Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-08 / 107. szám, szerda

HÍREK VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ* 1991. MÁJUS 8. SEVARDNADZE

: WASHINGTONBAN DÖNTENEK A SZOVJET DEMOKRÁCIA SORSÁRÓL Úgy tűnik Bush amerikai elnök állapota teljesen kielégítő, hiszen néhány órával a Fehér Házba való visszatérése után fogadta Eduard Sevardnadze szovjet exkülügyminisztert. Sevardnadze hétfőn érkezett az Egyesült Államokba, ahol egy előadói körúton vesz részt. Hétfőn délelőtt James Baker külügyminiszter tárgyalt Sevardnadzeval, s csak ezt követően került sor a fehérházi látogatásra. Ez utóbbiról a hírügynökségek jelentéseiben az állt, hogy Sevardnadze megpróbálta enyhíteni a Szovjetunióról legújabban kialakult amerikai képet. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert Gorbacsov vasárnap azt hangsúlyozta, hogy bizonyos kedvezőtlen változások figyelhetők meg az USA viszonyában a Szovjetunió iránt, s ezek visszavethetik a fejlődést a hidegháborús korszakba. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Sevardnadze a Fehér Házban tompítani próbálta saját, néhány nappal korábban tett kijelentéseit is. Első előadását az exkülügyminiszter a washingtoni Brookings intézetben tartotta meg, azt hangsúlyozta, hogy a szovjet reformok és demokrácia sorsáról az amerikai fővárosban döntenek. Kijelentette, az USA segítsége a Szovejtunió számára lélektani és politikai szempontból is nagyon fontos. Megfigyelők mindezzel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy Sevardnadze lényegében Gorbacsov számára kért segítséget. ABSZURD HÁROMSZÖG Pocsék helyzetben van a csehszlovák gazdaság. Ennek okai és következményei közismertek. Az ország eljutott egy olyan stádiumba, hogy ha másba nem, hát szalmaszálakba kapaszkodik. Csakhogy vannak jó és rossz szalmaszálak. A tanküzlet, minden jel szerint, egy rossz szalmaszál. Még akkor is, ha igazán jövedelmező, mint minden fegyverüzlet. Még akkor is, ha a fegyvergyárak az átlagosnál is rosszabb helyzetben vannak. Mert más a pénztőke és más az erkölcsi tőke. Az utóbbit csak egyszer lehet elveszíteni, de végérvényesen. Nem lehet érv, hogy az üzlet az üzlet;- s az üzletnek menni kell. Ebben az esetben még az az amerikai jelentés sem lehet ütőkártya, amelyet tegnap ismertettünk lapunkban, s amely szerint az utóbbi években éppen a Biztonsági Tanács állandó tagjai adták el a legtöbb fegyvert a közel-keleti országoknak, s a ranglista élén a két szuperhatalom áll: a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ez csak tény, de nem érv. Mert ahhoz képest, hogy hozzájuk viszonyítva milyen kicsik vagyunk, nagyon is benne voltunk ebben a buliban. S nemcsak ebben. Elnökké választása után pedig Václav Havel éppen arra tett ígéretet, véget vetünk ennek a gyakorlatnak. ígéret van, de „helyzet" is van - rossz gazdasági helyzet. S nem vagyunk képesek egyedül kilábalni belőle. De ahelyett, hogy „jó fiúk" lennénk, s örülnénk, hogy lassan feledésbe merül a Semtex-botrány és megszabadulunk a terrorizmus támogatásáriak nem éppen alaptalan, de főleg rendkívül kellemetlen vádjától, nyomban találunk néhány majdnem korszerű és egykoron korszerű harckocsit