Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám, szombat

SZEMTÖL-SZEMBE SZLOVÁK ÉS MAGYAR PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK TALÁLKOZÓJA A magyar és szlovák parlament megállapodása alapján a hét elején Magyarországon járt a Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi, etnikai, emberi jogi bizottságának küldöttsége. Első ízben fordult elő hogy a két parlament bizottságai találkoztak. Milyen légkörben és milyen kérdésekről tanácskoztak, kérdeztük Iván BrndiaŕtóI, az SZNT bizottságának elnökétől. HAZAI KÖRKÉP 4 REFLEX IJESZTGETŐK Már-már lövészárok-háborúra emlékeztet a pragocentristák, a hagyományos föderációhoz ragaszkodók, a magukat autentikus föderalistáknak titulálok, a mérsékelt nemzetiek és az önálló szlovák államot áhítók politikai csatározása. Már jó egy éve, hogy nyilatkozatok hangzanak el ebben a témakörben, és koncepciókat hoznak nyilvánosságra az ország jövőjéről. Ahány nyilatkozat, ahány koncepció az egyik oldalon, annyi vérigsértődés a másikon. És botrány, szinte naponta. A szlovákiai politikai erők némely reprezentánsai piaci kofákra emlékeztető stílust honosítottak meg még a parlamentben is, a pozsonyi főtéren pedig éjjel-nappal ott talpalnak az ügyeletes nemzetmentők, hogy boldog-boldogtalannak elmondják: egy a szlovák Nemzet, és Móric (Prokeš, Markuš, Mečiar, Kňažko, Hrnko, Weiss - a nem kívánt név törlendő) az Ő prófétája. A megsértődéseknek, persze, vannak fokozatai. A csehországiaknak is, meg a szlovákiaiaknak is. Enyhébb fokozatú, ha teszem azt cikket közöl a Lidové noviny a szlovákok hálátlanságáről, vagy a Smena a csehek felfuvalkodottságát tűzi tollhegyre, és sokkal nagyobb vihart kavar a hír, ha Szlovákiában arról értesülnek az önérzetes hazafiak és honleányok, hogy Prágában már megint kijelentette valamelyik politikus: Ha akarnak, csak menjenek! (Když chtéji, af jdou!). Körülbelül ugyanilyen mértékben felugrik ilyenkor a szlovákok vércukorszintje, mint a cseheké akkor, ha a Tátra alatt a nemzetiek a föderáció legalulról való építésének szükségességét emlegetik. Szlovákiában azonban még semmin nem sértődtek meg annyira az önérzetes hazafiak, mint a híren, amely szerint a cseh kormány kidolgozta az úgynevezett katasztrófa-forgatókönyvet. Arra az esetre, ha mégis bekövetkezne az, amivel egyes szlovákiai pártok csak utalásokkal fenyegetőznek, más politikai tömörülések azonban teljesen egyértelműen, programszerűen ijesztgetnek. Veszélyes politikai játszma! Havel elnök szóvivője azt nyilatkozta, hogy talán mégsem kellett volna katasztrófa-forgatókönyvnek nevezni a cseh kormány tervét. Petr Pithart azzal nyugtatta megy az ország egységét féltőket, hogy többé-kevésbé elméleti kérdésről van szó, persze, figyelembe véve a realitásokat. Akárhogy is vesszük, kevés olyan hír érkezett az utóbbi másfél év alatt Prágából, amely annyira felzaklatta Szlovákiában a kedélyeket, mint a katasztófa-forgatókönyv kidolgozásáról szóló tudósítás. Mire alapozhatjuk a reményt, hogy nem kerül sor megvalósítására? Elsősorban arra, hogy a mérvadó szlovák politikusok többsége tisztában van vele, mit jelentene Szlovákia számára az elszakadás. Mit gazdasági szempontból, a lakosság számára lélektanilag, külső kapcsolataink szempontjából és még számos más vonatkozásban. Talán még az elszakadást