Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám, kedd

1991. JÚNIUS 18. JÜJSZÓI HIT és ÉLET 8 KÖNYVEK -GYERMEKEKNEK SZIRMAI BORBÁLA: Jánoska és Viola Hol volt, hol nem volt, amikor még a pengő és a fillér volt érvényben... — kezdhetném így is ezt a könyvismertetést, annyira valószerűtlenül hathat a mai fiatal olvasó számára Jánoska és Viola története. A könyv mottójául választott gondolat — „A betű csak akkor ér valamit, ha általa jobbá leszünk" — jelzi, hogy írója, Szirmai Borbála jobbító szándékkal írta meg ezt a példa értékű történetet, gyerekek számára. Ám a felnőtt olvasók is meríthetnek belőle. A történet a századelő Budapestjén játszódik. Barátos Jánoskának az az álma, hogy tanulhasson. Erre gyűjtenek az édesanyjával, aki mosni jár. A kisfiú pedig forgókat árul. így ismerkedik meg Violával, aki szintén így próbál pénzt keresni, ám vékony hangocskáját elnyeli az utcazaj, nem nagyon sikerül semmit eladnia. Egyszer nagyfiúk kezéből menekítik ki a gazdag Lukács Bandit, akinek édesapja hálából az első félévre kifizeti Jánoska tandíját. Jánoska álma megvalósulni látszik, ám az egyik osztálytársa egy verekedést követően ráfogja a kezdeményezést. A kisfiúban egy világ omlik össze, hazamegy, a küszöbön alvás miatt megfázik, tüdőgyulladást kap. A továbbiakban az osztálytársai a főszereplők, akik még a miniszterhez is elmennek, hogy Jánoska igazára fényt derítsenek. Sikerül is nekik. Jánoska meggyógyul, jutalomképpen kétszáz pengő ösztöndíjat kap, barátainak ajándékot vásárol, s édesanyja is megkapja a régen áhított karosszéket. Ennyi a történet, amely sok mai gyerek számára naivnak tűnhet, ám a könyvet olvasva az emberi kapcsolatok széles skálája jelenik meg: a kisfiú kapcsolata édesanyjával, Jánoska és Viola mély barátsága, tanárok és diákok viszonya, az osztálytársak közti kapcsolatiak. Ezeknek közös jellemzője a JÓ kidomborítása, a ROSSZ elítélése és bukása. A könyv, ha közvetve is, arra buzdít bennünket: legyünk jók, segítsünk embertársainkon, és elnyerjük a jutalmunkat. Mi is ez a jutalom? A lelki béke megélése. A könyv arra készteti a fiatal olvasót, hogy elgondolkozzon azon is, milyen jelentősége van számára a tanulásnak. Jánoska fő indítéka az volt, hogy ha felnő, jobb megélhetést biztosíthasson családjának. Tudjuk: ma sajnos más a helyzet, a tudás, a végzettség még nem került a társadalmi értékrendben méltó helyre. Mégis arra kell buzdítanunk gyermekeinket: tanuljanak, mert a tudás a legfőbb gazdagság akkor is, ha nem örvend sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésnek. A történet felhívja figyelmünket a barátság roppant fontosságára is: az ember lelkierőt merít belőle a hétköznapok elviseléséhez, segítségére van az élet nehéz helyzeteiben, s elmélyíti azt az érzést, hogy valakinek szüksége van ránk. (A kötet a Szent József Kiadó gondozásában jelent meg. Megrendelhető a kiadó címén: 1098 Budapest, Ecseri út 4.) CSERI EDIT WILLIAM L. COLEMAN: Jöjj, számoljuk meg a csillagokat „A Biblia tele van a természetből vett nagyszerű példákkal. Az ÚrJézus tanításaiban és példázataiban számtalanszor használt a környezetéből vett képeket, mert a szél, az állatok és a virágok sok mindenre megtaníthatnak bennünket. Ma is tanít bennünket Isten a természet kis és nagy csodái által. Isten és a természet sokkal többetjelentenének számunkra, ha megtanulnánk jobban odafigyelni ezekre a csodákra." E szavakkal ajánlja a szerző gyermekeknek szóló munkáját, amely 52 történetet tartalmaz. Legnagyobb erénye, hogy megtanítja olvasójátcsodálkozni. Atörténetek mindig a Bibliából vett idézettel kezdődnek és azzal a felszólítással érnek véget, hogy „gondolkozz el rajta". (A könyv a Stuttgartban működő Evangéliumi Kiadó és a budapesti PRIMO Kiadó közös gondozásában jelent meg, és a következő címen lehet megrendelni: S. Fülöp Imre, Púpavova 43, 841 04 Bratislava.) (m i kola) PÉLDAMUTATÁSSAL LÁTOGATÓBAN A NASZVADI BAPTISTÁKNÁL Az áttelepítésekig Naszvad színkatolikus község volt. A betelepültek magukkal hozták vallásukat is. Ma a faluban katolikus, evangélikus, baptista, adventista, pünkösdista, jehovista és református közösségek élnek együtt. Vasárnaponként három harang szólal meg: a katolikus és evangélikus templom, valamint a baptista imaház harangja. A naszvadi baptista gyülekezetet Magyarországról (Kiskőrös, Miske) áttelepült szlovákok alapították. Ógyalia, Sellye és Érsekújvár gyülekezeteivel közösen alkotnak egy körzetet, amely élén egy prédikátor áll. Természetesen ez a körzet szlovák nyelvű. Az egyetlen magyar nyelvű baptista körzet nemrég alakult Komáromban. Ide tartoznak a szentpéteri, marcelházi, perbetei és negyedi közösségek. A szlovákiai baptista egyháznak van egy központi tanácsa, elnökkel (Juraj Kohút), alelnökkel, titkárral és tagokkal. Ötévenként részt vesznek a baptista világkongresszuson, ahol a világ baptista egyházai elnököt választanak. Öt évig ott a központ, ahol az elnök él. A baptisták szerint bárki üdvözülhet, bármelyik egyház tagja, vallásukat nem tartják egyedüli üdvözítőnek, mint a legtöbb felekezet „Nem a vallás üdvözít, nem a törvény, hanem a személyes kapcsolat." Hitvallásuk alapja: aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. Vasárnapi istentiszteletük nem sokban különbözik a protestáns istentiszteletektől: ima, közös ének, félórás prédikáció, újra ének és ima, majd a végén áldás. Havonta egyszer úrvacsora, de csak a tagoknak. A baptisták nem gyónnak. Mindenki lelkiismerete szerint dönt arról, hogy vehet-e úrvacsorát. Nincs liturgiájuk, a Miatyánkon kívül nincs betanult imájuk. A naszvadi baptista körzetnek háromszáz tagja van. Tagnak csak azok a felnőttek számítanak, akik „alámerültek". Nincsenek ellentéteik a többi felekezettel, nagyon jó viszonyban vannak az evangélikusokkal, közös imaórákat is tartanak. A katolikusokkal is megpróbálták az együttműködést, ám a katolikus hívek tiltakoztak. Hogy képet kaphassunk lelki életükről, avilággal is Istennel való viszonyukról, három beszélgetőpartnerem: Markó Ilona, Sima Mária és Danica Marková vallomásaiból közreadok néhány részletet „Nemcsak a prédikátorok prédikálnak, hanem a vének is, akikkel mindenben konzultálnak a prédikátorok. Van laikus prédikátor is, aki helyettesíti a körzeti prédikátort, ha az nincs jelen." „Az imaórát nem a prédikátor, hanem valamelyik testvér vezeti. Ez komoly felkészültséget igényel, ezért csak a legjobbak vállalkozhatnak rá." Miből áll az imaóra? „Részletet olvasnak fel a Bibliából, egyik tag értelmezi az Igét, majd aki akar, hangosan imádkozik saját szavaival." „Az Ima Istennel való személyes beszélgetés. Isten a Biblián keresztül szól hozzánk." A baptista egyház tagjának „szolgálnia kell, tenni valamit önmaga üdvözüléséért és mások felvilágosításáért" A baptistáknak is feladatuk a térítés? „Feladat de nem kötelesség. Inkább példamutatással próbálunk hatni, mint erőszakkal." „A közösség minden tagja alakítja a közősség sorsát; nem a pap dönti el egyedül, mi a helyes. Mindenkinek törekednie kell a jobbra, a többre, a nagyobb szolgálatra" „Oda kell figyelnünk egymásra, segíteni, alakítani kell egymást. Közösségünkben megvan az igény a találkozásra a közsség tagjaival, a gondok, örömök megbeszélésére." „Mindent átadtunk az Úr Jézusnak, akit elfogadtunk. Ő megváltott bennünket, nem kívánt semmit Mert bizonyosságunk van az üdvösségben, mindent neki kell adnunk, rendelkezésére kell bocsátanunk. Mindenünk, amink van, a közösség tulajdona. Mi csak használjuk. Szűkség esetén a közösség rendelkezésére bocsátjuk." „Van vezérfonal, ami szerint a Bibliát olvasom. Az olvasott részekből tudom meg, mit akar, mitől óv az Isten. mmmm II v Megmerítkezés Naszvadon Istentisztelet a naszvadi baptista imaházban Ha igaz hittel imádkozom, felel. Sok konkrét esetet tudnék felsorolni, mikor gondjaimra felelt. Ez kétoldalú kapcsolat, mint a szülő—gyermek viszony." „Isten gyermekévé lettem, miután rádöbbentem bűneimre, és Isten bocsánatát kértem. Átadtam életemet az Ő szolgálatára." „A jelöltek az alámerülést követően válnak a baptista egyház teljes jogú tagjaivá. A keresztelésré akkor kerül sor, amikor az egyén személyesen találkozik Istennel, és igényli az alámerülést. Hitvallást kell tennie, hogy elfogadta az Úr Jézust, és megtörtént a bűnbánata. A keresztelés az evagelizációs istentiszteleten történik." „Az alámerülés hosszú, fehér köntösben történik. A medence, amelyben megmártóznak, a szószék alatt van. Nyáron gyakran a folyóban merülnek meg. A prédikátor fekete köntösben megkérdezi: »Hiszed-e az Úr Jézust mint személyes megváltódat?" A jelölt igent válaszol. »A te hitvallásodra megkeresztellek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében« — és alámeríti egész testét. Miután átöltöztek, sorba állnak, letérdelnek, és kérik az áldást. A délutáni istentiszteleten bizonyságtétel van, amelyen az újdonsült tag elmondja, hogyan változott meg az élete azt követően, hogy találkozott Krisztussal." Naszvadon a baptista gyermekek hitoktatásával, amit ők vasárnapi iskolának hívnak, Danica Marková foglalkozik. „Minden kallódó fiatal lelkében űr van, amit pótcselekvésekkel akar kitölteni: dohányzással, italozással. Ha én felkínálom számára az általam megtalált boldogságot, az vonzza őket." A baptistáknak nincs tiltva a cigarettázás és az italozás, mégsem élnek vele. „Nem tiltjuk a diszkót, a bált, mégsem járnak fiataljaink az ilyen rendezvényekre, nem igénylik. Közösségünk megszervezi szórakozásukat." Minden nyáron baptista tábort szerveznek gyermekeiknek. Reggel: ébresztő, torna, tisztálkodás, rendrakás, reggeli, istentisztelet. A cserkészekhez hasonlóan felváltva szolgálatot teljesítenek a konyhán. Délután közös játékok, kirándulás, lelki gyakorlat, elmélkedések lelki problémákról, közös éneklés, este tábortűz. JAS néven országos ifjúsági énekkaruk van. Havonta szlovák nyelven lapjuk is megjelenik. b.f.a. MÚLTIDÉZŐ A KOMÁROMI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE A szomorú emlékű mohácsi csata után Komárom vára előbb rövid ideig Zápolya János, majd a Buda ellen vonuló I. Ferdinánd német katonái kezére jutott. A katonák között szép számban voltak protestáns vallásúak is. Több forrás egyöntetűen arra mutat, hogy egy évtizeddel a reformáció fellobbanása után már 1527ben maga a vár szász származású parancsnoka, Braunstein Ernő várkapitány, de a helyőrség legnagyobb része is protestáns vallású volt. Saját prédikátoraik erősítették őket az új hitben. Nem csoda, ha a város lakosai között is — akik mindennapos érintkezésben voltak a várbeliekkel — hamarosan teret hódított az új hit. A neves prédikátor, Huszár Gál 1562 őszén már a nép nyelvén hirdette itt Isten igéjét. A kálvini irányzatot képviselő lelkes reformátor hamarosan a városi nép túlnyomó részét a kálvini eszmék követőjévé tette. Ám 1563 tavaszán már mennie kellett, mert az esztergomi érsek a királyi hatalmat is megmozdította eltávolítására. Komáromból Nagyszombatba menekült, de a Komáromban elvetett mag szárba szökkent. 7594-ben a török felégette a várost. Az akkor már teljesen protestáns lakosságot Nagyszombat felé menekültében egész úton protestáns lelkészek vigasztalták, bátorították, buzdították és látták el az Úr igéjével. Visszatérésük után (1598) rövid időn belül felépítették karcsú tornyú templomukat, kálvinista iskolájukat és a két református lelkész részére a parokiális házakat. De alig fejezték be az építkezéseket, amikor az egri püspök, Szuhai István 1603. december 3-án Komáromból is kiűzette a református prédikátorokat. Az 1606-os bécsi béke ugyan biztosított egy rövid időre vallászabadságot a protestánsoknak, de Bocskai halála után az üldözések ismét kiújultak. Noha az 1645. december 16-án megkötött linzi béke rövid időre ismét megcsillantotta a szabad vallási lélegzést, a jezsuiták áltak nevelt I. Lipót trónra lépésével újra fellángolt a protestánsok üldözése. A halálos csapást a protestánsokra 1672-ben mérte a vár akkori parancsnoka, Hoffkirchen generális. Télvíz idején, déli tizenkét órakor katonai karhatalommal elvette mindkét protestáns egyház templomát, harangjait, iskoláit, parokiális épületeit, s a két hitfelekezet mindennemű vagyonát. Az ellenálló reformátusokat a várbeli német katonák szétszórták, papjaikat, Szondi Istvánt és Csúzi Cseh Jakabot pedig a fegyveres erők kiűzték a városból. Az egyházak vagyonát szétosztották a ferencesek és a jezsuiták között. Ebben az esztendőben hamis vádak miatt halálra ítélték az ekeli lelkészt, Száki Jánost és Suri Lőrinc komáromi esperes özvegyét, s rettenetes kínzások után Komáromban máglyán elégették őket. 1672-től 1783-ig közel négy emberöltőn keresztül árván maradt a komáromi gyülekezet. Néha bemerészkedett egy-egy prédikátor, de csak titokban, házaknál hirdethette az igét, s végezhette a szertartásokat. Még az 1731. március 21-én kiadott Carolina Resolutio után is csak külön kérelemre engedték meg, hogy a nagy ünnepeken vidékről lelkészek kereshessék fel a komáromi gyülekezetet, részesíthessék a híveket az Ige és az Úrvacsora áldásaiban. Mint alélt virágra az életet adó májusi eső, úgy hatott a II. József császár által 1781. október 29-én kiadott Edictum Tolerantiae. A türelmi rendelet megteremtette a feltételeket az egyház újjászületéséhez, megelevenedésehez. Komáromban is szervezkedni kezdtek a protestánsok. Először megújult a vezetőség. Madari Istvánt választották meg kurátornak, majd meghívták a külföldön tanuló Péczeli Józsefet az első, és a Bécsben tartózkodó Mindszenty Sámuelt a másodlelkészi állásra. Az egymás mellett épült új lelkészlakokat 1785-ben foglalhatták el a megválasztott komáromi lelkészek. A most is álló, 2400 lelket befogadó templomot 1787. március 13-án kezdték építeni, és 1788. szeptember 22-én fejezték be. 1795 decemberének utolsó napjaiban készült el a kollégium zömök épülete. 1806. október 19-én a XXXIII. zsoltár dallamával megszólalt a templomban az új orgona is, mely immár 185 éve kíséri gyülekezeti énekeinket 1814-től rendszeresítették a XVIII. század második felétől vezetett anyakönyveket. 1832-ben a templom nyugati falához hozzáépítették a ma is álló 63 méter magas tornyot, Szlovákia egyik legszebb empire stílusú alkotását. Az 1849. március 29-i irgalmatlan osztrák ágyúzás következtében a templom és a torony is tőbb találatot kapott. A zsindelytető leégett, a harangok megolvadtak, az óraszerkezet pedig a nagy hőségben tönkrement. Ismét nagy munka várt a gyülekezetre. A javítások ötévi önfeláldozó, hatalmas költséget igénylő munkával jártak. 1902-ben ismét nagyjavítást kellett végezni a templomon. Dr. Antal Gábor püspök és Konkoly-Thege Bélafőgondnok vezetésével a templomi padokat kicserélték, a karzatokat felújították, a mennyezetet erős, ízléses oszlopokkal támasztották alá. Bevezették a gázvilágítást és a gázfűtést. Az Úrasztalát ráccsal vették körül, és új keresztelőmedencét állítottak be. Az első világháború 1914-ben két harangunkat vitte el, csak a legkisebb és a legnagyobb maradt meg. Az elhurcoltakat 1929. szeptember 15-én pótolták. A nagyobbik új harangot Jókai-harangnak, a kisebbiket Gazdák harangjának nevezzük. A templom és a torony külső megújítását előbb 1927-ben, majd 1977ben végezték el. 1988-ban bensőséges ünnepély keretében emlékeztünk meg templomunk felszentelésének kétszázadik évfordulójáról, s adtunk hálát Istennek, hogy a szabadságharcot, két világégést, sok bombázást és több államfordulatot átélt szent hajlékunkat megőrizte. A komáromi gyülekezet 31. megválasztott lelkészét a napokban iktatja hivatalába főtisztelendő dr. Mikő Jenő, a szlovákiai református egyház püspöke. Eddig 30 rendes, megválasztott és beiktatott lelkésze volt a közel négy és fél évszázados gyülekezetnek. 23 első lelkészként és 8 másodlelkészként szolgált. A komáromi gyülekezet első lelkészi állása a mindenkori püspöknek van fenntartva, aki hivatali elfoglaltsága miatt nem tudja idejét és erejét teljesen a gyülekezeti munkára fordítani. A most beiktatott Fazekas László másodlelkészként vezeti a gyülekezetet. ID. TUBA LAJOS Szerkeszti: BALÁZS F. ATTILA