Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám, hétfő

1991. JUNIUS 10. .ÚJSZÓJ HAZAI KÖRKÉP A KISEBBSÉGEK JOGAIRÓL Ülésezett az Együttélés Országos Tanácsa Szombaton Komáromban tartotta ülését az Együttélés Politikai Mozgalom Országos Tanácsa. Duray Miklós, a mozgalom elnöke értékelte az elmúlt hónapokban kialakult belpolitikai helyzetet. A Polgári Fórumban és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban bekövetkezett szakadás nemcsak a törvényhozói munkát nehezítette meg, hanem feszültséget idézett elő a társadalomban is, különösen Szlovákiában - állapította meg. Az Együttélés - a mozgalmat ért támadások ellenére - konstruktív ellenzéki mozgalomként kíván továbbra is részt venni a parlamenti munkában. A közelmúltban elfogadott földtörvényről szólva Duray Miklós rámutatott a törvény hiányosságaira és a csehszlovákiai magyarokat is érintő cikkelyek többértelmű megfogalmazására. Röviden tájékoztatott a készülő alkotmánytervezetekről és a budmericel tanácskozásról. Az Együttélés ellenzi az államszerződés gondolatát, támogatja Csehszlovákia szövetségi államformáját és szorgalmazza, hogy a nemzeti kisebbségek jogait egyértelműen a szövetségi alkotmányban rögzítsék. Az Országos Tanács a továbbiakban megvitatta az Együttélés gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A mozgalom szorgalmazni fogja a kis- és nagyprivatizáció mielőbbi végrehajtását, magánvállalkozások indítását és vegyes vállalatok létrehozását. Az ülés foglalkozott az önkormányzatok és a régiók helyzetével, valamint a nemzetiségi oktatásügy aggodalmat keltő problémáival. Az Országos Tanács elvi állásfoglalást fogadott el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak az alkotmányban való rögzítéséről, végül szervezési kérdésekről döntött. (EKI) SEGÍTSENEK! A Szlovák Nemzeti Tanács szociális és egészségügyi bizottságának felhívása Az egészségkárosult állampolgárok szociális és egyéb problémáinak megoldásával már több alkalommal foglalkoztak a legfelsőbb állami szervek, a kormány és az SZNT. Ennek kapcsán egész sor törvényes intézkedés született azzal a céllal, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az egészségkárosult polgárok bekapcsolására a társadalmi életbe. Tekintettel arra, hogy az egészségkárosult személyek nem alkotnak egységes lakossági réteget - sem a kort, sem a műveltséget, sem pedig az egészségkárosodás válfaját és mértékét illetően - nehéz megítélni az elfogadott intézkedések valódi hatását. Annak érdekében, hogy az intézkedéseket megvalósítsák, hogy azoknak hatása érezhető legyen, az SZNT szociális- és egészségügyi bizottsága felhívással fordul Szlovákia nyilvánosságához: írásban, röviden tájékoztassák a bizottságot pozitív és negatív tapasztalataikról, észrevételeikről, az alábbi konkrét problémakörökkel kapcsolatban: 1. a megváltozott munkaképességű állampolgárok kötelező foglalkoztatottságáról szóló törvényrendelet betartása; 2. az 53-as számú, 1985-ben hatályba lépett törvényerejű rendelet betartása, amely kimondja, hogy az új építkezéseknél figyelembe kell venni a megváltozott mozgásképességű személyek sajátságos igényeit; 3. az egészségkárosult gyermekek kötelező iskolalátogatására vonatkozó követelmények betartása; 4. ortopédiai és protetikai gondoskodás és megfelelő egészségügyi segédeszközök nyújtása; 5. az államigazgatási és községi hivatalok által nyújtott szociális gondoskodás. Tapasztalataikat, véleményüket, megjegyzéseiket bizottságunknak elküldve (elfogadunk magyar nyelven írt tájékoztalátosokat is) segítsenek pontosabb, reálisabb képet alkotni a valódi helyzetről és további hatásos intézkedéseket foganatosítani a javulás érdekében. Együttműködési szándékukat köszönjük. Leveleiket a következő címre küldjék: Slovenská národná rada, Výbor pre sociálnu politiku, zdravotníctvo a sociálne vzťahy, Októbrové námestie 12, 812 80 Bratislava. KIEGÉSZÍTÉS A FÖLDTÖRVÉNYHEZ A lapunkban május 29-én közzétett földtörvény 6. §-ának (2) bekezdésében rendelkezett az 1945 után a magyaroktól elkobzott (konfiskált) mezőgazdasági vagyon visszaadásáról. Az említett rendelkezés ugyanis megállapítja, hogy a kiadási kötelezettség vonatkozik azokra az esetekre is, „amikor a természetes személyeknek egyedi előírások alapján keletkezett igényük arra, hogy mezőgazdasági vagyonukat kivonják a konfiskálás alól". Az idézett rendelkezésben említett egyedi jogszabály a Megbízottak Testületének 26/1948 Tt. sz. rendelete, amelyet számos olvasónk kérésére az alábbiakban közlünk. A Megbízottak Testületének 1948. évi 26. számú rendelete, amely a magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági vagyonának a konfiskálás alóli mentesítését szabályozza. A MEGBÍZOTTAK TESTÜLETÉNEK 1948. ÉVI 26. SZÁMÚ RENDELETE, AMELY A MAGYAR NEMZETISÉGŰ SZEMÉLYEK MEZŐGAZDASÁGI VAGYONÁNAK A KONFISKÁLÁS ALÓLI MENTESÍTÉSÉT SZABÁLYOZZA A Megbízottak Testülete az SZNT 64/1946. Tt. sz. rendeletével és az SZNT 89/1947. Tt. sz. rendeletével módosított 104/1945. Tt. számú rendelete 1. §-ának (11) bekezdése alapján a következőket rendeli el: 1 § (1) A magyar nemzetiségű személyeknek azon mezőgazdasági vagyonát (a rendelet 2. §-a), amely a konfiskálásokról szóló előírások alapján nem volt kiutalva, a 2. §-ban említett feltételek teljesítése mellett részlegesen mentesül a konfiskálás alól. (2) A konfiskálás alól mentesülő vagyon mértéke ((1) bekezdés) nem haladhatja meg az 50 hektárt; ebbe a mértékbe beszámítják a családtagok (3. §) mezőgazdasági vagyonát is. 2 § Az 1. § (1) bekezdésének rendelkezése csak azon személyek vagyonára vonatkozik, akik a) a magyar nemzetiségű személyek állampolgárságáról szóló 245/ -1948 Tt. számú törvény alapján csehszlovák állampolgárságot szereztek és b) ezen a vagyonon dolgoztak (dolgoznák) a rendes gazda gondosságával, hacsak az akaratuktól független körülmények (például öregség, kiskorúság, betegség, özvegység vagy rokkantság) következtében nem dolgozhattak rajta. 3. § Az 1. § (2) bekezdése értelmében családtagnak kell tekinteni a felmenő ági rokonokat (az örökbefogadót is), a lemenő ági rokonokat (az örökbefogadottakat is), továbbá a testvéreket, a házastársat (élettársat) és annak testvéreit, a vőt, a menyet, az apóst, az anyóst, amennyiben az 1. § (1) bekezdésében említett személlyel tartósan közös háztartásban éltek (élnek). 4-§ A vagyonnak a konfiskálás (1. §) alóli mentesítésével nem keletkezik semmiféle kártérítési jogigény. 5-§ Ez a rendelet a kihirdetésével lép hatályba; a rendeletet a mezőgazdasági és földreformügyi megbízott hajtja végre a Megbízottak Testülete érintett tagjaival történt megállapodás után. Dr HUSÁK s K Dr. FALŤAN S. K. JÚNIUSI TRÉFA (Folytatás az 1. oldalról) az utca kövén, ciril betűk a falakon. Bent, a cellának is beillő hűvös, sötét teremben új, eddig még sosem látott fényképfelvételek, hazacipelt és fájdalmas emlékként őrzött elnyűtt ruhadarabok, csizmaszárban görbült kanalak, sorsokról és kínokról beszélő sáros csajkák, csutorák és egy konzervdoboz fedele, rajta a szöggel belevert jel: A-10. Egy betű és egy szám, amely egy névtelen halottnak ad időtlen időt. „Voltak napok, amikor cukrot is kaptunk - olvasom egy kép alatt -, máskor kenyeret se. Márpedig, ha a fogolynak nincs egy darab kenyere sem, akkor tudja, hogy vége. Ilyenkor mindent megettünk, gyökereket, faleveleket, fenyőmagokat, mindent. Még a patkányhúst is." A tévéfesztivál? Félidőben jár. Ennél több jó azonban nem nagyon mondható el róla. A versenyfilmek kategóriájából eddig csupán a franciák Elzászi nyara emelkedett ki, amely egy németek által megszállt kis falu lakóinak sorsát ecseteli a ráncosán is szép Madeleine Robinson főszereplésével. Márton Elizebet budapesti alkotását, a Turgenyev regénye nyomán forgatott Holdárnyékot a producerek versenyében, a Bob Fosseról készült egyórás filmet pedig az informatív szekcióban vetítették. A Holdárnyak egy tehetséges rendező finoman kidolgozott, érzelemgazdag munkája, az Oscar-díjas amerikai rendező-koreográfusról forgatott portréfilm pedig elsősorban azok számára lesz majd érdekes, akik a