a raktárakban, melyekből gyorsan pénzt akarunk csinálni. Sok pénzt. Ami jó. De a Közel-Keleten. Ami rossz. S pont most, amikor az öböl-háborúból oroszlánrészt vállaló Egyesült Államok azon van, hogy tető alá hozzon egy nemzetközi megállapodást a Közel-Keletre irányuló fegyverexport korlátozásáról, mi úgy akarunk mentőövet találni gazdaságunk egy ágazatának, hogy ennek éppen az ellenkezőjét készülünk megtenni. Ezáltal létrehoztuk a Közel-Kelet -Washington-Prága abszurd háromszöget, amelyet egymásnak feszülő érdekek töltenek ki. Irak veresége után Szíria lett a térség katonailag legerősebb arab állama. Irán is arra törekszik, hogy a szomszéd vereségét a saját javára fordítsa. A T 72-esek és a T 55ösök éppen ebben lennének segítségükre, ami nemcsak az amerikaiaknak nem tetszik, hanem az izraelieknek sem. Meg Washingtonban a zsidó lobbynak. így aztán a többszörösét veszíthetjük el a vámon annak, amit a réven esetleg nyerünk. Azért írom, hogy esetleg, mivel Szíria már így is 700 millió dollárral tartozik nekünk. Ha most készpénzzel is fizetne a harckocsikért, az adósság még adósság maradna. Pedig az amerikai külügyminiszter a múlt hónapban a mi külügyminiszterünknek megígérte, Damaszkuszban szól néhány szót az érdekünkben. Hétfőn pedig Baker bejelentette, ismét a térségbe utazik. Talán Szíriába is. De ezek után aligha fogja arra pazarolni a idejét, hogy rávegye a szíreket, fizessenek már nekünk. Igaz, hogy az Egyesült Államok is szállít fegyvereket külföldre, s nem is keveset. A térségbe is, az öböl menti araboknak meg főleg Izraelnek. Szállítanak mások is. De azok talán nem állnak olyan „csehül", mint mi. Meg bizonyára van annyi eszük, hogy nem azoknak törnek borsot az orra alá, akiktől segítséget várnak. Márpedig Washington kész segítséget nyújtani a konverzió problémáinak megoldásához. De ezzel a tanküzlettel ezt a segítséget is elveszíthetjük, meg egy sor mást is. De mindenekelőtt a hitelünket. És nincs értelme arra mutogatni, hogy közben már javítottuk kapcsolatainkat Izraellel, s hogy Washington is módosított viszonyán Szíria és Irán vonatkozásában. Mi nem ;vagyunk Amerika. S egyhamar nem is leszünk. , , , . GÖRFÖL ZSUZSA MITTERRAND ELEGEDETTEN TÁVOZOTT MOSZKVÁBÓL HADMÜVELETEK AZ ÖRMÉNY-AZERI HATÁRON Francois Mitterrand francia államfő keddre virradó éjszaka befejezte rövid moszkvai munkalátogatását és hazautazott. Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalásokat, melyeket a két államfő közös sajtóértekezleten értékelt. Mitterrand az újságírók előtt ismét kifejezésre juttatta támogatását a gazdasági és társadalmi átalakítás szovjet politikája és személyesen Gorbacsov iránt. Mindkét államfő azt mondta, elégedettek a megbeszélésekkel, melyeken szó volt a rendszeres konzultációk folytatásáról. Gorbacsov és Mitterrand egyaránt azt hangsúlyozta: egyedül a nemzetközi konferenciában látnak politikai kivezető utat a közel-keleti konfliktusból. Moszkvában tegnap közzétették az oroszországi törvényt az elnyomott nemzetek rehabilitálásáról. A benne foglaltakat az év végéig kell megvalósítania az orosz kormánynak. A törvény azokra a nemzetekre etnikai és kulturális-etnikai csoportokra vonatkozik, melyekkel szemben a szovjet hatalom a népirtás és az erőszak politikáját folytatta. Feltételezi a kitelepítettek visszatérését hagyományosan lakott területeikre az Oroszországi Föderációban. A meghurcoltak bizonyos anyagi elégtételt is kapnak. Oroszország szempontjából nagyon fontos az a jegyzőkönyv is, amelyet hétfőn írt alá Moszkvában Borisz Jelcin és Vlagyimir Krjucskov, a szovjet KGB elnöke. A jegyzőkönyv az oroszországi KGB létrehozásáról rendelkezik, s egyben behatárolja a köztársasági és a központi KGB jogkörét. Tegnap olyan hírek érkeztek Tbilisziből, melyek szerint Grúziában ideiglenesen felfüggesztették a sztrájkokat, melyeket a Gamszahurdia államfő polgári engedetlenségre felszólító áprilisi nyilatkozata után kezdtek. A grúz parlament sajtóközpontja hangsúlyozta, hogy nem politikai engedményekről van szó, hanem a földrengés utáni mentési munkálatok tették indokolttá ezt a lépést. Sajtóértekezletet tartott tegnap Jerevánban Levon Ter-Petroszjan örmény államfő. Közölte: az örmény-azeri határon a szovjet egységek támadást intéztek Voszkepar falu ellen. Már 23 halottról érkezett jelentés, de a hadművelet folytatódik. Egy másik támadásról is beszámolt, ezt állítólag 4 helikopter hajtotta végre az Örményország déli részén fekvő Kirantsz falu ellen. A MAGYAR KORMÁNYFŐ ÁLLÁSFOGLALÁSA Szerkesztőségünk tegnap megkapta Antall József magyar kormányfő állásfoglalását, amely szerint a Magyar Köztársaság kormánya kiemelt feladatának tekinti a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek problémáinak az európai normák és elvek szerinti megoldását. E feladatok teljesítésével összefüggésben a következőket állapítja meg: 1. A nemzeti és etnikai kisebbségek problémaköre az újkori történelem terméke. A XIX. század társadalmi-gazdasági folyamatai közepette erősödött meg a nemzettudat és jöttek létre - egyes nagy monarchiák kereteit szétfeszítve - újabb európai nemzetállamok. A folyamatot betetőzte az első világháborút lezáró európai békeszerződés-rendőr amely azonban a politikai országhatárok önkényes meghúzásával - fejlettebb körülmények között - újratermelte a nemzetiségi és etnikai problémákat. 2. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek problémáinak megoldása, normatív és intézményes alapokra helyezése, a garanciák kidolgozása előfeltétele európaiságunknak. A megoldás módja és tartalma kihat mind belpolitikai helyzetünkre, mind külkapcsolatainkra. 3. A Magyar Köztársaság a Helsinki Záródokumentum elveit vallja, nem törekszik a határok erőszakos megváltoztatására, hanem a politikai országhatárok tiszteletben tartásával az átjárhatóság megteremtését tűzte ki célul. Ml AZ IGAZSÁG A GILISZTAFRONTON? A biohumusz-termelés és a gilisztaszaporítás aktuális problémái nagyüzemben és kiskertekben; a gilisztatest felhasználásának legújabb kutatási eredményei. ELÓADÓ: dr. PACS ISTVÁN, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állatgenetikai tanszékének professzora AZ IDŐPONT: 1991. május 15. (szerda) 10.00 óra A HELYSZÍN: a Perfects Nyelviskola (a volt pártépület) nagy előadóterme. RÉSZVÉTELI DÍJ: mezőgazdasági üzemeknek 100 korona magánszemélyeknek: 75 korona. ÚP-442 L

assan már elcsépelt dolog lesz polgárháborús állapotokról beszélni Jugoszláviában, hiszen hetente történnek incidencek szerbek és horvátok között, és ezek újra meg újra felszítják a nacionalizmus tüzét. A különbség csupán annyi, hogy a veszély eddig még soha sem volt ilyen nagy. Tegnapelőtt este fokozott harckészültségbe helyezték a jugoszláv hadsereg alakulatait, miután a spliti hadseregellenes tüntetés során egy katonát megöltek. A köztársaságok vezetői pénteken akarják megvitatni a horvátországi állapotokat, és határozott intézkedéseket hozni a további vérontás megakadályozására. Jó lenne bízni a sikerben, de az eddigi intézkedések sem jelentettek többet falra hányt borsónál. Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok, mi idézte elő közvetlenül az újabb krízist? A horvátországi szerbek nacionalizmusáról, elszakadási törekvéseiről, Szerbiához való csatlakozási kísérleteiről már sokat írtunk. A múlt csütörtökön az északkelet-horvátországi, zömmel szerbek lakta Borovo faluba horvát rendőrök érkeztek, hogy felkutassák két társukat, akik az előző napon ,,nyomtalanul eltűntek". Amint a község főterén kiszálltak a gépkocsikból, a környező házakból a falusiak tüzet nyitottak rájuk. Tizenkét rendőr meghalt. A Reuter tudósítójának a mészárlás egyik résztvevője így mesélt: ,,A hon/át rendőrök érett gyümölcsként potyogtak, ahogy tüzet nyitottunk. Holtan hevertek a fűben és az út menti árok véres vizében... "Tüntetések következtek: a horvát fővárosban, Zágrábban e kegyetlen, a második világháború óta legvéresebb incidens miatt. A szerb (és egyben jugoszláv) fővárosban, Belgrádban a helyi nacionalisták pedig a horvát nemzetiségű Tito emléke ellen, követelve, hogy távolítsák el földi maradványait a mauzóleumból. Hónapok óta tárgyalnak a hatok, vagyis a köztársaságok vezetői az ország jövőjéről, de az alapvető véleménykülönbségek megmaradtak. A gazdasági helyzet egyre rosszabb, a létbizonytalanság megkönnyíti a demagóg nézetek hangoztatását, a nacionalizmus felkorbácsolását - ezzel az igazi politikai és gazdasági okokat is el lehet kendőzni. Itt tényleg kulcsszó a nacionalizmus. A szerb nacionalizmusra a horvát nacionalizmus a válasz. És az ördögi kör bezárult. Tény, hogy a szerb Milosevics kommunistaként is nacionalista programjának köszönhetően vált népszerűvé. Nézetei mit sem változtak azóta, hogy átvedlett szocialistává, s a volt kommunisták megnyerték a választásokat. A vesztes szerb ellenzék Milosevicsék nacionalizmuséSÖTÉT ALAGÚT val szemben csak még szélsőségesebb nacionalizmust tudott felsorakoztatni. Ami, persze, nem valami fényes választási lehetőség. Ezzel szemben Horvátországban a kommunisták vesztettek, a kormányra került volt ellenzék a szerb nacionalizmusra reagálva a sajátját vonultatta föl. A jelszó: a posztkommunista szerb rezsim el akarja nyomni a demokratikus horvát rendszert. Meghozták a függetlenedést, elszakadást deklaráló határozatokat. Szemben az eleinte a jugoszláv egységet hangoztató Szerbiával, amelynek álláspontja érthető volt, hiszen csak a gazdaságilag legfejlettebb horvátok és szlovének akartak kiválni, maximum egy nagyon laza konföderációba belemenni. Szerbia, a legerősebb és legnagyobb köztársaság, most már inkább a többi köztársasággal szembeni területi követeléseit hangoztatja, legalábbis ezzel próbálja őket sakkban tartani. A tragédia az, hogy a köztársaságok földrajzi határai nem egyeznek a nemzetiségi határokkal, s ily módon mindenki hozhat fel „jogos, történelmi" igényeket a másik területe iránt. Ha a jugoszláv belső helyzetet tekintjük, a Tito-féle nagy délszláv állam eszméje köddé vált. Ma már sértésszámba megy valakire azt mondani, hogy jugoszláv, mert mindenki csak szerbnek, horvátnak, szlovénnek vagy macedónnak vallja magát. A világ viszont nem így látja. Tegnap például Olaszország és Ausztria szögezte le: nem akarnak lőporos hordót a szomszédságukban, az egységes és demokratikus Jugoszláviát támogatják. Hasonlóan a szovjet külügyminiszterhez, aki nemrégiben járt Belgrádban. De ugyanezt akarja az Európai Közösségek és az USA is. Csak a jugoszlávok nem akarják. Pontosabban: mennének kifelé ebből az államszövetségből, de nem merik a végső lépést megtenni, - ezt Szlovénia esete példázza a legjobban. Pedig csak egy kis józan ész, kulturáltság, tolerancia kellene. Az egyedüli biztató fejlemény a pénteki tanácskozás kimenetelét illetően az, hogy az államelnökség a múlt szombaton elítélte a beavatkozást Horvátország ügyeibe. Az ilyen állásfoglalást Szerbia még mindig megakadályozta. Most már Belgrád is elítélte a szélsőséges csetnik vajda, Seselj horvátországi garázdálkodását. Seselj nyíltan beismerte, az ő önkéntesei mészárolták le Borovóban a rendőröket. Eddig is voltak bizonyítékok arra, hogy szélsőséges szervezetek Szerbiából dobnak át fegyveres aktivistákat Horvátországba. Seselj azt mondta, képes egy egész szerb hadsereget felállítani, amellyel elfoglalva Horvátország, Dalmácia, BoszniaHercegovina és Macedónia jelentős részeit, megteremtheti a „nagy Szerbiát" - a mindenkori szerb nacionalisták vágyálmát. már mindenkinek sok volt az államelnök7 ségben, pedig Seselj csak durván mondta Imm^ ki azt, amit a hivatalos szerb vezetés intelligensebb formában már többször hangoztatott. Szerbia területi követeléseiről van szó arra az esetre, ha valamely köztársaság ki akarna lépni. Az érv: minden szerb egy államban akar élni. Ezért túlzott optimizmus lenne azt állítani, hogy dereng valami fény az alagút végén. Még akkor is, ha pénteken jó döntéseket hoznak majd... MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN P

