Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám, szerda

HÍREK- VELEMENYEK ÚJ SZOVJET SZÖVETSÉGI SZERZŐDÉS MÉG NEM VÉGLEGES, DE MÁR TÁMADJÁK ÚJ szó* Az új szövetségi szerződés kidolgozását végző bizottság a tegnapra virradó éjszaka befejezte .munkáját. A Gorbacsov elnökletével megtartott tanácskozáson Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kirgizisztán, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Tádzsikisztán, Türkménia és Üzbegisztán képviselői lényegében megállapodásra jutottak a dokumentum szövegében. Az új szerződés értelmében a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéből Szuverén Szovjet Köztársaságok Szövetsége lesz. A hétfői novo-ogarjovói értekezlet előtt Gorbacsov azt mondta, az új szerződés aláírása júliusban megtörténhet, de úgy tűnik, hogy ez az időpont még egyáltalán nem biztos. Az okmányt ugyanis minden köztársasági parlamentnek, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is jóvá kell hagynia. Eddig lényegében csak Belorusszia és Üzbegisztán parlamentjei fogadták azt el, s mindenütt most kezdődik a nyári parlamenti szünet. Egyébként a hétfői maratoni hosszúságú tanácskozás után maradtak még nyitott kérdések. A legérzékenyebb pontnak az adórendszer számít, ez ügyben ugyanis a köztársaságok többségének és a centrumnak a véleményével szembe helyezkedett a két legnépesebb köztársaság: Oroszország és Ukrajna. Ez utóbbiak elutasítják azt az elképzelést, amely szerint az adókat egymástól függetlenül vonnák el a köztársasági alapba és a szövetségi kasszába. Oroszország és Ukrajna amellett kardoskodik, hogy a szövetségi költségvetés bevételét a köztársaságok hozzájárulása alkossa. Egyébként a szerződés máris támadások kereszttüzébe került, a demokraták és a konzervatívok is bírálják. Az Interfax hírügynökség szerint a Demokratikus Kongresszus, amely a különböző független politikai pártokat, mozgalmakat tömöríti, a szerződés bojkottálására hívott fel. E szervezet véleménye szerint először valóban demokratikus parlamenti választásokat kellene tartani több politikai párt részvételével, s az így megválasztott igazi népi képviselők tárgyalhatnának a szerződésről. A Demokratikus Kongresszus csupán ideiglenes szerződést akar, amely feloszlatná a jelenlegi Szovjetuniót. A konzervatívok egész más szempontokból támadták a dokumentumot. ők azzal vádolják Gorbacsovot, hogy túl sok szabadságot adott a köztársaságoknak a központ rovására. A konzervatívok parlamenti csoportjának vezetője, Jurij Blohin a közelmúltban például „államcsíny-kísérletnek" nevezte a szerződés tervezetét. TÖRTÉNELMI PILLANAT DÉL-AFRIKÁBAN PRETORIA HATÁLYON KÍVÜL HELYEZTE A NYILVÁNTARTÁSI TÖRVÉNYT A világ rendkívül pozitívan, az apartheid felszámolásaként értékelte, hogy Dél-Afrikában eltörölték a lakosság nyilvántartásáról szóló törvényt. Richard Boucher amerikai külügyi szóvivő washingtoni sajtókonferenciáján azt mondta, hogy ez történelmi pillanat egész Dél-Afrika számára. Felszólította a dél-afri' kaiakat, gyorsan haladjanak előre az apartheid rendszerének végleges likvidálásában. A szóvivő azt mondotta, már csak az összes politikai fogoly szabadonbocsátása van hátra, ez az utolsó feltétele annak, hogy feloldják a Pretoria ellen hozott gazdasági szankciókat. Nagyra értékelte, hogy már hozzávetőleg ezer személyt kiengedtek a börtönökből, s azt mondta, hogy ez a folyamat folytatódik. A brit külügyminisztérium