Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)
1991-07-17 / 165. szám, szerda
1991. JÚLIUS 17. . ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP KÖLCSÖNÖS TISZTELET ÉS TOLERANCIA Az MKDM-Együttélés képviselői az SZNT-ben július 11-én értékelték az elmúlt esztendő munkáját. Az ülésről az alábbi nyilatkozatot adták ki, amelyet a két mozgalom összes képviselője aláírt: A két mozgalom képviselői koalíció értékűnek tekintik parlamenti együttműködésüket. Annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben az együttmunkálkodásnak voltak gondokkal terhelt időszakai, a gátló tényezők a gyanúsítgató hátráltató vélemények ellenére is a képviselők mindegyike továbbra is szükségesnek tartja a közös fellépést. A képviselők úgy ítélik meg, hogy együttműködésük termékenyítő hatással lehet mozgalmaikra is. — Uay an akkor természetesnek tartják, hogy az együttműködés keretein belül mindkét mozgalom képviselői megtartják emberi és közösségi autonomitásukat. A képviselők hangsúlyozták, hogy az elmúlt év tapasztalatai egyértelműen igazolták a közös fellépések szükségességét: a parlament jelenlegi összetétele és erővonalai azt egyszerűen kikényszerítik. Az elmúlt év tapasztalata az is, hogy a két mozgalom képviselői a jogalkotó munka egyes területein hasznosan kiegészítik egymást. Bár ez a parlamenti koalíció törvényhozásban kisebbségben van, a jövőben is reálpolitikát kíván folytatni. Ellenzéki reálpolitikát. A koalíció képviselői kritikusan ítélik meg saját tevékenységüket, tudatosítva, hogy az SZNT jelenlegi megoszlása eleve behatárolja lehetőségeiket. Pontos mérleget vonni nagyon nehéz az elmúlt esztendő munkájáról, hiszen sikerek és sikertelenségek egyaránt váltották egymást. Ám az eredménytelenségeket a képviselők okulásul kívánják felhasználni további munkájukban. A szlovák jogalkotás nehéz hónapok előtt áll, ezért a két mozgalom képviselői szükségesnek tartják, hogy az eddiginél is célszerűbben, erőik egyesítésével vegyenek részt az új alkotmány és számos más törvény kimunkálásában, hogy ezzel is csökkentsék számbeli kisebbségükből adódó hátrányukat. Vállalt munkánk iránt felelősséggel tartozunk ám egyértelmű szándékunk, hogy tisztségünkben megfeleljünk és választóinknak bármikor számpt tudjunk adni tevékenységünkről. Ml FÉKEZI A TÖRVÉNYALKOTÁST? Új jelenség a Szövetségi Gyűlés gyakorlatában, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslatok nem mindig kapják meg a szükséges számú szavazatot, s előfordul, hogy bonyolult egyeztető tárgyalások után csupán a második szavazáskor. E kétségkívül kedvezőtlen jelenség okairól dr. Világi Oszkár képviselővel beszélgettünk. - A fő okot az utóbbi időben bekövetkezett pártszakadásokban, az újabb pártok létrejöttében látom. Ez a folyamat nem kerülte el a kormánykoalíciót sem. A NYEE-ből kivált párt így lényegében az ellenzék sorait erősíti, s ez csökkentette a kormány stabilitását. Csökkent a kormánypolitikát támogató képviselők száma. A másik ok: tanúi lehetünk különféle szubjektumok és politikai érdekek ütközésének. így a kormánykoalícióhoz tartozó pártokon belül is előfordul, hogy egyes pártok által létfontosságúnak tartott kérdésekben nincs meg a pártok közti egyetértés. Ezt jelzi, ha a törvény a parlament plénumában az első szavazáskor ,,nem megy át". A második forduló már kompromisszumok keresésére kényszeríti a kormányt és az ellenzéket egyaránt. Eddig a kompromisszumkészség a második fordulóban mindig megmutatkozott. El kell mondanom, hogy a konstruktív ellenzéket képviselő magyar mozgalmak is teljes mértékben támogatták ezekben az esetekben a kormánypolitikát, sőt a Mečiarféle DSZM is. • A Polgári Mozgalom 34 képviselője a szavazási mechanizmus bonyolultságának okát a két kamara egyenlőtlen jogállásában, s főleg a Nemzetek Kamarájában alkalmazott ún. majorizációs elv elavultságában látja, s ezért az idevonatkozó alkotmánytörvény módosítását is kezdeményezi. .. - Teljesen egyetértek a PM javaslatával. Ugyanis ma a parlamentben azoknak a képviselőknek a szavazata, akik az ülésen nincsenek jelen, mindig nem-nek számít. Elképzelhetetlen, hogy egy alkotmánytörvényhez, amelyhez 45 szavazat kell és olyan törvény esetében, ahol tiltott a túlszavazás, azaz a majorizáció, ott a Nemzetek Kamarája szlovák vagy cseh részében 38 szavazat szükséges. Ez is jelzi, hogy óriási parlamenti támogatás kell egy ilyen törvény elfogadtatásához. • Milyen megoldás lenne a legjobb? -A jelenlevő, s nem a megválasztott képviselők számából kellene kiindulni. Ez megkönnyítené az elkövetkező tíz hónap munkáját. A mostani gyakorlat még a régi alkotmányból itt maradt örökség, amely csak nehezíti egy pluralista parlament működését. (sm) VÁGÓN KOMPPAL UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJAK? Mátyusföldön már kasza alá érett a gabona, de a vág-parti vegetáció a hőségben is megőrizte üdeségét. A szellő fodrossá díszíti a zöldesbarna vizet. A farkasdi komp (már csak hírmondónak maradt, a többi „mozgó hidat" az eltelt évtizedekben felszámolták) ismét tesz egy fordulót. Az év elején elterjedt a hír, hogy ezt az archaikus közlekedési eszközt bevonják, vagy legalábbis, pénzért üzemeltetik. Egyelőre ez nem igaz. Bár a komposok fizetése és a komp karbantartása a múlt évben csaknem háromnegyed millió koronát emésztett fel. Mégis minden marad a régiben. A kompon egyszerre akár nyolc személygépkocsit a túloldalra lehet szállítani - éjjel, nappal, hétköznap, ünnepnap. Oláh Károly tíz esztendeje kompos. Mélyet szív cigarettájából, majd nagy ívben a Vágba pöccinti a csikket. Most, hogy néhány perce nincs utasa, leül lócájára és halászhálót hurkol. - Tulajdonképpen törvényellenes, amit csinálok, pontosabban amire készülök, hiszen hálóval tilos halat fogni - mondja csendesen. - Szoktam én horgászni is, de így egyszerűbb és eredményesebb, ezért is tiltják. De inkább így fogjuk ki a halakat, mintsem hassal lefelé, döglötten. - Vannak még halak a Vágban? - Igen. Bár a Duslo, alaposan mérgezte a folyót, a Vág nem lett holt vízzé. Nézzen csak le, most már jó egy méterig lelátni. Ha az embérnek szerencséje van, nemcsak pontyot, süllőt, csukát, márnát, dérvét foghat, hanem kicsit feljebb még kecsegét is. És persze harcsát. Jónéhány esztendeje egy 10 kilós akadt a horgomra. Édesapám rekordjától így is messze vagyok. Ö hajdanán 27 kilós harcsát zsákmányolt. A fél falu jóllakott belőle. A túlsó partra egy motorkerékpáros és egy prágai rendszámú Lada érkezik. Oláh Károly feláll és megforgatja az acélsodronyhoz kapcsolt fogantyút. A behemót úszóalkalmatosság elindul. Négy-öt perc és indul is vissza. Az utasok zöme ismerősei közé tartozik. Például a negyedi Bitter Dezső is. Segédkezik a komp indításánál és érdeklődik - lesz-e elegendő víz délután is. - Garantálni nem tudom, de remélem - hangzik a kompos válasza. A folyó szintjét a vízduzzasztók szabályozzák, s olyankor előfordul, hogy amikor egy időre „lezárják" a Vágót, nem lehet közlekedni. - Szokott kapni borravalót? - Olykor-olykor előfordul, kivételesen. Ha külföldi téved errefelé. - Mit csinálnak a komposok, ha befagy a víz? - Az nagyon ritka eset. Hét-nyolc éve történt utoljára. Ha az alacsony vízállás miatt a komp nem közlekedhet, útfenntartási munkákat végzünk. - Bérbe venné „munkaeszközét", ha felkínálnák? - Volt szó róla, hogy eladják a kompot, de nem akadt vevő. A tizenkét órás műszak alatt átlagban 50-60-szor fordulunk. Igen drágán kellene árulnunk a jegyeket, hogy megélhessünk és karbantartásra is fussa. Aztán némi mélázás után Oláh Károly megtoldja mondókáját: Ha egy-egy verőfényes napon kijön a három lányom jól elbeszélgetünk a vízparton. Télen dermesztő a hideg. Hiába van a kabinunkba kályha, dolgozni a fedélzeten kell. ORDÓDY VILMOS (a szerző felvételei) AZ ÁLLAMNAK IS VANNAK KÖTELESSÉGEI (Munkatársunktól) - Május végén vették nyilvántartásba a Szlovák Nemzeti Egyesülés Pártját, amely szeptemberben tartja alakuló kongresszusát. A pártnak egy hónapja már mintegy ötezer tagja volt, de soraik állandóan bővülnek. A pártnak - mint azt dr. Ján Veselovský pártelnök hangsúlyozta, az önálló, semleges, demokratikus és szociális vonatkozásban igazságos Szlovák Köztársaság létrejötte a célja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi nemzettel szemben ellenséges érzelmeket táplálnak, a magyar nemzetiséggel (csakúgy, mint a többivel) együtt kíván működni. A pártot lentről építik, ügyelnek rá, hogy ne alakuljanak családi klánok, erős egyéniségeket keresnek, akik majd a párt élére állnak. Mindenkit szívesen látnak, kiveve azokat, akik ellen köztörvényes bűntett vádjával folyt eljárás. Érzékenyen reagálnak a szociális problémákra is: a munkaügyi és szociális minisztériumtól záros határidőn belül követelik, keressen megoldást azon fiatalok számára, akiknek nincs munkahelyük és nem tanulnak tovább. A munkanélküli segély folyósítása nem oldja meg a fiatalok problémáját (sem), és félő, hogy az amúgy is nagyarányú bűnözés tovább növekszik. A szövetségi kormánynak tájékoztatnia kell a közvéleményt, milyen összegeket fordít szolgálati utakra, küldöttségek fogadására - konkrétan az egyes köztársaságokban külön-külön, valamint arról is be kell számolnia, hol és mire fordította a külföldi kölcsönöket. A lakosság egyre nehezebben él, a gazdaság egyre süllyed. A párt fontosnak tartja egy bizottság létrehozását, amely felelősségre vonná mindazokat, akik felkészületlenségükkel, hozzá nem értésükkel a kedvezőtlen helyzet kialakulását előidézték. Nem szabad az állampolgárt magára hagyni - ellenkezőleg, az államnak kötelessége, hogy tisztességes megélhetést (és nyugdíjat) biztosítson polgárainak. (kop) REFLEX HONNAN FÚJ A BOSI SZEL? Talán az uborkaszezontól van, talán a szerkesztők szellemi restsége is szerepet játszik, sőt, az sincs kizárva, hogy a politikai kultúra tombolása okozza, de tény, hogy a nyár kezdete óta a szlovákiai napilapok címoldalán gombamódra elszaporodtak a találós fényképek. Például fénykép van az első oldalon Víťazoslav Móricról, ahogy éppen farkasszemet néz a Mečiar-párthoz átpártolt egyik honatyával, és a szerkesztőség az olvasó fantáziájára bízza a képaláírás megfogalmazását. Elvégre pluralizmus van, és mindenki azt gondolhat egy jelenségről, amit akar. A Szlovák Nemzeti Párt egykori elnökének vérfagyasztó mosolyát látván a liberális érzelmű demokrata újságolvasó így értelmezheti a szembenézést: Talán mégsem paktálnak le... Egy hejszlovák pedig gondolatban ezt vési oda a kép alá: Érlelődik a nemzeti egység! A zsurnalisztika demokratizmusaként is felfogható ez a gyakorlat. Az egyik ilyen pillanatfelvétel unalmában orrát piszkáló politikust ábrázol. Van, aki ezt gondolja oda a fénykép alá: Érdemes volt ezért megválasztani? Mások, az elnézőbbek, a pártbeliek így interpretálják a jelenetet: Gondolkodunk, tehát - leszünk. A hírlapi fotóknak e vonulatához tartozik az a fénykép is, amelyet idei 164. számában (szintén a címoldalon) a Slovenský denník közölt. Jelentős méretű transzparens található rajta a következő magyar jelszóval: Hagyjuk a Dunát élni! A dodonai képaláírás kulcsmondata pedig a következő: Honnan fúj a bősi szél? Vajon honnan fúj a bősi szél? - teszem fel én is a kérdést. De még inkább így: Vajon hogyan akarja a Slovenský denník e fényképpel befolyásolni a politikai széljárást? A transzparensre írott felszólító mondat gondolattartalma teljesen egyértelmű. Ha laptársunk tájékoztatni akarta volna olvasóit a számukra távoli és vadidegen nyelven írott szöveg jelentéséről, csak néhány emeletnyit kellett volna lifteznie valamelyik kollégánknak, és szívesen lefordítjuk a mondatot. De még ennél egyszerűbb megoldás is elképzelhető lett volna. Ha azt a transzparensét fényképezi le a Slovenský denník fotósa, amelynek sarka ott látható az inkriminált fényképen. Ezen ugyanis ez a felirat: Stop Gabčíkovo! Egy jó propagandista, egy elkötelezett közvélemény-befolyásoló azonban - tanultuk egykor a marxista újságírótanfolyamon - egyetlen nyomós érvet sem hagy ki. Az utolsó atomig kiaknázza a témában rejlő lehetőséget. Ezúttal is ez történt. Miért ne hergelné fel a lakosság felhergelhető részét az újságíró, ha egyszer felhergelheti. Például azzal, hogy valaki elköveti azt a galádságot, hogy a Csallóközben magyarul is transzparensét bont egy olyan ügyben, amely őt a lehető legközvetlenebbül érinti. Bizonyára szép számmal akad a kereszténydemokrata lap olvasói között olyan is, akit a kérdés nem érint „legközvetlenebbül", és csak annyit tud a Dunáról, meg a Csallóközről, amennyit az iskolában tanult. És annyit az erőműrendszerről, amennyit az újságok 1989. november 17-ike előtt nyakló nélküli lelkesedéssel, utána pedig általában bírálóan írtak róla. Nyilvánvaló, hogy a felhergelt olvasó a magyar feliratú transzparens láttán arra gondol, hogy: miért éppen a magyarok ütik a vasat a betonteknő feltöltése ellen? Véletlenül nem Budápest keze van ebben is? A képaláíró utal is erre: „A magyarok azért nem akarják Nagymarost, mert a lakosság bizonyos rétegeinek nyaralói vannak a környékén". Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ebből az olvasó erre következtessen: Bizonyára a csallóközi magyaroknak is nyaralóik vannak Bős környékén, és azért tüntetnek az erőmű beindítása ellen. Felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy a csallóközi magyar a meggazdagodásban még nem jutott el arra a szintre, hogy a Duna partján nyaralót szerezzen magának. Még csak ott tart, hogy ilyenkor a mezőn dolgozik, az istállóban gyúrja a trágyát, pihenésképpen pedig legfeljebb a fóliasátorban izzad. Egészen más rétegek töltik Szlovákiában szabadidejüket nyaralókban... Az igazat megvallva eddig engem még senki sem győzött meg arról, hogy erőműépítés ügyben kinek van igaza. Sőt, elárulhatom, hogy a „haragoszöldekre" nem kis gyanakvással nézek. Én is éretlen vörösöknek minősítem a zöldek legagresszívebbjeit. De nemcsak haragoszöldek vannak a természetvédők között, hanem (és ez a többség) tudományosan megalapozott véleményűek is. A házam néhányszáz méterre van a gáttól, és - úgy hallom - 10-15 méteres vízoszlop helyezkedne el a fejem felett, ha „teleöntenék" a betonteknőt. Túlságosan nem lelkesedem, az erőmű beindításáért. De csak érzelmi alapon elvetni sem yagyok hajlandó. A repülőgépbe bele merek ülni, mert bízom a mérnökök számításaiban. A mérnökök azonban az erőmű esetében még semmit sem bizonyítottak be. Főképp az aggaszt, hogy napi politikai ügyet csinálnak ebből a kimondottam műszaki és természetvédelmi kérdésből. Mondjuk ki ezért köntörfalazás nélkül: a politizálgatás házatája felöl fúj a bősi szél! Bizony, tisztelt kollégám a Slovenský denníkből. TÓTH MIHÁLY AZ NDC KÖZÉRDEKŰ INTÉZMÉNY Az Új Szó 1991. július 9-diki számában Nemzetiségi könyvtár alakult címmel megjelent cikkre reagálva többen is egybehangzóan kérdezik: miért csak az 1945-ig megjelent könyveket gyűjti a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum könyvtára? Válaszért Varga Sándorhoz, a cikk szerzőjéhez, az NDC igazgatójához fordultunk. - Sajnálatos félreértésről van szó. Természetesen az 1945 után megjelent kiadványokat is gyűjtjük. Úgy tűnt, hogy a gyűjtőköröket ismertető megfogalmazás nem hagy kétséget az időkeretet illetően. Eszerint ugyanis a szóban forgó sorozat felöleli az 1918 után Csehszlovákiában magyar nyelven megjelent és folyamatosan megjelenő sajtótermékeket, vagyis időben a mába nyúlik. • De az említett mondatban ott szerepel egy betoldás is: „..., illetve 1939-1945 között Szlovákiában". - Igen, sajnos minden bizonnyal ez okozhatja a téves értelmezést. • Tehát a félresikerült közbeiktatással csupán az 1939-45 közötti, a csehszlovák államiság szempontjából sajátos időszakra kívánta felhívni a figyelmet. - így van. Köztudott, hogy Csehszlovákia akkor a hitleri agresszió következtében nem létezett mint államalakulat, de az akkori, a hivatalos elnevezés szerint Szlovák Köztársaság területén mintegy százezer magyar nemzetiségű lakos élt. Létüket könyvek, újságok, folyóiratok megjelenése is jelezte. S ezt a termést is szellemi örökségünknek tekintjük. Semmiképpen sem maradhat ki a Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár állagából. • Az NDC és a Bibliotheca Hungarica összeolvadása nyomán alighanem sokakban felmerül a kérdés: ki is lesz ezután a könyvadományok letéteményese? - A kérdés rendkívül helyénvaló. Szeretném hangsúlyozni, hogy az NDC, bár társulás, de kimondottan közérdekű intézmény, a létrehozásának pillanatától kezdve. Ez tevékenységének lényegéből fakad. • Tehát a meglevő és a majdani fizikai és szellemi vagyon nem az NDC tulajdona, hanem az egész csehszlovákiai magyarságé. - így igaz. Az NDC csak vállalja eme értékállomány gyűjtését, rendezését, őrzését, s igyekszik mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Fontosnak tartottam ezt elmondani, hogy megnyugtassuk a tétovázókat: adakozásukkal az egész kisebbséget gazdagítják, s ?.z NDC a könyvés egyéb adományokat a közügynek kijáró nagyfokú felelősséggel kezeli. (kiss)