ontatlan hírt közölt a Csehszlovák Sajtóiroda május 3-án a csehszlovák-paraguayi diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. A prágai külügyminisztérium ezzel kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy az említett napon Budapesten csehszlovák-paraguayi közleményt írtak alá, mégpedig a diplomáciai kapcsolatok normalizálásáról, nem pedig felvételéről, valamint a diplomáciai képviseletek kölcsönös akkreditálásáról, rendkívüli és megbízott nagykövetek szintjén. A két ország között 1936 óta léteznek diplomáciai kapcsolatok, ezeket sosem szakították meg, de a második világháború után nem küldtek egymás fővárosaiba diplomatákat. E

duard Kukán hazánk és Ricardo Castaneda, Salvador állandó ENSZképviselője New Yorkban közös közleményt írt alá diplomáciai képviseletek kölcsönös létesítéséről, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetek szintjén. Hazánk és Salvador között 1930 óta beszélhetünk diplomáciai viszonyról, s ez a lépés a diplomáciai kapcsolatok élénkítését szolgálja. W

ashington Peking értésére adta: javul az esélye annak, hogy az Egyesült Államok meghosszabbítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények elvét, ha a pekingi kormányzat haladást tanúsít az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Ezt Robert Kimmitt, az amerikai külügyminiszter politikai ügyekért felelős helyettese tolmácsolta a kínai külügyminisztérium vezető munkatársainak. Az amerikai diplomata Pekingbe való elutazása előtt újságíróknak elmondta, Bush elnöknek július 9-ig kell döntenie a kedvezmények ügyében, s Bushnak érdeke a jó kapcsolatok ápolása Kínával. H

étfőn késő este is folytatódtak a zavargások Washingtonban, a Fehér Háztól mintegy 3 kilométernyire lévő Mount Pleasant negyedben. Itt főleg latinamerikai származásúak élnek. A rendőrökkel összecsapó fiatalok brutalitással vádolják a közrend őreit, egy fiatal rendőrnő ugyanis vasárnap lelőtt egy latin-amerikait. Washington polgármesterasszonya hétfőn védelmébe vette a rendőrséget, helyeselte annak beavatkozását. ^^ehszlovákiát bíráló cikk jelent US meg az AZI-ban, a román kormányzó Nemzeti Megmentési Front napilapjában. Az írás szerint a Csehszlovákián keresztül Lengyelországba utazó román állampolgárokkal szemben Prága „megalázó korlátozásokat" léptetett életbe. Arról van szó, az átutazó román állampolgároknak az útiokmányok mellett igazolást kell bemutatniuk arról is, hogy lengyelországi tartózkodásuk idejére rendelkeznek megfelelő zlotyval (1 napra 200 ezer zloty az előírás). Ezenkívül be kell mutatniuk a retúrjegyet, a biztosítási iratokat és a bukaresti lengyel nagykövet által láttamozott meghívólevelet. K

ilenc órán át tartó súlyos összecsapásokat vívott a dél-koreai rendőrség több száz diákkal Pak Csang Sua dél-koreai szakszervezeti vezető holttestéért. Pak hétfőn este ugrott ki a kórház ablakából tiltakozásul a kormány politikája ellen. A holttestért folytatott küzdelem mérlege: több mint 100 letartóztatott diák és munkás. A rendőrség a szakszervezeti vezető holttestét halottkémi kivizsgálásra akarta elszállítani, miután az elhúnyt barátai azt állították, hogy Pakot akár meg is gyilkolhatták. A kórház hullakamráját több százan őrizték, attól tartva, hogy a rendőrség megsemmisíti a nyomokat. P

érez de Cuellar ENSZ-főtitkár hétfőn bejelentette: Franciaországgal és Indonéziával úgy döntöttek, háromtagú katonai delegációt küldenek Kambodzsába, a küldöttség feladata az lesz, hogy a tizenkét éve húzódó konfliktusban megszületendő első tűzszünet betartására felügyeljen. Ezt a delegációt a főtitkár katonai tanácsadója, Timony Dibaum vezérőrnagy vezeti, s állítólag még ezen a héten meg kellene érkeznie Délkelet-Ázsiába." Előzőleg a Phnom Penh-i kormány kérte a világszervezetet olyan megfigyelők kiküldésére, akik minden kambodzsai félnek megfelelnek. J

eruzsálemben hétfőn nyílt meg a Zsidó Világkongresszus tanácskozása. A résztvevők viharos tapssal köszöntötték a szovjet delegációt, amely első ízben vesz részt ilyen tanácskozáson, s ezt a tényt Elan Steinberg, a szervezési bizottság elnöke történelminek nevezte. A nyitóülésen jelen volt Marián Čalfa csehszlovák kormányfő, az ő felszólalásáról az AP hírügynökség azt írta: ez is bizonyította, hogy a, Szovjetunióban és Kelet-Európában ledőltek a régi tabuk.