Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám, szombat

INTERJÚ MOHI: BÍZZUNK VAGY FÉLJÜNK? Az atomerőműveket potenciális veszélyességük miatt mindenütt bizalmatlanul fogadja a helyi lakosság. Míg nyugaton az érintettek ezen a helyzeten szorgalmas felvilágosító munkával próbáltak és próbálnak változtatni, addig a keleti blokk országaiban az atomerőműveket kezdettől fogva a titokzatosság köde fedte. Ha ehhez hozzászámoljuk a szocializmusban átlalános alacsony műszaki színvonallal és a munkavégzés színvonalával kapcsolatos tapasztalatokat, valamint a csernobili katasztrófa pzsichológiai hatását, érthetővé válik a lakosság atomprogramunk iránti bizalmatlansága. Nincs ez másképp Léva környékén $em, ahol az emberek félelme egyenes arányban nőtt a Garam menti dombok mögül előbújó hűtőtornyokkal. Mivel a mohi atomerőmű építkezése napjainkban befejező szakaszához ért, megkértük Mádel Józsefet, az erőmű műszaki főosztályvezetőjét, hogy jellemezze az erőmű biztonsági rendszerét. - A Mohiban alkalmazott nyomottvizes reaktorok eddig szerte a világon megbízhatóan működnek. Ennek ellenére a tervezés során minden bizonynyal számoltak az összes szóba jöhető kockázati tényezővel. - Ha a reaktor működése eltér a szabályostól, az irányítórendszer azonnal leállítja. Erre három, egymástól teljesen független rendszer szolgál, melyek közül kettő működéséhez van szükség a leállításhoz. Ha ez esetleg nem sikerülne, akkor lép működésbe a többi biztonsági rendszer. Ezek célja, hogy megakadályozzák a radioaktív anyagok kijutását az erőműből. Ezt több lépcsőben biztosítjuk. Az első a fűtőanyagok burkolata, a második pedig maga a reaktortest. Ez a két lépcső a. korábbi típusokon is megvolt. A nemzetközi előírások ezen kívül kimondják egy harmadik lépcső szükségességét is, vagyis még egy újabb hermetikusan záródó teret kell kialakítani, amely az előző két rendszer megsérülése esetén is megakadályozná a radioaktív anyagok kijutását a szabadba. E célból az egész primér kört, amelyben a radioaktív anyagok mozognak, egy betonból és acélból kiképzett hermetikus térbe helyeztük el. Ehhez csatlakozik még egy lokalizációs torony, amely egyrészt 12 emeletnyi vízzel töltött hűtőrendszerből, másrészt két üres tárolóból áll. -Mi játszódna le tehát a reaktor esetleges megrongálódásakor? - Ilyen esetben a reaktoron belül levő 300 °C hőmérsékletű és 125 atmoszféra nyomású víz a nyomáscsökkenés következtében hirtelen gőzzé alakulna. A baj elhárításának érdekében ezt a gőzt kellene lecsapni, illetve nyomását csökkenteni. Erre egyrészt a reaktorhoz csatlakozó tartályokból nyomáscsökkenés esetében automatikusan bespriccelő hideg víz szolgál. Ha ez nem segítene, a gőz a lokalizációs torony hűtőrendszerén keresztül buborékolva csapódna le. A maradék pedig az ugyancsak a toronyban elhelyezett két tárolóban gyűlne össze. Szeretném viszont megjegyezni, hogy az ilyen gőzök radioaktivitása nagyon csekély. Az igazi veszélyt jelentő, erősen radioaktív fűtőanyag kijutása gyakorlatilag kizárt. - Hogyan ítéli meg ezt a rendszert a bécsi Nemzetközi Atomenergetikai Bizottság? -A bizottság egy harmadik, lokalizációs rendszer kiépítését írja elő, így ennek a mi erőművünk is megfelel. Egyébként a bohunicei V-1-es erőmű kivételével ilyen rendszerű az összes hazai vagy például a paksi atomerőmű is. - Hogyan oldják ezt meg a nyugati erőmüvekben? - Ott általában harmadik lépcsőként az egész primér kört egy burokba (ún. kontaiment) zárják. Ez vagy teljesen nyomásálló, vagy a mi lokalizációs rendszerünkhöz hasonlóan csak részlegesen nyomásálló, és ekkor víz- vagy jéghűtéssel kombinálják. - Az utóbbi időben gyakran hallhattunk arról, hogy szerződést írtak alá a német Siemens céggel. - Ők a folyamatirányító-rendszert szállítják. A helyzet az, hogy ez a típus a korábbinál sokkal több műszerből és berendezésből tevődik össze. Elsősorban a biztonsági rendszerek elemeinek a száma nőtt, és ez mind külön mérést, szabályozást igényel. így Bohunicében a V-2es erőműben a V-1-éhez képest csaknem megkétszereződött az elemek száma, és majdnem húszezer műszer tevékenységét kell összehangolni. Számítógépes irányítás nélkül ez csak sok ezer relével oldható meg, és ez nagyon nehézkessé teszi a munkát. Bohunicén kétszáz ember csak ezzel foglalkozik. A mohi építkezés megkezdése után megpróbálkoztak egy hazai számítógéprendszer kifejlesztésével. Ez a munka egészen tavalyig folyt, de végül is be kellett ismerni, hogy a szocialista országokban gyártott alkatrészek rossz minősége miatt lehetetlenség egy ilyen rendszer létrehozása. -Ezek szerint, ha nem következik be a rendszerváltás, esetleg mégis ezt a megbízhatatlan rendszert alkalmazták volna? - Igen, valószínűleg így történt volna. A fordulat után azonnal elkezdődött egy megbízhatóbb rendszer keresése, és végül is a Siemens ajánlata mellett döntöttünk. A korábban bizonyos körökben nyugat felé megnyilvánuló bizalmatlanságon kívül azért ebben az is szerepet játszott, hogy a szükséges teljesítményű számítógéprendszerek embargó alatt, vagyis COCOM-listán voltak. - A lakosság körében - gyakran az építkezésen dolgozó munkásoktól eredően - különféle hírek terjengenek a laza munkafegyelemről, arról, hogy a határidők megtartása gyakran a minőség rovására történt stb. - Lehet, hogy valaki tud valamiről, ami nem felel meg az előírt minőségnek. Viszont tudni kell, hogy a beindítás előtt több fokozatú ellenőrzés történik. Először is a kivitelező ellenőrzi saját munkáját. Miután átvesszük tőlük az erőművet, megkezdjük a beindítás folyamatát. Ez hosszadalmas munka, melynek kezdetén az összes funkciót tüzetesen és töbszörösen ellenőrizzük. A primér körön például többszörös nyomáspróbát végzünk. Először külön-külön minden egyes hűtőhurkon, majd együtt az egész rendszeren. Az egyes próbák előtt az összes elemet külön többször is ellenőrizzük, és ebbe a röntgenezésen kívül az is beletartozik, hogy a második és a harmadik nyomáspróba között az egészet szétszedjük és átnézzük. Az egész folyamat egy évig is eltart. -Milyen az erőmű földrengésállósága? -A szeizmikus vizsgálatok alapján a területet hetes kategórtiába sorolták, így a szabványok szerint alkalmas atomerőMIÉRT SZÁRNYASZEGETT (EGYELŐRE) A SZÁVITRI? A két szakaszra tervezett, és a Gyengéd Forradalom Nemzetközi Expedíciója nevet viselő nagyszabású tengeri vállalkozás résztvevői már Lengyelországban tartózkodnak és lehet, hogy már mögöttük vannak az első tengeri mérföldek is. A nem mindennapos út előkészületeiről, az expedíció céljáról és útvonaláról annak idején mi is beszámoltunk. Megírtuk, hogy a három hónapos Európa-körüli hajóútra, illetve a jövő évre tervezett Atlanti-óceán átszelésre (Kolumbus nyomában) három vitorlás, a Slovakia, a Zuzana és a Szávitri készül. Nos, a következő interjú apropóját az adta, hogy a dolgok váratlanul másképp alakultak. A Szávitri és tulajdonosa, Tóth László mérnök, valamint további négy társa az utolsó pillanatban érthetetlenül kimaradt az expedícióból, mely így két hajóra, és 17 főre szűkült. Az Afrikát is megjárt kétárbócos (legénysége azzal is dicsekedhet, hogy a szlovák vitorlázás történetében elsőként szelte át az egyenlítőt) pillanatnyilag a boldogfai „dokkban" vesztegel. • Miért? -A konzorcium elnöke és alelnöke váratlanul kijelentették, hogy egyik társam „persona non gráta", azaz nemkívánatos személy, ezért nem lehet az expedíció tagja. Kérdeztem mi a kifogásuk ellene? Nem voltak hajlandók megmondani. Arra sem adtak választ, kivel akarják az illetőt helyettesíteni. „Majd időben értesítünk" - mondták. Tíz hónapig a tengeren voltam, jónéhány vihart is átéltem, ezért tudom, mit jelent a jól összeszokott legénység, az olyan társak, akikre minden körülmények között számítani lehet. Természetesen, nem volt ínyemre, hogy a tapasztalt „tengeri medvét" mindennemű magyarázat nélkül, egy laikus protekcióssal akartak helyettesíteni. - Ez volt az első nézeteltérésetek? -Alapjában véve igen. Ragaszkodtam hozzá, hogy egy olyan hajóst adjanak, aki tud bánni a vitorlákkal, akinek bizonyos szakképzettsége van. Nem lehet az utolsó pillanatban odaállítani valakit a műszerekhez azzal, hogy: útközben majd megtanulod, belejössz. Ez nem gőzhajó, ahol elég beindítani a motorokat. Az ilyen vitorláson négyóránként, éjjel-nappal, viharban, napsütésben váltják egymást a legénység tagjai. • A felhozott „kifogás" volt a fő ok, hogy otthon maradtatok? Az indulás előtti sajtóértekezleten kérdésemre; miért megy csak két hajó, azt a választ kaptam; a Szávitri felszerelése nem felel meg a nemzetközi előírásoknak, nincs mentőcsónakja... - Ez valótlan állítás. Van mentőcsónakom. A problémát az jelentette, hogy a csónak műszaki állapotát négyévenként ellenőriztetni kell. Ilyenkor Németországban vagy Lengyelországban megvizsgálják rendben van-e minden, kicserélik benne a jelzőrakétákat, élelmiszerkészletet. Mindössze erre az ellenőrzésre lett volna szükség, viszont a költségvetésből már nem tellett rá. • Pedig, ha jól tudom, te a különböző szponzorok jóvoltából összehoztál egy csomó pénzt... - Igen, csaknem 400 ezer koronát. Mégis, a Szávitrire ebből az összegből nem jutott semmi. Az anyagi nehézségek abból is adódtak, hogy a konzorcium vezetősége a harmadik hajó, a Slovakia bérbevétele helyett úgy döntött, 120 ezer dollárért inkább megveszi a jachtot. Ez harmincszor nagyobb kiadást jelentett, mint bérbevétele. A hiányzó összeget hajó-, és létszámcsökkentéssel kellett kompenzálni. Furcsa, hogy a Zuzana felszerelésére jutott a pénzből, holott tulajdonosa csak az utolsó pillanatban talált szponzort, és az se volt túlságosan bőkezű. (Talán azért történt így, mert a konzorcium elnöke az említett hajó fedélzetén előzőleg Görögországban járt.) • Mikor közölték veled, hogy kimaradsz a „buliból"? - Május 8-án mondták: „nincs letesztelve a mentőcsónak, nincs beszerelve a rádió, nem mehetsz sehova". Pedig az általam szerzett pénzen vettek egy rádiót, csakhogy az nem az én hajómra került. • Rajtad kívül hány embert érintett ez a döntés? - Még négyet. Először nagyon kiborultunk, mert rengeteg energiát, időt és pénzt fektettünk az előkészületekbe. Legjobban a bánásmód bosszantott. A munkaszerződést is furcsállottam, abban ugyanis az állt, hogy körbejárjuk Európát, találkozunk számos érdekes emberrel, de nem közölhetünk egyetlen fényképet, interjút sem. . • Úgy tudom pereskedni is akartál... - Jogászra bíztam az ügyet, bár nincs sok remény rá, hogy a pénzből, amit szereztem, valami visszajön. • Laci, de őszintén, te nem követtél el valahol hibát? -Lehet, hogy eleinte keményebben, határozottabban kellett volna fellépnem.. Arra gondolok például, hogy túl naiv voltam, vakon megbíztam társaimban, elhittem állításaikat, hogy a szükséges dolgokat elintézzük az indulás előtt. Ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy már előbb vitessük ki a Szávitrit Lengyelországba, ellenőriztessük le és szereljük fel a megfelelő műszerekkel. De úgy gondoltam, ha erre röviddel az indulás előtt kerül sor, megtakarítunk egy csomó pénzt. • Beszélőviszonyban vagy volt barátaiddal? - Beszélőviszonyban igen, de kapcsolatunk megszűnt. Ha véletlen találkozásunkkor átmennék az út túloldalára, azzal nem oldanék meg semmit. A nyafogás vagy a „haragszom rád" nem az én stílusom. Kijátszottak, kész. Keserű szájízzel, de tudomásul vettem. • Nagyon csalódott vagy? - Nem tagadom. Tetszett az elképzemű építésére. Az építkezés során elhordták a sziklás aljzatot fedő laza kőzeteket, így ez az érték hatosra csökkent. Egyébként az erőmű összes technológiai berendezését antiszeizmikus kivitelben, nyolcas erősségű földrengésre tervezték. -A szakemberek már gyakran felhívták a figyelmet, hogy a csernobili baleset egy nálunk nem használt típuson következett be. Jellemezné néhány szóval a két típus közötti különbséget? -Röviden ezt úgy jellemezhetnénk, hogy az ott alkalmazott típusnál bizonyos üzemeltetési körülmények közt a hőmérséklet emelésével növekedett a neutronáramlás, ez újra visszahatott a hőmérséklet növekedésére és ezzel a teljesítmény nőtt. A baleset előtt ezt a pozitív hővisszacsatolást nem sikerült megállítani, a reaktor egyszerűen felrobbant, és a fűtőanyag jó része is kijutott a szabadba. Ezt az üzemeltetési tartományt az előírások szerint, persze, tilos volt elérni, tehát emberi hibák sorozata történt. Ezenkívül a biztonsági rendszerek is teljesen más megoldásúak. Ezzel szemben a mohi erőmű esetében a hőmérséklet emelkedésével csökken a teljesítmény, vagyis a negatív hővisszacsatolásról beszélhetünk. Tehát az egész mechanizmus teljesen elientétesen működik, mint Csernobilban. - Ha esetleg újabb atomerőmű létesítése kerülne szóba, újra ajánlaná ezt a típust? -Ezt a típust a hatvanas években tervezték, és valószínűleg a nálunk beépített blokkok a sorozat utolsó darabjai. Már Temelínben is más típusokat építenek. A mohi erőműről a döntés tíz évvel ezelőtt született, és ezt mi már nem tudtuk megváltoztatni. Ez elsősorban nem biztonsági kérdés, hiszen még a V-1-es erőműben nemrég befejezett nemzetközi vizsgálat is elismerte, hogy a típus konzervativizmusából bizonyos ilyen irányú előnyök származnak. A gondot inkább az jelenti, hogy ugyanolyan teljesítmény eléréséhez nekünk többszörös beruházásra van szükségünk. - Végezetül mikor várható az erőmű üzembe helyezése? -Terveink szerint az első, 440 MW teljesítményű blokk 1993-ban kezdené meg a termelést. A többi három blokk pedig éves ütemben követné egymást. TUBA LAJOS lés, megkapott az expedíció eszmei töltése. Sajnos azokban csalódtam, akikről fel sem tételeztem, hogy ilyen lépésre is képesek. • Az expedíció amerikai útjára csak 1992-ben kerül sor. Kizártnak tartod, hogy jövőre csatlakozzál a két hajóhoz? - Természetesen én is ott akarok lenni az évszázad eseményének kikiáltott attraktív rendezvényen, de ezt az utat társaimmal már saját szakálunkra tervezzük. Keressük a megfelelő szponzorokat, hogy idejében előteremtsük a szükséges összeget. Már most tanulmányozzuk a térképeket és az időjárási viszonyokat, hogy esetleg ne kerüljünk viharzónákba vagy szélcsend miatt ne kelljen hetekig vesztegelnünk. • Mit csináltok nyáron? - A Szávitrin a tengeren töltjük. Búvárkodással egybekötött utunk során a Földközi-tenger több vulkanikus szigetcsoportjára készülünk. A Nemzeti Múzeum munkatársai máris érdeklődnek bizonyos ottani kőzetek iránt. Tervünk: összekötni a kellemeset a hasznossal. ORDÓDY VILMOS (a szerző felvétele) 1991. JÚNIUS 8. •MM—— MÁR HÁROM HÓNAPJA ' SZABAD A LICIT NÉGYSZEMKÖZT MARIAN BALÁŽIVAL, A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSI PRIVATIZÁCIÓS BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL -Talán a Dunaszerda helyi járásban történt meg, hogy az első árverésen egyetlen felkínált tétel sem kelt el. Azóta eltelt néhány hónap és ez a kellemetlen tapasztalat bizonyára a múlté. - Az árverések eredményessége valóban változó, így például a legutóbbi somorjai aukciónk is sikertelen volt. Viszont sok sikeres akciót is magunk mögött tudhatunk, sőt, gyakran nagyon nagy az érdeklődés. Sajnos, már többször is előfordult, hogy egyes drágán megvett objektumokat később visszaadtak, öt ilyen esetünk fordult elő. - Mivel szokták indokolni ezt az eljárást? - Nem kötelező tájékoztatást adni a visszalépés okáról, de általában arra hivatkoznak, hogy a tervezett társ visszalépése miatt nem tudják megvalósítani eredeti elképzeléseiket. - Milyen következményekkel jár a visszaadás? - Az érvényes előírások nem teszik lehetővé különösebb szankciók alkalmazását. Tény, hogy ilyen esetben elvész a letétbe helyezett biztosíték, de az árveréseken felvert vételárakhoz képest ez általában eléggé kis összeg, így nem tekinthető igazán hatásos büntetésnek. - Nincsenek nehézségeik az egyes árverések előkészítésekor? - A tulajdonjogi viszonyok nagyfokú rendezetlensége miatt az árverésekre kerülő tételek előkészítése elég sok munkánkba kerül. Többször megtörtént, hogy már úgy nézett ki, minden rendben van, és az utolsó pillanatban derült ki, hogy jogilag nincs rendezve a telek egy bizonyos része. A privatizálandó vállalatok is különféleképp viselkednek. Például a Zdrojtól, amely kezdettől fogva készségesen együttműködött velünk, már egy hónapja nem tudunk megszerezni egy előnyös fekvésű üzemegységet. Az ok valószínűleg az, hogy egy ideig részvénytársaság alakításának a gondolatával foglalkoztak. A privatizációs minisztérium ezt leállította, és bár állítólag újra elkezdtek valami hasonlót szervezni, a Zdrojt mindenképpen teljes egészében privatizáljuk. A város közepén fekvő egységeiket már többször is igényeltük, sőt szóban meg is egyeztünk, de az iratokat azóta sem kaptuk meg. Azért szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az eddigi együttműködésünk akadálytalan volt. Vannak nehezebb eseteink is. így például az Ister, vagy a Közszolgáltatási Vállalat esetében nagyon erős az a szándék, hogy egybemaradva városi vállalattá váljanak. Ezt illetően vitában állunk a dunaszerdahelyi városi hivatallal. - Ami az Istert illeti, olyan véleményt is hallottam, hogy jelenlegi formájában svájci részvétellel életképes, nagy jövő előtt álló részvénytársasággá alakulhat, míg részenként privatizálva ez a lehetőség szertefoszlik. - Erről a lehetőségről mi is hallottunk, viszont ők ezt egyelőre semmiféle dokumentummal nem támasztották alá. Amennyiben ez megtörténik, a privatizációs minisztérium valószínűleg nem gördít akadályokat a részvénytársaság megalakítása elé. -Gyakran hallunk arról, hogy egyes érdeklődők fenyegetésekkel és más törvénytelen eszközökkel próbálják elriasztani a többieket. - Ilyesmiről én is hallottam. Sajnos, mindaddig, míg nincs a kezünkben valamilyen bizonyíték, nem tu-' dunk eljárást kezdeményezni - Az elmúlt hetekben többször is megtörtént, hogy már meghirdetett tételeket az árverés előtt visszavontak. Mi ennek az oka? - Májusban a Szlovák Pénzügyminisztérium kiadott egy új rendelkezést az épületek értékének megállapításáról. Ennek értelmében vissza kellett vonnunk az összes olyan meghirdetett objektumot, amellyel együtt árverésre került volna maga az épület is. Az új számítások elvégzése után ezeket újra besoroljuk a privatizációba. T. L.