Kabarét és a Mindhalálig zenét Bob Fosse által szerették. (szabó) MÜVESEÁLLOMÁS LOSONCON (Munkatársunktól) - A nógrádi és gömöri vesebetegek nem kis örömére mától minden nap a losonci kórházban is fogadják a vesedialízisre szoruló pácienseket. Eddig a Rimaszombati, Losonci és Nagykürtösi járás veseelégtelenségben szenvedő betegeit Besztercebányára vagy Túrócszentmártonba kellett szállítani, ami jelentős anyagi terheket jelentett a kórházak és fizikai megpróbáltatást a betegek számára. Losoncon egyelőre öt kórházi ágyat üzemeltetnek egy műszakban - ami tíz páciens kezelését jelenti -, de tervezik, hogy fokozatosan áttérnek a kétmajd háromműszakos üzemeltetésre. Kezdetben tehát csak részben tudják kielégíteni a szükségleteket, hiszen csak a Losonci járásban 24 beteget kezelnek dialízissel. A műszerek egy része új, a német Friezenius cég gyártmánya, míg a két tartalékkészlet - ezek egyébként svéd gyártmányúak - már használt állapotban került ide. A beruházás értéke 5 millió 900 ezer korona. (polgári) A

tánciskola az a hely, ahol a lányok megtanulják, az a jobb lábuk, amelyik a fiú bal lábával szemben van. Az igazi ballal. Mert a fiúknak többnyire akad még egy bal lába. Sőt olykor száz, amit a lányok gyakran tapasztalnak, mert a száz láb örökösen az ő cipőjüket tapossa, bokájukat rugdossa - már nem haragból, ellenszenvből (mint egy-két évvel korábban), hanem eredendő gátlásosságból, korral járó ügyefogyottságból. A legnagyobb meglepetés valószínűleg a jó tanulókat éri: itt aztán mit sem ér a felsőbb matematika, a lépéseket nem lehet komputerrel kiszámítani, sem bebiflázni. Az a menő, aki érzi a zenét, akinek a vérében van a ritmus. KOKÁRDÁSAN A Národná obroda pénteki számában megjelent jelentős terjedelmű interjúja legelején Petr Pithart ezzel a félmondattal kezdi a nyilatkozatát: „Szlovákbarátként sem engedhetem meg magamnak, hogy elhalgassam..." Ha nem ismerném a miniszterelnöknek a szlovák és a cseh nemzet viszonyáról még az 1970-1989-es időszakban papírra vetett gondplatait, akkor üres, egy miniszterelnökhöz méltatlan udvariassági gesztusnak minősíteném a kijelentést. De mivel ismerem a műveit, tudom, hitelesek és alpári taktikázgatástól mentesek ezek a szavak. Mindazonáltal még Petr Pithart is diplomatikusan volt kénytelen fogalmazni néhány kérdésben. Valószínűleg azért, mert ismeri a szlovák politikai realitásokat. Szinte csodálkozva emlékezik vissza a szlovák reprezentáció gyors véleményváltozásaira. „Senki sem tudta, magam sem tudom - mondotta -, hogy ezek miben gyökeredzenek." Valóban diplomatikus fogalmazás. Ugyanis minden józan ítélőképességű ember tisztában van vele, hogy 1989. november 17-től mostanáig mi mindennel függtek össze ezek az irányváltozások. Ezt azonban nemcsak politikusnak, hanem szlovák közéleti vezetőknek is ki kell mondaniuk. Pozsonyban kell egyértelműen kijelenteni, hogy a szlovák-cseh feszültség, az alkotmányelőkészítési cselekvésképtelenség fő oka a primitív nacionalizmusban keresendő. így, egyértelműen ezt a VPN-en kívül még egyetlen politikai erő vezetői sem merték kimondani. Tudjuk mi történt a VPN-nel. Népszerűségvesztése nemhogy felrázta volna a korszerű állam építésére törekvő vezető politikusokat, hanem a nacionalista alapon való szerencsekovácsolás iránt ha lehet, még fogékonyabbá tette őket. A nemzetieknek bedőlt sajtó például már azt sem tudja megbocsátani Ján Čarnogurskýnak, hogy reálpolitikusként kijelentette: Szlovákia majd az Európai Közösségekhez való teljes csatlakozás után követel külön széket kontinensünk államainak nagy közös asztalánál. A nemzeti sajtó a szlovák miniszterelnököt már a kártékony pragocentristák közé sorolja. A legközelebbi minősítés során ezt a kétségkívül tiszta hazafit talán már nemzetárulónak titulálják. Mint ahogy ők mindenkit annak tekintenek, aki egy percig is kételkedni mer az önálló szlovák állam életrevalóságában, a tisói hagyományok folytatásában. Félő, hogy visszafogottsága okán Ján Čarnogurský nem közli teljes nyíltsággal a szlovák nemzettel azt, amit mindenképpen közölnie kellene. Pedig nyers szókimondásra, hátrálás helyett offenzívára lenne most szükség. Petr Pithart interjúja 95 százalékban a szlovák-cseh kérdéssel foglalkozik. Még ott is ez a problémakör a főszereplő, ahol szó sem esik a szlovákokról. Mindazonáltal tisztában van vele a miniszterelnök, hogy csínján kell bánni a kifejezésekkel, mert Szlovákiában a sértődékenység immár politikai erővé vált. Nem mondhatta ki: a Tátra alatt a kevés kiemelkedő politikai személyiséget közéleti törpék népes siserehada veszi körül. És válságos helyzetben semmi sem veszélyesebb, mint a nagy ambíciójú, de csekély képességű akarnokok hada. A válság elmérgesedésének, a „katasztrófaforgatókönyv" kidolgozásához vezető folyamatnak kétségkívül az volt a fordulópontja, amikor Vladimír Mečiar a cseh és a szövetségi reprezentációval tárgyalva bejelentette: „Az SZNT legnagyobb valószínűséggel kinyilvánítja, hogy a Szlovák Köztársaság törvényei fölötte állnak a szövetségi törvényeknek". Az ilyen bejelentés különböző hangnemben történhet. Például sajnálkozva... Mečiar, az akkori miniszterelnök ezt úgy tette, hogy a feltételezés bejelentésének tényéről rövid úton értesüljenek a szlovák nacionalisták. A cseh kormány erre reagálva határozta el a „katasztrófaforgatókönyv kidolgozását". Attól kezdve jellemezhető így a helyzet: eddig a szlovákok ijesztgették a cseheket, mostantól a csehek rémisztgetik a szlovákokat. Természetesen a szélsőséges nacionalisták nagy örömére. Vladimír Mečiar lehetett volna Szlovákiában az a személyiség, aki képes lett volna tisztességes alapon, a pragocentrizmus vadhajtásainak lenyesésével megvetni a két nemzet további együttélésének alapjait. Ö is bedőlt a szélsőséges nacionalistáknak. Igaz, ma még demokráciát ígér és sajtószabadságot, meg parlamentalizmust. Csakhogy korpa közé keveredett... Nem csodálkozom rajta, hogy szomorkás volt az interjút adó cseh miniszterelnök hangulata, amikor azt mondta: az idő előtti választások kiírása nagyon szerencsétlen lépés lenne. Ennél csak az lenne rosszabb, ha rendes időben történnének a választások, de a kampány már most megkezdődne. Megint tekintettel volt a szlovákok érzékenységére. Pedig tudja, hogy Szlovákiában már hónapok óta folyik a kokárdás választási kampány. TÓTH MIHÁLY PRÓBABAL VAGY SULIBULI Néhány hét, néhány táncóra és helyükre kerülnek a lábak; rendeződnek a párok; nem izzadnak a tenyerek; eltűnnek a fiúk alkotta majomszigetek, és a lányok is egyre ritkábban árulnak petrezselymet. Végül jöhet a nagy bemutató - a koszorúcska! Ami lehet próbabál avagy sulibuli. A próbabál színhelye szerényebb kávéház, étterem, ahol viselkedni is tudni kell. Nem lehet gyerekesen futkározni, hangoskodni; nem szokás papírtálcáról virslit enni és papírpohárból üdítőt inni; Prikler László felvétele a lányt szabályosan kell felkérni és a hölgyet a tánc végén illik a helyére kísérni. Egyszóval, ahol nemcsak tánctanból, illemtanból is folyik a vizsga. A sulibuli más. Talán közvetlenebb, oldottabb, talán mindenki felszabadultabb. Az ünneplő ruha itt is kötelező, de egykettőre lazulhat a nyakkendő csomója, levehető a zakó, s mint röptében a legyet szokás elkapni, úgy lehet egyetlen mozdulattal táncba inteni a fal mellett ácsingózókat. Csak a sulibuli színhelye és az elsőbáli ruha nincs összhangban. Sebaj! Itt is lehet és van táncverseny, bálkirálynő- és bálkirályavatás (a legtöbb szalag, ill. koszorúcska a mérce), tombola, a bemutató után az első igazi táncot itt is a szüleikkel lejtik a kisasszonyok és az ifjoncok, akik bármilyen hihetetlennek tűnik is, majdnem-felnőttek. Legalábbis kísérletet tesznek arra, hogy egy kicsit „viselkedjenek", és csak akkor válnak igazi gyerekké, amikor eljön a „még egy kicsit" kunyerálás ideje. Időközben színét-fényét veszíti a sok szép szalag (a lányok ruháján) és koszorú (a fiúk zakóján), mígnem a próbabál - vagy a sulibuli - hangulatába komor arccal, amúgy otthonosan belegázol a gondnok: „azt mondták, tízre rend lesz és már fél tizenegy". -skREFLEX