Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám, kedd

RIPORT - INTERJÚ .WmnA. 1991. JUNIUS 18. LÜJSZÓ A SZÁMOK TÜKRÉBEN A

becslések szerint ebben az évben 80 000 építőipari szakmunkás kapja vissza munkakönyvét, ami valójában azt jelenti, hogy az utcára kerül. Olyan emberekről van szó, kik évekig, évtizedekig falat húztak, paneleket szereltek össze, vizet meg gázt, villanyt vezettek be „kalitkáinkba". Ebből következik az is, hogy tulajdonképpen semmi máshoz nem értenek... M

ég a múlt rendszerből származó tervek szerint ez évben Szlovákiában 4903 lakást kellett volna felépíteni, melyekre az állam 8,5 milliárd koronát adott volna. Ám a dotáció 3,233 milliárd koronára csökkent, amiből kiviláglik, hogy csak 1863 lakás készül el — ennyire futja... yy_ év eleje óta elfogyott az MZ összeg 45 százaléka, s a fennmaradó 1,7 milliárdot az építőipar még ebben a negyedévben „felemészti". Tehát az év második felében nem lesz miből építkezni... A

pénzhiány nem csupán az építőipart érinti, illetve annak alkalmazottait, hanem azokat is, akik a tartozékokat (ablak, ajtó, fürdőszoba-felszerelés, padló stb.) gyártják: az építkezések leállításával az idei „mínuszuk" feltehetően kétmilliárd korona lesz... * _ építőipar helyzetét az is bonyolítja, hogy sokan, akik eddig lakást igényeltek (sőt, évekig várták), most hirtelenjében visszalépnek, mivel az építkezési szövetkezetek utólag százezer koronát, sőt még ennél is többet kérnek tőlük — a tagsági díjon kívül —, amit csak nagyon kevés fiatal házaspár képes vállalni. Ráadásul a bankok a kölcsönökért az eddigi 2,7 százalék helyett 24 százalék kamatot kérnek, ami az emberek többsége számára abszolút elfogadhatatlan... EGY ÉPÍTÉSZ PANASZAI A körzeti hivatal építésügyi osztályán sok mindennel foglalkozunk, jelenleg főképpen engedélyeket adunk ki. Építkezésre, átalakításra, s az ember a fejéhez kap, nocsak, milyen sokan vállalják az önerőből építés fáradalmait, keserveit! Mintha nem mentek volna föl az építőanyagok árai, mintha a tégla és a telek, a csempe és a csaptelep potom pénzért és könnyedén hozzáférhető volna. Szlovákia-szerte itt a legnagyobb az építkezési kedv, a Dunaszerdahelyi járásban.-Ebben a — somorjai — körzetben pillanatnyilag 6-700 '„éretem vár még elintézésre. Somorja és húsz környékbeli falu tartozik hozzánk. Mi, építészek egyszerűen nem győzzük a munkát, márpedig plusz munkaerőre nincs kilátás, mondja, ki jönne ennyi pénzért irodistának? Persze, egyre több építészmérnököt sújt az építőipari vállalatok megszűnése, egy példával élek, a férjemével, ha a csölösztői gyógyintézet fejlesztéséhez — új műtőteremről, gyógymedencéről stb. van szó — nem érkezik meg a pénz, leáll a munka, és mehet mindenki, amerre a szeme lát. A vállalatok ugyan kapnak valorizációs keretet, ez például engem érintene, de nem mernek hozzányúlni, valami titkos tartalék gyanánt pont azon akarnak spórolni. Érthetetlen. Ugyanakkor léteznek magánépítő-, illetve -tervezőirodák, ismerősömtől tudom a konkrét esetet, ahol egy építész megkeresi a tíz-ezer koronát. Természetesen folyton az építkezésen császkál

t lehet, hogy nincs vasár- és ünnepnapja, de nem kénytelen leállni a munkával azért, mert például hiányzik ez vagy az az építőanyag. No, de ez csak kevesek szerencséje. A munkanélküli mérnök mégsem jön ide a hivatalba. Mi pedig nem tudjuk az engedély nélküli építkezéseket felülvizsgálni, mert arra nem jut ember, hogy még a terepet is járjuk. Esetleg a környezetvédelmisek ellenőriznek, na de hát ők természetesen más szempontból veszik szemügyre az új épületeket. Ez hát a helyzet, most még a kölcsönökből futja, most még a megtakarításokból telik, néhány év múlva azonban bizonyára megcsappan az építkezési kedv, ha ez így megy tovább. Márpedig nem tanácsos elfelejteni, egyelőre az a perspektíva, hogy még nem értünk a gödör legaljára. Lesz még így se... (Gondjairól Hortoň Adrianna beszélt) (bit) ÜRES ZSEBBEL SEMMIRE SE MEGYÜNK töltötte be Szlovákiában — aki cementet akart vásárolni, csak a megszabott áron tehette. Ma már minden üzem árulhat cementet, és megszabhatja az árát. Az árkülönbségek jelentősek. Az építőiparban tizenöt privatizációs bizottság dolgozik. A privatizációs folyamat a nagyprivatizációs törvény értelmében kidolgozott üzemi,normák jóváhagyása és kiadása után bizonyára felgyorsul. Magánkézbe került már a csadcai építőipari gazdasági központ, melynek értéke 4,4 millió korona, a pozsonyi kőfejtő, melynek kikiáltási ára 7 millió korona volt, az árverésen 13,3 millióért kelt el. A privatizációs bizottság körülbelül 49 űzőmet kínált fel. Támogatjuk a privatizációt, ezzel is segítve a konkurencia kialakulását. • Az építőipar pénztelenségén a külföldi kapcsolatok is segíthetnek. — Úgy gondolom, elég sokat tettünk azért, hogy vegyesvállalatok alakuljanak. Rövid idő alatt sikerült megalakítani Szarván a Nyugatszlovákiai Cementgyárat és a besztercebányai cementgyárat. Folynak a tárgyalások a téglagyártás korszerűsítéséről — nemzetközi részvétellel. Azért is igyekszünk együtt dolgozni a külföldi cégekkel, hogy meggyorsítsuk az építkezések folyamatát — például a szállodaépítésben, a pozsonyi repülőtér felújításánál, bevásárlóközpontok építésénél. Arra is törekszünk, hogy az építőipar dolgozói eljussanak külföldre — de nem a szó pejoratív értelmében vendégmunkásként. Embereink tudnak dolgozni, gyors, jó minőségű munkát végeznek. Idáig is sokan dolgoztak a Szovjetunióban, de részt akarunk venni Kuvait újjáépítésében, és felvettük a kapcsolatot Németországgal is. Nem akarjuk eladni a munkaerőt, mert ez megalázó. A munkát kell eladni — ez gazdaságilag is előnyös, és a szakemberek olyan pozícióba kerülhetnek, amelyet tapasztalataik, szakértelmük révén megérdemelnek. SEBŐK ÁGOTA Fotó: Prikler László ORDÓDY VILMOS felvétele BESZELGETES JOZEF BÚTORÁVAL, SZLOVAKIA ÉPÍTŐIPARI MINISZTERÉVEL • Az emberek szívesen megveszik a jó lakásokat, de, sajnos, többnyire nem lehetünk elégedettek a lakások minőségével. — Az építőipari technológia színvonala aránylag magas, nyugodtan összevethetjük a világ csúcstechnológiájával. Ezt igazolja a már említett pozsonyi Dunaj Szálló, amely gyorsan készül, és az építők jó munkát végeznek. • Mégis mi hiányzik az építőiparnak? — Mindenekelőtt az építőanyag — ablakok, ajtók, deszka — és az egészséges konkurencia, amellyel • Szlovákia építőipara meglehetősen mély válságban van, az állami költségvetés csökkentése súlyosan érintette. — A restriktív politika jegyében kidolgozott költségvetés a lakásépítést sújtotta legjobban. Ezen a területen 8,5 milliárd koronára lett volna szükségünk az idén, ezzel szemben a költségvetés mindössze 3,2 milliárd koronával számol. Komoly lépéseket teszünk annak érdekében, hogy megoldást találjunk az összeg emelésére. A kormány is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Természetesen, nem mehet minden az állami költségvetés rovására, mert ebből egyszerűen nem jut több, más anyagi problémákat is meg kell oldani — például a nyugdíjak emelését, a munkanélküliek támogatását, az oktatásügy, az egészségügy pénztelenségét. A lakásépítések 50 százalékát le kellett állítani, 25 százaléka minimális terjedelemben folyik, a maradék 25 százalék folyik elfogadható ütemben. Az anyagi problémák következtében a tervezett 22 ezer lakásból ebben az évben csak 8 ezret tudunk átadni, ami nemcsak az építőipar, hanem a lakosság szociális helyzetét is bonyolítja. Sajnos, más területen sem jobbak a kilátások. A szennyvíztisztítással többször foglalkoztak nyilvánosan is, de ennek finanszírozása is komoly gondot jelent. Legroszszabb a helyzet Ligetfalun, Nagyszombatban, Nyitrán, Garamszentkereszten, Selmecbányán, Zólyomban, Poprádon, Kassán, Hornonnán. Az ökológiailag rendkívül fontos építményeket sem tudjuk befejezni. A pozsonyi Istrochem vegyi szennyvíztisztítója, a dunaszerdahelyi és nagykürtösi szennyvíztisztító befejezésére nagy nehezen össze tudtuk gyűjteni a pénzt, a többi kivitelezéséhez azonban nemcsak a pénz hiányzik, hanem a technológiát sem tudjuk beszerezni. A beruházási gondok ellenére úgy tervezzük, hogy még az idén befejezzük a pozsonyi Lafranconi híd, az SZNT épülete, a Dunaj Szálló, a nagykürtösi tejüzem, a kassai Elmont, a kassai Tesla, a rózsahegyi papír- és cellulózgyár, a pozsonyi egyetemi gyermekkórház és poliklinika, a bazini kerületi pszichiátriai gyógyintézet, a komáromi kórház fertőző osztálya építését és a g"aramszentkereszti alumíniumkohó korszerűsítését. • Városaink elvesztették arculatukat, lakótelepeink nem véletlenül kapták a nem éppen hízelgő „betondzsungel" címet. Mit tesznek ennek megváltoztatásáért? Hogy csak egy, a szó szoros értelmében kiemelkedő példát említsek — ott csúflakodik a pozsonyi, károlyfalui lakótelep, a hegy tetején. — Az említett lakótelepen 950 lakást adnak át, az állam valószínűleg nem ad annyi pénzt, hogy befejezzék a komplex építkezést, a város magisztrátusának kell foglalkoznia e kérdés megoldásával. Mi mint kivitelezők azt szeretnénk, ha az ide költöző embereik jól éreznék magukat, ha otthonuknak tekinthetnék a lakótelepet, de hát ehhez pénz kell, s abból jelenleg'kevés var. Egyetértek önnel abban, hogy lakótelepeink nincsenek kiépítve, nem öltöttek emberi jelleget. A házak nem lakóházra, hanem kaszárnyára emlékeztetnek, nincs az az ember, aki jól érezné magát ott. Ezért tervezzük a lakótelepek revitalizációját. Külföldi cégekkel léptünk kapcsolatba, elsősorban franciákkal, amelyeknek kiváló tapasztalataik vannak a városok lakott területeinek, az óvárosok revitalizációjával. Lyon lakótelepeit is úgy építették ki, hogy az emberek elégedettek. Meg kell szabadulnunk azoktól a viszonyoktól, amelyek negyven éven keresztül uralkodtak: a felsőbb szerv kiadta az utasítást, amelyet „lent" gondolkodás nélkül teljesítettek. Aki gondolkodni próbált, „lebunkózták". Úgy kell cselekednünk és gondolkodnunk, hogy ne csak a gazdasági szférában, hanem a szellemi területen is utolérjük a fejlett államokat. Minden bizonnyal másként tervezi, kivitelezi a lakótelepet az, aki arra is gondol, hogy itt élnek majd szülei, gyerekei, sőt, ők maguk. . A már meglevő vagy épülő lakótelepeket alapjaiban nem tudjuk megváltoztatni, de kiegészíthetjük kulturális központokkal, amelyekre nagy szükség van. Persze, ehhez is pénz kell, amit megpróbálunk lakáseladásból is szerezni. • A már megkezdett építkezések leállításához is pénz kell... — A kényszerű konzerválás rengeteg többletkiadással jár, el kell szállítani a gépeket, az építőanyagokat, őrizni kell az objektumokat — ami esetenként elérheti az összköltség 10—30 százalék. A Szlovákia-szerte megkezdett építkezéseknél ez az összeg 1,5—2 milliárd korona lehet. Alaposan meg kell fontolnunk, kidobjuk-e ennyi pénzt az ablakon, vagy más megoldást keresünk. Egy biztos, a lakás nem raktáráru, szükség van rá. A lakásépítés felélénkítése érdekében olyan körülményeket kell teremteni, hogy a beruházók, a lakásépítők fizetőképesek legyenek. A kormány intézkedéseket készít elő a lakáspolitika, a lakásgazdálkodás módosítására. megoldódik a minőség, az ár, az időpontok betartása. • Nincs pénz, kevés az alapanyag — egyre több az építőiparból kikerülő munkanélküli. — A munkanélküliség területi és pontos számbeli megoszlásáról nincsenek statisztikai adataink. Csak azt tudjuk, hogy a vállalatok kapacitását milyen mértékben használják ki. Legrosszabb helyzetben a pozsonyi és a közép-szlovákiai lakásépítő vállalatok vannak. 1990 decemberéhez képest az első negyedévben 18 ezerrel csökkent az építőiparban dolgozók száma, ami az előrejelzésekhez képest sok, mert erre csak az első félévben számítottunk. Szomorú, de tény, mi már „teljesítettük a tervet" ebben a tekintetben. • A privatizáció nem kerülheti el az építőipart sem. Milyen ütemben folyik, és segít-e a munkanélküliség csökkentésén? — Elég gyorsan folyik a nagyvállalatok demonopolizációja. Például a Cementművek a diktátor szerepét