Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-02 / 102. szám, csütörtök

.Ú/szói MUZAII\ A FECSKE ÉS A NYÁR VISZONYA AVAGY EGY LAP KALVÁRIÁJA Tudiuk, hogy egy fecske nem csi­nál nyarat, de azt is tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Már csak azt kell tisztázni, hogy egy fecske jó­avagy rosszindulatú-e. Komárom például az a város, ahol egy fecske is csinálhat nyarat, nem hosszú nya­rat, hanem viharosat. Lapunkban megjelent Góg László tudósítása, mely arról tájékoztatta az olvasókat, hogy újraindul a Komáromi Lapok regionális közéleti hetilap. A hír idáig stimmel, de, sajnos tartalmaz né­hány olyan tényt, ami nem fedi a va­lóságot, s ami igencsak felborzolta több érintett kedélyét. Lássuk a medvét, azaz a tényeket azok szemével, akik a lap újjászületésén dolgoztak. Karásek Zoltán doktor, a járási hivatal vezetője: - Itt, Komáromban nem kívánatos helyzet jött létre a regionális sajtó­val. A Dunaj főszerkesztője, Moro­vics Lajos, nekifogott önkényesked­ni, és leállította a magyar mutációt. Amikor felelősségre vontuk, kijelen­tette, van magyar újság, ő a saját újságát a járási hivatal költségén és címe alatt adta ki. Természetesen, ez ellen nagyon erélyesen felléptem. Utasítást adtam az ellenőröknek, el­lenőrizzék a Dunaj gazdálkodását. Ebből belső fegyelmi ügy lett volna, ha Morovicsék nincsenek három hó­napos próbaidőn, s annak leteltével nem jelentették volna be fölmondá­sukat. A dolog jelenleg az ügyészsé­gen van. Új főszerkesztőt kellett ke­resni, több emberrel tárgyaltunk, senki sem vállalta. A járás és a vá­ros politikai pártjai kerekasztal-be­szélgetést szerveztek, amelyen en­gem felelősségre akartak vonni, hogy miért nincs járási újság. El­mondtam nekik, hogy a polgárok igényei alapján kiadjuk az Uj Komá­romi Lapokat. A kétnyelvű újság gazdája a járási és. a városi hivatal. Másnap, április 16-án regisztráltat­tuk a lapot. Aznap kellett volna aláír­ni a szerződést a felelős főszerkesz­tőnek. Vas Gyula azonban csak egy üzenetet hagyott, hogy mégsem vál­lalja. Délután fél háromra hívtuk össze mind a szlovák, mind a ma­gyar szerkesztőket. Sajnos, a ma­gyar szerkesztők közül csak Kopócs Tibor jött el. Ezek után úgy határoz­tam, hogy a 86/90-es sajtótörvény értelmében (semmilyen közület nem adhat ki újságot felelős főszerkesztő nélkül) megbízok valakit a jelenlevő szerkesztők közül. Ha nincs főszer­kesztő - nem tudom kiadni az újsá­got. Ha nem adom ki az újságot - nem teszek eleget a város, a járás lakosai elvárásainak. És akkor újabb problémák merültek fel: a grafikus nem olyan fejlécet készített, amilyet megbeszéltünk, ahogy ô előállította, úgy nem felelt meg a valóságnak. Megbeszéltük, hogy át fogja dolgoz­ni, ezt sem tette meg. Aztán eljártam az ügyben, megint szigorúan és eré­lyesen kellett, a végén minden rend­ben lett, az újság megjelent. Megfe­lelő újság - magyar és szlovák nyel­ven, nem tükörfordítás. Egy szer­kesztőségben készül, melynek ma­gyar és szlovák szerkesztői vannak, a megbízott főszerkesztő Tatiana Voderadská. A közérdekű bejelenté­sek, közlemények magyarul és szlo­vákul is megjelennek. Tudomásom szerint arról szó sem volt, hogy -a két Komárom közös lapja lesz. A szerkesztőségi tanács is más tagokból áll. A járási hivatalból és a városi hivatalból is kerültek be képviselők. A Góg László