Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám, csütörtök

7 SPORT 1991. JÚNIUS 20. MIÉRT SZORULT LE A DAC A DOBOGOROL? A 4. HELY: A VILÁG NYOLCADIK CSODÁJA Ha a felejthetetlen Arkagyij Rajkin (elnézést az olvasótól, hogy ugyanúgy kezdem írásomat a dunaszerdahelyiekről, mint a bajnokság előtt) figyelemmel kísérte volna a DAC szereplését a vasárnap befejeződött I. labdarúgóligában, kesernyés iróniával valószínűleg ennyit mondana: „Valami volt..." Igen, valami volt. Nem is akármi! A csapat a 12. helyről fokozatosan küzdötte fel magát a táblázat élére, és három fordulón át vezette a mezőnyt. Méghozzá a hajrában, amikor már csak 270 perc várt az együttesekre. Micsoda lehetőség! Aztán mi lett belőle? Negyedik hely, amire a csehek azt szokták mondani, „bramborová medaila" (krumpliérem), „kizárás" az UEFA Kupából, „száműzve" a Közép­európai Kupába. És a szurkolók, a vezetők, a játékosok, az edzők csalódottak. Én nem lennék az. Én a világ szinte nyolcadik csodájának tartom, hogy a DAC ott végzett, ahol végzett. Mert hát eléggé sziklás vizeken, „szirének énekétől és cselekedeteitől" kísérve úszott a DAC-hajó az I. ligás vizeken. Miről is van szó? Tudjuk, milyen me­tamorfózison ment keresztül a csapat a korábbi bajnok­ságban, amikor csak az Úristen tartotta bent az I. ligában. „Gödörben" volt a társaság és ebbe a „gödörbe" szállt le Szikora és Hrivnák edző néhány új játé­kossal, hogy közösen (beleértve a veze­tőséget is) megpróbáljanak kimászni be­lőle. Nem volt könnyű. A korábbi lazasá­gok, feladatmulasztások, a játékosok jogai és kötelességei közötti mezs­gye összemosása igencsak bonyolította a helyzetet. Szilárd alapelveket kellett lefektetni, mert ha a klubélet nem megfe­lelő mechanizmus szerint zajlik, előbb­utóbb gondok keletkeznek, kiélezett szitu­ációkra kerül sor. Tehát: rendszer, fegye­lem, felelősség. E nélkül az élet semmi­lyen területén nincs előrehaladás. A két edző régi és jól bevált elveket követett már a kezdet kezdetén. Mégpedig azt, hogy a szakvezető elsősorban fegyelme­zett közösséget teremtsen, és abban min­den játékosnak megtalálja a helyét. Nem kis dolog az egyes posztokra megfelelő játékosokat találni, olyanokat, akik a fut­balltudás mellett taktikai érzékkel is ren­delkeznek. Mert valaki játszik az úgyne­vezett futballzongorán, valaki pedig csak cipeli. Melyik a nehezebb? Mindkettő fon­tos. A kérdés az, kire, mit lehet bízni. Ezt egy jó „hallású" szakvezetőnek tudnia kell. Akárcsak azt, hogy a labdarúgásban csupán 50 százalékban dönt a szakmai felkészültség, a többi pedagógia, pszi­chológia és szerencse. Ezek tudatában látott munkához a két edző. A csapat eleinte vissza­visszaesett a „gödörbe", de aztán futni kezdett a szekér. A DAC-nak volt stílu­sa, tartása, arculata. Csak a gólokat rúgta nehezen, a pontok szépen sza­porodtak. A dunaszerdahelyieknek tavasszal egy meccsel többjük volt otthon mint idegenben. Ez nem kis derűlátásra adott okot. A téli alapozás állítólag jól sikerült (a vezető edző betegség miatt csak az utolsó napok­ban volt a csapattal), ám az első mér­kőzés után néhány idősebb játékos, akiknek nem volt ínyére a kemény munka, összekülönbözött Szikora edzővel. Kitört köztük a „béke", amely a bajnokság végéig tartott. Szikora csak papíron volt vezető edző (a tré­ningeket a másodedző Hrivnák vezet­te), néha-néha beleszólt az összeállí­tásba, ott ult a kispadon és szorgalma­san járt a meccsek utáni sajtóértekez­letre (a nem