Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám, kedd

1991. MÁJUS 14. MOZAIK MÁSOK ÍRTÁK VÁCLAV KLAUS: LASSUL AZ INFLÁCIÓ? A központilag tervezett gazdasági rendszer nagyon szomorú örökséget hagyott ránk, s ebből a helyzetből a továbblépés nem lesz sem könnyű, sem olcsó. Van, ami sokáig fog tartani, de van, amit viszonylag gyorsan meg tudunk oldani. Sokáig tart például, amíg termelékenységünket, hatékonyságunkat s ezzel együtt életszínvonalunkat a fejlett nyugati országokéhoz tudjuk közelíteni. Bizonyos feltételek között azonban rövid idő alatt elérhetjük az árak stabilizálását, a gyors infláció megállítását. Az elmúlt rendszer ezen a területen két dolgot hagyott ránk. Az első a visszaszorított infláció (viszonylag stabil árak, amelyeket a dotáció emelésével és az áruhiánnyal tartottak fenn), a másik pedig a gazdaság monopolista szerkezete. Gazdaságpolitikánk célja — és éppen ezért hangsúlyozzuk korlátozó jellegét —, hogy az infláció egyszeri legyen, és mielőbb véget érjen. Ma már nemcsak az 1990es. hanem 1991 első negyedévének statisztikai adatai is rendelkezésünkre állnak. A kormányt ma érő bírálatok ellenére elmondható, hogy ezek az adatok a fenti optimista hipotézist megerősítik. Az árak alakulása ugyanis azt mutatja, hogy az inflációs kilengés után az áremelkedés mértéke már lefelé tart, és arró van szó, hogy ezt a folyamatot megtartsuk, hogy az egyszeri csúcsnak ne legyen ismétlődése, hogy az infláció ne menjen át inflációs spirálba. Ennek a veszélye ugyanis fennáll, és mindent meg kell tennünk azért, hogy ne váljon valósággá. Az első probléma az, hogy még mindig létezik bizonyos mértékű árszabályozás, amelynek megszüntetése, ha nem is az előző mértékű, de bizonyos áreltolódást eredményez majd felfelé. Példa erre a fűtőanyagok dotációjának megszüntetése, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezeknek az ára nagyon messze volt a valóságos viszonyoktól. Azzal, hogy megszabadulunk az árszabályozástól, megszűnik a deformált árak rendszere is, így ezek után már nem kell számítani nagyon nagy kilengésekre. A másik nagy veszély a bérek és minden másfajta jövedelem nagyvonalú indexálása, amely tovább erősíti az inflációt. A magasabb béreket a termelők kivetítik az árakba (az ún. költséginfláció), és a magasabb bérek a piacon növelik a keresletet, ami szintén áremelkedéshez vezet (az ún. keresletinfláció). A januárban, politikai nyomás alatt született megegyezés a kormány és a szakszervezetek között ezt a fejlődést vetíti előre. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a mai infláció mellett az árak változatlanok maradjanak, de az infláció megfékezésének feltétele az, hogy a bérek ebben a viszonylag rövid időszakban sokkal lassabban nőjenek, mint az árak. Az inflációt megállíthatnánk a bérek hirtelen megnövekedése mellett is, hogyha fékeznénk a keresletet. Ezt nagyon korlátozott pénzügyi politikával érhetjük el, ami viszont túlságosan magas — elviselhetetlen szintű — munkanélküliséghez vezetne. Az árak stabilitásának kulcsát tehát nálunk a szakszervezetek tartják a kezükben, a tagság és vezetőség egyaránt. Minél óvatosabban kezelik majd azt az eszközt, annál nagyobb az esélye a gazdasági stabilitásnak. Ha viszont az a téves nézet nyer teret, hogy az infláció ellen legjobb védekezés a bérek növelése, akkor nincs reményünk. A gazdaságtanban ugyanis érvényes egy nagyon jelentős törvény, az, hogy ami érvényes az egyén számára (a bér növelése védi őt az infláció ellen), az nem érvényes a többségre, a gazdaság egészére (a bérnövekedés inflációhoz vezet). Akcionár, 1991/9. szám JIRÍ DIENSTBIER

: LEGYÜNK TÜRELMETLENEK AZ INTOLERANCIÁVAL SZEMBEN A Lidové noviny c. cseh lapban hosszabb beszélgetést közöltek hazánk külügyminiszterével. Ebből közlünk most néhány gondolatot. • Ellentmondásosnak tűnik, hogy a Polgári Mozgalom, amelynek ön az elnöke, a reform megvalósítását elsőrendű feladatnak tekinti, ugyanakkor a szociális szempontokat is előtérbe helyezi. — De hiszen a gazdasági reform végrehajtása nem a jobboldal programja. A gazdaságátalakítás szükségszerűség, vissztérést jelent a gazdaság normális működéséhez, az összes többi feladaji teljesítésének az előfeltételéről van szó. Minél gyorsabban hajtjuk végre, ännál kevésbé lesznek fájdalmasak a következményei, annál rövidebb idő alatt válik dinamikussá az élet. Főképp arra törekszünk, hogy a piacgazdaság ne váljék ideológiai bálvánnyá. A piacgazdaság egyszerűen csak eszköz. Vajon alkotókká, vállalkozásra készekké tudunk válni, ha a nyomor, a félelem és a bizonytalanság gyötör bennünket? Meg kell szabadulnunk mindentől, ami gátolja a személyiség, az aktivitás szabad kiteljesedését. Ez a reform sikerének záloga. • Vajon a vezetés — kommunista múltja miatt — nem tér el balra a Polgári Mozgalomban? v— Minden ideológiai és partikuláris szempontot elutasítunk. Az egyén szabadságára, az emberi jogokra építünk. Ezek a tényezők nem ideológiai tartalmúak, ahogy sokan állítják, hanem a civilizáció eddigi fejlődésének az eredményei. Semmire sem megyünk, ha azt mondjuk az embereknek: te nem vagy elég jobboldali, baloldali, nemzeti, így nem tartozol közénk. A mi programunk nem a konfrontáció, hanem a béke, az egyetértés, de az optimizmus is. Van egy arab közmondás: „Ha a károgó hollót követed, akkor csak egy döghöz jutsz el. De még inkább az lesz utad végállomása, ha hiéna hívására hallgatsz." Nehéz lesz kiszűrni a hollókárogást és a hiénaüvöltést, ha meg kell kísérelnünk. Már korábban is mondtam: csak az intoleranciával szemben leszünk intoleránsak. Národná obroda, 1991/104. EGYESEK RÁFIZETTEK... MEGELÉGSZENEK A BOCSÁNATKÉRÉSSEL? Panaszlevélben fordult hozzánk segítségért egy sőregi olvasónk. Sorait így kezdi: — Az Új Szóban tett közzé hirdetést a BODVA nevezetű kassai cég. Tapasztalatom szerint kettős céllal: törvénytelen úton nem is kevés pénzre akart szert tenni, s átejteni a csehszlovákiai magyarokat... A panaszos csatolta leveléhez a BODVA cégtől kapott tájékoztatót is. Annak szövege a következő: Tisztelt Érdeklődő! Cégünk szíves figyelmébe ajánlja két igén sikeres budapesti munkaközvetítő iroda szolgáltatásait. Ez a két cég egész Európában valamint Észak-Amerikában közvetít munkahelyeket. Az érdeklődő a kitöltött kérdőívek által bekerül az adatbankba, ahol az adatai egy évig lesznek nyilvántartva. Amennyiben a számítógép által kiválasztott munkahely megegyezik az Ön adataival, erről értesítést kap a címére. HUNGAROWORK Kft.: a nyomtatványt kérjük kitölteni, életrajzot írni. magyarul és esetleg idegen nyelven (németül, angolul, franciául). A Hungarowork a sikeres munkaközvetítésért a kereset 5 százalékát számlázza. KÁNAÁN Gmk: a kitöltött jelentkezési lapot és a megbízatási szerződés aláírt 2 példányát kérjük kitölteni. A cég 575,- Ft-ot és az első havi fizetés 23 százalékát számlázza. A nyomtatványokat, amennyiben levélben megrendeli, utánvétellel küldjük a címére 174.- Kčs-ért. Tisztelettel BODVA — Röviden ismertetném, mit is éltem át Pesten, amikor személyesen vittem el a kérdőívemet — folytatja a panaszos. Először a Hungarowork irodájába mentem, a hölgy csak bepillantott a papírjaimba, és már kezembe is adta a nyilatkozatot: Kedves Uram! Sajnálattal közöljük, hogy Irodánknak nem áll módjában külföldi állampolgárok közvetítése külföldre. értesültünk arról, hogy Kassán egy BODVA nevezetű cég 174 koronáért árusítja ingyenes nyilvántartó lapunkat, törvénytelenül. Ehhez mi sem szóban, sem írásban nem adtuk beleegyezésünket, ezért kérjük, hogy On se vegye igénybe szolgáltatását, és ismerőseinek is hívja fel figyelmét érre. Budapest, 1991. március 21. HUNGAROWORK Kft. Szerinte, egy kassai illető az ingyenes jelentkezési lapjukból — amihez könnyen hozzáférhetett, hisz csak kérni kell — elvitt egyet és azt sokszorosította. Sajnos, már elég sok kitöltött kérdőívet kaptak Csehszlovákiából. Ezért is írták a mellékelt nyilatkozatot, melyet minden pórul-járt egyénnek elküldenek. A Kánaán Gmk-ban már más volt a helyzet. Minden további nélkül elfogadták kérdőívemet, 575 forintot is fizettettek velem, de •a kassai BODVA cégről nekik sincs tudomásuk. ... Remélem, meg fogják találni a módját, hogy leálljanak ezek az urak, vagy hölgyek, megkímélve így egypár jóhiszemű, munkát kereső pénztárcáját — áll a hozzánk küldött, aláírt, s a feladó címét is tartalmazó levélben. A panaszos nevét — kérésére — nem közöljük. Nos, ennyi információval a tarsolyunkban felkerestük Weiser Gábor mérnököt, a BODVA cég ügyvezetőjét. Nem lepődött meg, ugyanis már tudott a dologról. — Hozzám is érkezett néhány visszajelzés, ügyfeleim tudatták velem is, hogy valahol valamilyen hiba történt... • Hol történhetett a hiba? — Elsősorban magamat okolom érte. Beismerem, a HUNGAROWORK irodájában járva nem érdeklődtem meg tüzetesen a feltételeket, s írásos egyezséget sem kötöttem velük az együttműködésről. Aki tehát a tőlem megvett kérdőívet kitöltve egyenesen oda küldte, s nem vissza az én címemre, az becsapottnak érzi most magát. • S aki az ön címére küldte a HUNGAROWORK-nak szánt kérdőívet? — Annak már visszaküldtem a nyomtatványért és a félig helytálló információért befizetett összeg felét. • Az információ másik fele tehát rendben? — Igen. Amint azt a panaszos is írja, a Kánaán Gmk-val más a helyzet. Azzal kezdetben szintén csak szóbeli egyezségünk volt, ám közben írásos megállapodást is kötöttünk. • Milyen tanulságot vont le ebből, az ön szempontjából kevésbé sikeresnek minősíthető esetből? — Bánt a dolog. Tudom, máskor jobban oda kell figyelnem a vállalkozás részletkérdéseire is. Ezen a téren kezdő vagyok, s a tandíjat már megfizettem. • Van még valami hozzáfűzni valója? — Ha lehet, ezúton is szeretnék bocsánatot kérni az ügyfeleimtől. GAZDAG JÓZSEF TÓTH LÁSZLÓ PESTI NAPLÓ EGY TERVEZETT RENDEZVÉNYSOROZAT ELÉ Már megírtam a legutóbbi (Pesti napló)jegyzetemet, melyben a csehszlovákiai magyarság 1945—49 közti üldöztetések következtében elpusztult áldozataira emlékeztem, amikor értesültem arról, hogy a budapesti Rákóczi Szövetség a közeljövőben többnapos rendezvénysorozatot szentel a hontalanság éveinek. A nagyszabású terv — azt hiszem, már így, megelőlegezve is elmondható — az első olyan vállalkozást ígéri, mely átfogóan, minden vonatkozására kiterjedő figyelemmel szól a csehszlovákiai magyarságnak erről a következményeiben máig ható tragédiájáról. Persze, egy ilyen terv aligha merülhetett volna fel korábban — íme, egy újabb példa a történelemlátás, történelemtudat és történelmi idő közti szoros és közvetlen összefüggésre: a totalitárius rendszereknek tudvalévően az emlékezés, a történelmi emlékezet, a múltismeret és a tanulságok keresése a legfőbb ellensége. Minden totalitárius hatalom azzal kezdi, hogy kisajátítja magának a történelmet (és még sok minden mást is, természetesen). A magát A csehszlovákiai és kárpátaljai magyar kultúra barátainak köreként aposztrofáló Rákóczi Szövetség már eddig is, fennállásának mindössze két-három esztendeje alatt is sokat tett az 1945—49 közt a csehszlovákiai magyarságot ért — Szalatnai Rezső minősítését kölcsönvéve: — „erkölcsileg visszataszító s megrázóan kiábrándító" kollektív büntetés emlékezetben tartása, következményeinek felmérése érdekében, s egyike 'azoknak a fórumoknak, melyek a legtudatosabban szegődtek nyomába ezeknek a sanyarú, sötét esztendőknek. Végül az is nagy érdeme, hogy (tudomásom szerint) egyedüli társadalmi szerv (ezet) ként igyekszik összefogni az annak idején Magyarországra kitelepített (egykori) csehszlovákiai magyarokat. Mostani nagyszabású elképzelésének megvalósításába a Szövetség társrendezőkként a különböző magyarországi társadalmi szervezetek széles körét tervezi bevonni, ami igencsak méltányolandó és sok szempontból is célszerű gondolatnak látszik. Meglehet, igenigen előzetes tervet tartok most a kezemben, ebből azonban a hazai tácsrendezők mellől számomra érthetetlenül hiányzik a csehszlovákiai magyarság legkülönbözőbb érdekképviseleti szerveinek az eseménysorozat társrendezőiként való számításba vétele. Ez azonban •csak amolyan apró szeplő, mely semmiképpen sem minősítheti az elképzelés egészét, ráadásul a rendezvénysorozat időpontjáig könnyűszerrel el is tüntethető. Sokkal inkább lehet minősítő tényező az a sokrétűség és sokszínűség, az a minden részletet átfogó igyekezet, mely ezt az ismételten és hangsúlyozottan nagyszabású tervet jellemzi. A rendezvénysorozat ötletadói és szervezői a Magyarországra kitelepített csehszlovákiai magyarok találkozójától a tudományos tanácskozásig, az első ízben kiosztásra kerülő Esterházyérem átadásáig, a kitelepítéseket felelevenítő visszaemlékezések születését serkentő pályázat kiírásáig, dokumentumfilmek bemutatásáig, könyvbemutatókig, irodalmi összeállításokig és író-olvasó találkozókig, továbbá a kitelepítés tárgyi és művelődéstörténeti emlékeibői rendezett kiállításig, valamint egy gyászmiséig valóban sok mindenre (vagy: szinte mindenre) gondoltak. Az ötletek és tervek ilyen tömegű sorjázásakor szokás azt mondani, hogy ha csak a fele is megvalósul, már az is elegendő. S nemcsak elegendő: a rendezvény valószínűsíthetően történelmi jelentőségűnek is ígérkezik egyúttal. Két megjegyzés — egy észrevétel és egy kívánság — azonban már most, jóval a rendezvény előtt kikívánkozik belőlem. Az első. Mostanában — s ez már önmagában is örvendetes tény — mind több kiadvány, publikáció és fórum foglalkozik a szóban forgó korszakkal, annak különböző vetületeivel, mind többen érzik késztetését annak, hogy valamilyen formában megnyilatkozzanak a hontalanság tragikus éveinek kapcsán. Ezzel nincs és nem is lehet bajom, sőt — igaz, bizonyos keretek közt — magam is rendkívül szükség- és célszerűnek, tehát alapjában véve üdvözlendőnek tartom a korszak hirtelen éles fénybe kerülésének tényét. Mindössze egyetlen dologgal kapcsolatban van némi kifogásom, s ebben a Rákóczi Szövetség mostani terve is megerősít. Nézetem szerint ugyanis nem lehet, vagy legalábbis nem egészen célravezető a csehzlovákiai magyarság 1945—49 közti megpróbáltatásait külön a Csehországba deportáltak. külön a Magyarországra kitelepítettek és külön az odahaza, tehát Szlovákiában maradottak ügyeként kezelni. E három ugyanis szorosan és elválaszthatatlanul egymáshoz tartozik, s bár képezheti egyetlen eseménysor, témakör, megvizsgálandó terület három különböző aspektusát, egymástól elkülönítetten való kezelésük azonban olyan összefüggések elsikkadását és olyan felismerések lehetetlenné válását is eredményezheti, mely összefüggések és felismerések hiánya végső soron különféle súlyos identitástudati és önismereti/önértékelési zavarokhoz, • mindenféle kétes értékű és önigazoló mítoszok, legendák, prekoncepciók kialakulásához is elvezethet. S a második megjegyzésemként beígért kívánság? Csupán annyi, hogy szeretném, ha egy, a Rákó-czi Szövetségéhez hasonló, s a csehszlovákiai magyarság 1945—49 közti kálváriáját a maga komplexitásában megragadó rendezvénysorozat tervéről otthonról, tehát (Cseh-)Szlovákiából is mielőbb hírt kaphatnék/kaphatnánk. ERKÖLCS ÉS SZEREP Színház az egész világ? Es színész benne minden férfi és nő? Lehet, de most nem egészen erről van szó. A szerepekről inkább. Bizony, nincs ember — még ha nem is színész, még ha nem is színészkedik az illető —, szóval, nincs ember szerep/szerepek nélkül. Mindannyiunkhoz tartozik ugyanis valamilyen szerep. Akár tudatosítjuk, akár nem, akár bevalljuk, akár nem. Ki önként vállalja, kire úgy akasztják rá, ki hosszú évekig csak arra készül, ki hirtelen találja magát benne, s annak is rögtön a kellős közepén, ki tagadja vagy menekül előle, ki csendesen tudomásul veszi. Ahány ember, annyiféleképpen viseltetik a szerepével/szerepeivel szemben, mindenki az alkata szerint. S ha ne'm is keresi az ember a szerepeit, a szerepek keresik meg őt. De nemcsak ember, szerep is sokféle van, sőt az is megesik, hogy a kettő között a legcsekélyebb összhang sincs, hogy hozzá méltatlan vagy éppen képességeit meghaladó szerepbe kényszerül bele az ember. Egyén és szerep viszonyának tanulmányozása mindig tanulságos lehet. Diktatúrák idején különösképpen. így az elmúlt húsz esztendő is a példák kimeríthetetlen bőségét kínálhatja nekünk e tekintetben. Mindez Jászi Oszkár levelezésének olvasása közben jutott eszembe. Ami ugyanis az első pillantásra feltűnik ezekben a hallatlanul bölcs és méretéktartó, példaadó józanságról és tisztánlátásról tanúskodó opuszokban, az egyén és szerep tökéletes azonosulása, egybeesése. Mert ez a századunk magyar szellemóriásai közt is a legnagyobbak közé tartozó tudós politikus és bölcselő épp azt mutatja meg nekünk, hogy alkalomadtán és igazán szerencsés (ám sajnos, annál ritkább) esetekben miként válhat eggyé e kettő. . Miként válhat valakinél az erkölcs, az erkölcsiség, az erkölcsösség lényének minden megnyilvánulását átható és meghatározó, magatartássá átminősülő szereppé.