Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám, hétfő

HlREK-VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ. REFLEX ANTI KLAUS A gazdaságátalakítással is valahogy úgy vagyunk, mint az atom­erőmű-építéssel. Teller Ede azt mondta volt, hogy világviszonylatban is legfeljebb öten-hatan értenek hozzá amúgy istenigazában. Vajon hányan értenek Csehszlovákiában a piacgazdaság meghonosításá­hoz? Václav Klaus igyekszik velünk elhitetni, hogy ő a kevesek közé tartozik, mi pedig igyekszünk hinni, hogy igazat mond, és hogy monetarista koncepciója ha holnap nem is, de holnapután eredményt hoz az országnak. E koncepciónak az a lényege, hogy: rendbe tesszük a pénzügyeinket. Más szóval: a csehszlovák koronából szilárd pénzt csinálunk, olyan fizetőeszközt, amelynek tiszta csen­gése lesz a világon mindenütt. Sokat ígérő terv! A megvalósításához vezető út azonban nagyon rögös. Ahhoz Klaus se kell, hogy tisztában legyünk vele, ez az elképzelés csak vállalataink és termékeink nemzetközi megmérettetésével valósítható meg, és - kissé leegyszerűsítve a dolgot - ennek úgy kell végbemen­nie, hogy megvizsgáljuk, vállalataink képesek-e megélni a nemzet­közi konkurenciában. A csehszlovák elektronikai ipar is mérlegre került. Jelentős meny­nyiségű nyugati tévét, rádiókészüléket és más terméket szereztek be a kereskedelmi vállalatok. Ez jelenti az összehasonlítás egyik pólu­sát. A másik pólust termékeink jelentik. Például a Tesla színes tévékészülékei. Több tízezer darab van belőlük raktáron, és senki sem vásárolja őket. Ebben több tényező is közrejátszik. Az is, hogy sok és drága készüléket szereztek be fejlettebb országokból. Ma ezek piaca is pang. És ugyanúgy pang a Tesla-készülékek eladása is. A kereslet általános lanyhulásának van egy közös oka: a január óta bekövetkezett drágulás következtében kimerültek a lakosság pénz­tartalékai. Aki tavaly ősszel még tévékészülék-vásárlást tervezett, az ma inkább megjavíttatja a 10-12 éves masinát, mert úgy gondolja, színes készülék nélkül megvan az ember, kenyeret, húst, vajat azonban minden nap venni kell. A Klaus-koncepció szerint egy olyan gazdasági helyzetben levő vállalatnak, mint amilyen a Tesla, be kellene jelentenie a csődöt. Ha azonban ehhez az elvhez igazodnánk, hazánkban a vállalatok 60-70 százaléka bezárhatná kapuit. Engedni kell a negyvennyolcból (ezt talán még Václav Klaus is beismeri), és különbséget kell tenni a menthető és a menthetetlen vállalatok között. A szlovák kereskedelmi minisztérium állítólag tervet dolgozott ki az elektronikai ipar legfontosabb vállalatainak megmentésére, és az árvái Tesla is ezek közé tartozik. A terv értelmében a szlovák szervek központi intézkedést hoznának az elektronikai cikkek árának csök­kentésére, a hazai termékek piacának felélénkítésére. Az árcsökke­nés következtében várható veszteséget a Szlovák Köztársaság állami költségvetéséből finanszíroznák. Nagy felháborodást keltett az intézkedéstervezetről szóló hír a Klaus-táborban, amelynek - mint tudjuk - az az alapelve, hogy teljesen le kell építeni a vállalatok állami támogatását. Václav Klaus már azt a hírt is felháborodva fogadta, hogy a Pozsonyi Gépkocsigyár egymilliárd koronányi adósságát átvállalta a kormány. Az elektronikai ipar dotálása bizonyára nem csak egymilliárdba kerül. Az első prágai reakció lényege ez volt: így elfogy a Szlovák Köztársaság pénze, és a hiányt majd szükségszerűen a szövetségi költségvetésből kívánják megfizettetni. Prágában köntörfalazás nélkül így reagálnak e jelenségre: kiderült, hogy nem a handabandázó szélsőséges nacionalisták, a „válással" fenyegető szlovák nemzeti pártok jelentik a legnagyobb veszélyt a csehszlovák állam egysége számára, hanem az olyan intézkedé­sek, amelyek veszélyeztetik Klaus monetarista gazdaságpolitikájának sikerét. A pénzügyminiszter környezete így értékeli a Pozsonyban hozott intézkedéseket: Amit Klaus szigorú gazdaságpolitikájával a vámon (tehát a korona konvertibilissá tétele felé vezető úton) nyerünk, azt elveszítjük a réven (azzal, hogy a szlovákiai vállalatok megmentéséről csak további állami dotációk árán lehet szó). Klaus is tudja, amit tud. Ö ismeri legjobban a sokkterápia lényegét. De a szlovákiai vezetők is tisztában vannak vele, mi a helyzet. Tudják, hogyan alakul a munkanélküliek száma, illetve hogy miként alakulna, ha az elektronikai vállalatokat is bezárnák. Lehet, hogy vannak reális elképzeléseik, amelyek megvalósításával a Tesla is megmenthető, és a versenyképes termelés megvalósítása sem teljesíthetetlen álom. Nem könnyű ma okos gazdasági intézkedéseket hozni Szlovákiá­ban. TÓTH MIHÁLY AZ IDEI IGAZGATÓVÁLASZTÁS - ÚJABB LEHETŐSÉG BESZÉLGETÉS FLIEGEL LAJOSSAL, AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM 22. FŐOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉVEL - Főosztályvezető úr! Két dolog miatt „főtt a feje" az elmúlt napok­ban-hetekben, illetve fő továbbra is a magyar és részben a szlovák taní­tási nyelvű iskolák tantestületeinek is: az egyik, hogy a magyar tanítási nyelvű középiskolákba nem érkez­tek meg időben a kétnyelvű érettségi bizonyítványok (ez, ha jól tudom, időközben megoldódott, kérdés vi­szont, hogy a jövőben nem ismétlő­dik-ismétlódhet-e meg) a másik, hogy iskoláinkban tisztújítás folyik, melynek szabályait - legalábbis a szerkesztőségünkbe érkezett visz­szajelzések szerint - nem mindenki érti, illetve sokaknak vannak külön­böző kifogásaik ellene. - Nagyon remélem, hogy az érettségi bizonyítványok ügye vég­leg és mindenütt megoldódott. Szer­dán szúrópróbaszerűen körbetelefo­náltam néhány iskolát: a nagy ré­szük megelégedéssel nyugtázta, hogy már megkapták a bizonyítvá­nyokat, voltak viszont olyanok is, ahová csak másnap érkeztek meg. A jelen pillanatban már csak azok­ban a magyar középiskolákban hiá­nyozhatnak a kétnyelvű érettségi bi­zonyítványok, amelyekben vagy el­felejtették megrendelni azokat (tu­dok ilyen esetekről is), vagy más nyomtatványokat rendeltek, esetleg véletlenül más nyomtatványokat küldtek nekik. Hogy a jövőben ho­gyan alakul a kétnyelvű bizonyítvá­nyok kérdése, az Brndiar úrnak, a parlamentnek a nyelvtörvény be­tartásának ellenőrzésével megbízott bizottsága elnökének a válaszától függ. Felkértük őt ugyanis, hogy ítél­je meg, vonatkoztathatóak-e egyál­talán, s ha igen, milyen mértékben a nyelvtörvény megkötései a mi ese­tünkre, és egyáltalán: az iskolákra. Mi, szakmai szempontból, a kétnyel­vű bizonyítványok mellett vagyunk. Várjuk Brndiar úr válaszát és bízunk benne, hogy a mi álláspontuk he­lyességét igazolja majd és nem a parlamenti interpellációjával az egész herce-hurcát elindító képvise­lőét, amely miatt leállították a nyom­dai munkálatokat. Ami az igazgatóválasztás szabá­lyait illeti, tudni kell, hogy hosszú fejlődésen mentek keresztül és a végleges változatuk csupán nem­régiben, május elején született meg. Természetesen azonnal elküldtük minden tanügyi igazgatóságnak, je­lenleg már valamennyi iskola tantes­tületének ismernie kellene. A szabá­lyok összeállításakor egyébként ma­ximális mértékben figyelembe vettük a gyakorló pedagógusok vélemé­nyét és szerintem nincs bennük ho­mályos pont, teljesen világos, érthe­tő megfogalmazásúak. Az önök szerkesztőségébe érkezett ellenve­tések alighanem olyan pedagógu­soktól származnak, akikhez még nem jutott el a végleges változatuk, s fenntartásaikat az Učiteľské no­viny-ban publikált előző variánsok alapján fogalmazták meg. Ha nem így van, és mégis az utolsó, az érvényben levő változattal kapcso­latban kifogásolnak valamit, illetve vannak kérdéseik, minisztériumunk 07/498 229-es telefonszámán reg­gel 8-tól délután 3-ig választ kaphat­nak rájuk. - Vegyünk talán egy konkrét pél­dát. Egyik járásunk néhány pedagó­gusa azt állította, hogy a tanügyi igazgatóság vezetője kerek-perec kijelentette: márpedig az ,,ő járásá­ban" nem maradhat egy iskola élén sem,,régi struktúra". A minisztérium igazgatóválasztásokról rendelkező szabályzata viszont bizonyos ese­tekben, ha az iskola tanácsa, a helyi önkormányzat képviselői és a mi­nisztérium is egyetért vele, módot ad rá, hogy olyan személy maradjon az igazgató, aki már több mint négy éve betölti e funkciót. Az igazgatót végül is a tanügyi igazgatóság vezetője hivatott kinevezni. Ám ha valaki elő­re így nyilatkozik... - Ha valóban elhangzott ez a kije­lentés, akkor az illető, a szakmai megfontolásokat félretéve, a politikai nézeteit helyezte az előtérbe. Igaz ugyan, hogy a szabályzat egyik, nem is titkolt célja az, hogy a vezető posztokon egészséges körforgást biztosítson, hogy új rátermett sze­mélyeket juttasson az igazgatói, il­letve igazgatóhelyettesi funkciókba, kétségkívül vannak azonban olyan, több mint négy éve a poszton levő igazgatók és igazgatóhelyettesek is, akik mind szakmailag, mind emberi­leg megfelelnek a kor elvárásainak. A szabályzatba foglaltakat minden­kinek be kell tartania: ha csak egy, történetesen már több mint négy éve igazgatóskodó jelölt van az igazga­tói posztra és megfelel a kiírt pályá­zati követelményeknek, akkor a tan­ügyi igazgatóság vezetőjének - a minisztérium beleegyezésével - szakmai és nem politikai megfon­tolások alapján kell döntést hoznia. - Én, a múlt évi igazgatóválasztá­sok tapasztalataiból kiindulva, kicsit tartok e mostaniak eredményeitől is... - Nézze, az iskolák, illetve a tan­testületeik lehetőséget kaptak arra, hogy saját maguk döntsenek a jövő­jükről, legalábbis ami az elkövetkező négy évet illeti. Lehet, hogy az idén is előfordulnak a tavalyihoz hasonló jelenségek, de én úgy vélem, hogy időközben mindannyian tapasztal­tabbak, bátrabbak lettünk. Hiszem, hogy azok, akik tavaly még ilyen vagy olyan, de mindenképpen káros beidegződésektől vezérelve nem mertek az újra, a változásra szavaz­ni, az idén már mindenképpen arra voksolnak. .,, , v (kluka) KI LETT VOLNA A NYERŐ? VASÚTI SZABADJEGYCSATA Bevallom, óriási botrányra számítot­tam. Aztán szerencsére, mégsem történt semmi. Legalább is egyelőre. Pedig a je­lek rosszat sejtettek. Hetekkel ezelőtt a három partner, a Szövetségi Közlekedési Minisztérium, a Szövetségi és Munkaügyi Minisztérium, valamint az illetékes szakszervezeti szö­vetség különösebb hírverés nélkül ült tár­gyalóasztalhoz, hogy megvitassa a vasúti szabadjegyek jelenét és jövőjét. A sajtót, a rádiót, a televíziót nem értesítették a nagy eseményről, sőt még a sajtóirodá­nak sem küldtek semmilyen hírt. Pedig az eset megérdemelt volna néhány „ked­ves" sort, pár „biztató" szót. Már csak azért is, mert fennállt a veszély, hogy a tárgyalások végeztével a világon eddig talán egyedülálló intézkedésre kerül sor: megszüntetik a vasúti szabadjegyeket. A tárgyalás bizonyára nem volt egyszerű, hiszen jól értesült körök szerint mindenki mást akart. A munkaügyi mi­nisztérium a vasutasok kedvezményének teljes visszavonásán fáradozott. A Szö­vetségi Pénzügyminisztérium, amely szintén bekapcsolódott az ügybe, a sza­badjegyek természetbeni juttatáshoz ha­sonló adóztatását javasolta. A közlekedé­si minisztérium és a szakszervezeti szö­vetség viszont a vasutasok érdekeit véd­te. S úgy tűnik föl, nem is sikertelenül. Ugyanis napokkal ezelőtt megszületett a döntés: a vasúti szabadjegyek továbbra is érvényesek. Vajon meddig? Jóllehet, a vasutasok szakszervezeti szövetsége a közlekedési minisztérium támogatásával csatát nyert, de a „hábo­rúnak" még nincs vége. Hiszen a jelek szerint nemsokára a vasúti kedvezmé­nyeket szabályozó rendelkezés novellizá­lása következik. S hogy az milyen válto­zásokkal jár majd, ma még nem lehet tudni. Könnyen előfordulhat azonban, hogy kellemetlen meglepetés éri a vas­utasokat. Ugyanis - ismét jól értesült kö­rökben - azt rebesgetik, hogy az intézke­dés következtében megváltozhat a ked­vezményezettek köre. Sőt az is előfordul­hat - miként azt nemrégiben Jirí Nezval, közlekedési miniszter is kifejtette -, hogy a kedvezményeket élvezőket több cso­portra osztják. Eszerint külön kategóriába - nyilván más-más kedvezménnyel - tar­toznak majd a vasúti dolgozók, azok csa­ládtagjai, a vasút nyugdíjasai és a vasút üzemeléséhez szükséges kiszolgáló egységek dolgozói. Úgy tűnik föl, a vasúti szabadjegyeket illetően a közeljövőben számítani lehet a jelenleginél kedvezőtlenebb szabályo­zásra, Legalább is a vasutasok szemszö­géből nézve. A várható indézkedés tulaj­donképpen legalább háromszor annyi embert érint, mint a vasút dolgozóinak száma. Nem egészen értem, kinek jön jól a személyenként negyven koronáért megvásárolt, egy évre szóló szabadje­gyek megszüntetése. Hiszen a kedvez­ménnyel utazók legtöbbje vasúti alkalma­zottként bizonyára továbbra is ingyen uta­zik majd. A családtagok és nyugdíjasok kedvezményes szállítása semmiféle több­letköltséggel nem jár. Annak pedig, aki szabadjegyét kiváltotta, de az év 365 napján egyszer sem utazott vonaton, a vasút semmilyen ellenértékkel nem szolgál. Hát akkor ki lenne itt a nyerő, ha a szabadjegyeket visszavonnák? Azt hiszem, csak vesztesei lesznek a harcnak, ha a kötélhúzás netán a Szö­vetségi Munka- és Szociálisügyi Miniszté­rium javára dől el. Hiszen a kedvezmé­nyek megszüntetése messzemenő követ­kezményekkel járhat. Csehszlovákiát pél­dául szabálysértés miatt azonnal kizár­hatják a FlP-ből, a Nemzetközi Vasúti Unió egyik önálló szervezetéből, amely épp a kedvezmények felett őrködik. Ez viszont megnehezítené az Európai Kö­zösségekhez való csatlakozásunkat szor­galmazó tárgyalásokat. Tehát a tét nem elhanyagolható nagyságrendű. Lehet, hogy végül is ez a tény, meg a néhány napig tartó sztrájkkészültség lágyította meg egyesek szívét, s bírta őket arra az elhatározásra, hogy nem éppen szívderí­tő ötletükkel legalább egy időre kivonulja­nak a vasút amúgy sem könnyű életéből. KOVÁCS EDIT 1991. JÚNIUS 3. KITÁRTUK AZ AJTÓKAT CHREN MINISZTER SKANDINÁVIAI ÉLMÉNYEI (Munkatársunktól) - A Václav Ha­vel köztársasági elnököt skandi­náviai útján elkísérő delegációnak tagja volt Jozef Chren, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és ide­genforgalmi minisztere. Pénteken Pozsonyban az újságíróknak be­számolt az általa különlegesnek nevezett útról. - Legfontosabb célunk az volt, hogy vendéglátóinknak a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot olyannak mutassuk be, amilyen, hogy a nem ritkán terjedő téves információkat helyreigazítsuk - mon­dotta a miniszter. - Vendéglátóinkat arra biztattuk, bátran vállalkozzanak országunkban. És azt is elmondtuk nekik, nem kéregetni jöttünk; ha segí­teni akarnak, akkor a környezetvéde­lem terén szerzett tapasztalataik át­adásával, illetve közös vállalatok lét­rehozásával tehetik ezt. Norvégiával kapcsolatban első­sorban a Garamszentkereszti Alu­míniumgyár gondjainak megoldását, illetve ennek (bármilyen hihetetlenül hangzik is) az idegenforgalommal való összekötését hangsúlyozta. Néhány cég jelezte komoly beruhá­zási szándékát. A svédországi tar­tózkodásukhoz többek között az a reményt keltő megállapítás fűző­dik, hogy már idén exportálhatnánk textilipari termékeinkből, jövőre pe­dig lábbelit is vennének tőlünk. Fel­ajánlották a pénzügyi és kereskedel­mi szakemberek, valamint mene­dzserek képzésének lehetőségét is. Érdekességként említette meg az autótelefonok közös gyártását és szerelését, de erre csak akkor kerül­het sor, ha a szomszédos országok is érdeklődni fognak irántuk, ugyanis a műholdas összekötettés csak ak­kor jöhet számításba. Érdeklődtek az idegenforgalmunkról is, de a svéd turisták ideözönlésére egyelőre vár­nunk kell: az autósok ahhoz a felté­telhez kötik jövetelüket, hogy lega­lább háromszáz kilométerenként ólommentes benzint vásárolhassa­nak. Finnországban a közös téma a szovjet piac fizetőképtelensége volt, de országaink szempontjából említésre méltó annak a szerződés­nek az aláírása, amely alapján in­gyenes egészségügyi ellátásban ré­szesülnek a másik országban az arra rászorulók. Egyébként a bútor­iparban és a nagyszombati Tatra­chema révén a háztartásvegyipar­ban ígéretes az együttműködés. Dá­niából a mezőgazdászoknak hoztak ajánlatot, de a környezetvédelem te­rén is jelentős együttműködési szán­dékot tapasztaltak. - Küldöttségünk kitárta az ajtókat, most már a vállalatok vezetőin a sor, hogy éljenek a lehetőségekkel, és megkössék a szerződéseket - ösz­szegezte az úti beszámolót Jozef Chren. D. T. JUBILEUMI ORVOSI NAPOK (Munkatársunktól) - A Rima­szombati, Losonci, Rozsnyói és Nagykürtösi járás orvosi kamarái ebben az évben is megrendezik a Gömör-Nógrád megyei orvosi na­pokat. A június 6-án és 7-én Rima­szombatban zajló rendezvény jubi­leuminak számít, ugyanis sorrend­ben a huszonötödik. Ebből az alka­lomból a nyitónapon sokéves aktív tevékenységükért a szakma négy érdemes művelőjének a Purkyné­emlékérmet adják át. A kétnapos találkozó az előzete­sen közzétett program szerint az idén is mind az orvosok, mind az egészségügyi nővérek szekciójában gazdagnak és változatosnak ígérke­zik. Különösen a neves prágai Betka professzornak A lézer alkalmazása a gégészetben című előadását vár­ják nagy érdeklődéssel a szakem­berek, de bizonyára értékes lesz egy pozsonyi orvoscsoportnak a leg­újabb immunológiai ismereteket összefoglaló és gyógyászati alkal­mazásukról szóló értekezése is. Persze a gömöri és nógrádi orvosok ^ is beszámolnak legújabb kutatási eredményeikről és a gyógyításban szerzett tapasztalataikról, (polgári)

Next

/
Oldalképek
Tartalom