nyíltan követelők is tisztában vannak egy dologgal: a lakosság túlnyomó többsége érzelmileg is erősen kötődik Csehszlovákiához, és nincs kizárva, hogy még a közvéleménykutatások során a különválás mellett voksolók egy része is meggondolná magát, ha kenyértörésre kerülne sor. Ijesztgetnek a szlovák szeparatisták. Magatartásuk arra az állandóan sértődött menyecskére emlékeztet, aki folyton azzal zsarolja az urát, hogy: Visszaköltözöm a mamához. Ismertem egy férjet, aki úgy oldotta fel az állandó feszültséget, hogy amikor negyvenedszer is elhangzott az ijesztgetés, összecsomagolta felesége holmiját, majd lebonyolított egy telefonbeszélgetést, és így szólt nejéhez: A taxi előállt. Ez, persze, csak egy minden tanulság nélküli anekdota. És az is lehet, hogy az ijesztgetős menyecske meggondolta magát. TÓTH MIHÁLY KU LISSZ ATITKOK ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR A SZLOVÁK KORMÁNY E HETI MUNKÁJÁRÓL 1991. JÚNIUS 1. AKTIVIZÁLÓDIK AZSZNP KELET-SZLOVÁKIAI KÖRÚTON A PÁRTELNÖK (Munkatársunktól) - A Közvéleménykutató intézetek felméréseiből egybehangzóan az derült ki, hogy a pártok és politikai mozgalmak iránt megcsappant a választópolgárok érdeklődése. Ezt alighanem a Szlovák Nemzeti Párt is megérezte, mert az utóbbi időben Kelet-Szlovákiában - ahol mellesleg a parlamenti választásukkor igen kevés szavazatot kapott - szemmel láthatóan nagy kampányba kezdett. Most már Kassa utcáin is egyre gyakrabban megjelennek a kokárdás fiatalok, lelkesen vonulnak a szlovák nemzeti zászló alatt, és propagálják a párt rendezvényeit, osztogatják a nyugati szlovákok itthon maradt testvéreikhez szóló nemzetébresztő üzeneteit, röplapjait. Ezúttal Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is kelet-szlovákiai körútra indult. Előbb képviselőtársaival Eperjesen, majd pedig Kassán vett részt egy találkozón. Jozef Prokeš kelet-szlovákiai útja során csütörtökön Kassán sajtóértekezletet is tartott. A Národná obroda azon kérdésére válaszolva, hogy milyen most a kapcsolata a NYEE-vel ós a KDM-mel, minekután a parlament elnökségének rekonstruálására tett javaslatuk nem hozta meg a várt eredményt, azt válaszolta: „Különbséget kell tenni a KDM reprezentánsai és a tagságuk döntő többségének nézetei között, ugyanis a mi gyűléseinkre, de az irodáinkba is elég sok KDM-tag eljön, s amint azt nekünk elmondták, diametrálisan más meggyőződést követnek, mint a mozgalom vezetősége. Ami pedig a NYEE-t illeti, ezt nem tekintjük olyan politikai mozgalomnak, amelyik képes lenne Szlovákia fejlődését garantálni." A pártelnök a továbbiakban cáfolta, hogy bíznának valamilyen koalíció kialakításában a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal és a Demokratikus Baloldal Pártjával. Lapunk azon kérdésére, hogy milyennek látja a szlovákiai magyar politikai mozgalmak közötti különbségeket, és miként ítéli meg a tevékenységüket, Jozef Prokeš ezt válaszolta: - A magyarokra egy hitetlenül jó dolog jellemző, belőlük nem hiányzik a nemzeti együvétartozás érzete. Ha a szlovákiai politikai szubjektumok is ilyenek lennének, ennek rendkívül örülnék. Szeretném viszont azt is leszögezni, hogy a magyarok sokszor olyan követelésekkel állnak elő, amelyek egyenesen szélsőségesek. Ilyennek minősíthető pl. az az igényük, hogy Szlovákiában a nemzetiségeket ismerjék el államalkotónak, s ez benne legyen az alkotmányban. Ezek az emberek talán elfelejtik azt a tényt, hogy a magyar nemzetállam már létezik,ráadásul mikor az SZNT-ben az alkotmánytervezetről volt szó, az Együttélés egyik képviselője úgy fejezte ki magát, neki mindegy, hogy Szlovákia szövetségi köztársaság lesz-e vagy önálló, Csupán az érdekli, miként fogják garantálni a nemzetiségi jogokat. Mikor az általunk benyújtott alkotmánytervezetről idéztem, hogy minimum azokat a jogokat garantáljuk, amelyek a nemzetközi egyezményekben szerepelnek, ő azt válaszolta, hogy nekik az nem elég. Nos, erről csak ennyit. Megjegyezném, hogy elemezve az egyes törvények megszavazását a parlamentben, arra a megállapításra jutottam a magyar képviselők esetében, hogy itt, egy szubjektum művi úton való megosztásáról van szó - ezért a különbségek taglalásába nem is bocsátkozom. Alighanem a programtervezet kapcsán jutott eszébe a Pravda szerkesztőjének, hogy az SZNP képviselője Hrnko úr öt héttel ezelőtt a kassai sajtóértekezleten bejelentette, nyilvánosságra hozták az SZNP gazdasági programját, de nem lett belőle semmi. Jozef Prokeš erre a kérdésre így válaszolt: „Úgy volt, hogy leközli a Smena, de az utolsó pillanatban elálltak ettől a szándékuktól. Hogy miért, arra mi sem kaptunk magyarázatot." (-szák) - Szabad György és František Mikloško elnökök még februárban megegyeztek, hogy parlamentjeink öt-öt bizottsága között munkakapcsolatot létesítenek. Mi jártunk elsőként Budapesten. Hasznos tanácskozásokat folytattunk, csak kevés volt az idő. Fogadott bennünket Donbach Alajos, a parlament alelnöke. Aztán találkoztunk az emberi jogi és kisebbségi bizottsággal, amelynek munkatartalma hasonló a miénkhez, így volt miről beszélni. Természetesen figyelmünk előterében a kisebbségek, a nemzetiségek helyzete állt. Felvázoltuk azokat a kérdéseket is, amelyeket a későbbiekben alaposabban meg akarunk majd vitatni. • Fodor Gábor, a magyar parlament bizottságának elnöke a találkozó kapcsán kiemelte, hogy most szemtől-szembe tárgyalhatták meg a vitatott kérdéseket, s így lehetőség nyílt arra, hogy ne hallomások alapján ítéljék meg egymást. Egyetért véleményével? - Teljes mértékben. Sokkal többet ad a személyes találkozás, a nyílt véleménycsere mint a sajtóból kapott információk. A közvetlen eszmecsere révén közelebb kerülhetünk egymáshoz. • Küldöttségük Dél-Magyarországon is járt, tájékozódott az ott élő szlovákok helyzetéről. Milyen benyomásokat szereztek? - Békéscsabán, Szarvason és Tótkomlóson a szlovák kisebbség nagyon tevékeny, a mi viszonyainkhoz mérten igen intenzív társadalmi életet élnek. A hivatalos statisztikák szerint csak néhány ezren jelentkeznek kisebbségükhöz, habár több tízezren szlovák származásúak. A fiatal nemzedék már otthon is csak magyarul beszél. Az asszimilációs folyamat igen előrehaladott. Ennek csak egyik oka az, hogy az ottani szlovákság szórványban él. Többen emlékeztettek a hatvanas években hozott, a nemzetiségi iskolák elsorvasztását eredményező intézkedésekre. A mai magyar kormány széles lehetőségeket teremt a nemzetiségek fejlődéséhez, de Szlovákia segítsége nélkül igyekezetük nem lehet teljes mértékben eredményes. • Egyesek reménytelennek tartják az ottani szlovákok helyzetét. Osztja ezt a nézetet? - Nem vagyok jós. A beolvadás tényleg nagyfokú. Mi is találkoztunk olyan véleményekkel, hogy már nem lehet segíteni rajtuk. Szerintem, ha a magyar kormány megértéssel törődik majd velük, akkor mi is segítünk identitásuk megőrzésében, hiszen a szellemi és kulturális kötődések erre köteleznek bennünket. Napjainkban identitásuk a kulturális örökségre, a szokásokra épül, de már kevésbé a nyelvre. Másfél nemzedék már nem tanul szlovákul az ottani iskolákban, a szlovákot sok gyerek idegen nyelvként tanulja. Ebben van az alapvető különbség az ottani szlovákság és a Szlovákiában élő magyar kisebbség között. Nálunk a nyelv egyesítő tényező, és a kisebbség fontos attribútuma. • Hogyan segíthet bizottságuk a gondok enyhítésében? - Felhívjuk az illetékesek figyelmét, mire lenne a szlovákságnak szüksége. Mi is vettünk nekik könyveket, videokazettákat, de sokkal több kellene. Az év elején ott járt kományküldöttség összeírta, mi lenne a számukra a legfontosabb, így például hiányoznak a szlovák szöveg írására alkalmas írógépek, de az ígéreteket nem követték gyakorlati lépések. Meg kellene oldani, hogy a pozsonyi tévé adásait ők is foghassák. Mai anyagi helyzetünkben a műholdas közvetítés nem jöhet számításba, de a műsoros kazetták eljuttathatók Dél-Magyarországra, ahonnan a Romániában és Jugoszláviában élő szlovákok is foghatnák az adást. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzetiségek fejlesztése annak a kormánynak a hatáskörébe tartozik, amelynek területén élnek. Ez a kormány felelős a kisebbségek sorsáért, de támogatást kérhet az anyaországbeli kormánytól, amelyet az köteles megadni. • Látogatásuk során tapasztaltak-e a nemzetiségi politikában olyan elemeket, amelyek esetleg nálunk is érvényesíthetők lennének? Milyen a gyakorlat például Magyarországon az utóbbi időben sokat vitatott kétnyelvű feliratokkal és iskolai bizonyítványokkal kapcsolatban? -Mi sokszor olyan kérdésekre helyezzük a hangsúlyt, amelyeket én kevésbé fontosnak tartok, és a lényeges dolgokat figyelmen kívül hagyjuk. Békéscsabán például hosszú idő óta kétnyelvű feliratok vannak, s ezen senki sem akadt el. Általános iskolai és gimnáziumi bizonyítványaikban, amelyek a mi főiskolai indexeinkre emlékeztetnek, az egyik oldalon magyar, a másikon szlovák a szöveg. Nálunk közben azt vizsgálgatják, hogy feltüntethetők-e a tantárgyak magyarul is, összhangban álí-e ez a nyelvtörvénynyel! Vannak tehát dolgok, amelyekben példát mutatnak nekünk. • Milyen lesz a most felvett kapcsolat folytatása? Mikor keresi fel Szlovákiát a magyar parlamenti bizottság? - Hosszabb távon is folytatni szeretnénk az eszmecserét. Felhatalmaztak, hogy meghívjam a parlament küldöttségét Szlovákiába. A látogatásra a tervek szerint szeptemberben kerül sor. Valószínű, hogy a magyar képviselők a helyszínen ismerkednek majd a magyar kisebbség életével. Ha jelzik, mi nem tetszik nekik a mi gyakorlatunkban, ez számunkra nagyon hasznos lesz. Mi, magyarországi észrevételeinket helyben elmondtuk, hiszen a szlovákok által lakott településeken találkoztunk parlamenti és önkormányzati képviselőkkel is. Remélem, a kölcsönös meghívások lehetővé teszik az egyes kérdések alaposabb megvitatását. CSIZMÁR ESZTER Franz Vranitzky, osztrák szövetségi kancellár hazánkban tett látogatásával kimerítően foglalkozott a sajtó. Ami viszont közelebbről érint bennünket, az Vranitzky úr álláspontja a bősi vízi erőműről, mellyel közelebb áll a szlovák kormányzat álláspontjához, mint a magyar kormányéhoz. A kancellár látogatásának már konkrét eredménye is van; a Jaslovské Bohunice-i erőmű kérdésében Tirpák miniszter úr fogadta az újonnan kinevezett osztrák környezetvédelmi miniszteraszszonyt, és a két tárcavezető konkrét megbeszéléseket folytatott. A smíchovi osztrák reálgimnázium létrehozása pedig hosszú távon bizonyára politikai jelentőségű lesz, ezáltal is közelebb kerülnek egymáshoz a szomszéd országok népei. A kormányzat e heti ülésén elfogadta a Nováky-i Hőerőmű kéntelenítő berendezésének építésére szánt bankhitel állami költségvetés garanciájának javaslatát. Ez a beruházás 1,3 milliárd koronát igényel. Az erőmű évente 104 ezer tonna kéndioxiddal szennyezi a levegőt, az új kéntelenítési technológia bevezetésével 40 ezer tonnával csökken a kibocsátott szennyező anyag mennyisége. A berendezés megépítésében részt vállal a szlovák bankok konzorciuma. Kétnapos látogatáson vettem részt Füleken, Rimaszécsen, Losoncon, Hanván, Dobfenéken. Hanván a falugyűlésen ismertettük az átszervezett kormány működését. Tájékoztattuk a jelenlevőket arról, hogy a kormány már nem párt-, hanem tárgyszerűen próbál működni, és feszültségek nélkül próbálja megszervezni az ország gazdasági ÜYSTÖTT REPÜLŐTÉR (Munkatársunktól) - Losoncon és környékén repülőgépről szórták szét a nemzetközi gyermeknap kétnapos repülőtéri rendezvénysorozatára invitáló szórólapokat. A Losonc melletti bolyki repülőtéren a losonci Aeroklub jóvoltából szombaton és vasárnap földön és levegőben is megcsodálhatják a gyerekek ós szüleik az augusztusi ejtőernyős világbajnokságra készülő gépek egy részét. Annak, aki tetszés szerinti összegért belépőjegyet is vásárol, esélye lesz a gépmadár száguldását személyesen is élvezni, ugyanis minden 50. jegy tulajdonosa fölszállhat az AN-2-es fedélzetére. (polgári) életét. Érintettük az Új Szó-ban is közzétett földtörvényt, amelynek elfogadásában fontos szerepe volt az FMK-nak. így bizonyos módon orvosolják a magyar jogsérelmeket; Az érintettek visszaigényelhetik földjeiket, amelyeket 45-48 között elkoboztak, ill. konfiskáltak. A községek polgármesterei megkérdőjelezték a költségvetés elosztásának objektivitását. Ezt korábban többen jelezték a kormányban, a kormány elnöksége múlt heti ülésén bizottságot hozott létre amely fölülvizsgálja a költségvetés objektivitását. -skMájus 30-a és június 2-a között Prága a színhelye a Nemzetközi Együttműködési Tanács (Interaction Council) 9. ülésének. Ez az 1983-ban alapított nem kormányszintű szervezet öt kontinens prominens politikai személyiségeit tömöríti. Az ülés első napján Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár bevezetője után az egybegyűlteket a prágai vár Rudolfgalériájában Václav Havel köztársasági elnök üdvözölte. A továbbiakban a prágai Czernin-palotában a világgazdaság időszerű kérdései, s a gazdaság, az oktatásnevelés és a környezetvédelem területén kívánatos együttműködés került napirendre. Előreláthatólag beszédet mond Valery Giscard d'Estaing volt francia köztársasági elnök, Pierre Trudean volt kanadai miniszterelnök és Henry Kissinger, az USAvoltkülügyminisztereis. -va PROMINENS POLITIKUSOK PRÁGÁBAN