nyilatkozata is azt húzta alá, hogy a regisztrálásról szóló törvény hatályon kívül helyezésével Frederik de Klerk államfő teljesítette ígéretét, és felszámolta az apartheid jogi pilléreit. Az Európai Közösségek külügyminisztereinek luxemburgi értekezletén Douglas Hurd brit külügyminiszter megjegyezte, de Klerk elnök már korábban is okozott meglepetéseket azzal, hogy mindig meg tudta tartani ígéretét. Radzsiv Gandhi halott, á Kongresszus győzött, a hívek ünnepelnek INDIA A KONGRESSZUS VEZÉRT KERES Delhiben tegnap a parlamenti választásokból győztesen kikerült Indiai Nemzeti Kongresszus (I) képviselői folytatták a nemhivatalos megbeszéléseket. Dönteniük kell arról, hogy kisebbségi vagy koalíciós kormányt alakítanak abban az esetben, ha a Kongresszus párt nem szerzi meg a szavazatok abszolút többségét. A dilemmát megkönnyítené, ha a választások harmadik helyezettje, a Néppárt kettészakadna. Ennek a pártnak számos tagja épp a Kongresszusban kezdte politikai karrierjét, és most a választási győzelem után szívesen visszatérnének a párt soraiba. A Kongresszus még egy nagy feladat előtt áll: döntenie kell arról, ki álljon parlamenti csoportjának élén, vagyis ki legyen az új indiai miniszterelnök. A posztért versengő jelöltek köre az utóbbi napokban lényegesen leszűkült, s a kongreszszusi források jelezték, hogy a legnagyobb esélyes Naraszimha Rao, a párt eddigi elnöke, akit a kompromisszumok embereként ismertek meg. EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK A JÖVŐBENI CÉL A FÖDERÁCIÓ Több figyelemreméltó döntést hoztak az Európai Közösségek külügyminiszterei hétfői luxemburgi tanácskozásukon. Úgy határoztak, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatot Albániával, támogatják Tirana bekapcsolódását az összeurópai folyamatba, amelyben jelenleg csak megfigyelői státusa van. A politikai együttműködésről folytatott vita során határozatot hoztak arról, hogy új, sürgős segítséget nyújtanak az iraki kurdoknak és a síitáknak. Leszögezték, szigorúan tiszteletben kell tartani az Irak-ellenes nemzetközi szankciókat, s meg kell erősíteni azokat az ENSZ-alakulatokat, amelyek Irakban felügyelnek az etnikai kisebbségek biztonságára. Az úri. kormányközi konferencián, amelyet az EK politikai uniójáról tartottak, a külügyminiszterek többsége támogatta a soros elnöki tisztet betöltő Luxemburg javaslatát, hogy a jövőre vonatkozóan célként rögzítsék a közösségek tagországai föderációjának a létrehozását. Ezzel a tizenkettek először rögzítenék hivatalos dokumentumban a föderáció fogalmát. A javaslatot csak Nagy-Britannia ellenezte, Portugália és Dánia pedig fenntartásait hangoztatta. James Baker amerikai külügyminiszter hétfőn, az összeurópai folyamat külügyminisztereinek ma kezdődő berlini tanácskozása előtt arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az értekezleten vázolni kívánja az Egyesült Államok elképzeléseit a világ új elrendezéséről, „a transzatlanti közösségnek a közép-kelet-európai államokkal történő kibővítéséről". Hangsúlyozta, hogy Európa fejlődésének kulcsa a pluralizmus és a piacgazdaság, s minden népnek erre az útra kell lépnie. Baker felsorolta a berlini külügyminiszteri konferencia fő céljait, s köztük Albánia csatlakozása mellett a jugoszláv válság megoldását is említette. KONFERENCIADÖMPING GARANCIAKERESES Olyannyira megszaporodott a különböző rendű és rangú kelet-európai, összeurópai rendezvények száma, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük. Ami még nem baj, különösen akkor, ha ezeK hasznot is hajtanak. Csehszlovákia az utóbbi napokban egy kicsit a világ közepének érezhette magát, először Bártfán tartottak nemzetközi értekezletet Közép-Kelet-Európa megsegítéséről, majd Prágában az európai konföderációról. Mától viszont már Berlin áll az érdeklődés középpontjában: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) országainak külügyminiszterei találkoznak itt, mégpedig a tavaly novemberben Párizsban megtartott összeurópai csúcs döntése alapján. Elmondható tehát, hogy a 16 évvel ezelőtt, a helsinki értekezlettel elindult folyamat egyik fő intézményének a munkája kezdődött meg. A külügyminiszterek ezentúl rendszeresen, évente egyszer találkoznak. Több más, az EBEÉ fontos intézményeinek a létrehozásáról is döntöttek a párizsi csúcson. Ezek közé sorolható a bécsi székhelyű konfliktusmegelőző központ, a prágai titkárság és a szabad választások varsói központja. .Jólértesült források szerint most a külügyminiszterek főleg az elsőre helyezik a hangsúlyt, állítólag szó lesz a konfliktusmegelőző központ jogköreinek a bővítéséről is. Kétségtelen, ezt a jelenlegi nemzetközi helyzet (szovjet és jugoszláv válság, biztonságpolitikai aggodalmak stb.) indokolná is. A másik nagy témakör várhatóan Közép-Kelet-Európa gazdasági helyzete, megsegítése lesz. És ez az a terület - egyébként nincs nemzetközi fórum, ahol e témáról ne lenne szó -, ahol vissza kell utalni a bártfai és a prágai tanácskozásra. Éppúgy, ahogy a konföderáció-értekezlet előtt azt írtuk, jó, hogy azt megelőzte Bártfa, amely a maga kemény valóságával visszahúzta a realitások talajára az álmodozókat, most azt lehet mondani, jó, hogy a külügyminiszteri értekezletet megelőzte a sokak által „sok hűhó semmiért'

'-nek is elnevezett konföderáció-vita. Mert ha mást nem is, de az ütközőpontokat Európa jövőjéről és ezen belül Kelet-Európa szerepéről, mégiscsak felvázolta. Már az is valami, ha tudjuk, hogy ki kivel, illetve mivel nem ért egyet. Számos résztvevő nyilatkozata szerint a prágai tanácskozásra a szkepticizmus, a tamáskodás volt a legjellemzőbb. Szerintem sokkal árnyaltabb, ha két síkon vonjuk meg a mérleget. Fenntartom, amit még a tanácskozás előtt e helyütt írtam: ha csak néhány hasznosítható gondolat születik, máris érdemes összehívni a kormányon kívüli találkozót tudósok, művészek, politikusok részvételével. Ilyen jó ötletek pedig voltak, közülük csak néhányat emelnék ki. 1. A konföderáció hangolhatná össze a közös közlekedési és távközlési terveket, hiszen ezeken a területeken Kelet-Európa nagyon elmarad a fejlett országoktól. 2. Kelet-Európában a tét jelenleg „a kultúra túlélése", s ehhez segítséget igényelnek a térség országai. A szakértők szerint az európai integráció érdekében a kormányoknak kötelezően biztosítaniuk kellene két idegen nyelv oktatását. 3. Ehhez kapcsolódva, a témával foglalkozó munkacsoport ajánlotta egy úgynevezett európai igazolvány kiadását a fiataloknak, amely útlevélkéntszolgálva az egész földrészen biztosítaná számukra a szabad utazást. 4. Javaslat hangzott el egy ökológiai egyetem létrehozására, ez a különböző európai főiskolák e témával foglalkozó tanszékeinek közös intézménye lenne. A szakértők szerint egy ökológiai magatartási kódex, kidolgozása ís hasznos lenne. Ennyit a konkrét ötletekről, amelyeket tényleg érdemes fontolóra venni. Ha általánosan, politikai szempontból értékeljük a tanácskozást, több dolog miatt is indokolt volt az említett szkepticizmus. Sok szakértő teljesen fölöslegesnek tartja egy újabb, egyelőre még homályos intézményrendszer létrehozását, szerintük az említett témaköröket a már meglevő európai struktúrákon belül kellene feldolgozni és megoldani. Legtöbben mégis Havel és Mitterrand koncepcióinak különbségeire mutatnak rá. Például a párizsi Le Figaro a Mitterrand-féle európai konföderációról mint „halva született álomról" írt. A szerző szerint Havel tavasszal Párizsban ismertette feltételeit a francia államfővel, rámutatva: a konföderáció nem lehet ürügy arra, hogy kitolják Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország felvételét az Európai Közösségekbe. „Havel Németország hallgatólagos egyetértésével mondta ezt, Bonn ugyanis fölöslegesnek tartja egy új európai struktúra kiépítését." Még a Washington Post is azt írta, hogy Mitterrand egyik rádióinterjújában keményen elutasította a három közép-európai ország felvételét az EK-ba, és azt mondta, még évtizedekig - de minimum 15 évig - várhatnak az EK-tagságra. Mitterrand ráadásul az európai konföderációt kizárólag európainak képzelte el, viszont Havel amerikai, kanadai és japán személyiségeket is meghívott Prágába. Tehát a Mitterrand-féle koncepció egyáltalán nem felel meg a kelet-európai új demokráciáknak, amelyek két fő célt tartanak szem előtt. Egyrészt az EK-ba szeretnének rendes tagként mielőbb bejutni (például Kohl kancellár szerint ez 5-6 éven belül lehetséges), másrészt a biztonsági vákuumtól való aggodalmak miatt ők ragaszkodnak a legjobban az Egyesült Államok európai jelenlétéhez - katonai és politikai szempontból is. Ezért is mondta Havel a nyitóbeszédében, hogy a konföderáció nem helyettesíteni akarja a már meglevő európai struktúrákat - EBEÉ, EK, Európa-Tanács -, hanem kiegészíteni azokat. Például az Európa Tanács a „konföderálódó" Európa politikai, törvényhozási központjává válhatna. Amit a beszédből különösen alá kell húzni: az EK nem lehet ebben az Európában valamilyen exkluzív klub, amelyhez a többieknek semmi közük. Ugyancsak hangsúlyozni kell: a konföderáció biztonságpolitikai kérdésekkel nem foglalkozna, ez a terület a EBEÉ és egyre jobban kiépülő intézményeinek a feladata marad, így például a most nyíló berlini konferenciáé. Az eddig elhangzottak alapján érthető, hogy felfigyeltek a hírmagyarázók arra, Havel nagy nyomatékkal beszélt az olyan összeurópai biztonsági garanciákról, amelyek szorosan kötődnek az észak-amerikai kontinenshez, s ez a helyzet még nagyon sokáig így lesz. Mi a tanulság? Tény, a keletiek befogadására Nyugat-Európának egyelőre nincs konkrét koncepciója. Sem a biztonságpolitikában, hiszen a NATO új stratégiája még csak készül, sem a gazdaságban, mivel a különféle segélyprogramok nagyon esetlegesek. Ezért orientálódik Közép-Kelet-Európa annyira Amerika felé (is), amit akár garanciakeresésnek is nevezhetnénk. Ezért volt kevés a Mitterrand-féle elképzelés, amelynek őszintesége nem vonható ugyan kétségbe, de kiérezhetó volt belőle: Párizs elsősorban a saját vezető szerepét kívánta növelni Európában. MALINÁK ISTVÁN 1991. JUNIUS 19. NÉHÁNY SORBAN N

incs semmilyen hivatalos információm - jelentette ki Vitalij Csurkin szovjet külügyi szóvivő hétfői moszkvai sajtóértekezletén az újságíróknak azzal a kérdésével kapcsolatban, hogy a Szovjetunió állítólag védelmi rakétarendszereket ajánlott fel Izraelnek. A híresztelések szerint az ajánlat a Párizs melletti Le Bourget-ben, a légiszalon megrendezése során hangzott el. Csurkin hangsúlyozta, nem is sejti, hogy Franciaországban a szovjet szakértők miről beszélgethettek más országok képviselőivel. Hozzáfűzte: ,,a szovjet kormány háta mögött semmilyen hasonló üzletkötésre nem kerülhetett sor". ^_id-Ahmed Ghazali algériai OZ miniszterelnök tegnap kinevezte az új kormányt. A volt kabinetet június ötödikén, az iszlám fundamentalisták és a biztonsági erők közötti véres összecsapások után oszlatták fel. Lahdar Ibrahimit, az Arab Liga főtitkárának tanácsadóját nevezték ki új külügyminiszternek, az igazságügyi, a védelmi, az oktatási és a távközlési minisztérium élén nem történt változás. H

étfőn a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front tagjai támadást hajtottak végre a védelmi minisztérium alkalmazottjának, egy kapitánynak a gépkocsija ellen. A tisztet lelőtték. A partizánszervezet nyilatkozatban hangsúlyozta, az akció válaszlépés volt Antonio Cardenal meggyilkolására. A front vezetőjét áprilisban a kormánycsapatokkal való tűzpárbajban lőtték le. A salvadori védelmi minisztérium a hétfői merényletet az „emberi jogok durva megsértésének" nevezte, mivel a lelőtt tiszt nem volt tagja semmilyen harci egységnek. r

gnapra virradó éjszaka a brit parlament alsóháza úgy döntött, hogy a fegyveres erőkben továbbra is érvényben marad a halálbüntetés, amely lázadásért, vagy a hadiállapot idején elkövetett más komoly bűntettért szabható ki. A halálbüntetés eltörlésére tett munkáspárti javaslatot a képviselők 228:124 arányban elutasították. C

rna Gora partvidékét tegnapra virradó éjszaka a Richter skála szerinti 4-es erősségű földrengés rázta meg. A lakosság között pánik tört ki. A földmozgás nem követelt áldozatokat, s nagyobb anyagi károk sem keletkeztek. A rengés epicentruma Titográdtól mintegy 40 kilométerre délre volt. M

exikóban tegnap a guatemalai kormány és a legjelentősebb felkelőszervezet, a Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység (URNG) képviselői felújították a béketárgyalásokat. A megbeszéléseken először kerül napirendre a demokrácia és az emberi jogok kérdése. A sikeres találkozó véget vethetne a 30 éve tartó belháborúnak, amely eddig 100 ezer áldozatot követelt. J

apán azt tervezi, hogy a jövő évben megkezdi az amerikai űrrepülőgépek kisebb, automatikus vezérlésű változatának fejlesztését. A prototípust 2000-re készítenék elő - közölte tegnap Tokióban az űrkutatással foglalkozó nemzeti tanács tagja. DIÁKPARLAMENT Az osztrák parlament tegnap figyelemre méltó premier helyszíne volt - a 183 képviselői helyet középiskolások foglalták el. ,,A diákok parlamentje" nem volt elnéző, tagjai ugyanúgy viselkedtek mint az igazi képviselők. Nemcsak Heinz Fischert, a parlament elnökét „vallatták", hanem Franz Vranitzky kancellárt, Josef Rieglert és a kormánykabinet több más tagját is. Vitába szálltak a parlamentben képviselt négy politikai párt frakcióinak vezetőivel, s elsősorban a környezetvédelemmel, az oktatással és az országban kialakult jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatos problémákkal foglalkoztak. Megállapodás született róla, hogy a diákok parlamentje kétévenként ül össze Bécsben. Az ülést' egyenes adásban közvetítette a televízió.