könnyű helyzetben levő klubvezetés ilyen kompromisszumra jutott az érintettekkel). Na már most, ha látszatra nem is (vagy igen?), de meg­bomlott a kollektíva. Klikkek jelentkez­tek, a játékosok enyhén szólva nem ettek egymás tenyeréből és gyakoriak voltak a súrlódások. Aki azt állítja, hogy ez nem hatott ki az együttes teljesítményére, az vagy szerelmes a futballistákba, vagy nem ért a labda­rúgáshoz. A DAC azonban még ilyen körülmé­nyek között is (az anyagi feltételek kitűnő­ek voltak, a vezetők szorgalmasan me­nedzselték a csapatot) közel állt a bajnoki címhez (és ez a világ nyolcadik csodája). Lehetne még beszélni a balszerencséről, a sérülésekről, a lazább edzésmorálról, a kihagyott helyzetekről, amelyeket ha pontozták, a dunaszerdahelyiek torony­A DAC egyik legmegbízhatóbb játékosa Szaban Tibor volt (háttal). Mellette Simon Gyula látható. (Fotó: Vojtišek) magasan az I. liga legjobbjai. Ezeket a dolgokat nagyjából minden élcsapat elmondhatja magáról, bár a hajrában ép­pen a DAC-ot sújtották legérzékenyeb­ben. No és talán pszichikailag se tudta elviselni a kollektíva a bajnokesélyes­séget, az utolsó meccseken mintha minden játékos egy-egy nagy batyut cipelt volna a hátán. Sokan emlegetik ezzel kapcsolatban RUDOLF PAVLÍ­KOT (1962. november 11-én született), a DAC egyetlen kreatívnak minősített labdarúgóját. Jómagam is azt írtam róla annak idején, hogy nélküle a szer­dahelyi gárda olyan lenne, mint a má­kos kalács mák nélkül. A DAC elkép­zelhetetlen Pavlík nélkül - állítják. így igaz. De egy jó Pavlík nélkül! Ennek a kétségtelenül nagytudású játékos­nak, aki öt esztendő alatt sokat tett a DAC-ért, az utóbbi időben monoton­ná vált a futballozása. Már távolról sem a 80-as évek végének kiváló középpá­lyása; akkor irányított, passzolt, összefogta a csapatot és lőtte a gólo­kat. A mostani bajnokságon is brillíro­zott, de talán csak ötször-hatszor. Ment is akkor az egész csapatnak! Ez azonban kevés 30 forduló során. Fő­leg, ha nincs Pavlíkhoz hasonló másik játékosa a szerdahelyieknek. Egy te­hetséges futballista sosem mehet ké­pességeinek 70-80 százaléka alá. Kü­löncköző természete, viselkedése a társakkal szemben is nem kevés súrlódás forrása volt. A DAC hátrányát jelentette, hogy Diňán kívül nem volt igazi gólerős játékosa. Bár az említett labdarú­gó annyi helyzetbe került, hogy ha csak 50 százalékát értékesíti, gólkirály. Diňa mellett a bombaerős lövésekre képes Si­monnak kellett volna elsősorban veszé­lyeztetni az ellenfél kapuját, ám nem na­gyon vállalkozott rá. Konklúzióként elmondhatjuk: csu­pán egy alkotó szellemű középpályás­sal és gólerős csatárral nehéz a csúcs­ra kerülni. Mert gyakran láthattuk, ha ők nem jutottak nyugodtan labdához, a DAC ugyan fegyelmezetten futballo­zott, de többnyire tanácstalanul, fejet­lenül és nem tudta valóra váltani Szi­kora és Hrivnák edzők bátor és prog­resszív elképzeléseit. Talán majd leg­közelebb. Egy újjáalakított csapattal. Mert a „rebellis öregek", Pavlík, Kap­ko, Kašpar külföldre tartanak... (T. V.) VISSZAFOGADJÁK DÉL-AFRIKÁT? A dél-afrikai parlament - korábbi ígéretének megfelelően - hétfőn a harmadik és egyben utolsó fajül­döző törvényt is eltörölte az alkot­mányból. Megszűnt az úgynevezett lakossági bejegyzési törvény, amely 1950 óta volt érvényben. A törvény eltörlése újabb lépést jelent a változások terén, a Dél­afrikai Köztársaság visszafogadását segítheti elő az olimpiai játékokra. Egyes dél-afrikai körökben máris a jövő évi téli és nyári olimpiai játé­kokról való részvételről nyilatkoz­nak, sőt, már három város, Fokvá­ros, Durban és Johannesburg sze­retne jelentkezni a 2000-ben vagy 2004-ben rendezendő olimpiai játé­kok megrendezésére. A túlzott derű­látás azonban korainak tűnik. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága legközelebb, mint ismeretes, július 9-én foglalko­zik a dél-afrikai változások ügyével. (b) POZSONY NAGYDÍJ NÉVVÁLTOZTATÁSRA VÁRVA... (Munkatársunktól) - Szerdán a Bratislava Szállóban találkozott a sajtó képviselőivel a legnagyobb hazai atlétikai rendezvény, a Po­zsony Nagydíj szervezőbizottsága, hogy megvonja a június 4-i viadal mérlegét, összesen négy konti­nens 31 országának 246 sportoló­ja küzdött a helyezésekért. Az at­létikai nagydíjsorozat 17 verseny­számából 15-öt megrendeztek Szlo­vákia fővárosában, ebből 13-ban pontokkal értékelték az atléták telje­sítményét. Tehát csupán 2 szám színvonala, erőssége nem ütötte meg a Grand Prix ní­vóját. Az időjárá­son kivül minden feltétel ideális volt a remek versenyhez. Nem volt üres hírverés, hogy világcsúcsot, esetleg többet is várnak a Pozsony Nagydí­jon. Az már nem a sportolókon mú­lott, hogy Inessza Kravec a női hármasugrásban és Szergej Bubka a rúdugrásban mégsem „állta a sza­vát", nem sikerült a világcsúcskísér­letük. Ennek ellenére az IAAF pont­értékelésében jól szerepelt (80 515 pont) a rendezvény, míg például a G P idei negyedik megállója, a nemrégiben véget ért moszkvai Znamenszkij-emlékverseny csak 79 390 pontot „ért". Különösen fon­tos, hogy a legutóbbi három év il í IAAF \ J Mobil 4 ^ Grand * együttes ponteredményei alapján Pozsony minden bizonnyal bennma­rad a Mobil-cég támogatott nagydíj­sorozatban. Külön dicséret érte a rendezőket az IBM részéről, amely a rendez­vény technikai részét, információs hálózatát biztosította. Ugyanúgy az időmérőket szállító Omega is elége­dett volt a gördülékeny szervezés­sel; éppen ezért nagy kár, hogy néhány alapvető sporteszköz hiá­nya rendkívüli fejtörést okozott a rendezőknek. A rúdugró- és ma­gasugrószámok állványait, szivacs­párnáit a hazai atlétikai szövetség nem tudja biztosítani. Elég lenne egymillió korona, s megvásárolhat­nák a Nordic Sport készítményeit, amelyek - legalábbis Bubka szerint - jelenleg a legjobbak a világon. A színvonalas seregszemlét az osztrák ORF, az Eurosport és a Screensport tévétársaságok jó­voltából az összes kontinensen láthatták. A rendezők szerint érthetetlen, hogy Szlovákia jó hírét terjesztő nagydíj iránt a város polgármesteri hivatala a legcsekélyebb érdeklő­dést sem mutatta. Hiába hívták a főváros képviselőit támogatásu­kat kérve, teljes közönybe ütköz­tek! így a szervezőbizottságban fel­vetődött a kérdés: vajon érdemes-e a nagydíj hivatalos nevében szerep­lő Pozsony meghagyása, (só) SPORTHÍRADÓ EASTBOURNE-BEN a második for­dulóval folytatódott a nemzetközi nói tenisztorna. Az eredményekből: No­votná - White 6:1, 6:3, Sanchez - Strnadová 6:3, 6:2, Navrátilová - Go­lars 6:0 6:0, Shriver - Suková 7:5, 6:4, McNeil - Whitlinger 6:3, 6:7,6:1, Shultz - McQuillan 6:3, 6:2, Kelesi - Godridge 6:3, 6:3, Fernandez - Gomer 6:2, 6:2, Fairbank - Smith 6:3,7:5, Ludolf - Tau­ziat 3:6, 7:6, 6:3. POZSONYBAN befejeződött az idei országos sakkbajnokság. A bajnoki címet Igor Gažík, szerezte meg. A záróforduló eredményei: Vokáô - Gažík 0:1, Lanč - Konopka 0,5:0,5, Biolek - Hába 0,5:0,5, Plachetka - Rašík 1:0, Báňas - Gross 