cikkében szereplők nevét az Új Szóban ol­vastam. Az első szám sem volt ingyenes. Mi nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy 30 ezer koronát szétosz­szunk. Nekem az a cikk okozott egy kis „örömet". Eddig soha életemben nem engedtem meg magamnak, hogy bármilyen téren, bármely oldal­ról nézve meggondolatlan informá­ciót adjak közre. Sem újságban, sem amúgy. Bajnok István, Csemadok­elnök: - Egy régebbi tanácsülésre Ta­rics Péter egy, szerkesztők nevével bőven ellátott javaslatot tett le, saj­nos, olyan kívánságokkal, amelye­ket nem tudtunk elfogadni. Másfél­kétmillió koronás költségvetés sok a városnak. A tervet azonban nem tettük ad acta, tovább élt, azzal a föl­tétellel, hogy ha reálisabb lesz a költségvetés, induljon a lap. A vá­rosi elöljáróság és a Góg cikkében említett egyének igyekezete találko­zott a járási hivatal vezetőinek az elhatározásával: hajlandók társulni a Komáromi Lapok megjelentetésé­hez. A Dunaj helyett tehát megjelent az Új Komáromi Lapok, két felelős kiadó, a városi és a járási hivatal nevében. A Góg cikkében felsorolt szerkesztő bizottság tagjai keresni kezdték a megfelelő embert a fő­szerkesztői posztra. Tapasztalt, ruti­nos embert akartunk, hogy jó szín­vonalú legyen a lap, mivel elődje híres és magas színvonalú újság volt egykor. Nem sikerült megfelelő embert találnunk két-három hét alatt, így adódott, hogy az utolsó időpontban sem tudtunk előállni konkrét javaslattal. A Karásek úrral folytatott beszélgetésre csak Ko­pács Tibor ment el közülünk, a leen­dő szlovák szerkesztőséget Stano llléš és Tatiana Voderadská képvi­selte, Karásek úr választása Vode­radskára esett, neki volt magasabb iskolai végzettsége. Később fölkér­tük a magyar részleg vezetésére Szuhy M. Emilt. A cikkben említettek továbbra is figyelemmel kísérik a la­pot, Máczának tárcasorozata indult, Gáspár Tibor a tudományos társa­ságról írt, én a Csemadok nevében köszöntöttem a lapot, Kopócs és Tarics aktívan dolgozik az újságban. Ami nem sikerült, és amit én sajná­lok, hogy nem valósult meg Kopócs ötlete. Újszerűsége ugyan meghök­kentő - a két címoldal egymással szemben lett volna, tükörszerűen. De ezek nyomdatechnikai prob­lémák. Az Új Szóban megjelent cikk talán l annyiban kifogásolható, hogy akkor még nem volt tisztázva státusunk a szerkesztő bizottságban. Ez csak egy tervezet volt, és Góg László kész tényként közölte. Én csak eb­ben látok némi problémát. Kopócs Tibor, képzőművész: -A fejléc mint kompakt egység nem okozott gondot, a benne foglalt szöveggel volt baj. Ezt a lapot na­gyon lelkes társaság hozta létre. Én a cikkben szereplő hat ember nevét tettem a lapba, Karásek úr viszont Baginová Klárát akarta megbízni. Ebbe nem egyeztünk bele, mert az elmúlt rendszerben „kultúrfőnök" volt, sajtócenzor is, neki ebben a li­berális-demokratikus lapban nincs keresnivalója. Mivel ilyen felemás helyzet alakult ki, kompromisszu­mos megoldást kellett keresni - így alakult, hogy „Szerkeszti a szer­kesztő bizottság" - nevek nélkül. Az Új Szó-beli cikk félinformációkat kö­zöl, ráadásul megtévesztette az em­bereket azzal, hogy az első szám ingyenes lesz. Igaz, volt erről szó, de még hajdanán, amikor kezdtük a lapot szervezni. Tatiana Voderadská, megbízott főszerkesztő: -Mi már csak arról szereztünk tudomást, hogy a Postai Hírlapszol­gálat emberei elosztják a Dunaj egy­kori előfizetői közt az ötezer pél­dányt. Szerencsére, le tudtam állíta­ni az akciót. Természetesen, mind­ennek a levét a lapárusok itták meg, akikre mérgesek voltak a vá­sárlók, mert ingyenpéldány helyett három koronáért kapták a lapot. Nem értem, hogy egy újságcikk alapján hogyan lehet ilyet tenni? Persze, probléma van az előfizetők­kel is, mert a Postai Hírlapszolgálat dolgozói azt hallották, hogy nem lesznek járási lapok... Utóirat: Góg László nevének hallatán mind a négy riportalany tagadólag rázta a fejét. SEBŐK ÁGOTA Pedig Góg ^László létező személy, komáromi fiatalember, akitől már korábban is közöltünk írást. Az Új Komáromi Lapokról szóló beharangozójá­nak hitelességében nem volt okunk kételkedni, minthogy a szóban forgó lap megjelenéséről, illetve a jegyzetben vázolt körülményekről mi is tudtunk, beleértve az említett személyek nevét, noha természetesen nem ismerhet­tünk minden részletet. Az esetleges téves információkért az illetékesek és olvasóink szíves elnézését kérjük. Góg László, de valamennyi külső munka­társunk számára pedig egyben figyelmeztetés és tanulság: pontosan, hitelesen tájékoztassanak írásaikban, ugyanis nincs módunkban minden tényt, adatot ellenőrizni. Nemcsak a szerkesztőség, a szerző is felelős azért, amit közread. , A szerkesztőség M0N0P0LR0MB0LAS BIZTOSITOEKNAL AZ OTČINA RÖVIDESEN MEGKEZDI TEVÉKENYSÉGÉT Közel az idő, amikor a korai és a kései fagyok, a jégeső, a tűz, az ár, a belvíz és az aszály, valamint az állatvész okozta károkkal szemben a földművelő bizton­ságérzetét már nemcsak a Szlovák Állami Biztosítóban alapozhatja meg. Rövide­sen megkezdi tevékenységét a nyitrai központú Otčina biztosító részvénytársa­ság. A fogyasztási és az ipari szövetkezetekre szakosodott Kooperatíva után ez lesz a második biztosító, amely megbontja a korábbi monopolhelyzetet, s ezzel a biztosítási piacon is megélénkíti a versenyt, amiből az ügyfélnek csak haszna származhat. ORVOSI TANÁCSADÓ 1991. MÁJUS 2. EZ IS ELHANGZOTT FREIBURGBAN A minap beszélgetést közöltünk Ol­lós Lászlóval, aki Hunčík Péterrel együtt az FMK-t képviselte a svájci Freiburg­ban, az Európa Mozgalom által szerve­zett „A föderalizmus és a kisebbsé­gek" című tudományos konferencián. E tanácskozáson az Együttélés Politi­kai Mozgalmat Stanislaw Gawlik és Mik­lós István képviselte. Miklós Istvántól az iránt érdeklődtünk, ő miről beszélt a freiburgi konferencián. -A tanácskozás, amelyen nemcsak a kisebbségek képviselői, hanem többsé­gi nemzetekhez tartozó előadók, szakem­berek is részt vettek - azon kívül, hogy jól érzékeltette az európai kisebbségek hely­zetét és a különbözőségeket -, feltárta a gyakorlati kisebbségpolitika negatívu­mait és a megoldásra váró teendőket is. Felszólalásomban hangsúlyoztam: a csehszlovákiai kisebbségek tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt évtizedek­ben felgyülemlett problémáik nem oldha­tók meg egyik napról a másikra. Tudjuk, türelemre van szükség. Ám ha türelmet­lenséget, sót még gyűlöletet is tapaszta­lunk, az nyugtalanságot ébreszt bennünk. Elmondtam, hogy főleg Szlovákiában hi­ányzik a többség türelme a kisebbségek iránt. A kisebbségek nagy örömmel üdvö­zölték a rendszerváltást, mert a változás után problémáik demokratikus megoldá­sát remélték. Sajnos, pillanatnyilag mi úgy látjuk, Csehszlovákiában nem javult, ha­nem romlott a kisebbségek helyzete. A különféle támadásokkal szemben egy lehetőségünk maradt: a nyílt védekezés. Amikor az SZNT nyelvtörvényéről beszél­tem, felhívtam a figyelmet a jogszabály­nak arra a rendelkezésére, amely szerint a nemzetiségek lakta területeken a hiva­talnokok nem kötelesek ismerni és hasz­nálni a kisebbség nyelvét, s ezt mi hátrá­nyos megkülönböztetésnek, a kisebbsé­gek alapvető jogait sértő megkülönbözte­tésnek tartjuk. Utaltam arra is, hogy az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevél sem oldja meg kö­vetkezetesen a kisebbségek minden jo­gos követelését. Tájékoztattam a konfe­renciát arról is, hogy az EPM nemcsak a magyar, hanem a lengyel és a ruszin kisebbség problémáival is foglalkozik. Rámutattam: nagy vívmány a határok megnyitása, ám érthetetlen számunkra, hogy ez nem vonatkozik a csehszlovák­-lengyel határra, s most is csak meghívó­levéllel utazhatunk északi szomszédaink­hoz. A nemzetiségi politika hiányosságai­ról nyíltan beszélt az albán, a bolgár és a lengyel felszólaló is. A lengyel kolléga nyíltan szólt arról, hogy hazájában az elmúlt évtizedekben mélyen hallgattak az ott élő német nemzeti kisebbség létéről. Ez a tanácskozás is megerősítette ben­nem a meggyőződést: a kisebbségek problémáiról nem hallgathatunk. A gon­dokat nem szabad elkendőzni mert, csa­kis akkor orvosolhatók Európához méltó módon, ha kontinensünk közvéleménye is tudomást szerez róluk. (SM) NYITÁS A CSEH PÁRTOK FELÉ Kedden Prágában tárgyalt az FMK kül­döttsége. A. Nagy László elnök és Tóth Károly főtitkár először Pavel Bratinkával, az ODA elnökével folytatott megbeszé­lést, majd találkozott Miroslav Macekkal, az ODS alelnökével. Az FMK vezetői tájékoztatták tárgyalópartnereiket a moz­galom politikai helyzetéről és célkitűzése­iről, majd megbeszélték, hogy milyen együttműködési formákra látnak lehető­séget mozgalmaik között. Mivel mindhá­rom mozgalom, illetve párt tagja a kor­mánykoalíciónak a parlamenti együttmű­ködés kérdéskörében, az alkotmányozás kérdéseiben és a földtörvény körül kiala­kult vitában esedékes álláspontok egyez­tetésére helyezték a fő hangsúlyt. Az ODA és az ODS képviselője ígére­tet tett arra, hogy mozgalma nemzetközi tekintélyét kihasználva segíteni fogja az FMK-t a nemzetközi kapcsolatok kiépíté­sében. Az FMK vezetői megígérték, hogy az Európa Tanácsban és az Európa Par­lamentben helyet foglaló képviselők szem előtt tartják majd az ODA ós az ODS érdekeit is. A gazdasági reform kérdéseiben nem volt nézetkülönbség a három mozgalom vezetői között. Elutasították a reform las­sítására tett kísérleteket, megegyeztek abban, hogy a gazdaság átalakítását kö­zös minta alapján kell végrehajtani az egész köztársaság területén. Az FMK vezetői a prágai Várban is megbeszélést folytattak a szlovákiai bel­politikai helyzetről, ahol Martin Bútora, az elnök tanácsadó testületének tagja fogad­ta őket. Az FMK vezetői tájékoztatták őt a koalíciós tárgyalásokon kialakult hely­zetről. (FS) A részvénytársaság létrejöttéről, a ter­vekről és az elképzelésekről Ján Barš­váry mérnökkel, a vezérigazgató helyet­tesével beszélgettem. - Biztosító társaságunk az elmúlt év végén alakult. Az SZK MÉM, az Agroban­ka és a Szlovák Mezőgazdasági Bank mellett még tizenhat szlovákiai földmű­ves-szövetkezet tagja a részvénytársa­ságnak. Az egykori Karpatia földműves és szövetkezeti biztosító hagyományait sze­retnénk továbbvinni egy minden eddiginél gyorsabb, jobb minőségű munkával és változatos, az élet igényelte biztosítási formákkal. Sajnos, az elődünként elfoga­dott részvénytársaság nevét egy utazási részvénytársaság már korábban magáé­nak választotta, ezért az új név. • A részvények jegyeztetése már be­fejeződött? -Az év további részében még emelni fogjuk az alaptőkét. Először ennek 25 százalékáig külföldi tőkével, és valószínű­leg már az idén fizikai (valódi) személyek is részvényeseink sorába Jéphetnek. A partnerek részéről az érdeklődés nagy, több külföldi részvénytársasággal folyta­tunk előzetes tárgyalásokat. Kiválasztott partnereinktől ugyanis nemcsak pénzbeli hozzájárulást várunk, hanem azt szeret­nénk, ha tevékenységünket a biztosítási szabadpiacon szerzett sokoldalú tapasz­talataikkal, kezelési módszerekkel, soft­warekkel és hardwerekkel segítenék sok­oldalúvá, vonzóvá és rugalmassá tenni. • Ez utóbbinak a megfelelő fiókháló­zat is lényeges feltétele. - Valószínűleg nyolc fiókirodával indu­lunk, és az év végéig már Szlovákia vaíamennyi járásában legalább egy köz­pontot megnyitunk. • Kiket szeretnének ügyfeleiknek megnyerni? - Mindenekelőtt a földműveseket, a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari üzemeket, valamint a vidéken élőket, ma­gángazdákat és farmerokat. Ugyanakkor, mivel univerzális biztosító leszünk, ügyfe­leink sorában bárki mást, egyéneket és vállalkozókat, ipari és bármilyen vállalatot szívesen látunk. Azért is, mert a mező­gazdasági üzemek az idei évre már kötöt­tek biztosítást, többségükkel tehát csak jövőre számíthatunk. További szempont, hogy a mezőgazdasági jellegű biztosítás a legrizikósabbak egyike, s a biztosítónak a kevésbé veszélyes területekre is ki kell terjeszkednie. Ezért folyamatosan újabb és újabb vonzó biztosítási lehetőségeket akarunk felkínálni. Olyanokat is, amelyek a hazai kínálatból egyelőre hiányoznak. • Az újszerűségek egyelőre szakmai titkok? - Igen, szigorúan őrzött titkok. Velünk együtt most már három biztosító van, és ha elárulnám, hogy mit tervezünk, a ver­senytársak esetleg megelőznének. Ha időszerűvé válik, ajánlatunkról különböző hirdetések útján mindenki tudomást sze­rez. így egyelőre csak annyit, hogy társa­ságunk létrehoz egy alapot, amelyből ügyfeleinknek a károk megelőzéséhez nyújtunk majd segítséget. Hozzájárulunk például a tűzoltóautó árához, az állatel­hullást mérséklő technológia korszerűsí­téshez, vagy az eltulajdonítást nehezítő biztonsági rendszer megvételéhez és be­szereléséhez. ,,A köhögés lehet száraz és nyálkivá­lasztással egybekötött. A betegeknek izsópfőzetet kell adni, és utasítani kell őket, hogy pormentes helyen szaladgálja­nak, illetve hangosan beszéljenek, bár ez kezdetben a köhögés miatt nehezen megy, később azonban a köhögés is megszűnik. A betegeknek azonban tovább is nagyobb sétát kell tenniük, a kezeikkel hadonászniuk és a mellkast dörzsölniük. Közben 3 uncia szénen besűrített fügét egyenek. Száraz, kínzó köhögés idején jót tesz egy pohár fanyar bor, naponta legfeljebb 3-4 alkalommal. Jót tehet a pó­réhagyma és a pemetefű levének a fo­gyasztása is. Használhat hosszabb hajó­kázás a tengeren, valamint az úszás..." Ezeket a kissé furcsa, de lényegében ma is érvényes sorokat kétezer évvel ezelőtt írta le a köhögésről szóló müvé­ben Aulus Cornelius Celsus (Kr. e. 30 - Kr. e. 50). A száraz és nyákos (impro­duktív és produktív) köhögés felosztása ma is elfogadott és ma is gyakran hasz­nálunk növényi eredetű gyógyszereket köhögéscsillapításra. A köhögés a légutak egyik legfonto­sabb elhárító reakciója. Szervezetünk ezáltal igyekszik megakadályozni a vála­dék felhalmozódását a hörgőkben és megtisztítani a légutakat az idegen anya­goktól. Ez a fontos tünet azonban komoly panaszok forrása is lehet, amely kezelést igényel. A köhögés egész életén keresztül elkí­séri az embert. Az újszülött első felsírását is köhögés követi, amely szabaddá teszi a légutakat. Ha ez a reflex nem működik, életveszély fenyeget. Hasonlóan veszé­lyes lenne elnyomni a köhögést a légúti gyulladások heveny szakaszában, idegen test, por, füst belélegzésekor. A légző­szervek gyulladásainak heveny szakában pedig nagyon meg kell gondolni, célsze­rű-e a köhögés csillapítása. Ilyenkor in­kább a köhögést könnyítő gyógyszereket kell adni és természetesen elsősorban az alapbetegség gyógyítására kell összpon­tosítani. Sajnos nagyon gyakori, hogy az alapbetegség (influenza, bronchitis) gyó­gyulása után a száraz, ingerlő köhögés még sokáig megmarad. Ezt a fajta köhö­gést feltétlenül csillapítani kell. Először azonban tisztázni kell, hogy nincs-e más, rejtett oka a köhögés elhúzódásának. (A cigarettázok rendszerint tudják, milyen jellegű köhögés tartozik szenvedélyük­höz, de ebben nem lehet megbízni. A tü­dőrák kifejlődése közben megváltozik a köhögés jellege, de mire ezzel a beteg orvoshoz fordul, gyakran már nincs se­gítség.) A köhögést eredményesen csillapító szereknek (kodein, kodynal, neokodin, stb.) van egy nagy hibájuk, konkrétan az, hogy kémiai rokonai a morfinnak. Annak ellenére, hogy a gyógyszervegyészek mindent megteszek annak érdekében, hogy a gyógyszertári forgalomba kerülő szerek csak a köhögést csillapítsák, aján­latos csínján bánni velük, mert hosszú ideig tartó alkalmazáskor gyógyszerfüg­gés is kialakulhat. Az utóbbi években kifejlesztett nem morfin alapú szereknél (libexin, sinecod, intussin) ez a veszély nem fenyeget és hatásuk sem marad el érezhetően a morfinszármazékok mögött. A köhögést gyógyító szerek másik nagy csoportja a nyákképzödést segíti elő és ezáltal könnyíti a köhögést. Az expek­toránsoknak nevezett gyógyszerek közé nagyszámú növényi eredetű gyógyszer, főzet, teakeverék, inhalálószer (ipecarin, pleumolysin, pulmoran, inhalex, stb.) tar­tozik, valamint a káliumjodid. Ezek nagy részét már Celsus előtt is sikerrel alkal­mazták az orvosok. Az újabb szerek közül a bromhexin a legismertebb és saját ta­pasztalataim szerint nagyon jó a hatása. Az élsportolóknak azonban ezekkel a szerekkel is ajánlatos vigyázni. Számos expektoráns tartalmaz efedrint és ez dop­pingszernek számít. A pozitív vizeletvizs­gálat után már késő magyarázkodni, hogy szó sem volt doppingról, csak köhögésről! A köhögés leggyakoribb formájának gyógyítása nagyon könnyű feladat. Csak a Dalila, Sparta, Mars, Clea és más hasonszőrű „gyógyszerek" alkalmazását kell abbahagyni. Most azonnal és indulás a jó levegőre, kirándulni! Dr. RÁCZ OLIVÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom