Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)
1991-07-02 / 153. szám, kedd
HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JULIUS 2. KÖZÖS NEVEZŐNK: MAGYARSÁGUNK (Folytatás az 1. oldalról) Mi a sajtóból egy előzetes tervet ismerhetünk ebből, ön szerint, van-e esély arra, hogy az új alkotmány lényeges javulást eredményezhet a romániai román-magyar kapcsolatokban? - Nincsenek európai, nemzetközi tapasztalataim az alkotmánykészítés gyakorlatát illetően, azt viszont kihangsúlyoznám, hogy alkotmánytézisek vitája folyik. Még csak nem is tervezet, hanem egyfajta előtervezet előkészítése van folyamatban a román parlamentben, ami vegyes érzelmekkel tölt el. Miközben vért izzadunk, hogy egy-egy kifejezés bekerüljön, vagy egy kifejezést kiiktassunk, (olyan kifejezést például, mint a szeparatizmus, amely a magyarságot sújtja), eközben szinte elfeledkezünk arról, hogy még ez után jön a java, és megint azt csinálhatnak velünk, azt fogalmazhatnak meg, amit éppen akarnak. Ez természetesen akár jót is jelenthet, mert annyira nyitott a kérdés, hogy ha a javunkra változik a helyzet, akkor még mindig nincs lezárva az alkotmányvita. Persze, az alapvető szándék nem ez, hanem éppen az, hogy mindent halogatnak, mindent nyitva hagynak, annak reményében, hogy még jobban meg lehet szorítani a demokráciát, illetve (sajátos kérdésekről lévén szó), a nemzeti kisebbségeket. - Püspök úr, a magyar reformátusok második világtalálkozójáról látogatott el ide, Gombaszögre. Milyen benyomásokkal vesz részt ezen a találkozón? - A református egyház (egyébként az egész társadalom, de úgy gondolom, a református egyház különösképpen) nagyon megszenvedte az elmúlt rendszert. Leginkább a magyarországi reformátusság, ahol az önálló kisbirtokos parasztgazdák, az önálló parasztság képezték a református egyház legfőbb erejét, és éppen ellenük irányult a jogtipró diktatúra. Ezen kívül a városi polgárság, a Tiszán túli kispolgárság szintén egyik célpontja volt az elmúlt rendszernek. Nagyon mélyről kell indulnia a magyarországi református egyháznak, teljesen szétzilálták és szinte elfogyott a népi alapja. Ezzel szemben Erdélyben népegyháznak nevezhetjük a református egyházat, amely nem vesztette el tömegeit. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a kisebbségi helyzet. Úgy látszik, nekünk valóban Mohács kellett, hogy életképesek maradjunk. Nem tudom az összes környező országban a református egyház helyzetét elemezni, de úgy látom, hogy itt, a Felvidéken, távolról sincs olyan jó helyzetben a református egyház, mint például Erdélyben. Mindent egybevetve: ebben a szétzilált, szétzüllesztett állapotban található reformátusságot próbálta egységbe vonni, összehozni a református világtalálkozó, ami különösképpen fontos az elszakadt területeken élő reformátusok számára. A magyarországi reformátusság annyira elidegenedett az egyházától, hogy talán még örvendeni sem volt képes, és átérezni sem tudta igazán ezt a rendezvényt. A külországbeliek számára azonban az egymásra találásnak az elemi élményével, erejével hatott a világtalálkozó, és valójában újból megéltük egy hosszan tartó zsarnokságnak a végét. Ez katartikus hatással volt megjelent ezreinkre, és gondolom, lesz kisugárzása. Az alapvető gondjaink megoldását azonban nem várhatjuk egy ilyen találkozótól. - ön említette itt, a gombaszögi közönség előtt is, a ,,levágott testrészek" jelképet. Elképzelhető, hogy egy egységesítő szerepet betölthet a megalakult Magyar Reformátusok Világszövetsége? - Nézze, én túl soknak tartom már a szövetségeket és szervezeteket. Én megelégednék egy izmos Magyarok Világszövetségével is, ha betöltené funkcióját. Természetesen nem vagyok ellene a Magyar Reformátusok Világszövetségének sem, de nem tartom képesnek jelen pillanatban arra, hogy rendkívüli szerepet töltsön be. Lényegében most összeadódik a mindenütt élő református egyházrészek sokféle gyengesége. Látványos,- de egyelőre nem hiszem, hogy hatékony volna. Végül is minden egységtörekvésben lehetőségek rejlenek, úgyhogy ez rajtunk is múlik. Én nem látom például a jelenlegi református papságot arra képesnek, hogy kemény, szerves egységmozgalmat képviseljen. Amint mondottam, a református népegyház úgy meggyengült, hogy azt sem látom képesnek. Nem kell különösebb elvárásokat támasztani ezzel a világszövetséggel szemben. Persze, azon leszünk, hogy minél többet tegyen. - Püspök úr, emiitette az RMDSZ-en belüli pluralizmust. A szlovákiai magyarság esetében egész más a felállás, mint azt ön is nyilván jól ismeri. Mi az ön véleménye erről? - Alkalmam volt szembesülni a kérdéssel, egészen közelről, a komáromi magyar püspökség megalapítása kapcsán ôsážehívott imavasárnapon. Egy kicsit beleláttam az itteni viszonyokba, amelyek eléggé áldatlanok. Számunkra, erdélyi magyarok számára elsődleges szempont, hogy magyarok vagyunk. Nálunk idáig semmiképpen sem fajul az ellenségeskedés. Itt még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmon belül is (éppen akkoriban) történt egy meghasonlás, s hát nem éppen hízelgő módon nyilatkozgatnak egymásról az egyik vagy másik párt képviselői. Úgy látszik, itt mások a hagyományok és más a kiindulópont. Tudatosítani kell azonban, hogy magyarságunk az elfogadott, egyetemlegesen elfogadott közös nevezőnk kell, hogy legyen, s csak aztán beszélhetünk pluralizmusról, mert különben önpusztítás és áldemokratikus mindenfajta pluralizmus. KÖVESDI KÁROLY DÖNTÉS A DZSUNGELBEN A TIGRISEK ÖLTÉK MEG GANDHIT Az India Today folyóirat legújabb számában arról ír, hogy Velupillai Pirabhakaran, a tamil Tigrisek Sri Lanka-i szeparatista szervezet vezetője adott utasítást tavaly november végén, december elején Radzsiv Gandhi volt indiai kormányfő meggyilkolására. Attól tartott, hogy ha Gandhi ismét hatalomra jut, esetleg újra indiai csapatokat küld Sri Lankára, és felszámolja a Tigrisek hálózatát Tamilnad indiai államban. A Tigrisek vezére a szervezet négy jelentős tagjával Sri Lanka északi részén találkozott a dzsungelben és adott nekik utasítást a hadművelet részletes tervének kidolgozására. A terv szerint az indiai tamiloknál kellett előkészíteniük a menedéket, gyártani egy bombát, és a Tigrisek öngyilkos kommandójából kiválasztani két nőt az „élő bomba" szerepére. A merénylet terve két főpróbát is tartalmazott, ezek során kellett kipróbálni a biztonsági intézkedések megbízhatóságát a választási nagygyűléseken. A nő, aki meggyilkolta Gandhit, már április 18-án Madraszben részt vett az egyik választási nagygyűlésen. Sőt, májusban Szingh volt kormányfő közelébe férkőzött és „tisztelete jeleként" megérintette a lábát. Ugyanígy hajolt le május 21-én Sríperumbudurban Radzsiv Gandhi lábához és nyomta meg a bomba robbanószerkezetének gombját. A négy főkolompos közül az indiai rendőrség egyet már letartóztatott, a másik állítólag a múlt héten Sri Lankában életét vesztette egy öszszecsapásban a kormánycsapatokkal, kettő pedig még mindig rejtőzködik. A Tigrisek szóvivője cáfolta, hogy ők szervezték volna meg a merényletet, ami nem meglepő, hiszen a Tigrisek ritkán vállalnak felelősséget az általuk elkövetett gyilkosságokért. INTERPARLAMENTÁRIS TANACSKOZAS BECSBEN EURÓPA NEM TÜR MEG HÁBORÚT TERÜLETÉN GENSCHER BÉKÉLTETŐ MISSZIÓJA Bonnban tartózkodik Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. A világszervezet reformjának esetleges terveiről és az ENSZ akcióiról, de mindenekelőtt a jugoszláviai helyzetről tárgyal a német vezetőkkel. Tegnap reggel Bonnban találkozott Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Eredetileg csak délután találkozott volna Genscherrel Erfurtban, de mivel a német diplomácia vezetője Jugoszláviába utazott, előre kellett hozni a találkozót. Az ENSZ-főtitkár ugyancsak tegnap találkozott Richard von Weizsäkker államfővel, ma pedig Helmut Kohl kancellárral folytat megbeszéléseket. Kohl tegnapi bonni sajtóértekezletén kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy Jugoszlávia egységét nem lehet fegyverekkel megőrizni, csak a valóban komoly tárgyalások az új államrendszerről vezethetnek tartós megoldáshoz. Kohl szerint ezeken a tárgyalásokon alkalmazni kell a helsinki Záróokmány és az ENSZ alapokmányának elveit. A bonni kormánynak ezt az álláspontját tolmácsolja Jugoszláviában Hans-Dietrich Genscher. Bonn a fegyveres erő alkalmazásának beszüntetésétől, illetve az erővel való fenyegetés mellőzésétől teszi függővé további együttműködését Jugoszláviával. Bécsben tegnap körülbelül 100 képviselő gyűlt össze Európából és Észak-Amerikából, hogy az Interparlamentáris Unió szervezésében mindenekelőtt a jugoszláviai válságot vitassák meg a háromnapos konferencia során. Több más fontos kérdés is szerepel a napirenden, így az EBEÉ-tagországok berlini külügyminiszteri találkozójának eredményei, a parlamentek szerepe a kelet-európai demokratikus reformokban, az európai gazdasági együttműködés, a környezetvédelem, az emberi jogok kérdései és az Észak-Dél párbeszéd, de a legégetőbb probléma mindenképpen Jugoszlávia. Franz Vranitzky osztrák kancellár a résztvevőkhöz intézett beszédében hangsúlyozta: Európa semmilyen háborút sem fog tolerálni területén, legyen az államok közötti vagy egy államon belüli háború. Véleménye szerint minden problémát békés párbeszéddel, a megértés szándékával, a demokrácia és az emberi jogok iránti tisztelettel kell megoldani. Heinz Fischer, az osztrák parlament alsóházának elnöke indítványozta, hogy az EBEÉ-tagországok küldjenek delegációt Jugoszláviába, a küldöttség próbáljon meg közvetíteni a válság békés megoldása érdekében. A SZOVJET PARLAMENT HATÁROZOTT: KEZDŐDHET A PRIVATIZÁLÁS OROSZORSZÁGBAN BEJEGYZIK A MUNKANÉLKÜLIEKET A szovjet parlament jóváhagyta a privatizálásról szóló törvényt. Ez feltételezi, hogy a jövő év végéig privatizálják az ipari vállalatok felét. A privatizálásra két szakaszban kerül sor, az elsőben, 1992 végéig a szövetségi szervek által közvetlenül irányított vállalatok termelési alapját privatizálják, a második szakaszban 60-70 százalékkal növelik a privatizált egységek számát. A tegnap jóváhagyott törvény értelmében az állami vállalatokat bérbe adhatják vagy átkerülhetnek a kollektíva tulajdonába, részvénytársasággá alakulhatnak vagy elárverezhetik őket. A privatizálás konkrét formájáról az állami tulajdonnal foglalkozó szovjet alap dönt, figyelembe véve a konkrét üzemek dolgozóinak javaslatait. A privatizált' egységek alkalmazottjai elővételi jogot kapnak, de megvehetik a vállalatokat más szovjet és külföldi állampolgárok, illetve szovjet és külföldi jogi személyek. A központi kormánynak sikerült keresztülvinnie a törvényt az Oroszországi Föderáció és néhány további köztársaság ellenvetései ellenére, ezek inkább a kuponos privatizálási módszer felé hajlottak. A törvény jóváhagyása azonban nem akadályozza a köztársaságokat abban, hogy éljenek ezzel a módszerrel. A szövetségi kormány bízik abban, hogy a privatizálásból befolyó 520 650 milliárd rubelt többek között a belső adósságok fedezésére és a költségvetési hiány felszámolására fordíthatja. Az Oroszországi Föderációban tegnap hatályba lépett a munkanélküliségről szóló törvény, s ezzel együtt megkezdődött a munkanélküliek hivatalos bejegyzése. Becslések szerint a 155 milliós lakosságú köztársaságban az év végéig legkevesebb 5 millió lesz a munkanélküliek száma. Ugyanakkor kb. 1 millió szabad munkahely van. Moszkva központjában megkezdte működését az állásbörze. Nagy nehézségek várnak arra az 1,3 millió fiatalra, aki most fejezte be az alap-, közép- illetve főiskolát. Bizonyára nehezen kapnak munkát azok is, akiket most engednek el a büntetésvégrehajtó intézetekből, és nem lesz könnyű a leszerelt katonák helyzete sem. A munkanélküliek külön kategóriáját alkotják a más köztársaságokból érkezett menekültek. Az utóbbi két évben kb. 200 ezren kerestek menedéket Oroszországban, s egyelőre csak egynegyedük talált munkát. Becslések szerint Oroszországban a munkaképes lakosság 1,6 százaléka állástalan. KINA NINCS OSZTOZKODÁS Csiang Cö-min, a kínai kommunisták vezetője tegnap televízióbeszédet mondott abból az alkalomból, hogy hetvenéves a Kínai Kommunista Párt. Az egész beszéd élesen Nyugat-ellenes hangvételű volt, óva intett az „ellenséges nemzetközi erőktől, amelyek szocialista rendszerünk felszámolására törekednek". Példaként említette az „ellenforradalmi lázadást", így nevezi a kínai vezetés az 1989 tavaszán lezajlott diákfelkelést. A szocializmus kudarcait a világban csak átmenetinek nevezte, és leszögezte: a kínai kommunisták soha sem mondanak le hatalmi monopóliumukról. Csiang Cö-min hangsúlyozta, a nép sosem engedi meg, hogy felszámolják a kommunista párt hatalmát. Hasonló szelleműek voltak a kínai lapok ünnepi vezércikkei is. A Zsenmin Zsipao, a kommunista párt központi lapja azt ígérte, egy „hatalmas acélfalat" építenek fel a „békés evolúció" hatásaival szemben. A helyi politikai zsargon békés evolúciónak nevezi a nyugati törekvéseket a „szocialista rendszer aláásására.". NÉHÁNY SORBAN T egnap óta Hollandia elnököl az Európai Közösségeknek. Ruud Lubbers kormányfőre, Hans van den Broek külügyminiszterre és a hágai kormány több más vezetőjére - akik hat hónapig irányítják majd kollégáik tevékenységét - nehéz feladat vár. A gyakorlatban kell végrehajtaniuk azt, amit a tizenkettek luxemburgi csúcsértekezlete ígért: az év végéig zárószakaszához kell vezetni a tárgyalásokat az Európai Közösségek politikai, gazdasági és pénzügyi uniójának jövőjéről, s aláírni az 1957-es dokumentumot helyettesítő új alapszerződést. M arián Čalfa szövetségi kormányfő vasárnap este a Hrzán-palotában fogadta Gennagyij Janajevet, a Szovjetunió alelnökét, aki a szovjet küldöttség élén érkezett Prágába, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének záróülésére. Az alelnök Vnegerősítette: országának érdeke, hogy minőségileg új kapcsolatokat kössön Csehszlovákiával. Egyben köszönetet mondott hazánknak azért, hogy megteremtette a szükséges feltételeket a szovjet csapatok nyugodt és folyamatos kivonulásához. Szó volt a kölcsönös gazdasági kapcsolatokról is, Marián Čalfa ezzel kösszefüggésben hangsúlyozta, a bonyolult probléma rugalmas megoldást követel. A lgírban vasárnap őrizetbe vették Abaszi Madanit és Ali Belhadzsot, az Iszlám Megmentési Front elnökét, illetve alelnökét. A katonai közlemény szerint mindkét ellenzéki vezetőt államellenes fegyveres összeesküvés vádjával bíróság elé állítják. A letartóztatottak pénteken azzal fenyegették meg a kormányt, hogy „szent háborút" robbantanak ki, ha nem oldják fel a rendkívüli állapotot. W ashington tegnap átadta a manilai kormánynak a Fülöp-szigetek északi részén levő Camp John Bay amerikai támaszpontot. A katonai bázis bezárása részét képezi a Délkelet-Ázsiában állomásozó amerikai haderők létszáma csökkentési programjának. Az említett támaszpontot 1903-ban nyitották meg és üdülőközpontként szolgált az amerikai katonák számára. Még mindig nem született megállapodás Washington és Manila között a két legnagyobb katonai támaszpont, a Clark és a Subicobay jövőjét illetően. B ejrútból érkezett a hír: a libanoni hadsereg harckocsijai tegnap reggel bevonultak a fővárostól mintegy 40 kilométerre délre fekvő Szidon kikötővárosba. Megkezdődött az a hadművelet, amelynek a Palesztinai Felszabaditási Szervezet által eddig ellenőrzött területek visszaszerzése a célja. Bár a PFSZ vezetősége biztosította Eliasz Hravi elnököt arról, hogy üdvözli Bejrút erőfeszítéseit, nem volt hajlandó utasítani egységeit a visszavonulásra. SZADDAM TÚSZAI MEGSZÓLALTAK A Daily Mirror című brit napilap tegnapi számában jelent meg két brit állampolgár vallomása arról, hogyan bántak velük Irakban, amikor letartóztatták őket Kuvait megszállása után. Az egyik túszt, az 54 éves Patrick Trigget négy és fél hónap után engedték szabadon. Eddig hallgatott, hogy védelmezze barátját, az 51 éves Douglas Brandot, akinek szabadon engedéséről csak június 18-án döntött Szaddam Husszein. Brand a brit haditengerészet volt kapitánya szakemberként dolgozott Irakban, az ő feladata volt az aknák felszedése a parti vizekben az iráni-iraki háború után. Amikor 1990 szeptemberében megtiltották a külföldieknek Irak elhagyását, Brand továbbbi britekkel megpróbálta átlépni a határt és ekkor tartóztatták le. Tíz hónapot töltött fogságban. Mindkét túszt, aki most tanúvallomást tett, a titkosrendőrség parancsnokságának épületébe szállították, s azzal vádolták őket, hogy Irán, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia javára kémkedtek. Brandot a törvényszék kémkedésért életfogytiglani börtönre ítélte. Trigg és Brand elmondta, kínzással kényszerítették őket állítólagos bűnük bevallására. Vallomásuk szerint az eszméletlenségig verték őket.