Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám, hétfő

1991. JUNIUS 17. ÚJ SZÓi HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN K. J., Pozsony A szülők földje bekerült a szövetkezetbe. Közben az apa meghalt. Az ő fél részét hat testvér örökölte, egyhátod részben. Ezt a földet a testvérek egyenként kivehetik a szövetkezetből? - Ha a szövetkezetnél és a földhivatalnál tudja bizonyítani örökrészének tulajdonát, a hat testvér egyenként is vissza tudja igényelni a köteles személytől a földterületet. A mama a rá eső fél részt végrendeletében átirathatja egy testvérre is? -Igen, az örökösödési jog ezt lehetővé teszi. A visszakapott föld eladható? - A visszaigényelt földet a tulajdonos haszonbérbe adhatja, eladhatja, ez. a tulajdonjogból következő jog. DR. HÁJOS ZOLTÁN VAJON KINEK A KÖREIT ZAVARJÁK? (Munkatársunktól) - A múltban az államigazgatás munkájában a környezetvédelmi szempontok általában a legutolsó helyen szerepeltek. Ennek következményeit naponta láthatjuk magunk körül. A helyzet megváltoztatására idén januárban független környzetvédelmi hivatalok jöttek létre, melyek feladata elsősorban a környezetvédelmi törvények megtartása a gazdasági egységekkel, a (nagyon helyesen) maximális önállóságot kapott helyi önkormányzatokkal stb. Amint azt a Szlovák Köznyezetvédelmi Hivatalban pénteken megtartott sajtótájékoztatón Jozef Smrek elnökhelyettestől megtudtuk, a „zöld hivatalok" a korábbi nemzeti .bizottságok személyi állományának 10, viszont feladatainak 40 százalékát szabták meg. Az utóbbi időben egyre erősödik a nyomás, amely a környezetvédelmi hivatalokat újra az általános államigazgatás alá szeretné rendelni. A kérdés még nem zárult le, könnyen meglehet, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsnak kell meghoznia a végső döntést. -tlNEM KELL ELNÖKI RENDSZER A CSKP A KÉSZÜLŐ ALKOTMÁNYOKRÓL (Munkatársunktól) - A CSKP Szövetségi Tanácsa kidolgozta állásfoglalását a készülő alkotmányokhoz. A múlt hét péntekjén Pavol Kanis, a szövetségi tanács elnöke és Josef Meči, a Nemzetek Kamarája alkotmányjogi bizottságának tagja sajtótájékoztatón ismertette az állásfoglalást. Az állásfoglalás abból a feltevésből indul ki, hogy a cseh és a szlovák nemzet továbbra is közös, föderatív államban kíván élni. Az új alkotmányok a jogállam eszméjével összhangban kizárólag alkotmányos úton jöhetnek létre. A szövetségi alkotmány elfogadásának módját külön alkotmánytörvény szabályozná, amely rögzítené a két köztársaság közti, a közös alkotmány tartalmára vonatkozó szerződés (megállapodás vagy nyilatkozat) kötelező erejét. A CSKP javasolja, hogy a Csehszlovák állam államjogi elrendezése a népszuverenitást, valamint a cseh és szlovák nemzet szuverenitását egyaránt tekintetbe vevő elvekre épüljön. Támogatja a morvasziléziai önigazgatás felújítását. Az alapvető emberi és szabadságjogokat tartalmazó alkotmánylevelet nem kellene az új alkotmányok szerves részévé tenni, továbbra is önálló alkotmányerejű jogszabályként szerepelne. A tagköztársaságoknak joguk lenne ahhoz, hogy az alkotmánylevél keretein kívül, a saját alkotmányukban szabályozzák vagy bővítsék az egyes emberi jogokat és szabadságjogokat. A CSKP elutasítja az elnöki rendszert, amelynek sem Csehszlovákiában sem Európában nincsenek hagyományai. Ha nem kerül sor az 1992. évi választási kapmány hivatalos kihirdetése előtt az alkotmányok jóváhagyására, akkor ezt a feladatot az 1992 júniusában megválasztott új törvényhozó testületekre kell bízni. (sm) VISSZHANG TISZTELT KLUKA ÚR! Az Új Szó június 12-i számában megjelent, Diktátorokból cukrosbácsik, avagy igazgatóválasztások a félelem jegyében című írásának célja nyilvánvaló: egy zsákba dobni, lejáratni a volt rendszer iskolaigazgatóit. De vajon ön, tisztelt kujó-Kluka József, elgondolkodott-e azon, hogy a címben használt diktátor szó valójában mit is jelent? Azt hiszem, hogy nemigen vagy legalábbis nem alaposan. Mert kérdem én: a volt rendszer iskolaigazgatói valóban önkényesen, a demokratikus módszerek teljes mellőzésével gyakorolták a hatalmat - volt ilyesmijük egyáltalán? -, illetve korlátlan hatalmú személyek voltak, minden áron érvényesíthették az akaratukat? Vajon Önt is diktátorok nevelték, tanították? De mit is tehettek szegény igazgatók, pedagógusok - nekik is diktáltak. Kiszolgáltak egy rendszert, ugyanakkor mindig a népet szolgálták. Ne haragudjon, de a diktátor szó használata szerintem sértő túlkapás. Ami a kivételek kérését illeti, úgy tudom, nem egyedi esetekről van szór A volt Nyugatszlovákiai kerületben az iskolatanácsok mintegy 60-65 százaléka a régi igazgatót javasolta újrakinevezésre. Biztosan nem véletlenül. Szerintem azért, mert a többségük tapasztalt pedagógus, szakmailág és emberileg is megfelel az igazgatói posztra. Csupán egy bűnük van: a CSKP tagjai voltak, és néhányan közülük ma is a baloldali párt tagjai. Ezt nem meri senki kimondani, ezt nem meri senki leírni, ezt félnek az olvasókkal tudatni. Mert hát mennyire demokratikus eljárás az olyan, amelyben a (volt) párttagság kizáró oknak számít? Hogy is írja Pukkai László, az SZMPSZ elnöke az Új Szó május 28-i számában? „Ha a tantestületek, az iskolatanácsok és a helyi önkormányzatok képviselői úgy látják, hogy csak a poszton eltöltött évek száma ütközik a szabályzatba foglaltakkal, és más kifogásuk nincs az igazgató ellen, éljenek az újraválasztás lehetőségével." És kit is képvisel Pukkai úr? Nem a szlovákiai magyar pedagógusok ezreit? Szerintem - és nemcsak szerintem - igen. Ma és itt egyre megy ki a játék: megszabadulni a pártállam iskolaigazga tóitól. De hát az Istenre kérem, merje már ezt valaki kimondani, leírni! Még egy kérdés: Ön, Kluka úr, demokratikusnak tartja az idei igazgatóválasztásokról rendelkező szabályzatba foglaltakat? Mert sokan nem, mivel az alapvető emberi jogokat korlátozza. Mert kimondja, hogy nem lehet igazgató, aki már több mint négy éve betölti ezt a funkciót. Hát mi ez? Ez nem diktátum? Nem az ilyesmitől szeretnénk mielőbb megszabadulni? Nem tartom kizártnak, hogy néhány éven belül még az oktatásügyi szervek is nagyon rossznak fogják minősíteni az említett szabályzatot... Miért nem hagyja a minisztérium az iskolák pedagógusaira, az iskolatanácsokra, a szülőkre és a helyi önkormányzatokra a döntést? Hiszen ők dolgoznak együtt, illetve vannak közvetlen kapcsolatban az iskolák igazgatóival, nem pedig a minisztérium. Ezek szerint a minisztérium diktál a pedagógusnak, a szülőnek és az önkormányzatnak, ez pedig demokratikus centralizmus - valamikor legalábbis így tanultuk! Az első köztársaság idején az iskolaszék nevezte ki az igazgatókat és nem a felsőbb szervek. Sok olyan községet ismerek, ahol 20-30 évig is ugyanaz a személy igazgatóskodott. És még valami! Miért félnek annyira az eddigi igazgatóktól? Miért ellenzik, hogy a szabályzat negyedik cikkelye harmadik pontjába foglaltakkal éljenek is az érdekeltek? Hiszen egy jogállamban „mindenki mindent csinálhat, amit a törvény nem tilt meg és senkit sem kényszeríthetnek arra, amire a törvény nem kötelez". A szabályzat pedig még csak nem is törvény! Tisztelt Uram! Biztosan ismeri Voltaire sokat idézett szavait: „Uram, mélységesen nem értek egyet Önnel, de egész életemben azért fogok harcolni, hogy Ön bárhol szabadon mondhassa meg saját igazát"! Masaryk viszont ezt mondta: „Jézus nem Ceasar!" Ami annyit jelent: düh, harag és diktatúra helyett megbocsátás, megértés és szeretet vezérelje ólotünkotl Tisztelettel: SZÁRAZ S. TISZTELT SZÁRAZ ÚR! val alátámasztva az ön által kifogásolt írásomban olvasható; 4. a régi igazgatók többségének én, személy szerint, nem azt vetném-vetem a szemére, hogy az „egypárt" tagjai voltak, hanem azt, hogy aktívan hozzájárultak oktatásügyünk lezüllesztéséhez - minden bizonnyal már a kinevezésük előtt is, hiszen igazgatóvá, tudomásom szerint, annak idején nem neveztek ki „akárkit"; 5. Pukkai László - fogalmazzunk pontosan - nem „a" szlovákiai magyar pedagógusok ezreit, hanem a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagságát képviseli, amely néhány ezernyi ugyan, de ez még nem jelenti azt, hogy az elnök véleménye mindig és mindenben azonos kell, hogy legyen a tagság véleményével, illetve fordítva; 6. az idei igazgatóválasztásokról rendelkező szabályzat kétségkívül egy bizonyos párt (Volt) tagjait érinti a leghátrányosabban, ez azonban nem a szabályzat, hanem az előző rendszer káderpolitikájának a bűne; 7. oktatásügyünk jelenlegi, ön szerint a demokratikus centralizmust idéző irányítási modellje nem a minisztérium túlbuzgóságának köszönhető, hariem éppen az iskolák tantestületeinek, melyek - az oktatási miniszter szerint - még az oktatásügyünk államigazgatásáról és az iskolák önigazgatásáról szóló törvény elfogadása előtt több ízben is és számtalan formában kinyilvánították, hogy nem akarnak a „koldusbotra juttatott" helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozni; 8. a szabályzat egyik pontja sem alkotmányellenes, az iskolafenntartónak (is) jogában áll bizonyos feltételek megszabásával „átszűrni" a vezető posztokra jelölteket-jelentkezetteket; 9. az utolsó mondatához - huszadszori újraolvasása után is Morus Tamás jut róla az eszembe, de hogy miért? - csak egy valamit tennék hozzá: Ámen. Tisztelettel: KLUKA JÓZSEF REFLEX SUMÁKOLÁS Jókat derülök mostanában az újonnan kinevezett közéleti tényezők életrajzát olvasva. Két nagy csoportba oszthatók. Az egyikbe azok, amelyekben szerepei az a mondat, hogy: „Korábban ^oha egyetlen pártnak sem volt tagja", a másikba pedig azok az életrajzok sorolhatók, amelyekben nem történik utalás az illető korábbi politikai hovatartozására. Ha az ember egy távoli, más politikai múltú országból idecsöppenve olvasná ezeket az életrajzokat, észre se venné a különbséget. Elvégre valamilyen esemény megtörténésének a tagadása, illetve az esemény megtörténéséről való hallgatás egyaránt azt jelentheti, hogy nem történt meg bizonyos esemény. Csakhogy mi nem más politikai múltú országból csöppentük ide, hanem itt cseperedtünk fel, itt váltunk állampolgárrá, itt voltunk tanúi mindennek, ami születésünktől fogva történt. így még a frissen kinevezett miniszterek életrajzát és törvényhozóink és iskolaigazgatóink és minden főnökünk életrajzát is máshogy olvassuk, mint teszem azt egy frissen ideérkezett ausztriai, vagy franciaországi ember. Valahogy úgy vagyunk az életrajz-olvasással, mint az antik görögök a korabeli drámákkal. Akik megértették a „sztorit", mert ismerték az előzményeket; tisztában voltak az egyszerű földi halandó, a félistenek, az istenek és a főisten szerepkörével és lehetőségeivel. Mi is ismerjük az előzményeket. És kimondatlanul is tudjuk, mit akar közölni az életrajzíró mondjuk a múltbeli pártonkívüliség tételes kimondásával, illetve a politikai párthoz tartozás kérdése feszegetésének teljes mellőzésével. Némely politikusok (tisztelet a ritka kivételnek) olyan méltósággal viselik a múltbeli pártonkívüliség rangját, mint valaha egyes tábornokok a Mária Terézia Rendet, vagy a félmúltban az én nemzedékem tagjai a szegényparaszti származást. A falusi nincstelenséget bizonyító törzskönyvi kivonatnál valamivel értékesebb pedigré volt a munkásosztályhoz tartozás. Ennél szinte csak a proletár mivolt és a partizán múlt együttes bizonyítása volt becsesebb. Aki pedig ebbe a csoportba tartozott, de ráadásul még azt is bizonyítani tudta, hogy öregapja vöröskatonaként Lenint is látta a Vörös-téren, hát azt már a szó szoros értelmében szentté avatták. No de hagyjuk már abba a múltban vájkálást. Van tennivalónk éppen elég. Talán térjünk vissza a közéleti emberek újságokban közölt bemutatkozó életrajzának a kérdéséhez. Ezeket az életrajzokat én valami olyasminek tekintem, mint régebben a bemutatkozó látogatást. Az úgynevezett jobb családoknál antrévizetet tett a frissen érkezett állatorvos, tanító, segédjegyző. Vagy ezredparancsnokánál a helyőrségbe érkezett hadnagy... Itt, a mi tájainkon, a Kárpát-medencében nincsenek nagy távolságok. Hát még ha csak a szomszéd vármegyéből helyezték át a segédjegyzőt, és jöttét jóval megelőzte, hogy házasságszédelgésért történt az áthelyezés. Vagy a hadnagy esetében krakélersége miatt... A Kárpát-medencében azóta se növekedtek meg a távolságok. Egy akkora országban, mint amekkora a miénk, úgyszólván mindenki mindenkiről mindent tud. Ha jöttét nem is előzte meg a jó- vagy rosszhíre, utólag minden kiderült. És ezt figyelmébe ajánlanám azoknak, akik az újonnan kinevezett miniszterek életrajzát írják. Sokkal hitelesebbek lennének ezek az életrajzok, ha interjú formájában írnák őket. Egyiktől sem azt kérdezném, tagja volt-e a kommunista pártnak. Mert, ugye, ismerjük az előzményeket. Hanem azt kérdezném meg tőlük, hogyan, mikor és milyen élmény hatására történt meg a most már mindenki által szidott kommunista rendszerből való kiábrándulása. Lenne, aki észérvekkel próbálná magát hitelesíteni, mások valószínűleg történelmi argumentumokat sorakoztatnának fel, vagy éppen az igazságérzetre apellálva igyekeznének meggyőzni a köznépet tisztességes szándékukról. Biztos vagyok abban, hogy például olyanok is vannak, akik - hogy konkrét példát is említsek - azért csömörlöttek meg a pártállamtól, mert Pozsonyban, a pártszanatóriumban gyakran megfordulva felháborodtak a pártvezetési egészségügyi rendszer és a köznép számára szervezett orvosi ellátás színvonal-különbségén. Sőt, olyan is van, aki felháborodását tettekkel is tudja bizonyítani. (Ezek száma azonban olyan csekély, hogy őket érdemes lenne pénzért mutogatni). Mondom, vallatóra kellene fogni az új vezérembereket, mielőtt megírnák rövid életrajzukat. Jót tenne ez nekik is, de közérzetünknek is. Látnánk, hogy valami talán megmozdult az őszintébbé válás felé. Amit egyelőre tapasztalok, azt így jellemezhetem: nagy sumákolás. Egyes vezetők még azt a fáradságot sem veszik maguknak, hogy legalább formálisan igyekeznének hitelesnek mutatkozni. TÓTH MIHÁLY MKDM: ELETKÉPES FÖDERÁCIÓT ség lenne az átfogó kisebbségi törvényre. Beszélni kell arról is, hogy ha bizonyos diszkriminatív* elemek kerülnének az alkotmányba, amelyek nem ismernék el kellőképpen államalkotó és társadalmi szerepünket, akkor képviselőink nem szavazhatnának ,az alkotmánytervezet mellett. Javasolni fogjuk a mai találkozón, hogy a kisebbségi jogkör meghatározására alakítsanak egy szakértői csoportot, amely tagjainak legalább a fele a kisebbséghez tartozna és munkájába külföldi szakembereket is bevonnának. A csoport által készített háttértanulmányt figyelembe kellene venni a politikai döntéseknél. 0 Egyes nézetek szerint korai volt az ellenzéki pártokat meghívni a kerekasztalra, először a koalíciós pártoknak kellene megvitatni a kérdéseket. - Ezzel nem értek egyet, mert az alkotmány sokkal nagyobb horderejű dokumentum, minthogy a kormánykoalíció kisajátíthassa magának. Társadalmi konszenzust kell keresni, s egy demokratikus országban az állampolgárok minden rétegére figyelni kell. CSIZMÁR ESZTER (Folytatás az 1. oldalról) dezés leglényegesebb elemeit ne a szerződés, hanem a szövetségi alkotmány rögzítse. Miután a két köztársaság nemzeti tanácsa megkötné a szerződést, először a szövetségi alkotmányt kell kidolgozni, s csak azután a tagköztársaságokét. 0 Várható a vélemények közeledése Kroméŕížben? - Erre nem látok reményt, de bízom abban, hogy a nézetek tisztázódnak. Nagyon jó lenne, ha az erőviszonyokban és a megoldási lehetőségek megvilágításában is előre lépnénk. 0 Mozgalmuk is javaslatot dolgoz ki az alkotmánynak a nemzetiségi jogokat rögzítő részére? - Igen, már elkészült a javaslat, és a közeljövőben nyilvánosságra hozzuk. Szerintünk hasznos lett volna, ha a három magyar mozgalom előzetesen tisztázza, miben ért egyet, vagy esetleg miben van eltérő véleményen. Mindenképpen azt szorgalmazzuk, hogy a kisebbségi kérdés maradjon a szövetség hatáskörében. Szerintünk az alkotmány nem szabályozhatja részletesen a kisebbségek jogökrét, ezért szükNem tudom, hogy Ön kicsoda. Nem tudom, hogy hány éves, mivel foglalkozik, mi a kedvenc étele-itala, és még sorolhatnám. A levelébe foglaltak alapján viszont feltételezem, hogy lapunk rendszeres olvasója és megkülönböztetett figyelemmel olvassa az oktatásüggyel kapcsolatos írásokat, melyek alá - az utóbbi néhány hónapban legalábbis - nagyrészt az én (böcsületes és valódi) nevem van írva. (Mindezt például annak alapján gondolom, hogy ön, holott „ominózus" cikkemet csupán vezetéknevemmel szignóztam, publikálásának másnapján íróasztalomon landolt levelének második mondatában már a teljes nevemen szólít, sőt, valami olyasmit is elészúr, ami - csupán távolról ugyan és ez nem válik az Ön dicsőségére - szignóim legkurtábbikára emlékeztet.) Úgy vélem továbbá, hogy Ön a kommunista párt (volt) tagja, alighanem jóval idősebb nálam, és a jelen pillanatban valamelyik iskolánk (volt?) igazgatója, tehát tulajdonképpen hazabeszél. És végül - be kell vallanom - egy picit tartok tőle, hogy a név, melyet levele alá írt, nem a sajátja. Ennek ellenére egy pillanatig sem ódzkodtam attól, hogy - csupán néhány, a nagyobb áttekinthetőség kedvéért pontokba foglalt megjegyzés erejéig ugyan, de mégis - reagáljak a kérdéseire (állításaira): 1. a bukott rendszer iskolaigazgatóinak lejáratásához nincs szükség az én segítségemre - nagyrészt megtették ő maguk, még „a régi szép időkben"; 2. tudom, mi az, hogy diktátor és igazat adok Önnek abban, hogy a kifejezés használatával némileg elvetettem a sulykot - jobb (találóbb) lett volna, ha diktátorocskákat írok (a cukrosbácsisággal viszont - vélem annak alapján, hogy ezt nem kifogásolja - úgy tűnik, telibe találtam); 3. hogy a kerületben, melyben alighanem lakik, az Ön információi alapján az iskolatanácsok 60-65 százaléka a régi igazgatót javasolta újrakinevezésre, azt hadd ne kommentáljam - véleményem, néhány parlamenti képviselő és az oktatási miniszter véleményévei-információi-