Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-07 / 106. szám, kedd

1991. MÁJUS 7. ÚJ szól MOZAIK 6 PALACK ÉS DOBOZ? Pár éwel ezelőtt a Rimaszombati járás még tejnagyhatalomnak számított. A tejet a lakossági szükségletek kielégítésén túl szárították s nagymennyiségű vajat is gyártottak. Kevesen tudták, hogy a téli hónapokban az északi járások nagyrészét is innen látták el a fagyasztott vajkészletből. A fogyasztók, de főleg a közegészségügyi szakemberek fokozatosan ráébredtek: nem - mennyiség a fontos, hanem a minőség és egyre hangsúlyosabban kifogásolták a zacskós tej forgalmazását. Keresték a megoldást, mígnem eldöntötték:, a műanyag zacskókat megszüntetik és vagy kartondobozokra, vagy a másutt alkalmazott palackozásra térnek át. A palackozás ellen szóltak az ökológusok, mert az üvegeket nem lehet akárhová kidobni. Az is szóba került, hogy költséges az üveggel való manipuláció. Sokan a dobozos tej mellett kardoskodtak, az eredeti számítások szerint a sovány tej ára dobozos kivitelben 2.20 korona lett volna. Mindez akkoriban életképes ötletnek látszott, de azóta két, viharos változásokkal teli esztendő telt el. Az árak liberalizálása és a dotációk megnyirbálása óta a tej megszűnt mindennapi olcsó italunk lenni. A rimaszombati tejüzemet sarokba szorítók a kereslet alakulása s így rövid időn belül a termelés visszafogására kényszerült. Ennek szemléltetésére nézzünk meg egy-két adatot: tavaly még 65 millió liter tejet vásároltak fel, az idén a piaci igényekből kiindulva már csak 38 millió liter felvásárlására kötöttek szerződést. Az okok kézenfekvőek: magas a felvásárlási ár, a vásárlóerőhöz mérten magas a tej kiskereskedelmi ára és így tovább. A tejpor ugyan még napjainkban is nyereséges exportcikk, de nem tudnak mit kezdeni a megmaradó vajjal. Jelenleg is 70 tonna van a hűtőházban, nem tudják kinek eladni. A járási székhelyen megnyílt saját üzletükben jóval kisebb árréssel próbálják termékeiket értékesíteni, de ez csak egy csepp a (tej)tengerben. Annak ellenére, hogy ma már meggondolják, kitől, mennyi és milyen minőségű alapanyagot vásárolnak, tejből jóval kevesebbet töltenek zacskókba, jogurtból pedig három helyett már csak egyfélét gyártanak, beérőben van a két évvel ezelőtti elhatározás. Rövidesen befejezik a svéd Tetra Pak cég dobozos tejtöltő-gépsorának szerelését. A berendezések, valamint az új épületrész nem kevesebb, mint 25 millió koronát emészt fel. Kérdés azonban, mi lesz azután, hogy a gép május végén vagy június elején elkezdi ontani a dobozos tejet. Ezt a kérdést tettem fel az egyik legilletékesebbnek, Tóth Ferenc termelési igazgatóhelyettesnek. Erre a kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. ízléses csomagolásban sokkal jobb minőségű tejet teszünk le a fogyasztó asztalára, melynek öt nap lesz a szavatossági ideje. Mellettünk szól, hogy -megszűnik a zacskószakadás, ami kb. 1,5 százalékos veszteséggel járt, nem kell minden nap szállítani az üzletekbe, tehát a termelést és a szállításokat ésszerűbben, gazdaságosabban szervezhetjük meg. Csak a legjobb termelőktől vásároljuk majd a tejet. Most folyik a tejminták részletes elemzése alapján a szállítók listájának összeállítása, amelyre alig húsz gazdasági udvar kerül fel. A tejért 5.90-et fizetünk majd, ami 83 fillérrel több az átlagárnál. Tudjuk, ha versenyképesek akarunk maradni, hat korona alatt kell megszabnunk az árat. Túlzott optimizmusra tehát nincs oka a rimaszombati tejgyárnak. Tóth Ferenc szavaiból kiszűrhető: a dobozos tej sikere a vásárlók kezében van, még pontosabban fogalmazva, pénztárcájuktól függ majd. A konkurenciától és az esetleges vásárlói érdektelenségtől tartva ezért úgy döntöttek, a műanyagzacskók töltőgépsort is üzemképes állapotban tartják majd és zacskóstej is kapható lesz az üzletekben. (polgári) ANGYALBŐRBEN VAGY CIVILBEN? A rendszerváltás a katonai szolgálat lerövidítésén kívül (24-ről 18 hónapra) az ún. civil szolgálat bevezetését is lehetővé tette. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki vallási, lelkiismereti, családi vagy egyéb okok miatt nem akar angyalbőrbe bújni és fegyvert fogni, akkor lehetősége nyílik arra, hogy civilben kórházakban, szociális otthonokban, egészségügyi vagy ökológiai intézetekben dolgozzon a katonaidő másfélszeresének megfelelő ideig. Hasonló, nagy jelentőségű újdonságokra jellemző gyermekbetegségek a civil szolgálatot sem kerülték el. Sok volt a konfliktus, nézeteltérés, ami főleg a hiányos információkból adódott. A legnagyobb galibát talán az okozta, hogy kevesen tudták, hogy a tényleges katonaidő másfélszeresén kívül még a szokásos hadgyakorlat hosszát is megszorozzák 1,5-tel, s ez már igencsak hosszú idő (ráadásul kereset nélkül). Arról már nem is szólva, hogy olyan paradox helyzetet sem lehet kizárni, hogy a civil szolgálatra megfelelő munka hiányában esetleg csak 6-8 év múlva hívnak be valakit, akkor amikor az illetőnek, mondjuk már 2-3 gyermeke van. Késő bánat... Az eddigiek folyamán a Nyugatszlovákiai kerületben csaknem minden tizedik sorköteles fiatal élt a lehetőséggel, és vagy nem vonult be, vagy pár hónap után mondott búcsút a mundérnak. Többen közülük már megbánták ezt a lépést, de visszaút nincs. Amint munkába léptek, a katonaság nem tart igényt rájuk. Dunaszerdahelyen, a Járási Katonai Parancsnokságon is gyakran előfordul, hogy a civil szolgálatosok szeretnének visszatáncolni. Általában a szülők jönnek reklamálni. Azzal érvelnek, hogy fiukat nem tájékoztatták kellőképpen, s ha lehet, inkább mégis leszolgálná a maradék időt. Sok fiatal, mivel nem tud jól szlovákul, nem értette meg a feltételeket. Csak azt látta, hogy megszabadul a katonai fegyelemtől, a reggeli tornától, a gyakorlatozástól és civil ruhában járhat magyarázza Kulacs alezredes. Némelyikük azt hiszi folytatja a katonatiszt , a régi munkahelyén dolgozhat tovább rendes fizetésért. Aki idejében észbe kapott, és rájött, hogy nem csinál jó vásárt, annak elintéztük, hogy visszavegyék katonának, de ha valaki aláírta a munkaszerződést, akkor semmit sem tehetünk. Ezért még a bevonulás előtt igyekszünk aprólékosan megmagyarázni a civil szolgálat részletes feltételeit. Járásunk területén mintegy 160-an éltek az adott lehetőséggel. Érdekes, a bevonulás előtt csak néhányan jelentkeztek civil szolgálatra, többségük többhetes-hónapos kakításán dolgozik. A civil szolgálatosok munkamoráljáról dr. Pavol Polonynál, a kórház igazgatóhelyettesénél érdeklődtünk. Bevallom, kissé tartottunk ettől a csoporttól, hiszen még élénken emlékezetünkben élt annak a prágai ápolónak az esete, aki brutálisan megölt egy kisgyereket. Mi ügyeltünk a részletekre, és ellenőriztük, a jélentkezők nem voltak-e büntetve, nem kezelték-e valamelyiküket a pszichiátrián. A fiúkkal és ezt örömmel konstatálom nem volt Kocsis Lajos — azaz Öcsi munka közben (A szerző felvétele) tonai tapasztalat után gondolta meg magát. Az április elsején bevonulók közül eddig tizenhármán tértek haza, de naponta érkeznek leszerelési kérvények. Kinek a hatáskörébe tartozik a kérvényekmegítélése? Annak a parancsnokságnak, ahol a kérvényező szolgál. Senkinek sem kell részletesen megindokolnia döntését. Csak beír néhány szót a sokszorosított kérvénybe, mely annak a járásnak a munkaügyi hivatalába kerül, ahonnan az illető bevonult. Az köteles elhelyezni a kérelmezőt. Előfordulhat, hogy erre csak egy-két, esetleg több év múlva kerül sor. Kölcsönös elégedettség A dunaszerdahelyi járási egészségügyi szervek 22 fiút alkalmaznak. Legtöbbjük a helyi kórházban dolgozik, a többiek Karcsán, Nagymegyeren és Somorján vannak. Májustól egy újabb csoport a volt felbári munkásszálló kórházzá alaeddig semmi probléma. Feletteseik elégedettek velük, és azt hiszem, ők is jól érzik magukat nálunk. Milyen munkát végeznek? Felmérést végeztünk, és az olyanokat, akik irtóznak a vér látványától, nem osztottuk be ápolónak. Erre a feladatkörre csak két megfelelő embert találtunk. A többieket fizikailag igényes segédmunkákra osztottuk be. A mosodában, az udvaron, a konyhában végeznek olyan munkát, amelyre amúgy sincs emberünk. Felbári részlegünkre május 2-án 23 új fiú került. A kőművesek, villany- és vízvezetékszerelők, csempézők stb. szakmájukban dolgozhatnak, a többiekre többek között tapétaleszedés és a környék rendbetétele vár. Egy műszaki főiskolát végzett fiú számítóközpontunban kap munkát. Mennyi a fiúk jövedelme? - A zsoldon kívül 100 korona ruhapénz is jár nekik, ezenkívül kosztpénz és szállásdíj, ami havonta 1800 korona. A felbári „egységnél" ez jóval kevesebb, mert az oda kerülők szállást és kosztot is kapnak. Nem okozhat-e konfliktust, hogy egyre növekszik a munkanélküliség, önök pedig „katonákat" foglakoztatnak? Nem. A fiúk általában olyan munkát végeznek, melyet senki sem akar vállalni. Az ápolói fizetés 2300 korona. Kevés férfi hajlandó ilyen összegért naponta emelgetni, kiszolgálni a pácienseket. Öcsi, a kedvenc Az alagsori folyosón Szombati József és PuhaZoltán nagy halom kimosott ágyneműt cipel. Jóska ekecsi, Pilzenben szolgált. A katonaságot három hónap után hagyta ott. Zoli bősi, Prágában volt katona. Elmondták, ők sok társukkal ellentétben nem bánták meg, hogy levetették a bakaruhát, viszont boszszantja őket, hogy csak nemrég szereztek tudomást arról, hogy a hadgyakorlatokat is le kell majd dolgozniuk. Társuk, a nagymegyeri Kocsis Lajos a belgyógyászat férfi osztályán ápolóként dolgozik. A betegek és a személyzet csak Öcsinek szólítják. Úgy is hívhatnánk, hogy Misa II., ugyanis hasonlóan vígkedélyű, szolgálatkész és ügyes fiú, mint a Schwarzwald klinika ismert ápolója jellemzi Öcsit VargaElvira ápolónő. Amikor ide kerültem, a nővérkék azt hitték, hogy egy betörő lett a kollégájuk. Hosszú hajam és fülbevalóm nem volt bizalomgerjesztő mondja mosolyogva Kocsis Lajos. Hamar megszoktuk egymást, jól kijövök nemcsak a személyzettel, de a betegekkel is, akik bizonyos kényes helyzetekben szívesebben veszik, ha egy férfi segédkezik, mint egy fiatal lány. Különben nyolc hónapot töltöttem Frenštadtban. Civilben mezőgazdasági gépszerelő vagyok, de azt hiszem, szakmát változtatok. Nagyon tetszik a kórházi munkakör, az ápolói hivatás. Ha letelik a szolgálati időm, végleg itt maradok. Sajnos, az kicsit hoszszabbra sikeredett, mint hittem, mert csak két hete tudtam meg, hogy a hadgyakorlatok idejét is felszámítják. De jó kollektívában hamar eltelik az idő. ORDÓDY VILMOS MÁSOK ÍRTÁK FIZETESKEPTELENSEG VAGY TEHETETLENSÉG? A gyorsan zajló belpolitikai események zűrzavara aligha járul hozzá gazdaságunk talpraállításának meggyorsításához. Mindennél nagyobb szükség lenne most a nyugalomra, hiszen egyre több vállalat kerül megoldhatatlannak látszó problémák elé. Különösen sok gondot okoz a fizetésképtelenség. Egyes vállalatok elsődleges fizetésképtelenségben szenvednek, de már olyanok is vannak, amelyeket másodlagos fizetésképtelenség gyötör. Lényegében mindkét esetben ugyanarról van szó; a vállalatnak egyszerűen nincs pénze. Elsődleges fizetésképtelenség úgy keletkezik, hogy az üzem rossz minőségű, tehát eladhatatlan termékeket gyárt. Nem értékesít, - tehát nincs pénza A másodlagos fizetésképtelenség azonban már sokkal bonyolultabb. Mutassuk be a prágai Mikrotechna példáján. Követeléseit nem tudja behajtani az aranyosmaróti Calex vállalaton. Egyszerűen azért nem, mert az aranyosmarótiak nem tudják eladni a hűtőszekrényt, amelynek egyik fontos tartozéka a Mikrotechnában gyártott termosztat. A Calex hűtőgépei egyébként nem rossz minőségűek, mégsem értékesíthetők. A forgalom lebénulásáért egyértelműen a kereskedelem hibáztatható. Az áruházak, mihelyt lehetőségük nyílt rá, nagy mennyiségű drága hűtőszekrényt és mélyhűtőt vásároltak külföldön. Mivel azonban a termékek a mi pénztárcánkhoz mérve túlságosan drágák, a boltok nem tudják a felhalmozott készletet eladni. A kereskedelemnek nincs pénze az aranyosmaróti termékek megvásárlására, pedig most, hogy csökken a vásárlóerő, éppen az olcsóbb termékeket keresik. A Calex mivel nincs bevétele fizetésképtelenné vált, így a Mikrotechna sem tudja realizálni kintlevőségeit. Az ilyen jelenségek láncreakció-szerű fizetésképtelenséget idéznek elő. Az árvái Tesla is hasonló helyzetben van. Az áruházak tele vannak világmárkás színes televíziókészülékekkel, olyanokkal, amilyeneket nálunk a közönséges halandó nem tud megfizetni. Igaz, a Tesla gyártmányai nem csúcsszínvonalúak, de azért szolid minőségűek, és a hazai lakosság pénztárcájához méretezett az áruk. Csakhogy itt is ugyanaz a helyzet, mint a hűtőszekrények esetében; a kereskedelemnek nincs pénze az árvái készülékek megvásárlására. Szinte megoldhatatlan helyzetbe került a Tesla. A fizetésképtelenség általában mindenütt egy tőről fakad. De azért vannak kivételek, ahogy azt a három említett vállalat példája is mutatja. Igy felmerül a kérdés: valóban fizetésképtelenség ez, vagy tehetetlenség? (Národnáobroda, 1991 /101) VALUTAÜÉEK-RIADÓ! Az árfolyamlisták még a közelmúltban is úgyszólván titkosak voltak. A kiválasztottak számára, Manapság pedig már valamennyi napilapban olvashatjuk, miként változik egyik napról a másikra a korona árfolyama.. Mitagadás, libabőrösek leszünk tőle. Volt úgy, hogy 4 koronát is elkértek osztrák schillingért. Ez a szomorú igazság, pénznemünk ennyire „megpuhult", amióta kiléptünk a világba. Az árfolyamlistát szinte már senki sem kíséri figyelemmel. Talán csak a valutaüzérek, akik rugalmasan igazodnak mind a kereslethez, mind a hivatalos árfolyamhoz. Az utóbbi napokban riadalom tapasztalható ez ősi mesterség művelői között. Hiszen a bank már 2,53 koronáért árusítja a schillinget, és valószínű, hogy még olcsóbb is lesz. A kapualji börzén még a feketézők is 2,65 koronáért adják, De még így is csekély az érdeklődés. Az embereknek kevés a pénze, és sokan még a hivatalosan engedélyezett 7000 koronát sem váltják át keményvalutára. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy csúf idők jönnek el a valutaüzérek számára, és rövidesen olcsóbban adják a valutát, mint a bank. Hihetetlen dolgok történnek manapság, a kemény reformintézkedések gyümölcse talán mégis beérik. Talán nem volt hiábavaló a belső konvertibilitás megteremtése. A csehszlovák korona kivitele körül is hasonló a helyzet. Nemrég még jelentős összegeket csempésztek külföldre, ott drágán valutát vásároltak érte, és betették a bankba. Természetesen kölföldön... Josef Tošovský, a Csehszlovák Állami Bank elnökének becslése szerint az még elviselhető, ha évente 2 milliárd koronát „exportálnak" ily módon. De valószínű, hogy az ilyen csempészetnek is vége szakad. Nem a hazafiúság, vagy a tiltás játszik itt főszerepet, hanem egyszerűen az, hogy az emberek megtudják különböztetni az előnyöst a kevésbé előnyöstől. Úgy tűnik, hogy ezt pénzügyeink irányítói is felfedezték. Ausztriában a hat hónapra lekötött betét után 5 százalékos kamatot fizetnek. Nálunk az Általános Hitelbank a schilling után 8 százalékos kamatot fizet, az angol font után pedig 11 százalékot. Ennek a következménye, hogy egyre növekszik a lakossági devizabetétek összege. Ezekkel a jelenségekkel függ elsősorban össze, hogy oly nagy riadalom támadt a valutaüzérek „munkahelyein". (Národnáobroda, 1991 /102)