjuk éppen a Mongóliához vagy Kubához fűződő kapcsolataik mai jellege miatt. Erre Lengyelország képviselője reagált azzal, hogy a KGST-nek a gyakorlatban politikai jellege volt, politikai okokból létezett, tehát amikor a gazdasági szempontok kerülnek előtérbe, működése, a régi alapokon nem indokolt. Létezik viszont Lengyelország és Mongólia között megállapodás, amelybe a kapcsolatok bővítésének minden új lehetősége belefér, tehát semmiféle diszkriminációs szándék fel sem merülhet. Ami a megalapítandó információs és konzultatív fórumot illeti, erről Vladimír Dlouhý, a szövetségi kormány gazdasági minisztere úgy vélekedett, nem volna értelme annak, hogy mindenki benne legyen, aki a KGST tagja volt. A reformok mindenhol megkezdődtek, de nagyon különbözőek, ezért olyan országokban kell megalakítaniuk, akik hasonló feltételek mellett hasonló célokat követnek. Természetesen - ígérte - azok a partnerek, amelyekkel eddig együttműködtünk és továbbra is együttműködünk, de gazdaságilag nehezebb helyzetbe kerültek bizonyos preferenciákra számíthatnak. A témával kapcsolatban a szovjet küldött is megjegyezte, hogy ók olyan széles körű együttműködést szorgalmaznak, amely a felek számára előnyös és ha csökkent is a külkereskedelmi forgalmuk, annak nem politikai okai vannak és nem is a világpiaci árak eredményezték, hanem az, hogy a Szovjetunió, gazdasági kényszerből, csökkentette nyersanyagkivitelét. Ezt átmeneti jelenségnek tartják és szorgalmazni fogják a barterüzletek megkötését, s ahol lehet a nemzeti valutákban történő elszámolást is. Ami Mongóliát, Kubát és Vietnamot illeti, ezek most új helyzet elé néznek és a Szovjetunió megfontolja, hogy a három országgal a régihez hasonló, de megújított formájú gazdasági szervezetet hozzon létre. A KGST utolsó ülése után, már csak a Felszámoló Bizottság végzi el - 90 napon belül - a közös vagyon elosztását. Ez sem lesz azonban problémamentes, mert mint általában a KGST-n belül semmiről, a vagyonról sem születtek teljesen egyértelmű megállapodások - bizonyára abból a feltételezésből kiindulva, hogy ez a vagyon örök időkre közös lesz. Most tehát minden volt tagország elkönyvelheti az első tapasztalatot a KGST elmúlt 42 évéből, a gazdaságban semmilyen szerződés nem köttetik „örökre" határidővel. SZÉNÁSI GYÖRGY VOLT EGYSZER EGY TOMB Ürügyet mindenre lehet találni. Moszkva 1955ben az új katonai-politikai szövetség létrehozására éppen azt az indokot találta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság belépett a NATO-ba. A szövetkezéshez partnerek kellenek, de ez nem volt gond, a társak kéznél voltak és - kezesek. Varsóban nyolcan írták alá a szerződést, amely hivatalosan a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szólt: Aibánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió. A cél a katonai struktúrák és a külpolitikai tevékenység koordinálása volt. Valójában pedig megszületett az az eszköz, amellyel Moszkva kordában tarthatta fiatal tanítványait. Volt rá több példa, hogy alaposan meg is leckéztette az engedetleneket. A magyarokat 1956-ban önkezével. Csehszlovákiát 1968-ban a többiekkel együtt. Mintha meg akarta volna mutatni nekik: nézzétek, ez vár rátok is, ha kiléptek a sorból. 1980-81-ben a lengyeleknek már a fenyegetés is elég volt, hogy ismét úgy táncoljanak, ahogyan a szovjetek elvárták. Mindezek mellett a Varsói Szerződés módot adott a Szovjetuniónak arra, hogy védelmi vonalait kitolja egészen a NATO határáig, s egy fegyveres konfliktus esetén ne neki, hanem kényszerből lett szövetségeseinek kelljen felfogniuk az első csapást. Az örökös biztonsághiányérzet logikátlan lépések sorába vitte bele a Szovjetuniót: a minél több, annál yoőb-féle receptet követte, miközben a NATO újra és újra lekörözte a minél jobb, annál több elvét követve. Ebben a veszélyes zűrzavarban próbált némi rendet teremteni Mihail Gorbacsov nyomban azután, hogy elfoglalta helyét a Kremlben. A reményteljes kezdet az 1987 decemberében aláírt szovjet-amerikai rakétaszerződés volt. Ez adott jelet a kapcsolatfelvételre a két tömb tagországai között is, s vezetett el - több fontos állomáson keresztül - a történelmi megállapodáshoz az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. Kedvező változást hozott az új moszkvai gondolkodásmód a regionális konfliktusok megítélésében, s a minimumra csökkentette az ideológián alapuló szovjet segélyprogramokat. Ami magát a paktumot illeti, az 1989-es keleteurópai forradalmi hullám indította el a tényleges változásokat. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország kezdeményezésére katonai-politikai szövetségből fokozatosan politikai-katonai szövetséggé alakult át. Ez nem kozmetikai, hanem nagyon is lényegi változás volt, ez vezetett oda, hogy megkezdődött a szovjet csapatok kivonása e három országból és a volt NDK-ból. Az idén április 1 -jére a Varsói Szerződés katonai szervezete is megszűnt, minőségileg változott a tagországok kölcsönös viszonya, már szuverén államokként gondolhatják újra, kezdhetik el kiépíteni kölcsönös kapcsolataikat. Van itt azonban néhány bökkenő. A Szovjetunió olyan barátsági szerződéseket szeretne volt alárendeltjeitől, melyekben kiköti, nem lesznek tagjai a vele ellenséges szövetségeknek. Az új kapcsolatok ,,finlandizálása", a kényszerű semlegesség nem vonzó. Igaz, Románia már belement ebbe a kikötésbe, csakhogy Romániában egészen más a helyzet, mint a többi volt tagországban. Arról nem is szólva, hogy Bukarest politikája nem a követendő példa. Persze, nem lehet azt sem mondani, hogy Finnország rosszul járt volna az 1948-as szerződéssel. Csakhogy most már 1991-et írunk. Ma pedig egészen pontosan 1991. július 1-jét. Ez az a nap, amelyen a hosszabb ideje halódó tömb végleg kimúlik. Bár a mai prágai találkozó valójában már csak olyan lesz, mint amikor az akasztófára csak egy táblát lógatnak fel a távollévő halálraítélt nevével. A Varsói Szerződés már meghalt. Volt, nincs. Nem kell. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN J

avier-Pérez de Cuellar a Der Spiegelnek nyilatkozva megerősítette: csak az év végéig vállalja az ENSZ-főtitkári tisztséget, jóllehet a Biztonsági Tanács egyes tagjai kérték, hogy még bizonyos időre maradjon. A perui származású 71éves diplomata 10 éve a világszervezet főtitkára és már korábbi kijelentései alapján várható volt, hogy második megbízatási időszakának lejárta után lemond. C

siang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára szombaton fogadta Pekingben a tíznapos kínai látogatáson tartózkodó Ivan Polozkovot, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának vezetőjét. A kínai külügyi szóvivő rutinjellegű pártközi találkozónak állította be az eseményt, de politikai megfigyelők szerint Polozkov meghívását úgy lehet értelmezni, hogy a kínai vezetés a konzervatív erőket támogatja a szovjet testvérpárton belül. Polozkovot egyébként a radikális nézeteiről ismert újdonsült orosz államfő, Borisz Jelcin legnagyobb politikai ellenfelének tartják. H

elmut Kohl német kancellár a Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati számának hasábjain azt irta, nemcsak Németország jövője szempontjából lesz meghatározó jelentőségű az, hogy a németek miként birkóznak meg az ország több mint 40-éves megosztottságából eredő nehézségekkel. A kancellár véleménye szerint ez nagy befolyással lesz majd Közép- és Délkelet-Európa reformországaira, de legfőképp Csehszlovákiára, Magyarországra és Lengyelországra nézve. Kohl szerint ez említett államoknak még hozzávetőleg sincsenek olyan kedvező gazdasági feltételei, mint a néhai NSZK-hoz társult egykori NDK-tartományoknak. K

rakkóban a hét végén folytatódott az a szakértői konferencia, amelyen Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország kormánytisztviselői a közép-európai gazdasági, politikai, biztonsági és kulturális együttműködés lehetőségéről tanácskoztak. Az egyik munkabizottságban elnöklő Ján Čarnogurský szlovák kormányfő rámutatott arra, hogy az említett három ország szempontjából rendkívül fontos a gazdasági együttműködés és kölcsönös közeledés. Úgy vélte, hogy egy integrált közép-európai piacban komolyabb partnert látnának az Európai Közösségek is. M

argaret Thatchernek azt a döntését, hogy távozik a brit politika élvonalából, szinte hihetetlen eseményként kommentálták a brit lapok. A The Daily Telegraph szerint azonban még nem jött el az az idő, hogy megírják az exkormányfő politikai nekrológját. A Daily Mirror szerint a „vaslady" döntése véget vet 32-éves parlamenti karrierjének, de továbbra sem fog eltűnni a politikai életből. A The Guardian szerint John Major és kormányának tagjai nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul Thatcher döntését. A

Semtex ismét csaknem gyilkolt? így teszik fel egyesek Londonban a kérdést annak kapcsán, hogy a brit főváros nyugati szektorában az egyik színház külső fala mellett egy táskába rejtett robbanóanyagra bukkantak, még mielőtt az detonációt okozott volna. A csaknem 15 kg súlyú robbanótöltetet egy 209 férőhelyes színház mellett helyezték el, ahol a hadsereg zenekara lépett fel. Egy arra sétáló asszony hívta fel a rendőrség figyelmét a műanyagtáskára. Egyelőre azonban nem tudni, hogy valóban csehszlovák gyártmányú robbanóanyag volt-e benne, amely líbiai közvetítéssel jutott az Ir Köztársasági Hadsereg birtokába. A szervezet terroristái 1989 szeptemberében már okoztak egy 11 zenész halálát okozó tragédiát a dealei katonai zeneiskolában.