0,5:0,5, David - Bielik 1 :0, Jirovský - Mi­chenka 0,5:0,5, Priehoda - Mrva 1:0. Végeredmény: 1. Gažík 8,5 pont, 2. Hába 8 p., 3. Lanč 7,5 p., 4. Plachetka 7,5 p. A SZERVEZŐK bejelentése szerint a januárban megrendezett alpesi sí­világbajnokság az ausztriai Saalbach­Hinterglemmben 3 millió dolláros veszteséggel zárult. Az elmaradt bevé­telt az Öböl-háborúval magyarázzák a rendezők. ĽUBOŠ KUBÍK a csehszlovák labda­rúgó válogatott középpályása megvált ed­digi csapatától a Fiorentinától, és a fran­cia bajnokságban szereplő FC Metz együtteséhez igazolt. Kubík három éves szerződést kötött a klubbal. Jozef Jarabinský edző egy évre a spanyol Betis Sevilla labdarúgó-csa­patához szerződött. Mint ismeretes eb­ben az együttesben szerepel Michal Bílek is; a Betis ebben a szezonban esett ki a spanyol elsőosztályból. EREDMÉNYES A HARC A nemrég véget ért 97. NOB­ülésen a dopping elleni küzdelem­mel is foglalkoztak. Az eredmények­ből kitűnik, a szúrópróbaszerű ellen­őrzések, mozgó doppinglaboratóriu­mok megtették a hatásukat. Tavaly 1989-hez képest az ellenőrzések száma 36 százalékkal növekedett (71 341), és a pozitív eredmények száma pontosan ennyivel csök­kent. A múlt évben 932 sportolót „kaptak rajta", míg egy évvel koráb­ban 1026-ot. „A számok is bizonyít­ják, hogy a következetes doppingel­lenes küzdelem és a világ minden tájékán elhelyezett 21 laboratóriu­munk egyre eredményesebb" - mondta Alexandre de Mérode, a NOB egészségügyi bizottságának elnöke. Egyébként a legtisztább sportnak az úszás bizonyult, majd a labdarúgás, jégkorong síelés, cselgáncs, kerékpározás és tenisz a sorrend. Talán nem meglepő, hogy az erős emberek sportágai, mint az ökölvívás és a súlyemelés a felsorolás végén kullog. SZTOJKOVICS TÁVOZIK Bemard Tapie, az Olympique Marseille klub elnöke, ígérete elle­nére sem nevezte meg azt az edzőt, akit a „túlkoros" Raymond Goet­hals mellé (helyett?) akar szerződ­tetni. A milliomos sportvezető kije­lentette, hogy a jugoszláv „Pikszi" Sztojkovicson mindenképpen túl­ad, csak azt nem döntötte még el, hogy melyik olasz csapatot (Samp­doria, Juventus vagy Verona?) fogja boldogítani a sérüléséből éppen csak felépült középpályással. „A döntést Sztojkovicsra bízom, elvég­re az ő jövőjéről van szó. Válasszon magának együttest, ha befejezte a tengerparti üdülését. Korábban a kölcsönbeadását latolgattuk, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy végleg eladjuk. Helyére ugyancsak támadó középpályást fogunk vásá­rolni" - fejezte be nyilatkozatát Ta­pie elnök, aki azt szeretné kijárni az UEFA-nál, hogy a következő BEK­döntőt Párizsban rendezzék. (m) FOCI-VB '94 Az 1994. évi labdarúgó-világbajnokság huszonnégyes döntőjének mérkőzései, jelentette be a World Cup szervezőbizott­sága, 1994. június 17. és július 17. között rendezik. A csoportmérkőzéseket július elsejéig bonyolítják majd le, azt követően rendezik a legjobb tizenhat közé kerültek találkozóit, az elődöntőkre pedig 12-én és 13-án kerül sor. A világbajnoki selejtező csoportok beosztását és a sor­solását 1991. december 8-án tartják meg New Yorkban vagy Chicagóban. Az ame­rikai szervezők többször is javasolták a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek, hogy a döntőmérkőzésen ne legyen hosz­szabbítás, majd pedig esetleg tizen­egyes-párbaj, hanem játsszák újra más­nap vagy harmadnap az „aranycsatát". A FIFA hivatalosan még nem reagált a javaslatra. (t) NEM SOK JÓT HOZOTT A 68. VÍZILABDA-BAJNOKSÁG EZ VAN, EZT KELL SZERETNI(?) Március elején, a vízilabda-bajnokság 68. felvonásának kezdetekor a sportág bennfentesei azt hangoztatták: ezúttal jóval színvonalasabb lesz a pontvadászat, ugyanis a korábbi nyolc helyett tíz csapat küzd majd a pontokért. Nos, a „szakem­bereknek" korántsem lett igazuk, mert a résztvevők közül hatan meg sem közelítették az élvonal négy legjobbját! Utólag nyugodtan megállapíthatjuk: nagy hiba volt az I. liga létszámát tízre növelni. Erről azonban a „ tettesek" hallgatnak... Miért is beszélnének róla, amikor komolyabb ügyek sem izgatják az illetékeseket! A Prágában székelő vezérkarnak halvány gőze sincs arról, mi történik a bajnokságban. És ez felettébb nevet­séges. A nagyfőnök csak megkésve tudja meg, ha megtudja, mi érdekesség volt egy-egy fordulóban... De hát tulajdon­képpen ezt akarta a pólócsalád! Késő bánat. Semmi kifogásom Jirí Jackerson ellen, aki a honi vízilabdasport fanatiku­sai közé tartozik, ám a fővárosból vaj­mi keveset segíthet a lépten-nyomon lenézett csehszlovák pólón. Annál is inkább, mivel Prágának nincs I. ligás együttese! Irányítás, segítség nélkül elté­ved az idegen. Márpedig a hazai póló már évek óta valódi idegennek számít a többi sportág között. És ami a legfájóbb: állan­dó nézeteltérések nehezítik a sportág előbbre lépését. A vezérkar egységé­ről(?) inkább nem szólunk... Ez van, ezt kell szeretni, helyesebben megtűrni! Va­lóban? Milyen is volt a vasárnap délben befejeződött 68. vízilabdabajnokság? Unalmas, gyenge színvonalú. Az ŠKP (a múltban CH) Košice könnyedén sze­rezte meg 28. aranyérmét; az erősen megfiatalított Slávia UK Bratislava és a szovjet idegenlégiósokkal telitűzdelt No­váky nagy csatát vívott a 2. helyért. Végül a pozsonyiak kerültek ki győztesen, s in­dulhatnak a KEK-ben. A kassai főiskolá­sok ezúttal is a negyedik helyen végeztek. - Ki tudja, mire lettek volna képesek, ha Peter Čiliak nélkül szállnak vízbe? A vá­logatott egykori kitűnő centere ugyanis szenzációsan pólózott, s ismét a kapusok réme volt. Nagyon nagy gondot okozott a csa­patoknak a megnövekedett játékidő. Huszonnyolc perc helyett harminchatot töltöttek vízben az együttesek egy-egy találkozón. Egyedül a bajnoknak nem je­lentetett problémát a túlóra, hiszen igen erős cserepaddal rendelkezett. A többiek viszont rendszerint kifújtak a hajrára. Egy biztos: manapság 9-10 emberrel nem lehet csatát nyerni; a sikerhez 13 egyenrangó pólós kell! Hazai vi­szonylatban is. Igen kevés fiatal hívta fel magára a fi­gyelmet. Talán csak a kassai Veszelits Péter, a pozsonyi Karol Schmuck, a To­poľčany színeiben vízilabdázó Orémusz Marian teljesítménye érdemel említést. Az utóbbi szinte csodákat művelt Katinka Péter edző együttesében (Kassán alig­alig kapott játéklehetőséget!), 23 mérkő­Reinovský György elégedett lehet, csapata ismét az élen végzett a pólóli­gában (Eugen Vojtišek felvétele) zésen 62 gólt dobott (tavaly 40-et). Saj­nos, a junior Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett válogatott tagjai - a már említett Schmuck kivételével - csalódást okoztak. Talán fejükbe szállt a dicsőség? Ezzel kapcsolatban Peter Bad'ura, a csehszlovák csapat vezető edzője kije­lentette: „Még szerencse, hogy van hat idegenlégiósunk, akikre bármikor lehet építeni. A hazai kínálat igencsak sze­gényes. Tavaly pedig, a sikeres junior Eb-t követően azt hittem, változik a helyzet! Ez van..." ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom