Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-20 / 168. szám, szombat

1991. JÚLIUS 20 HÍREK - VÉLEMÉNYEK MMÚJ SZÓI A BAKER-KŐRÚT JÓL INDULT, DE IZRAELBEN FEJEZŐDIK BE ARAFAT ÜZENT A KREMLBE OROSZ-LITVÁN MEGÁLLAPODÁS JELCIN ÉS LANDSBERGIS SZÓT ÉRTETT NÉHÁNY SORBAN Július 29-én írják alá a szerződést az Oroszországi Föderáció és Litvá­nia kapcsolatairól. Erről csütörtökön este született megállapodás Borisz Jelcin és Vytautas Landsbergis között. Borisz Jelcin elmondta, hogy az államközi szerződés szavatolja a Litvániában élő orosz ajkú lakos­ság, valamint az Oroszországban élő litvánok védelmét. Ruszlán Haszbulatov, az orosz parlament első alelnöke sajtóérte­kezletén azt mondta, a Litvániában élő oroszok problémaköre miatt ha­logatták eddig a szerződés aláírá­sát. A két másik balti köztársaság­gal, Észtországgal és Lettországgal Oroszország a múlt év végén írt alá szerződést. Haszbulatov szerint Oroszországot több litván törvénv is aggasztotta, amelyek sértették az ott élő orosz kisebbség érdekeit. Jelcin és Landsbergis megállapo­dott abban, hogy szerződést írnak alá a Kalinyingrádi területről. E do­kumentum a litván területen levő orosz enklávé számára biztosítja a zavartalan gazdasági kapcsolatot az Oroszországi Föderációval. A Szovjetunióban már megkezdő­dött az aratás, néhány millió hektár­ról begyűjtötték a termést, eddig 25,5 millió tonna gabonát csépeltek ki. Ebből a mennyiségből azonban az állami magtárakba csak 3,7 millió tonna került. A Pravda megállapítá­sa szerint nem lesz könnyű az idei terv teljesítése, amely 77 millió ton­nát irányoz elő az állami alapokba. BOLGÁR KÖLTSÉGVETÉS BIZTOS DEFICIT, BIZONYTALAN BEVÉTELEK Hafez Asszad szíriai államfő elfo­gadta az Egyesült Államok javasla­tait a közel-keleti helyzet békés ren­dezésére. Ez rendkívül fontos és pozitív lépés - jelentette ki csütörtö­kön este James Baker amerikai külügyminiszter a damaszkuszi tár­gyalások után. A felek megállapod­tak abban is, hogy folytatni fogják a politikai tárgyalásokat. Faruk Sara szíriai külügyminiszter az említett sajtókonferencián kijelentette, Szí­riának meggyőződése, hogy az amerikai elnök rendezni akarja a kö­zel-keleti problémát és ezért fogad­ták el a washingtoni tervet. „Szá­munkra rendkívül fontos Bush elnök azon ígérete, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közösen töre­kednek a békefolyamat sikerének elérésére." Baker ismét megerősítette: az USA nem fogadja el a Golan-fennsík 1981-ben történt annektálását (ezt a területet Izrael az 1967-es háború­ban foglalta el). Az amerikai diplo­mácia vezetője ugyanakkor Izraelt is meg akarta nyugtatni, s ezért azt mondotta, hogy Washington a tár­gyalások során egyik félnek sem tesz titkos ígéreteket. David Levy izraeli külügyminisz­ter tegnap emlékeztette Washing­tont az Izraelnek tett ígéretére a bé­Az iraki atomprogram ellenőrzé­sével megbízott ENSZ-bizottság nyi­latkozata leszögezi, hogy egyelőre nem tudja levonni a megalapozott következtetéseket e program jelle­géről és terjedelméről. Az eddigi vizsgálódások alapján a bizottság csupán arra a megállapításra jutott, hogy még sok munkát kell elvégez­ni, hogy bizonyossággal eldönthes­sék, rejteget-e Irán hasadóanyago­kat vagy már az egész készletét feltárta. Az előzetes becslések is csak olyan berendezések vizsgálata alapján történtek, amelyeket Irak eredetileg fel sem tüntetett az általa készített jegyzéken. Az újabb infor­mációkat Bagdad csupán azt köve­tően bocsátotta rendelkezésre, hogy a bizottság rájött a program s a be­rendezések eltitkolását célzó mes­terkedésekre. Mindezt Irak ENSZ­nagykövete csütörtökön tagadta. kekonferencia lehetséges összehí­vásával kapcsolatban: a tárgyalások folyamán semmilyen előfeltételt nem fogad el. Azt mondotta, kormánya vasárnap Jeruzsálemben meg akar­ja kérdezni Bakertől, hogy még min­dig egyetértenek-e a korábban kö­zösen vállalt kötelezettségekben. Levy azt mondta, reméli, hogy Szíria végre hajlandó előfeltételek nélkül tárgyalni Izraellel. Kategoriku­san elutasította Mubarak egyiptomi elnöknek azt az álláspontját, amely szerint a békekonferencián részt ve­vő palesztin delegációban ne csak a megszállt területeken élő paleszti­nok (ahogy Izrael akarja), hanem a külföldön élők képviselői is helyet kapjanak. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője csütörtökön Tuniszban a francia és a brit nagykövettel tárgyalt a közel­keleti rendezésről. Megbeszélése­ket folytatott a szovjet nagykövettel is, akinek - úgymond - jelentős üzenetet adott át a Kreml számára. Az amerikai külügyminiszter köz­ben megérkezett az egyiptomi Ale­xandriába. Mubarak elnökkel és kül­ügyminiszterével ugyanazokat a problémákat vitatja meg, melyek Damaszkuszban is főszerepet kaptak. Richard Cheney amerikai védel­mi miniszter az AP-nek adott interjú­jában csütörtökön megerősítette, George Bush teljesen komolyan gondolja, hogy ha kell, katonai úton akadályozza meg Irak atomfegyver­hez jutását. Szavai szerint az USA egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Szaddam Husszein nukleáris fegyverrel rendelkezzen. A török kormány engedélyezi a szövetségesek számára, hogy csapatokat állomásoztassanak török területen. Ezek szükség szerint be­vethetők lesznek Szaddam hadsere­ge ellen. Erről Mesut Yilmaz anka­rai kormányfő beszélt csütörtökön, megállapítva, hogy a szövetségesek szeptember végéig maradnak török területen, de ha úgy hozza a helyzet, ott-tartózkodásuk meghosszabbít­ható. A bolgár parlament csütörtökön a késő esti órákban hagyta jóvá az állami költségvetést, amely megha­tározza az egyes területek kiadásai­nak kereteit. Az ún. aktualizált költ­ségvetést az illetékes parlamenti bi­zottság a kormánnyal és az egyes politikai erőkkel történt megállapo­dás után terjesztette elő. A doku­mentum szerint az idén a bevételek és a kiadás közötti deficit 8,5 milliárd leva lesz, s ezt az állami értékpapí­rok kibocsátásával, valamint a nem­zeti bank hiteleivel kívánják kom­penzálni. A bankhivatal azonban nem haladhatja meg a deficit felét. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) végrehajtó bizottságának háromnapos ülésén megválasztották e szervezet 20 tagú munkabizottságát, amely a megfi­gyelők szerint megfelelne egy árnyékka­binetnek. A mindennapi munka megszer­vezése és a szilárd politikai irányvonal kitűzése lesz a fő feladata. A csütörtök este kiadott közlemény szerint e munkabi­zottság élére a legtöbb szavazattal a 49 éves Thabo Mbekit választották, ő volt Nelson Mandela jobbkeze a Frederik de A parlament költségvetési bizottsá­gának elnöke kifogásolta, hogy túl­ságosan nagy a tervezett hiány, s nem eléggé megbízható a költség­vetés bevételi része. Az ügyészség jóváhagyásával kezdte meg a pénzügyminisztérium a Bolgár Szocialista Párt (a volt BKP) bankszámláinak ellenőrzését, s lehet, hogy a vizsgálat eredményei szükségessé teszik azok zárolását. A minisztérium azt követeli, hogy a párt szolgáltassa vissza az 1949-1990 között kapott állami do­tációkat. Ezek összege a kamatok­kal együtt 2,7 milliárd levát tesz ki. Klerk államfővel folytatott tárgyalásokon, s mérsékelt, pragmatikus politikusként tartják számon. Hozzá kell tenni, hogy egyetlen szavazattal győzött Chris Hani ellenében, aki az ANC fegyveres szárnyá­nak a vezetője, és a szervezet vezető „héjáinak" egyike. Mbeki helyettese ugyancsak ismert politikus, az ANC régi aktivistája: Walter Sisulu. Ugyancsak az árnyékkabinet tagja lett Joe Slovo, a Dél­afrikai Kommunista Párt főtitkára. K uba elutasította Roberto de Castró­nak, az angolai UNITA egyik veze­tőjének állítását, hogy az ENSZ-megfi­gyelők jelenléte ellenére Angolában még mindig kb. 5 ezer kubai katona maradt. De Castro azt állítja, az UNITA-nak bizo­nyítékai vannak arra, a kormányzó MPLA kezdeményezésére ezek a kubaiak töké­letesítették portugál nyelvtudásukat, pol­gári ruhát öltöttek és vidékre küldték őket, hogy ott befolyásolják a közvéleményt. A kubai csapatok kivonása a hivatalos bejelentés szerint az idén májusban befe­jeződött. T öbb napos kutatás után sikerült meg­találni a 34 éves Szergej Griscsenko szovjet bányamérnök holttestét. A kelet­indiai Asszamban a hónap elején rabolták el őt, s csütörtökön este találták meg lefejezett tetemét a Burli Dihang folyóban, kb. 150 kilométerre elrablásának helyétől. Griscsenkót 13 más tússzal együtt az Asszam Egységes Fölszabadítási Frontja nevű szeparatista szervezet rabolta el, s állítólag akkor lőtték le, amikor meg­szökni próbált. •k|-_ugat-Afrikában már 1700 áldo­V zata van a kolerajárványnak. Az elmúlt két hónapban Csádban 900 ember halt meg a járvány során. A csádi egész­ségügyi minisztérium közlése szerint több mint 8 ezer megbetegedésről tudnak. Ni­gériában az utóbbi három hétben 520, a szomszédos Nigerben 210 ember halt meg. Kamerunban egyelőre jóval kisebb az áldozatok száma, négy hét alatt 13-an haltak meg. Beninben már májusban fel­ütötte fejét a járvány, akkor 30 volt az áldozatok száma. A mostani hatalmas áradások nyilván újabb járványt indítanak el. S ri Lanka északkeleti részén folytatód­nak a harcok a kormánycsapatok és a szeparatista tamil Tigrisek között. A Tigrisek már hosszabb ideje körülzárva tartanak egy katonai tábort, ahol már sok a sebesült, de a katonai helikopterek nem tudják őket evakuálni, mivel a körzetben olyan hevesek a lövöldözések. A kor­mánycsapatok kb. 800 tagja állja a Tigri­sek ostromát. A csütörtöki harcokban több mint 100 szeparatista vesztette éle­tét, továbbá 11 katona. R avensbrück, a volt női koncentrációs tábor területén üzletközpontot szán­dékozik építeni a Tengelmann cég, ami a közvélemény heves ellenállásába ütkö­zött. Csütörtökre virradó éjszaka az épít­kezési területen gyújtogatás történt és több mint egymillió márka kár keletkezett. A gyújtogatásért a Forradalmi Sejtek nevű illegális szervezet vállalta a felelősséget. Több zsidó szervezet is tiltakozott a szu­permarket építése ellen. A vitába kényte­len volt bekapcsolódni Manfred Stolpe, a brandenburgi tartományi kormány elnö­ke. Szóvivője közölte, hétfőre összehívták a tartományi kormány koordinációs taná­csának ülését, s meghívták a helyi ható­ságokat és a Tengelmann cég képviselőit is. \ B aleset történt csütörtökön kora reg­gel a paksi atomerőmű első blokkjá­ban - tájékoztattak róla Budapesten. Az ellenőrző csővezeték tömítése sérült meg, a kiszabaduló gőz károkat okozott egyes mérőműszerekben. Ennek követ­keztében működésbe lépett a reaktor vé­delmi rendszere, s az első blokkot leállí­totta. Sem sebesülésre, sem sugárszeny­nyezésre nem került sor. OLASZ ELNÖK AKAROK LENNI Nem Giulio Andreotti tette ezt a bejelentést, vagy valamely más olasz politikus, hanem Moamer Kad­hafi líbiai vezető. Kihasználva, hogy az olasz rádió riportere interjút kért tőle, bejelentette szándékát: jelölteti magát az Olasz Köztársaság elnö­kének tisztségére. Sietett leszögez­ni, hogy Líbia nem akarja bekebe­lezni Olaszországot, de hát ó valójá­ban ,,olasz állampolgár". ,, Komolyan gondolom, amit mondtam, javaslatom reális, ugyan­úgy, mint ahogyan Olaszország is komolyan gondolta, hogy a meg­szállás idején a líbiaiakból olasz ál­lampolgárt csinált". Líbia 1912-1943-ban olasz gyarmat volt. Kadhafinak meggyőződése, hogy nagyon sokan támogatnák öt. ,,min­den olasz, kivéve a fasisztákat". Azt ígéri, ha bekerül az elnöki palotába, visszaadja a hatalmat az olasz nép­nek, megszünteti a politikai pártokat és a társadalmi osztályokat, meg­szabadítja Olaszországot az ameri­kaiaktól. ERŐPRÓBA UTÁN ÉS ELŐTT O któber 27-re írták ki Lengyelországban az első igazán szabad és demokratikus par­lamenti választásokat, miután Lech Walesa ala­posan összerúgta a port a mostani parlamenti alsóházával, a szejmmel. És az elnökké válasz­tása óta oly magabiztos, győzelemhez szokott Walesa ezúttal vesztett. A nagy taktikus tavaly, elnökké választása előtt is robbantott ki erőfelmé­rő csatározásokat, kisebb válságokat, s valószí­nű, hogy a közte és a törvényhozás közötti háborúskodással is volt ilyen szándéka. Úgyhogy most nincs minek örülnie, ráadásul azt a békát is le kell nyelnie, hogy a nyolcadik helyre csúszott vissza a népszerűségi listákon, sok jelenlegi ellenfele - egykori jóbarátja és harcostársa a Szolidaritásban - megelőzte őt. Mindez még nem tragédia, Walesát nem szabad lebecsülni, sokkal nehezebb helyzetekből is került már ki győztesen. Egy elnöki vétó jelzi, hogy jelentős nézetelté­rések vannak a parlament és az államfő között. Walesa kétszer vétózott, utána rákényszerült, hogy mégis aláírja az új választási törvényt. A helyzetre többféle szempontból is lehet tekinte­ni, nézzük először a Walesáéból. A szejmet 1989-ben csak részben választhatták szabadon, hiszen előtte, a kerekasztal-tárgyalásokon a poli­tikai erők megállapodtak bizonyos kvótákban, s ezek alapján az egykori LEMP sok mandátum­hoz jutott. Most azonban már valóban demokrati­kusan megválasztott törvényhozásra van szük­sége az országnak, ehhez pedig új választási törvény kell. Ezt csak a parlament fogadhatja el, Walesa és hívei szerint az a parlament, amely tele van régi kommunistákkal, s ezért nem érdeke a társada­lom gyökeres átalakítása. Csupán tényként érde­mes megjegyezni, hogy amikor ugyanezen parla­ment előtt letette az elnöki esküt, nem erre helyezte a hangsúlyt. S hogy a szejmben nem csak valamiféle „kommunista összeesküvésről" volt szó, azt bizonyítja, hogy Walesa követelései­vel sok régi harcostársa sem értett mindig egyet. Hiszen ma a fő politikai harc már nem az 1989-es erők, a kommunisták és az akkori ellenzék között folyik, hanem a sokfelé szétesett Szolidaritás két legnagyobb ereje, a Walesát támogató Egyetér­tés Centrum, valamint a Mazowiecki volt kor­mányfő vezette Demokratikus Unió között. Ez utóbbi mellett ráadásul a Szolidaritás olyan régi nagyjai sorakoznak föl, mint Geremek, Kuron, Buják. Walesa és legelszántabb hívei, a Kaczyn­ski-fivérek még őket is kommunistabérenceknek, a régi erőkkel paktálóknak titulálják a most beindult, durvaságokat sem nélkülöző kampány­ban. Az ilyen túlkapások megdöbbentik, elretten­tik a politikától azt az átlagembert, akit még egyáltalán érdekel a politika és nem csupán a megélhetési gondjaival törődik. Tehát a parlament kidolgozta a választási törvényt, ám Walesa, élve alkotmányos jogával, megvétózta azt. Ezt követően a szejm sokmin­denben figyelembe véve az államfő kifogásait, átdolgozta a törvényt. így például a képviselők elfogadták Walesának azt a követelését, hogy a külföldön élő lengyelek a korábbi megszorítá­sok nélkül kapjanak választójogot és feloldották azt a tilalmat, amely szerint a templomokban nem lehetett volna választási kampányt folytatni. (Ez persze a Walesát támogató, magát keresztény­demokratának valló Egyetértés Centrumnak elő­nyös.) Csupán abba a követelésbe nem egyeztek bele, hogy a választók pártlistákra szavazzanak, ne pedig egyéni jelöltekre. Walesa ezért ismét vétózott, de a szejmben megvolt a kétharmados többség az elnöki vétó visszaveréséhez! így az államfő kénytelen volt aláírni a számára és pártja számára előnytelen törvényt. Előnytelen azért, mert megfigyelők egyértelműen azt állítják, ha a lakosság pártlistákra szavaz, akkor a katoli­kus Lengyelországban a kereszténydemokrata Walesa-tábornak van esélye a győzelemre. Ha viszont egyéni jelöltekre, akkor az ellenfélnek, a Mazowiecki-féle pártnak, hiszen ez sokkal több régi nagy nevet tud felsorakoztatni az első vonal­ból. Walesáék radikalizmusa, stílusa sokak szá­mára riasztó. Többről van szó két párt rivalizálásánál. A tét a lengyel demokrácia jövője. Walesa hívei erős elnöki rendszert szeretnének, a mostaninál sok­kal szélesebb alkotmányos jogkörökkel akarják felruházni vezérüket. Az ellentábor viszont túlzott diktatórikus hajlamokkal vádolja Walesát, aki nem is igen tagadja, hogy szerinte kevesebb demokráciával\obbar\ el lehetne kormányozni az országot, mint akkor, ha mindenki mindenbe beleszólhat. Azzal a céllal hozta létre az elnöki irodát, tömörítette maga köré különleges ta­nácsadói testületét is, hogy az ô hívei végezzék az igazi kormányzati munkát. Ha a szejm elfo­gadta volna Walesa összes követelését, akkor a törvényt már nem is a parlament dolgozta volna ki, hanem az elnöki iroda, a saját ízlésének megfelelően. Az pedig sokak szerint tragédia lenne, ha ekkora hatalom összpontosulna egyet­len ember kezében. Ebben kétségkívül sok igaz­ság van, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egyik alvezére, Jan Olszewski a szejm kontra Walesa háború idején a jogállamot kárhoztatta, mondván, hogy az csak a régi nómenklatúrának kedvez. Beindult tehát a választási kampány, s ismét ringbe szállt Walesa nagy ellenfele, korábban harcostársa: Tadeusz Mazowiecki, a nemzetkö­zileg elismert politikus. Öt, Lengyelország első Szolidaritás-kormányfőjét Walesa buktatta ki nem a legtisztességesebb módon a miniszterel­nöki bársonyszékből. Mazowiecki egyelőre meg­húzódik a háttérben, de hívei ismét a kormányfői poszton szeretnék látni. Ki tudja, október végéig még sok minden történhet. MALINAK ISTVÁN NEM ÜRES FENYEGETŐZÉSEK IRAK KÉNYTELEN LESZ BEADNI A DEREKÁT DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG AZ ANC ÁRNYÉKKORMÁNYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom