Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÚJSZÓI 1991. JÚNIUS 12. AZ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM állásfoglalása Csehszlovákia készülő új alkotmányával kapcsolatban (A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK JOGAI) Az Együttélés Politikai Mozgalom Országos Tanácsa 1991. júniusJ3-án összegezte az ország készülő új äífotmányával kapcsolatos eddigi véleményeket, és az alábbi véleményt alakította ki: Az ország történelmi és politikai kontinuitásának megőrzése érdekében, valamint az állam folyamatos nemzetközi jogalanyiságának és kötelezettségeinek feltételeként szükségesnek tartjuk, hogy az új alkotmány egységes jogrendű államként határozza meg Csehszlovákiát. Ezt az egységet - véleményünk szerint - a szövetségi államforma biztosítja a legmegfelelőbben, amelyben az egyes területi alkotóelemek (köztársaságok, tartományok) maximális önállóságot élveznek az önigazgatás elve alapján, ugyanakkor az állam egészének hatékony működését a közös alkotmány és pénzügyek, az egységes piacgazdaság, valamint a külügy és honvédelem teremti meg. Az új alkotmánynak biztosítania kell az állam demokratikus működésének a feltételeit, amelynek alapeleme a politikai pluralizmus, a parlamenti demokrácia, az állampolgári egyenjogúság ós jogegyenlőség, a független bíróság, az önigazgatás, a magántulajdon sérthetetlensége, valamint az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok s a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak szavatolása. Az állampolgári egyenjogúság elvének érvényesítése mellett az alkotmány garantálja a másság, a különbözőség (nyelv, kultúra stb.) megőrzésének feltételeit, a más identitású személyek népcsoportjainak biztosítását. E nélkül az alkotmány az asszimiláció jogi feltóteleit teremtené meg. ÁLTALÁNOS ELVEK 1) Mindenkinek joga van szabadon megvallani nemzetiségét, vállalni etnikai eredetét és magát e népcsoport tagjának tekihteni. E döntés bármely befolyásolása tilos. Az elnemzetietlenítésre irányuló mindenféle nyomás, és az asszimilációra irányuló szervezett módszerek bármely formája megengedhetetlen. 2) Bármely nemzethez, nemzeti kisebbséghez vagy etnikumhoz való tartozás ténye senki számára sem jelenthet hátfányt vagy előnyt. 3) Minden nemzet, nemzeti kisebbség vagy etnikum elidegeníthetetlen joga nyelvi és kulturális identitásának, sajátosságainak megőrzése, védelme és ápolása. 4) A nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személyek mind egyénileg, mind csoportosan szabadon kifejezhetik és érvényesíthetik jogos igényeiket, élhetnek jogaikkal, részt vehetnek e jogok végrehajtásában, valamint a végrehajtás ellenőrzésében. 5) A nemzeti, etnikai kisebbségeknek joguk van sajátosságaik megóvása érdekében külön védő rendelkezésekre a többségi lakossággal szemben fennálló hátrányaik kiegyenlítése érdekében, a méltányos kompenzáció elve alapján. MŰVELŐDÉS, NYELV, INFORMÁCIÓ A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van: 1) saját kultúrájuk fejlesztésére; 2) saját művelődési, valamint tudományos intézmények létrehozására ós működtetésére; 3) az anyanyelvi művelődésre az óvodától a felsőfokú tanintézetekig; 4) az anyanyelven történő információszerzésre, birtoklásra, reprodukálásra, terjesztésre és cserére, tekintet nélkül az államhatárokra; 5) könyvek és sajtótermékek kiadására, terjesztésére, valamint telekommunikációs eszközök működtetésére és használatára anyanyelvükön; 6) anyanyelvük szóban és írásban való szabad használatára mind a magánéletben, mind a közéletben, mind pedig a hivatalos kapcsolattartásban; 7) vezeték- és utónevük anyanyelven történő anyakönyvezésére, valamint azok szabad és akadálytalan hivatalos használatára; 8) a helység- és földrajzi nevek saját nyelvükön való szabad használatára szóban és írásban, valamint két-, esetleg többnyelvű megjelölések alkalmazására a nemzeti kisebbségek által is lakott települések helységnév-, illetve utcanévtábláin. KAPCSOLATTARTÁS ÉS KÖZÉLET A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van: 1) a saját politikai szervezeteikben és egyesületeikben való társulásra; 2) a korlátlan kapcsolatkötésre és -tartásra saját nemzettársaikkal, etnikai közösségeikkel stb. mind az országon belül, mind az ország határain túl, nemzeti és etnikai eredetük, valamint hagyományaik és kultúrális örökségük ápolása érdekében; 3) részt venni nemzetközi nem kormányzati szervezetekben. ÖNIGAZGATÁS 1) A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az önigazgatásra, és joguk van létrehozni saját regionális, valamint identitásuk megőrzését és ápolását szolgáló önigazgatási szerveiket. Az önigazgatás tárgyát elsősorban az iskolaügy, a kultúra, a sport, az egészségügy, a nyelvhasználat, a sajtó és a hírközlő eszközök alkotják. 2) Az önigazgatás körébe tartozó jogok gyakorlása érdekében az állam biztosítja e területek arányos költségvetési részesedését, amelynek a felhasználási jogát az önkormányzati szerv gyakorolja. POLITIKAI KÉPVISELET 1) A nemzeti, etnikai kisebbségeknek joguk van a minden szintű politikai képviseletre a törvényhozói, a végrehajtói és a helyi önkormányzati szervekben. 2) A végrehajtói szervek személyi összetételében tiszteletben kell tartani a nemzetiségi arányokat. 3) A nemzeti, etnikai kisebbségek képviselői testületeinek joguk van a kisebbségi létet és identitást érintő kérdésekben önállóan dönteni, mindenekelőtt az oktatásügyi és kulturális kérdésekben. 4) A választójogi törvény köteles biztosítani és szavatolni a nemzeti, etnikai kisebbségek saját politikai képviselethez való jogát. SZÜLŐFÖLDHÖZ VALÓ JOG 1) A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van a szülőföldjükhöz, szellemi és tárgyi örökségük megőrzéséhez és ápolásához, lakóterületük nemzetiségi és etnikai összetételének védelméhez. 2) A közigazgatási egységek határait úgy kell megvonni, hogy ezáltal ne csorbuljanak a nemzeti és etnikai kisebbségek csoportjogai. Fitzwater: JÚNIUSBAN NEM LESZ CSÚCS Úgy tűnik, se vége, se hossza a szovjet-amerikai csúcstalálkozó időpontja körüli találgatásnak. Tegnapi számunkban Vitalij Csurkin szovjet külügyi szóvivő véleményét ismertettük, amelynek a lényege az volt, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló úgynevezett START-szerződés befejezésétől függ, mikor utazik Bush Moszkvába. Az ügyben Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője is nyilatkozott, s nem volt annyira derülátó, mint moszkvai kollégája. Kijelentette, júniusban semmi esetre sem lesz csúcs, s nem valószínű, hogy július vége előtt megtartanák. Mégpedig azért, mert a START-szerződéssel kapcsolatban nehézségek merültek fel. Fitzwater szerint az amerikai és a szovjet elnök valószínűleg csak a hét legfejlettebb nyugati ország londoni, július 15-17-én sorra kerülő tanácskozása után fog találkozni. Az amerikai szóvivő elmondta, hogy a szerződésről tárgyaló szakértők megállapították: olyan nehéz problémákkal találták szembe magukat, amelyek a tervezettnél több időt igényelnek. Viszont a kedélyek megnyugtatása végett hozzáfűzte, hogy még mindig akarják a csúcsot, s akarják a START-szerződést is. Elmondása szerint a szerződés kimunkálásának az elhúzódása nem fogja befolyásolni sem a gazdasági együttműködést, sem pedig Gorbacsov kérését a másfél milliárd dolláros hitelnyújtásra. Mint ismeretes, a Szovjetunió ezen a pénzen gabonát akar vásárolni, s az amerikai elnök még a csúcs előtt dönteni kíván ez ügyben. Másként látta a kérdést a Svédországban tartózkodó Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter. Ö azt állította, hogy a START-szerződésről folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon „már nincsenek semmilyen problémák, minden kérdést megoldottak, s a megállapodást még e hónap végén alá lehet írni". SEVARDNADZE PÁRTALAPÍTÁSI FELHÍVÁSA Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter hétfőn Bécsben tartott előadása keretében országa demokratikus ellenzékét egy új, szélesen értelmezett demokratikus párt létrehozására szólította fel. Értelmezése szerint ez az akciók, tettek és remények pártja lenne, alternatíva a kormányzó kommunista párttal szemben. Ha megalakulna ez a párt, vélekedett Sevardnadze, akkor a Szovjetuniónak akcióképes parlamentje lenne, amely képes lenne elérni a társadalom szellemi és gazdasági megújhodását. Sevardnadze, aki változatlanul az SZKP KB tagja, Bécsben bejelentette, ez az első eset, hogy erről az elképzelésről nyilvánosan szól. Utalt arra is, hogy 1989-ben, amikor a parlamentet megválasztották, a piac szó gyakorlatilag be volt tiltva. Az exkülügyminíszter leszögezte: a reformfolyamatot meg kell gyorsítani, a parlamentbe haladóbb embereket kell bejuttatni, akik nem félnek az újtól. Ez akkor válik lehetségessé, ha működni fog egy erős, szervezett demokratikus párt, amely nyitott lenne minden demokratikusan gondolkodó reformer előtt, tekintet nélkül múltjára, vagy mostani párttagságára. Sevardnadze szerint már a jövő évben új parlamenti választásokat kellene tartani, amikor is aláírják az új szövetségi szerződést Moszkva és a köztársaságok között. ELNÖKVÁLASZTÁS OROSZORSZÁGBAN A választási törvény értelmében tegnap kampánycsend volt a mai oroszországi elnökválasztás előtt. A helyenként viharos és rágalmazásoktól sem mentes választási harc a hétfő esti kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Ez volt az első eset, hogy a szovjet televízió ilyen műsort sugárzott. A hat jelölt közül csak öt jelent meg a stúdióban, éppen a legesélyesebb, Borisz Jelcin széke maradt üresen. A műsorvezetők szűkszavú közlése szerint „elutasította a megjelenést". Az oroszországi parlament elnöke hétfő este a kumi fővárosban, Sziktivkarban zárta a választási hadjáratát. A kerekasztal mellett minden jelöltnek öt perce volt arra, hogy kifejtse választási programja alapvető gondolatait. Az előző napokban valamennyi jelöltnek önálló műsort szentelt a televízió. Bár Jelcin nem volt a fővárosban, hétfő este hívei nagygyűlést rendeztek a Kreml közelében, a Manyezs téren. Hírügynökségi jelentések szerint közel 150 ezren gyűltek össze, hogy biztosítsák támogatásukról Jelcint, valamint Gavriil Popovot, aki a moszkvai polgármesteri tisztségre jelöltette magát. A szónoki emelvényről Nyikolaj Travkin a Demokrata Párt elnöke, Vjacseszlav Sosztakovszkij, a Republikánus Párt társelnöke és Jevgenyij Jevtusenko költő-képviselő arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy kizárólag Jelcinre és Popovra szavazzanak. Hangsúlyozták, csak ők garantálhatják Oroszország demokratikus fejlődését és az emberi jogok tiszteletben tartását, melyeket a Szovjetunióba^ még mindig lábbal taposnak. Kamcsatov oroszországi képviselő, aki a nagygyűlést vezette, többször hangsúlyozta: a választásokon nemcsak Oroszország, ha-* nem talán az egész Szovjetunió sorsa fog eldőlni. PÉTER KONTRA LENIN Külföldön nem nagyon figyeltek fel arra, hogy Leningrádban ma hármas szavazás lesz: a város lakói leadják voksaikat valamely elnökjelöltre, ezenkívül a polgármesterjelöltekre, s végül válaszolniuk kell a kérdésre, amely így szól: „Szeretné ön, ha a város visszakapná eredeti nevét - Szankt-Petyerburg?" A fene sem törődött a Néva partjain Jelcinnel, vagy az eddig csak tanácselnök Szobcsakkal, minden nagy vita a névváltoztatás körül zajlott. Voltak, akik már a kérdés felvetéséi is szentségtörésnek tartották. Mégsem lett volna ebből országos ügy, ha a Pravda, az SZKP KB napilapja nem száll be olyan vehemensen az indulatok szításába: május második felében gyakorlatilag állandó rovatot nyitott első oldalán, s a Védjük meg Leningrádot drámai cím alatt meglepő módon (?) csak olyan cikkeket és hozzászólásokat közölt, melyek a mostani név mellett kardoskodtak. Ami, ugye, gyanús. Minden lapnak joga, hogy eldöntse, mit közöl hasábjain. Az olvasó pedig eldöntheti, mit vesz készpénznek. Az egész erőszakos kampány a város tavaly tavasszal hatalomra került reformer vezetése ellen, a „dolgozók egyhangú akaratára" való állandó hivatkozás, a nagyon is szelektív emlékezetről tanúskodó tényfelsorolások után - ha szavazati joggal rendelkező leningrádi lennék - csak azért is a Szankt-Petyerburg, a Szent-Pétervár mellett szavaznék! Még annak ellenére is, hogy én anno szerettem leningrádi lenni, s dacára annak is, hogy kezdetben sok problémát okozott a város különböző neveinek megjegyzése, sőt felismerése. Gimnazistaként Dosztojevszkijt még nem tudtam eredetiben olvasni, de azért könnyen rájöttem, hogy Szent-Pétervár SzanktPetyerburggal azonos. A Petrograd-Pétervár elnevezéssel sem volt különösebb gondom, de hetekbe telt, amíg a történelmi előadások során rájöttem, hogy Pityer, a vörös Pityer nem más, mint Petrograd „beceneve". Az előadások végre eljutottak 1924-ig, Lenin haláláig, s onnantól kezdve már nem volt gond, minden világos volt, Mint ahogy az is világos, a Szovjetunió tanácsainak II. kongresszusa 1924. január 26-án egyhangúlag, pontosabban közfelkiáltással fogadta el a névcserét. A Pravdának és Lenin emléke elszánt védelmezőinek most ez a legfőbb érvük, mondván, az újabb névváltoztatásról csak a szovjet parlament, sőt a népképviselők kongreszszusa dönthet. Az ő szempontjukból a leningrádi népszavazás törvénytelen. Arról mélyen hallgatnak, hogy az eddigi több tucatnyi „visszakeresztelés" esetében igenis, az adott város lakossága döntött. Nem felejtik el viszont hangsúlyozni, hogy Leningrád, az más, az országos ügy, itt nem lehet csak úgy változtatni. S jön a fő érv;_ a leningrádi blokád, a védők mérhetetlen hősiessége, az egész ország aggódása - ami mind igaz. Érdekes módon visszább nem nagyon keresnek kapaszkodókat, mert akkor számtalan más példa mellett meg kellene említeniük Sztálingrádot is, de, ugye, a generalisszimusszal azért jobb nem előhozakodni. Végül elérkezett a vita abba a stádiumba - az oroszországi és a szovjet kommunista párt központi szerveinek állásfoglalása után hogy Gorbacsov is kénytelen volt megszólalni és színt vallani - természetesen Leningrád mellett. Véleményem szerint azonban sokkal többet nyom a latban az a levél, amely Amerikából érkezett, s amelyben Szolzsenyicin tette le voksát. Nem Leningrád, hanem Petrográd mellett - ha a városalapító Nagy Péter cárnak akarnak a mai városlakók emléket állítani. Ha viszont az eredeti elképzelés szerint Péter apostolnak ajánlják a várost, akkor, javasolja Szolzsenyicin, ne a germán Szankt-Petyerburg, a Nyugaton angolos formában használatos Saint-Petersburg legyen a név, hanem az ezt jelző, valóban orosz SzvjatoPetrograd. Tehát egy egészen új név! Amiben, kétségtelen, van logika. Tartok azonban attól, ma a döntésben nincs sok szerepe a logikának, még a számokban kifejezhető hétköznapi ésszerűségnek sem. Pedig az a tény, hogy az átnevezési procedúra 150 millió rubelba kerülne, igazán elgondolkodtató. Van annak a pénznek számtalan helye! S nyilván lesz is, mert a szavazásra jogosultak között nagyon sok a nyugdíjaskorú, és ők biztosan ragaszkodnak a mostani névhez. Ez a másfél millió ember, azt hiszem, már akkor eldöntötte a vitát, amikor úgy igazából még el sem vadult. De sokaknak talán szükségük volt erre a hullámverésre, hogy legyen mit meglovagolniuk. Mert csak így tudtak egy időre kitűnni. Vállalva azt, hogy törvényszerűen jön a hullámvölgy. Esetleg a hullámok még össze is csapnak a fejük felett. A látszatgyőzelem ellenére is. Végérvényesen. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN E

redménytelenül végződött Romániában a Nemzeti Megmentési Front, valamint a fő ellenzéki politikai pártokat tömörítő nemzeti konvent közötti, a koalíciós kormány létrehozásáról folytatott tárgyalások újabb fordulója. A konzultációk ezúttal a pártelnökök szintjén folytak. Arról vitáztak, hogy, ki legyen a jövőbeni koalíciós kormány elnöke. Az NMF, mint a tavalyi választások győztese, magának követeli a miniszterelnöki posztot, az ellenzék viszont azzal érvel, hogy azóta a helyzet alapvetően megváltozott és a kabinet élére egy független személyiséget kell állítani. M

integy tíz nappal korábban fejeződik be a szovjet csapatkivonás, mint amit a tavaly márciusban aláírt magyar-szovjet kormányközi szerződés határidőként megállapított - tájékoztatta az MTI munkatársát hétfőn Keleti György ezredes, a honvédelmi minisztérium szóvivője. Viktor Silov altábornagy, a csapatkivonás befejező időpontjaként június 19-ét jelölte meg, amikor ő, mint a déli hadseregcsoport parancsnoka, utolsó szovjet katonaként távozik Magyarország területéről. G

eorge Bush ismét fut. Az amerikai elnök egészsége teljes mértékben helyreállt, s a jelentések szerint Camp David-i nyári rezidenciáján kedden reggel ismét megkezdte a rendszeres kocogást. Három kilométert futott, közelmúltbani szívpanaszaira való tekintettel orvosa azonnal kivizsgálta, s azt mondotta, hogy az elnök jó formában van. T

eheráni rádiójelentósek szerint Szaddam csapatai kedden DélIrakban offenzívát indítottak a síita felkelők állásai ellen. Ugyanezen a napon az UPI azt írta, hogy a kormánycsapatok harckocsikat, páncélozott csapatszállítókat és helikoptereket vetettek be a Naszirija és Bászra közötti térségben. A rezsim fő erői egyelőre nem érkeztek meg a harc helyszínére, ennek ellenére nagy veszteségekre is lehet számítani, hiszen az említett területen főleg nők és gyerekek élnek. A támadás miatt megszakadt az élelmiszerellátás is. E témával kapcsolatos hír az is, hogy az amerikai katonák nagy részét már kivonták az öbölből, már csak 65 750 fő tartózkodik ott, vagyis az egykilencede a Sivatagi Viharban résztvevők számának. Igaznak bizonyultak azok a közelI múltban napvilágot látott nemhivatalos hírek, amelyek szerint a KNDK beleegyezett abba, hogy nukleáris berendezéseit külföldi ellenőrök tekinthessék meg. Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója ezt a szervezet vezetői előtt mondott beszédében kedden megerősítette. Wasárnap és hétfőn népszavaV zást tartottak Olaszországban arról, hogy módosítsák-e a választási törvényt, vagy sem. Meglepően magas volt a részvételi arány, a 47 millió szavazásra jogosult állampolgár 62,5 százaléka adta le voksát, s ráadásul 95 százalék arra, hogy a törvényt változtassák meg. Tehát ezentúl minden választó az eddigi 3-4 elsőbbségi szavazat helyett csak egyet adhat le. U

' j béketervet terjesztett elő az önálló palesztin állam létrehozására a befolyásos és ismert izraeli értelmiségiek, volt katonatisztek mintegy 200 fős csoportja. A tervezet állítólag széles körű támogatásra talált mind az izraeliek, mind a palesztinok körében. A feltételezések szerint téves próbaidőszak után az Izrael által jelenleg megszállt Ciszjordániában és Gázai-övezetben létrehozzák a palesztin államot, cserébe az Izrael és az arabok közötti átfogó békés rendezésért. Le kellene állítani az összes terrorakciót Izrael ellen, és befejezni a palesztin népi felkelést, az intifadát. A terv szerint a palesztin államnak az első tíz esztendőben nem lenne saját hadserege, viszont Izraelnek joga lenne katonákat küldeni Palesztinába, ha oda idegen hadsereg lépne.